Mindenségit!

Milbacher Dániel: Demokrácia, válság, liberalizmus, illiberalizmus, populizmus

· PT1H16M52S

Összefoglaló

A Mindenségit! podcast ezen adásában Milbacher Dániel politológussal, a Polémia Intézet alelnökével beszélgetnek a liberális demokrácia válságáról. Felmerül a kérdés, hogy a demokrácia valóban népuralmat jelent-e, és miért tartja Platón is hibásnak ezt a berendezkedést. Az adás…

Röviden

Műsor
Mindenségit!
Megjelenés
2025. 06. 08.
Hossz
1 óra 17 perc
Szereplők, említett nevek
Milbacher Dániel, Pázmándi Gergely, Varga T. Róbert
Témák
liberális demokrácia, populizmus, illiberalizmus, politológia
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] Sziasztok, ez itt a Mindenség podcast.

Úgy két évvel ezelőtt, azt hiszem, hogy a 63. adásunkban, amikor Rontó Attilával űrjogról meg keleti kultúrákról beszélgettünk, akkor valahogy olyan szóba került effektíve a demokrácia, és ott kialakult egy kisebb vita közöttünk, hogy most létezik-e egyáltalán demokrácia, vagy már olyan egyszerűen nincsen.

Gergő és Attila azt vallotta, hogy hát az a berendezkedés, amiben ma élünk, és amit azt gondoljuk, hogy az a demokrácia, hát az marhára nem az.

És akkor végül is abban maradtunk, hogy egyikünk sem szakértői a témának, hamarosan csinálunk egy adást.

Mondom, ez kettő évvel ezelőtt volt.

És hát eljutottunk odáig, hogy eljött az a pillanat, hogy most ezt az adást megcsináljuk.

Ugye mi itt négyen, akik ezt a podcastot gyártjuk, költöztünk, meg egyébként is marhára próbálunk demokratikus berendezkedés szerint működni.

Ez egy lassabb folyamat nyilvánvaló.

Szóval most azt fogjuk tenni, hogy mier Dániellel megbeszéljük, hogy mi a demokrácia és miért gondoljuk problémásnak.

Helló Dani, köszönjük, hogy itt vagy.

Nagyon örülök, hogy itt lehetek.

Daniról el kell mondani, hogy a polémiai intézet alelnöke, politikai tanácsadó, és ő lesz a segítségünkre.

De mielőtt belevágnánk, Gergőt megkérjük, hogy köszönjön nektek meg egy csomó mindent.

Ugye van egy jó kis csapatnyi olyan ember, aki teljesen közvetlenül támogat minket.

Sok különböző módon támogattok minket, de nagyon, hogy mondjam, megható azt látni, amikor azt tapasztalom, hogy közvetlenül valaki veszi a fáradtságot, és utal egy kis lóvét a bankszámla számunkra.

És tudom, hogy ez így önmagában csak pénz, de igazából nem erről van szó, hanem arról, hogy ezek az emberek megteszik, amit tudnak egy olyan dologért, amit szeretnek, és ebben részt vesznek valódi módon.

És ezeknek az embereknek nagyon hálásan szeretnénk megköszönni.

Úgy is halljátok, hogyha már támogattok minket, úgyhogy ez személyesen nektek szól.

És ezt ne hagyjátok abba, ezt a jó szokást, illetőleg iratkozzatok föl, hogyha még nem tettétek, meg támogassatok bennünket, meg mindenféle kommentet. tegyetek meg a adásaink alá, mert ezzel is segítitek a munkánkat.

Nos, Dani, az a helyzet, hogy a demokrácia szó eredete a Demosból és a Kratosból, az a nép és a hatalom ungörök szavakból ered.

És ami annyit jelentene, hogy a demokrácia az egyfajta népuralom.

És abban az esetben, hogyha a mai demokráciára gondolok, akkor én nekem igazat kell adnom Gergőnek, mert azt gondolom, hogy népulom.

Ugye a demokrácia kutatás meg a demokrácia elméletek igazából gyakorlatilag az emberiség kezdete óta velünk vannak.

Ugye az ókorban erre volt egy elég határozott álláspont, miszerint a demokrácia hülyeség, és ezért nem nem szabad csinálni, hiszen milyen dolog az, hogyha hirtelen a nép kezébe adunk minden döntést, és akkor a nép az össze-vissza fog dönteni, hiszen ugye a különböző demagógok meg a különböző emberek azok elkezdenek kiabálni, és akkor a a nép, mint egy nagy vakvadállat, az oda föl alá fog rohangálni ezek között az emberek között, és akkor mindig adhok fog dönteni úgy, hogy mi tetszik igazából a neki ki éppen akkor de hogy ebből nem lesz nem ezek nem lesznek konzekvensek ezek a döntések és ezekből nem lesz nem sülki semmi jó éppen ezért az egyik pont olyan hát olyan berendezkedésnek tartotta például ugye Platón a demokráciát, ami hát ugye nem nem jó és ezek közé sorolta ehhez képest ugye nyilván a modern társadalomban ez tehát hogy a modernizáció után ez abszolút egy ilyen elfogadott dologgá vált, hogy akkor csináljunk demokráciákat.

De szerintem érdemes oda visszamenni, hogy mi mi a lényeg a demokráciák, vagy mi a demokrácia.

Egy módszer arra, hogy kiválassztjuk azt, hogy ki a főnök.

Arról szól, hogy van egy szavazás, amin elindulhatnak jelöltek, és kiválasztjuk azt, hogy ki vezeti tulajdonképpen az adott közösséget.

Végső soron ugye ezt így fogalmazza meg egy lengyel politológus, akinek nem fogom megkísérelni kimondani nevét, mert több más hangzó van benne, mint amennyi a magyar nyelvben összesen.

Azt mondja, hogy azt mondja, hogy a demokrácia az végsősoron a vérnélküli polgárháború.

A választás a vérnélküli polgárháborúról szól, hiszen hogyha van egy 10 fős közösség, akkor van, hogyha valaki hatan van, valaki meg négyen van, hogy ilyen jó magyarosan fogalmazzak, akkor hat ember le tud nyomni négyet, négy viszont nem fog lenyomni hatot.

És végső soron az ebből az egyszerű belátásból jutunk el oda, hogy hát végső soron a többségnek kell döntéseket hozni egy közösségről, hogy ez egyben maradjon.

Szóval a demokráciának vég sosan a lamagja az ennyi.

Az egy módszer, amihez nem tapadnak elvek, nem tapad semmi alapjáraton, de hogy nyilván ez egy módszertani megközelítés, tehát hogy nem akarom ezt sokáig feszelgetni, de végsősoron az erről szól.

És akkor mit gondolsz arról, hogy mi azt félelmezzük, hogy pláne 2025-ben a trumpi adminisztráció hivatalba lépésével, az átalakuló világrenddel, azzal, ami történik Ausztráliában, Portugáliában, Meganyi országban, még olyan olyan országokban is, ahol azt gondolta az ember, hogy jó Olaszország muszony az más, de szóval, hogy vannak országok, amelyekre nem gondoltuk volna, hogy képes erre a jobbra tolódásra a populizmus illetőleg az illiberalizmus felé való eltolódásba, és mégis bekövetkezik.

Ez azt jelzi-e, hogy a demokrácia bajban van?

Ugye itt szerintem a legnagyobb a a legnagyobb tévedéseket az szokta okozni, hogy a a demokrácia alatt, tehát amit mi most demokráciának nevezünk, az az tudományosan az az a liberális demokrácia.

A liberális demokrácia az a 19. századtól kezd el kialakulni, amikor a liberalizmusnak a különböző értékei, ideológiai értékei, tehát azek különböző dolgok.

Tehát a demokrácia, amint mondtam, az egy módszer.

Az ideológiák azok egy bizonyos értékkészlettel rendelkeznek, és az a céljuk, hogy rávegyenek tömegeket arra, hogy valamilyen módon cselekedjenek, vagy ne cselekedjenek, csináljanak valamit.

És ak a liberalizmus értéke például a jogegyenlőség, az a szabadságegyenlőség, testvériség, ugye a kisebbségeknek a védelme, a kisebbségi jogoknak egyáltalán az érvénye, érvényre jutása satöbbi.

A egyébként tényleg a mondom az alapvető szabadságjogok, a sajtószabadság satöbbi.

Tehát ezek liberális értékek és ezek szépen lassan elkezdtek összefonódni a demokráciával, mint módszerrel, amivel eljutottunk odáig, hogy kialakult a liberális demokrácia.

Tehát ez a demokráciának az egyik válfaja.

Ugye az illiberális demokráciát azt pont azért nevezi így vagy a pont azért nevezték el így, hiszen azok a liberális értékektől mentes marad ugye a demokrácia.

De maga az a tény, hogy vannak jelöltek, akik közül lehet választani, hogy ki legyen a főnök, az megmarad.

És ugye az a van a ugye a történelem vége ugye a Fukuamának az a híres írása, ami erről szól, hogy 89-re vagy ott 90-re ugye a világban minden rendben van, végetér a történelem, a liberális demokrácia győzelmet arat, és nem lesz más rendszer, csak a liberális demokrácia, hiszen ez a létező világok legjobbika, ugye?

Na már most ugye ezután következik a viharos 2000-es évek.

Ugye gazdasági világválság gyakorlatilag összeomlik a összeomlik a a pénzügyi pizz pia pcok összeomlanak.

Nagyon sok ember lesz munka nélkül satöbbi, satöbbi, satöbbi.

És akkor most még van ugye a klímaválság, meg a klímakatzófon volt kte egy covid, tehát azért vannak problémák.

És végső soron az van, hogy ezekben a válságos időkben hát kiderült különösen az olyan országokból, amiben nincsen mély demokratikus hagyomány, hogy hogy bizony a a liberalizmus és a demokrácia között van egy feszültség.

Van egy feszültség, hiszen a demokrácia végsősoron a többség uralmáról szól.

Tehát hogy az, hogy vannak, akik többen vannak, és a liberalizmus meg védi a kisebbséget.

És az a helyzet, hogy ez a feszültség, ez elkezdett fokozódni.

Ugye ebből lett végső soron, vagy ezt valahol ezt nevezik ugye populizmusnak a köznyelvi értelmében, hogy van egy van egy elit, aki meg akar határozni valami valami jó dolgokat, mondjuk ugye mondjuk a liberális elit, és van a nép, aki pedig hát ő meg dönteni akar, vagy szeretné azt, hogy történjen valami.

Mármint a az, hogy miért alakult ki ez a feszültség.

De basszus, hogyha megkérdezünk bárkit találomra az utcán, hogy egyetért-e ezekkel az értékekkel, amiket most itt fölsoroltunk, jogegyenlőség a nagy gazdasági oldónak minél szűkebbre való tendálásához való nem tap hozzásegítést.

Ezek olyan értékek, ami szerintem mindenkinek fontos, és mindenki ezt vallja, és azt mondja, hogy na igen, ez helyes és jó.

És ehhez képest a liberalizmus az most egy ilyen csúvszóvá lépsivé vált, hogy milyennek az oka.

Tehát, hogy érted, amikor ilyen értékeket fontos mindenki által elfogadott értékeket képvisel, hogy lesz ebből gúny kifejezés.

Erről valószínűleg egy nyelvész jobban tudna beszélni, mint én.

Hát ugye végsoran az, hogy a különböző szavaknak a jelentése változik, ahogy megyünk előre a az időbe, és meg lehet ezeket tölteni újra és újra tartalommal, vagy el lehet belőlük venni, ki lehet őket üresíteni, fel lehet emelni.

Most nem tudom, azt de bocs, akkor te azt azt akarod mondani, hogy ez egy tudatos nem is tudom, ilyen ilyen technikai megoldás a a politikának.

Tehát ugye ezt ezt nevezzük úgy, hogy mondjuk a meg a megnevezés hatalma.

Nézd, én azt gondolom, hogy hogy a a liberalizmus az tényleg nagyon sok esetben olyan dolgokat is nem tudom azt mondja, hogy elfogadtatni próbál, aminek a a társadalom túlnyomó többségért azt az szarul fogadják.

Összességében valamilyen társadalmi érzet ugyancsak társul ehhez.

Tehát nem csak nyelvészeti, hanem hogy a társadalomban megjelenik egy olyan véleménynyilvánítás, ami azt mondja, hogy gyerekek, nekem el elegem van ezekből a lipsikből.

Hát igen, de ugye ez egy tudatosan felépített pozíció, méghozzá most gondoljunk bele, nagyon egyszerű példa.

Magyarországon most már ki van üresítve ugyan, de létezett az egy Alkotmánybíróság nevű hát ilyen alkotmányos szerv, ami a 90-es években, meg egyébként még a 2000-es évek elején egy elég autonóm szerv volt.

És ez a szerv, ez egy jogászokból álló szerv volt.

És ez a vagy hát meg most is az, csak most már showvatal, de mindegy.

Ö ez hozott olyan döntéseket, ami a a népuralmat, tehát mondjuk a a tehát a törvényhozást a a polgároknak a szavazata nyomán kialakult legfőbb döntéshozó szervet, azt felülírta.

Tehát volt egy kicsi elit, aki aki ezt aki felülírta ezeket a döntéseket.

Magyarországon az, hogy nincs halálbüntetés, azt az Alkotmánybíróság mondja ki először, és nem egy törvény születik erre.

A magyar társadalom, hogyha megnézzük a felméréseket, akkor végső soron sajnos támogatja a büntetésnek a bevezetését, de ezt ugye nem lehet, hiszen alkotmány, az alkotmány börés kimondta, hogy ez ilyen nincsen.

Azt gondolom, hogy a 90-es években például a jogállamiságot azt nagyon túlhajtotta nagyon túlhajtotta az elit.

Az mit jelent? túlszabályozott volt.

Hát hogy hát igen, hogy a a politika nagyon szigorú korlátok közé volt szorítva és erre lehetett építeni kampányokat.

Hát van egy elitünk, egy liberális elitünk, aki hát meg akarja nekünk mondani, hogy hogyan kell élni, hogy mi a helyes és mi a jó.

És ez az indulat, ez az ilyen, hogy mondjam?

Ez ez a ez a büszkeség, ami ami benne van az emberekben, erre lehetett hatni.

És ahogy ezekre lehetett hatni, ebből lehetett politikai tőkét kovácsolni.

És az van, hogy eljutottunk odáig, hogy most már ezek az intézmények ma, tehát az Alkotmánybíróság, annak már semmi súlya nincsen.

Ezért van, hogy sokkal inkább most minden úgy történik Magyarországon olyan törvényeket hoznak, tehát a Fidesz ebbe nagyon jó, amennyire én belelátok az ő működésükbe, hogy ők nem hoznak olyan döntést, aminek nincs társadalmi többsége.

Magyarországon egészen a Tisza megjelenéséig nem volt másik populista párt.

Nem volt, nem volt, mert mindenki azt gondolta, hogy úgy se fognak.

Tehát, hogy ezt ezt már nem merik megcsinálni, ugye?

Ezt már nem lehet, ezt már az emberek nem fogják hagyni.

Doni, azt nem tudod megmondani, hogy amúgy Platón miért sorolta a nem túl jó kategóriába demokráciát?

Tehát mi lehet annak a hátulütője, hogyha többségi döntés szerint működik egy társadalom?

Nem a többséggel van a baj, hanem a belátásnak a a hiányával, meg azzal, hogy hiszterizálódik, az ember minél nagyobb közösségben van. a Schump Peter nevű csávó, vagy hát volt a 20. század elején, aki azt mondta, hogy mindenki tud arról nagyon nagyon jó döntéseket hozni, hogy a saját környezetében, hogyha saját utcájában nem visszik el a szemetet, akkor mindenki, a legiskolázatlanabb és a legiskolázottabb ember is ugyanolyan racionális lesz ebbe, és megszervezik, hogy akkor vigyék el, meg, hogy ez nem tudom micsoda.

Ugyanakkor, amikor már valami bonyolult adópolitikáról van szó, hogy kell-e jövedéki adót fizetni a felszíni vizek használata után a gazdáknak, abban már mindenki elkezd infantilizálódni, hiszen annyira távol és annyira bonyolult, hogy hogy nem tudsz akkor le tehát akkor le kell egyszerűsíteni a az üzeneteket, az érveléseket, nem értheti meg mindenki, sőt állítom, hogy ez nem iskolai végzettséghez kötött, hogy hogy ezt megértjük-e ez egyszerűen ez egy szakmai kérdés.

Szerintem az egyetlen lehetőség arra, hogy tényleg egy rendszerváltás legyen mondjuk Magyarországon, de csak egy kormányváltás, mert azért teljesen őszintén, ugye erről írtam egy hosszabb hosszabb cikket, hogy jelen pillanatban a válságok korában élünk.

Mindenféle válságok vannak, amik folyamatosan bombázzák a kormányt.

Covid, gazdasági válság, háború, ragadósszá és körönfájás, madárinfluenza.

És ezek csak most vannak éppen.

Ha egy kormány kezéből kicsúszik az irányítás, akkor nyilván egyre autoriterebb lesz, és egyre autoriterebb…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Polémia Intézet

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Milbacher Dániel: Demokrácia, válság, liberalizmus, illiberalizmus, populizmus”

Miről szól ez az epizód: „Milbacher Dániel: Demokrácia, válság, liberalizmus, illiberalizmus, populizmus”?

A Mindenségit! podcast ezen adásában Milbacher Dániel politológussal, a Polémia Intézet alelnökével beszélgetnek a liberális demokrácia válságáról. Felmerül a kérdés, hogy a demokrácia valóban népuralmat jelent-e, és miért tartja Platón is hibásnak ezt a berendezkedést. Az adás… Az epizód a Mindenségit! című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 06. 08..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Milbacher Dániel: Demokrácia, válság, liberalizmus, illiberalizmus, populizmus”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Milbacher Dániel, Pázmándi Gergely, Varga T. Róbert.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Milbacher Dániel: Demokrácia, válság, liberalizmus, illiberalizmus, populizmus”?

Fő témái: liberális demokrácia, populizmus, illiberalizmus, politológia.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Milbacher Dániel: Demokrácia, válság, liberalizmus, illiberalizmus, populizmus”?

Megjelenés: 2025. 06. 08.. Hossz: 1 óra 17 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/mindensegit-2/136-milbacher-daniel-demokracia-valsag-liberalizmus-illiberalizmus-populizmus

Több epizód a Mindenségit!-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból