Könyves Magazin

Pető Péter: Az olvasás feltétele a szabadság megőrzésének a technológia korában // Margó Könyvek podcast (7.)

· PT58M4S

Összefoglaló

Pető Péter újságíró, a 24.hu főszerkesztője a Margó Könyvek podcast vendége volt, ahol az olvasás és a technológia kapcsolatáról, valamint a szabadság megőrzésének feltételeiről beszélt. Kiemelte, hogy az olvasás fejleszti a gondolkodási struktúrát és a fókuszálási képességet…

Röviden

Műsor
Könyves Magazin
Megjelenés
2025. 10. 02.
Hossz
58 perc
Szereplők, említett nevek
Pető Péter
Témák
olvasás, technológia, szabadság, könyvkiadás, irodalom, újságírás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

szabadságnak egy nagyon fontos része az olvasás, és azt tudom, hogy ilyen nagyon elnagyolt ilyen mosolygós mondat is lehet belőle, hogy de valójában ugye az a gondolkodási struktúra, az a mentális készlet, ami ahhoz kell, hogy fókuszáljunk, elmerüljünk egy szövegben, az szerintem feltétele lesz a szabadság megőrzésének abban a korban, amikor a technológia ilyen mértékben uralja elménk működését, vagy a mentális struktúráink fölépítését. [Zene] Olvasni kell, mert a könyvek nem csak a világ megismerésében segítenek, de abban is, hogy legyenek szavaink.

El tudjunk kezdeni beszélgetni és kilépni a saját buborékunkból, meghallani a másikat, megérteni önmagunkat, elfogadni egymást.

Ezzel a mottóval indítottuk útjára Helicon Kiadóval közösen és a Kreatív Európa program támogatásával a 18 európai szerzőt és művét bemutató sorozatunkat Margó könyvek címen. 18 ország, 18 kötet, 18 téma a mindennapokból és hozzájuk kapcsolódva 18 beszélgetés.

Ez itt a Margó Könyvek podcast.

A sorozat szerkesztőműsorvezetői Szeder Kata és Valuska László. [Zene] Jó napot kívánok!

Köszöntök mindenkit a Könyves Magazin podcast csatornáján.

Ugye ezt a sorozatot a Margó irodalmi fesztivál, a Helicon könyvkiadóval adja ki. 18 könyv jelenik meg három év alatt, és a 18 könyvhöz most 18 vendéget hívunk, hogy ezekről a könyvekről beszélgessünk.

A mai vendégem Pető Péter újságíró, a 24.hu főszerkesztője.

De ami a mi szempontunkban talán fontosabb, hogy ő írta a les határ, a halálka.

Az olyan gyönyörű ez a szöveg, hogy csak pucéron olvasom című regényeket, illetve van több nem fikciós alkotása is.

Jó napot kívánok! >> Köszönjük szépen, hogy eljöttél a stúdióba. onnan szeretném kezdeni, hogy ennek a sorozatnak nagyon fontos célja az, hogy megismertesse a különböző kis európai nyelveken születő nagy regényeknek a nagy regényeket.

Ugye ezek nem nagyon szoktak bekerülni így a piacilag vezérelt könyvkiadásba, és szerintünk ezek a könyvek nagyon jók.

Ö, a mi mottónk az, hogy olvasni kell, úgyhogy innen indítanám el a beszélgetést, hogy számodra mik voltak a fontos meghatározó könyvek a felnövésed során. >> Ajjaj.

Hát van néhány, amelyet mindig említek, úgyhogy azt meg fogom tenni most is.

A amit biztos, hogy akit általában mondani szoktam, az Gabriel Garcia Márquez és nyilván a 100 év magányt is mondom, mert nekem tehát van a egész már életművet szeretem, de jó részt azért is vagy kapcsolódva ugye, mert a újságíró Igen, igen, igen. előtted, de hogy igen, nagyjából ennyi a lényeg, hogy a Marquez interjúinak visszatérő része, vagy a irodalomról szóló beszédjének visszatérő része egyébként, hogy mindaz, amit ő leír a könyvekbe, az egy újságírói tapasztalat eredménye, ami ugye belegondol mondjuk a 100 év magány mágikus realizmusába, ugye egy nagyon érdekes asszociációs tételnek tűnik, de ezzel együtt szerintem tényleg nagyon látszik, hogy hogyan járt a riporterként a világot, és hogyan jeleníti meg a mindennapi tapasztalatait, vagy egyébként varázsolja mágikus-e azt a mindennapi tapasztalatot, amit a az életben szerez.

Aztán tovább menve pedig a ha magyar ok felé indulok, akkor egyrészt a olvasási szocializáció nagyon fontos része volt rejtőenő.

Azt azt nagyon fontosnak tartom. >> Hány évesen olvastad rejtőt?

Hú, nem akarok butaságot mondani.

Hát kölyökként, de nem tudom, hogy Igen, igen, igen.

Egyébként az az igazság, hogy néha megpróbálok beleolvasni, és nem ugyanazt az élményt sikerül realizálnom, de remélem majd újra rátalálok egészében, úgy mint ahogy akkor rajongtam érte.

Egyébként a későbbi rejtőm az valószínűleg rabál lett sok szempontból, de de és ezzel a hrabált is megemlítettem.

És akkor a két magyar, akit viszont nem szeretnék ki.

A N Ádas Pétert én a világló részleteknek vagyok.

A a a tökéletes rajongója az egy olyan monumentális világ, amit abban épít, ami ami nekem nagyon nagy hatással volt rám.

És és Borbé Szilártól pedig a Nincselenek, ami ami meg más szempontokból, de szintén úgyhogy azt hiszem ez az alap keret, hogyha így említenem kell pár, de az az igazság végtelenség tudnék beszélni erről, mert én a Franzen nagy regényeit is nagyon szerettem, a szabadságot például és hát nagyon sok kortárs kollégát is nyilván, aki aki mostanában írja a könyveit.

Most egyébként a legutóbb nekem a kicsit szokatlan nehezebben meghatározható műfolyó nekem a Tompa Andrának a haza az >> Ühüm.

Az egy nagyon erős szövegélmény volt. >> Hát ő ő nagyon jó.

Szerintem >> azt hadd kérdezzem meg így a listához visszakanyarodva, hogy azt így meg tudod fogalmazni, hogy így az egyes tehát az életed mérföld köveinél mi volt fontos az olvasásban?

Most mondok egy analógiát, ami nálam fontos volt, hogy én eleinte így nagyon a cselekményt kerestem például, aztán ahogy így nőttem, nőttem, kiderült, hogy az érzelmeket is meg lehet élni, és aztán úgy kanyarodtam el egyébként szerzőkhöz, a nyelviséghez és egy csomó mindenhez.

Tehát nálad vannak ebben ilyen meghatározó lépések?

Hát ha a mondatt történet skálán kell mozognom, akkor én nagyon a történet felel engedek ki.

Tehát nyilván újságíró vagyok a történetfüggő sok szempontból.

Szóval azért nálam a cselekmény, illetve az ehhez ez a típusú regény az nagyon fontos.

Én egyébként mikor nem is tudok olvasni, nem is tudok olvasni, úgy értem, hogy az embernek vannak olyan szakaszai, amikor nehéz vagy nem halad, vagy nem tudom, én szinte mániákusan megyek egy krimiért, ami segít könnyen olvasni.

Ugye szerencsére a Centrálnál ugye a munkahelyemönkön a Animus kiadó is van, és gyorsan tudok vásárolni krimiket, ha ez ehhez tartja kedvem.

De az egy nagyon fontos nekem tényleg az akadásnál, hogy egy ugye az olvasást föl ezt a blokkot eltüntesse, mert ha gyorsan képes vagy megenni egy szöveget, akkor rájössz, hogy nem felejtettél el olvasni, vagy nem rossz, csak valamiért akadsz egy könyvvel.

Szóval az, és ez is már egy újdonság az életem, mert korábban én nem voltam hajlandó más könyvet olvasni, amíg egyet nem fejezek be. >> Tényleg?

Igen, igen, de ezt ugye sok minden fölül írta, mert például olyan nehezek lettek a nagyregények, és én meg egyre gyengébb, hogy mondjuk a villamoson már nem azt egy időben aztán külön voltak BKV könyveim meg otthoni könyveim, ami most például a Merkelnek ugye a szabadság című memuárját olvastam rég, ugye az nem egy klasszik villamos könyv például, és akkor emellett mindig voltak ilyen kisebb kötetek, amiket kényelmesen tudok különböző helyzetekben magammal cipelni, de alapvetően igen.

Szóval, hogy a én amikor elkezdtem falni, akkor azért a szórakoztatás valószínűleg fontos volt. szórakoztasztási izgalom, mert az a klasszikus iskolába jöttem, vagy legalábbis beszélgetés alapján sokan szocializálódtak ebben a rejtő Agata Kristi ebben a világban és az első erős olvasás élményeim azok nagyjából ezen a mármint a kezdeti ponyvákon túl, mert a nagyszüleim a 60-i piac mellett laktak, lengyelpiac mellett, és ott voltak ilyen kipakolós könyvárusok, ahol nem tudom a világ 100 legnagyobb tévedése, 100 legnagyobb nem tudom balesete.

És a szüleimtől mindig ezt kértem, hogy ezt kaphassam meg, ha kimenek a piacra.

Úgyhogy valószínűleg abból az egész sorozatot elolvastam, de utána akkor ez a föllépés egy másik szövegszínvonalra az ezekkel a kötetekkel történt.

És utána is nekem ez a legfontosabb.

Meg nyilván nagyon sok nonfictiont olvasok értelemszerűen nyilván munkámhoz is meg kapcsolódóan, mert rengeteg otok politikáról meg gondolkodásról, technológiáról ez ennek nyomán a nonfiction is van.

De hogyha az irodalomról beszélünk, akkor azért én azt hiszem örökre ilyen cselekményesebb maradok, és kevésbé ilyen mondatfetiszta.

Maradjunk itt a mondattörténet tengelyen egy pillanatra két szempontból.

Az egyik része az, hogy te meg szoktad osztani hát mondjuk havonta, hogy az adott hónapban mit olvastál.

Az egyik kérdésem az, hogy hogy van erre időd, és hol látod az olvasásnak a szerepét?

Ebben a technológiáról is írtál könyvet.

Ö ez nonfiction és abban ezt a figyelemgazdaság a működését, hogy hogyan harcol és hogyan rombolja le, rombol egy csomó mindent a technológia, a szövegértésünkben, a figyelmünkben, ezekkel foglalkoztál.

És az látszik, hogy neked ez kifejezetten fontos, hogy a a könyvek ott legyenek az életedben.

Tehát, hogy online főszerkesztőként, akinek az élete az nagyjából a a folyamatos ilyen hírfolyamokban telik.

Tehát, hogy tudsz kiszakadni ebből a hírfolyam típusú világból, és és mi az, amit kapsz az olvasástól, amit egyébként tehát ugye van ez az izé, hogy minél több időt töltünk képernyők előtt, annál kevesebb időt töltünk a a könyvekkel.

Szóval, hogy nálad mi a válasz erre?

Ma kezdem az elején, ahogy fölvezetted, mert nem tudom milyen hosszú műsor, de annak a hat-nyolcszorosát tudnám eltölteni a technológia kritikájával.

Tehát én alapvetően szabadságesnek tartom a kortárs fejleményeket, a azt a nyilvánosságot, ami kialakul.

Most például mi az olvasásra biztatnék mindenkit, már első körben arra biztatok mindenkit, hogy legalább ne az ajánlást válassza a Netflix-ből, a YouTube-ból, és nem tudom, hogy legalább annyi szabadsága legyen, hogy ne algoritmusok és a róla gyűjtött adatok zárják buborékba.

Én nagyon sokféleképpen védekezem.

Az egyik az például az, hogy minden könnyű, amit a kezemben nyomnak.

Most már sajnos változtatnom kellett ezen a szokásom is, mert lehetetlenné vált, de nagyon sokáig, hosszú évekig mindet elolvastam abba a sorrendbe, ahogy a kezembe került.

Ennek ugye az volt a funkciója, hogy ne zárjam magam buborékba, tehát mindenféle műfajú, mindenféle szerzőtől származó szöveggel tegyek kísérletet, mert egyrészt olyan a munkám, hogy minden nap mindennel foglalkozom, vagy 1000erféle dologgal, ezért mindig tök jó, ha új benyomásokat kapok.

És én azt gondolom, hogy az agy tisztán tartásához, vagy a buborék elkerüléshez nagyon fontos, hogy lényegében minden típusú, mindenféle szerzőtől származó, mindenféle országból vagy tájegységről érkező szöveggel ismerkedjünk.

Mondom, most már nem tartható sajnos az életemben, mert túl sok könyvesz körül és túl kevés időm van valójában.

Tehát de ezt például egy nagyon jó eszköznek tartottam.

Plusz én most szűkem szűken folytatom a választ.

Én eleve aki írással foglalkozik, annak tehát a fiatal újságírónak vágyó emberek vagy egyáltalán kreatív iparral nyilvánossággal foglalkozni vágyó emberek kérdezik, hogy mit kell csinálni, akkor sajnos olvas.

Nem sajnos, de szerintem nincs más út egyszerűen.

Tehát aki írni akar, annak az olvasnia kell.

Pont ez tehát egy nem ismerek másik formátumot, ami elvezetne a sikerhez.

És ez mindegy, hogy újságírás, szép írás, vagy vagy nem tudom, alkalmazott írás, és nem tudom milyen típusú írások vannak még.

Azt hiszem, hogy a chat GPT még inkább fölgyorsítja majd azt a folyamatot, aminek a végén az lesz, hogy aki nem olvas, az valójában eléggé értéktelenné tud válni egy piacon, mert hiszen a chat GPT mindent tud, amit iparos szinten lehet tudni.

Ögy és a hát sajnos a említett gyakorlatomat is már föl kellett függeszni, mert arra is elfogyott az időm, de igen, én nagyon fontosnak tartottam, hogy valójában magamnak is, tehát a nyilván posztoltam az Instagramon, és akkor ez így egy ilyen meg a Facebookon, és akkor egy ilyen kényszerré vált magamnak, amit én nagyon fontosnak tartottam a saját szemszögemben, hogy nem engedett nem olvasni.

Tehát hogy ha van egy ilyen típusú rendszer az életedben, akkor azért a >> teljesíteni akarod azt, amit vállaltál, és azért igyekeztél legalább néhány könyvet mindenképpen befejezni egy hónapba, de mondom sajnos más se válom.

Most abban élem ki magam, hogy a van egy hírlevelem, és ebben ha olyan olvasmány élményem van, akkor ebben próbálok írni.

Szóval én azt gondolom, hogy a szabadságnak egy nagyon fontos része az olvasás, és azt tudom, hogy ilyen nagyon elnagyolt ilyen mosolygós mondat is lehet belőle, hogy de valójában ugye az a gondolkodási struktúra, a mentális az a mentális készlet, ami ahhoz kell, hogy fókuszáljunk, elmerüljünk egy szövegben, az szerintem feltétele lesz a szabadság megőrzésének abban a korban, amikor a technológiai mértékben uralja a elménk működését, vagy a vagy a mentális struktúráink fölépítését.

Tehát a TikTok, a Tinder és az összes kortárs most mindegy melyik részlegéről beszélünk az életnek, hogy az a tartalomfogyasztás, vagy a párválasztás, vagy a nem tudom a mik még azok a appok, amelyek ilyen egy pillanatnyi döntésre épülnek.

Tehát ugye mind arra kondicionál, hogy öt másodperc alatt eldöntsd, hogy jobbra vagy balra, le vagy föl, átlóba vagy nem átlóba, ugye a könyvet nem tudod öt másodperc alatt eldönteni, hogy hol tartasz benne.

Tehát szerintem ilyen szempontból ez egy nagyon fontos része az emberi elme szabadműködéséhez szükséges energiáknak. egyébként most csak ide szúrva azt, hogy most a Google-nek a ez az AI forradalma az hogyan változtatja meg a világot, hogy most már hogyha rákeresek egy könyvre, hogy utána olvassak, akkor ugye az első ajánlat az egy AI válasz, és látható a különböző ilyen szakcikkekből, hogy ez teljesen megváltoztatja már a keresési szokásainkat is, hogy h hogyan fogyasztunk tartalmakat.

Tehát, hogy nem tudom, hogy mi lesz akkor, amikor már egy kétbekezdéses anyagot kell kikutatni valahonnan, mert régen ez volt a lényeg.

Ugye az előbb említetted, hogy ne az algoritmusok határozzák meg azt, hogy mit olvasunk, meg mit nézünk, miközben az egész kultúránk most már erről szól, hogy minden jobban tudja, hogy milyen minták alapján olvassunk, és ezért tényleg ránk zárul ez a buborék.

A másik kérdés, ami így a mondat történet tengelyre vonatkozik, és itt egy kicsit ellépnék az újságírói énet felé, tehát ott van a kis Pető Péter 15-16 évesen, és olvassa az újságokat.

Ha olvassa, ezt majd elmondod.

Szóval, hogy először te is olvasó voltál és utána újságíró. hogy tudsz-e úgy gondolni a az újságírásra, mint ami szintén egy történ folyamatos történetmesél.

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Helicon Kiadó
  • Kreatív Európa

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Pető Péter: Az olvasás feltétele a szabadság megőrzésének a technológia korában // Margó Könyvek podcast (7.)”

Miről szól ez az epizód: „Pető Péter: Az olvasás feltétele a szabadság megőrzésének a technológia korában // Margó Könyvek podcast (7.)”?

Pető Péter újságíró, a 24.hu főszerkesztője a Margó Könyvek podcast vendége volt, ahol az olvasás és a technológia kapcsolatáról, valamint a szabadság megőrzésének feltételeiről beszélt. Kiemelte, hogy az olvasás fejleszti a gondolkodási struktúrát és a fókuszálási képességet… Az epizód a Könyves Magazin című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 10. 02..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Pető Péter: Az olvasás feltétele a szabadság megőrzésének a technológia korában // Margó Könyvek podcast (7.)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Pető Péter.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Pető Péter: Az olvasás feltétele a szabadság megőrzésének a technológia korában // Margó Könyvek podcast (7.)”?

Fő témái: olvasás, technológia, szabadság, könyvkiadás, irodalom, újságírás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Pető Péter: Az olvasás feltétele a szabadság megőrzésének a technológia korában // Margó Könyvek podcast (7.)”?

Megjelenés: 2025. 10. 02.. Hossz: 58 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/konyves-magazin/peto-peter-az-olvasas-feltetele-a-szabadsag-megorzesenek-a-technologia-koraban-m

Több epizód a Könyves Magazin-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból