Igaz történetek

#109 Mesterek és tanítványok – Janisch Attila

· PT18M17S

Összefoglaló

Janisch Attila beszél a mester és tanítvány közötti kapcsolatról, kiemelve a szakmai tudásátadás mellett az emberség és elfogadás fontosságát.

Röviden

Műsor
Igaz történetek
Megjelenés
2025. 04. 09.
Hossz
18 perc
Szereplők, említett nevek
Janisch Attila
Témák
mester és tanítvány kapcsolat, szakmai tudás átadása, emberség, elfogadás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] Ez itt az Igaz Történetek podcast.

Én Heller Gábor vagyok. [Zene] Szerencsés az, aki talál egy mestert, egy példaképet, akit tisztel és akit követ.

Ez különösen fontos a művészeti oktatásban.

De amiről talán kevesebb szó esik, amikor a mester és tanítvány viszonyáról hallunk, az nem csak a szakmai kapcsolat, amiben a mester átadja tudását, tapasztalatát, hanem ahogy tanítványának emberségből, elfogadásból mutat példát.

Janis Attila története következik. [Zene] 1980-ban kerültem be a színházi és Filmőzeti főiskolára.

Fábri Zoltán osztályába, filmrendező osztályába, filmrendező szak, film és tévrendező szakkor az volt a neve. jártam.

Fábri vett föl vidékiként ugye ez nagyon nagy dolog volt elsőre, első jelentkezésre, úgyhogy semmilyen ismeretségem nem volt, és iszonyatosan hosszú és bonyolult felvételi procedúrán mentünk keresztül, és keresztfélévesek voltunk, ráadásul 79 őszén volt a felvétel és 80 januárjában kezdődött az iskola.

Itt közbes szúrnám, hogy a Fábri annyira precíz volt, hogy az első órán odaadott egy brossúrát, amiben le volt írva minden, hogy melyik évben milyen feladatok lesznek.

És az is, hogyha kevesebb pénz, akkor mi az alternatíva?

Ugye a Fabri egy egy nagyon precíz ember volt egy film forgatásánál.

Ő megmondta előző való évben, hogy következő év június 5-én, délután 2:3 perckor melyik snittet fogja fölvenni.

Engem nagyon szeretett, mert én is precíz vagyok.

Tehát tulajdonképpen már a felvételén kialakult köztünk egy nagyon mély kapcsolat.

Nem mondanám, hogy baráti, mert azok még más idők voltak.

Bejött az osztályba, és osztály vigyáz.

A történet ott kezdődik, hogy 1980-ban a második félévbe dokumentumfilmet kellett készíteni.

Ez egyébként hagyománya volt a főiskolán.

Mi is ugyanezt csináltuk, amikor a a mi osztályainkat vittük később.

És hát lényegében ez volt az első igazi film, amit csinálni kellett, mert előtte ilyen amatőrfilmeket forgattam Kecskeméten, de hát az semmi.

Szóval ez volt tulajdonképpen az első igazi film kevés nyersanyaggal.

És akkor azon tanakodva, hogy mi legyen az a dokumentumfilm, amit soha nem csináltam korábban, beugrott, hogy egy vagy másfél évvel korábban, amikor a leendő feleségemmelés Klárával még éppen házasság előtt voltunk, és egy délután a művészpresszónak a teraszán ücsörögtünk, és ki kellett menni a királyi helyre, és akkor ott találtam egy feliratot a WC vizes doboza lehúzóján.

Ugye a WC-k azok tele vannak ilyen obscén borzasztó feliratokat.

Tehát van a WC-knek egy ilyen népművészete, ami amit mondjuk az ember nem szívesen olvas.

És egyből föltűnt az a felirat, mert teljesen más volt, mint ez a szokásos.

Ilyen fekete gyöngy betűkkel volt szépen kaligrafikusan fölírva, és maga a szöveg is kiemelkedett, ugye ebből a általános obszanitásból, merthogy az volt odaírva, hogy ha egyedül vagy és magányosnak érzed magad, akkor hív fel ezen a számon Antal.

És akkor emlékszem, hogy ez annyira szíven ütött az 1978, tehát nem nagyon tudunk erről a világról semmit.

Amikor kijöttem és visszaültem a a Klárihoz, akkor akkor ezt mondtam neki, hogy hogy láttam ezt a feliratot, és és hogy ez mennyire szörnyű, hogy embereknek, akik egyébként teljesen normálisak, csak ugye a többség azt gondolja, hogy aki homoszexuális, az nem normális, ugye?

És most ugyanebbe a korszakba élünk.

Tehát azért is érdekes, vagy azért is jött elő ez a történet, hogy ezt fogom elmondani, mert reflektál el erre a mai borzalomra.

Tehát ez az állandóan a másságnak a a másságtól való rettegés és a és a másságnak a negatív megítélése.

És akkor mondtam a Kának, hogy ez mennyire borzasztó, merthogy amúgy meg mások meg ilyen társkereső újságba föladják a hirdetést. és hogy ennek a szerencsétlennek, aki ezt fölírta, aki mögött éreztem a finomságot és az intelligenciát, hogy így kell hirdetni magát egy nyilvános WCbe.

És akkor egyszer csak ez bevillant, amikor a témát kerestem, hogy akkor miről csinálnám a dokumentumfamat, és hirtelen ez bevillant, ez a ez a felirat.

És akkor mondtam a Kláninak, hogy fú, megvan az ötlet.

Akkor másnap ugye volt a meghallgatás, hogy mindenki mondja el, hogy mi a témája.

Tehát nem, hogy nagyon nem tetszett, de nagyon-nagyon nem tetszett neki.

Gyakorlatilag az első pillanatban már elkezdte ezt a később slzoganné váló, merthogy annyiszor ismételte, hogy Attila mást vártam magától, és hogy miért gondolja, hogy egy ondószár körül kell magának egy filmet csinálnia.

Annyi fontos dolog van a világban, amiről csinálhatna filmet. ilyesmiket mondott.

Hát én ezt eleresztettem a fülem mellett.

Ugye ez első év volt, tehát én nagyon tiszteltem a Fábrit, meg nagyon hálás voltam neki, hogy fölvette a elsőbe, és az első fél év is jól sikerült.

A tanár társa, Gábor Pál, szintén jelentős magyar filmrendező, hangi és egy volt tanítványa, aki a tanársegéd volt, Kovácsi János, rendkívül jó humorú, fiatal srác.

Ők ketten viszont egyből kacsintottak, hogy ez a téma, és ezt kell csinálni.

Erről még nem készült film, erről nem beszéltek.

Tehát, hogy egy olyan társadalmi problémát láttam benne, amire érdemes akár csak egy ilyen vizsgafilmként is rárepülni és időt szánni.

Innentől kezdve egy kalandos történet kezdődött.

Meg kellett találni a telefonszámot.

Hát ez a telefonszám csak nyilvános WC-be található meg.

Úgyhogy elindultam és néhány héten keresztül végigjártam Budapest összes nyilvános wc-jét. voltak kalandok meg érdekes sztorik.

Végül a bányászmozinak a szintén átépítés alatt álló lezárt WC-jét nyittam ki a üzemvezetővel, aki nem tudom, hogy mit gondolt rólam, de nagyjából nem is érdekelt, amikor mondtam, hogy hát keresek egy telefonszámot is, és aztán egy gyufával a sötétbe ott a romok között, és ott megvolt a telefonszám.

Na mondom szerencsé, mert ha nincs meg, akkor hiába jó ötlet, akkor ez az egész Stztornó.

Úgyhogy megvolt a telefonszám.

Aznap este már föl is hívtam a telefonon a ezt a számot.

Feleségem barátnőjének volt egy olyan telefonja, amire ilyen toht rá lehetett tenni, és már mindjárt rögzítettem is a telefonbeszélgetést.

Már akkor tudtam, hogy ezzel fog kezdődni a film ezzel a telefonbeszélgetéssel.

Természetesen úgy kellett bemutatkoznom, ez volt az első meleg randim, hogy úgy mondjam.

És akkor a keleti pályaudvarnak az aluljárójából volt megbeszélve a találkozó.

Ott egy ilyen 18 év körüli fiatal srác, Göndő vörös hajjal, vékony, kicsit ilyen feminin srác volt.

És ugye hát ott nem akartam mindjárt ráijeszteni, úgyhogy de minél hamarabb akartam, hogy valahol világosra menjünk, ahol én elmondhatom neki, hogy miről van szó.

Úgyhogy ott föl is mentünk valami étterembe, és akkor amikor már egymás szemében tudtunk nézni, akkor elmondtam neki, hogy miről van szó.

Értelemszerűen mondom, ez nem az a korszak, amikor erről nyíltan lehet igazán beszélni, de aztán meggyőztem, hogy sem dehonesztáló módon nem akarok erről.

Nem a különlegesség érdekel ebbe az egészbe, hanem a lehető legegyszerűbb módon akarok vele egy egy interjút csinálni, egy beszélgetést az érzéseiről.

Az volt a prekoncepcióm a filmre, hogy két azonosnemű szerelmes között az egy ugyanolyan érzelem.

Semmi különbség nincs, hogy most egy férfi és egy nő van-e kapcsolatban, vagy két férfi, vagy adott esetben két nő szerelmes egymásba. tulajdonképpen az előítéletek ellen akartam bemutatni, hogy ez milyen.

A srác meg is értette ezt, sőt olyannyira, hogy azt mondta, hogy van neki egy aktuális barátja, azt mindjárt fölhívta, annak elmondta, odahívta, meg is beszéltük, hogy mikor fogjuk megcsinálni az interjút.

Még az is benne volt, hogy egy súlyos tragédia volt a háttérben.

Ez fontos, hogy a filmnek a katartikus hatása azért ez így lett komplex, hogy volt egy harmadik szereplő, ugye akivel én találkoztam, az egy 18 körüli srác volt.

Az ő barátja vagy szerelme, akkori aktuális szerelme az egy 23 év körüli fiatalember volt, akinek ráadásul családja is volt.

Tehát egy ilyen érdekes szituáció volt.

És ez a harmadik szereplő az egyszer csak azt mondta az idősebbiknek, hogy szeretlek, mire ő azt mondta, hogy bizonyítsd be.

És ez leugrott a harmadik emeletről egy bérházba, és meghalt.

Tehát ez két héttel a mi találkozásunk előtt történt, úgyhogy jött még rendőrségi ügy is lehetett volna belőle.

Ezzel együtt abszolút nyitottak voltak.

Ez nagyon fontos, hogy az ember, ha dokumentumfilm, akkor őszinte legyen.

És látszott rajtam, hogy én tényleg nem kamúzok.

Egyből megígértem nekik, hogy ez egy belső használatú film, tehát ők nem lesznek leleplezve egyáltalán.

És akkor egy héten belül meg is csináltuk a beszélgetést két alkalommal.

Előtte volt egy ilyen kis, hogy megismerjem őket, de aztán utána ott az albéleti lakásunkban, az ablak előtt, ott megcsináltuk a beszélgetést a két sráccal.

A Fabri annyi annyi pozitívum volt benne a sok miért csinálok az ondószál körül, hogy megengedte, hogy videóra forgaszthassak, mert ugye összesen 10 percre elegendő 16 mmes film negatívot kaptunk, de azt megértette, hogy egy interjút nem lehet lebonyolítani ilyen kevés nyersanyaggal.

Tehát megengedték, akkor jött be ez a videó, ilyen kis kézi kamera, ki lehetett vinni, és akkor arról írtuk át filmnyersanyagra.

Egy órányi beszélgetés volt mind a két fiúval, és akkor abból azt visszagépeltük.

És akkor megvágtam papíron satöbbi.

Ezek csak azért fontosak, mert ugye a Fábrit én minden minden fázisról tájékoztattam.

Tehát amikor kész volt a riport, akkor megvágtam szövegbe, akkor fölvittem neki ezt a szöveget a lakására a Hidász utcába, és hát akkor is előjött ezzel a dologgal, hogy én hogy a hogy hát azért ezt nem kéne.

Sőt olyannyira, ami nagyon bántó volt, hogy még arra is rákérdezett, hogy Attila mondja maga is.

Akkor én azért nagyon megharagudtam a Fryra.

A filmben azt mondom, hogy karaktervesztés, amikor a közönség elveszti a karaktert valamilyen miatt, olyan dolgot követel a karakter, amiben már nem lehet együtt menni.

Hát ez köztünk egy ilyen karaktervesztés pillanatnak számított, mert azt gondoltam, hogy akkor innentől kezdve nem tudom tisztelni a Fábrit.

Egyszerűen nem tudok mit kezdeni ezzel az előítélettel.

Plusz szóval az egész olyan nagyon furcsa volt és kellemetlen.

Végül elkészült a film, összevágtuk, főleg az előkészítés volt nagyon hosszú, amíg a riportot így összeraktta, mert megvágni egy nap alatt megvágtuk, ugye?

Mert gyakorlatilag minden készen volt.

És akkor egy ilyen 35 perces film lett belőle, ami szintén egy kedvezmény volt.

Tehát azért a Fáb adott kedvezményeket azért, hogy mégis csak a felvételén nagyon jól futottam, azért mégis csak valamilyen bizalom, mégis csak ott volt valami a háttérben.

Tehát megengedte azt, hogy ez ne 10 perces legyen, hanem 35 perces legyen.

És akkor a december valahanyán, karácsony előtt januárban volt a vizsga, január végén lett volna a vizsga, és akkor a karácsony előtt meg akarta nézni a akkori állapotban lévő filmeket.

Hát a Szentkirály utcában a második emeleti egyik vágószobában vetítettük le ugye a kétszalagos kopját filmszalaggal azt nehéz lett volna levetíteni a vetítőbe.

Tehát egy vágószobába vetítettük le.

Mi 12-en voltunk, ugye öt operatőr és hét filmrendező hallgató volt az osztályunkban.

Köztük Enyedi Éldikó, Ferenci Gábor, Csillag Ádám, az operatőrök közt Sas Tamás, Klöfler Tibi, Dérand András, most nem sorolom fel az egész osztályt, de egy nagyon jó osztály volt egyébként.

És akkor ott dúfolottunk a vágószobába.

Hát a Fábri az az láttam rajta hogy már eleve nagyon elutasítóan ült le a az asztalhoz, tehát hogy na most jön ez, amit én nem akarok látni.

Ugye körülbelül ez volt a arcára írva.

Majd lement a film és tök csönd.

Tehát a Fábri még csak nem is fordult meg azonnal, közben teljesen mozdulatlanul ült, végignézte, eltelt legalább egy másfél perc, ugye egyáltalán megfordult és visszafordult velünk szembe, és akkor ilyen megrendülés volt a szemébe, de egy ilyen őszinte mély megrendülés volt a szemébe.

És így körbenézett rajtunk ilyen zavartan, és aztán rámnézett, és azt mondta, hogy nézze Attila, hogy én én nem hittem abban, hogy maga ebből egy jó filmet tud csinálni, hogy egyáltalán hogy ebből egy egy filmet tud csinálni.

Én én bevallom, én nem hittem magának, de most megnéztem ezt a filmet, és hogy ezt teljesen megváltozott a véleményem, mert hogy meg vagyok rendülve, mondta, és hogy olyan szörnyű ezt ennek a két fiúnak a sorsát nézni, és hogy az ember legszívesebben kézen fogva vezetné őket valahová, ahol jobb.

És akkor így körbenézett rajtunk, és azt mondta, de hová? majdnem hogy könnyezett a szeme a Fábrinak.

És ahogy ezt így elmondta a Fábri, nekem olyan melegség öntette el a szívemet iránta.

Tehát annyira most is megérint, ahogy erre visszagondolok, hogy olyan nagy dolognak tartottam, hogy egy ilyen ilyen robosztus, én 24 éves vagyok, ő 60.

Hát ez egy óriási különbség, egy ilyen tekintélyes életművel.

Szóval, hogy egy ilyen ember, akiről egyébként azt hélett, hogy ő egy vaskalapos, mert egyébként tényleg az volt, sőt az volt a bece neve, hogy japán tornatanár, ugye a szakmában, ami azért jellemző arra, hogy hogy vajon milyen is lehetett ez az ember, és hogy ő egy ekkora váltást tud csinálni, de nem az volt benne az érdekes, hogy ő belátta a tévedését, hanem hogy ott ezt a tanítványai előtt fölvállalta.

Ez szerintem ez egy óriási dolog volt, hogy nem elsumákolta, hanem hogy szembenézett és és gyakorlatilag bevallotta azt, hogy ő tévedett velem kapcsolatba, és hogy hogy egész másképp néz rá most erre a történetre.

Úgyhogy ez egy ez egy megrendítő pillanat volt a a számomra.

Innentől kezdve természetesen a Fábri, a Fábri, mint karaktervesztés szélén álló karakter, tanárkarakter visszakerült abba az eredeti pozícióba, aki engem az utcáról fölvesz, aki meglátja bennem a a képességet.

És innentől kezdve egyébként végig a négy év alatt tulajdonképpen minden lehetőséget megadott nekem.

Tehát, hogy ez a történet azért annyira fontos a számomra, mertogy ez máig…

Említett entitások

Témák

  • mester és tanítvány kapcsolat
  • szakmai tudás átadása
  • emberség
  • elfogadás

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „#109 Mesterek és tanítványok – Janisch Attila”

Miről szól ez az epizód: „#109 Mesterek és tanítványok – Janisch Attila”?

Janisch Attila beszél a mester és tanítvány közötti kapcsolatról, kiemelve a szakmai tudásátadás mellett az emberség és elfogadás fontosságát. Az epizód a Igaz történetek című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 04. 09..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „#109 Mesterek és tanítványok – Janisch Attila”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Janisch Attila.

Milyen témákat érint ez az epizód: „#109 Mesterek és tanítványok – Janisch Attila”?

Fő témái: mester és tanítvány kapcsolat, szakmai tudás átadása, emberség, elfogadás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „#109 Mesterek és tanítványok – Janisch Attila”?

Megjelenés: 2025. 04. 09.. Hossz: 18 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/igaz-tortenetek/109-mesterek-es-tanitvanyok-janisch-attila-erhup940

Több epizód a Igaz történetek-ből

  • #139 Anya csak egy van – Szilágyi László

    Szilágyi László az anya elvesztése utáni gyászról, az élet egy szakaszának lezárulásáról és a veszteségből való tanulásról beszél. Elgondolkodik azon, van-e hozadéka egy pótolhata…

  • #138 Egy nagyon kemény pálya – Király Linda

    Király Linda énekesnő felidézi, hogyan szerződtette le fiatalon egy nagy hanglemezcég, és milyen emlékei fűződnek példaképével, Whitney Houstonnal való rövid találkozásához. A bes…

  • #137 Tanárnő kérem! – Galambos Rita

    Galambos Rita egy fiatal pedagógus, aki szembesül azzal, hogy egy diákja nem akar hazamenni a tanítás után, ami miatt túllép a munkaköri kötelességein.

  • #136 Talált pénz – Janata Kriszta

    Janata Kriszta a felnőttkori személyiségfejlődését meghatározó élményekről és példákról beszél.

  • #135 Rettegés a színpadon – Varga Kata

    Varga Kata színésznő a színpadon való lefagyás élményéről és az ebből szerzett tapasztalatokról beszél az epizódban. Megosztja, hogyan kezelte a helyzetet és hogyan nyert biztonsá…

  • #134 Halálközeli – Dobronay László

    Dobronay László egy súlyos baleset történetét meséli el, és azt, hogyan változtatta meg ez az életszemléletét és az emberekhez fűződő viszonyát.

  • #133 A szeretet marad – Babarczy Eszter

    Babarczy Eszter egy budapesti nő, aki hirdetést adott fel, hogy vidéki gyerekeket fogadna otthonában. A kezdeményezés nem csak a gyerekeknek hozott örömet, hanem Eszter számára is…

  • #132 Minden élet számít – Zimits Andrea

    Zimits Andrea megosztja történetét egy rovarral való különleges kapcsolatáról, rávilágítva arra, hogy az emberek nem csak háziállatokkal alakíthatnak ki mély érzelmi kötelékeket.

  • #131 Édes Zazzi – Dr. Erdős Melinda

    Dr. Erdős Melinda, egy nyugdíjas orvosnő és bölcsész végzettségű barátnője elhatározzák, új vállalkozásba fognak, ami eltér eddigi életútjuktól és végzettségüktől. Vállalkozásuk n…

  • #130 Szabályszegők – Futó Péter

    A stressz és a vizsgadrukk témaköre kerül szóba egy egyetemi vizsga példáján keresztül, ahol Futó Péter esete illusztrálja, mi történik, amikor valaki úgy ugrik neki egy számonkér…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból