Igaz történetek

#56 Amikor megfordul veled a világ – Mertz Tibor, Csanádi Judit

· PT21M29S

Összefoglaló

Csanádi Judit és Mertz Tibor beszélgetnek arról, hogyan változnak meg az emberek élete váratlan események hatására.

Röviden

Műsor
Igaz történetek
Megjelenés
2023. 11. 26.
Hossz
21 perc
Szereplők, említett nevek
Csanádi Judit, Mertz Tibor
Témák
váratlan események, életváltozás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] ez itt az igaz történetek podcast én heller gábor [Zene] vagyok egy váratlan esemény felforgatja az életed azt kérdezed magadtól hitetlenkedve ez hogy történhet meg velem miért pont én ismerősen hangzik a kérdés persze nem az hogy találsz-e elfogadható magyarázatot vagy sem hanem az hogy hogyan reagálsz sajnálod magad ráeszmélsz valamire új pályára állítod az életedet a mai két történetet egyegy ilyen egész életre kiható esemény kapcsolja össze először merc tibor mesél él 1981-ben járunk engem akkor vettek föl a főiskolára illetve pontosabban 80-ban viszont utána el kellett menni akkor még 11 hónapra katonának 81 nyarán szereltem le de előtte a régi mesterem ruszt józsef meghívott a szegedi szabadéri játékokra a telvilmos című előadásban én voltam kis stell walter akinek a fejéről lövöldözték az almát engem kiengedtek a laktanyából én hódmezővásárhelyen voltam katona az ugye nagyon közel van szegedhez tehát én kaptam egy ilyen kijárási papírt vagy nem tudom én hogy nevezik ezt úgyhogy reggel én kimehettem a laktanyából és estre kellett visszamennem kaptam civil ruhaviselési engedélyt szóval én szabadon élhettem azt az utolsó hát körülbelül egy hét lehetett már csak hátra kijártam próbára egyik nap éppen próba után voltunk kora délután barátaimmal kollégáimmal ott a domtéren a színpad mellett beszélgettünk amikor hozzánk lépett egy bőrkabátos figura és bemutatkozott hogy ő xy határőr százados és kifejezetten az én papírjaimat kérte hogy igazoljam magam nem tudtam hogy miért pont engem választott odaadtam neki a katonaigazolványomat benne a civil ruhaviselési engedélyt én büszke voltam minden papírral minden engedéllyel rendelkezem ő ezt átnézte összehajtogatta berakta a bőrkabátja a zsebébe és azt mondta hogy és most kövessen és nem tudtam hogy miért fogalmam nem volt és próbáltuk kideríteni a kollégáim is kérdezték de ez mi a baj mi a baj semmire nem volt hajlandó válaszolni azt mondta hogy kérem hogy kövessen és kimentünk a vaskapuig ott a domtér vaskapujáig tudnik ő hívott rendőrautót hogy az jöjjön értem és kérdeztük hogy mégis mondjon valamit nem volt hajlandó válaszolni ott vártuk hosszú ideig a rendőrautót az egyik kollégám megkérdezte hogy hozhatok neki egy kis vodkát azt mondja persze hozzon akkor megittam egy vodkát a egyik kolléganő mondta hogy de nem fog fázni hozok én neki egy pullóvert volt idő kaptam egy ilyen női puloververt hogyha esetleg fáznék nem tudjuk hogy hova kerülök vagy mit csinálnak velem egyszer csak beállított a rendőrautó szépen beültettek hátra ahogy az kell ott egy rendőr ült már mellettem és elindultunk hogy hova fogalmam nem volt közben a rádión a rendőrautó óban rádión volt egy hívás hogy nem tudom valakit kellett üldözni és ez a rendőrautó elkezdett valakit üldözni mondták hogy erre megy arra megy ebbe az utcába abba az utcába nem tudom volt egy kis ilyen üldözés majd aztán szóltak hogy elkapták úgyhogy mi szépen félreálltunk és akkor mondták hogy akkor akkor menjünk tovább hát egyszer csak megérkeztünk egy börtön bejáratához hogy kerülök én ide betesékeltek a a börtönkapun be az épületbe beültettek egy üres terembe tényleg nem is emlékszem hogy bármi lett volna abban a teremben viszont volt egy géppisztolyos őr a teremben leültettek egy székre azt mondták hogy le a cipőfűzőt le az övet meg se kérdeztek szinte semmit tőlem a százados ez a határőzá százados az leadott engem az itteni hivatalnokoknak vagy nem tudom miknek és innentől kezdve ők rendelkeztek fölöttem és elindultunk a börtön hosszú folyosóin keresztül ahol a ezek az önműködő rácsos kapuk ezek nyitódtak csukódtak hatalmas csattanással előttem és mögöttem a géppisztolyos őr az rám fogta a fegyvert a hátamba hogy menjek előre az meg végképp érthetetlen hogy miért bánnak úgy velem mintogyha egy egy terrorista lennék megyünk előre a folyosókon elfordultunk volt egy szűkebb folyosó és ott kinyitottak egy cellát és beküldtek rám csukták a cellaajtót nem láttam ki semmit maga a cella az az egy igazából egy üres terem amiben ilyen lehajtható tömör faa pricsek voltak lópokróccal és egy kübli fönt magasan volt egy ilyen keskeny ablak tehát valamennyi fény bejött legalább a napszakról lehetett tudni egy üres szobában hogy körülbelül most sütan naap vagy sötét van egyébként egyedül voltam igazából ez a a rámtörő magány volt félelmetes elemezgettem magam akkor is hogyhogy nem félek nincs pánik értetlenség a a a képtelenség és hogy hogy megpróbáltam minden árom valamiféle logikus magyarázatot találni erre az őrületre tehát azon járt egyfolytában az agyam hogy ez mi miért lehet ki helyett vagyok itt itt megfordult a világ teljesen mi történt és minél előrébb megyünk az időbe és így bezárva annál képtelenebb gondolatok jutnak az ember eszébe annál elképesztőbb ötleteim támadnak arra hogy hogy hogy mi történhetett egyáltalán az egész világgal hogy én ebbe a helyzetbe kerültem sokáig voltam ebben az állapotban csak zakatolt az agyam folyamatosan egyszer csak kinyílt az ajtó és beküldtek belöktek egy fiatal srácot szintén katona volt ahogy én is és akkor a fiú elmondta hogy ő dobbantott vagyis hát meghosszabbította a engedélyét ameddig kint tartózkodhat mert hát a barátnőjénél volt tovább egy nappal és akkor az már engedély nélküli tartózkodás és akkor elfogták és ide ide berakták kicsit irigy voltam rá ő legalább tudta hogy miért van itt és azt is hogy mi vár rá hát nem túl jó dolgok de legalább tudta én meg ott álltam ugyanazokkal a kérdésekkel továbbra is hogy nem tudom hogy mi történt és hogy mi fog történni az életemmel valamikor hajnalban nyílt a ajtó szólítottak kimentem kezemben a kis női pulóverrel amit kaptam egészen szűreális kimentem a folyosóra ahol legnagyobb döbbenetemre ott állt az én század parancsnokom teljes kimenő ruhában mintha ünneplőben lenne átadtak neki ő pedig mondta hogy na jöjjön s elindultunk kifelé és kimentünk ebből a börtönből ez a szegedi katonai börtön volt mintha mi se történt volna beültetett a zsiguliába és szegedről szépen visszavitt engem a hódmezővásárhelyi laktanyába még az autóban azt mondta hogy elnézést kell kérnie mertogy ez az ő hibája mertogy egyszerűen megírták az írnokok a civil ruhaviselési engedélyemet de ő elfelejtette aláírni és én azzal a civil ruhaviselési engedéllyel vagánykodtam a határőr századosnak hogy nekem megvan minden papírom és ő ezt komolyan vette hogy ez bizony nincs rendben erről szólt az az egész történet szépen visszamentünk a laktanyába ahol megírta most már az új civil ruhaviselési engedély az új tartózkodást és kimehet em és reggel próbáltam a domómtéren csak közben bennem megfordult a világ az egész életem megkérdőjeleződött egy pillanat alatt hogy hogy azt azt azt tényleg lehetséges hogy ártatlanul kerüljek börtönbe úgyhogy nem tudom hogy mit követtem el tehát lehet hogy elkövettem valamit amikor elkezdek magamban kételkedni talán fontos megjegyezni hogy én ekkor még csak 20 éves voltam egy nagyon egyszerű környezetből származtam tudatában voltam hogy én kifejezetten keveset tudok a világról de ez az esemény azt hiszem hogy elveszítette velem a naivitásomat viszont arra nagyon jó volt később megvédett több helyzetben amikor megéreztem hogy ott a szele a lehető s ége annak hogy ebbe a másik dimenzióba kerülhetek át ebbe az ismeretlenbe ebbe a az ingerszegény kegyetlen világba akkor lehetőleg visszafordultam és a szeretteimet is megpróbáltam megóvni rengeteg ilyen példát tudnék mondani az egyik ami most eszembe jut hogy jeruzsálemben voltunk ketten a feleségemmel bodor johannával a szent sír templomot néztük meg éppen kijöttünk beszélgettünk lődörögtünk és az egyik taxis odajött hozzánk hogy ő ennyiért és ennyiért az összegre már nem emlékszem ő átvéne minket betlehembe ha gondoljuk a taxis unszolt minket hogy menjünk menjünk johannának is nagy kedve lett volna betlehem a biztonságos izraeli területeken kívüleső elzárt részem volt ismét jött a reflex ami megóvott már oly sokszor hogy nem tehetjük meg hogy olyan helyzetbe kerüljünk amikor nem mi uraljuk a saját sorsunkat amikor amikor kiszolgáltatottakká [Zene] válunk az egész életemre ez egy kemény és sokkoló tapasztalat volt egyik pillanatról a másikra kiszakadhatok a saját valóságomból és helyemről és mások jó vagy rossz indulatára van bízva az egész létezésem m tibor jászai mari díjas színész a színház és filmművészeti főiskola elvégzése után olyan sok társulatban dolgozott a szolnoki szigligeti színháztól a budapesti nemzeti színházig és olyan sok szerepben volt látható shakespeertől madácson átt spíó györgy darabokban is hogy még említés szintjén is nehéz felsorolni hét játékfilm egy tucat t produkció többek közt hogy csak a legfrissebbeket említsem szerepelt a nagysikerű aranyélet és az apatigris című sorozatokban is felesége bóor johanna táncművész és koreográfus akinek az emlékezetes történetét ha elszalasztottad volna hallgasd meg az igaz történetek podcast 54 [Zene] epizódjában [Zene] egy tehetséges és nagy terveket szövögető egyetemista lányt az államvizsga előtt nem sokkal súlyos betegséggel diagnosztizálnak élete drámaian megváltozik csanádi judit mesél 23 éves voltam amikor a budapesti aki egyetemi építészmérnöki karának várostervező tanszékén diplomáztunk6-ban vagyunk januárban voltak az államvizsgák egy megrázóan izgalmas időszak volt most az izgalomnak főleg abban az értelmében hogy ezen múlt minden én halálosan szerelmes voltam ebben az időben életemben először úgy úy isten igazában hát 23 éves voltam kitört rajtam egy nagyon-nagyon súlyos cukorbetegség ez úgy derült ki hogy az januári államvizsgák alatt egy hat hét alatt lefogytam 20 kilót olyan mélyen voltam benne a tanulásban és a készülésben és barátokkal együtt készültünk az államvizsgákra senki nem vette észre hogy én fogyok senki ki és letettük az államvizsgát túl voltunk rajta és valaki a barátaim közül egyszer csak rámnéz és azt mondja judka azonnal orvoshoz a nagy ijedségre az volt az első hogy fölhívtuk a családi barátunkat hajós pétert aki fiatal orvos volt akkor most már nem fiatal de még mindig ugyanazon az osztályon a jános kórház kettes belgyógyászatán a fogyás miatt jelentkeztem elsősorban és azért jelentkeztem mert családban azonnal felmerült a gyanú hogy ez diabétes és a péter akkor már a legjobb diabetológián dolgozott jános kórház kettes belosztály gendre volt a főorvos akit úgy kell elképzelni mint ahogy a mesében a doktor bácsi azt a bizonyos dokt bácsit aki először rád néz megnézi hogy k ki vagy és én ezt a nézést soha nem fogom tudni elfelejteni tudom hogy egy nagyon szép lány voltam üde okos tele életenergiával rengeteg elképzeléssel millió dolgot csináltam egyszerre főleg a műszaki egyetem női focicsapatának centere voltam tehát sportban szellemiekben világmegváltásban nagyon nagyon odaadó aktív minden ilyen ellenzéki mozgalomban részt vettem és nagyon elkényeztetett mindeközben szerintem akkor én nyilván ezt nem így éltem meg engem a szüleim nagyon megértettek akármit csináltam nem volt kivel ellenkezzek a családban a kórházban nem engedtek haza az első nap azonnal csináltak vizelet és vérvizsgálatot kiderült hogy egyáltalán nem mehetek haza mert egy olyan nagy aceton mérgezéses állapotban vagyok ami veszélyes furcsa kábuladban éreztem magamat folyton de én nem tudtam hogy ez az acetontól van és hogy azt hat törik has szakad azt le kell nyomni és muszáj hogy a vizeletben ne legyen mert életveszélyes hát ezt érteni az agyammal a szavakat így egymás után értettem kétféle érzés volt bennem az egyik valamilyenféle büszkeség nem tudom megmagyarázni mert értelme nincs de hogy ez milyen különleges dolog és hogy szóval valamilyyen büszkeség hogy velem ilyen ilyen érdekes dolog történik és elkezdtem magamat kívülről figyelni miközben hát egy kicsikét kábult voltam erre a érzésre és ennek különböző árnyalataira aztán végig emlékszem mert ez után másnap és további három hónapig kellett ott maradnom ezt ugye ha az első nap estéjén megmondják hogy jutka ez három hónap legalább akkor azt biztos nem viselem el mert nem lehet elképzelni egy ilyet olyan sok ért a másik oldalról deát ez a büszkeség volt az egyik a másik pedig a hát a tragédia és soha nem volt olyan émbenészem hogy elveszítek valakit még senkim nem halt meg velem nem történhet ilyen 76 február esküvő 76 február közepe jános kórház súlyos diabétesz életveszély buing és nagy csönd az első hetekre nem igazán emlékszem rettegés reménytelenség [Zene] igazábó először volt egy ilyen élményem saját magamról hogy ez nem velem történik nem emlékszem igazán az első napokra hetekre az is vele járt hogy az akkori diabétesz kezelés beállítás 76-ban több évszázaddal volt elmaradva a mai szinthez képest és hát ez ez nem 30 éve volt hanem hanem majdnem 50 éve amikor nem volt még ennyiféle inzulin mint ma nem voltak ilyen eszközök mint ma kétféle inzulint kapok egy 24 órán át felszívódott hát micsoda csodálatos dolog és a mellé adok étkezésenként kevés gyors felszívódású három órán keresztül ható inzulint de hát akkor egyféle inzulin volt magyarul csak úgy tudtak kezelni hogy az a lényeg hogy a vércukromat levigyék levitték na de nem tudták mérni hogy mennyi a vércukorszintem hanem saccolni tudták és a saccoláshoz képest adtak annyi inzulint hogy egy héten kétszer háromszor elveszítettem az eszméretemet elég valószínű hogy ez a élmény az ami minden fizikai it elnyom mármint a fizikai alatt azt értem az emlékeimben mindenki nagyon kedves volt szép nagy ablakok vannak a jános kórház valamennyi épületén de február volt elég szürke időjárás és nyilván annyira lenyomott engem a kezelés menete hogy a körülményekre nem emlékszem nem emlékszem hogy kétágyas szoba volt hatágyas szoba volt vagy 16 nem emlékszem úgy zajlott a kezelés hogy hetente kétszer háromszor elvesztettem az eszméletemet a túl sok inzulin miatt de ezek az eredmények segítettek ahhoz hogy másnap már kevesebbet adtak vagy többet kellett ennem tehát amíg összehangolták az étkezést és az inzulinadagolást nem az eszmélet elvesztése volt a megrázó arra ugye nem emlékszem hiszen elájultam de visszajönni arra igen felébredni az eszméletfesztésből…

Említett entitások

Témák

  • váratlan események
  • életváltozás

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „#56 Amikor megfordul veled a világ – Mertz Tibor, Csanádi Judit”

Miről szól ez az epizód: „#56 Amikor megfordul veled a világ – Mertz Tibor, Csanádi Judit”?

Csanádi Judit és Mertz Tibor beszélgetnek arról, hogyan változnak meg az emberek élete váratlan események hatására. Az epizód a Igaz történetek című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2023. 11. 26..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „#56 Amikor megfordul veled a világ – Mertz Tibor, Csanádi Judit”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Csanádi Judit, Mertz Tibor.

Milyen témákat érint ez az epizód: „#56 Amikor megfordul veled a világ – Mertz Tibor, Csanádi Judit”?

Fő témái: váratlan események, életváltozás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „#56 Amikor megfordul veled a világ – Mertz Tibor, Csanádi Judit”?

Megjelenés: 2023. 11. 26.. Hossz: 21 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/igaz-tortenetek/56-amikor-megfordul-veled-a-vilag-mertz-tibor-csanadi-judit-erhup575

Több epizód a Igaz történetek-ből

  • #139 Anya csak egy van – Szilágyi László

    Szilágyi László az anya elvesztése utáni gyászról, az élet egy szakaszának lezárulásáról és a veszteségből való tanulásról beszél. Elgondolkodik azon, van-e hozadéka egy pótolhata…

  • #138 Egy nagyon kemény pálya – Király Linda

    Király Linda énekesnő felidézi, hogyan szerződtette le fiatalon egy nagy hanglemezcég, és milyen emlékei fűződnek példaképével, Whitney Houstonnal való rövid találkozásához. A bes…

  • #137 Tanárnő kérem! – Galambos Rita

    Galambos Rita egy fiatal pedagógus, aki szembesül azzal, hogy egy diákja nem akar hazamenni a tanítás után, ami miatt túllép a munkaköri kötelességein.

  • #136 Talált pénz – Janata Kriszta

    Janata Kriszta a felnőttkori személyiségfejlődését meghatározó élményekről és példákról beszél.

  • #135 Rettegés a színpadon – Varga Kata

    Varga Kata színésznő a színpadon való lefagyás élményéről és az ebből szerzett tapasztalatokról beszél az epizódban. Megosztja, hogyan kezelte a helyzetet és hogyan nyert biztonsá…

  • #134 Halálközeli – Dobronay László

    Dobronay László egy súlyos baleset történetét meséli el, és azt, hogyan változtatta meg ez az életszemléletét és az emberekhez fűződő viszonyát.

  • #133 A szeretet marad – Babarczy Eszter

    Babarczy Eszter egy budapesti nő, aki hirdetést adott fel, hogy vidéki gyerekeket fogadna otthonában. A kezdeményezés nem csak a gyerekeknek hozott örömet, hanem Eszter számára is…

  • #132 Minden élet számít – Zimits Andrea

    Zimits Andrea megosztja történetét egy rovarral való különleges kapcsolatáról, rávilágítva arra, hogy az emberek nem csak háziállatokkal alakíthatnak ki mély érzelmi kötelékeket.

  • #131 Édes Zazzi – Dr. Erdős Melinda

    Dr. Erdős Melinda, egy nyugdíjas orvosnő és bölcsész végzettségű barátnője elhatározzák, új vállalkozásba fognak, ami eltér eddigi életútjuktól és végzettségüktől. Vállalkozásuk n…

  • #130 Szabályszegők – Futó Péter

    A stressz és a vizsgadrukk témaköre kerül szóba egy egyetemi vizsga példáján keresztül, ahol Futó Péter esete illusztrálja, mi történik, amikor valaki úgy ugrik neki egy számonkér…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból