Mindenségit!

Jancsics Dávid: Amerikai álom, punkzene, korrupciókutatás, életút

· PT1H10M1S

Összefoglaló

Jancsics Dávid punkzenészből lett amerikai egyetemi professzor, aki a korrupció szociológiájával foglalkozik, volt a Mindenségit! podcast vendége. A műsorban szó esett zenei pályafutásáról, punkzenészi múltjáról, az ELTE elvégzése utáni amerikai tanulmányairól és jelenlegi…

Röviden

Műsor
Mindenségit!
Megjelenés
2025. 08. 03.
Hossz
1 óra 10 perc
Szereplők, említett nevek
Varga T. Róbert, Pázmándi Gergely
Témák
korrupciókutatás, punkzene, szociológia, életút
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] Képzeljétek el, hogy nemrégiben megjelent a korrupció szociológiája című könyv.

Köszönjük, hogy itt vagy. >> És azért hívtuk meg Dávidot, hogy részint erről a könyvről beszélgessünk, de mintogy az ő személye számunkra roppant izgalmas, ezért nem kizárólagosan a könyvről, a korrupcióról lesz szó, hanem az ő életéről is.

Annál is inkább, merthogy ő a 90-es évek elején, az 1986-ban alapult leukémia hardcore punk együttes tagjává vált, tehát rockzenész. ö ebből kifúlag Gergőnek kvázi kollégája, és mintogy a zene számunkra marha fontos, erről is lesz szó, de annál inkább arról, hogy miután elvégezte az elténn a szoci szociológiát, Amerikában tanult és most a szándigói egyetemen oktat, ott professzor, 15 éven keresztül kutatta a korrupciót.

És arra gondoltunk, hogy mindenről az életről, a zenéről, a punkról, a szociológiáról, az amerikai életről, a mindennapokról fogunk ma beszélgetni.

Úgyhogy hát köszi szépen, hogy itt vagytok mindannyian. >> Én köszönöm szépen a meghívást.

Dávid, amikor mi beszélgettünk, akkor megkérdeztem tőled, hogy most, hogy Magyarországon tartózkodsz huzamos ideig, akkor ennek az itt itthon tartózkodásnak hány százaléka mondjuk a zene okán történik, illetőleg a könyv miatt?

És akkor mintogyha azt mondtad volna, hogy a a zene az körülbelül 60-40 százban?

Igen, kábé valami ilyesmi az arány, de mondjuk azért beleraknék egy ilyen 5-10% családot is, mert anyukám még mindig itt él Magyarországon, úgyhogy azért sokat találkozom vele, megyünk erre arra. >> Mit jelent neked a zenélés?

Akkor amikor fölmész a koncertre, akkor más tudatállapotba kerülsz? >> Hát hát nyilván.

Tehát azt jó, hát de azt gondolom, hogy aki aki már állt színpadon zenészként, >> az nagyjából azért tudja, hogy ez egy ez egy ilyen nagyon speckó érzés, és hát nyilván függőséget okoz, tehát és ez életkortól független. >> Úgyhogy én most én most boldog vagyok, hogy újra zenélünk meg ha nem is olyan nagyon sűrűn, de azért egyszer-kétszer a színpadon állok, vagy állunk a többiekkel.

Amerikában nem nagyon szoktál zenélni.

Hát volt egy zenekarunk, egy a covid a covid közepén csináltuk az egyik kollégámmal, ami szintén érdekes, hogy ő is egy professzor, egy kriminológus professzor és valahogy a hát ugye mindenki tökre unatkozott a covid alatt, és akkor valahogy ő megtudta valami másik kollégától, hogy én korábban zenéltem, és akkor kiderült, hogy ő is egy ilyen ő ő egyébként basszusgitáros a de a kedvemér elkezdett gitározni, mivel hogy én is basszus gitáros vagyok.

És kiderült, hogy ő egy ilyen metáll head úgymond, de abból is az inkább az ilyen keményebb műfaj, tehát ilyen Neurózi Slayer meg ezt a ezt a vonalat szereti. >> De bocs, ez mennyiben másabb, mint mondjuk a Leukémia. >> Hát összeér ez.

Ez a kettő például mi 93-ban játszottunk a Neurózisszal egy koncertet, és az egy, >> hogy úgy mondjam nagyon meghatározó volt, vagy egy ilyen sok-sok mindent megváltoztatott.

Lényeg a lényeg, hogy a volt ez a van ez a kolléga, még mindig van.

És akkor a covid alatt elkezdtünk jammelgetni és akkor összehoztunk egy zenekart, az volt a neve, hogy Candles.

Lett egy ukrán dobosunk, meg egy bostoni srác, egy fiatal srác ő énekelt.

Tehát inkább így üvöltözött, meg vonaglott, meg így egyszer egy bárban játszottunk, és kiugrott az ablakon az utcára a mikrofonnal.

Tehát így teljes, tehát így tele volt kék zöld folkokkal, tehát mindent beleadott, >> és ő is ez ilyen egyetemi szénából került a csapat. >> Nem, ő teljesen ilyen working class, tehát teljesen más társadalmi rétegből, hogy úgymond került közénk. >> Akkor ő nem beugrós, hanem kiugrós. >> Ő kiugrós volt.

És hát tehát össze-vissza törte magát és inkább egy ilyen performance volt, mint éneklés. egy egy ilyen kutyamaszkban nyomta általában filmeszten még meg lehet találni, mert vol insta oldalunk >> és még meg lehet találni az volt a nevünk, hogy candles és a dollárjá az S betű az dollárjál volt és aztem candles dollar sign vagy valami ilyesmi a az insta nevünk, úgyhogy ott még vannak videók, akik nagyon komolyan veszi ezeket a dolgokat, az nézzen utána. >> Figyelj, csak a múltiidőt használsz.

Ez azt jelenti, hogy a srácszal valami történt. >> Nem, feloszlott a zenekar.

Engem tökre érdekelne az, hogy ugyan meglehetősen más stílusban szedek összeapasztalatot fellépést, tehát én inkább ilyen jazz meg kicsit ilyenebbeken, de hogy >> nem tudnád azt felbontani így a saját szemszögből aspektusokra, hogy mi az a ami addikciót okoz a színpadon való létben? >> Nyilvánvalóan a az energia, ami jön a közönségtől.

És úgy igazából tök mindegy, hogy ott van 500 ember vagy 15 ember.

Nyilván ha zenéltél már, akkor akkor biztos érezted azt, hogy hogy öt-10 embernek is lehet egy iszonyatosan jó koncertet csinálni, hogyha úgy tényleg olyanok az energiák, meg olyan a olyan a befogadás, meg minden úgy sül el, akkor baromi jól bulikat lehet nyomni >> egy tényleg egy >> pár ember számára is akár a ugye próbahelyen is nálunk régen nagyon sokan lejártak és hát azok is gyakorlatilag ilyen performanceek voltak, h ott ült mindig nyolc10 srác a környékről, >> és akkor nekik nyomtuk gyakorlatilag.

Tök érdekes, hogy hogy mennyire más zenét játszunk, de nekem is ugyanez lett volna az első dolog, amit mondtam volna, hogy miért jó a színpadon lenni ezek miért az energiák miért.

Ezért szoktam mindig azt mondani, hogy annyira univerzális nyelv a zene.

Tehát igazából ezek a részletpaméterek, amik így fizikailag nagy különbséget alkotnak, de mégis valahogy a amit te nem szoktál elemezni, ez a belső csatorna, ez >> ez tökre domináns az egészben.

Igen, és még azt is észrevettem, hogy ugye azért mostanra már sokkal jobban elmosódnak így a műfaji határok, >> ami ami szerintem egy szuper dolog.

Tehát egy csomó ember, aki nem tudom, jaz szeret, az az hallgat már tök kemény zenét, meg tehát hogy teljesen így keveredik és a >> ez azt is jelenti, hogy egy ilyen egyetemes zeneszeretet van, és ugye mindenben meg tudod találni az izgalmas és jó dolgokat, és azért ez sokkal jobb, mint azért régen nagyon be volt, mindenki be volt határolva, és így nem szabad ott a >> átkacsintatni ugye a másik műfaj irányába. izgalmas. >> De amúgy ez egy tök fontos dolog szerintem, mint embernek, hogy ahogy az idő halad, hogy néha abba a hibába essünk szerintem sokan magamat is beleírtve hogy ciki, ha változik valami, mármint bennem, vagy mondjuk a véleményem megváltozik valami, vagy egy ilyes pedig ez tök nem így van. >> Szerintem ez a fejlődés egy része, nem? >> Igen.

És mégis azért egy csomó helyről azt látjuk, hogy ha valaki megváltoztatja a véleményét, vagy a nem tudom politikai filozófia meggyőződését, vagy akármit, vagy egyik pártból átcsekkol a másikból, hogy lehet ez bármi, akkor elkezdik leugatni őt.

Pedig >> fejlődni kéne, tehát hogy változik minden.

Aziszem ezt ez nem kell vitatkozni.

Nem, >> itt be is fejezhetnénk ezzel a mondattal.

Minden változik, semmi sem állandó.

Egyébként én azt akartam azt akartam kérdezni, hogy azt mondtad, hogy magadat nem nagyon szereted elemezni, de a szociológia az meg pont egy olyan műfaj, amikor kifelé kell figyelni, és a a nem befelé, hanem kifelé az egész társadalmat figyeled.

És akkor úgy látszik, hogy te ez a elemző attitűdőd, ez így domborodott ki. >> Igen. >> Emléksz emlékszel, hogy hogy miért kezdtél el te azok után, hogy te egy ilyen punk szcénából jössz?

Ö, miért kezdtél a szociológia felé fordulni?

Mi volt az, ami megfogott? >> Hát ez nem egy nem olyan volt, hogy volt egy pillanat, amikor én így így ráeszméltem, hogy akkor na most ezt fogom csinálni.

Valahogy nekem ugye a középiskola után egyáltalán nem volt benne a levegőben az, hogy én egyetemre menjek, tovább tanuljak.

És akkor elkezdett így foglalkoztatni ez a gondat, hogy így mégis kéne valami nem tudom, kéne lépni egyet, vagy nem, nem is tudom, nem tudom, hogy hogy fogalmaztam ezt meg magamban, csak elkezdett érdekelni.

Persze voltak emberek, akik adtak tanácsokat, meg egy kicsit bátorítottak, tehát azért nem nem csak így magamtól találtam ezt ki.

És akkor az volt, hogy valaki mondta, hogy neked a kultúra antropológiát kéne tanulnod, mert az tök érdekes.

És kaptam is egy könyvet, mert nem emlékszem, mi volt a címe, egy ilyen nagy magyar nyelvű antropológia könyv, és tényleg érdekesnek találtam, de kiderült, hogy az eltén nem indult abban az évben antropy már nem tudom mi volt, de hogy nem lehetett akkor jelentkezni antropológusnak, viszont mondták, hogy menjél szociológusnak, mert hogy az ugy az majdnem ugyanaz.

Úgyhogy végülis így keveredtem így a szociológia közelébe kicsit ilyen szinte véletlen módon.

De hát nyilván a az antropológiai ambícióm se voltak olyan nagyon erősek, tehát hogy így ez csak így jött féligmeddig.

De akkor így eldöntöttem, hogy akkor ezt fogom csinálni, akkor kő keményen.

Nyilván már sok-sok éve volt, hogy érettségiztem és el kellett járnom előkészítőre meg újra.

Hát volt azem matek volt felvételin, töri meg volt egy szóbali, úgyhogy úgy rendesen fel kellett készülni.

Ugye az eltére azért az egy ott azért komolym >> felvételi van, vagy volt legalábbis. >> És akkor ezt megcsináltam, felvettek, és akkor akkor elindult ez a dolog. >> De hogy azért nem nem úgy indultam, hogy na akkor most elkezdem az eltét, és akkor ez tényleg a ott fog végződni, hogy egy >> nem tudom ten full professzor leszek valahol.

Tehát, hogy így >> a kettő között egy óriási >> abszolút >> a tér van, de hát ahogy így szépen csinálja ezt az ember, lépked egyre egyre előrébb, akkor azért kristályosodik, hogy mivel akar foglalkozni, mit akar kutatni, kutató akar-e lenni egy PhD-vel, vagy professzor akar lenni, kinn akar-e maradni az USA-ban, vagy haza akar jönni.

Tehát, hogy nyilván akkor ez ezek olyan kérdések, amiket előbb-utóbb el kell dönteni, tehát döntéseket kellett hozni ezzel kapcsolatban. >> Úgyhogy tehát azért nem teljesen így nem teljesen csapodtam ide ide-oda, de nem is volt egy ilyen óriási terv az az első pillanattól kezdve. >> Aha.

Sz mondja csak, >> mi volt ennek a menete, hogy akkor ugye az LT-t gondolom megcsináltad, vagy már közben kezdtél el külföldi kurzusokat hallgatni?

Hát ez is egy ilyen, hát azt nem mondanám, hogy véletlen, de hogy ez se egy ilyen nagyon tudatos dolog volt.

Ugye elvégeztem az LT-t, és a volt van még van is egy úgynevezett Razler Gyula Alapítvány, és ezt megpályáztam és akkor így kijutottam az Indián egyetemre Blumingtonba >> egy ilyen féléves ösztöndíjal.

És akkor már egyébként fel én fel voltam véve az LT-re, az LT PhD programjára, tehát mert PhD hallgató voltam, csak halasztottam és ugye még akkor se >> dőlt el, hogy akkor én kint fogok maradni, meg kint fogom megcsinálni a PSG-t.

De lényeg a lényeg, hogy akkor kint voltam Bloomingtonban, és a a barátnőm, aki azóta a feleségem, ő meg kiment ugyan azalatt a fél év alatt, meglátogatta a rokonait New Yorkban.

Hm. >> És én meglátogattam őt Bloomingtonban, New Yorkban.

És akkor hát nyilván óriási flash, tehát tehát New York az az aki már járt ott, az nyilván tudja, hogy az milyen.

És akkor kitaláltuk, hogy akkor hú, de jó lenne valahogy itt maradni.

Tehát ez egy ez egy [ __ ] jó hely. >> És elkezdtem emaileket írogatni professzoroknak, akik egy kicsit hasonló területen kutattak, mint ami engem akkor érdekel.

És az egyik egy bizonyos Paul Etwell, aki egyébként a témavezetőm lett később, az tehát kicsit ez egy ilyen egy ilyen meseszerű sztori egyébként, és kicsit azt mutatja, hogy azért Amerikában lehetségesek dolgok, amik amik így egy ilyen halandó kelet-európai számára ilyen ilyen megfoghatatlanok.

És akkor mind írta Paul, hogy persze tökre érdekel, akkor gyere át ide az egyetemre hozzánk.

És akkor mondom, jó, akkor átmegyek.

És akkor átmentem, de akkor még nem voltam ott PhD hallgató, hanem úgynevezett visiting scolárként vettek át.

Tehát megtartottam a a legális státuszomat, hogy az USA-ban lehetek.

És akkor elkezdtünk beszélgetni ilyen kutatási témákra, és mondta, hogy hát miért nem jelentkezel hozzánk a PhD programra?

Mondom, jó, akkor elkezdtem a a PhD-t New Yorkban és akkor ott lettem doktor 2013-ban.

Ö utána még ott tanítgattam, voltam a Rgers Egyetemen két évet, és utána kaptam ezt az állást San Diegóban. >> Ez egészen más a nyugati part.

Hát nyugati part, mint a mint a keleti. >> Igen, nagyon >> Hogyan tudnád jellemezni nekünk, akik nem jártunk még a a világnak azon a fertáján?

Az ráadásul közel van a mexikói határhoz.

Nem, >> gyakorlatilag a határ.

Tehát ez a ez Kaliforniának ugye a legdélibb pontja. egy határváros, San Diego, nagyon-nagyon más, mint New York.

Ugye New York az egy ilyen tényleg egy ilyen a világ közepe kozmopolita óriási nagy dübörgő, szemetes autó, de közben megvan ugye a maga barázsa.

San Diego, az meg egy ilyen lapos szétterülő, gyönyörű beachekkel.

Ugye ott az óceán nagyon szép.

Mindenki szörfözik, mindenki rövid gatyába mászkál.

De közben ugye ott van az egyik legnagyobb katonai támasz pont Amerikában.

Ugye ott a tengerészek állomásoznak.

Ugye aki látta a Top Gun című filmet az ott játszódik szándégvan.

Repülők, nem tudom, anyahajók, minden.

Nagyon sok mexikói vagy mexikói származású ember él ott.

Tehát az attól is egy van egy ilyen sajátos kultúrája. miközben van egy ilyen, ezt nagyon nehezen, hogyha most ha rákérdezétek, nagyon nehezen tudnám megfogalmazni, de van egy ilyen vadnyugati feelingje is >> ühüm >> San Diegonak, amit például New Yorkban vagy a Creti Parton azért annyira nem érzékelsz.

Nagyon messze van Magyarországtól, fizikailag is és kulturálisan is. >> Figyelj, hogyan él egy professzor arrafelé?

Gondolom bérelnek neked egy szép családi házat.

Nem, >> nem az iskola nemérelus.

Van egyébként >> a van tehát van bizonyos támogatás, hogyha mondjuk akarsz vásárolni magadnak, de az, hogy te ott ingyen laksz, azért az olyan nincs.

Tehát azért azért >> De azt nem mondod, hogy te is Volkswagen buszba raksz a fejed mejeddel. >> Nem, nem.

Egy hát van egy lakásunk és ott…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • ELTE

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Jancsics Dávid: Amerikai álom, punkzene, korrupciókutatás, életút”

Miről szól ez az epizód: „Jancsics Dávid: Amerikai álom, punkzene, korrupciókutatás, életút”?

Jancsics Dávid punkzenészből lett amerikai egyetemi professzor, aki a korrupció szociológiájával foglalkozik, volt a Mindenségit! podcast vendége. A műsorban szó esett zenei pályafutásáról, punkzenészi múltjáról, az ELTE elvégzése utáni amerikai tanulmányairól és jelenlegi… Az epizód a Mindenségit! című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 08. 03..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Jancsics Dávid: Amerikai álom, punkzene, korrupciókutatás, életút”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Varga T. Róbert, Pázmándi Gergely.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Jancsics Dávid: Amerikai álom, punkzene, korrupciókutatás, életút”?

Fő témái: korrupciókutatás, punkzene, szociológia, életút.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Jancsics Dávid: Amerikai álom, punkzene, korrupciókutatás, életút”?

Megjelenés: 2025. 08. 03.. Hossz: 1 óra 10 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/mindensegit-2/143-jancsics-david-amerikai-alom-punkzene-korrupciokutatas-eletut

Több epizód a Mindenségit!-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból