Igaz történetek

#99 Love story – Jakab Edit

· PT19M42S

Összefoglaló

Jakab Edit egy nagy szerelemről mesél, mely egy hosszabb, tartalmas kapcsolattá alakult. Hálásan emlékszik vissza rá, akkor is, ha szomorúan ért véget.

Röviden

Műsor
Igaz történetek
Megjelenés
2025. 01. 22.
Hossz
20 perc
Szereplők, említett nevek
Jakab Edit
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

♬ ♬ Ez itt az Igaz történetek podcast Én Heller Gábor vagyok. ♬ ♬ Párisz és Szép Heléna, Antonius és Kleopátra, Dante és Beatrice, na és a leghíresebb: a veronai szerelmesek, Rómeo és Júlia.

Híres nagy szerelmek, amiket mindannyian ismerünk az irodalomból.

Az a közös mindegyikben, hogy szerelmük tragikusan végződik.

A valós életben azért gyakran szelídül a fellángolás egy hosszabb, tartalmas kapcsolattá.

Gondoljunk csak a mexikói művészházaspár, Diego Riveira és Frida Kahlo szerelmére, Grace Kelly és a monacói herceg házasságára, és közelebb a mához, George és Amal Clooney-ra.

Ha szomorúan is ért véget a nagy szerelem, szerencsés ember az, aki azt sorsa ajándékaként őrzi meg az emlékezetében, és hálás marad, hogy átélhette.

Jakab Edit egy ilyen nagy szerelemről mondja el történetét. 1989. júliusa.

Fehér éjszakák, Kuopio, háromezer kilométerre az Északi-sarktól, de gyönyörűen lehet látni innen a sarki fényt.

Rengeteg tó veszi körül ezt a kis várost Finnországban, Ide érkeztem meg Tuba Mártával ösztöndíjasként, hogy a finn nyelvet és kultúrát tanuljam.

A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar - orosz - finnugor szakos hallgatója voltam.

Megnyertem ezt a pályázatot, a Tuba Márta is, ő pedig magyar - angol - finnugor szakos volt, és a finn kormány jóvoltából mi ott egy hónapot tölthettünk Kuopióban, ami elég nagy számba ment.

Finnországnak akkoriban nagyon jól ment.

A tanuláson kívül persze kaptunk mindent, füzettől, radírtól kezdve a legutolsó könyvig mindent.

Ezen kívül kaptunk egy csomó oluttát.

Mert állandóan szaunáztunk, szauna után bevetettük magunkat - hát, akkor még nem volt annyira meleg - tavacskába, és utána rengeteg makkarát, azaz finn kolbászt ettünk, oluttával, sörrel, és akkor még elvittek minket mindenfelé kocsmázni.

Iszonyatosan jól éreztük magunkat, nyilván fehér éjszakák voltak, egy hónapot szinte alig aludtunk.

Tehát nem voltunk ehhez hozzászokva.

Igaz, hogy nekem volt egy ilyen fehér éjszakás élményem már, régebbről, még a gimnáziumi harmadik osztályunkból, amikor megnyertem az orosz szavalóversenyt, és jutalomként kiküldtek egy hónapra Leningrádba, akkor még Leningrádnak hívták Szentpétervárt - nagyon sok neve volt.

Hát ott is fehér éjszakák voltak nyáron, a Néva folyón fellibbentették a hidat, és mi gitárral üdvözöltük ezt.

Szóval azért nem volt annyira szokatlan ez.

Hát ő egy tipikus amerikai fiú volt, velem egyidős, 22 évesek lehettünk mind a ketten, mind a ketten Kosok, magas vékony, hosszúizmú, vállig érő, szőkésbarna göndör haj, napbarnitott villogó fehér amerikai fogsorral, zöld szemekkel, ami kivilágított a napbarnított képéből.

Ehhez hozzájárult, hogy óriási dumája volt.

És kialakult egyből egyfajta vonzalom.

Hát azért benne volt egy-két csók is, és szerelemre lobbantunk mind a ketten, de valami miatt én akkor ilyen teljesen szende lélek voltam, és nem voltam hajlandó továbbmenni a csóknál.

Ennek ellenére mi játszottuk el Rómeó és Júliát, ami úgy történt, hogy megalakult egy színházi csoport a nyári egyetemen, és Rómeó és Júliát választottuk, az erkélyjelenetet.

Egyikünk finnje sem volt túl jó, és hogy miért is volt ő tipikus amerikai, mivel hogy az anyja finn, az apja meg magyar, 56-os magyar volt, és ő Isztambulban született, és meg akarta tanulni az anyja anyanyelvét.

És akkor eljött így önszorgalomból.

Ő fizetős volt, neki nem adott a finn állam ösztöndíjat.

Nekem az angolom akkor elég jó volt már, de én nem akartam megadni egy anyanyelvűnek, különösen egy olyan anyanyelvűnek, aki érdekelt más szempontból is, azt az előnyt, hogy én az anyanyelvén társalogjak vele, ezért németül beszélgettünk.

Szerencsére ő is nagyon jól tudott németül, én pedig akkor éltem pont egy évig Berlinben, pont azelőtt, viszont a Rómeó és Júliát azt megtanultuk.

Isäsi, nimes kiellä; tai jos sinä Et sitä tahdo, vanno lempes mulle, Ja Capulet en enään ole minä.

Nagyon jól telt ez az egy hónap.

Ollutta, makkaraa, bogyók, mansikka, Henry, Rómeó és Júlia...

Tuba Márta is szerelmes lett egy másik amerikaiba, aki sajnos rá sem hederített.

De eljött az egy hónap vége, felszálltunk a vonatra, és mind a ketten szétbőgtük magunkat, amíg elértünk Moszkváig.

Hiába mondták a többi lányok, hogy van más hal is a tengerben, nekem csak Henry kellett.

És Henry, mivel hogy őt már felvették az NYU-ra New Yorkban jogi egyetemre, ezért neki vissza kellett mennie Amerikába.

Persze címet cseréltünk, fogunk levelezni.

Nekem akkor nem volt telefonom otthon.

Mobil persze nem volt, számítógép nem volt.

Tehát címet cseréltünk, és majd megszakadt a szívem.

És akkor utána Moszkvából haza repülővel.

Nem messze laktunk Debrecenben az egyetemtől, az anyámék házában laktam, mert ők Németországban éltek akkor, éltek és dolgoztak.

És én belevetettem magam az éjszakába.

Bosszúból, dorbézolni akartam, hogy elfelejtsem Henryt.

És egyszer csak kinyitom a postaládát egy nap, érkezett egy levelezőlap Tuba Mártától.

Nem szokott nekem levelezőlapot küldeni.

Agusztus vége, nyár, óriási tikkadó hőség, a vas postaládából még forrón vettem ki ezt a teljesen szimpla levelezőlapot.

Azt hiszem, ez volt életem addigi életem, legeslegboldogabb napja.

Beköltözött hozzám, azaz beköltöztettem az anyám tudta nélkül, meg a nevelőapám, akkor már elváltak a szüleim, tudtuk nélkül.

Mi sem volt természetesebb, hogyha utánam jön ez a fiú, feladja a jogi egyetemet, mindent.

Pedig már ahogy utóbb megtudtam, a szülei kifizették a kollégiumot, ami miatt nagyon nehezteltek rám.

Meg az egész miatt, hogy a gyerekük nem kezdi el a jogi egyetemet New Yorkban ezen a nagy presztízsű egyetemen, az NYU-n, hanem egy ilyen vidéki magyar lányt választ helyette.

Tehát ott éltünk, nem mesze az egyetemtől egy nagyon szép kis sorházban.

Én akkor ötödéves voltam, végzős, szakdolgozatot írtam, ő pedig magyarul tanult, bár akkor még mindig németül beszéltünk.

Pár hónap után azt mondta, hogy hát azért mégis most már jó lenne, hogy ha inkább angolul beszélnénk, mert most már elege van ebből a németből.

Egy évre rá, augusztusban, miután megszereztem a diplomámat, megvolt a diplomaosztó.

Ott volt Henry, és minden happy volt, minden boldog.

Igazából az apám akarata volt ez, mert mi annyira nem vettük ezt komolyan, de ő úgy gondolta, az apám úgy gondolta, hogy ha már ilyen messzire elvisz ez a fiú, akkor legyen biztos.

Összeházasodtunk, és az esküvő után kimentünk Amerikába.

Ugyanis anyám 13 évesen elvitt egy debreceni moziba, hogy megnézzük a „Hair” című nagysikerű amerikai filmet, ami akkora hatással volt rám, a szabadságnak ez a vad megélése, ez a tobzódás, nem beszélve a fantasztikus filmzenéről, hogy akkor eldöntöttem, és ki is mondtam, hogy én Amerikában vagy Svédországban fogok élni.

Na most ez a Svédország, ez onnan jött, ez az egész Skandinávia feeling, hogy én gyerekkoromban kisgyerekkorom nagy részét Turkuban töltöttem, Finnországban, mivel az apám ott volt vendégprofesszor,.

Ezért lettem finnugor szakos, ezért lettem finn ösztöndíjas, így kerültem Kuopióba, ahol megismerkedtem amerikai szerelmemmel, akivel kimentem Amerikába.

Először Bloomington, Indianában, mivel a szülei ott voltak professzorok, ahova először jártam egyetemre, utána én New Yorkban akartam mindenképpen élni, az volt az óriási vágyam, tehát két egyetem között New Yorkban éltünk, utána engem felvettek a Princetonra, őt a Harvardra, és akkor ingáztunk.

Én átmentem a Harvardra, az utolsó évben, az utolsó három szemeszterben, mert mindenképpen Chomskyval akartam tanulni, és akkor Princeton jóvoltából ezt meg is tehettem, ahogy ott ösztöndíjat kaptam.

Ott is szerencsére soha nem kellett fizetnem a tanulásért, mindig nekem fizettek.

És akkor rájöttünk, de nem csak akkor, már közben, hogy a rengeteg hasonlóságunk ellenére azért nagyon különbözőek vagyunk, vagy pedig túlságosan hasonlóak.

Túlságosan szenvedélyesek, és valahogy ez a két Kos energia tíz évig bírta.

Hát nekem van egy olyan tulajdonságom, hogy én nem tudok szakítani.

De úgy viselkedem, hogy a másik szakítson.

És akkor ő kimondta, hogy hát tartsunk egy kis szünetet.

És akkor már annyira megért ez az egész dolog, hogy mondom, „Komolyan gondolod?

Rendben, szuper.” És ez volt Cambridge-ben, Massachusetts államban.

Én felszálltam a buszra, a Greyhoundra, New Yorkban megálltam.

Buliztam barátokkal, és ott volt egy amerikai fiú, aki még magyarul is tudott, és akkor egyből szerelmes lettem.

És akkor hív Henry decemberben, hogy megvan a repülőjegy, megyünk karácsonyozni a szüleihez, és akkor mondom: Are you kidding me?

Hát én még életemben nem voltam ilyen szerelmes.

Szegénynek ezt mondtam, és lecsapta a telefont.

Félévre rá megjelenek Cambridge-ben, mentem a cuccaimért.

Minden megvolt, csak egy ilyen erdélyi kis kézzel festett miskakancsót nem találtam, és kérdeztem, hogy hol van.

Ezt az anyámtól kaptam, és akkor Henry kihozott egy nagy nylonzacskót, ami tele volt cseréppel.

Amikor lecsapta rám a telefont, miután azt közöltem vele, hogy életemben nem voltam annyira szerelmes, ő az öklével a falba vágott, és lezuhant ez a kancsó.

Ez annyira szimbolikus volt, a cserepekre tört kancsó, magyar kancsó, ahogy a mi szerelmünk is cserepekre tört.

Nagyon egyszerű válás volt, mivel nem volt semmink.

Én utána Montrealba kerültem az UQAM nevű quebec-i egyetemre, ahol post-doc kutatói állást kaptam.

Utána igazából még találkoztunk.

Lett több nagy szerelmem Québec-ben, az egyikkel visszamentem, Cambridge-be.

Akkor Henry épp egy bolgár lánnyal élt vagy járt.

Henry később meglátogatott Montrealban pár napra.

Az már nem volt különösebben jó vagy baráti.

Akkor utána ő elvett egy indiai lányt feleségül.

Ez az indiai lány elég féltékeny típus, és azt sem engedi meg, hogy a Facebookon barátok legyünk, és azóta nincs kapcsolatunk. ♬ ♬ Tehát tíz év volt.

Ez úgy indult mind a kettőnk számára, hogy örökre szól.

Ahogy így visszagondolok, emlékszem a Henry mondatára, hogy mi majd száz évesen is így fogunk sétálni kéz a kézben, ahogy most, ott Debrecenben, 1990-ben.

Ezt akkor mind a ketten nagyon komolyan gondoltuk.

Nyilván az együttélés bonyolult dolog, sok minden kijön, sok minden felszínre kerül, amire nem is gondoltunk volna, úgy a másik, mint ahogy a saját részemről.

És van, amikor ez a két oldal egy idő után már csak ütközik.

Ezt beláttuk, kicsit későn, de beláttuk.

Ez egy csodálatos kaland volt, egy csodálatos része az életemnek.

Rengeteget tanultam Henrytől is, Amerikától is.

Új perspektívák nyíltak a szemem előtt.

Egy fantasztikus utazás volt. ♬ ♬ Jakab Edit 28 éven át élt az Egyesült Államokban, ahol olyan híres egyetemeken tanult, mint a Harvard, Princeton, MIT és nyelvészetből két doktori fokozatot is szerzett.

Nem mindennapi módon Edit váltott, és a nyelvészeti, irodalmi és filozófiai tanulmányok után filmrendezésből is szerzett diplomát. 2000-ben költözött vissza Magyarországra.

Ma a Károli Gáspár Egyetem docense, ahol filmkészítést, forgatókönyvírást és angol nyelvészetet tanít.

Emellett a filmkészítést is nagy elánnal csinálja.

Eddig nyolc rövidfilmet forgatott.

És befejezte a forgatókönyvét első tervezett nagyjátékfilmjéhez, ami már két fesztiválon nyert a kategóriájában fődíjat.

Címe. „Rootless,” magyarul „Gyökértelenül.” ♬ ♬ Mindenkinek vannak sorsfordító, képtelen, megható vagy mulatságos történetei.

Nem vagy se túl fiatal, se túl öreg ahhoz, hogy te is mesélj egy történetet nekünk.

Küldd el a történetedet az igaz@igaztörténetek.hu email címre, és mi majd keresni fogunk.

Kövess bennünket a Facebookon, és ha tetszik, oszd meg barátaiddal, biztos örülnek majd neki.

Ha nem szeretnél elszalasztani egy epizódot sem, íratkozz fel az Igaz történetek podcastra kedvenc lejátszódban.

Említett entitások

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Love story

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „#99 Love story – Jakab Edit”

Miről szól ez az epizód: „#99 Love story – Jakab Edit”?

Jakab Edit egy nagy szerelemről mesél, mely egy hosszabb, tartalmas kapcsolattá alakult. Hálásan emlékszik vissza rá, akkor is, ha szomorúan ért véget. Az epizód a Igaz történetek című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 01. 22..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „#99 Love story – Jakab Edit”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Jakab Edit.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „#99 Love story – Jakab Edit”?

Megjelenés: 2025. 01. 22.. Hossz: 20 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/igaz-tortenetek/99-love-story-jakab-edit-erhup838

Több epizód a Igaz történetek-ből

  • #139 Anya csak egy van – Szilágyi László

    Szilágyi László az anya elvesztése utáni gyászról, az élet egy szakaszának lezárulásáról és a veszteségből való tanulásról beszél. Elgondolkodik azon, van-e hozadéka egy pótolhata…

  • #138 Egy nagyon kemény pálya – Király Linda

    Király Linda énekesnő felidézi, hogyan szerződtette le fiatalon egy nagy hanglemezcég, és milyen emlékei fűződnek példaképével, Whitney Houstonnal való rövid találkozásához. A bes…

  • #137 Tanárnő kérem! – Galambos Rita

    Galambos Rita egy fiatal pedagógus, aki szembesül azzal, hogy egy diákja nem akar hazamenni a tanítás után, ami miatt túllép a munkaköri kötelességein.

  • #136 Talált pénz – Janata Kriszta

    Janata Kriszta a felnőttkori személyiségfejlődését meghatározó élményekről és példákról beszél.

  • #135 Rettegés a színpadon – Varga Kata

    Varga Kata színésznő a színpadon való lefagyás élményéről és az ebből szerzett tapasztalatokról beszél az epizódban. Megosztja, hogyan kezelte a helyzetet és hogyan nyert biztonsá…

  • #134 Halálközeli – Dobronay László

    Dobronay László egy súlyos baleset történetét meséli el, és azt, hogyan változtatta meg ez az életszemléletét és az emberekhez fűződő viszonyát.

  • #133 A szeretet marad – Babarczy Eszter

    Babarczy Eszter egy budapesti nő, aki hirdetést adott fel, hogy vidéki gyerekeket fogadna otthonában. A kezdeményezés nem csak a gyerekeknek hozott örömet, hanem Eszter számára is…

  • #132 Minden élet számít – Zimits Andrea

    Zimits Andrea megosztja történetét egy rovarral való különleges kapcsolatáról, rávilágítva arra, hogy az emberek nem csak háziállatokkal alakíthatnak ki mély érzelmi kötelékeket.

  • #131 Édes Zazzi – Dr. Erdős Melinda

    Dr. Erdős Melinda, egy nyugdíjas orvosnő és bölcsész végzettségű barátnője elhatározzák, új vállalkozásba fognak, ami eltér eddigi életútjuktól és végzettségüktől. Vállalkozásuk n…

  • #130 Szabályszegők – Futó Péter

    A stressz és a vizsgadrukk témaköre kerül szóba egy egyetemi vizsga példáján keresztül, ahol Futó Péter esete illusztrálja, mi történik, amikor valaki úgy ugrik neki egy számonkér…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból