Vakfolt podcast

Francia kapcsolat (The French Connection, 1971, William Friedkin) - vendégünk Wostry Ferenc

· PT1H39M25S

Összefoglaló

Ebben a Vakfolt podcast adásban William Friedkin 1971-es filmklasszisát, a Francia kapcsolatot mutatják be. Vendégük Wostry Ferenc filmkritikus, aki a film kiemelkedő alkotói értékeit, realista ábrázolásmódját és a New Hollywood korszakban betöltött forradalmi szerepét elemzi. A…

Röviden

Műsor
Vakfolt podcast
Megjelenés
2025. 10. 01.
Hossz
1 óra 39 perc
Szereplők, említett nevek
Wostry Ferenc
Témák
francia kapcsolat, filmkritika, new hollywood
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez itt a Vakfolt podcast, amelyben a popkultúra kötelezőit pótoljuk.

Az én nevem Frivalszki Már Péter.

Az én nevem 23 András. [Zene] [Taps] súlyabb évadunknak a én már harmadik felvonásában, vagy harmadik epizódjában egy egy súlyos vakfotomat pottoltam be végre.

Egy tényleg nagyon kínos, nagyon kínos pótlásomra került végre sor ez a francia kapcsolat, vagyis a French Connection William Fritkin rendezésében 1971-ből, és természetesen az adásból vendég sem hiányozhat.

Itt van velünk Bosztri Ferenc.

Szia Feri. >> Végtelen szeretettel köszöntök mindenkit. >> Meg vagyok őszintén, te voltál az első név, aki felmerült, amikor erről a filmről beszélgettünk, hogy kit hívjunk hozzá vendégnek. >> Köszönöm szépen. >> Mi a kapcsolatod neked? francia kapcsolattal. >> Én nagyon tisztelem ezt a filmet.

Szerintem nem Fritkin legjobb filmje, de majdnem a legjobb filmje. >> Na, mi a legjobb?

Soha nem tudom eldönteni magamban, hogy a kettő közül melyiket válasszam.

Na, lehet, hogy ezzel a trilemmával én szembesülök idén, mert meg fogjuk nézni a szószere is.

Ühüm. >> Az ördögűzőt meg én is nagyon-nagyon szeretem.

De nekem most abszolút ez egy olyan élmény volt ez a film, hogy na itt aztán az na azért önmagá összesség bőve így szerencsések vagyunk, hogy a Vagfold podcastot csináljuk, amiben hát szinte kizárólag nagyon jó filmekkel van dolgunk, de ez a film ez olyan volt, hogy ez tényleg egy mestermű.

Az elsőre azt mondtam, hogy totálisan lenyűgözött, úgyhogy nagyon örülök, hogy végrepótoltam.

És ez tényleg a a hírneve minden mindent teljesen a valósannak felel meg egy pillanatnyi kétségem se volt a felől, hogy ez mitől mester mestermű és mitől zseniális. >> Ühüm. >> Szóval hatalmas boldogság, hogy végre megnéztem.

Ja, én most visszakerestem, szerencsére megtaláltam egy nagyon-nagyon régi dogsimban, hogy pont 10 éve néztem meg ezt a filmet először.

Szóval viszonyítás kérdése, hogy később vagy vagy még még időben.

Mármint, hogy nem most a a podcast kedvéért, vagy nem pár éve, tehát már viszonylag régen, de azért de azért már jóval a film. >> Hát pont amikor a podcastunk elkezdődött >> időszakom idején.

Amúgy tényleg, amúgy tényleg >> sutiba így pótolgatsz, vakfotokat, nekem meg nem szólsz.

Úgyhogy egy 10 éve néztem meg először, most néztem meg másodszor, és nagyon érdekes volt, hogy volt benne egy olyan plot point, ami az egyik alapvető ilyen fordulat volt a filmből, amire emlékeztem, és amit vártam, hogy na, ez most mindjárt meg fog történni, és rosszul emlékeztem rá.

Úgyhogy volt egy tök nagy meglepetés a filmnek a a fináléjában. ról majd később még beszélhetünk, de de ahhoz képest, hogy első nézésre is tökre tetszett ez a film, tehát hogy nagyon emlékezetes volt.

Sikerült az egyik részletét teljesen rosszul megjegyeznem, és valószínűleg összekevernem valami mással, vagy más sok más olyan jellegű filmmel, ami a francia kapcsolatból inspirálódott. >> Hadd kérdezzem meg, hogy a legeslegvégét legeslegvégére emlékeztél rosszul >> részben?

Tehát én én arra úgy emlékeztem, én úgy emlékeztem, hogy a Roll Sider karaktere meg fog halni. >> Igen.

Ühüm. >> Ebben egészen biztos voltam, hogy az lesz a mint ahogy a nem tudom a a a Speedben meghal a Jeff Daniels meg a nem tudom most még mondhatnék 10 másik olyan akciófilmet vagy krimit, amiben a főhősnek a jobb keze és legjobb barátja és társa az az tragikus halált hal.

Tehát tisztán emlékeztem arra a jelenetre, amikor a amikor a Royert lelövik, és akkor a Jean Hackman teljesen ki van tőle.

És ugye ez nem történik meg a filmben. >> Ühüm. >> Úgyhogy nekem ez volt a ez volt a mostani nézésnek a a nagy váratlan hozadéka.

Egyébként kábé ugyanazt gondolom most is a filmről, mint az első nézésről, hogy nagyon-nagyon tetszik.

Nekem nem lett így a mondjuk akár a 70-es évekből az első számú kedvencem, vagy akár a második számú, de hogy de hogy tényleg kifogástalan kifogástalan filmnek tartom.

A remek mű címkét is simán rá tudom aggatni.

M csak egyszerűen mondjuk nem tudom, van ott a van pár másik olyan film így az új hollywoodi érából, ami ami közelebb hoz áll hozzám, de ez abszolút semmit nem von le a francia kapcsolat értékéből.

A te például a Fritkin filmjej közé között hol helyezed el?

Nekem is az ördögüző az feljebb áll. >> Ühüm. >> Az a a kedvencem tőle.

A sorcerer azt még majd egy hónap múlva visszatérhetünk rá, hogy hogy az hogy tetszett, mert körülbelül akkor meg fogom nézni a >> podcast keretén belül.

Meg még adós vagyok egy-két olyan filmmel, ami valószínűleg nem fogja az ördögűzőt felülmúlni, mint mondjuk a a portán a Cruising vagy a vagy a Tulivendin elé.

Ezek még nagyon nagyon nagyon érdekelnek.

Ühüm. >> De nálam azért az ördögüzűző van az első helyen.

És mondjuk így a francia kapcsolat mögötte. >> Igen.

Egy biztos, hogy a Guardian nem fogja fölommolni a francia kapcsolatot, ha esetleg valaha rákerül a sor.

Igen, igen. >> Picit nézhetünk egy ilyen áttekintést arról, hogy az a film hol, mikor keletkezett, milyen kontextusban jött létre.

Ugye Fritkénnek a munkásságáról beszéltünk, de ez igazából az ő nagy áttörése a szakmában, mert korábban kisebb, kevésbé sikeres filmeket csinált, meg dokumentumfilmes háttérrel érkezik, mikor elvállalja ezt a filmet, és ez meg rögtön katapultálja őt a legnagyobb új hollywoodi rendezők közé.

Tehát hogy úgy Hollywood az a 60-as70-es éve periódus, amikor a klasszikus nagy filmjeiről ismert már halált saját vívó Hollywood kimúlik és átveszi a helyét a francia Újhullámtól inspirált új generáció, akiknek a akiket a amelyik amelyik generációt az olyan rendezők fémjeleznek, mint mondjuk Scorezi vagy de Palma, vagy akár maga Fritkin.

És akár ez a film is mondhatjuk, hogy masszívan inspirálódott ebből a francia Újhullámból, meg hát úgy általában az európai filmművészetből, ami az új Hollywoodra jellemző.

És a történet maga ugye egy könyvnek a feldolgozása 61-ből talán, de egy >> amit a fritkén sosem olvasott egyébként. >> Igen, igen, igen.

Hogy van egy dokumentumfilm YouTube-on is fönn van a a filmnek az elkészültéséről, és ott bevallja a Fritkin, hogy hát kezébe vette a könyvet, de olyan sűrű volt.

Mármint nem az, hogy vastag a könyv vagy ilyesmi, hanem olyan a szöveg szöveg szövege volt olyan áthatolhatatlan, hogy inkább félretette.

Nyilván azért így is képben volt, meg így valszeg átlapozta a könyvet, úgyhogy azért nem arról van szó, hogy semmi fogalma nem volt arról, mit forgat le, de igen, nem rágta már magát a könyvem.

Szóval egy Eddie Eag Sanny Grosso nevű rendőrpárosnak a történetét dolgozta fel ez a film igazság szerintem akik egy valódi rekord heroinfogásnak voltak a hát hősei antihősei mert a való életben is eléggé megkérdőjelezthető módszerekkel dolgozó rendőrök voltak ők és ő róluk írt könyvet ez a Robin Moore nevű újságíró ami amiből lett ez a film végül >> Igen.

És mondta a Fritkin, hogy legalábbis évekkel ezelőtt olvastam ezt valami interjújában, hogy hogy nem is volt ennek a filmnek igazából forgatókönyve.

Tehát >> kábé >> tehát ő tudta, hogy mit mondjanak a szereplők a Location Scouttal meg az operatőrel.

Ugye amikor megtalálták a helyszíneket, akkor úgy kábé belőtték, hogy hogyan néz ki majd a jelenet, hogyan lesz felvéve, és ennyi.

Elmondta a felvétel napján a színészeknek, hogy mit kell mondaniuk, és de tehát így szájról szárj szájra terjedt a szöveg és és nem volt semmi leírva.

Hát ilyen csak jegyzetek voltak és >> az azért nagyon durva, hogy kvázi stúdiófilmben. >> Igen.

És úgy, hogy azért végül is a forgatókönyvót aztán csak jelölték a Scardra, hogy a meg is kapta.

És rről meg azt kell tudni, hogy a szintén ebben a ebben a dokop filmben mondja Fritkin, hogy több forgatókönyv változaton átrágták magukat a producerrel.

A főnek a főprodu ez a Dioni nevű fickó és több több változatot megrendeltek különböző jó pedig rjú forgatókönyvíroktól, de valahogy valahogy eddig sem tetszett nekik.

És akkor a valaki ajánlotta a figyelmükben a Sheftnek az íróját.

Ez volt ez az Ernest Ideman, aki maga is egyébként újságíró ként kezdte a szakmáját.

És végül is ő adott le egy olyan forgatókönyvet, ami már kellően vékony volt.

Így fogalmazott a Freed Kin, hogy ilyen nagyon ilyen, hogy mondjam, lean.

Ez volt a kifejezés, amit használta, hogy ilyen karcsú, nem volt rajta sok fölösleg.

És akkor ezzel már lehetett mit dolgozni igazából lehetett mit kezdeni, mert hogy a tényleg a pár a párbeszédek azok úgy jöttek, hogy a két rendőr, akiken alapolnak a földszereplők karakterei, ők effektíve ott voltak a forgatáson, mint konzultánsok, tanácsolók, és ők mondták, hogy ő ők hogyan mondanák el ezeket a dolgokat, illetve a való életben hogyan mondták el azokat, amiket ténylegesen, amiket amik ténylegesen elhangzottak, és azt használták föl.

Például van az a jelenet, amikor rajta jötnek egy páron, ahol drogos, főként fekete bőrű vendégek vannak, és ott így elkiáltja magát Jin Hackman, hogy oké, itt van Popaj, és most mindenki álljon meg.

Na és azt mondta Jin Hackman, hogy azt ő konkrétan onnan vette azt az egészet, hogy mentek ilyen ride a Langra ezekkel a rendőrökkel, tehát hogy így végigkísérte őket a munkaon.

És akkor egyszer ezt megcsinálta a Sunny.

Igen, ezt konkrétan mondta, hogy oké, itt van papá, mindenki álljon meg.

És viszont akkor hogyha ezt így meg lehet tenni, rendőr ezt így megteheti, akkor ezt bele kéne tenni a filmbe is.

Szóval vannak ilyen epizódjaik. >> Mondtad, hogy hogy nem olvasta el a könyvet a Fritkin, hanem csak így nem tudom, belelapozott, viszont a forgatás előtt több éven keresztül volt kapcsolatban ezzel a két rendőrrel.

Üm, >> tehát nem csak annyi volt, hogy amikor elkezdték a forgatást, akor akkor kijöttek, hanem hanem előtte rengeteget beszélt velük, csomószor ő is elkísérte őket így, ahogy te is mondod, nem csak a színészek, hanem maga a Fritkin is.

Tehát, hogy ő igazából amikor megismerte ezt a ezt a két csávót, akkor döntött úgy, hogy ezt a filmet meg akarja csinálni, mert ők így a való életben voltak neki eléggé érdekes alapanyagok, meg eléggé érdekes figurák.

Ja, rosszul mondtam, hogy Sunny Igent mondtam, de Eddie igen és Sunny Grosso az a két embernek a neve.

Csak összekombináltam őket véletlen >> Ja.

És akkor egy két színész, aki a főszereket játsza, mert a Jein Hackment ugyan mondtam már, de a az ő partnere tulajdonképpen a a Roy Schneider, akinek szintén ez az egyik nagyon korai szerepe, ezelőtt inkább ilyen offroad bay szerepekbe lehetett őt látni, úgyhogy itt ível föl az ő new hollywoodi karrierje.

Jean Hackman meg szintén őt már jött mind a kettőiket láttuk már több alkalommal akár Vakfolt podcastos filmekben is.

De Roy Schiddertől óriási kedvencem lett a Vakfoltnak köszönhetően a >> Old old jazz mintha minthalik zene. >> Igen, Old Jazz köszönöm szépen.

Minthalik zene. >> Meg mindig is óriási kedvenced volt. >> A cápon mindig is óriási kedvencem volt.

És a Jean Hackmentől láttuk például a podcast kedvéért, megnéztük a magánbeszélgetést, a Conversationt Francis Ford Copolától, amiben ugye vannak azért hasonlóságok, tehát azért itt is vannak lehallgatós jelenetek, de nagyon érdekes, hogy ebben a pár évben két ilyen has kicsit hasonló szakmányú figurát vá játszik el Gin Haugban, de mégis totál különböző figurák.

Ez azért szerintem az ő sokoldalúságáról rengeteget elmond.

Említetted Péter, hogy mennyire sokszerűen érte a Hackment, amikor elment a rendőrökkel terepre, hogy hogyan viselkedik, hogyan viselkednek ezek a rendőrök.

És ugyanígy megsokkolta a közvéleményt, a társadalmat is, amikor látta ezt a filmet.

Ezért is forradalmi ez a film, mert egészen addig a popkultúrában a rendőráblázolás az valami teljesen más volt.

Igaz, hogy a 60-as évek végén azért már kezdett megsavanyodni Amerika, és már ott azért a vietnámi háború miatt meg ilyesmi miatt kezdett megsevagyolni Amerika, és kezdett ráébredni ad arra, hogy a valóság az nem az, amit a TV meg a mazi ad nekik.

De igazán itt a 70-es évek elején még éppen a Watergate előtt kezd rávilágítani a filmipar is arra, hogy mi folyik, hogy egy rendőr mit enged meg magának. >> És ezt a ezt a viselkedést, ezt a rendőri viselkedést, ezt a naturalis meg ezt a naturalista ábrázolásmódot, ezt amerikai filmek is meg külföldi filmek is több 100 átvette.

És és ez a film tényleg megváltoztatta azt, hogy a egy urbánus dráma hogy nézzen ki, hogyan viselkedjenek benne az emberek.

Már hogyha aznak az urbánus drámak van valami szórakoztató vonzata is, egy krimiben, hogy viselkednek a rendőrök, satöbbi satöbbi >> és hát mi mi több várható egy filmtől, ha ez nem? >> Így van.

Hallgattam egy podcastet a a filmről, amiben az egyik műsorvezető, ez az Unspool Podcastnek a filmmel kapcsolatos adása.

És ott az egyik műsorvezető azt vezette föl, hogy hát ő így amikor most megnézte, akkor most jött rá, hogy ez a ez a a zsaru filmekből az a bud filmeknek mekkora előfutára, ami nekem picit ért érthető, de nem ez jutna róla eszembe először.

Viszont ami nekem meg rögtön eszembe jutott most, ahogy néztem, hogy nem lenne mondjuk egy egy kemény zsaruke nélkül a film nélkül.

Tehát hogy >> nekem iszembe juttött az a sorozat ugye 2000-es évek elején a >> a Rampart nevezetű vagy arról arról elhíesült ilyen bűn bűnügy, ahol a rendőrök korrupzsaruk drogokat és pénzt tettek maguk vagy tettek el maguknak, és ebből készültek kemény zsaruk, vagyis a Shield című sorozat. >> Ja, ez a Shield.

Ja, nem tud gondolkoztam, hogy mi az a keményer?

Shield, igen, >> igen, igen, igen, igen. >> Hát igen.

Szóval számomra, ha Body Cup filmről van szó, akkor annak kell egy kicsit ilyen ez csak a saját ízlés világon jó, hogyha van egy kis ilyen lightos vonzata is.

Igen. >> És ezért nem mondanám azt a francia kapcsolatról, hogy ez egy Body Cup film lenne még még, hogyha nem is még ha csak ilyen proto body cup film abban az értelemben, hogy tényleg hát két különböző rendkívül különböző természetű…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Francia kapcsolat (The French Connection, 1971, William Friedkin) - vendégünk Wostry Ferenc”

Miről szól ez az epizód: „Francia kapcsolat (The French Connection, 1971, William Friedkin) - vendégünk Wostry Ferenc”?

Ebben a Vakfolt podcast adásban William Friedkin 1971-es filmklasszisát, a Francia kapcsolatot mutatják be. Vendégük Wostry Ferenc filmkritikus, aki a film kiemelkedő alkotói értékeit, realista ábrázolásmódját és a New Hollywood korszakban betöltött forradalmi szerepét elemzi. A… Az epizód a Vakfolt podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 10. 01..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Francia kapcsolat (The French Connection, 1971, William Friedkin) - vendégünk Wostry Ferenc”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Wostry Ferenc.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Francia kapcsolat (The French Connection, 1971, William Friedkin) - vendégünk Wostry Ferenc”?

Fő témái: francia kapcsolat, filmkritika, new hollywood.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Francia kapcsolat (The French Connection, 1971, William Friedkin) - vendégünk Wostry Ferenc”?

Megjelenés: 2025. 10. 01.. Hossz: 1 óra 39 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/vakfolt-podcast/francia-kapcsolat-the-french-connection-1971-william-friedkin-vendegunk-wostry-f

Több epizód a Vakfolt podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból