A FIGYELEM MEGFORDUL, MINDEN A HELYÉRE KERÜL - Rakonczai Gábor az óceán-átkenuzásról

Összefoglaló

Rakonczai Gábor óceán-átkeléséről mesél, kiemelve az egyedüllét, a természeti erőkkel való küzdelem és a belső utazás tapasztalatait. A beszélgetés során szó esik a hazatérés utáni nehéz visszailleszkedésről, az ingeráradatról és a digitális függőségről. A műsorvezetők, András…

Röviden

Műsor

KAPod

Megjelenés

2025. 04. 08.

Hossz

1 óra 0 perc

Témák

extrém sport, tengeri átkelés, lelki utazás, kihívás, vízi túra, önismeret

Átirat

Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Hogy van neked ott egy kis konyhád, ahol tudsz melegíteni, tudsz melegíteni kaját.

Van egy kis konyha, görög dinnyül a vízbe.

És és a hűtőn föl van mágnesezve a pizza futnak a száma.

Meg hogy hol milyen mágnesek vannak rajta?

Jól elbújtál a terepszínű kabátodba.

Hihetetlen izgalmas beszélgetéseink lesznek.

Rakoncai Gáborral fogunk találkozni, aki most szelte a az óceánt.

És én tudom, hogy mind mehetett keresztül, mert én is voltam csónaktúrán.

Figyelj, nekem egyszer volt egy nagyon extrém túrám, amikor a az egyik nagyon kedves gyerekkori barátomnak megpróbáltuk átvinni a hajóját a Balaton egyik szegletéből a másikba.

Közel, hát keresztbe, de ez igazából mindegy volt, mert olyan hullámokkal, olyan szélbe mi ó, mi majd megyünk és izé, hogy a körülbelül a 10 percben amikor kint voltunk, elszakítottuk a vitorlát.

És ketten voltunk, és mind a ketten derékfájós, ilyen ilyen szerencsétlen ilyen mozdulatokkal, de valahogy visszaszenvedtük magunkat a a kikötőbe.

De hát az életünknek szerintem a a leg borzasztóbb, legszörb fél órája volt halálfélelem.

Úgyhogy hogy tényleg így láttuk, hogy furán néznek ránk a kikötőben, hogy ezek most hova mennek kifelé, de nem, nem mi átvisszük.

És hát hát figyelj, egymás szemében halálfélelmet láttuk, mikor borulunk föl, hogy fogunk belefulladni a vízbe, satöbbi.

Tehát én el se tudom képzelni azt, hogy hogy hogy ezt hogy lehet megélni akár egyedül mondjuk az óceánon.

És úgy, hogy magadban vagy és csak a gondolataiddal, és hogy az vajon mennyi idő alatt mosódik át az emberben az, amit vitt magával a szárazföldről.

És és hogy vajon ilyen teljesen praktikus kérdések dolgoznak bennem, hogy hogy mi dolgozik egy emberben, hogy odajusson, minek oda minek men oda, illetve, hogy Aranyosi Peti mondaná, hogy addig se vagy otthon.

És aztán természetesen ezek a dolgok, hogy hogy étkezik valaki ilyenkor, hogy kommunikál bárkivel, ha lehet, ha nem tud.

Az állatok mennyire akarják megenni?

Szabad eltetni mondjuk a az odaúszó madarakat, halakat, vagy nem?

Mert akkor magadra húzod a teljes természetet.

De engem ilyenek foglalkoztatnak, hogy lát látom magam ebben a helyzetben, mert néztem fotókat, hogy mit tudom még traileren van az a bizonyos hajó, akikor vízre rakják azt a bizonyos hajót, és próbáltam elképzelni magam ott abban a pillanatban h milyen izgalom, hogy neki fogsz vágni 5000 km-nek ott a hajó, és bennem biztos az lett volna, hogy így beülök, evezek hármat, és arra gondoltam, hogy basszus, még el kellett volna menni kakilni.

Hát, hát ez az, hogy nem tudsz egyáltalán felkészülni.

Akkor ez mindig ott a gyerekekkel elindulunk és basszus a kosár cucc.

Tudod, hogy ilyenkor ide kivágsz a szivacs.

Ez lesz a rémámod, hogy nem tetted be a gyereket.

Igen, de ráadásul a Rakoncég Gából az is nagyon nagy kérdés, hogy ugye tehát, hogy ő ő több szinten műveli ezt, tehát hogy gyalogosan is átsétál, nem tudom, Grönlandon vagy Alaszkán, vagy nem is tudom pontosan, de hogy még a lágymányosi hídon csak próbál nem foglalja el egy tüntetést, de hogy hogy tehát hogy hogy mi mi mozgatja meg az emberben ezt ezt a ezt az egész lé Étét az, hogy neki muszáj ilyen extrém körülmények közé kitennie magát.

Hát ennyi szerintem át kell kapcsolni a fejednek.

Csak kérdés, hogy kinél milyen hosszú ez a kapcsoló.

Tehát nekem elég, ha elmegy mindenki otthonról, főzök egy kávét és leülök írni, és akkor há én megérkeztem így az itt és mostba.

És másnak meg más kell hozzá. mint ahogy egyébként van egy amerikai sziklamászó, aki mindig kötél nélkül mászik, és a a film az meg is található az interneten, és ő a filmnek a végén összejött egy lánnyal, akin szintén sziklamászó volt, de a a sluszpénja a filmnek az volt, hogy ő bevallotta, hogy azért mászott ennyire sokat és ennyire extrém módon, mert az anyukájától soha nem hallotta azt a szót, hogy szeretlek.

Ez nyilván egy extrém történet, tehát én nem gondolom, hogy mondjuk Gábor, akinek egyébként nagyon jó családja van a amit olvastam hetak testvérek, hogy itt ez lehetett bármilyen szempontból a motiváció, de hogy biztos, hogy van valami teljesítményvágy, vagy azt gondolnám én, vagy egyszerűen csak az, hogy tényleg olyat csinálni, ami neki normális, nekünk meg nem.

És ez az érdekes, hogy de igazából az első első a nagy kérdés, nem?

Mert akkor még nem tudod, hogy hogy mi az az érzés, mert utólag mondhatjuk igen, azt az érzést hajkurászod, de amikor először belevágsz, akkor még nem tudod mi az az érzés.

Pláne úgy, ahogy ő, aki nem úszta, vagy nem evezett előtte, nem épített saját hajót.

És mint a víz, mint a vicc, hogy a a macskák mennek bagzani, az megvan.

És a kismacska mondja, hogy jaj jaj, én is jövök veletek fiú, hát te még kicsi vagy, azt se tudod mi az, de jövök én, had jöjjek.

Na nem tud de hogy pici megyek én is bagzot.

És akkor mennek a izén a háztetőn, jön egy nagy szél, lefújja őket, lecsúsznak.

Ezt csak azt mondja a kismacska, hogy na jó fiúk, én még bagzok egy 10 percet, azt megyek haza.

Ez fogalmat sincs, mi lesz neki meg az Atlanti óceának.

Hogy hogy ő milyen titkokat hoz esetleg, ami amit mi földi hallandók esetleg nem értünk.

Miközben nagyon vádjuk, hogy ő vajon hogy lát minket.

Meg hogy vajon vissza vissza tud zökkenni egy ilyen élmény után a hétköznapokban.

Ez olyan, mint amikor mi lejövünk a színpadról, nem?

Taps, kocsi, benzinkút, szendvics egyébként egyébként van egyébként művész.

Klasszikus meg sajtos egy-egy darab birsli.

Csak nehéz összerakni egy 75 napos műsort.

Hát mi rövidebb idő alatt csinálunk valamit a színpadon, és előtte készülünk fel.

Ő pedig nagyon hosszúig készül fel. hogy filmet forgatsz mondjuk.

De ő viszont azután is nehéz lehet lejönni, amikor együtt éltek a stábba meg egymás családai vag csak Gábornál az van, hogy hát csókolóztatok, vagy mert olyan jelenet volt.

Gábor te is Rudolf Péter vagy nem tudom.

De Gábornál az van, hogy ő nagyon sokáig készül fel és nagyon sokáig van a színpadon.

És csak a bálnák tapsolnak neki, mikor meghalljon.

Igen, hát lássuk meg, hogy így legyen.

Rakoncai Gábor. [Zene] Vendégünk Rakoncai Gábor, kétszeres Guinis világrekorder óceáni evezős, az amerikai évkalandyadíj és a magyar forma tervezési díj tulajdonosa is egyebek között.

Hszor szelte át az Atlanti óceánt.

Ebből kétszer Kenuval, egyszer evezővel és a többi az vitorlás.

És úgy a szappal is nekiszaladtál az mínusz egy pont.

Eljutottál a déli sarkra, keresztülalogoltad Grönlandot és most legutóbb a Kanári szigetekről Antígára eveztél 5123 kmt, ahonnan nemrég tértél haza.

És ehhez képest most hirtelen hárman zúdunk rá, tehát hogy ott vagy hetekig csöndben, és most hirtelen megkapsz tőlünk mindent.

Gondolom most mindenki ezt kérdezi, hogy hogy milyen most így ezután itt itt hát nem így konkrétan hogy azt kérdezik, hogy meddig bírod?

Meddig bírod? azért azért fél azért sajnálak téged egy kicsit most ebben a helyzetben, mert hogyha én gyerekkoromban mit tudom én, valami nagyon csúnya sebet szereztem, akkor hárman megkérdezték, hogy jaj istenem és nem fájt és hogy izé akkor úgy voltam, hogy ha még valaki megkérdez tökön rúgom és szerintem te pont így vagy.

C az a múlt héten már túlmentem, úgyhogy mert két hete vagyok itthon, úgyhogy hogy így így hetekig csend, és akkor hirtelen mindenki rádzúdul.

Hát kontrasztos, ugyebár ott csak a természet van, meg csak az van, amit bevittél oda a fejeddel, aztán az is elkopik.

Tehát egy ilyen nagyon jelenlétérzés itt, és most cselekszel, nyilván veszélyes környezet, szóval így nagyon észné kell lenni, nagyon fókuszált, koncentrált, de nagyon egyszerű és tiszta és nyers, és őszinte a a természet, és abban lenni és korrekt.

Ez a ez a szuper tiszta, tehát ez a egyenes.

Tehát hogyha vihar van, akkor vihar van.

Ha jó idő van, jó idő van, de egyik se akar megvezetni.

Itt meg így iszonyú mennyiségű információ, impulzus, rengeteg ember, mindenki valaki akar lenni, valami akar lenni, valamit akar, és így és így azt mondom, olyan terhelés alatt vagyunk itt.

Tehát most kintről jövet, így látszik, hogy hogy olyan úgy kapjuk itt az ívet így így napi szinten, hogy így az a csoda, hogy a holnapot megéljük.

Tehát így így én nem is tudom, hogy az agyunk milyen fokozatban működik, hogy egyáltalán szelektálja a ránk zúdoló rengeteg mindenből, mi az, ami ami egyáltalán kell, meg fontos, meg hogy menjünk előre.

Úgyhogy most nagyon durván látszik ez a két véglete a világnak.

Valahol kettő között lenne oké, de de mondjuk arra jó egy ilyen út, hogy elmész az egyik végletbe, és akkor onnan rá tudsz nézni, és térbe látod magadat, a helyzetedet, az értékeket, a bármit, meg nyilván sokot is kapsz, ahogy ahogy mondtad itt.

Hogy átvezel a kamari szigetekről Antigára, utána visszajössz, és le van zárva az Erzsébet, és nem tudsz átjönni Pestről Budára.

És ezt mondtad, hogy csak te vagy ott meg amit a fejedben vittél. hogy az mennyi idő, amíg még az is kiürülm, és tényleg csak te vagy ott.

Hát pár hét szerintem ez úgy működik ez, tehát hogy itt kint a a küls kívülről jövő információkat dolgozza fel a fejünk vagy az agyunk, és ugye bár ezt szokta meg.

Na most, hogyha kimész egy ilyen ingerszegény környezetbe, akkor ez így lecsökken, és amúgy nem jön ennyi színes kitalált cucc.

Szóval így az agyad így így így olyan mint a kocsit így nem nem rakod be sebességbe és így üresbé így nyomod neki a gáz, de így nem mozdul meg.

Szóval így nem nem talál rajta fogást. eltedik pár hét, akkor rájön, hogy oké, kibíró most nem jön semmi olyan, ami most nagyon fontos lenne.

Úgyhogy így a figyelem az megfordul, és akkor befelé figyel, ezzel eltelik pár hét, és utána végigveszed, tehát szételemzed magadat meg meg minden. olyan dolgok jönnek fel, amit azt se tudtam, hogy én voltam meg, létezik, de aztán így így előjön, minden a helyére kerül.

Utána ez már megint nem érdekes, úgyhogy megfordul a figyelem kifelé, és akkor innen jön a az útnak a lényege, hogy már belül csend van, és akkor kívülről az ingerszegény környezetben, és ez jön egy felhő az égen, és annyi információ van benne, és olyan szép, és annyit ad az élethez, de egy de nem csak a a külsőt egy hangulata a dolognak a már csak a a levegőnek a nem tudom beleszagolsz azt, hogy azt mondd, hogy az így Így nagyon rendben van ez a ez a világ, ez a bolygó, ez a létezés.

És így így gyönyörű minden, és tökéletes minden, és működik minden, és jó itt lenni, és részt venni az életben, meg létezni és akkor nagyjából mire ez úgy azt mondta, hogy oké, ez így szuper, addigra puff, megérkezel, nyolc horlat visszareppít ez a alumíniumhenger ide Európába, és akkor így így rászakad így újra ez az egész.

Úgyhogy és a világ nem olyan kegyes, mint a természet, hogy heteket ad neked, hanem Igen, igen.

Itt itt másodpercek vannak, meg ugyebár itt azért magunkat is megvezetjük.

Tehát hogyha nekem van, nem tudom én, fél perc üres járatom, akkor nem csak úgy vagyok, hanem előveszem a tellómat és rátöltök még az agyamra valamit, ami nem biztos, hogy kéne.

Én szerintem csak munkára használom a telefonomat, de hogy így így nagyon erős volt, hogy ami ami inger ér engem mondjuk így a ebből a kis készülékből, tehát az az hetekben mérhető, mire az kitészt szól ki, mire nincsenek benne a gondolataidban, az álmaidban meg minden.

Tehát mire tényleg te vagy meg a a környezet, tehát mire le tudod ez reagálni és nem feldolgozod és próbálod magad utolérni az információkban.

Tehát ez így így ezért gondolom azt, hogy hogy hatalmas terhelés alatt vagyunk, csak épp nem nem tudunk róla, mert benne vagyunk, de hogy ez nem egy normális állapot azért.

Neked egyébként a biológiai órád az mennyire sín lettte meg a háló?

Az pont az volt a valódi ritmus, ugye?

Tehát teljesen más az embernek a alapritmusa.

Tehát a ez a amiben mi élünk, vagy dolgozunk, vagy nem tudom, a hétvégék, meg a a munkabosztásunk, a bármi, ezt ezt ezt a a világnak a nem tudom, gazdasági működtetése miatt így optimalizálódott, de de ezek semmi köze a bioritmusunkhoz.

Tehát annyira semmi, hogy tökéletesen semmi, de még az étkezésünknek sincs semmi.

Elképeszt, mert ugye két óránként ettél nagyjából.

Én ott két óránként ettem, mondjuk sarkidéken ugyebár. óránként ettem a futóversenyeket, ugye bár 40 percenként kell lenni, 50 kmenenként alszó 20 percet.

Tehát tehát nyilván nem ez a normális, saj most nem ez egyértelmű, de de más igen, de nem az van, hogy hogy 20 per izé, hogy hatól f:307-ig meeting, hanem hogy kettől csütörtökig vihar.

Ebbe ez a Igen. egy nagyobb rendszerekbe kell gondolkodni, mert Igen, jön a az időjárás és akkor most négy napig vagy nyolc napig teljesen más lesz, és akkor előre kell aludni, vagy enni, vagy egy csomó mindenben előre kell gondolkodni, utólag kell kipihenni.

Tehát a a az ilyen ilyenfajta expedíciók vagy ilyen extrém sport, ami kinzallik a természetben, az mindig attól függ, hogy a aktuális időjárással mennyire tudsz együtt mozogni.

És mivel az egy tiszta természetes dolog, ezért nagyon könnyű erre ráállni.

Tehát, hogy nem akarod megerőszakolni, hogy de én akkor is tartom az időbeosztást, hanem ezt követed le, akkor nagyon szépen működik, és nagyon természetes, és pont pont akkor fog váltani a vihar, amikor neked aludni kell, és pont minden tökéletesen működik.

Ha ha nyilván az ember így azért is, mert mi…

Említett entitások

Témák

• extrém sport
• tengeri átkelés
• lelki utazás
• kihívás
• vízi túra
• önismeret

Személyek

• Rakonczai Gábor
• Aranyosi Peti

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A FIGYELEM MEGFORDUL, MINDEN A HELYÉRE KERÜL - Rakonczai Gábor az óceán-átkenuzásról”

Több epizód a KAPod-ből

• KAPóra - Fluor & Diaz 2025-10-21

  A KAPd című podcast évadzáró adásában Fluor (Karancsi Tamás) és Diaz (Csöndör László) beszélgetnek barátságukról és közös munkájukról. Az interjú során felidézik zenei karrierjük…

• KAPóra - Vályi István & Göbölyös Zsolt 2025-10-14

  A KAPod podcast Pokorny Liella vendégeit, Vályi Istvánt és Göbölyös Zsoltot mutatja be, akiknek barátságát vizsgálja. A műsorban a két vendég a Viasat számára készülő új tévésoroz…

• KAPóra - Gianni Annoni & Somos Attila 2025-10-09

  Gianni Annoni és Somos Attila, Magyarországon kötött barátságukról mesélnek. Megemlítik közös múltjukat, mint „az élet császárai”, majd a családlapítás és az őszülés felé vezető ú…

• KAPóra - Járai Máté & Csorba Kata 2025-09-30

  Járai Máté és Csorba Kata színművészek, akik korábban Szegeden ismerkedtek meg, egy különleges barátság podcast részeként elevenítenek fel közös emlékeiket. A beszélgetés során fe…

• KAPóra - Rákóczi Feri & Szlávik Ferenc 2025-09-23

  A Viasat számára készülő új, 8 részes tévésorozat részeként Rákóczi Feri és Szlávik Ferenc barátságát mutatja be ez a beszélgetés. A műsorban egyikőjük életrajzát elemzik ki, hogy…

• KAPóra - Bereczki Zoltán & Balog Laci 2025-09-16

  Bereczki Zoltán musicalszínész és Balog László jazzdobos évtizedes barátságáról és közös munkásságáról szól ez a beszélgetés. Kiemelik a szakmai alázatot és profizmust, ami a hiva…

• KAPóra - Peller Mariann & Peller Anna 2025-09-09

  A KAPóra podcast 2024 őszi évadának vendégei Peller Anna és Peller Marianna testvérpár. A beszélgetés során mesélnek arról, hogy mi köti őket össze, ki a barátság motorja, és mily…

• KAPóra - Ráskó Eszter & Ács Fruzsi 2025-09-02

  A KAPod podcast televíziós sorozatának podcast verziója, a Viasat számára készült új évad 2025 őszén érkezik. A műsor vendégei Ráskó Eszter és Ács Fruzsi humoristák, akik a baráts…

• ZOMBIKAT ÉS KÉZIGRÁNÁTOT NEM ENGEDÜNK FEL A GÉPRE - Réti Máriáss Julien pilóta 2025-06-17

  A műsor ezen évadjának utolsó adásában Dorka és Simon vendége Réti Máriáss Julien pilóta, az Air Baltic elsőtisztje, aki egy Airbus 220-ason repül. Julien a pilótaélet mindennapja…

• A JÓ KOMMUNIKÁCIÓS TRÉNING A SZEMÉLYISÉGNÉL KEZDŐDIK - dr. Hoványi Márton 2025-06-10

  Dr. Hoványi Márton kommunikációs szakértő tippeket ad a sikeres kapcsolatteremtéshez, összehasonlítva az amerikai, magyar és svájci távolságtartási szokásokat. Kiemeli a magabizto…