Könyves Magazin

Mérő Vera: Semmit nem vagyok hajlandó komolyan venni csak azért, mert az a szabály // Margó Könyvek podcast (9.)

· PT59M21S

Összefoglaló

Mérő Vera író és jogvédő Szeder Katával beszélget Vesna Lemaić "Szíves fogadtatás" című novelláskötetéről. A beszélgetés az otthonosság, a segítségnyújtás és az önreflexió témáit érinti, a Margó Könyvek podcast sorozat részeként.

Röviden

Műsor
Könyves Magazin
Megjelenés
2025. 10. 16.
Hossz
59 perc
Szereplők, említett nevek
Bakó Sára, Bognár Edmond, Vesna Lemaić
Témák
novella, otthonosság, segítségnyújtás, önreflexió
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez az ADHD és saját világában élő helyenként ilyen nagyon furcsa, nehezen bárhova is tehető megnyilvánulásokkal tarkított létezésem.

Egyrészt rátalált egy ilyen nagyon mély elfogadásra, és az elfogadáson keresztül meg annak segítségével kiderült, hogy ilyen tökrenyesegethető vagyok, meg alakítható.

Olvasni kell, mert a könyvek nem csak a világ megismerésében segítenek, de abban is, hogy legyenek szavaink. el tudjunk kezdeni beszélgetni és kilépni a saját buborékunkból, meghallani a másikat, megérteni önmagunkat, elfogadni egymást.

Ezzel a mottóval indítottuk útjára Helyon Kiadóval közösen és a Kreatív Európa program támogatásával a 18 európai szerzőt és művét bemutató sorozatunkat Margó könyvek címen. 18 ország, 18 kötet, 18 téma a mindennapokból és hozzájuk kapcsolódva 18 beszélgetés.

Ez itt a Margó Könyvek podcast.

A sorozat szerkesztőműsorvezetői Szeder Kata és Valuska László.

Veszna Maic Szíves Fogadtatás című novellás kötetének történetei.

Sokszor a nagy tenniakarásból fakadósut a kommunikációval, rengeteg önreflexióval és a vággyal, hogyha csak idegengrenesen is, de megtaláljuk helyünket a világban.

Mi az, amit mindannyiunknak meg kellene tanulni a lószerafintól?

És miért tanulságos Scarlet ohara alakja?

Veszna Lemaic könyvéből kiindulva mérővera íróval, jogvédővel beszélgettünk.

Szia Vera, nagyon köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásunkat. >> Köszönöm a meghívást.

És a könyv, amit a beszélgetéshez választottam, az a szlovén származású margó könyves szerző Vesna Lemaicnak a szíves fogadtatás című novellás kötete.

Ebből választottam ki idézeteket, amik majd aztán vezetik a beszélgetésünket.

Viszont van három olyan kérdés ebben a sorozatban, amit mindenkinek felteszünk.

Egy az elején és kettő pedig a végén.

És az első kérdésem hozzád is akkor ugyanaz lesz, mint amit mindenkitől megkérdezünk. hogyha azt állítjuk, hogy a könyvek azok nagyon-nagyon fontosak, nem csak abban, hogy a világra új nézőpontokat kapjunk, hanem hogy önmagunkat is jobban megértsük és megismerjük, akkor én szeretném, hogyha úgy tekintenél az olvasmány élményeidre, mint mérföldkövek, és nézzük meg, hogy mi volt az az öt könyv, ami szerinted nagyon meghatározza azt a verát, akinek most gondolod, most érzed magad.

És ne csak címeket mondj el, hanem hanem azt is mondd el, hogy hogy melyiket miért érzed fontosnak, meghatározónak, és indulhatunk kronológikusan, tehát kezdhetjük a nagyon korai élményektől, amik lehetnek olyanok is, amit esetleg egy mese, amit neked olvastak, vagy sokat találkoztál vele, tehát nem kell, hogy ez feltétlenül saját olvasmányélmény legyen.

Hát én mint a sokat bullyingolt, introvertált, extrovertált ADHD-s, az ADHD-m az nagyjából az olvasásra nem vonatkozott, úgy minden egyébbre inkább.

Tehát én egy ilyen igazi szétcsesztetett könyvm voltam.

A hozzám kapcsolódó mondat az átiskolában az volt a gúymondat, hogy olvastam valahol, és nem azért mondtam, hogy valahol, mert tényleg sokszor nem emlékeztem, hogy éppen azt hol, mert na hát szóval engem eléggé a könyvek neveltek fel, ami nem azt jelenti, hogy a szüleim farkasok voltak, hanem hanem nagyon sok könyv volt otthon, és csak akkor voltam terelgetve, hogyha kibattyogtam a nappaliba, és megkérdeztem, hogy most akkor mit olvassak?

Amit szerintük éppen akkor élveztem volna.

Egyébként ezek általában be is jöttek, de elég önjáróan alakult ez.

Ahogy mondtad ezt a gyerekkor dolgot rögtön beugrott a Pán Péter.

Szegény akkor de de az ugye hát az nem olvasmányvény, vagy ez mesejény, merthogy nem én olvastam.

Szegény anyám, amikor a soha madaras rész volt, akkor próbált mindig kettőt lapozni, hogy hátha ma megússzuk.

Nem nem úsztuk meg soha madaras részt.

Ezt hát nem merek számot mondani, hogy szegény anyámnak nagyon sokszor kellett felolvasni.

És még ide kapcsolódik a a Misi mókus, amit történetesen apukám olvasott többnyire lelkesen belealudva akkor hangzott el a egy teljesen váratlan ponthon Misi Mókus kalandjai közepette, hogy és akkor megjelent a sarki vörös katona.

Ez nem a mese része, ez az apám félma.

Nem akartam kettőt előlni erre a témakörre. >> Szerintem ezt vehetjük egynek, mint mint ilyen nagyon kom. >> Lesznek ilyen egybe csatol csatolások még.

Nagyon nehéz kiválasztani akárhány könyvet is.

Tehát én eleve gyűlölöm ezeket a top ötös listákat, mert mert mert mert sarokba szorított és nagyon igazságtalan helyzetnek alaphelyzetnek tartom.

De ahogy kérdezted, ami így eszem bejutott, hogy hogy van meglepő, tehát valamit így rávág az ember, hogy mit tudom én, a Pendragon legenda és az utas és holdvilág, ezt vehetjük egynek.

A nagyon nagyon nagyon belehelyezkedős, mély olvasás élmény, tehát ez a transzformatív egyébként megjellem és személyiségformáló erejű.

És valamiért beugrott a virágot Algernonnak.

Szerintem ez azért egyébként, mert az volt az első regény, amin real time zokogtam tényleg.

Tehát a a végén alig bírtam a könnyeimtől olvasni és emlékszem, hogy közben a Radio Head Karmapolis című száma szólt repeaten.

Úgyhogy ha valahol meghallom a Karmapolis, akkor a mai napig elkezdek bőgni, mint a csacsi.

Úgyhogy hát nyilván a mester és margarita, ami sokaknak valószínűleg hasonlóan meghatározó, mint nekem.

Én én nekem az volt a szerencsém, hogy jellemzően soha semmit nem akkor olvastam, amikor esetleg véletlenül kötelező lett volna.

Tehát ezt ezt mindig sikeresen megúsztam, hogy vagy előbb, vagy később, de sosem akkor.

Úgyhogy mert szerintem egyébként tök sokat ront az olvasmányélményem, meg a személyességen az, hogyha ha ott valaki nagyon nagyon nagyon belekavar abba, hogy te hogyan értelmezz meg te hogyan menj végig egy történeten.

Jó, ma már azért, hogyha belegondolok, akkor nyilván ennek vannak előnyei is, hogy akkor egy közösségi élménnyé változik az olvasás, és nem véletlenül vannak olvasó klubok a világon.

Na, én a az Antiolvasó Klub alkat vagyok.

Nekem ez mindig is egy nagyon intim és személyes dolog volt az olvasás, amiben némi távlatból enged az ember, vagy én legalábbis másokat és jellemzően utólag jóval, tehát ugye eltávolodva már az aktuális személyességtől, vagy attól a nagyon intim attól az intimitástól.

És nem tudom hánynál tartunk. >> Még egyet mondjál.

Jó, akkor Na jó, akkor versenyeztessük meg a háború és békét a Harry Potterrel. >> Ó, >> aha, oké. >> Jó, mind a kettőt mondjad szerintem, és akkor kíváncsi vagyok, hogy hogy melyik miért, tehát melyikben mi volt az, ami ami ennyire >> szerelmes voltam Andrej Bolkonski, mint az ágyú.

Aztán később rájöttem, hogy igazából Miskin hercegben vagyok szerelmes, másik író, másik regény.

De ehhez kellett egy olyan 10-15 év, hogy erre rájöjjek, hogy igazából ki kibe is szerelmes a Vera.

De hát Andrej Bolkonski volt az én hatalmas nagy szerelmem. egyébként választhattam volna Pier Bezuhovat, és mennyivel jobb választás is lett volna az egyébként.

De hát ez is egyébként például nőként a a az ember személyiség fejlődésének egy ilyen tök nagy szerető, hogy melyik irodalmi hősbe vagy szerelmes, melyik életszakaszodban.

Most már majdnem lassan háromszor annyi idős vagyok, mint amikor először olvastam a háború és békét.

És hogy egyébként ugyanabban a könyvben mennyire más karakterrel mész, ahogy telnek az évek.

Hát a Harry Potter meg a Harry Potter, tehát én én én mondjuk elég beteges Harry Potter alak vagyok.

Az utolsó dupla kötetet szerintem angolul 35 környékén az olvasászám, mert nekem vannak ilyen kijelölt válságirodalmaim.

Ö ez tök érdekes volt egyébként.

Ezek is, hogy amikor vannak ilyen szavaid ilyen állapotokra, például válságirodalom és egyszer így a 20-as éveimben valakitől hallottam ezt a kifejezést, hogy válságra, és tudod ez a döbbenet, hogy ezt a kifejezést ezt más is maga kitalálta, mert mert mert ez ez nem egy létező kifejezés, tehát ezt ezt magának találja ki az ember.

És akkor mit társítasz ez, hogy ezzel az emberrel biztos akkor valami nagyon nagy, fontos találkozás ez, és és van nekünk valami dolgunk egymásra.

Nem, az égvilágon semmi nem volt, de szóval válságirodalom és és egyébként a felsoroltak mindegyik leszámítva a Misi Mókust meg a Pán Pétert. abszolút válságirodalmam.

És egyébként az a mai napig, tehát ezek időről időre azért tehát amikor úgy rákívánsz, mint amikor még nem voltam terhes ilyennek képzelem a amikor úgy kívános az ember, hogy hogy rákívánsz egy könyvre érzésre vagy egy >> egy érzésre, egy könyvre vagy, de leginkább arra az állapotba, amiben akkor vagy, amikor olvasod.

Mert azt hiszem, hogy az embernek ezek a nagy könyvei azok olyan visszonyúlási pontok, amik mindig be tudnak tenni egy ilyen biztonságérzett állapotba, ami amivel úgy ki tudsz kicsit ki tudod magadat rántani abból, amiben éppen vagy.

És vannak ezek a különböző állapotok, érzetek, amikbe adott ponton, adott pillanatban jól esik vissza, vagy belehelyezni magad, és akkor erre vannak a könyvek, amikkel ezt viszonylag egyszerűen meg tudod tenni.

Bocsánat, hogy amiből a válságirodalomat behoztam, hogy hogy ezek mind >> hogy azért mész vissza bele, hogy megnyugodjál, vagy egy ismerős közegbe legyél.

Az az otthonosság az, amit amit egyébként ezek a nagy könyvei az embernek szerintem megadnak, és az otthonosságnak is lehet több ízamata, hangulata fénye mindene.

De hogy hogy ebben az is egyébként egy ilyen nagyon csodálatos velejáró, hogy hogy ez csak a tiéd.

Tehát a viszonyad egy adott könyvvel az az csak a tiéd.

És és egyébként még akár az is tud lenni, hogy hogy hogy nem nem szívesen engedsz be oda mást, meg nem nem örülsz annak, amikor valakinek mondjuk valami nagyon hasonlót jelent egy könyv, mert mert mert úgy megcsalatva meg kirabolva érzed magad, hogy hogy na na na sipítsz innen.

Ezek ezek egyéb butaságok, de közben meg szerintem tök ezek az érzések írják le a legjobban azt, hogy mit adnek az irodalom és és mennyire határoz meg.

És egyébként mondom ezt úgy, hogy hogy az elmúlt mondjuk 10 évben keveset olvasok.

Tehát a heti két-három könyves mindig is, tehát az életem nagyobbik felében a heti két-három könyv volt a a a minimum átlagom.

De hát mondjuk például a gimnáziumonkor mondjuk így a tanórán két dolgot csinálsz, alszol vagy regényt olvasol, akkor persze ennek aztán érdemi jegyekben is megvannak a következményei, például bukások formájában.

Ezek >> ez annyira érdekes volt, hogy mondod ezt a megcsalatva lenni érzést azáltal, hogy másnak is van egy hasonló kapcsolódása, hogy nekem most például amikor ugye Robert Redford halálhíre igen.

Ez az én és akkor igen és ugyanez az élműgy.

Hát de hogy >> nekem most ez a Deitonnal volt az én ugyan a Igen, igen, igen. jó senkinek a világon nem jelenti azt, amit nekem igen.

És akkor itt itt így nem szeretünk sorsközösséget választani, de ami ami nekem így tetszik abból, hogy ezekhez a válságirodalmakhoz viszonyulsz, hogy ebben megvan az a nagy luxus is szerintem, hogy újra előveszel könyveket és és hát persze rengeteg új és zseniális történet látna a világot évente több ezer.

Ez egy alkati kérdés szerintem, mert sokan azt mondják, hogy tökre elutasítják ugyanak a könyvnek a többször elolvasását, hogy annyi könyv van a világon.

Hát >> hogy miért pont ugyanez?

Miközben meg az egy ilyen hatalmas nagy felfedezés évről évre vagy x évenként ránézni ugyanarra a történetre.

És így ahogy ahogy említed a nagy szerelmeidet és egy háború és bog utána már nem tetszenek ahogy kundarából kiábrándul az ember vagy ahogy ahogy egyébként én márből is úgy kiábrándultam, pedig volt már korszakom.

Nyilván nem segítettek a Márkezirenti érzéseimen.

A az utolsó néhány mű normálisan nem kéne, hogy lebontsa a korábiakat, de mondjuk az, ahogyan a szerelem a kolera idejént már nem annyira szerz magánt még azért látom a látom, hogy mit tudasz, de az egész mágikus realizmusból úgy úgy kiszerettem, vagy kundera, hogy én én mekkora kunderabolond voltam ilyen 15-6 évesen.

És és és igazából ma már untat is meg kicsit ilyen ilyen érzésem van, de ki tudja, mert most már legalább 15 éve nem olvastam kunderát.

Mi történne, ha újra a kezemben venné, mert lehet, hogy most megint tetszenek.

Hát ezek olyan csodálatos dolgok, amiket csak azokkal a könyvekkel tudsz megjélni, amelyekkel már van egy viszonyadod.

Ehhez kapcsolódna az első idézetem, ami ami így hangzik: körülöttünk mindenféle jelentéktelen és fontos dolgok történtek.

És ennek az idézet kap ehhez az idézethez kapcsolatban nekem eszembe jutott egy Lázár Erwin idézet, ami azt hiszem a naplójából van, és így hangzik, hogy nincsenek jelentéktelen dolgok, csak olyanok, amik neked nem fontosak.

És itt ahogy mondod is, hogy hogy mennyire más szemmel néz rá az ember egy történetre, egy könyvre, ha több egyére találkozik vele, más élethelyzetben van.

Hogy neked most mik a fontos dolgok?

Egyrészt azért adnék egy kikacsintást Lázár Ervinnek, akit méltatlanul az első körben nem került említésre, pedig 1000 másik mellett az arcpétika mesémet is ő írta.

Ez a vacskamati vacskamati meséje, amikor tudod leugrik az óriás kerékről, mert rájön, hogy elfelejtette a találkozóját a kisfiúval, a fagyival, és akkor jól megbántja azt, akivel az óriás keréken ült.

A kis a találkozóhelye már csak egy fagyi paca van.

És ez ez nagyon sokáig a mérőveraságnak a az abszolút esszenciája volt a le a a lelkiismeretfurdalás.

A hát ez a ez a felismeretlen, kezeletlen, nem tudatosított ADHD.

És hogy és hogy hát igen, meg még nagyon fontosnak tartom kiemelni azt, hogy amikor ló szerafin megugorja önmagát, az egy nagyon fontos világirodalmi pillanat és azt hiszem, hogy minden fiatal és régebb óta fiatal embernek időről időre el kéne olvasni, hogy hogyan ugorja meg magát ló szerafin.

Szóval válaszolva a kérdésre, mert hogy volt egy kérdés, >> a fontos dolgok. >> Fontos dolgok. >> Most a fontos dolgok. >> Fontos dolgok.

Hát erre nehéz úgy válaszolni, hogy hogy vannak azok az intimitások, amiket az ember azért meg akar tartani magának, mert mert mert mert mert én nagyon…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Margó Könyvek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Mérő Vera: Semmit nem vagyok hajlandó komolyan venni csak azért, mert az a szabály // Margó Könyvek podcast (9.)”

Miről szól ez az epizód: „Mérő Vera: Semmit nem vagyok hajlandó komolyan venni csak azért, mert az a szabály // Margó Könyvek podcast (9.)”?

Mérő Vera író és jogvédő Szeder Katával beszélget Vesna Lemaić "Szíves fogadtatás" című novelláskötetéről. A beszélgetés az otthonosság, a segítségnyújtás és az önreflexió témáit érinti, a Margó Könyvek podcast sorozat részeként. Az epizód a Könyves Magazin című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 10. 16..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Mérő Vera: Semmit nem vagyok hajlandó komolyan venni csak azért, mert az a szabály // Margó Könyvek podcast (9.)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Bakó Sára, Bognár Edmond, Vesna Lemaić.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Mérő Vera: Semmit nem vagyok hajlandó komolyan venni csak azért, mert az a szabály // Margó Könyvek podcast (9.)”?

Fő témái: novella, otthonosság, segítségnyújtás, önreflexió.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Mérő Vera: Semmit nem vagyok hajlandó komolyan venni csak azért, mert az a szabály // Margó Könyvek podcast (9.)”?

Megjelenés: 2025. 10. 16.. Hossz: 59 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/konyves-magazin/mero-vera-semmit-nem-vagyok-hajlando-komolyan-venni-csak-azert-mert-az-a-szabaly

Több epizód a Könyves Magazin-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból