Filmklub podcast

Kritikusok hete S03E08 - Csákvári Géza

· PT1H11M2S

Összefoglaló

Csákvári Géza filmkritikus mesél a Filmklub podcast vendégeként a filmek iránti szeretetéről, amely gyerekkorától kezdve meghatározó volt. Megosztja személyes emlékeit a moziélményekről, a szüleiről, és arról, hogyan alakult ki a filmek iránti rajongása különböző korszakokon át…

Röviden

Műsor
Filmklub podcast
Megjelenés
2026. 07. 30.
Hossz
1 óra 11 perc
Szereplők, említett nevek
Csákvári Géza
Témák
filmkritika, moziélmény, filmrajongás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Csákvári Gézo vagyok. 1975. július 18-án születtem Budapesten. [zene] A filmek szeretete az első emlékeimmel egyidősek.

Tehát alapvetően azt kell, hogy mondjam, hogy hagy vissza kell emlékeznem, én nekem nincsenek olyan sok emlékeim a a gyerekkoromról.

Egy olyan vízióm van, amikor az Alfaold bázisban volt egy ilyen szörny, amelyik így beszippantott az embereket, és ilyen gubbóba kilőtte őket.

Tehát, hogy hogy ettől rettegtem.

Például az is egy ilyen emlék, hogy a néztem a Stratech Next Generationt angolul, amikor még nem tudtam angolul, és fogalmam se volt, és le voltam nyűgözve, hogy de jó, lehet ezt a Sky One-on nézni angolul.

Tehát a filmek szeretete innen jön.

Jön még a a szüleimtől, akik nagyon-nagyon szerettek moziba járni.

Emlékszem, ma apám, aki sokkal idősebb volt anyámnál, tehát volt egy ilyen 30 éves korkülönbségem, és amikor mindig engem vitt moziba, akkor mindig mondták így a mozipénztárnál meg a jegyszedők, hogy na hát izé kiruccanás a nagyapóval, tehát hogy nem és akkor nem a apukával, tehát hogy általában ez egy ilyen vicces szituáció volt és emlékszem konkrétan, amikor az egyik legizgatottabb amire elvitt az a Dreadbe volt még a Stallonéval, tehát hogy ezt Ő valami nagyon akarta egyébként egy vegyész professzor volt, egy ilyen szórakozott professzor és aki egyben meg is határozta a sorsomat, hogy hova megyek, tehát hogy merre megyek merthogy ő ő Vajdasági magyar sváb meg részben horvát és akkor engem a szerb Horvát Általános iskolába meg gimnáziumba iratott, tehát én úgy kezdtem a úgy kezdtem a szocializálódást, hogy ciril betűs szerbírás Aztán harmadikba a horvátlan és csak negyedikben magyar. [horkantás] Alapvetően például ez meghatározta, hogy kaptam egy ilyen úgymond DSL kultúrát is ezzel így gyerekkoromban.

Tehát nem tudom, hogy a például ilyen voltak ilyen kötelező filmek, például a Neretvai csatát nem tudom, hogy hányszor kellett megnézni az iskolába.

Tehát ez egy ilyen biztos egy ilyen gyerekkori bevésődés alapvetően.

A aztán ami még így a úgy a ugye a meghatározó volt, hogy a valamikor szerintem eléggé fiatalon elkavarodtam a Perlaki Tamás filmklubjába.

A trüfónak a szeretete indult el onnan.

Például azt tudom, hogy egyik ilyen meghatározó filmem volt, és akkor óriási izgalom volt, hogy VHS-sen meg lehetett venni a francia filmet angol felirattal, úgyhogy még nem tudom, még valami vám sort rajta, mert amerikai kazetta volt.

Így hát az a zöld szoba volt, tehát a Trfónak az egyik legdepressziósabb filmje.

Tehát akkor most tudja el tartnunk egy háborús kommunista filmnél, meg egy depressziós francia otörnél.

És ami még ilyen filmek szeretetét hozta az két ilyen franchis, hogy tudom, hogy a köves például bemondta a Star Wars-t.

Kénytelen vagyok bemondani a James Bondot és kénytelen vagyok bemondani a Star Treket.

Tehát ebbe a ligába nagy örömmel játszottam már a kezdetettől fogva.

Ugye mind a kettőnek volt egy úgymond egy ilyen visszamenő múltja, amit ugye meg lehetett szerezni, és azeket meg lehetett nézni, és akkor lehetett ismételni és ezeket a filmeket rengetegszer láttam.

Tehát, hogy ez a ez a ne kérdezzétek meg, hogy hányszor láttam a Jason filmeket, mert rengetegszer egyébként tegnap is megnéztem valamire az Octopus itt.

Azért vagyok most itt ilyen fáradt, tehát hogy alapvetően voltak filmes magazinok.

És mivel én tulajdonképpen egy kicsit olyan outsider voltam nekem a film filmes magazinoknál persze tudom, hogy ott volt a filmvilág, de aztán úgy ugye belementem ebbe a történetbe, hogy a ugye elkezdtem a Voxba írni, megint írtam a Mozinet magazinba is.

Tehát nekem ezek voltak a filmes maga azérok, amikbe írtam most, merthogy én már itt ilyen 50 éves vénkecske vagyok, de legelőször a a Népszabadságba kezdtem írni, és ha mondjuk azt, hogy kik befolyásoltak kik voltak kedvenc kritikusok, tehát a a nagyon szeretem a Bikácsit, mondja vele ugye a Népszabadságban is találkoztam, és ő volt az a kritikus a akit ilyen, hogy mondjam, bevallom férfial nem mindig mindent értettem, amit írt, de az nagyon jól tetszett, ami ami ami ami ott Ott volt.

Aztán volt a a Orsos László Jakab, aki szintén a ugye egy olyan kritikus volt, aki akire arra vártam, hogy végre menjen el az országból, és akkor tudjak én szóhoz jutni a az újságnál.

És és ott volt persze a Fá Miklós, aki szerintem nagyon szórakoztató módon tudott írni zene és ugye filmkritikát. ővelük így együtt szívni a levegőt egy olyan szerkesztőség, ami akkor amikor még kezdő voltam, ugye besétáltam az utcáról a egyetem után, hogy itt szeretnék dolgozni.

Tehát így történt a Népszabadsággal való találkozás.

És lehet, hogy kevesen tudják, de én színházszakot végeztem.

Én színháztudományszakot végeztem Veszprémbe.

Innentől kezdve én kaptam öt évig a dózist a a színházból.

Tehát olyan tanáraim voltak, mint a Jákfő Magdona, akinek szerettem a kritikáit.

Tehát a a színházkritika is befolyásolt engem, vagy mondjuk a szaknak az alapítója a Bécsi Tamás, akinek volt ezek a a drámamodell elméletei.

Ez is befelsolta a film iránti szeretetemet, meg a filmitika iránti szeretetemet, mert eleinte mindig azt kerestem, mindig a sztorit kerestem, tehát hogy az hogy épül föl, és nem értettem, hogy mit sírnak ezek a filmesek. ö hogy hogy kell forgatókönyvet írni, hogy hogy van ez a dramaturgia meg ilyesmi az mondom itt van több 1000 év drámairodalma ott a dramaturgia. [zene] >> [zene] >> Az egyetemet nem a színházszakon kezdtem, hanem angol informatika tanári szakon, mert a a szüleim ugye ők nem voltak, tehát én nem művész családból jövök, hanem egy ilyen úgymond egy ilyen értelműségi professzor családba, tehát édesám gyógyszerész, édesapám vegyész professzor emeritusz volt, a nővérem is vegyész, bátyám kertészmérnök, tehát hogy így még véletlenül se volt így a környéken alkotó vagy színész, vagy filmes.

A söfilmadára állít rokonom mint író, de hát vele meg nem találkoztam még egyszer se az életemben, [horkantás] de a szüleim azt gondolták, hogy hogy azért jó a a bohóckodásnak ott lesz az angol szak a komoly tudományos pályára meg ott lehet majd az informatika és akkor én biztos jól meg fogok ebből élni.

Hát az angolal nem volt problémám.

A az angol tanári szakkal az informatikával, annál inkább, mikor azt mondták nekem, hogy van ilyen tantárnag diszkrét algebra meg hasonló.

Tehát a a diszkrét az úgy kiderült, hogy nem az a szó, amire úgy ők is gondolnak, amire én gondolok a diszkrét alapján.

Pláne a algebrával az össze van kapcsolva.

Tehát én szenvedtem, mint a a kutya a az informatika szakon.

És akkor volt a a hír, hogy hogy a Bécsi Tamás indít egy szakot a veszprémi Egyetemen, és akkor jelentkeztem ebbe a az évfolyamba, tehát az első évfolyamba felvételiztem felvettek és onnantól kezdve boldog színház szakos diák volt a vegyipari egyetemen, ami egy tényleg akkor egy ilyen unikális helyzet volt, amikor a mérnökök nek meg kellett magyarázni, hogy mi nem tapsvülharttan tanulunk, hanem valami egészen mást és sokkal többet, mint ők.

Tehát a Bécsi Tamás ebben a szempontb őrült volt, mert egy olyan alapvizsgát rakott be, hogy 100 drámát kellett kellett fújni kívülről belülről.

Tehát voltak ezek a úgymond delikát kérdései, hogy a mit tudom én, a Hamlet harmadik felvonás második szín utolsó bekezdésében kimond mit. tényleg kemény volt.

És akkor kezdődött el ez a tanulás része.

A kritika, a írás pedig úgy jött, hogy volt egyetemi újság, egyetemünk címmel.

Megjelent úgy havonta, vagy vagy két hetente, tehát erre nem emlékszem már [horkantás] pontosan.

És akkor amikor megjelentek úgymond a színház szakosok, akkor jött a a szellemi nyitás, hogy ne csak a vegyész mérnökök írják ezt a lapot, hanem akkor legyen benne másfajta cikk is.

És akkor úgymond én egy print újságnál elkezdtem dolgozni, és aztán még elvittem magamat a főszerkesztőhelyettisi pozícióig, de ez nem jelent semmi más, mert megcsinálták a mérnökök a lapot, hogy akkor én filmekről írtam ott.

És akkor mondjuk ez volt nekem egy ilyen Jolly Joker, hogy amikor annak idején mikor itt őrülten lehetett menni a filmszemlére és akkor a sarki bokorból is termelt újságíró, aki be akarja tudni a filmszemére a sajtöveztésekre, [horkantás] akkor érze a egyetemünk újság írói státusszal simán tudtam akraitelni és és be tehát nem mondom, hogy belógni, hanem bemenni.

És akkor én ott osztottam az ézt a Ács Miklós filmeiről a egyetemünk lapjain a hasábokon.

Így hát így jött ez a az újságik és amikor elvégeztem a szakot, ugye viccesen én azt szoktam mondani, hogy ugye színháztörténész vagyok, tehát színházudomány szakot végeztem és akkor úgy szoktam fogalmazni, hogy se a színház, se a tudomány nem érdekelt már, amikor elvégeztem ezt a szakot, és ez félig igaz volt, félig nem, mert azért a tudományos pályát vittem valameddig tovább, és már film fele orient orientálódtam ugye az egyetem alatt, tehát én Miroszláv Krölezsá ának a Glenb család műveinek a filmes megvalósításairól írtam nagyjából a szakdolgozatomat.

Tehát, hogy ez egy ilyen nagyon liberális szakot, így elnézték, hogy jó, itt a filmes, tehát azt egy egy idő után így hívtak, hogy te filmes.

Tehát hogy a a és nyilvánvalóan nem akartam viszont utána színházban dolgozni. [torokköszörülés] Bár volt egy egyetemi színkör a közgázon, ahol rendeztem egy darabot, meg van nekem két kisjátékfilmem, de majd arról esetleg később.

És aztán mikor így a egyetem vége után már így egy éve csavarogtam, akkor már szólt az anyám, hogy itt kéne valamit dolgozni lassan, merthogy jó, jó ez a ez a bohém élet, de de komolyodjak meg.

És akkor volt az, hogy akinek egy gyógynövényboltja volt, és oda bejárt a akkor egy újságíró, és akkor megkérdezte azt az újságí, aki a Népszacsánál lozott, hogy kinél kell jelentkeznem, és akkor mondta h sétáljak be a Budapest rovadhoz.

És akkor besétáltam a Budapest rovathoz, akkor ott állt karokkal vártak, mondták, hogy mit szeretnék írni.

Mondtam, hogy interjúkat meg filmkritikát meg meg minden ilyesmit.

És akkor mondták, hogy jó, írjak egy interjút, nézzük meg, hogy hogy az milyen.

És akkor ez emlékszem, életem első interjúja az a Kevházi Gábor balettművésszel készült, akinek a reggel 10-kor volt az interjú, és megkérdezte, hogy kérek-e egy konyakot.

És akkor [horkantás] mondtam, hogy hát nem, mert sajnos autóval vagyok, akkor még volt, most már nincs a rezsicsökkentés egyébe.

És akkor mondtam neki, hogy hát köszönöm, nem.

És akkor azt mondta, hogy na de ki mer manság józon vezetni.

Tehát hogy ez az egy ilyen első anyag volt, amit írtam, de azért mondták, hogy akkor jó, akkor innentől kezdve akkor vegyük úgy, hogy nulla.

És úgymond én kijártam akkor a ezt a Népszabadságos újságíró iskolát, ami tehát az, hogy ugye bedobtak, tehát először ilyen apró feladatok, akkor meg kellett tanulni mínuszos híreket írni, ami kifejezetten csak három sor lehetett abba az adott ugye csíkba.

Aztán mehettem csatorna átadásról tudósítani.

Aztán így szép lassan fejlődtek dolgok.

És aztán a Szemök Katalinnal szerkesztettem közösen a kultúraoldalakat, és akkor volt egy a toplista robat volt, a heti budapesti toplista, közöltük is az mindig írni kellett egy ilyen elemzést, tehát hogy és akkor lehet le lehetett írni, hogy ez a film akkor megbukott, [horkantás] akkor nem bukott meg, hogy mit gondolunk.

Akkor még baromi fontosak voltak ezek, hogy hányan mennek Budapesten moziba, hol és mikor és miért.

És erre az alkotók is nagyon érzékenyek voltak, meg meg érdeklődők, meg a forgalmazók plán.

És ezt jó sokáig csináltam hosszú évekig ezt a budapesti toplistát.

És akkor aztán kezdődt a recesszió.

Viccesen én mindig azt mondom, én akkor kerültem pozícióba a népszacsán, amikor már visszavettek valamit.

Tehát akkor lettem belsős, amikor a ruh belsős elvették a ruhapénzt, akkor lettem mit tudom én, akkor váltam jogosult kaja jegyrő, amikor a kajegyet megszüntették.

Tehát, hogy ilyen mindig ilyen néztem, hogy hogy így men a mennek így el a dolgok, de ugye megszüntetik a Budapest rovatod.

És akkor engem átvettek, átvett a Vöröst Károly a Kulturvatba, ami akkor az tényleg egy ilyen elképesztő tégely volt.

Tehát, hogy tényleg ott volt Beher Iván, a ugye a említett Orsos László, Jakabá, Miklós hasonló, de a a rovatot alap meg a a Cappe volt a az idősebb a szí színházkritikus volt a akkor ott volt az MGP, akiről szintén lehet mondani, hogy egy legendás kritikus, tehát hogy ott volt még egy ideg a Bayer Zsolt, de ezt most inkább hagyjuk, és aztán csak a táskája maradt ott.

Szóval akkor az egy olyan helyzet volt, hogy mondjuk így kellett két hétig küzdeni, hogy bekerülj a rovatba, tehát a lapba.

Van egy cikkem, és úgy mikor mikor fog megjelenni majd ha megjelent a XY z, tehát hogy egy ilyen sokadik ember voltam a aki ennek az aranykornak az utolsó szakaszát elkapta.

Ugye amikor jöttek a további megszólítások, akkor a művészeket kevésbé tudták megtartani, vagy vagy nem az volt a szempont, hanem az, hogy mondjuk androidok legyenek, akik tudnak cikkeket írni, fiatalabbak, terhelőbbek, és akkor nem beszélek tovább a Népszabadság hanyatlásáról, mert ugyan nem erről szól a műsor. [zene] Szerintem egy olyan két évig voltam szívatva, még ugye [torokköszörülés] engedtek ugye normális cikkeket írni, meg érvényesülni.

Kritikaírásnak úgy az arcpetikáját.

Én úgy gondolom, hogy én azt egy sajtó műfajnak fogom fel.

Kritikaírás az egy szabad sajtóműfaj.

Ugye ez olyan, mint egy publicisztika, egy véleménycikk.

Említettem, hogy én mindig a sztorira kerestem ezekre a modellekre, dramaturgiai modellekre, és akkor utána kezdtem el foglalkozni egyáltalán egy gondolatba, hogy akkor hogy akkor a vizitás, h, hogy akkor ez, hogy jön össze a hang, az összkép, a mizans ugye, hogy mit jelent ez.

Ez változott nekem az évek során, hogy mit gondolok kritikának.

És úgymond, ahogy változott alatta, mondjuk így a sajtó, ugye beszéltünk itt digitális forradalomról, hogy elindultak a neteslapok, hogy ott mindenféle minden megengedhető.

Tehát az a szabálya, hogy nincs szabály.

Tehát, hogy most már lehet bármi kritika.

És régen lényegében ezt a szeriusz stílust kellett írni a a…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Kritikusok hete S03E08 - Csákvári Géza”

Miről szól ez az epizód: „Kritikusok hete S03E08 - Csákvári Géza”?

Csákvári Géza filmkritikus mesél a Filmklub podcast vendégeként a filmek iránti szeretetéről, amely gyerekkorától kezdve meghatározó volt. Megosztja személyes emlékeit a moziélményekről, a szüleiről, és arról, hogyan alakult ki a filmek iránti rajongása különböző korszakokon át… Az epizód a Filmklub podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 07. 30..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Kritikusok hete S03E08 - Csákvári Géza”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Csákvári Géza.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Kritikusok hete S03E08 - Csákvári Géza”?

Fő témái: filmkritika, moziélmény, filmrajongás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Kritikusok hete S03E08 - Csákvári Géza”?

Megjelenés: 2026. 07. 30.. Hossz: 1 óra 11 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/filmklub-podcast/kritikusok-hete-s03e08-csakvari-geza-0808fbf0

Több epizód a Filmklub podcast-ből