Mindenségit!

Mártonfi Attila: A magyarok szitkozódásban is világelsők

· PT2H10M41S

Összefoglaló

Mártonfi Attila nyelvész, informatikus, a magyar helyesírási szabályzat és a Nagy Ozirisz helyesírás egyik főszerkesztője a Mindenségit! podcast vendége. A beszélgetés középpontjában a káromkodás és a szitkozódás fogalmi különbségei állnak, különös tekintettel a magyar nyelv…

Röviden

Műsor
Mindenségit!
Megjelenés
2026. 03. 22.
Hossz
2 óra 11 perc
Szereplők, említett nevek
Mártonfi Attila, Pázmándi Gergely, Varga T. Róbert
Témák
nyelvészet, káromkodás, szitkozódás, magyar helyesírás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — Káromkodás vs.
  2. — Szitokfajták 0:09:42 A szitkozódás funkciói 0:26:46 Kommunikációs eszköz a bazmeg? 0:30:46 Kettős kódolás 0:31:20 A nyel
  3. — El tud romlani a nyelv? 0:44:49 Nyelvtannácizmus 0:56:39 Áltlános hibák 1:03:10 Pisi vagy húgy? 1:05:43 Alvonatkozói mel
  4. — Minden szubjektív 1:20:54 Helyesírási szótár 1:29:48 Szókincs 1:34:47 A magyar nyelv eredete 1:52:37 Modern nyelvi model
  5. — Mi számodra a boldogság? 🙏🏻 A Mindenségit! epizódjai a segítséged nélkül nem jöhetnének létre.

Ebben az epizódban

Apámat megkérdeztem, hogy mit mi ezzel a baj, mit jelent az, hogy [ __ ] Hát a [ __ ] édes kisfiam az egy olyan nő, aki szórakoztatja a férfiakat.

Ez nem tudom, mi az olyan csúnya dolog.

És utána megkérdeztem, hogy ugye már második feleségedét.

És a második feleséged az [ __ ] Igen.

A jó Isten megáldjon mindenkit.

Az a helyzet, hogy talán mostanában leszoktunk róla, de akkor amikor elkezdtük az adást, akkor igazi kocsmafilzófálgatós hangulatban beszélgettünk.

Ebből kifolyólag rengetegszer elhagyta a szánkat egy-egy ízesebb kárramkodás, amit nagyon sokan nem vettetek jó néven, mondván, hogy egy ilyen intellektuális műsorban ez nem illik.

Na most az van, hogy talán volt hatásotok arra, hogy mi egy kicsit hátrébb léptünk, vagy visszább vettünk ez ügyben, de azért egy jó ízes kárkodás az azért mégiscsak jól tud esni nekünk még itt a műsorban is.

Viszont akkor most felhívnám mindenki figyelmét arra, hogy amennyiben kisgyerekekkel szeretnétek ezt megnézni, vagy nem szeretitek a csúnya szavakat, akkor lehet, hogy itt az alkalom megnyomni azt a kis piros X-et, mert ma lehet, hogy el fog hangzani egy-két csúnya szó.

Ettől függetlenül legyetek kedvesek megnyomni azt a gombot is, hogy feliratkozás, meg a kedvenc káromkodásaitokat majd ide leírni.

Ugyanis ma vendégünk Mártonfi Attila, nyelvész, informatikus, a magyar helyesírási szabályzat és a nagy Oziris helyesírás egyik főszerzője.

Hát a helyesírási szabályzatnak a főszerzője az az MTA megfelelő bizottsága, de valóban közreműködtem a annak a létrejöttében.

A Zoziris helyesnak tényleg a két szerzője közül az egyik vagyok.

Sziasztok, örülök, hogy itt lehetek.

Milyen kárkodással kezdjünk, [ __ ] meg.

Méghozzá azért, mert hogyha káromkodásról beszélünk, akkor lehet, hogy szőrözősnek tartotok, de mintogy szakmám, egyik szakmám a nyelvészet, és azon belül is szótárkészítésen lexikográfiával foglalkoztam és foglalkozom igen sokat az életemben, ezért szükségesnek tartom a fogalmi pontos körülhatárlást.

És a káromkodás az igazából az istenkáromlásnak a másik megnevezése.

Ezeket jobb esetben, hogyha figyel az ember arra, hogy hogy nagyon aprólékosan, analytikusan gondolkozzék, akkor szitkozódásnak lehet csak így Igen.

Tehát a szitkozódást és a káromkodást érdemes szétválasztani, mert a káromkodás az tulajdonképpen az, ami a teringetét például a a teringetét az miért lesz?

Akkor ha tanároskodhatok egy kicsit.

Azért hívtunk, hogy miért miért káromkodás az, hogy teringettét?

Hát ez szerintem nem azért, mertogy egy explicit szó, hanem azért, mert valami olyan szituációhoz fűzzük, amikor fel vagyunk baszódva, és azt ventiláljuk.

Nem, mert attól még, hogy ventilál az ember és azt mondja, hogy a a rada a zöld zsalugáteres radai rossz se vegye meg, ez gyönyörű szitkozódás, de nem káromkodás, hiszen nincsen benne istenkáromlás, nem ütközik a tíz parancsolatnak abba a parancsolatába, hogy a az Úr nevét hiába szádra neved, ellenben a teringettét az valamiért mégis a teringettét ugyanis a teremtőjét, a teremtő urát eh helyett áll magyarán tényleg istenkáromlás.

Nem a teremnek a búrájáról van szó, ami ott fönt van a lámpa körül, hanem egy ilyen áttétel, egy hangozási hasonlóságon alapuló átvitel le a teremtőnek.

Ugyanz az iskoláját, az istálóját, az meg az az istenit helyett áll, az is káromkodás.

No ha semmi olyan csillagozás, kisipolás, gondolom ebben az adásban nem lesz kisipolás.

Nagyon lenne idő után, de bizonyos magukat komolyabban vevő.

Nem tudom, hogy ettől komolyabb-e.

Orgánumak azok nagyon szeretnek mindent kisipolni.

Hát lehet, hogy jó kikötelezettségük is van.

Én nem tudom ezt nem is érdekel.

De mindenesetre sipolni, senki nem sipolna ezen semmit.

Az, hogy [ __ ] meg, az meg egy attól függ, milyen helyzetben az lehet egy mondatszó, de nagyon sokszor semmi más, mint egy diskurzus partikula, hogy megint a szakmánál maradjak.

Ugye ez a megnyilatkozás szakaszokra való tagolását szolgáló nyelvi eszköz.

De Attila akkor akkor mi kijelenthetjük a közönségünk felé, hogy gyerekek mi egyáltalán nem is káromkodunk, mi csupán szitkozódunk, hiszen az Istenn szíjuk.

Mondom, ez a lényeg egyébként már egy hívő ember számára.

Én nem vagyok hívő, de általában az Istent és a tehát az Istenkáromlás valamilyen rejtésoknál fogva engem is zavar.

Az, hogy igazán cifrákat mondjon valaki, az meg egyáltalán nem.

Ugye és szoktad magad, ugye említetted, hogy jó, hogyha az ember így analitikusan gondolkodik, meg hogy szóval, hogy te vizsgálod-e magad, hogy vajon miért érzed így?

Ö ezen én gondolkoztam és nem tudtam rájönni.

Érdekes egyébként, mert mert mondom lehet, hogy másokat bántunk azzal és érzékenyek vagyunk a Nem nem tudom miért igazán.

Ö soha nem nem is hívő közegben nevelkedtem, soha nem is voltam istenhívő, de valahogy ez valószínűleg túl nagy a a az az érzelmi energia, de ugyanakkor másik irányról is bánt.

Én számomra ez a bizonyos parancsolat azt is jelenti, hogy legyen bárki hívő vagy nem, de ne folyamatosan azt hangoztassa magáról, mert akkor is hiába veszi a szájára.

Tehát ne keverjük bele azt, ami nem ide való.

Érdekes, mertogy én amikor futballpályán vagyok, és kihagyok egy helyzetet, vagy valamit elrontok, akkor nagyon sok esetben két dolgot szoktam szidni.

Az édesanyámat, aki szegény már nem él, és ennek még inkább szerintem ez így a a súlyát fokozza.

És sokszor van az, hogy ezek így elhagyják a számat.

Tudom, nagyon alapári, de ilyenkor valahogy abban az idegállapotban nekem ez így ilyen ilyen ilyen, hogy mondjam, ilyen könnyebbséget vagy a a feszültségemnek való megszabadulását generálja.

És aztán amikor lejövök a pályáról és akkor lenyúszom és egy egészen más idegállapotba kerülök, akkor pedig elgondolkodom, hogy oké, akkor az inkább az anyámat kellett volna összejam többet, mint a jó istent, merthogy lehetséges, hogy azzal, hogy a jó Istent a számra veszem, a társaságban vannak olyanok, akik valóban hívők, és őket igenis bántom, miközben őket eszem ágában nincsen bántani.

Ez nagyon-nagyon reális és szép gondolat egyébként.

Én is gyakran a saját saját anyámat veszem a számra.

Főként azóta, mióta 13 voltam, és egyszer egy családi veszekedésben ráművöltött, hogy a [ __ ] anyád édes kisfiam, amire nem tudtam mást csinálni, mint röhögni és akkor ez így nagyjából a veszekedésnek a végét is jelentette.

Talán még azt mondtam, hogy hát így kell megtudnom, de erre már nem emlékszem.

Ezt lehet, hogy már csak a idő megszépítő távolságot teszi hozzá.

Én azt szeretném kérni, hogy elhangzott az is, hogy ennél meg a Radai Rossebb, hogy az mit jelent, mert szerintem azt szeretjük a mai napig használni.

Nem tudom, hogy hogy lehet, hogy a az ilyen millenniálok, vagy nem tudom, ez a legfrissebb generáció kevéssé használja, de szerintem az még mind máig megvan a magyar nyelven.

Nem roseb a rossebb, a fene, a franc, ez nagyjából ugyanaz.

A francról talán jobban lehet tudni, hogy ez a francúz korán a szifilisz.

Ó, a rosszebb szint ugyanúgy, a fene az meg valami bőr bőrbetegség, talán bőrrákot jelentett.

Ugye nagyon nehéz ezeket átfordítani egy az egyben mai orvosi kifejezésekre ezeket a régi betegségneveket, mert sokkal inkább tüneti alapú volt.

Mindenesetre olyat is mondunk, hogy a rákegye meg.

Az nekem elég újdonság volt valamikor a 90-es években talán, vagy a 2000-es években, de nem hiszem, hogy azért, mert akkor jelent volna meg, ha nem nekem nem jött szembe korábban, de ugye ez ugyanaz a kör.

Tehát itt szépen talán sokszor fogunk még ezzel szembesülni, gyanítom, de most ez ez talán az első ilyen helyzet, hogy bizonyos szemantikai jelentéstani körben levő fogalmak csereszabatosak hasonló szitkozódó mondatokban, például a mindenféle betegségnevek.

Ö hát tulajdonképpen az azt jelenti, hogy dögöljön meg az illető, mert hogy egye meg az adott betegség.

Ö és a radai az csak szerintem csak jól hangzik.

Ugye a zöld zsal a zöld zsalugáteres a radai rossz se vegye meg.

Az nagyon ropognak főként, hogyha jól beskáláztam volna a beszédemet.

A zöld zsalugáteres radai rossz se vegye meg valahogy így.

Erről meg egy volt tanárom, mesterem, beszédtanár Vaha Imre adta elő ő egyházi középiskolába járt Győrben talán Bencésekhez és ott ugye hát a káromkodás tilalma az kemény volt, de a paptalárok azt javasolták, hogy ha jót akarnak ki ontani a szívükből, akkor mondják azt, hogy a zöld zsalugáteres a Radai rossz se vegyen meg.

És ez volt a legdurvább szitkozódás, amit ajánlottak is nekik.

De egyébként mi egyáltalán annak az oka, hogy késztetést érzünk káromkodni?

Mi a káromkodás és a szitkozódás funkciója?

Hát ez nem nyelvészeti kérdés, ez gondolom pszichológiai kérdés, és ebben én nem érzem különösebben illetékesnek magam.

Eszembe jut József Attilától a az embernekkél káromkodni kedve.

Nem biztos, hogy pontosan idéztem.

Ö de hát van amikor kedvek az embernek káromkodni.

Ö nyilván feszültségoldó szerepe van.

Tehát ez, ahogy mondtátok is, ez nem ez nem nem kérdés, de hogy hogy ez miért alakult ki az emberben evolúciósan, hogy hogy mond néhány furcsa mondatot, aminek igazából semmi értelme, és már maga se érti a szavakat benne, és ez ettől könnyebb lesz neki.

Hát valamiféle ventiláció, de hát hogy ez miért így?

Nem tudom mennyit lehet erről tudni, de erre valami evolúcióbiológust, pszichológust lehet, hogy lehetnek.

És létezik olyan nyelv, amiben nincs káromkodás.

Azt nem gondolom, hogy nem tudom, nem tudom, hogy van-e ilyen kutatás.

Ugye nyelvi univerzálék kutatása az az általános nyelvészet egyik legfontosabb tevékenysége.

És a nyelvi univerzá azt jelenti, hogy olyan dolgok, amelyek minden nyelvre jellemzőek.

Ö sose hallottam arra vonatkozó megállapítást, hogy a szitkozódások, én maradok azért inkább ennél.

Azok nyelvi univerzálék-e vagy sem?

Azt janítom, hogy igen, de nem tudnám se alátámasztani, se cáfolni.

Abban viszont én így laikusként egyértelmű különbséget vélek felfedezni, hogy egyes nyelvek eléggé szűk körben körülhatárolható szókészlettel bírnak eme csodálatos fenomén kifejezésére. míg többek között a magyar, illetve nem tudom, hogy még hány olyan nyelv van, amiben ilyen fantasztikus skálán lehet szitkozódni, de abban biztos vagyok, hogy szerintem ha valamiben az elsők között vagyunk, akkor az ez meg az alkoholfogyasztás.

Igen, igen, az talán nem szerintem, hogy megyünk kelletre, akkor azért a vodka ott eléggé tud csúranni, cseppenni.

Ö de ezen én is gondolkoztam, mert tudtam, hogy ez a téma elő fog kerülni, és én általában nem szeretem a azt, hogyha azt gondoljuk, hogy a mi anyanyelvünk, a mi földünk, a mi korunk, a mi fajunk, akármink különleges a többihez képest, de ebben az esetben az az érzésem, hogy ezt nehéz lenne cáfolni, alá alátámasztani talán először két a két is kifejezem, és utána alátámasztással is szolgálok.

Tehát nyilván azért b biztos, hogy az hozzájárul ahhoz, hogy mi ezt gondoljuk, hogy ez az anyanyelvünk, ezt ismerjük legjobban.

Tehát ennek a megfelelő skáláiról van a legtöbb tapasztalatunk.

Ugyanakkor nem tudom elképzelni, hogy azért normális szintű idegennyert tudásnál ne tűnt volna föl.

Márpedig azért szerintem az valamennyire mindegyikünknek van. ne tűnt volna föl, hogy ez ez téves lenne, és mondjuk angolul a fák sí és még öt másikon kívül egy szavas akármin kívül lehet hasonlót játszani.

Mondok először egy anekdotikus történetet.

Apám nyelvész volt, és aránylag sokat volt, de pláne, hogy abban az időben számítva külföldön. ö szeretett azzal szórakozni, hogy és a külföldieket szórakoztatni, főként oroszokat vagy oroszul tudókat, hogy oroszra szó szerint lefordított magyar szitkozódásokat, és nagyon nagyon-nagyon erős hatás volt.

Pedig hát az oroszban is, ahogy mondják eléggé szép spektruma van a szitkózódásoknak.

És itt csatolnék vissza, hogy az Urban Dictionary, ami most ellenőriztem, csak angolul, vagy lényegében csak angolul működik.

Mit tudom én a 90-es években különféle nyelvi szekciói voltak és bőven a magyar volt, aminek a legnagyobb címszószáma volt.

A második volt az orosz, angol hátul ballagot.

Tehát ott feltehető feltehető, hogy azért jobbár anyanyelvi beszélők írták be a saját nyelvükből.

És igen, ö látható, hogy a magyar adatközlő az ö nagyon-nagyon elő bizonyítani akarta a magyar nyelvnek az ilyen téren való variabilitását.

Tehát ilyen dolgok is jelentek meg abban a szerencsétlen szótárban, hogy ülgyűrű fütty, mármint a szellentés.

Szerintem a szellentésre mindenütt.

Szerintem végigjátszotta, hogy a szellentésnek minden magánhangzóval csináljon egy esperente űzpürüntű satöbbi elnevezést, és így jött ki neki a gyűrű fütty.

Hát legyen alkamra hang például lehet nem alfarhang az alfarhang az az szintén létezett.

Tehát hm de jó de de hogy azért ez ez ez biztos, hogy a statisztikát eltolta valamilyen irányba.

De de gyanítom, hogy itt emögött ténylegesen valami van, hogy mi ezt akartam kérdezni, hogy mit gondolsz, hogy a magyar az egy speciálisabb nyelv, vagy mitől lehet, ha azt?

Ez nyilván megint csak azt kell mondanom, hogy ez nem nyelvi kérdés, hanem mondjuk szociálpszichológia, társadalomtörténet.

Ög azt tényleg el lehet mondani, hogy a Kárpátmedence, ahol a magyarok élnek idestova több mint 1000 éve, az egy ilyen nagyon átjáróház, kelet-nyugat, észak és dél között.

Tehát ilyen értelemben ez az európai civilizáción belül egy speciális helyzet.

Ö és ez a speciális helyzet járhat mondjuk többlet feszültséggel.

Ugye a három része szakadt Magyarországnál is biztos, hogy voltak erős feszültségek.

Az, hogy a reformá se a reformáció, se az ellenreformáció nem tudott győzni a másik felett.

Tehát nem lett vallási értelemben egy egy erősen domináns vallás, hanem két nagyjából egyforma társaság feszült egymásnak. tulajdonképpen már a Árpádháza óta a király…

Említett entitások

Témák

  • nyelvészet
  • káromkodás
  • szitkozódás
  • magyar helyesírás

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Mártonfi Attila: A magyarok szitkozódásban is világelsők”

Miről szól ez az epizód: „Mártonfi Attila: A magyarok szitkozódásban is világelsők”?

Mártonfi Attila nyelvész, informatikus, a magyar helyesírási szabályzat és a Nagy Ozirisz helyesírás egyik főszerkesztője a Mindenségit! podcast vendége. A beszélgetés középpontjában a káromkodás és a szitkozódás fogalmi különbségei állnak, különös tekintettel a magyar nyelv… Az epizód a Mindenségit! című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 22..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Mártonfi Attila: A magyarok szitkozódásban is világelsők”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Mártonfi Attila, Pázmándi Gergely, Varga T. Róbert.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Mártonfi Attila: A magyarok szitkozódásban is világelsők”?

Fő témái: nyelvészet, káromkodás, szitkozódás, magyar helyesírás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Mártonfi Attila: A magyarok szitkozódásban is világelsők”?

Megjelenés: 2026. 03. 22.. Hossz: 2 óra 11 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/mindensegit-2/170-martonfi-attila-a-magyarok-szitkozodasban-is-vilagelsok

Több epizód a Mindenségit!-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból