Hozd vissza őt (Bring Her Back, 2025) podfast

Összefoglaló

Lehel és Gergő ebben a rendhagyó epizódban a közelmúltban bemutatott Bring Her Back (Hozd vissza őt) című 2025-ös horrorfilmet elemzik. A Filmnéző podcast különkiadásában a házigazdák a film rendezőpárosának (Filipu testvérek) korábbi munkásságát is felidézik, különös…

Röviden

Műsor

Filmnéző

Megjelenés

2025. 08. 09.

Hossz

32 perc

Témák

horrorfilm, filmkritika

Átirat

Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez egy újabb podcast különkiadás, ahol Gergő, >> sziasztok! >> és én, Lehel fogunk beszélni az idei nyár egyik horrorfilmjéről, ami a közelmúltban jelent meg a magyar mozikban.

Ugye a TK-ban meg Amerikában már egy jó hónappal korábban megjelent, de mi türelmes filmrajongóként kivártuk a hazai Mozi Premiert, és a hét folyamán meg is néztük a moziban a filmet.

És igen, ez a Brinker Back, azaz magyar címén Hozd Vissza őt című film, ami ugye a Filipu testvéreknek a második egész estés filmje.

Ugye az előző filmjük a Talk to me volt a beszéli hozzám.

Azt két éve a 175. adásunkban már kibeszéltük. >> Most jól kikerestük, hogy melyikben volt. >> Igen, igen, igen, igen.

Azt nem kell tudniuk a hallgatóknak, hogy itt hosszos keresésekben voltunk, hogy beszéltünk-e róla egyáltalán. >> [nevetés] >> Igen.

És ugye azt talán annoó elmondhattam, hogy ugye én itt ezt az alkotó párosnak a munkásságát már az egész est és filmes karrierjük előtt is követtem, ugyanis ők csinálták a Rakaraka nevű YouTube csatornát, ahol már hát már egy jó 10 éve, hogy ott aktívan követtem őket, és nagyon szerettem a videóikat, azért, mert a sok eszetlen meg gor meg mindenféle baromság mögött én láttam bennük a a meg a YouTube-os tartalmai mögött a minőségi filmkészítést.

És ja, ezért így nagyon örültem már annó, amikor bejelentették, hogy lesz a talktumi.

Arról ugye beszéltünk, ha jól emlékszem, Gergő neked kevésbé tetszett.

Nekem az a film is kifejezetten tetszett már. >> Igen, én nekem szerintem az volt akkora bajom vele, hogy ez is ilyen, mint az is, és egyébként ez is, ez az ilyen ezt az ilyen elevated horror vonalat vitte, és akkor még nagyon durván szkeptikus voltam ezzel az egész vonulattal kapcsolatban, meg kicsit még most is az vagyok, de most már lehet, hogy azt is jobban tudnám értékelni egyébként ezek után.

Meg meg így nem tudom, lehet, hogy hogy akkor meg amúgy szerintem egyébként az is, mint mint film egyébként szerintem működött, csak nekem az volt vele a bajom, hogy ez az ilyen >> belett egy narratívában.

Meg nagyon egyszerű volt a végeredmény.

Tehát, hogy amikor egy tudod, amikor ilyen egy horror ilyen okos lesz, hogy akkor most egy traumáról szólok, most valami szociális témáról szólok, vagy ilyesmi, akkor az a baj, hogy napv végén mindig van egy ilyen tételmondat, amiben meg lehet foglalkozni, meg fogalmazni, hogy hát ez a film most azzal foglalkozik, hogy mit tudom én, alkoholizmus, rossz traumafeldolgozás, történelmi bűntudat satöbbi, és akkor valami ilyesmi köré csinálnak egy ilyen horror narratívát, ami meg így jó, hogy ez ilyen egyszerű, de hogy nem annyira autentikus a tartalom, mint amikor nincs egy ilyen névlegesen a a lényegét meg a tanulságát képző valami, hanem tényleg csak úgy megtörténik a legrosszabb egy pár emberrel, és akkor a más fajta elemzés kell hozzá, satöbbi, satöbbi.

Meg ugye szerintem az az elevét horroroknak általában szerintem az a gyenge pontja, hogy nem okos horrorok lesznek, hanem okoskodó horrorok.

És akkor ez mindig így picit ez a kilógó lólábus működik náluk, hogy hogy nagyon sokat szeretne mondani, de nagyon nem áll neki jól, hogy hogy ilyen szétplaattcsanó emberek vannak benne, és közben ilyen nagyon okos akar lenni.

Tehát, hogy meg a horror az kicsit mindig olyan volt nekem, hogy ez az ilyen ez a az ilyen megfejteni való műfaj, ami nagyon igényli a megfejtést, és nagyon hálás, hogyha az ember elkezdi boncolgatni, meg fejtegetni, és ami így kommunikálja, hogy akkor most ilyen tanulság meg olyan szociális izé háttér meg ez meg az, az nekem mindig picit olyan, hogy lelopták a játékomat, hogy most akkor jó, akkor most nem mászok bele a szimbolikába nagyon mélyre, meg meg az ideológia kritikát se viszem túlzásba meg satöbbi. igazából a műélvezetemnek egy a jelentősebb részét azt így elveszik azzal, hogy ilyen okossá teszik a filmet satöbbi.

Tehát szerintem ha valami bajom volt azzal a filmmel, akkor igazából max ilyesmi lehetett.

De már kezdek egyébként emancipálódni ettől a fajta hülyeségtől, ami miatt ezeket a filmeket kevésbé szeretem, vagy lehet, hogy csak ennek örültem most annyira, hogy visszavetítem.

Mondjad csak >> meg egyébként az elevétett horrorokon belül nekem már szerintem egy fokkal így a a műfaj értelmezésedet megelőzve nekem már pont az tetszett a talkt to meben is, hogy az ahogy te is mondtad ugye egy nagyon egyszerű kis dologról szólt igazából és csak azt fogta meg és hogy pont az ilyen elevétett horrorokon belül az csak egy ilyen kis dolog volt aminek tulajdonképpen a vége is egy geg volt.

Szerintem ezt anno is elmondtam, hogy nekem az volt valamilyen szinten már üdítő, hogy akkor oké, elevate horror, de nem egy ilyen két órás masszív, brutál darab, hanem csak egy >> csak egy elevét horrorocska így két órában, aminek volt egy ötlete, egy egy ilyen saját szabályrendszere, azt így valamilyen szinten körüljárta ott másfél órában, és így ennyi volt.

Igen. >> Nekem az ak és ak és az hatott nekem akkor valamilyen szinten üdítően.

Igen, mert amúgy >> meg meg ugyanúgy csak annyi bocsi, hogy még ugyanúgy, hogy hogy ugyanúgy, mint abban, meg mint ebben a filmben is, hogy szerintem a csak úgy mint annatornájuknál, hogy minden más mögött a azért a minőségi filmkészítés azért bőven ott van és fölelhető.

Igen, hát az a film is amúgy szerintem elég jól nézett ki, meg ebben is azért nagyon a őszintén a plánozási is tök jól meg volt csinálva, meg mindig mindig így felszok fel szokott jönni bennem, amikor ilyen nagyon mai filmeket nézek, hogy hogy oké, ez ez meg az egy ilyen tök jó, de most összevetve, érted, egy ilyen 60-as évekbeli műfajfilmel, amiben ilyen nagyon [ __ ] plánok voltak, ilyen nagyon jó kameramozgások voltak satöbbi, akkor mindig kicsit hányinger keltő, amikor a kamera csinál egy ilyen á valami ilyen ilyen mozgást, ilyen ennél furcsa irányba és akkor váó mekkora mekkora mekkora bravú, hogy ezt meg lehet csinálni.

És igazából amúgy nem olyan bravúr, nem olyan nagy bravúr, mert miután technikailag ez lehetségessé vált onnantól kezdve, mert nem olyan nagy bravúr tényleg, és hogy és hogy viszont nem szép, és akkor tehát akkor mi értelme van tényleg, tehát hogy ez kábé mint a vágás nélküli vagy hát igen látható vágás nélkülinek is mondott nagyon folytonosnak tűnő beállításokról is azért kvázi elmondható.

Tehát egy [ __ ] verde igazából.

És hogy de itt például itt például tökre azt éreztem, hogy az Elevated horror is picit azért magára talál.

Meg meg [torokköszörülés] ez a mai kameramunka is kezd kezd mintha kialakulna egy klasszikus korszaka, hogy hogy fel tudja venni szépen az embereket, nem akar mindenhova, nem tudom a digitális technikának a legrosszabb velejáróit odaerőltetni, hogy akkor legyen itt is, mert mindenhol lennie kell satöbbi, hanem hanem tényleg fel tudja venni szépen a medencét, fel tudja venni az autózást normálisan, mindent, és hogy attól még benne vannak ezek az ilyen váó momentumok, de ugye azokat is így integrálja. a a történetbe, hogy valaki csinál egy ilyen körmozdulatot, és akkor kamera is csinál egy körmozdulatot, és akkor érzem, hogy ahá, itt valaki elgondolkodott a vizuális világárt a filmnek, mikor megalkotta.

De hála az égnek sikerült nem túlzásba vinni.

Ja, és akkor egy kicsit visszacsatolva a korábbira, hogy tehát egyébként ez tök jó, amit mondtál, hogy egyébként ez csak egy ilyen elevated horrorocska, és hogy emiatt jó, meg hogy az előző is talán emiatt volt jó.

És tök tök jó azt így kvázi fölismerni, hogy úgy emelkedik ki ebből a túlokos posványból, és ezáltal a túl egyszerűségnek a posványából kvázi ez a ez a fajta film típus, hogy megtanulja magát nem annyira durván komolyan venni.

Ami meg szerintem azért jó, mert az összes ilyennél, amiket nem szerettem, az volt a probléma, hogy hogy volt egy ilyen nagyon egyértelmű tanulsága, ami már az első, ami már a premisszába be volt jelentve, hogy igen, itt ez van.

És ha az ember látott egy három-négyel szociálisan érzékenyebb filmet, akkor akkor már megsacolja a végét, megsacolja az összes fordulatot meg satöbbit.

És a filmek ezt úgy próbálták kikerülni, hogy csináltak egy ilyen nagyon [ __ ] dzsungelszimbolikát, amit nem tudsz megérteni, hogy ez most mi a [ __ ] és így próbálkozol, meg így szálazod, vagy mint én rájössz, hogy amúgy ezt nem kell megfejteni.

Ez nem azért vag, hogy meg tud fejteni, csak úgy flashelsz vele és akkor kész. és hogy egyébként nem nincs egy rendes film mögötte, ugye, mert van ez az érthetetlen dzsungelszimbolika, ami érz ilyen ilyen ilyen jó kis tárgyakat így kiválaszt, ilyen reprezentáns tárgyak meg helyszínekből felépít egy ilyen önhivatkozó ilyen ilyen szimbolikát, ami vizuálisan nagyon érdekes, és úgy tűnik, mintogyha reflektált lenne a sztori által.

De amúgy ha az, az az se érdekel, ha nem az, az meg elég biztos.

És akkor így kábé ez is, hogy na ennek a dolognak a gyengülése szerintem ez egy jó tendenciája ezeknek a filmeknek, hogy nem kell túlzásba vinni a küllemet, és akkor lehet egyszerű kis izé szociális valami a a a film.

Ez mondjuk nem lesajnálás, hogy azt mondom, hogy egyszerű szociális izé, mit tudom én, mert ezek fontos üzenetek persze, de kisebb léptékűek.

Tehát ezek inkább ilyen művészfilmesek, így behatároltak tényleg.

Tehát, hogy mit tudom én, műfajfilmek játszhatnak civilizáción kívül, művészfilmek nem nagyon.

És hogy tehát, hogyha ilyen művészfilmesebb, okosabb vonalat veszünk fel, akkor jobban tesszük a behatároljuk a formát is.

Tehát, hogy ennyiben szerintem tökre ez ez megvan, és így egyet is értek amúgy. >> És akkor ugye ez a film pedig hát előjáróban én azt hozzáteszem, hogy nekem ez már még jobban tetszett, mint a TalTumi, meg így teljes mértékben szerintem egy kompaktabb filmélmény volt.

És akkor röviden, hogy miről szól.

Ugye van egy testvérpárunk, akik ugye nem vértestvérek, hanem mindkettejüknek ugye azonosak voltak a nevelő szülejük, és ugye a nevelő édesapjuk a film elején meghal.

És hát ugye amíg az idősebbik srác, aki hamarosan 18 évet tölti és a fiatalabb lánynak a gondviselője lehet, addig arra a maradék három hónapra egy új nevelőszülőhöz kerülnek, egy hölgyhöz, aki nemrégiben ugye elvesztette a lányát, és akkor ott van náluk ugye a főszereplő srác, a huga, odakerülnek, mint nevelő nevelt gyerekek.

Ö, és ugye már a film elején viszonylag vannak fura megnyilvánulásai az anyukának is, a nevelőanyukának.

És van egy harmadik még ennél is furább gyerek ott az ő gondozásában. >> Egy fucking Virdó, ahogy mondják a >> Igen, ahogy a filmbenni film is mondja, egy fucking weird, >> igen.

Nem beszél, és eléggé érdekes dolgai vannak.

Sőt, az első jelenetében is igazából meg akar folytani egy macskát. [nevetés] Ö, és ugye ott a filmnek igazából az a konfliktusa meg cselekménye, hogy itt ugye kiderül, hogy itt mi volt.

Ugye a itt az anyuka tudatosan fogotta öregbe örökbe öregbe örökbe a lányt meg a srácot, mert a lánnyal van egy célja, amit azért a filmt, ahogy nézi az ember a filmet és látja a film címét, azt így elég hamar itt, hogy ki lehet következtetni, hogy mire futhat ki a játék.

Ugye a filmnek az érdekessége és a konfliktusa az, hogy amikor pontosan látjuk, hogy akkor itt mi a terv, és hogy mi lesz ennek a végkimenetele. >> Igen, igen, igen.

És hát egyébként azért már a filmnek a kezdő képkockái is belengetik, hogy itt valami csúnya dolog lesz azért.

Tehát, hogy ez itt ez annyira jó volt egyébként látni, hogy >> mikor ott ültünk egyébként volt szerintem két olyan eljátszottam ezt a Peter Griffin momentumot, hogy ez már a film és akkor ja nem ez még csak a trailer volt meg a stúdió főcím, mert az is olyan rettenetesen undorító volt.

Tehát val szerintem az pont az ő cuccuknak a a fő >> Igen, az a saját produkciós cégük.

Igen, azá az ilyen az ilyen jó horroros, ilyen Lars Font Reer, ilyen ocsmány, ilyen nagyon rettenetes, ilyen ilyen tényleg ilyen emberanyag összegyúrva furcsa hulladékká típusú >> ember sok lábú. >> Igen, az ember is.

Igen, igen, pontosan. és hogy itt is az aztán amikor elkezdődik a film, akkor azért ilyen ilyen csúnya kis cuccok vannak az elején, és ez volt ez a pont, amikor mondtam, hogy na akkor most már kezdődik, és hogy onnantól keztán a Igen.

És hogy miután ezt így beleengedték a film elején, akkor egész sokáig voltak ezek az ilyen tök normális momentumok meg meg az olyan momentumok, tudod, amikor van valami nem normális, de mindenki úgy viselkedik, hogy ez amúgy tök oké, és ezért elkezded elfogadni, hogy ja, ez amúgy tök oké, és akkor mondjuk vannak ebből a tök normális fajták, hogy mondjuk a kiscsajnak a szeme rossz, és ezért furcsán néz ki.

És akkor így elfogadod, meg vannak még ilyen furcsa momentumok, amik itt szép lassan így épülnek egyre izébe, és akkor szem ez a csúcsosodik ki, amikor van egy ilyen buli jelenet, ami egy ilyen random babilon betét a filmben, és tehát azt is így elfogadod, hogy há jó, végül is ez is oké, és akkor utána egyszer csak bebasz a gebasz, amit már az elején sejtettél a csúnya képekből, és akkor mondom, hogy na ez.

Tehát azér ez ebben azért vannak vannak olyanok, amikre mondom, hogy hm összefut a nyálaszámban, és felfordul a gyomrom egyszerre.

Tehát ez a fajta >> meg azzal szerintem nagyon jól egyensúlyozott a film, hogy itt a nevelő anyukának a karaktere ugye már az elejétől kezdve így egyértelműen favorizálja a kislányt, a sráccal meg így direkt mintha direkt összekeverné a nevét.

Igen. >> Látjuk, hogy a látjuk, hogy véletlen véletlenül vagy a karakter szempontjából véletlenül vagy szándékosan ugye hát mondjuk csúnya dolgokat tesz a sráccal, de nagyon sokáig szerintem most jól egyensúlyozta a film, hogy ezek úgy jelenek meg, hogy a szereplő meg a szereplők szemszögéből ez még ugye ez a hibehatáron belül mozogjon.

Meg ugye pont a karakter is ugye egyensúlyozott azon, hogy mikor hol csak normális volt, hol kevésbé normális volt.

És ez úgy volt szerintem nagyon jól elhúzva egészen addig a pontig, amíg ugye a srácnak ugye összeáll a kép.

Meg amúgy is mondja, hogy ez itt így így nem normális.

Igen, >> hogy nem nem az volt a itt…

Említett entitások

Témák

• horrorfilm
• filmkritika

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Hozd vissza őt (Bring Her Back, 2025) podfast”

Több epizód a Filmnéző-ből

• #253 A múmia (1999) 2026-10-06

  A Filmnéző podcast 253. epizódjában a stáb Stephen Sommers 1999-es, kultikus státuszú A múmia című alkotását veszi górcső alá. Norbi, Jani és Gergő részletesen elemzik a film jell…

• #252 Cinefest különkiadás (Mommy Blue, 10éjszakás kaland, Minotaur) 2026-09-29

  A Filmnéző podcast 252. adásában a műsorvezetők a Cinefest filmfesztivál kínálatát veszik górcső alá. Az epizód során részletesen kitérnek a Mommy Blue, a 10 éjszakás kaland és a…

• #251 Fiatalfelnőtt-trilógia (vendég: Konkol Máté) 2026-08-27

  A Filmnéző podcast e heti adásában Konkol Máté vendégszerepel, aki a fiatalfelnőtt-trilógiáról és a függetlenségről beszél a filmiparban, különös tekintettel a kortárs magyar dile…

• #250 Sikoly 7 2026-08-26

  A Filmnéző podcast #250. adásában a hallgatók Norbi, Jani, Gergő és Lehel társaságában kibeszélik a Sikoly 7 című filmet, Kevin Williamson alkotását. A beszélgetés során a film ré…

• #249 Megszállottság (Obsession, 2026) 2026-06-14

  A Filmnéző podcast #249. adásában Jani, Gergő és Lehel Curry Barker 2026-os Obsession című filmjét vitatják meg. A beszélgetés során a film lehetséges témáit és értelmezéseit elem…

• #248 Sikoly VI. 2026-06-11

  A Filmnéző podcast #248. adásában Jani, Norbi, Gergő és Lehel a Scream filmsorozat hatodik részét vitatják meg. Az adásban szó esik a film részleteiről, a szereplőkről és a soroza…

• Aluljáróhorror: Exit 8 | Filmnéző Podfast 2026-06-06

  A Filmnéző podcast epizódban Jani és Gergő az Exit 8 című filmet vitatják meg. Az adás röviden kitér a filmre, és a szokásos Filmnéző adatokkal egészül ki.

• Filmnéző PodFast: Péntek 13. – III. rész: Véres kirándulás 2026-05-21

  Ez egy újabb Filmnéző Podfest különkiadás, amelyben Jani, Norbi és Gergő a Péntek 13 filmsorozat harmadik részét veszik górcső alá. A beszélgetés során kitérnek a film negatívumai…

• #247 Sikoly (Scream, 2022) 2026-05-12

  A Filmnéző podcast #247. adása a Scream filmszéria 2022-es negyedik részét beszéli ki.

• #246 Sikoly 4 2026-04-27

  A Filmnéző podcast ezen epizódjában Jani, Norbi, Gergő és Lehel a Scream filmszéria 2011-es negyedik részét tárgyalják.

Hasonló epizódok más magyar podcastokból

• Csokit vagy csalunk! Halloween-i különkiadás - Filmek féktelenül #48 — Filmek Féktelenül

  A Filmek Féktelenül podcast Halloweeni különkiadásában Edvin és Roli régi horrorfilmeket mutatnak be. Az adásban szó esik John Carpenter "Az őrület torkában" és Philip Kaufman ren…