Mindenségit!

Dr. Juhász Árpád: 109 ország a 90 éves kóborló farkas szemével

· PT1H53M22S

Összefoglaló

Dr. Juhász Árpád geológus, a magyar ismeretterjesztés alakja érkezett a Mindenségit! podcast vadonatúj évadába. Kórházi lábadozása után mesél életútjáról, gyermekkori emlékeiről, a geológia iránti érdeklődéséről és családi hátteréről. Kitér világutazásaira, tudományos…

Röviden

Műsor
Mindenségit!
Megjelenés
2025. 09. 07.
Hossz
1 óra 53 perc
Szereplők, említett nevek
Pázmándi Gergely
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — Bevezetés: Dr.
  2. — Életút és gyermekkori emlékek 07:21 – Geológia iránti érdeklődés és családi háttér 20:03 – Világutazások és tudományos k
  3. — Nagy Kígyó testvér 45:07 – A természet szeretete 49:54 – Klímaváltozás és a Föld jövője 1:00:44 – Energia-mix és ivóvíz
  4. — Emberek 1:23:37 – Longevitás 1:34:21 – Árpi indiánkönyve 1:44:27 – Lehet-e élet a Földön kívül 1:47:39 – Az intellektus

Ebben az epizódban

A múzeum kirándulásait is mindig én vezettem, és én hát mindig disznóviceket meséltem az autóbuszon.

És >> ezt nem gondoltam volna rólad. >> Mindig meg megrobásba részesített, és akkor mindig visszafogtam magam. [Zene] Szervusztok kedves emberek!

Ez a Mindenség podcast némi nyári szünet után vagyunk itt újfent a Mindenségi stúdiójában. >> A legnagyobb szeretettel köszöntünk mindenkit itt az új szezon elején.

Arra gondoltunk, hogy az új szezont egy nagyon illusz vendéggel fogjuk kezdeni.

Juhász Árpád geológussal a magyar ismeretterjesztés egyik legfontosabb alakjával.

Szervusz. >> Szervusztok. >> Nagyon nagy áldozatokat vállaltál azért, hogy ma itt legyél.

Úgy tudjuk, hogy kórházba kerültél, két bóttal ugyan, de mégis csak itt vagy velünk.

Köszönjük szépen. >> Remélem, az orvosok nem hallják az adást. azon tűnöttünk, hogy David Ettenboro nemrégiben egy-két évvel ezelőtt készített egy olyan filmet, ami arról szólt, hogy gyakorlatilag az ő életén keresztül mutatja be a világban, a természetben végbem menő változásokat.

És akkor én azt mondtam valakinek, hogy hát gyakorlatilag nekünk is van egy Didemborunk.

Szoktak téged hozzáhasonlítani, vagy vagy nagyon bántónak gondolod ezt az összevetést? gyakran mondják, én túlzásnak tartom. >> De miért? >> Hát teljesen más egy angol nyelv területen lenni ismert embernek, mint Magyarországon. >> Hát akkor nekünk a magyar David Temborot tudjuk most itt bemutatni. >> Hát a helyzet az, hogy őtőle kaptam a 80. születésnapomra, ami ugye 10 éve volt, egy felköszöntést, egy fé dedikált fényképet, ami ráírta, hogy ő sok boldogságot és további sikereket kíván nekem.

Ezt kilógattam a falra, >> ez pszichésen sokat számít, egy ilyen biztatás. >> Angolul van is egy ilyen mondás, hogy game knows game, hogy a akik valamit nagyon durván űznek, ilyen nagyon elkötelezett szinten, ők általában így tudnak egymásról.

Szerintem ez ilyen. >> Hát főleg én tudok róla, de azért dolgoztam egyszer teljesen véletlenszerűen az ő egyik produkciójában, amelyik nem egy olyan ismert műfaj volt, azóta a címe, hogy Bir of Europe, >> és ő végigjárta azokat az európai helyszíneket, ahol az emberi evolúciónak és a civilizációnak kvázi bölcsői voltak.

És az én feladatom akkor az volt, hogy kijelöljek Magyarországon olyan helyszíneket, amelyek passzolnak ebbe az elképzelésbe.

Tehát ebbe beletartozott mondjuk a vértes szőlői előember, amit ugye valamikor Vértes László talált meg, és egy koponya töredék alapján rekonstruálta ugye ezt a zősünket.

De hát elmentünk ugye Rudabányára, ahol valamikor ugye a rutab rutapitekuszokat tártják föl.

Nem szabad összetéveszteni ugye az almáspitekusszal, amik sokkal jobb ízű.

Most persze ez nem ember volt ez a ez a pitekos speciál, amit Kordos László fedezett föl, hanem tulajdonképpen ilyen 10 millió évvel ezelőtt élt olyan majomfajok, amelyek az emberhez vezető ilyen evolúciós láncnak egy korai képviselői voltak.

Hát ugye bejártam egyébként Afrikában az olduvai szakadékot, amelyet ugye a Homo sapiens bölcsőinének tartanak, mert ott körülbelül megvan minden fontosabb olyan állomása ennek az evolúciónak, amelyet pillanatnyilag úgy tartunk hogy >> a végén jelent meg eznek a csúcsán, ennek a fejlődésnek a az én általam csak nem homo, hanem mohó sapienek nevezető. >> Hú, ez jó.

Igen, >> de ott vannak ugye az austrálopittikuszok, azok és úgy volt, úgy kell elképzelni az egészet, mint egy nagy fát, amelyikből jobbra-balra hajtanak ki ágak, és akkor ezek egy idő múlva ezek az oldalágak kihalnak.

Kihal az austráló pitekusz, kihal nem tudom én a homo erectusz és így tovább.

És ott a legtetején ott vannak a neander völgyiek meg a mi mai homo sapiensünk.

Tehát ez az olduvai dolog, ez egyébként már nagyon izgatott, mert ugye talán Kolon Kolány Ágostonnak a neve már túl sokat most nem mond, de valamikor ő zseniális mafilm, népszerű tudományos filmeket csinált, többek közt az örök megújulást.

És ő aztán enggen megkeresett, és elkezdtünk gyűjteni anyagokat arra, hogy egy Ádámok nyomában című filmet hogy tudnánk megcsinálni. >> Volt is egy ilyen könyv Ádám nyomában. >> Igen, érdekes.

Ezt a könyvet nem ismertem, de ez a munka címe volt annak, és egyébként ez le is ment akkor a a magyar televízióban.

Hát rettenetes régen ez gondolom, hogy olyan a 70-es évek eleje lehetett.

Kisebb Kollányival, az a ifjú Kollány Ágostonnal ugye éveket együtt dolgoztam, mert ő volt a deltának a rendezője nagyon nagyon sokáig. >> Majd később erre kitérünk. >> Igen.

A >> még egy mondaterejig visszatérvez, hogy ti találkoztatok többször az életben? >> Nem, soha se. >> Soha.

Tehát ő akkor egy fiatal geológusnőt bízott meg a magyarországi helyszínekkel, és egy Simon nevű riportert, aki egyébként szakmailag geológiához közel állt, és Ausztrália eredetű volt.

Az ő itteni magyar működésének a legtermékenyebb eleme az volt, hogy az én egyik munkatársnivelmel, aki egy nagyon szép nő volt, Tálas Anna Márija a forgatások során megismerkedett, és nem csak a vért és szólósorán, több más ilyen ragyogóhelyre elmentek.

A vége házasság lett, és jelenleg Angliában élnek, és amennyire én tudom, >> ez a vérvonal nem szakadt meg. >> De személyesen nem találkoztam. voltam kint úgy Bristolban, hogy bemutatták nekem tönkbe az ottani stúdiókat, de éppen akkor valahol a világ másik régén járd boró. >> Hát mind a ketten nagy világutazók vagytok, >> de ő majdnem 10 évvel öregebb, mint én, és most éppen comnyaktöréssel fekszik. >> Ú, ezt nem tudtam. >> Igen.

Úgyhogy az utolsó felvételt, miket láttam a napokkal ezelőtt kórházi ágyon feküdt >> infúzióval és hát ugye a lábó.

Hát innét is jobbulást kívánunk nekünk is. >> Azt szeretném tőled kérdezni, hogy hogyan lettél te geológus?

Tekintett arra, hogy az 50-es években végezted el az eltét és abban az időben egyáltalán nem volt arra mód, hogy az ember gleccserekhez, vulkánokhoz utazzon.

Hogyan jött neked az az ötlet, hogy majd Magyarországról erről a kis a földeknek a kis területéről gyakorlatilag az egész bolygónak a működésével foglalkozz?

Amikor geológus lettem, ezek visszafolytott vágyak voltak.

Tehát el se lehetett képzelni sem az én gimnazista koromban, sem az egyetem alatt, hogy mi valaha fogunk látni működő vulkánt, vagy egy gecsere fogunk taposni.

Tehát inkább a kornak a szelleme volt az, amelyik a geológia fele vonzott.

Ugye volt a Vasis Acélországa. >> Ühüm.

És én ebben tényleg úgy hittem, hogy egy ilyen országnak milyen hasznos az, hogyha van egy ilyen geológus, aki sok baoxitot talál, meg vasércet, meg kőolajjat, meg földgázt, és így tovább.

De ebbe valószínűleg valami kis genetika is belejátszott, mert az én dédapám az 100zba született egy Színvár nevű településen, amelyiknek a fele most Nicse országhoz tartozik, a másik fele pedig Németországhoz.

És ezeket a bányászcsaládokat az 1800-as évek végén, amikor Pécs környékén föllendült a kőszínbányászat, akkor áttelepítették Magyarországra.

Úgyhogy az én nagymamám is, meg édesanyám is Pécsbányatelepen születtek.

Tehát ez a bányász az az való viszony, >> ez valószínűleg genetikailag kódolt lehetett.

És van az >> mondjuk személyiségemnek ez a másik ága, hogy amit én fontosnak tartom, azt szeretem elmondani másoknak.

Ez meg nekem egyértelműen a apai nagypapámtól jött, aki egy ilyen görög katolikus kántortanító volt északmagyarországon.

Én sose ismertem, sokkal korábban meghalt, mint én mielőtt megszülettem volna.

Megvan az oklevele viszont, amit Ungváron állítottak, amikor ki és az van rajta, hogy Juhász János Tót magyar nyelvű görög katolikus kántört az >> ez a családi szöveény. >> Azok után, hogy te elvégezted az ELT-t, mikor jutottál először külföldre?

És az milyen élmény volt? >> Egy ilyen bezárt országból elsőként külföldre lépni? biztos egy meghatározó pillanat az ember életében. >> Hát ugye persze elsőé volt a Tátra, illetve általában a felvidéki hegyvidékek.

Tehát 59-ben akkor 24 éves voltam, tehát nem sokkal ugye az egyetem bejárása után, befejezése után, akkor hát néhány geológus társammal együtt ezeket a hegyeket kezdtük végigjárni.

És hát után édesaperjes járt valamikor gimnáziumba, és gyerekkorában sokat járt ki a Tátrába.

Tehát ebben is voltak ilyen családi, hogy mondjam, multidézések, ilyen atavisztikus elemek.

És aztán valamikor 1960-ban akkor már dolgoztam egyébként a Természettudományi Múzeumban, és azonnal rehabilitálás dolgoztam, hogy azt az ásványtárat, amelyik az 56-os pusztulásig Európában a második legszebb gyűjtemény volt, ezt próbáljuk emberi formában visszahozni.

És 62-ben meg is csináltuk az új kiállítást.

De szóval akkoriban már 60 környékén már ott dolgoztam a természettudományi múzeumba, >> és akkor hát kijártam példá gyűjteni Selmesbányára körmezbányára.

Hát ugye már akkor ezek a bányák nagy mélységben termelték a rézércet, vagy a szólomcinkércet, és az szép ásványok azok sohasem a mélyből kerülnek elő, hanem ugye általában a bányáknak a felső szintjén szoktak szerepelni.

De a régi bányamesterek, akik közül sokan beszéltek még magyarul, azok a fiúkból előhúztak néhány szép ilyen pillányt, ahogy mi hívtuk, saustükköket.

És hát az ember akkor még korona volt, ugye néhány ilyen koronát adott nekik, és akkor ezeket én ládába csomagoltam, puha közegbe vasútra adtam, és ezekbe kerültek a természetumány múzeumba.

És emlékszem, aztán 1960-n Erdélybe akartam elmenni, mert azok nagyon izgattak.

Ezek a gyönyörű erdélyi ásványok, ugye az ugye régi aranylelőhelyek, Zalatna, Brát, Veres Patak, Nagy, ahol már a rómaiak bányázták az aranyat, de ugye Nagybánya környéke Kapnik bánya, Erzsébet bánya, ezek olyan gyönyörű ásajokat produkáltak és hát bár a vás a múzeum számára vásároltunk egy nagy teményt valamikor 1959-60 között egy Kupás nevű egykori nagybányai bányamesternek nek a gyűjteményét, de azért szeretett volna az ember fis dolgokat is behozni a múzeumba.

Hát akkor a mázlin volt, hogy én sokat vezettem tanulmányi kirándulásokat részben a geologiai technikumnak, részben pedig az egyetemnek.

És hát tulajdonképpen utólag jöttem rá, hogy a hallgatók mennyivel, mint én, mert amikor már hazafele átléptük a román határt, akkor csavarhúzókat kezdtek előszedni, és a kis Ikarus 31-es buszoknak az üléstámláját lecsavarták. ők rájöttek arra, hogy ott van egy szabad üreg és minden tábla mögött gyűjtött ásványok voltak, amikor >> bekerültek most akkoriban.

Ugye hát ez az etősek vége 60-as évek közepéig tartó időszak volt.

Bekerültek az egyetemi gyűjteni.

Ott vannak mostra zeltének a az egyik tárlójában.

Hogyan szeretted meg te a természetet?

Mi az, ami igazán vonzott? azon túlmenően, hogy persze értem, hogy a családi vonatkozás miatt effektíve-e a kövekhez, bányához volt egy szoros kötődésed. >> Tehát ugye Pécsről hat éves koromban föl fölkerültünk Budapestre, mert édesapám ugye mint katonatisztet mozgósították és akkor ide Budapestre kellett költöznünk.

És akkor hat éves koromban itt jártam úgynevezett elemi iskolába, és egyúttal bekerültem a 46-os cserkéscsapatba, meg pasaréten a ferenceseknek volt a cserkéscsapata.

És ott hát ez egy nagyon jó kirándulós életforma volt.

Mind a hétvégén csavarodtunk, megtanultuk a legfontosabb csillagképeket, mit tudom én én is.

Nem csak a Göncőszekred, a Casszió paját és így tovább.

Meg a télen is megfigyeltük a csillagokat, a kaszást ugye, vagy a Szíriuszt és így tovább.

Őket csak télen lehetett látni.

Annyira megismertem, hogy mikor az érettségi tételem volt, akkor tulajdonképpen naprendszert kaptam a végén, mert az akkori földrazanárom az kedvelt, és ő érezte, hogy ebből tudok ott csillogni egy kicsit.

De ha az ember arra gondol, hogy 1953-ban, amikor érettségiztem, milyen lehetetlen keveset tudtunk a naprendszerről.

Tehát azt például mondjuk, hogy a Vénusznak egy ilyen maró kénes 480 fokos, az élete teljesen alkalmatlan légköre van, vagy hogy mit tudom én, a Marsnak a felszínén majd egykor az ember alkotta űreszközök fognak ott közlekedni, az opportunity vagy a spirit. és talajmintákat vesznek, és megelemzik kémiai szempontból, meg megnézik, hogy esetleg az életnek bármiféle primitív nyoma ott lehet-e a másik kőzetekben.

Hát 1953-ban ilyenekről ugye még >> sőt még a holdraszállástól is hol voltunk. >> Hát azt mint Hzebáó megoldotta az ágyó.

De hát mi úgy nekünk egyébként arra a 68-as éjszakára nagyon emlékszem éppen egy egy ilyen hallgatói csoportot vittem át Erdélyből Bulgáriába és a tengerpart fele haladva egy dobrudzsai Romániához tartozó dobrudzsai kis néhány házból álló faluba álltunk még alkonyatkor ahol kiderült hogy van rádió >> és oda beengedtek és ott ugye késett a partra a holdra szá És sok órát megengedték, hogy mi ott 40en kuporogjunk ebben a pici parasztházban és lessük a rádiót, hallgassuk ugye a közvetítést, hogy az ember hogy lépett először a holdra.

Tehát ilyen az évek és időpontok így tudnak rögzölni, hogy egy egész más példát közben megpofozom itt a mikrofont heves emlékezete, hogy például arra nagyon jól emlékszem, hogy mondjuk a ciprusi görögtörök háború mikor melyik évben volt és hogyan, hogy éppen akkor jöttem vissza Európa északi fokáról a feleségem mellett Zsigulival és visszafele jöhet Karagas Karagasnéminél ugye belép az ember Finnországba. és lementünk rovanni végig, és ott bementünk alkonyat fele egy kocsmába, és ott volt már egy televíziós készülék, és azon éppen a háborús jeleneteket mutatták, hogy a görögök és a törökök küzdenzenek a ciklus. egyébként a Fenének se maradt volna meg az agyában, hogy ez pont 1974-ben volt. >> Azért kérdeztem ezt a természetjárást, mert nemrégiben olvastam, illetőleg a természetszeretet, mert nemrégiben olvastam hogy egy angol professzor azt vizsgálta, hogy az 1800-as évektől kezdődően napjainkig mennyire eltávolodik az ember a természettől.

És állítólag a a ma élő ember az körülbelül 60%-ban, ezt nem tudom, hogy hogy mi alapján tudta ezt, és azt pontosan tudom, hogy hogyan állítólag azt nézte meg, hogy a különféle írásos anyagokban mennyivel esik vissza a természettel kapcsolatos…

Említett entitások

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Dr. Juhász Árpád: 109 ország a 90 éves kóborló farkas szemével”

Miről szól ez az epizód: „Dr. Juhász Árpád: 109 ország a 90 éves kóborló farkas szemével”?

Dr. Juhász Árpád geológus, a magyar ismeretterjesztés alakja érkezett a Mindenségit! podcast vadonatúj évadába. Kórházi lábadozása után mesél életútjáról, gyermekkori emlékeiről, a geológia iránti érdeklődéséről és családi hátteréről. Kitér világutazásaira, tudományos… Az epizód a Mindenségit! című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 09. 07..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Dr. Juhász Árpád: 109 ország a 90 éves kóborló farkas szemével”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Pázmándi Gergely.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Dr. Juhász Árpád: 109 ország a 90 éves kóborló farkas szemével”?

Megjelenés: 2025. 09. 07.. Hossz: 1 óra 53 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/mindensegit-2/144-dr-juhasz-arpad-109-orszag-a-90-eves-koborlo-farkas-szemevel

Több epizód a Mindenségit!-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból