Igaz történetek

#89 A toll – Heller Gábor

· PT12M26S

Összefoglaló

Heller Gáborral beszélgetés a gyermekkori igazságtalanságok és traumák hosszú távú hatásairól. Az epizód feltárja, hogyan befolyásolják ezek az élmények a felnőtt életet.

Röviden

Műsor
Igaz történetek
Megjelenés
2024. 10. 30.
Hossz
12 perc
Szereplők, említett nevek
Heller Gábor
Témák
gyermekkori igazságtalanságok, traumák, felnőtt élet
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

♬ ♬ Ez itt az Igaz történetek podcast, én Heller Gábor vagyok.

Ha kisgyerekként méltánytalanul bántak veled, ha úgy érezted, hogy becsaptak, hazudtak neked, vagy igazságtalanul büntettek meg, néha még évekkel, sőt évtizedekkel később sem felejted.

Talán mert gyerekként nem szoktál az ilyenhez hozzá, nem szólalt meg benned az a belső hang, ami azt súgta, hagyd a fenébe, ne rágódj rajta, nem éri meg.

Tudod, hogy butaság, de máig időnként eszedbe jut ez a régen elszenvedett sérelem.

A most következő történet velem esett meg sok-sok évvel ezelőtt.

Én a 6. kerületben nőttem föl a Hunyadi téren.

Oda születtem és 13 éves koromig ott is éltem.

A Hunyadi tér egy csodálatos hely volt, minden volt, ami egy gyereknek kellett: grund, pingpongasztal, nagyon érdekes üzletek, férfi szabó, szódás, kocsma.

És hát ott volt egy nagyszerű - most is van - piac.

A csarnok akkor egy hihetetlenül izgalmas hely volt.

Nem egy nagy szupermarketből állt mint most, vagy a fele olyan nagy, hanem sok kis helyből.

Volt ott a baromfis, a libás, a halas.

Nyáron lehetett dézsából jéghideg kaposztát enni újságpapírban.

A csarnok főbejáratánál állt egy vak néni kendőben és szürke köpenyben, napi nyolc órát ott ált, és a következőt mondta: Köménymagot, szegfűszeget, kenőtollat, kisseprűt tessék.

Tehát bárki odaléphetett, és amikor megkapta a... nem papírpénz volt, hanem apró, akkor ő hosszan simogatta, és tudta, hogyha a gyerekek át akarják verni, akkor ott baj lesz.

Azért is nagyon jó volt strategiailag ez a Hunyadi téri cím, mert egyrészt a sarkon túl volt a Bábszínház, ahová gyalog el tudtam menni, ezen kívül nagycsoportosként az óvodába gyalog jártam, mert a Majakovszkij, a mai Király utcában volt az óvoda.

Tehát nekem nem kellett semmilyen veszélyes úton átkelnem.

Így már nem is volt meglepetés, hogy iskolába, ami a Köröndön volt, oda kezdettől fogva egyedül jártam.

Az én szüleim akkor gazdagnak számítottak, a mamám maszek kötős volt, ami akkor egy nagyon nagy számnak számított.

Az apám mai szóval marketinges volt.

Nem tudom, mit csinált, de a szó sem volt akkor használatban, a RÖLTEX-nél.

De ez arra nem volt elég, hogy jobb lakásba költözzünk, mert mi a Hunyadi tér 12-ben a második emeleten, egy körgangos, sötét, két szobás társbérletben laktunk.

Arra viszont elég volt, anyám lévén maszek kötős, hogy azt megengedhessék maguknak, hogy én tanítás után ne a menzán egyek, és a tanuló szobán tanuljak, hanem legjobb barátom, Józsi szüleit megfizették, hogy oda menjek iskola után, ott ebédeljek, és ott csináljam meg a házi feladatot.

A Józsiék háza a következő ház volt a Hunyadi tér 12. mellett.

Tehát este, sötétben is haza tudtam menni saját magam.

Józsinak volt egy bátyja, Tomi.

Ő egy zöldség-gyümölcs boltnak volt a vezetője, és amikor mi mentünk haza, akkor ő vagy éppen besütötte sütővassal a haját, és borotválkozott nagy késsel, amit egy szíjon fent, vagy pedig már nem is volt otthon.

Az anyukája egy nagyon pici, folyamatosan rosszkedvű néni volt.

Valószínűleg hozzájárult a rosszkedvéhez egyrészt, hogy Auschwitzból tért haza, másrészt pedig soha nem látta a férjét.

Ilyen vagy olyan okból állandóan a jobb kezében egy fakanál volt.

A fakanál multifunkciós volt: egyrészt főzéshez használta, másrészt pedig fenyítőeszköz volt.

Azt meg kell hagyni, hogy hiába fizetett anyukám, a szüleim, neki pénzt. azért engem is bizony, amikor rászolgáltam szerinte, néha elvert.

Nem voltam hozzászokva, megmondom őszintén, az ilyen bánásmódhoz.

II/B-sek voltunk, amikor egyszer meglátogatott először, az életemben akkor találkoztam először, a később már számomra legendás Gyula bácsi, az én apukámnak a bátyja, Londonból.

És hozott nekem egy egészen különleges ajándékot.

Egy töltőtollat, ami üvegből készült.

Az volt benne a zseniális, hogy mindent láttál, hogy mi történik egy töltőtollban: a szivattyú, a tinta, tehát minden látható volt, és hát nemcsak az osztályunkból járt mindenki a csodájára, és próbálták megérinteni, amit nem hagytam, csak a kezemben lehetett megszemlélni, hanem szerintem az iskolában, az országban, de nagyon elképzelhető, hogy a Varsói Szerződés egyetlen országában sem volt senkinek üveg töltőtolla.

Pár hónappal később az üveg töltőtoll eltűnt.

Otthon iszonyú botrány volt, hogy milyen trehány vagy!

És ha a Gyula bácsi jön megint látogatni, mit fogsz neki mondani?!

Teltek a hónapok, minden nap tanítás után Józsival mentem föl hozzájuk.

Ebéd, házi feladat, és egyszer csak észrevettem a nagyszobában, a vitrinben a Milói Vénusz és az Eiffel torony között az én üveg töltőtollamat.

Ebben a pillanatban, tökéletes színházi időérzékkel, az anyja lépett be a fakanállal.

Érezte, hogy a levegő megfagyott.

Nézz a Józsira, néz rám, megint a Józsira.

Mondom, Józsi néni - nem mondom a családnevét - az a toll a vitrinben, az Eiffel torony mellett, azt én kaptam az én londoni nagybátyámtól, Gyula bácsitól.

Józsi mamája a Józsira néz, rám néz, vissza Józsira, megint rám, és nagyon halkan, fenyegetően azt mondja, Azt akarod mondani, hogy a Józsi tőled ellopta ezt a tollat?

Azt akarod mondani, hogy a fiam, a Józsi egy tolvaj?

Nem, szerintem... nem tudom, honnan van ez a toll, de ez nem az a toll.

Ez egy másik toll, és elnézést kérek.

Többet a tollról nem esett szó.

Józsi nem ment középiskolába, műbútor-asztalos lett.

Én mentem középiskolába, mentem egyetemre, mentem Amerikába, visszajöttem Amerikából.

És időről időre, amikor elhaladtam a házuk előtt, megnéztem lent a neveket.

És mindig ki volt írva az ő családneve.

De húsz év után valahogy nem volt bátorságom ahhoz, hogy becsöngessek.

Lehet, hogy meghalt, elköltöztek, csak véletlenül maradt ott a neve.

De pár hónappal ezelőtt, egy nyári vasárnap megint arra jártam, és vitatkoztam magammal, hogy meg vagyok hülyülve?

Be kell csöngetni, és hogyha a Józsi már nincs ott, nem lakik ott, nem tudnak róla - ennyi.

De azt feltételeztem, hogy mégis csak ott van.

Ötszázszor lepróbáltam magamban, hogy mit fogok mondani.

Becsöngettem, jó napot kívánok, Heller Gábor vagyok, a Józsi gyerekkori ba..., de már berregett is a csengő.

Beléptem, felmentem a második emeletre, és már kinyílt az ajtó, és ott állt egy számomra idegen középkorú nő.

És mögötte ott állt egy öreg ember, aki maga után egy oxigéntartályt húzott, és az orra vagy a szája, már nem emlékszem, egy csővel volt összekötve evvel a tartállyal.

És meglátott, és azt mondja: Gábor!

A mosolya ugyanolyan volt, mint amikor a II/B-be jártunk együtt.

Bementünk a szobába, leültünk.

Mi történt az elmúlt nem tudom hány évtized alatt?

Neki van egy fia, akit ritkán lát.

Én is mondtam magamról pár dolgot.

Nem vitt rá a lélek, hogy én csak úgy odasétáljak, és benézzek a vitrinbe. [NEVETÉS] Úgyhogy elbúcsúztunk, én megöleltem, és mondtam, hogy majd keresni foglak. [TAPS] ♬ ♬ Ez a történet az Igaz történetek podcast elődjében, a Körben hangzott el Budapesten a Magvető Caféban.

Azon dolgozunk, hogy belátható időn belül rendszeresen legyenek nyilvános történetmesélő estek Budapesten és a nagyobb városokban országszerte.

Ennek a megszervezéséhez és a podcast folyamatos megjelenésének biztosításához szponzorokat keresünk, akik látják az értéket ebben az egyedülálló vállalkozásban.

Az ő jelentkezésüket, csakúgy mint a történetmondók jelentkezését is, várjuk az igaz@igaztörténetek.hu e-mail címen. ♬ ♬ Mindenkinek vannak sorsfordító, képtelen, megható vagy mulatságos történetei.

Nem vagy se túl fiatal, se túl öreg ahhoz, hogy te is mesélj egy történetet nekünk.

Küldd el a történetedet az igaz@igaztörténetek.hu e-mail címre, és mi majd keresni fogunk.

Kövess bennünket a Facebookon, és ha tetszik, oszd meg barátaiddal, biztos örülnek majd neki.

Ha nem szeretnél elszalasztani egy epizódot sem, iratkozz fel az Igaz történetek podcastra kedvenc lejátszódban.

Említett entitások

Témák

  • gyermekkori igazságtalanságok
  • traumák
  • felnőtt élet

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „#89 A toll – Heller Gábor”

Miről szól ez az epizód: „#89 A toll – Heller Gábor”?

Heller Gáborral beszélgetés a gyermekkori igazságtalanságok és traumák hosszú távú hatásairól. Az epizód feltárja, hogyan befolyásolják ezek az élmények a felnőtt életet. Az epizód a Igaz történetek című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2024. 10. 30..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „#89 A toll – Heller Gábor”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Heller Gábor.

Milyen témákat érint ez az epizód: „#89 A toll – Heller Gábor”?

Fő témái: gyermekkori igazságtalanságok, traumák, felnőtt élet.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „#89 A toll – Heller Gábor”?

Megjelenés: 2024. 10. 30.. Hossz: 12 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/igaz-tortenetek/89-a-toll-heller-gabor-erhup779

Több epizód a Igaz történetek-ből

  • #139 Anya csak egy van – Szilágyi László

    Szilágyi László az anya elvesztése utáni gyászról, az élet egy szakaszának lezárulásáról és a veszteségből való tanulásról beszél. Elgondolkodik azon, van-e hozadéka egy pótolhata…

  • #138 Egy nagyon kemény pálya – Király Linda

    Király Linda énekesnő felidézi, hogyan szerződtette le fiatalon egy nagy hanglemezcég, és milyen emlékei fűződnek példaképével, Whitney Houstonnal való rövid találkozásához. A bes…

  • #137 Tanárnő kérem! – Galambos Rita

    Galambos Rita egy fiatal pedagógus, aki szembesül azzal, hogy egy diákja nem akar hazamenni a tanítás után, ami miatt túllép a munkaköri kötelességein.

  • #136 Talált pénz – Janata Kriszta

    Janata Kriszta a felnőttkori személyiségfejlődését meghatározó élményekről és példákról beszél.

  • #135 Rettegés a színpadon – Varga Kata

    Varga Kata színésznő a színpadon való lefagyás élményéről és az ebből szerzett tapasztalatokról beszél az epizódban. Megosztja, hogyan kezelte a helyzetet és hogyan nyert biztonsá…

  • #134 Halálközeli – Dobronay László

    Dobronay László egy súlyos baleset történetét meséli el, és azt, hogyan változtatta meg ez az életszemléletét és az emberekhez fűződő viszonyát.

  • #133 A szeretet marad – Babarczy Eszter

    Babarczy Eszter egy budapesti nő, aki hirdetést adott fel, hogy vidéki gyerekeket fogadna otthonában. A kezdeményezés nem csak a gyerekeknek hozott örömet, hanem Eszter számára is…

  • #132 Minden élet számít – Zimits Andrea

    Zimits Andrea megosztja történetét egy rovarral való különleges kapcsolatáról, rávilágítva arra, hogy az emberek nem csak háziállatokkal alakíthatnak ki mély érzelmi kötelékeket.

  • #131 Édes Zazzi – Dr. Erdős Melinda

    Dr. Erdős Melinda, egy nyugdíjas orvosnő és bölcsész végzettségű barátnője elhatározzák, új vállalkozásba fognak, ami eltér eddigi életútjuktól és végzettségüktől. Vállalkozásuk n…

  • #130 Szabályszegők – Futó Péter

    A stressz és a vizsgadrukk témaköre kerül szóba egy egyetemi vizsga példáján keresztül, ahol Futó Péter esete illusztrálja, mi történik, amikor valaki úgy ugrik neki egy számonkér…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból