Igaz történetek

#111 Egy kabát élete – Szlávik Juli

· PT12M27S

Összefoglaló

Szlávik Juli az Igaz történetek című epizódban a régi ruhadarabokhoz fűződő emlékeket és történeteket boncolgatja. Elmondja, miért hordjuk még mindig azokat a ruhákat, amelyeket a szüleinktől vagy nagyszüleinktől örököltünk, különösen, ha azok ismét divatosak.

Röviden

Műsor
Igaz történetek
Megjelenés
2025. 04. 30.
Hossz
12 perc
Szereplők, említett nevek
Szlávik Juli
Témák
vintage clothing, fashion, family heirlooms
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

♬ ♬ Ez itt az Igaz Történetek podcast.

Én Heller Gábor vagyok. ♬ ♬ A szekrényedben talán te is találsz olyan ruhadarabot, ami a szüleidtől, nagyszüleitől maradt rád, és ha nem ordítóan ciki, esetleg még néha hordod is, pláne, hogyha az ma megint rendi.

Egy megőrzött ruhadarabnak múltja, története van.

Szlávik Juli egy ilyen kabátról mesél történetet. 2014-ben a Színház- és Filmművészeti Egyetemen készülődtünk a Don Juan című előadásra Molière-től Székely Kriszta rendezésében, aki mint jelmeztervező hívott meg engem ezt az előadást csinálni.

Gyűjtöttem innen is meg onnan is ruhákat, főleg a saját raktáramból.

János és Mandula voltak a Színház- és Filmművészeti Egyetem raktárosai, akik egy nagyon emlékezetes páros voltak együtt, de nehéz volt velük egy időpontot egyeztetni ahhoz, hogy az ember behatolhasson a jelmezraktárba, meg az egész kölcsönzésnek a folyamata egy ilyen vissza nem hozott jelmezek okán ilyen nehézségekkel terhes, mert én ugye nem jártam a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, de korábban sem.

Úgyhogy én nem voltam hallgató, hanem egy megbízott tervezője voltam egy hallgatónak, ugyanis ez a Székely Krisztának a diploma-rendezése volt, és nehezen is akartak kiadni ruhákat Jánosék a jelmezraktárból, de végül jóban voltunk és beengedtek oda, hogy még egy-két darabbal kiegészíthessem ezt az előadást.

A Vas utcában, az Ódry Színpad épületével szemben egy szuterénben volt akkor a jelmezraktár.

Nem tudom, hogy most is ott van-e még, de akkoriban ott volt.

Megbeszéltünk egy időpontot, és keresgéltem ebben a raktárban.

Az előadást úgy állítottuk színpadra, hogy igazából a szürke különböző árnyalatait a Kővendég nevű fontos, dramaturgiai szempontból igen fontos figurának a színéhez képest, vagy ha úgy tetszik a kő színéhez képest, ilyen szürkékkel képzeltük el ezt az előadást, és akkor ennek szellemében szürke vagy szürkés dolgokat kerestem ott a raktárban, de tulajdonképp már egy-két darab hiányzott.

Alig találtam valamit, de egyszer ahogy így a poros kabátok között matatok, kezembe kerül egy meglepően szép női kabát.

Ezüstszürke bélése volt, látszott rajta, hogy egy jól szabott darab, valószínűleg valami komolyabb helyen készülhetett.

Nem feltétlenül egy színházi varrodában.

És egy nagyon érdekes angol szövetből volt, aminek egy olyan changeante színjátéka volt a szövetnek, ami úgy hirtelen nagyon megtetszett nekem, de a benne lévő különböző kézírások meg pecsétek nyomán az is látszott, hogy már nem ez az első színházi raktár, ahol megfordul, hanem legalább négy színházban szolgált már ezelőtt.

Na, gondoltam, hogy hm, ez jó lesz, és ez kábé a Radnai Csilla mérete lehet.

Talán még fel is vettem, mert néha fel szoktam próbálni a ruhákat, hogy megmondható legyen, hogy hozzám képest, akkor úgy érzékelem a méretet, hogy ez jó vagy nem.

És akkor ezt meg még egy-két darabot elkértem Jánoséktól.

Lepróbáltuk, istenien állt a Csillán.

Nagyon jól működött színpadon utána, mert amikor volt jelmezes próba, akkor ez is evidenssé vált.

És akkor ez a darab szerepelt ebben az előadásban.

Nagyon elégedett voltam vele, hogy sikerült megtalálni.

Ez a Don Juan rendezés lehet, hogy nem volt az egyetemi működése során a Krisztának a legsikerültebb munkája, mert előtte is dolgoztunk együtt vizsgaelőadásaimon, de aztán mégis csak szerződtették őt a Katona József Színházba, ahol mai napig működik rendezőként.

Én pedig igazából szerettem ezt az előadást csinálni.

Majd teltek-múltak az évek, született egy, született két, született három gyerekem, csináltam sok előadást, sok filmet jelmeztervezőként, míg nem egyszer anyukám jött hozzám meglátogatni engem és a gyerekeimet.

Tudni kell ehhez, hogy édesanyám is jelmeztervező, ő is nagyon sokat dolgozik színházban mind a mai napig, de már legalább 50 éve ezt csinálja.

És történetesen pont ő is a Színház- és Filmművészeti Egyetemen dolgozott ekkor egy olyan előadásban, ami egy régi rendezése volt a Bezerédi Zoltán színésznek, az Én és a kisöcsém volt.

Én is láttam még gyerekként, és nagyon szerettem, mert olyan jók benne a slágerek.

Ebben az volt az érdekes, hogy ők az apukámmal együtt, aki pedig díszlettervező, és úgy hívják, hogy Szlávik István.

Tehát a Bezerédi újrarendezte a tanítványaival ezt az előadást, és meghívta rá a szüleimet.

Tehát tulajdonképpen ez valami korábbinak volt a reprodukciója.

És akkor mesélt erről anyukám meg arról, hogy hát ő talált egy kabátot a Színház- és Filmművészeti Egyetem raktárában.

Nézi, nézi... és rájött, hogy ez a kabát ez nem csupán ismerős neki, hanem ez az ő volt kabátja.

De hát ennek a kabátnak egyébként volt egy szoknyája is, és hogy ezt a kabátot valaha ő hát nagyon csúnya módon, de beadta szintén egy színházi élőadásba a Katonai József Színházba.

Úgyhogy ehhez az Én és a kisöcsém előadáshoz más ruhákat beadott, így végül cserébe ő kihozta ezt a kabátot a Színház- és Filmművészeti Egyetem raktárából, és hát elhozta nekem és megmutatta.

És ekkor esett le nekem, hogy ez a kabát nem más kabát, hanem az, amit én is használtam abban a bizonyos Don Juan előadásban.

Nocsak, nocsak, anyukám folytatta a kabát történetét, mert hogy neki igazából lelkiismeretfurdalása volt a kabát miatt, mert hogy ő ezt beadta a Katona József Színházba egy előadásba, hosszú-hosszú évekkel, inkább évtizedekkel korábban, de ez a kabát az övé volt, és tartozott hozzá egy szoknya is, tulajdonképpen egy komplé volt, amit az én nagymamám csináltatott neki.

Sőt, valószínűleg, az feltételezhető, hogy ezt magának kezdte el csináltatni, csak aztán útközben meggondolta magát és inkább anyukámnak csináltatta meg a kabátot és a szoknyát.

Méghozzá a híres Rotschild szalon főszabászával.

Úgyhogy egy ilyen remek kivitelű darab jött létre angol szövetből, és anyukám eléggé szerette és hordta ezt az együttest hosszú ideig, abszolút az ő méretére készült, de aztán ugye jobb ötletnek tűnt jelmezként használni, és hát eltűnt.

A szoknya mára egyébként elvándorolt a kabáttól, úgyhogy ha valaki esetleg találkozik vele, hazavárjuk.

De ez a kabát újra nálunk van, sőt ,egész konkrétan nálam, és szoktam is hordani, mert hogy mi egy méretek vagyunk az édesanyámmal, nemcsak mind a ketten jelmeztervezők vagyunk, hanem pont ugyanakkorára sikerült nőnünk is, úgyhogy pont a méretem ez a kabát, és sokat viselem viszonylag a hétköznapokban, és utcán is vannak sikerei.

Van benne valami, amitől jól szokott működni a különböző szituációkban, és hát mindig egyszerre érzem benne a nagymamámat, akit már sajnos három éve elvesztettünk; az anyukámat és egy kicsit magamat is. ♬ ♬ Ennek a kabátnak a története igazából nekem azt jelenti, ami számomra a legérdekesebb és legfontosabb a jelmeztervezésben.

Annak a folyamata, hogy az ember az intuíciót használja.

És folyamatosan, ahogy dolgozom, ezen a képességen is dolgozom, hogy ezt minél ügyesebben és minél kiforrottabban tudjam használni, hiszen ennek a tipusú alkotásnak az egyik forrása.

És egy olyan dolog, ami ugyanakkor valószínűleg egyszerre szállt rám az édesanyámtól és a nagymamámtól is. ♬ ♬ Szlávik Juli jelmeztervezőként dolgozik filmben és színházban egyaránt.

Az első két diplomája bölcsészdiploma, és most doktorizik a Képzőművészeti Egyetemen.

A jelmeztervezést nemcsak nagy sikerrel műveli, de tanítja is.

Ezen kívül egy filmes jelmeztervezésről szóló tankönyvet is ír.

Szintén jelmeztervező édesanyjával közösen van egy 1100 négyzetméteren elterülő ruha-, textil- és kiegészítő gyűjteménye, ami számos muzeális kincset tartalmaz.

Ez a legnagyobb ilyen magángyűjtemény Magyarországon.

Manapság elsősorban külföldi kosztümös filmekben dolgozik. ♬ ♬ Mindenkinek vannak sorsfordító, képtelen, megható vagy mulatságos történetei.

Nem vagy se túl fiatal, se túl öreg ahhoz, hogy te is mesélj egy történetet nekünk.

Küldd el a történetedet az igaz@ igaztörténetek.hu e-mail címre, és mi majd keresni fogunk.

Kövess bennünket a Facebookon, és ha tetszik, oszd meg barátaiddal, biztos örülnek majd neki.

Ha nem szeretnél elszalasztani egy epizódot sem, iratkozz fel az Igaz Történetek podcastra kedvenc lejátszódban.

Említett entitások

Témák

  • vintage clothing
  • fashion
  • family heirlooms

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „#111 Egy kabát élete – Szlávik Juli”

Miről szól ez az epizód: „#111 Egy kabát élete – Szlávik Juli”?

Szlávik Juli az Igaz történetek című epizódban a régi ruhadarabokhoz fűződő emlékeket és történeteket boncolgatja. Elmondja, miért hordjuk még mindig azokat a ruhákat, amelyeket a szüleinktől vagy nagyszüleinktől örököltünk, különösen, ha azok ismét divatosak. Az epizód a Igaz történetek című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 04. 30..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „#111 Egy kabát élete – Szlávik Juli”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Szlávik Juli.

Milyen témákat érint ez az epizód: „#111 Egy kabát élete – Szlávik Juli”?

Fő témái: vintage clothing, fashion, family heirlooms.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „#111 Egy kabát élete – Szlávik Juli”?

Megjelenés: 2025. 04. 30.. Hossz: 12 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/igaz-tortenetek/111-egy-kabat-elete-szlavik-juli-erhup950

Több epizód a Igaz történetek-ből

  • #139 Anya csak egy van – Szilágyi László

    Szilágyi László az anya elvesztése utáni gyászról, az élet egy szakaszának lezárulásáról és a veszteségből való tanulásról beszél. Elgondolkodik azon, van-e hozadéka egy pótolhata…

  • #138 Egy nagyon kemény pálya – Király Linda

    Király Linda énekesnő felidézi, hogyan szerződtette le fiatalon egy nagy hanglemezcég, és milyen emlékei fűződnek példaképével, Whitney Houstonnal való rövid találkozásához. A bes…

  • #137 Tanárnő kérem! – Galambos Rita

    Galambos Rita egy fiatal pedagógus, aki szembesül azzal, hogy egy diákja nem akar hazamenni a tanítás után, ami miatt túllép a munkaköri kötelességein.

  • #136 Talált pénz – Janata Kriszta

    Janata Kriszta a felnőttkori személyiségfejlődését meghatározó élményekről és példákról beszél.

  • #135 Rettegés a színpadon – Varga Kata

    Varga Kata színésznő a színpadon való lefagyás élményéről és az ebből szerzett tapasztalatokról beszél az epizódban. Megosztja, hogyan kezelte a helyzetet és hogyan nyert biztonsá…

  • #134 Halálközeli – Dobronay László

    Dobronay László egy súlyos baleset történetét meséli el, és azt, hogyan változtatta meg ez az életszemléletét és az emberekhez fűződő viszonyát.

  • #133 A szeretet marad – Babarczy Eszter

    Babarczy Eszter egy budapesti nő, aki hirdetést adott fel, hogy vidéki gyerekeket fogadna otthonában. A kezdeményezés nem csak a gyerekeknek hozott örömet, hanem Eszter számára is…

  • #132 Minden élet számít – Zimits Andrea

    Zimits Andrea megosztja történetét egy rovarral való különleges kapcsolatáról, rávilágítva arra, hogy az emberek nem csak háziállatokkal alakíthatnak ki mély érzelmi kötelékeket.

  • #131 Édes Zazzi – Dr. Erdős Melinda

    Dr. Erdős Melinda, egy nyugdíjas orvosnő és bölcsész végzettségű barátnője elhatározzák, új vállalkozásba fognak, ami eltér eddigi életútjuktól és végzettségüktől. Vállalkozásuk n…

  • #130 Szabályszegők – Futó Péter

    A stressz és a vizsgadrukk témaköre kerül szóba egy egyetemi vizsga példáján keresztül, ahol Futó Péter esete illusztrálja, mi történik, amikor valaki úgy ugrik neki egy számonkér…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból