Könyves Magazin

Lakner Zoltán: A más úton járás egy alapvető élményem // Margó Könyvek podcast (15.)

· PT1H4M31S

Összefoglaló

A Margó Könyvek podcast sorozat 15. epizódjában Szeder Kata Lakner Zoltán politológussal, a Jelen főszerkesztőjével beszélget. A beszélgetés alapjául Alek Popov bolgár szatírájának, a Turáni küldetésnek egy részlete szolgál, amely abszurd identitáskeresést és társadalomkritikát…

Röviden

Műsor
Könyves Magazin
Megjelenés
2025. 12. 04.
Hossz
1 óra 5 perc
Szereplők, említett nevek
Szeder Kata, Bakó Sára, Alek Popov, Bognár Edmond
Témák
politológia, irodalom, identitáskeresés, társadalomkritika
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[zene] [zene] Nem szabad megijedni attól, hogyha két dolgot úgy kapcsolsz össze, ami lehet, hogy nincs szabályszerűen leírva, hogy ezt így kéne csinálni, vagy valamiről más jut eszedbe, mint ami másnak. valójában az a az a legjobb, és hogy ez kísérletezést jelent, és nem feltétlenül jelent ez ilyen nagy csinadratát vagy vagy zászlólobogtatást, hanem hát fogadd el, hogy úgy jár az agyad, ahogy van, végülis az a legjobb.

Hát az vagy te. [zene] Olvasni kell, [zene] mert a könyvek nem csak a világ megismerésében segítenek, de abban is, hogy legyenek szavaink.

El tudjunk kezdeni beszélgetni [zene] és kilépni a saját buborékunkból, meghallani a másikat, megérteni önmagunkat, elfogadni egymást.

Ezzel a mottóval indítottuk [zene] útjára Helicon Kiadóval közösen és a Kreatív Európa program támogatásával a 18 európai szerzőt és művét bemutató sorozatunkat Margó könyvek címen. 18 ország, 18 kötet, [zene] 18 téma a mindennapokból és hozzájuk kapcsolódva 18 beszélgetés.

Ez itt a Margó Könyvek podcast.

A sorozat szerkesztőműsorvezetői Szeder Kata és Valuska László. [zene] Nekünk, magyaroknak [zene] elég messzire nyúló hagyományaink vannak a gyökerek felkutatásában.

Jelenti ki a bolgár őshazát kutató tudósokról és politikusokról szóló Turáni küldetés című regény magyar szereplője.

Abszurd identitáskeresés, társadalomkritika, grotesz kalandregény.

Ezt mind hozza a bolgár Alek Popov szatírája.

A kötetből választott idézetekből kiindulva Lakner Zoltán politológussal, a jelen főszerkesztőjével beszélgettünk.

Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásunkat. >> Köszönöm én is, hogy itt lehetek.

Ebben a beszélgetés sorozatban mindig van egy közös olvasmány, egy közös könyv, viszont egyáltalán nem a kötetről van szó a beszélgetések folyamán, hanem én ezekből a könyvekből idézeteket szoktam kiválasztani, és aztán mint egy ilyen asszociációs játék kezdjük ezeket kibontogatni.

Van, hogy mondok hozzá valamit, vagy formálok belőle valami kérdést, és van, hogy egyszerűen csak bedobom majd, és aztán meglátjuk, hogy benned mit indít el.

Viszont mielőtt elkezdeném mondogatni az idézeteket, van három fix kérdés is kérdés is, >> amit mindenkinek felteszünk.

Egy a beszélgetés elején, kettő pedig a végén.

És az első az ahhoz kapcsolódik, hogy a Margó könyvek sorozatnak a mottója az az, hogy olvasni kell.

És amikor ezt kiválasztottuk, vagy emellett döntöttünk, akkor az volt bennünk, hogy hát a könyvek azok nem csak abban segítenek, hogy hogy minél színesebb képet kapjunk a világról, hanem önmagunk megismerésében és megértésében is fontos szerepet játszanak.

Úgyhogy így tekintünk az olvasmányményeidre, akkor én az első kérdésemben abba arra vagyok kíváncsi, hogy számodra mi az az öt könyv, amikről most azt gondolod, hogy nagyon meghatározzák azt a Lakner Zoltánt, aki 20-25 november végén itt ül velem szemben.

És annak is örülök, hogyha elmondod, hogy melyik miért volt fontos.

Biztos, hogy nem lesz kronolóikus, de mondok mondok mondok öt könyvet.

Remélem, hogy gyorsan eszembe jut egymás után.

Kicsit a Hanscastorban magamra ismernem, és azt hiszem, hogy kicsit a talán ha most újra elolvastám, nem tudom hányszor olvastam, háromszor biztos, akkor azt hiszem, hogy még jobban ráilleszkedőnek tartanám a korra, amiben élünk.

És azért is egy fontos élmény a Varásságány, mert azt hiszem, hogy háromszor is futottam neki gimnazista koromban, talán másodikosként megpróbáltam elolvasni, akkor még így így így számámozták, és akkor nem sikerült, hiszem még egyszer, és akkor se sikerült, és végülis egyetemista koromban viszont egyszerűen nem nem tudom hány nap alatt a ezt a nagyon sok 100 oldalt le daráltam, mert belevesztem, tehát hogy arra is egy példa, hogy úgy meg kell érni dolgokra.

A másik ilyen az a mester és margarita.

Gondolom ezt sokan mondták már, de talán nem véletlenül, aminek így ez a ez a realista közben bibliai, közben közben grots, közben varázslatos világát, ez teljesen rbul ejtelt és és az a tapasztalatom, hogy nagyon jó beszédtéma ismeretlen emberekkel a mester és Margarita, mert mert nagyon sokan szeretik és nagyon nagyon más dolgokat szeret. nek benne mondanék egy hát nem is tudom melyiket a Thomas Bernardot ami egy ilyen abszolút ízlés formáló vagy vagy nem is tudom kicsit kicsit véletlenül kezdtem el olvasni sokat jártam könyvtárba, hát meghökkentő módon, de én tényleg sokat jártam könyvtárba, és úgy emelgettem le, tehát ilyen tizen akár egy éves koromban számomra ismeretlen könyveket a polcol, tehát amikor úgy éreztem, hogy otthon, otthon kiolvastam, ami volt, és és talán én a régi mestereket olvastam először, és nem vagyok biztos abban, hogy az a legjobb Tomás Bernár, de nekem az egy ilyen abszolút kapu élmény volt, miközben szerintem ez talán az utolsó regénye a régi mesterek.

Nem, >> nem tudom, >> nem tudod.

Azt hittem, te tudod, talán az utolsó.

Igen, nem, tényleg nem vagyok benne biztos, de ez végül is teljesen mindegy.

Szóval nagyon nagyon Thomas Bernárd mondanék akkor még egy olyat, hogy tehát nyilván nem csak regény számít, mondjuk nem tudom, düremadrámák összes, az az szintén nagyon meghintem ezekből azért kittapintható valami személyiség valóban.

Tehát nekem a dürem drámák azok nyilván ott a fizikusokat olvastam először az volt meg otthon, mert az kötelező olvasmány volt és a tesóimnak is az volt, és akkor én én olvastam, de hát aztán én belefaltam a teljes düremat életművet, és nekem az egy nagyon komoly viszonyítási pont egyébként, hogy egy színházban tudnak-e jól dürematot játszani.

Az nekem egy abszolút meghatározó dolog.

És hogy hát ne csak ne csak külföldit mondjak.

Mondok például hát remélem ez nem fog klicének tűnni, de de én mondom a sátán tangot, amit én tavaly olvastam el másodszorra talán, de nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon régen olvastam egyetemista koromban, tehát igazából nem nem nagyon tehát olyan volt, mintha újra olvastnám. volt egy ilyen tavalyi kraszta hurkai nem tudom trippem, és akkor és akkor elolvastam a sátán tangót, és hát ilyen meg voltam döbbenve, hogy mennyire mennyire jó.

Ez amúgy érdekes, mert Kertész Imrét is akkor kezdtem el olvasni egy évvel azelőtt, hogy Numad Gabot, hogy hogy ez egy jó ez egy jó előrejelzést. csodálatosnak tartom azt a azt a világot, és hát hát azt a dramaturgia érzékelt, ahogy ahogy az a könyv végigvisz minket valamin és hát ahogy lezárja.

Szóval, hogy ez egészen káprázatos. >> Mit vársz egy könyvtől vagy a vagy egy olvasmánytól, amikor nem szakmai >> Ühüm. >> szemmel olvasol, mert hát úgy is >> sokat olvasol.

De mi az, amit amit úgy vársz, vagy mitől érzed úgy, hogy na ez elkezdett működni és és hat >> hát igen, nagyon sokat olvasok, és most elég kevés időm van egyébként így a magam örömére olvasni, és hogyha ilyen van, akkor én igyekszem irodalmat olvasni, és én ilyenkor próbálom annyira annyira kikapcsolni ezt a racionális részét a személyiségemnek, amennyire csak bírom.

Tehát én leginkább azt várom, hogy vigyen el, és akkor majd utólag lehet, hogy végiggondolom, vagy vagy elemzem azt, hogy mi ragadott meg benne, vagy ha beszélgetek valakivel, aki ugyanazt a könyvet olvasta, akkor akkor lehet, hogy egy beszélgetés során jövök rá úgy tudatosan dolgokra, de alapvetően azt azt várom tőle, hogy ne sokat gondolkodjak rajta, amikor olvasom, hanem csak úgy menjek vele.

Az első kérdésem az az így hangzik, és ez már idézett.

Mióta megszülettem, erre a küldetésre készülök.

És itt most arra vagyok kíváncsi, hogy hogy neked gyerekként voltak ilyen nagy nem karrierálmok, hanem ilyen mi leszek, ha nagy leszek elképzeléseid a a jövőről.

Hát ami tudatosan megfogalmazódott, az azt nem is tudom most nem tudom számít-e a focista meg a nem tudom kukásautós.

Ezeken én is keresztülmentem természetesen, >> vagy nem természetesen.

A ami úgy igazán elkezdett körvonalazódni, hogy én hogy én mégis mi legyek, az az végülis abba az irányba a lökdös, amit én most csinálok.

Ennyiből én egy nagyon szerencsés és boldog embernek tartom magam.

Tehát én azzal foglalkozom, ami engem mindig érdekelt, meg a szenvedélyem.

Az úgy kezdődött, hogy hogy a már említett testvéreim történelem könyvét kezdtem el olvasni assassiszem ilyen hét vagy nyolc évesen.

Szóval elég hamar elvesztem és akkor mit tudom én volt ilyen fogalmam, hogy van olyan, hogy régez.

Erről hamar lehetettem, mert rájöttem, hogy engem ez nem annyira érdekel, de a történésség érdekelt, és akkor nagyon hamar kiderült, hogy ennek van valami kapcsolata.

Én egy olyan korszakban szocializálódtam, amikor a hát talán ez nem múlt el, a könyv is nagyjából erről szól, hogy hogyan kapcsolódik össze a ma a a a tegnappal.

És akkor úgy átnyergeltem így a a jelre, a közelmúltra, ezeknek az összefüggéseire, de a történelmi iránt érdeklődésem az megmaradt.

Szóval az, hogy ekörül kellene nekem valamit csinálnom, még akkor is, hogyha ilyen szó sem létezett a magyar nyelvben, talán jóán létezett, de nem nagyon volt ilyen, hogy politológus, de hogy hát szóval én elég elég hamar elestem ebben a küzelemben. és a történelemnek emlékszel arra a pontjára vagy időszakára, ami úgy először berántott?

És ezt nem tudom, hogy ez ilyen van-e.

Én a én a magam részéről tudom, hogy nekem Márián Toanett volt egy ilyen >> izgalmas felfedezés, és onnantól jött egy ilyen érdeklődés, hogy ez hogy is volt és miként volt.

De hogy ezek akkor meg ugye nem is a történelem iránt érdeklődik az ember, hanem van valami újre úgy rácsodálkozik, vagy értetlenül áll előtte.

Hát miután a Kati nővérem, akkor éppen a középkor történelmén tartott, és talán ő kevésbé érdeklődőt iránta, azért volt parlagon hagyva a könyve, amit én olvastam, tehát én ilyen magyar középkor kapcsán kezdtem el.

És akkor így a van ilyen furcsa, ma már teljesen haszontalan tudásom, hogy rengeteg évszáma volt egy évszámfüzetem, és akkor ezek főleg ilyen középkori királyokra vonatkoztak.

Ma is elég jó, jó vagyok számukban, bár tényleg teljesen felesleges tudás, de nyilván az agyat valamilyen szinten tornáztatta, és és hát aztán innen bomlott ki minden.

Volt egy ilyen Napóleon, Napóleon kora fixációm, az már kamaszkoromban volt.

És én nagyon sokat köszönhetek egyébként a a történelemtanáraimnak, a gimis történelemtanáraimnak.

Dari Ildikó volt az osztályfőnökünk.

Assiszem engem sok mindentől megmentett, hogy nem egy kémiatanár volt az osztályfőnököm, hanem egy magyar törzakos tanár.

És ő, aki egyébként itt lakik a környéken valahol, csak mondom a szerenádozás idejéről tudom.

Szóval, hogy hogy ő egy szerintem én élveztem egyedül az osztályból azon a szinten biztosan, hogy milyen emelt szinten tanultuk a történelmet.

Nekem az nagyon fontos volt, hogy milyen mélységei, részletei vannak egy-egy történelmi korszaknak.

És a Jancsik tanár úr, aki pedig a Törifaktot tartotta, hát ő ő egy ő egy teljesen másik fajta világot nyitott ki a nagy a nagy összefüggések és az évszázados trendek világát.

És én emlékszem ezekre a reggel 7 órás törifaktokra, amikor én tényleg tényleg tátott szájjal ültem ott, és nem azért, mert annyira álmos voltam, hogy hogy elbambultam, hanem ilyen ilyen álmú eb tehát a gondolatra is emlékszem, ahogy a fejemben megszületett, hogy na hát ez is a történelem.

És hogy például a azokon az órákon kezdtem el érdeklődni a ami engem teljesen hidegen hagyott addig mondjuk a a gazdasági folyamatok történelmi vetülete iránt, hogy ja, hogy ez így függ össze.

Ó, akkor ez már egész érdekes, akkor nem csak azt kell megtanulni, hogy nem tudom hány ága van a falkének meg a boronának, hanem hogy itt valami más is más is zajlik.

És abban a abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy ilyen iskolai találkozóm pont idén tavasszal.

Ez módon volt mind a kettőjüknek elmondani.

Ezt nagyon nagyon örültem neki.

Tényleg nagyon örültem neki, hogy ezt mondhattam nekik. >> És ha most visszakanyarodok a kérdésnek ahhoz a részéhez, hogy hogy erre a küldetésre készülök, akkor ha te egy ilyen küldetést fogalmazol meg, és magadnak, ami nem is biztos, hogy ilyen nagyon >> jól körülhatárolt szokott lenni, de de mi az, ami >> megérteni és elmondani?

Másoknak azt hiszem ez >> ennyi. >> Végül is ezt csinálod.

Igen. >> Igen. >> A következő kérdésem az így hangzik, hogy én más úton járok.

És erre azért gondoltam, mert hát most itt az utóbbi pár hónapban, évben azt azért lehet észlelni hogy hogy politikai elemzőként nagyon foglalkoztatva vagytok, és van van tényleg két-három top név, akik akik folyamatosan értelmeznek és és magyaráznak és segítenek kontextusba helyezni mindazt, ami amit amit magunk körül észlelünk.

És hogy kíváncsi vagyok arra, hogy hogy szerinted vagy te miben látod a te karakteredet, vagy sajátosságodat. >> Mondtatok erre is valami személyeset kiindulópontként? >> Én én nagyon örülök, hogyha személyes kiindulópontjaink vannak, >> mert tehát a a másúton járás az nekem egy nekem egy alapvető élményem.

Kettőt is tudok mondani egyébként a vagy két ilyen elég elég közel lehettek ezek időben.

Az egyik az volt, [nevetés] amikor valamilyen korai ilyen tudományos munkámnak volt egy munkahelyi vitája, ahol ahol volt egy volt egy vita, és voltak bírálatok, meg voltak nem bírálatok. és a Bajer József, aki egy nagyon ismert politológus professzor jött utána, aki engem soha nem tanított egyébként.

Tehát mi a távolból ismertük egymást, és nem tudom szó szerint idézni, valami olyasmit mondott, hogy Szolikám, valami ilyesmi, ne foglalkozzel.

Azt mondom, csinálsz ezt, jó, járd.

Talán el is hangzott, hogy járd a saját utadat.

És akkor nyelvott megbeszéltük, hogy van amit érdemes meghallani, van amit nem érdemes meghallanni, hogy gyakran az ilyen vitákon igazából mindenki elmondja a maga nünkéjét, elmondja, hogy ha ő írta volna ezt, akkor mi lett volna?

De hát azt ő írta volna, és hogy és hogyan kell ezeket kezelni.

És ezért én nagyon hálás voltam, hogy hogy ő ezt fontosnak tartotta, hogy hogy elmondja.

És nem nem azt írtam elő, hogy fú, hát akkor én tökéletes vagyok, nem kell foglalkozni a kritikákkal, hanem hogy hanem hogy szóval, hogy hogy kell ezt magadon átszűrni.

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Jelen

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Lakner Zoltán: A más úton járás egy alapvető élményem // Margó Könyvek podcast (15.)”

Miről szól ez az epizód: „Lakner Zoltán: A más úton járás egy alapvető élményem // Margó Könyvek podcast (15.)”?

A Margó Könyvek podcast sorozat 15. epizódjában Szeder Kata Lakner Zoltán politológussal, a Jelen főszerkesztőjével beszélget. A beszélgetés alapjául Alek Popov bolgár szatírájának, a Turáni küldetésnek egy részlete szolgál, amely abszurd identitáskeresést és társadalomkritikát… Az epizód a Könyves Magazin című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 12. 04..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Lakner Zoltán: A más úton járás egy alapvető élményem // Margó Könyvek podcast (15.)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Szeder Kata, Bakó Sára, Alek Popov, Bognár Edmond.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Lakner Zoltán: A más úton járás egy alapvető élményem // Margó Könyvek podcast (15.)”?

Fő témái: politológia, irodalom, identitáskeresés, társadalomkritika.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Lakner Zoltán: A más úton járás egy alapvető élményem // Margó Könyvek podcast (15.)”?

Megjelenés: 2025. 12. 04.. Hossz: 1 óra 5 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/konyves-magazin/lakner-zoltan-a-mas-uton-jaras-egy-alapveto-elmenyem-margo-konyvek-podcast-15

Több epizód a Könyves Magazin-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból