Mindenségit!

Papp Eszter: Túl a biológián - Kvantumgépek vagyunk mi is?

· PT1H45M17S

Összefoglaló

Papp Eszter tudománykommunikátorral a kvantummechanika és biológia kapcsolatáról elmélkednek. Szó esik a kvantumbiológiáról és a fehérjék kvantumos vezetését kutató munkájáról.

Röviden

Műsor
Mindenségit!
Megjelenés
2026. 03. 01.
Hossz
1 óra 45 perc
Szereplők, említett nevek
Pázmándi Gergely, Varga T. Róbert
Témák
kvantummechanika, biológia, kvantumbiológia, fehérjék kvantumos vezetése
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

a kvantummehanikában nem azt mondod, hogy itt van egy részecském, és A-ból B-be tart, és meg tudom mondani a sebességét, meg gyorsulását, meg ilyeneket, hanem egy, hanem egy eloszlást tudok mondani, meg tudom mondani, hogy mekkora valószínűséggel lehet megtalálni a térben valahol.

És ezt azért nagyon nehéz felfogni, hogy most akkor itt itt mégis mi történik. >> Ezzel egyetértek. [zene] >> [zene] >> Hát sziasztok kedves kéink. >> Szervusztok drága emberek. >> Gergő, miről lesz ma szó?

Hát figyeljetek, bizonyára nem feltűnt, mert volt erre már néha példa, hogy mi szeretjük a fizikát és nagyon szeretjük ugye a tudományokat úgy általában, de azt hiszem, hogy ha én kijelenthetem azt, hogy ha a ha így statisztikailag a tudósok közül, akik voltak nálunk, azok közül a legtöbben fizikusok voltak, nem? >> Hát azt nem tudom, de az egészen biztos, hogy hogy a részemről az van, hogy hát ez az, amit a legkevésbé értek.

Na jó, talán a kémiát azt még kevésbé érteném, de hogy a a fizika az számomra az olyasféle, mint valami ilyen hát nem tudom, szent grál vagy valami ilyen egészen döbbenet, olyan messze vagyok tőle, hogy nem igaz.

És épp ezért csodálattal tekintek rá.

De most egy kicsit még durvább lesz a sititu. >> Egyébként azt szoktad mondani, hogy a matematikához értesz teljesen nullát, mert hogy a számoláshoz. >> Hát jó, de hát a kettő kéz a kézbe jár. >> Szerintem az se igaz, meg ez se.

Mindenesetre örömhírem van számotokra.

Ugyanis ma minden bizony egy olyan beszélgetésben lesz részetek rajtunk keresztül, ami hát, hogy is mondjam, egy igazi tudománymunikációs beszélgetés lesz, ugyanis Pap Eszter a vendégünk.

Köszönjük, hogy elfogadtad a meghívásunkat. >> Én köszönöm a meghívást. >> Hellózi! >> És akkor ezzel a lettettel szeretnék is gratulálni ahhoz a két kis betűhöz meg egy írás ehhez, ami a neved elé került most februárban, merthogy most már doktor vagy. >> Igen, december 16-án volt a doktori védésem.

Ez egy ilyen körülbelül másfél órás procedúra, és február 2-án kaptam meg a papírt róla, hogy mindenki, mindenféle bizottság jóvá hagyta a dolgokat, a papírmunkák rendben vannak, és majd hogyha lesz eskütétel, akkor átvehetem a bizonyítványom. >> És minek a doktora lettél te? >> Hát a fizika doktora. >> Azt hogy kell elképzelni, aki nem ért ahhoz, hogy egy egy fizikus hogyan lesz doktor?

Szóval ez úgy van, hogy középiskola után te jelentkezel az egyetemre, van egy alapképzés és egy mesterképzés, és a mesterképzésről te mehetsz doktori képzésre.

Ez egy négy éves folyamat, aminek a felénél te teszel egy komplex vizsgát, és utána már nincsenek tantárgyaid, hanem csak a kutatásnak szenteled az idődet.

És a doktori végén neked kell írnod egy doktori disszertációt.

Így fizikusi körökben ez ilyen 100 oldal környékén szokott mozogni, irodalmi feldolgozással meg a saját munkáddal együtt.

Illetve kell kettő tudományos újságban elfogadott publikáció.

Ez egyáltalán nem ismeretterjesztő jelleggel íródik, hanem a tudományos közösségnek.

Ezt vettem észre. >> [nevetés] >> Igen, igen.

Tehát, hogy elküldhettem volna nektek, de nem biztos, hogy túl izgalmas lett volna. >> Felkutattam őket [nevetés] és oké. >> De szépek az ábrák, nem?

Jól megválasztottam a színeket mindenesetre.

Majd úgy is beszélünk. >> A többféle cikkem van.

Az egyik arról szól, hogy a fehérjékben ki tudtuk rajzolni, hogy hol vannak a legjobban vezető részek bizonyos fehérjékben, illetve ezekre írtunk egy Python programot, egy számítógépes programot, ami ki tudja számolni bármelyik kettő pont között a vezetőképességet. >> Mit jelent egyáltalán az a vezetőképesség?

Mi történik a két pont között?

Tehát ú most nagyon nagyot ugrottunk.

Tehát az történik, hogy vannak olyan kísérletek, amikben fehérjéket, ezek a sok atomból álló molekulák a szervezetünkben is megtalálhatóak.

Fehérjéket kettő vezető közé tesznek, mondjuk kettő fém közé, és ezekre valamilyen feszültséget kapcsolnak.

Ennek hatására az elektronok át fognak menni ezeken a fehérjéken vagy ezen a fehérje rétegen, és megnézik, hogy attól függően, hogy mondjuk milyen hőmérséklet van, vagy milyen hőmérsék hőmérsékletben helyezkedik el ez a minta, milyen az áramnak a mértéke, ami átfolyik rajta, vagy vannak olyan kísérletek, ahol már kifejezetten egy tű meg egy ilyen kis felület az, ami között van a feszültség, és egy darab fehérjén mérik azt, hogy milyen gyorsan vagy milyen mértékben jutnak át az elektronok ezen? >> Ez miért fontos? >> A fontossága az még talán egy picit váradt magára.

Inkább az volt a mindenféleképpen érdekes benne, ezek a kísérletek olyan 2000-es 2010-es években jelentek meg, hogy maga a viselkedése, tehát például a hőmérséklet függése vagy akár a vezetőképességnek, tehát hogy mennyire jól tudnak ezek az elektronok átjutni a fehérjéken, annak a mértéke elég magas volt, tehát meglepően magas. illetve az is érdekes volt, hogy minél nagyobb fehérjéket használtak, ez a vezetőképességnek az értéke nem nagyon változott.

Pedig azt gondolnád az ilyen kvantummechanikai intuícióból vagy feltételezésből, de majd ezt kibontjuk, hogy hogy nagyon gyorsan le kéne csökkeni a fehérjének a méretével.

És ezek érdekes kérdéseket vetettek fel, hogy mi lehet itt a mecchanizmus egyáltalán, miért mérjük ezt a nagy mértékű vezetőképességet, hogy lehetne ezt leírni, merthogy ezek kísérleti eredmények, akkor kéne rá valami modellt építeni, és innen indult igazából a az egész doktori kutatásom, de már előtte a mester és az alapképzés, és hogy az eredeti kérdést megválaszoljuk.

Tehát amikor én megírtam ezeket a cikkeket, elfogadták, ennek is van egy folyamata egyébként, tehát be kell küldeni egy újsághoz, akkor ott szakértők megnézik, visszaküldenek kérdéseket, vagy azt mondják, hogy nekünk ez nem tetszik.

És akkor meg kell keresned egy másik újságot, vagy akár még egy harmadikat.

Meg kell találni minden egyes tudományos cikknek, hogyha te tényleg meg vagy róla bizonyosodva, hogy ez egy ez egy értékes cikk. a helyét, hogy melyik újsághoz passzol, és ez eléggé nehéz.

Na és hogyha ez mind megvan, akkor te be tudod adni a disszertációdat.

Kettő bírálót választanak neked, egy külsőst meg egyetemit, akik elolvassák a disszertációdat, és kérdéseket írnak neked.

Ezeket még meg kell válaszolnod írásban, de a védésedán majd ott szóban is, ahol egy körülbelül 20-25 percben kell elmondanod négy évnyi munkát. úgy, hogy a kicsit tágabb fizikusi közösség is megértsen, mert nem csak a két bírálód, aki olvasta a a disszertációdat, nem csak ők vannak jelen, hanem az egész bíráló bizottság.

Ez még plusz, azt hiszem, négy ember, de most erre nem merek megküdni.

És akkor még ők is mondanak neked pár kérdést.

Én hármat kaptam, amire így nem tudsz felkészülni.

És ha ezeket megválaszoltad, meg lement az egész folyamat, akkor kiküldenek a szobából mindenkit, tanácskozik a bírálóbizottság.

Közben nekem sok barátom eljött a a védésemre, szóval velük tudtam beszélgetni, és ez egy picit így lenyugtatott.

A témavezetőmet az első pár percben még kérték, hogy maradjon, majd utána kijött, és akkor csak így vicceskedtve mondta, hogy hát nagyon sok időbe fog telni nekik, mire mire megtanácskozzák itt a dolgokat.

Nyilván akarta oldani a feszültséget, de bennem egyből az volt, hogy biztos valami hülyeséget mondtam, én nem fogom megkapni a doktorimat.

Aztán végül nem sokkal később visszahívtak és mondták, hogy akkor megvan, köszönik szépen.

Találkozol már akkor azzal a kérdéssel is, hogy eddig az volt az egész személyiségem, hogy én itt a doktorit csinálom, ez volt a célom, tök jó, középiskolásként kitaláltam, akkor megvan a 10x éves terv igazából.

És akkor így elérkezel a végére, és jó, hát akkor most hogyan tovább?

Mégis mit csináljak? >> Úgyhogy valahogy valahogy így írnám ezt az egészet.

Azt mondom, hogy szerintem most csináljunk, hogy erre koccintunk egy >> Hogyan tovább?

Igen. >> Azt nem mondom, hogy meghoztad a kedvem egy doktori elvégzéshez, de ez [nevetés] a veszély nem is fenyeget szerencsére. >> Pedig elég sok dígy előadást hallgatsz. >> Ühüm.

Figyelj csak, szerintünk állati fontos az, hogy az emberek valamelyest még laikusként is egy kicsit így beleártsák az orrukat a tudományba, hiszen az olyan aspektusokkal keresztül tudja megvilágítani az életet, ahogy más dolgok így kevésbé.

Neked mi volt az, ami olyan fiatalon egyszerűen ezt a óriási gravitációt biztosította, ami a tudomány felé vitt téged? és aztán egy fizikus doktor lettél.

Mi ez? >> Van egy ilyen anekdotám, hogy körülbelül 10 éves lehettem, amikor felfedeztem az öveges professzornak a könyvét, aminek az a címe, hogy kíseletezzünk és gondolkozzunk. >> Akkoriban egyébként nem rajongtam az olvasásért, de körülbelül addig eljutottam benne, hogy ki lehet számolni, hogy hány lóerősek vagyunk.

És ez valamiért nekem tökre bejött, hogy hogy ezt ki lehet számolni, meg lehetett úgy kapcsolni valamihez.

Talán akkoriban éppen így érdekeltek a motorok, de hogy ez egy ilyen kis szikra volt, mondjuk így.

De az igazi ilyen fellángolást az a középiskola adta.

De ott volt egy nagyon jó fizikatanárom, aki folyamatosan mutatott nekünk kísérleteket, hogy tudjuk valahova kapcsolni az éppen elhangzottakat.

Illetve volt egy picike fizika laborunk, ahol egyébként mindig kupi volt, ezzel tökre tudtam azonosulni és kellett csinálnunk különböző méréseket, mérési jegyzőkönyvet kellett írni, tehát ilyen nagyon komolynak tudtad ugye elképzelni magad.

És ő mondta, hogy van egy junior mérnökverseny, amire kéne tervezni egy rakétát.

Tehát ott a táblánál a laborban számolgattunk.

Ezek még olyan számolások voltak, amiket meg lehetett csinálni táblánál.

Persze akkor még nem sejtettem, hogy majd ha egyetemre megyek, lesz olyan számolás, amit én már nem fogok tudni megcsinálni, hanem majd csak numerikusan a számítógéppel.

De de egy kicsit ilyen hollywoodi filmbe illő volt, hogy jó, akkor most mi legyen a izé?

Tegyünk bele kerozint, számoljuk ki a sebességet, mikor lépi át a hangsebességhatárát, satöbbi, satöbbi.

És ez adott egy ilyen lendületet.

Azt hiszem, másodikak lettünk abban az évben ezzel a versennyel, vagy hát ezzel a tervvel.

És ezen felbuzdulva, még részt vettem versenyeken, az egyik az azt hiszem a Láncos Kornél fizikaverseny volt, és arra is kellett egy saját projektet vinni.

Petpa palackokból csináltam egy szökőkutat.

Aztán ami meg végképp ebbe az irányba terelt, az egy tudokverseny.

Ez a kutató, kutatódiákok országos mozgalmának a versenye.

És itt ugyanígy egy projekttel kell jelentkezni, körülbelül 15 percben kell előadnod, és a fizika tanárom arra gondolt, hogy építsünk erre egy atomi erőmikroszkópot.

Arról szól ez az egész, hogy meg kéne vagy meg akartuk próbálni azt, hogy létre tudunk-e hozni egy olyan mikroszkópot, ami atomi szinten tudja letapogatni a mintát.

Ez úgy történik egy sima, vagy mondjuk azt, hogy egy átlagos atomierő mikroszkópnál, hogy van egy kis nyelv a mikroszkópban, aminek a végén elhelyezkedik egy picike tű, de egy tényleg olyan tű, aminek a hegye az körülbelül egy atom. >> Wow!

És a lényeg az, hogy ezt a tűt fogod a minta fölött végigvezetni.

Nyilván annak van valamilyen mechanikája mögötte.

És erre a fényvisszaverő nyelvre, erre egy lézersugat irányítanak.

És hogyha nyilván ez meghajlik, mivel mondjuk a mintadomború, ezért ott a fény is egy picit más szögbe fog utána visszaverődni, és ezt hogyha egy szenzorra rárakják, akkor ezeket az eltéréseket tudják detektálni, és akkor ebből megmondani, hogy milyen a mintának a felülete. >> Ezt bocs, nem akarom nagyon elvinni a a vezérfonalat, csak érteni szeretném.

Ez mennyiben külön, mint amit a krausék csináltak az attózekundumos mérés.

Ott is ilyen nagyon gyors fény és lézer nyalábokkal vizsgálnak valamit. >> Az teljesen más. >> Jó. [nevetés] 100%-on külön poc. >> Szóval itt itt ugye itt maga a lézer, amit rávilágítanak erre a visszaverő felületre, az egy segédeszköz.

Tehát magában a mérésben nem vesz részt. azap, hogy amikor kettő nagyon közökeroz, akkor úgynevezett kölcsönhatás lép fel.

És en, hogyha ennek a nagyságát tudjuk mérni, vagy hát ennek a nagysága ez változik attól függően, hogy mennyire vannak közel >> egymáshoz, és nyilván ez tudja meghajlítani egy picit ezt a nyelvet, aminek a végén van a tű, >> de ott a lézer az csak segít a az egészben, tehát hogy az nem vesz részt a a mérésben.

A Krausféle az egy teljesen más dolog.

Ott arról van szó, hogy igazából lézer fényfelvillanásokat hoznak létre, >> méghozzá annyira kicsiket, 10 a -18on másodperc >> és ezt ráadásul úgy tudják létrehozni, hogy egy másik lézerrel hozzák létre ezeket a rövid fényfelvillanásokat.

Szerintem a részletekbe most nem feltétlen kell belemenni.

És hogy kábé kioltja az egyik a másikat. >> Nem, nem.

Tehát, hogy a az van, hogy egy akkor mégis csak menjünk bele a részletekbe. [nevetés] Tehát az van, hogy amikor egy ilyen lézer felvillanás ér mondjuk egy gázt, akkor annak az atomjai fel tudnak gerjesztődni, illetve azok is tudnak kibocsátani valamilyen sugárzást.

És hogyha egy ilyen kibocsátott sugárzást jól izolálsz, akkor az lesz ez az attoszekundumos felvillanás.

És ez azért jó, vagy hasznos, vagy nagy áttörés, mert ezen az időskálán lehet megfigyelni az elektronoknak a dinamikáját, mert ezek nagyon-nagyon gyorsak.

Hogyha eggyel visszább megyünk, ugye itt ilyenkor a femptoszekundumot szokták még emlegetni, a femptoszekundum meg az atomi rezgések, az atomok mozgását mutatja meg.

Az elektronok azért izgalmasak, mert ők szoktak mondjuk a kémiai kötésekben részt venni.

Tehát ott a kötéseket, anyagátalakulásokat, ilyesmiket lehet megfigyelni, vagy akár azt, hogy az elektronok árama az hogyan megy.

Azt fontos itt kihangsúlyozni, hogy olyat még nem tudnak leginkább tudomásom szerint, hogyha bármelyik hallgató hallott ilyenről, akkor légy szíves adja tudomásomra.

De azt nagyon nehéz elérni, hogy térben és időben is jó felbontásod legyen.

Vannak erre kísérletek, de nem egy ilyen bevett szokás, hogy akkor meg tudsz venni egy…

Említett entitások

Témák

  • kvantummechanika
  • biológia
  • kvantumbiológia
  • fehérjék kvantumos vezetése

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Papp Eszter

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Papp Eszter: Túl a biológián - Kvantumgépek vagyunk mi is?”

Miről szól ez az epizód: „Papp Eszter: Túl a biológián - Kvantumgépek vagyunk mi is?”?

Papp Eszter tudománykommunikátorral a kvantummechanika és biológia kapcsolatáról elmélkednek. Szó esik a kvantumbiológiáról és a fehérjék kvantumos vezetését kutató munkájáról. Az epizód a Mindenségit! című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 01..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Papp Eszter: Túl a biológián - Kvantumgépek vagyunk mi is?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Pázmándi Gergely, Varga T. Róbert.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Papp Eszter: Túl a biológián - Kvantumgépek vagyunk mi is?”?

Fő témái: kvantummechanika, biológia, kvantumbiológia, fehérjék kvantumos vezetése.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Papp Eszter: Túl a biológián - Kvantumgépek vagyunk mi is?”?

Megjelenés: 2026. 03. 01.. Hossz: 1 óra 45 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/mindensegit-2/167-papp-eszter-tul-a-biologian-kvantumgepek-vagyunk-mi-is

Több epizód a Mindenségit!-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból