HWSW podcast!

Autista csodabogarak (kraftie #60)

· PT59M21S

Összefoglaló

A HWSW podcast! ezen epizódjában az autizmusról és a neurodivergens szakemberek informatikai környezetben való jelenlétéről beszélgetnek. A vendégek, Veres-Szentkirályi András és Fajszi Bulcsú, segítenek jobban megérteni ezen csoportok gondolkodását és kihívásait.

Röviden

Műsor
HWSW podcast!
Megjelenés
2025. 07. 04.
Hossz
59 perc
Szereplők, említett nevek
Fajszi Bulcsú, Veres-Szentkirályi András
Témák
autism, neurodivergent professionals, it environment
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Már csak négy adás kell, hogy kerek legyen.

Ezt ezt élőbe kellett volna elsütnöd.

Crafti a High Felaps állandó támogatásával.

Én Böle Gyuri vagyok az egyik házigazdája a műsornak.

Itt van velem Zero és alias Batis Peti.

Veres Szent Kireli András a Silent Signától és Fajszi Bulcsú pedig a Highfi Labstől.

Ugye ez egy régóta beígért témánk volt alapvetően a a nem is az autizmusról, han inkább a a szakmában dolgozó autista szakemberekről fogunk beszélgetni.

És elég messzire vezet ennek a témának a gyökere, mert talán egy évvel ezelőtt foglalkoztunk először Zeróval azzal, hogy hogy az IT egy ilyen melegágya vagy ilyen tök jó termőtalaja az introvertáltaknak, a különböző neurodiverz vagy valamilyen spektrumon lévő szakembereknek.

És régóta dédelett ámunk volt, hogy a az aut spektrumon lévő szakembereknek egy külön adást csináljunk.

Ugye egyrészt az, hogy hogy ezek a sokak által csak csodabaraknak tartott szakemberekről többet tudjatok meg, hogy gondolkodnak ők satöbbi.

Tehát tulajdonképpen ez a műsor egy ilyen driver szerepet is betöltene, hogy kicsit leromboljuk a sztereotípiákat, hiszen a legtöbb ember az autista emberekről, autista szakemberekről nagyjából annyit gondol, amit a popkultúrában lát.

A másik, amit ami egy cél nem kimondott célja lenne a műsornak, az hogy a a munkaadók számára is egy kicsit megmutassuk ezeket a szakembereket.

A harmadik pedig az, hogy hogy biztosak vagyunk benne, hogy a Craftit is sok ilyen szakember hallgatja és talán nekik egy kis bátorítást, támpontot távmentoringot ez az ad ez az adás.

És most pár mondatban bemutatnám a vendégeket is.

Vereszentkir András alias Dénet.

Szerintem őt elég sokan ismeritek.

Nem ebbe a sapkádba szoktál itt lenni.

Gyakorlatilag András a Silenceak az egyik alapítótulajdonosa gyakorló IT security szakember.

Szerintem a hazai közösségben nagyon jól ismeritek őt.

Nálunk is számos alkalommal adott elő.

Bulcsu pedig a HFABS-nek az egyik alapító tulajdonosa, aki a cég operatív működéséért felel kifejezett szervezetfejlesztés és mentoring vonalon.

És most arra gondoltam, hogy kezdjünk egy kicsit azzal, hogy hogy átbeszéljük a karrierutatokat, de ne azzal az aspektussal, hogy hogy melyik széknél dolgoztam, hol dolgoztam, hanem az, hogy hogy például mennyire befolyásolta a helyzetetek az így utólag visszatekintve, hogy hogy az IT-ba kerültetek, vagy informatikával foglalkoztok.

András, nekem anyukám volt az, aki azt a nem is tudom, szép megállapítást tette, hogy a számítógép az olyan szempontból egy tök jó társ abban, hogy fejlődjön az ember az informatikában, hogy azonnali visszajelzést ad és objektíven és nem anyázik.

Talán az elemnek megjelenése az első, amikor érzelemmel viszonyul egy gép az emberhez, vagy legalábbis tettetett érzelemmel.

És ilyen szempontból egy nagyon jó feedbacket adott ahhoz, hogy én ott önállóan tudjak fejlődni.

Tehát onnantól kezdve, hogy kaptam egy egy nem is tudom ilyen kezdőlépést, hogy egyáltalán el tudjak kezdeni foglalkozni a programozással, ez egy számítástechnika tanár volt második általánosban.

Onnantól kezdve már önállóan is tudtam folytatni ezt az utat, és ugye volt egy tök jó visszacsatolás, hogy amit csinálok, attól a gép érdekeseket tud létrehozni.

És szerencsére mondhatjuk, hogy időben ez pont egy olyan érába esett, amikor egyre többen ismerték föl, hogy na hát ez ez ilyen értékes dolog, és ez ez nem csak játék, hanem ezzel lehet valami üzletileg értékeset is csinálni.

És így el tudtam kezdeni diákként mondjuk akkoriban például nagyon menő volt, hogy legyen honlapja most már a cégeknek és akkor tudtam besegíteni ismerősökön keresztül olyanoknak, akik akiknek erre szüksége volt, és örültek, hogy valaki segít nekik, akit legalább ismernek.

Én meg úgy éreztem, hogy valami hasznosat csinálok, és közben mégsem jártam be valahova dolgozni, vagy pakoltam a dobozokat, hanem nem is tudom, már szakmailag fejlődtem.

De volt szerep az informatikának mondjuk abban, az egy kicsit ilyen elbújósabb meló, így beletemetkezel satöbbi.

Tehát a saját szobámban azt csináltam, amit akartam a géppel és gyakorlatilag az elején beszélgettünk esetleg arról, hogy mire van szüksége annak, akinek segítek. meg a végén megmutattam, hogy ez hogy áll.

Manapság azt mondanánk, hogy ez agilis, hogy kap kapsz visszajelzést, és utána még módosíthatod a dolgot.

De lényeg, hogy közben kvázi senki nem ült fölöttem mögöttem és nézte és mondta, hogy de ezt nem így kéne csinálni.

Sőt kifejezetten abszolút érzem magam, hogyha néznek miközben dolgozom, az az rettenetesen tud frusztrálni és és adott esetben még többet is hibázok, mert valaki ott ül és nézegeti, hogy milyen lépéseket csinálok.

Úgyhogy annak könyösen örültem, mikor az egyik ügyfél ezt ki is találta, hogy biztonsági okokból ők a pentesztereket úgy felügyelnék, hogy odaültetnek mögénk a szobába valakit, aki nézi a képernyőket, miközben mi dolgozunk, mintha látna rajta bármit.

És neked, Bulcsú mennyire befolyásolta?

Na, szóval én nem én nem vagyok itt is, hogyha akár én is ide kerültem ebbe a a cégbe meg ebbe a beszélgetésbe.

Én fizikus vagyok és és és inkább kutató akartam lenni, de az nem jött össze.

Erről is lehetne elmesélni, hogy hogy ami amit programban én bekerültem, az egy az egy szuper iparosított dolog volt, és és ahol már úgy tudom én a 800 voltam egy úgyhogy én én én azt a kutatós dolgot azt azt a adatelemzést betaláltam meg, ami ami ami körépült az a cég.

És ennek az IT az eszköze, tehát ez egy milyen nem azt mondjuk, hogy mi nem egy IT cég vagyunk, hanem egy adatos cég, ami ami egy erősen üzleti ötéssel rendelkező.

Úgyhogy úgyhogy én most itten kakuk tojás vagyok akkor ebbe a ebbe a IT podcastba.

De hogy és a és a ami még ide furcsább az, hogy hogy egy ilyen iskolát kellett csinálni a a 2000-es évek elején egy azzal hívtak, te egy okos gyerek vagy és azt hallottuk, hogy az adatokat nem csak riportálni, hanem elemezni is.

Találd már ki, hogy kell ezt ezt csinálni.

És akkor akkor éveken keresztül ilyen konferenciákon próbáltam tanítani az ügyfeleket, a NAVOT, meg a biztosítókat, meg a a többieket, hogy hogy az adatban mekkora mekkora érték van.

Mondom ez 2000 környékén volt, amikor amikor ez még nem volt divat, amikor nem volt AI.

A mi ugye van egy ilyen névvolúció, hogy én data miner adatbányász voltam, aztán később lett gépi tanulás, és most már AI-nak hívják pont ugyanazt, amit akkor csináltunk.

Ö, szóval egyre nagyobb, nagyképűbb szövegek vannak már ezekre a adókra.

Úgyhogy úgyhogy amikor kérdeznek, hogy mit mi az AI, és akkor mondom, hogy hogy én nem értek az AI-hoz, csak azt tudom, hogy hol hibázik, mert nagyon sokszor láttam már ezeket a dolgat.

Egyébként érdekes, hogy azt mondod, hogy nem vagy itt is, mert az alapján, mint elmondtál, én egyébként ebbe akarabba tennélek téged, de ezzel most nem fogok vitatkozni.

És a a maga a speciális helyzeted egyébként befolyásolta azt, hogy hogy ebbe az irányba mozdultál el.

Tehát volt valami tudatosság, hogy egy ilyen elvonultabb, kicsit ilyen elméültebb munkát végezzél, vagy vagy ilyen irányba menjen a karriereddel?

Tehát ez ez egy kitalálós dolog volt.

Tehát ez ez gyakorlatilag egy egy diszciplinát kellett kitalálni évek alatt.

Az a azt valószínűleg nem egy ilyen kereskedő félére kell bízni, aki állandóan csevegni akar a a másokkal, hanem hanem itt nagyon sokat gondolkodtam, tehát éveken keresztül gondolkodtam, mi kitaláltam egy struktúrát.

És aztán utána ugye a az van szemben itt a a az én emberi képességem, hogy hogy sajnos ezt úgy tudtuk úgy tudtam skálázni, hogy embereket kellett tanítanom erre és utána olyan olyan sokan lettünk, hogy hogy már szervezetet kellett tanítanom arra, hogy ezeket a dolgokat végig tudják csinálni, ezeket a mó és akkor akkor eljött egy csomó csomó ilyen emberi interakció, hogy az embereket motiválni kell, az nem a született képesség. hogy hogy találja meg a De megtanultam.

Meg hát most őszintén vallom, nem is feltétlenül társítanám ezt a képességet egy olyan emberhez, aki a az autóizmus spektrumon van valahol.

Ezért lesz jó címe egyébként az adásnak a csodabogara.

Most már a nagyképesség azt mondja, hogy hogy van ilyen, hogy demos tenész hatás, vagy micsoda.

Ugye demosenészről tudjuk, hogy ez egy dadogós ember volt, miközben a koregnap szónoka lett.

Azért, mert a dadogását valamilyen tudományos módszerek az köveket tett a szájába, hogy megtanuljon lassan beszélni.

És gyakran van ilyen érzés, hogy hogyha valaki hátrányból indul de le akarja küzdeni, akkor előrébb jut, mint az, akik akik akik születésükre fogva egy képességgel rendeznek.

És ha most kicsit így visszatekintetek, hogy mik voltak azok a tipikus nehézségek, amit amit így le kell küzdenetek, bár egyébként a válaszod már félig benne volt, hogy neked például okozott ez az egész nagyfokú nehézséget, András? a leginkább a nem is tudom a motiváció terén, főleg, mert azért én még az informatikán belül is tovább osztogatnám a dolgot, hogy vannak olyan jellegű feladatkörök, ahol ahol így nagyon gyakran jönnek az impulzusok azt illetően, hogy mit kell csinálni éppen mi a cél satöbbi, és gyorsabban jön feedback arról, hogy nem jó tempóban, nem úgy csinálod, ahogy kellene satöbbi. meg olyanok is, ahol mondjuk nagyobb szabadságot kap az ember, nagyobb csáknyi feladatokat, így adott esetben csak később jön elő, hogy hogy abszolút nem állsz jó ütemben a munkával, és és nagyon nem jól megy.

Ennek a másik oldala viszont pont, hogy az ilyen hiperfókusz jellegű nagyon gyors, de mégis precízium minőségű munkavégzés.

Szerencsére nekem ezzel nem annyira volt szerencsém találkozni, de máshonnan kaptam feedbacket, amikor valakire azt mondják, hogy nem végezhettél ennyi idő alatt a feladattal jó minőségbe, csak azért, mert a kvázi kérdező vagy megszóló fél önmagát nem tartja alkalmasnak arra, hogy ennyi idő alatt végezzen a feladattal.

Tehát más sem végezhetett jól a feladattal.

Neked, Bulcsú, mik voltak azok a nagyon jellemző megküzdések, amíg eljutottál idáig?

Most én nekem a nehéz időszakom az a az a 16-tól 20, mit tudom én 3-24 éves korom volt, amíg meg kell tanuljam a embereket kezelni.

Vagy a nekem volt egy ilyen bibliám, az a délkarnegi, hogyan szerezünk barátokat című könyv, és akkor abból tanultam meg viselkedni, hogy hogy a hogy a a hogy a h mondjam a a fiam az erősebben autista, mint mint én.

Őneki a az első terapikus élménye az volt, hogy hogy ő valamilyen közlekedési mániás volt éppen tud nyolc évesen és terápia csoportba kezdte kérdezni, hogy és tudod-e, hogy hol találkozik a hatos villamos meg a hát persze a második gyerekek néztek, hogy milyen hülyeséget beszél és egy hónap múlva a fejlődés odáutott, hogy milyen mesét néztél tegnap?

Tehát hogy ühüm neki reflexé vált.

Megtartották azt, hogy hogy kell egy emberhez közeledni ilyen típusú kérdésekkel.

Szóval ilyenből szereztem ezret.

És és bár ezt is egy kicsit érintettük már, hogy és elem ilyen nagyon kis akkor befordult elveszik a mikrofon mellettünk.

Bocs, bocs, bocs, bocs, hogy ugye ezek a nehézségek és mi mik azok a helyzetek, amikor ez elönnyt jelent?

Hát például a a mi biztonsági kis bubblünkbe, amit én úgy érzek, hogy nyilvánvalóan mindenki úgy ismer, mint én, de közben meg nagyon így így el tud az ember veszni ebben a ebben a kis rejtett sikátorban, amit most már ide inkább sztrádává szélesít egyszerűen az üzleti igény.

Ott például az, hogy fölismersz mintázatokat jobban a többieknél, és rögtön sejted, hogy hol mit érdemes megnézegetni, ez rengeteget tud segíteni.

És igazából itt jön be az, hogy hogy hol pozitívum, hol negatívum, hogy folyamatosan ömlenek a fejedben az asszociációk, és meg tudod-e tanulni, kifilterezni azt, hogy mi az, amit amit érdemes kimondani és reagálni rá, és mi az, ami csak elvisz egy teljesen felesleges Rabbit hallba, vagy egy olyan kimondott megjegyzésbe, amivel bántasz másokat, vagy csak egyszerűen hülyének néznek?

Ez ez az, ami kicsit nehéz, és főleg itt ami ami fölmerült, a villamos hol találkozik.

Nem tudom, az IT Creoudot, azt elég sok IT-s ismer.

Ugye van az a rész, ahol a fociról tanulnak meg beszélgetni, hogy tudjanak a postással miről beszélgetni, mikor megérkezik. kicsit ezt érzem, és erről volt is egyébként egy interakciónk egy csapatépítőn hazafelé a busszal, a kollégákkal, és ott ott mondta egy alapítótársam, hogy hogy hát igen, a dénet az azért nem mindig olyan volt régen, mint most.

Tehát hogy igen, ez egy tanulható és sajnos megtanulandó dolog az, hogy hogy fölépíts egy olyan viselkedésmódot, ami kompatibilis az adott közeggel.

Tehát én még csak nem is azt mondám, hogy a a ugye teljesen jogos, ami amit mondtál, hogy az emberekhez, de valójában nem feltétlenül értik szerintem a hallgatók egy része, hogy itt nem az emberekhez azt jelenti, hogy nem egyféle viselkedést kell megtanulni, hanem valójában többfélét, hogy mindig az adott célközönséghez, ez mesterkelten hangzik, de hogy tényleg a a befogadóhoz igazítsd a viselkedésed és a mondanivalódat.

Nyilván mindenki ezt csinálja valamilyen szinten, csak van akinek ehhez több effort kell, van akinek meg magától jön.

És búcsú neked például milyen előnyt hoz ez?

Ugye ezt mondtad, hogy szervezetépítéssel foglalkozol.

Ergo valahol ki tudott akázni.

Ugye az én megküzdési stratégám az volt, hogy hogy kérdezek végtelen sokat kérdezek.

És a a úgy látszik, mintha érdekelnek az emberek.

És valóában a végén kiderül, hogy érdekelnek a a az emberek.

Ö ez pedig azt jelenti, hogy hogy hogy nagyon sok szervezetben nem kérdeznek, hanem utasítanak, elvárnak.

És mi tudtunk egy olyan szervetet csinálni, hogy folyamatosan érez a kérdések során érzem azt, hogy mert már nem tudom kitalálni a az érzelmét, vagy nem tudtam kitalálni az érzelmét az arcából meg a reakcióból, nem volt, ezért kérdésekkel próbáltam elmenni a egy egy szintig, és az az érzésem van, hogy sokkal mélyebbre tudok elmenni, mint egy átlagos csevegés során a az emberek egy részébe.…

Említett entitások

Témák

  • autism
  • neurodivergent professionals
  • it environment

Személyek

Szervezetek, cégek

  • HWSW

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Autista csodabogarak (kraftie #60)”

Miről szól ez az epizód: „Autista csodabogarak (kraftie #60)”?

A HWSW podcast! ezen epizódjában az autizmusról és a neurodivergens szakemberek informatikai környezetben való jelenlétéről beszélgetnek. A vendégek, Veres-Szentkirályi András és Fajszi Bulcsú, segítenek jobban megérteni ezen csoportok gondolkodását és kihívásait. Az epizód a HWSW podcast! című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 07. 04..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Autista csodabogarak (kraftie #60)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Fajszi Bulcsú, Veres-Szentkirályi András.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Autista csodabogarak (kraftie #60)”?

Fő témái: autism, neurodivergent professionals, it environment.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Autista csodabogarak (kraftie #60)”?

Megjelenés: 2025. 07. 04.. Hossz: 59 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/hwsw-podcast/autista-csodabogarak-kraftie-60

Több epizód a HWSW podcast!-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból