Kalandvágyból

A termés nem mindig sikerül, de rengeteg a gyógynövény a térségben

· PT30M22S

Összefoglaló

Mónika, a mai vendég, Budapestről költözött párjával a Zselicbe, hogy egy természetközeli, gyógynövényekkel teli életet éljenek. A Covid alatt hoztak döntést a váltásról, mindketten vidéki életre vágytak. Mónika párja, Ricsi, korábban biciklis futárként dolgozott, majd…

Röviden

Műsor
Kalandvágyból
Megjelenés
2026. 04. 19.
Hossz
30 perc
Szereplők, említett nevek
Szecsk Mónika, Pataki Dóra
Témák
vidéki élet, gyógynövények, természetközeli élet, zselic
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

És onnan kezdtük mi ezt a ezt a kalandot, ezt a közös életet itt úgy, hogy nem volt se víz, se villany, és minden tűzön főztünk.

Ezekre az időkre egyébként nagyon boldogan emlékszünk, mert hatalmas szabadságot éltünk meg.

Szeretettel köszöntelek a csatornámon.

Én Dóra vagyok, ez pedig a Kalandvágyból vidékre podcast.

És mielőtt bemutatom a vendégemet, arra kérlek, hogy ha még nem tetted, iratkozz fel a csatornámra, és ha tetszett a beszélgetés, lájkold, osd meg, hypold, minden gombnyomással segítesz abban, hogy eljusson a csatorna híre azokhoz, akik esetleg még nem találkoztak vele, de érdekli őket a téma.

Mai vendégem pedig Mónika, aki városból, Budapestről költözött a párjával a Zselicbete.

Mielőtt belemegyünk és elkezdjük a mai témánkat, arra kérlek, hogy mondj magadról kettő mondatot, hogy mit kell rólad tudni így első körben. >> Sziasztok!

Én Szecsk Mónika vagyok, és lassan négy éve vettük meg ezt a külterületi telket a párommal, és élünk itt a Zselic kapujában. >> Hogy merült fel, és mikor pontosan az, hogy elköltözzetek a városból? >> Mi a Covid időszak alatt hoztunk akkor még nem ismerve egymást egy olyan döntést, ami a változásra hívott minket.

Mind a ketten vidéki életet szerettünk volna kipróbálni és élni.

Én akkor már otthon éltem a szüleimnél egy kis faluban, és amint a fővárosból kiköltöztem és hazaköltöztem, utána rögtön éreztem, hogy én még ettől is kintebb szeretnék élni, és sokkal több időt szeretnék a természetben tölteni, a gyógynövények között lenni, és egy olyan életet kezdtem megálmodni magamnak, ahol a természet a mindennapi életemnek gyökeres része.

És eközben még nem ismerve Ricsit, ő benne is lezajlott egy ilyen változás.

Ő előtte a fővárosban biciklis futárként dolgozott, és ahogy elindult ugye a covidos időszak, akkor ő is egy váltásba kezdett és lovába kezdett dolgozni állatsimogatóba, és annyira megtetszett neki az élet, meg a természetközeliség, meg az állatokkal való munka, hogy ő is elhatározta, hogy hogy szeretne nekne kiköltözni vidékre, és úgy kezdene egy új életet felépíteni, ahol összhangban, szeretetben, tiszteletben lehet élni az állatokkal.

Minket ez a vágy hajtott igazából egymás felé.

Mi így is ismerkedtünk meg, hogy már mind a ketten egy külterületi telket kerestünk, ahová költözhetünk, és azért amikor szorosabbra fűződött a kapcsolatunk, akkor már teljesen tudatosan kerestük azokat a telkeket és azokat a lehetőségeket, ami mind a kettőnk céljait is szolgált.

És azt a vágyat, amit szerettünk volna megvalósítani és elérni igazából az életünkben, meg amit az életünk részének szerettünk volna tudni.

Ezért rengeteget jártuk az országot igazából, és nézegettük, hogy hol milyen életet lehetne kialakítani. beszélgettünk a helyiekkel, hogyha voltak eladó zárt kertek, külterületi területek, akkor többet felkerestünk, megnéztük az adottságokat, a lehetőségeket, és így szépen fokozatosan alakult ki az, hogy megtaláljuk ezt a telket, ahol ma az otthonunk, ami ma az otthonunk. >> Hogy kezdtetek neki a az új élőhelynek a keresésébe?

Mi volt az, ami biztos volt, fontos volt mindkettőtöknek, hogy az az a feltétel meglegyen? >> Miért pont a Zselisbe költöztetek? >> Ami mindkettünk számára fontos volt a területválasztásnál, hogy kicsit távolabb szerettünk volna lenni a város zajától, és mindenképpen külterületben gondolkoztunk.

Tehát a falus széli utolsó telek volt nálunk az a kompromisszumos pont, amit még el tudtunk képzelni, de tudtuk, hogy nem leszünk vele elégedettek, ezért mindig úgy mentünk tovább, hogy hátha van még valami olyan, ami ami egy kicsit távolabb van, ahol több föld van körülöttünk, több erdősá van körülöttünk, és így találtuk meg ezt a zselici telket.

Ide úgy keveredtünk, hogy a párom már járt erre, mikor méhészkedett, és próbálta elmagyarázni nekem, hogy milyenek ezek a zselici sávok, és nagyon nehéz elmagyarázni, én is megpróbálom.

Tehát, hogy vannak szántóföldek, és olyan, mintogyha lenne ott négy-öt sorfa, de hogy a fák között vannak hatalmas szakadékok, még van hatalmas erdős rész, és amikor belép az ember, akkor látja, hogy egy teljesen zavartalan, békénhagyott erdő sáv tárul fel a szem előtt, hiszen oda nem tudnak lemenni mondjuk az autók, hanem csak az állatok járnak arra, és akkor ahogy elindul fölfelé a dimbes dombokon, akkor utána megint van egy szántós rész, és utána megint van egy ilyen ilyen erdőseb.

Tehát nagyon különleges a hangulata ennek a területnek, és hát ebbe én is nagyon beleszerettem.

Úgyhogy azért is esett a választás erre a területre, mert külterületem van, távolabb van a várostól, lehetséges az állattartás, a kert, gyógynövények vannak, hiszen Somogy híres a gyógynövényekről, ezért mind a kettőnknek az igényét valahol ki tudta el elégíteni, hiszen ő az állatok felé akart elindulni, én meg a növények felé szerettem volna elindulni és elmélyülni, és végig ezt mondta nekem, hogy ugye ezek nem kizerják. egymást, hanem egy özisztémában egymás mellett egymást támogatva is nagyon szépen tudnak élni. >> Azon kívül, hogy állattartásra alkalmas legyen majd a terület, mi volt még ami ami szempont volt, ami számított?

Ami még számított nekünk a telekválasztásnál, az az ár volt.

Ugyanis volt valamennyi mozgótőke, amit szerettünk volna befektetni a telekbe.

De nem akartunk azért visszamenni a városba, és még mondjuk három évet dolgozni, hogy egy nagyobbat, egy tökéletesebbet, egy jobbat tudjunk vásárolni, hanem minél hamarabb elkezdtük úgy voltunk, vagy minél hamarabb szeretnénk elkezdeni ezt az életet.

És első körben ugye a Bük környékén kerestünk, ahonnan én származom, de ott nagyon magas árakkal találkoztunk, és nem is találtuk meg igazán azt a területet, amit így mind a ketten el tudtunk volna képzelni jövőbeli otthonunknak, és utána kerültünk ide a zselici lankák közé. >> Milyen házat találtatok?

Be tudtatok-e egyből költözni, vagy fel kellett újítani?

Mi Kaposvárhoz vagyunk elég közel.

Mi Zselic Szent Pálhoz tartozunk.

Zselic Szent Pál egy tündéri kis falu.

Kevés a lakosság, de mindenki nagyon barátságos kedves segítőkész.

Mi úgy indítottuk ezt az életet, hogy bár az elején meghatároztuk, hogy jó lenne, ha vízvillany lenne, ezen a telken csak présházak voltak, és azok sem jó állapotban.

Ugye ezek a pici klasszikus présházak, ez a körülbelül 10 nm a belsej.

Na hát mi végül egy ilyen telket választottunk, mert úgy éreztük, hogy rengeteg a lehetőség benne, és hogy majd mi két kézzel felépítünk rá egy faházat, merthogy mi faházba szeretnénk élni.

Ez is, ez viszont egy ilyen közös vágyunk volt.

Úgyhogy úgy kezdődt az életünk, hogy beköltöztünk a félig beszakadt tetejű kis présházba egy felfújható vendégára egy gumimatracra.

És onnan kezdtük mi ezt a ezt a kalandot, ezt a közös életet itt úgy, hogy nem volt se víz, se villany, és minden tűzön főztünk.

Ezekre az időkre egyébként nagyon boldogan emlékszünk, mert hatalmas szabadságot éltünk meg.

A természet irányította teljesen a mindennapjainkkal, tehát hogy amikor szakadt az eső, akkor nem tudtunk dolgozni, akkor behúzódtunk estére, szépen mindig elfáradtunk.

Nagyon hangulatos volt, és nagyon jó volt, hogy tűzön főtt az étel.

Mondjuk tűzen főtt reggel a tea is, aminek mindig füstíze volt.

Akármilyen gyógynevényt pakoltam bele, annak annak mindig füstíze volt.

De mégis úgy éreztük, hogy értéke lett a napoknak, hogy láttuk a haladást magunk körül, hogy együtt dolgoztunk, akár együtt, akár külön.

Tehát, hogy akkor mindenki tette a dolgát, műham munkafolyamat volt, de mégis egy hatalmas szabadságérzet volt benne. >> Hogy indult az ottani életetek?

Dolgoztok-e, vagy pedig eltart benneteket a a terület, a kert, a farm? >> Jelenleg nem tart el minket ez a terület és ez a kis farm.

Nagyon rózsaszínálmokkal indultunk.

Az önellátást gondoltuk egy pár év alatt megvalósítani, de tisztán látszik, hogy ez nekünk nem sikerült.

Látunk szép példákat és folyamatosan tanulunk, de mi mellette dolgozunk, tehát nem nem ebből élünk.

Ezért kihívás is, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a kifelé munka és az itteni munka és az álmunk megvalósítása között.

Mivel itt agyagos talaj van, erről azá például nem számoltunk, nagyon nehéz benne termelni, mert a téglakályhánkat fantasztikusan megépítettük vele, és arra tökéletes, hogy tapasztalon az ember, de arra, hogy paradicsomalánta termelődjön benne, vagy répa, arra kevésbé értékes.

Úgyhogy ezt még magas mulcsal oldjuk meg, és előtte is már mulcsoltunk, földet javítunk.

Ezzel próbáljuk minden évben növelni a termelésünket és a mennyiséget, amit vissza tudunk kapni a kertből is.

Emellett pedig az állattartás sem lát el minket.

Ennek egyik oka az, hogy nem esszük meg az állatokat.

Tehát, hogy vannak kecskék, csirkák, nyuszi, de nem vágjuk le őket.

A csirkéket a tojás miatt tartjuk.

A kecske pedig amikor és már két hónaposak picik, és le tudjuk választani őket, akkor ugye a tej, a sajt, amit tud, túró, amit tud adni nekünk, és ezeket így örömmel elvesszük és használjuk, de az állatokat nem vágjuk le a húsukért. >> Ezt a tudást, ami ahhoz kellett, hogy ti egy ekkora életmód váltásba fogjatok, honnan szedtétek össze?

Tehát honnan tudtad, hogy hogyan kell krumplit veteményezni, hogyan kell csirkét tartani?

Honnan szedtétek össze a tudást?

Illetve neked a gyógynövény jött az életedbe? >> A tudásunk egyrészt jön a családból, hiszen nagyszülők, szülők foglalkoztak kerttel állatokkal szőlővel gyümölcsössel.

Valahol ebbe bele is nőttünk, még gyerekként beletekinthettünk. viszont az nem adott elég a lapot arra, hogy a saját kis gazdaságunkat kialakítsuk.

Úgyhogy ezt fokozatosan napról napra, hétről hétre tanuljuk, utána olvasunk, figyeljük a trendeket, figyeljük, hogy hol mi válik be, és közben igazából azt figyeljük leginkább, hogy nálunk itt mi válik be, mert elég hamar kiderült, hogy a kecske sem olvassa a könyvet, és hogy teljesen más hozzáállást igényel, mint ami le van írva.

Tehát, hogy mindig egy kicsit kell alkalmazkodni ahhoz, ami nálunk történik, és ami itt látunk.

Igazából abból kell hosszú távon következtetéseket levonni, és abban kell fejleszteni magunkat, hogy ezeket észre tudjuk venni, tudjunk vele haladni, és akkor olyan megoldásokat keressünk, amik tényleg jobbá teszik mondjuk az ellartásunkat.

Tehát tényleg a természetük szerint tudjuk tartani, és azért a jel többet, nem pedig azért, mert valami táppal etetjük, vagy pont ugyanígy a a növényeknél is, hogy minden évben, ahogy mélymulcsúzunk, ott mindig egyre magasabb lesz az a fajta talajréteg, ami utána segít abban, hogy a következő évben már még jobb minőségű termés legyen.

Szóval ez a tudás, ez ez egy folyamat, tehát hogy nem lehet úgy elképzelni, hogy most megtanulok valamit, és az rögtön tökéletes lesz.

És pont ugyanez igaz a házépítésünkre is, vagy a karámépítésre, vagy a kerítésre, bármire, hogy megtanuljuk, megnézzük, megcsináljuk és utána meglátjuk, hogy működött, nem működött, hol kell kicsit javítani, hol kell teljesen újra csinálni.

Tehát nem tökéletes kész megoldásokból lépünk mi előre, hanem mindig a a megtanult és az abból levont következtetésekből egy picit tovább javított megoldások léteznek itt nálunk.

Legalábbis nekem a gyógynövények szeretete már gyerekkoromban is az életem része volt.

És az erdők, a mezők, a természetben élni és kint lenni.

És ez, ahogy bekerültem a városba, ez egyre inkább úgy éreztem, hogy hiányzik az életemből, és próbáltam mindig a a napokba is a a városi nyüskésből is egy picit kiszakadni, reggelente korán kelni, elmenni futni a kutyával, hogy megmaradjon az a kis énidő, az a kis tér, az a kis erdő, az a kis szabadságérzet.

És szerencsém volt, mert a baráti körömben és a barátnőim között rengeteg volt, akik gyógynövénnyel is foglalkoztak, és nagyon szerették, és nagyon sok tudást így is magamra tudtam szedni, ugye a közös kirándulások, erdőjárások alkalmával.

És amikor pedig ide költöztünk, és már amikor először beléptem erre a területre, ugye rengeteg gyúlynövény volt már, amit ismertem, de még utána is fokozatosan minden évben van plusz, amit megismerek, vagy megtanulok egy új felhasználási módot.

És ez mint így utólag felismert vagy felismerődött bennem, ez mindig ott volt, csak egy irodai környezetben nem jön az emberrel szembe olyan élesen és olyan erősen ez a vágy, hogy hogy milyen jóként lenni.

És akkor a gyógynövényeket keresgetni gyűjtögetni feldolgozni utána egy olyan terméket készíteni belőle, ami mondjuk jó az itteni csépésekbe, vagy szögbe lépésre, vagy bármire.

Szóval ez így fokozatosan alakult, és én fokozatosan fejlődök benne.

És a legelső visszajelzésünk, ami egy nagyon erős visszajelzés volt itt nekem, hogy Mcrinek is, hogy amikor csináltuk a házat és az alapot, akkor egy kis fejszével belevágott a sipcsontjába, de nagyon csúnyán egészen a csontig hatol, de mivel itt állt a kocsi és nagyon kellett csinálni az alapot és meg se fordult a fejünkben, hogy mi majd innen elindulunk valahova a városba, a kórházba, hanem gyorsan lerántottam a pólómat, megkerestük Az útifet mondtam, hogy rágjon jól össze.

Összerágtuk, beleraktuk a sebbe, bekötöztem, utána egy három órát dolgoztunk az alapon, és gyönyörűen gyógyult be ez a sebe.

Tehát sokkalsokkal szebben, mint utána is csinált dolgokat is.

Ha nem az útifüvet használtuk, akkor akkor nem lett annyira eredményes.

Szóval az egy ilyen azonnali visszajelzés volt nekünk.

Bár a gyógynövények szelíd gyógyítók is lassan fejtik ki a hatásukat, de maga az a visszajelzés, hogy hogy itt voltak, a természetben volt, köztünk volt, rögtön tudtam valamihez nyúlni, tehát hogy nem kellett órákat eltöltenünk mással.

Az az az egy hatalmas eredmény volt nekünk, és hát ő is örült, hogy hogy ilyen segítséget kapott.

És ugye azóta is látom, hogy ezek mennyire szépen működnek, hiszen egy ilyen helyen végképp megjelenik az, hogy megcsíp valami, megkarcol valami, belelépünk egy rozsdásszögbe, tehát hogy azért sok minden van a telken, és a most már vannak kencék, vannak balsamok, vannak teák.

Tehát szépen fokozatosan hozzáalakítottam a kis házi patikánkat ahhoz az élethez és azokhoz a…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A termés nem mindig sikerül, de rengeteg a gyógynövény a térségben”

Miről szól ez az epizód: „A termés nem mindig sikerül, de rengeteg a gyógynövény a térségben”?

Mónika, a mai vendég, Budapestről költözött párjával a Zselicbe, hogy egy természetközeli, gyógynövényekkel teli életet éljenek. A Covid alatt hoztak döntést a váltásról, mindketten vidéki életre vágytak. Mónika párja, Ricsi, korábban biciklis futárként dolgozott, majd… Az epizód a Kalandvágyból című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 19..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „A termés nem mindig sikerül, de rengeteg a gyógynövény a térségben”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Szecsk Mónika, Pataki Dóra.

Milyen témákat érint ez az epizód: „A termés nem mindig sikerül, de rengeteg a gyógynövény a térségben”?

Fő témái: vidéki élet, gyógynövények, természetközeli élet, zselic.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A termés nem mindig sikerül, de rengeteg a gyógynövény a térségben”?

Megjelenés: 2026. 04. 19.. Hossz: 30 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/kalandvagybol/a-termes-nem-mindig-sikerul-de-rengeteg-a-gyogynoveny-a-tersegben

Több epizód a Kalandvágyból-ből