Könyves Magazin

Olasz Renátó: Akarhatok súlyemelő világbajnok lenni, de nem leszek, ha nincs hozzá alkatom // Margó Könyvek podcast (17.)

· PT53M2S

Összefoglaló

Olasz Renátó színész, rendező a Margó Könyvek podcast vendége, ahol a könyvek, az olvasás és az alkotás fontosságáról beszélgetnek. Az adás Andrés Neuman Magunknak mondjuk című regényét is bemutatja, amely egy halálos beteg apa és az otthon maradó anya történetét dolgozza fel.…

Röviden

Műsor
Könyves Magazin
Megjelenés
2025. 12. 19.
Hossz
53 perc
Szereplők, említett nevek
Olasz Renátó, Andrés Neuman, Bakó Sára, Bognár Edmond
Témák
irodalom, könyvek, olvasás, alkotás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Azt a szakmát csinálom, amit szeretek.

Igen, de ez így önmagában szerintem nem elég.

Tehát én nem akarom saját magamat úgy definiálni, mint Olasz Renáó a rendező, Olasz Renáó a színész, vagy mit tudom én.

Én így Olasz Renáó vagyok, és az a szakmám, hogy filmrendezéssel foglalkozok, és ez király.

Nagyon örülök, hogy ezt megtaláltam, és hogy ebbe dolgozhatok.

Olvasni kell, mert a könyvek nem csak a világ megismerésében segítenek, de abban is, hogy legyenek szavaink.

El tudjunk kezdeni beszélgetni és kilépni a saját buborékunkból, meghallani a másikat, megérteni önmagunkat, elfogadni egymást.

Ezzel a mottóval indítottuk útjára Helicon Kiadóval közösen és a Kreatív Európa program támogatásával a 18 európai szerzőt és művét bemutató sorozatunkat Margó könyvek címen. 18 ország, 18 kötet, 18 téma a mindennapokból és hozzájuk kapcsolódva 18 beszélgetés.

Ez itt a Margó könyvek podcast.

A sorozat szerkesztőműsorvezetői Szeder Kata és Valuska László.

Köszöntök mindenkit a Könyves Magazin podcast csatornáján.

Ez a Margó könyvek podcast sorozata.

Ugye ez az a sorozat, amit a Margó Irodalmi Fesztivál és a Helicon könyvek együttműködésében létrejött 18 könyvhöz készítettünk.

És minden alkalommal hívunk egy vendéget, akivel egy könyvhöz kapcsolódva beszélgetünk az életről, az alkotásról és mindenféle izgalmas témáról.

A mai könyvnek a címe Andrés Najman Magunknak mondjuk című regénye.

Ő egy argenentin spanyol szerző.

Iszonyatosan jó a regény és egyben fájdalmas is.

Őri Zsófia fordította a regényt, nagyon röviden csak a szüzséje a könyvnek.

A gyógyíthatatlan betegségben szenvedő Mário szeretne életre szóló emléket adni mit sem sejtő fiának, a 10 éves Litónak, ezért úgy dönt, hogy magával viszi egy utolsó útra Pedro nevű kamionján.

Az otthon maradó anya, Elena ezalatt a könyvekben és az írásban keres vigaszt, s miközben lélekben próbál fölkészülni férje halálára, ő maga egy még kockázatosabb felfedező útra indul, amely saját morális határait feszegeti.

Bár egyikük sem képes elmondani a másiknak a teljes igazságot, az anya, az apa és a fiú monológjai megrendítő párbeszédet alkotnak, rávilágítva arra, hogy hogyan alakítja át az embert az elkerülhetetlen veszteség tudata. hogy miért a mai vendéget hívtuk, Olasz Renátót.

Szia, köszöntelek a stúdióban. >> Sziasztok.

Én is köszöntök téged is, meg minden kedves hallgatót. >> Azért téged hívtunk, Renátó ebbe a beszélgetésbe, mert az elmúlt hetekben kétszer is veled töltöttem egy estét.

Egyfől megnéztem a első filmedet, aminek minden csillag a címe.

Másfelől meg egy előadásban is láttalak, amit két szerző jegyez, Német Gábor és Bíró Zsombor Aure.

Ennek az a címe, hogy mindent bele, avagy a lelkek nyugalma.

És egy csomó olyan érzés és gondolat jött elő, aminél úgy éreztem, hogy ehhez a könyvhöz kapcsolódva fogunk tudni beszélgetni.

És mielőtt elkezdjük a a beszélgetésünk valódi részét, ahol különböző idézeteket hozok, hogy azon keresztül jobban megismerjünk téged, egy kicsit beszélj nekem arról légy szíves, hogy a te életedben mit jelent az olvasás, mit jelent bármilyen kulturális tartalomnak a fogyasztása, és hogy a felnövésedet ez hogyan határozta meg?

Hát az nekem a az én életemnek az olvasás az az elég fontos része.

Azt nem mondom, hogy nagyon kiskoromtól kezdve.

Kábé azt hiszem ezt nem fogom elfelejteni. 15 15 éves voltam és a a mi mi a neve?

Viszont a regényre nem biztos, hogy emlékszem.

Ez a 15 éves kapitány, vagy valami ilyesmi a címe.

Ez volt az első, ami valahogy így a kezembe került, és akkor valaki ajánlotta, és valahogy azóta egyszerűen így így tetszik, meg meg szeretem.

Ez azt hiszem, az olvasás az olyan, hogy így ha valaki szereti, akkor annak nem kell elmagyarázni, hogy miért jó.

Ha meg valaki nem olvas, annak meg nem lehet így elmagyarázni, annak meg el kell kezdenie olvasni, hogy rájöjjön, hogy az milyen király dolog.

Szóval nagyon szeretek, sok könyvem van, és azt hiszem, hogy ha tehetem, akkor sokat is olvasok.

Szóval fontos része az életem. >> Van olyan könyv, ami mostanában így nagy hatással volt rád. >> Igen, van, van.

Egészen konkrétan ez a Sapiens volt a Hararinak a könyve.

Már nagyon sokan ajánlották, és akkor így >> nem is tudom, egy hét alatt így végigolvastam, és az így vow nagyon nagyon király volt. >> A beszélgetésben tényleg az lesz a az a a beszélgetésnek a ritmusát az adja, hogy idézeteket fogok felolvasni a regényből.

Így legyen. >> És és ezeket össze fogom kötni a különböző dolgaiddal.

Az első idézet az a regénybeli Litótól származik, aki egy 10 éves kisfiú, aki nem tudja, hogy az apja nagyon komoly beteg és az ő nézőpontjából látjuk a történetet.

És van egy ilyen idézete, hogy vannak dolgok, amik csak azután történnek meg veled, hogy 10 éves lettél.

Ez az idézet elsősorban most a minden csillaghoz kötődik, amiben nekem nagyon fontos volt az, hogy egy testvérpár tér vissza egy olyan helyre, ami a felnövésének a felnövés történetének a központi helye volt, egy panzióban működő ilyen hát kocsmába, és ott találkoznak a barátokkal hosszú idő után.

Ugye az idézetben az szerepel, hogy vannak dolgok, amik azután történek meg veled, hogy 10 éves lettél.

Itt lépjünk vissza ahhoz a filmen keresztül, hogy ez a gyerekkori emlék az micsoda, ami beindította a fantáziádat, hogy erről kell majd filmet forgatni.

Hát az nem egy konkrét emlék volt, ami inspirált a filmre, de hogyha arra gondolok, hogy Tisza Vasvári, ahol felnőttem és gyerekkori barátok, az viszont már ön magában nagyon sok emléket behoz.

Ö egyszerűen van olyan szerintem, hogy vagy legalábbis nekem volt, hogy azok az emberek, akikkel így felnőttem általános iskolában, azokat az embereket te nem úgy választod, mint a felnőtt életedbe.

Tehát, hogy melléjük iratnak óvodába, valaki mellé odakeveredsz a padba, az iskolába, >> és akkor hirtelen azok az emberek így valahogy kívülről úgy az életed részei lesznek, és úgy a barátaid lesznek, mert együtt csináltok dolgokat. azért, mert együtt jártok focizni, vagy együtt jártok ide meg oda. >> Tehát, hogy óhatatlanul ezek az emberek, az életednek úgy lesznek részei, hogy te nem is feltétlen akarod, hogy a részei legyenek, de hogy látnak téged.

Tehát így az életednek ezek az emberek a tanúi. együttred meg velük azokat, hogy mit tudom én ki akarnak rúgni az iskolából, vagy csináltok valami idiótaságot, vagy életetekben először elkezdtek beszélni a szexről vagy a szerelemről, életetekben először elkezdtek inni.

Szóba jön az, hogy egyszer rajtuk keresztül látod azt, hogy hogy az életek azok mennyire különbözőek tudnak lenni.

Gondolok itt arra, hogy milyen más típusú családok vannak, ahogy így elmész ezekhez az emberekhez, valahogy új ízeket meg új szavakat tapasztalsz.

Tehát, hogy úgy az életednek szerintem ilyen elengedhetetlen részei azok az emberek, akikkel te felnősz.

És a mi filmünk esetében azért mégis csak van az a jelenség, hogy bár megfogadjátok általános iskolában vagy gimnáziumba, hogy örökké együtt fogtok maradni, nem fogtok együtt maradni, mert eltelik az a nyár, mindenki elmegy másfele, és akkor ez az egész valahogy vége szakad.

Vége szakad, de nem a szívedbe szakad, mert azokat az emlékeket viszont már nem lehet kitörölni belőle.

Tehát, hogy ezek a típusú barátságok, amiről mondjuk a mi filmünk szól, azok azok olyan típusú barátságok, akikkel nem tartod a kapcsolatot, de ez szerintem ez az élmény mindenkinek megvan, hogy találkozol egy olyan emberrel, akivel felnőtt és nem találkoztatok négy-öt éve, egyszerűen ugyanott folytatjátok.

Egyszerűen van valami, gondolom, amikről itt az előbb beszéltem, ezek a régi emlékek, vagy egyszerűen azok a dolgok, amiket ő látott belőled, vagy amit te láttál belőle, amitől ilyen nagyon fura, mély kapcsolat alakul ki köztetek. >> 10 éves korodban te milyen voltál?

Le tudod írni? >> Csendes, szerintem azt hiszem.

Nem tudom, ha err az az nem tegnap volt 10 évesen.

Akkor akkor >> 10 évesen fejezi be a negyedik általános sz Nem akkor van a negyedik általánosban. >> Ó, az az király volt.

Nekünk úgy volt Vosváriban, hogy az alsósokként egy külön iskolába, egy külön épületbe voltunk. >> Igen. >> És majd utána assiszem ötödiktől kerültél fel a nagyok közé.

De az a király ebben, vagy az volt itt a király, hogy nem voltak ott a nagyok. >> Ühüm. >> Tehát hogy >> nem volt a büntetés, a buli ja ja.

Tehát, hogy és ez az épület, ahol ahol voltunk ott Tiszavasvában, az egy csodálatos.

Tehát hogyha mit tudom én, például mondjuk olvasok egy regényt, ami iskoláról szól, akkor nekem >> ez a mozi megy.

Tehát ez a nem is tudom mihez hasonlítsam.

Tehát ez az ilyen, ez az ilyen nagyon nagy belmagasságú, tehát ez a nem ez a 2 mes, hanem ez a 4 mes, tehát ez a nagyon nagy ilyen ilyen az emlékeimben ilyen ódon, ősi ilyen nagy ö korlátok, tudod, egy ilyen egy ilyen nagyon jó hangulatú épület.

Szóval szóval ezek ilyen király emlékek vannak ebből az időszakomból, azt hiszem.

Mármint csak most erre az ez a 10 éves >> 10 éves ember például mikor olvastam a melyik az a regény, amikor a jaj istenem most ilyen óhatatlanul egy regényekről beszélgetünk, ilyen kell, hogy regényekről idézzek szörnyű.

És akkor mikor a kisgyerek bemegy oda, és akkor a suliba van egy ilyen szertár.

És akkor például amikor azt olvastam, akkor ez a szertár jutott nekem mindig eszembe, mert ott ezek az ilyen mintha 1000er éves ilyen térképek lettek volna, vagy mit tudom én.

Tehát, hogy olyan király hangulata volt.

Tehát valami egy olyasmi 10 éves gyereket tudok magamnak elképzelni, azt hiszem, mint abba, >> amikor a minden csillag ugye azzal a jelenettel kezdődik, hogy a testvérpár visszaérkezik ebbe a városba.

Igen. >> És nem akarok spoilerezni, mert mindenki nézze meg a filmet, de az fontos, hogy nagyon keveset tudunk meg a testvérpárnak a pesti életéről, >> amiről azt gondolom, hogy ez egy szándékos döntés lehetett. >> És ez a mi könyvünk szempontjából, amiről, amit itt a háttérben hozok, azért fontos, mert vannak történeteink, amik meghatároznak minket.

Vannak dolgok, amikről nem beszélünk.

És itt ebben a filmben természetesnek kezeled azt, hogy mi a akik ott maradtak, azoknak van egy elképzelése arról, hogy a nagy város az a nagy lehetőségek, nagy élet, nagy pénz ezekről szól. viszont ez el van maszkolva a filmben. >> Ez miért volt fontos, hogy hogy ne tudjuk meg, hogy a hogy a testvérek azok egyébként megvalósították-e a vágyaikat, álmaikat ott? >> Azért, mert nem kellett. >> Tehát össze improvizációból csináltuk a filmet, és ahogy rakottak össze az anyagok.

Felvettük ezt a képet, amit mondasz, hogy megjövünk és azt éreztük, hogy minden benne van.

De tényleg, tehát hogy volt több ötletünk.

Tehát hogy volt olyan ötlet, hogy vonatúttal kezdődjön, ahol valami kiderül róluk, jönnek hazafele ezen a szar vidéki kétvagonos vonaton.

Akkor volt olyan, hogy kezdjük az egészet Pesten az ő albérletükbe, ahonnan egy ilyen szuterén albérlet lett volna, és akkor annak ilyen pici ablakai vannak, és annyit látunk Budapestből, hogy ilyen lábak mennek el, vagy valaki odaszarik, vagy mit tudom én, tehát hogy valah vagy egy hajléktanot fekszik, tehát hogy ennyi Budapest nekik.

De végül ezeket azt éreztük, hogy úgy valami miatt nem kell. egyébként ez szerintem tök jó döntés volt.

Most ezt nézőként mondom, mert végig ott van a film hátterében az, hogy a testvérek tudják, hogy nekik milyen az >> életük.Igen. >> És akik meg ott maradtak, azok meg beleképzelnek valami sokkal nagyobbat.

És ez az egyébként már eleve egy ilyen feszültség forrása ennek.

Azt interjúkban is mondtad, illetve most is említetted, hogy improvizációból született a film, de az nagyon fontos, hogy ugye nem csak olvasók vagyunk, hanem a te esetedben az olvasás az egy professzionális munkához is kapcsolódik a színészethez, tehát hogy el kell olvasni, meg kell érteni, meg kell tanulni, vissza kell tudni adni, de itt a film esetében nagyon fontos, hogy írni is kell.

És akkor ez egy ilyen az improvizációról sokszor azt hiszik, hogy annak nincs köze az íráshoz, pedig van abból a szempontból, hogy ötleteket, gondolatokat kell úgy megvalósítani, hogy az utána akár több jeleneten, tehát több jelenetet felvéve is működjön és így fixálódjon a szöveg.

A te esetben hogy megy ez az írás dolog, hogy megteremtsed ezt a világot még akkor is, ha improvizáció? >> Hát az van, hogy én nem az írásból indulok ki.

Azért a legfontosabb, >> ahogy ez egy film. >> Aha. >> Hogyha leírod azt, hogy X Y-ra néz egy forgatókönyvbe, akkor azt úgy nagyon vastagon, részletesen le kell írni, hogy ott mi van, és akkor az ember így elveszik ilyen dolgokba.

És mikor miközben meg ha felveszed ezt a két arcot, akkor mindenki érti, hogy ott mi történik a két emberk van egy ilyen, hogy egy a régi szerelmespár nézi egymást a nézi egymást, miközben SMS-eznek, de nem tudjuk, hogy miről SMS-eznek, de pontosan tudjuk mégiscsak, mert a gesztusaikból tudjuk, hogy miről SMS-eznek.

Eztem szerintem nem lehet leírni, vagy ha leírod, az nem feltétlen érdekes.

Tehát, hogy inkább, tehát hogy mi ilyen megpróbáltunk úgy dolgozni, hogy hogy a kamerával írni ezt a filmet, ami szerintem nagyon más.

Egyszer láttam, ha már ilyen tényleg nem abba fogom hagyni ezeket a regény izéket, de egyszer ösztönösen jönt egy ilyen podcastba, hogy láttam egy ilyen nagyon király interjút, vagy nem is interjú volt, hanem álltak valami pódiumon a Tarbéla meg a Krasznahkai, >> és akkor arról beszél, arról kérdezték a a Bélát, hogyan dolgozik a abból a regényből.

És akkor emlékszem így erre a példájára, hogy hogy a Kraszna Horkai leírt egy cipőt egy cipőnek, és akkor hogy az a cipő az kin volt, és mit tudom én mi.

És akkor ez egy ilyen nagyon hosszú ilyen családtörténet satöbbi, satöbbi.

Egy ilyen gyöny mondta a Béla, hogy egy gyönyörű szöveg volt, de ha odateszel egy kamerát, akkor az egy cipő. >> Ühüm. >> És az úgy nem érdekes a kamerában, mert egy cipőt fogsz látni, és nem azt, ami oda le van írva mögé.

Tehát abból valahogy azt át kell interpretálni…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Olasz Renátó: Akarhatok súlyemelő világbajnok lenni, de nem leszek, ha nincs hozzá alkatom // Margó Könyvek podcast (17.)”

Miről szól ez az epizód: „Olasz Renátó: Akarhatok súlyemelő világbajnok lenni, de nem leszek, ha nincs hozzá alkatom // Margó Könyvek podcast (17.)”?

Olasz Renátó színész, rendező a Margó Könyvek podcast vendége, ahol a könyvek, az olvasás és az alkotás fontosságáról beszélgetnek. Az adás Andrés Neuman Magunknak mondjuk című regényét is bemutatja, amely egy halálos beteg apa és az otthon maradó anya történetét dolgozza fel.… Az epizód a Könyves Magazin című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 12. 19..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Olasz Renátó: Akarhatok súlyemelő világbajnok lenni, de nem leszek, ha nincs hozzá alkatom // Margó Könyvek podcast (17.)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Olasz Renátó, Andrés Neuman, Bakó Sára, Bognár Edmond.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Olasz Renátó: Akarhatok súlyemelő világbajnok lenni, de nem leszek, ha nincs hozzá alkatom // Margó Könyvek podcast (17.)”?

Fő témái: irodalom, könyvek, olvasás, alkotás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Olasz Renátó: Akarhatok súlyemelő világbajnok lenni, de nem leszek, ha nincs hozzá alkatom // Margó Könyvek podcast (17.)”?

Megjelenés: 2025. 12. 19.. Hossz: 53 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/konyves-magazin/olasz-renato-akarhatok-sulyemelo-vilagbajnok-lenni-de-nem-leszek-ha-nincs-hozza

Több epizód a Könyves Magazin-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból