Mindenségit!

Az üveghegyen túl lakik a józanság

· PT53M45S

Összefoglaló

A Médiaunió és a Mindenségit! podcast közös adásában Mészáros Piroska addiktológiai konzultáns és Lackfi János író, költő vendégszerepelnek. A beszélgetés során a meseterápia és a kreativitás szerepét vizsgálják a függőségek megelőzésében és kezelésében. Elhangzik, hogy a…

Röviden

Műsor
Mindenségit!
Megjelenés
2026. 03. 06.
Hossz
54 perc
Szereplők, említett nevek
Varga T. Róbert, Pázmándi Gergely
Témák
addiktológia, meseterápia, kreativitás, függőségek
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Sziasztok! >> Helló mindenki! >> Ez itt a Médiaunió, a függőség hétjele és a Mindenség podcast közös produkciója. >> Így van.

Ha jól emlékszem, eddig még kifejezetten kreatív irányból nem közelítettük meg azt, hogy mit lehet csinálni a traumákkal, vagy mit lehet csinálni a függőségekkel, de ma erre teszünk kísérletet, ami egy nagyon érdekes dolog, hiszen sajnos a mai világban >> sokkal kevesebb időnk marad a kreativitás megélésére és annak a lehetőségeinek kiaknázására, mint az illendő v.

És hogyha minden igaz, akkor reményeink szerint ki fog derülni, hogy a kreativitás az nem csak, hogy megelőzésében, hanem a különféle addikcióknak a kezelésében is mennyire fontos szerepet tud játszani. >> Mai vendégeink Mészáros Piroska, addiktológiai konzultáns és Lackvi János, aki költő, író és műfordító.

Hálás szívvel köszönjük, hogy eljöttetek. >> Köszönjük, hogy >> sziasztok a meghívást. >> Sziasztok.

Mi már jó elég sok beszélgetést folytattunk az addikció témakörében, de mindig érdekel az, hogy ki mit gondol arról, hogy mikortól beszélünk függőségekről és egyáltalán mi az, hogy függőség?

Hát már csak azért is, mert hölgyeké az elsőbbség.

Én kezdeném a felépüléstől, ha megengeditek. >> Visszafelé. >> Visszafelé.

A definíciója, hogyan én szeretem ezt megfogalmazni.

Ö tehát, hogy én azt gondolom, hogy a józanság munka, a felépülés az tulajdonképpen a magamhoz méltó életnek a kidolgozása.

És a és a függőség az pedig az pedig az, amikor tulajdonképpen az élet kiesik abból, amit csinálok, hogy hogy hogy a családi kapcsolataim rámennek, a munkahelyem rámegy, egyáltalán elveszítem magam abban a cselekvésben, vagy abban a szerzatban, amit ami éppen nekem adja.

Hát én arra nem számítottam, hogy az első megszólalás az egy tételmondat lesz, mert úgy hangzott, hogy a józonság munka, ugye?

Tehát végig kell gondolni, hogy ahhoz, hogy az ember józan életet él, abban nagyon kemény munkát kell tenni ezek szerint.

Hát ezek szerint igen, de hogy az a tapasztalás is, hogy nagyon sokan úgy jönnek el, mondjuk ugye korábban én a Nyírógyola kórházban dolgoztam, a az addiktológiai osztályon voltam terapeuta, és nagyon sokan ugye úgy jöttek el, hogy hát le kell tenni a cuccot és kész, hát nem kell inni, nem iszom, és akkor utána megoldódik minden.

Hát akarat erő kérdés az egész, nem? >> Hm. >> Fejben dől el minden, ami egyébként valóban így van.

Én ezt megfigyeltem. olyan, mintogyha egy dominó rendszer lenne a fejünkben, és jön egy trigger és és elburul az egész. >> Hüm, >> és akkor már úgy döntök, hogy ezt mégsem bírom elhordozni. >> És van még egy ilyen mondat, ami a józanságmunka ellen hat, hogy majd én tudomm, >> hogy hogy majd én majd én megoldom egyedül. >> János, te elég sok mindent tudsz szerintem erre rezonálni, de mindenek előtt azt mondák, hogy neked mi a definíciód a függőség kapcsán?

Én nagyon szeretem azt a tételmondatot, már nem tudom, hogy honnan ilyen szakirodalomból innen-onnan is már rterjesztésből, hogy a hogy a a függőség voltaképpen a tárgyát keresi mindig bennünk.

Tehát, hogy hogy ha azzal, hogy egy valamit leteszek, nem biztos, hogy megoldódnak a dolgok, mert mert akkor rögtön elkezdek keresni egy pótszert.

Vagy én a nekem 24 25 év munkám van a cigi letevésében, és ugye 16 éve vagyok száraz alkoholista, ilyen, hogy mondják ez elméleti alkoholista, nem gyakorló éppen. hogy ma mindig csak ma nem iszom.

És és látszik az, hogy az édességtől a netpörgetésig a szóval minden minden minden próbál betolakodni abba a jól bevált mechanizmusba, hogy hogy megszorulok szűkölök elmagányosodom nem érzem értékesnek magamat, és akkor valami gyorsal földobom ezt a történetet addig, amíg és akkor akkor egy darabig úgy ellebegek, és akkor megint lemegyek, akkor megint valami gyorsat keresek.

Ez a gyors lehet úgy lassú, hogy mondjuk rámegy két és fél órám, hogy hülyeséget nézek semmit. >> Tehát ez a gyors lassú vagy lassú gyors?

Ugye >> ha valaki egy függőség rabja, az egészen bizonyosan visszavezethető egy ilyen belső problémakomplexumra, vagy úgy is fogalmazhatnánk, hogy mondjuk traumákra, vagy valamilyen olyan dologra, >> vagy a hiányra, >> sebzett, >> egy ilyen belső űrre.

Igen. >> Nos, akkor viszont ha ez így van, vagy amennyiben ez így van, igazából akkor nem az alkoholtól vagy a cigarettától kéne elszakadnom, hogyha a függőségemmel szakítani szeretnék, hanem azokat a generátorokat kéne adresszálnom magamban, amik ezt ebbe engem belehajtanak.

Erről mit gondoltok? >> Hát ugye az, hogy leteszi az ember a választott szerét, az abban segíti meg, hogy benne tud lenni abban, ami a feladata.

Tehát hogyha én ugye én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy én konzultánsként dolgozom, tehát nekem nem volt benne az élettervemben, hogy emberekkel foglalkozzak.

Én üzleti szférából küzdöttem le magam az egészségügybe.

Ez csak azért fontos, hogy hogy hogy nem nem volt ilyen tervem, hogy orvosps pszichológus pszichiáter.

Tehát, hogy én mint konzultáns a az itt és mostban vagyok a klienseimmel egy partneri kapcsolatban, egy ötletelésben.

Ez nagyon-nagyon fontos, hogy hogy hogy ezt a ezt a részét próbálom egy tehát, hogy egy egyen egyenrangú kapcsolatban dolgozunk, arra törekszünk, amíg az aktív időszakában vagyunk a függőségnek, hogy hogy hogy ne kelljen érezni azt a fájdalmat, vagy vagy hogy vagy hogy hát mit mondanak, hogy hogyan kezdődik el a szerat, hogy hogy az jó, az agyja, nem?

Hogy hogy hogy buli >> buli lelazuló >> gyereke bokorba rá és ráásul >> akkora feeling olyan flash juj te fügy utazol jaj vagy ilyen lúer vagy akkor maradhatsz itt is egyébként >> hogyha vissza tudtok emlékezni az első szál cigire én nagyon-nagyon megdolgoztam a függőségemért amiből lettem másfél doboz cigi az borzasztóan rossz volt.

Én úgy emlékszem, hogy az első cigi nagyon rossz volt ilyen 13-14 éves koromban, de mivel a pajtásaimmal együtt szívtuk el az első cigit, adott egy ilyen felnőttség feelinget, hogy akkor mint egy ilyen instant beavatás, hiszen ez, hogy már ugye nincs nincsenek beavatási szertartások, de mégis akkor egy gyerek megcsinálja magának úgy, hogy megissze az első pohár alkoholt, elszívja az első cigit és és lát, hogy ez jó.

A törzs tagjáv, >> hogy a törzs tagjává váltam, és hogy és hogy és hogy tulajdonképpen el is lesem a tánclépéseket otthon, hogy egyébként apu hazajön, felpattintja a sört, anyu hazajön, látja, hogy apu ideges, beveszi a gyógyszereket, leülnek a konyhába, rágyújtanak, és megkérdezik, hogy mi volt az iskoláb, és mondom, hogy semmi.

De hogy de hogy de hogy de hogy kábé kábé így így így bele lehet tanulni ebbe, hogy hogy akkor >> mondjuk a kapcsolódásaink helyett >> jó nagy egy tálcastivel, csak hogy ott teljes legyen a >> hát de az meg az meg a az meg a kapudrog.

Én én azt gondolom, hogy az, hogy megtanultuk, hogy a víg az az, hogy hogy kajálunk, szerintem ott kezdődött minden, >> hogy hogy jóan ne sír el, itt van a fánk, vagy itt van a cukorka, vagy a egy kicsi kém.

Amúgy nekem még ez is volt, >> ugye, mert akkor mindig kaptam olyan egyébként nem olyan nagyon, de de hogy akkor valahogy az olyan olyan megtörténik ez a beavatódás, ez az instant beavatódás, hogy hogy akkor én én én már serdülőként akár rákapok annak az ízére, hogy valamit használok, de ez lehet most már ugye a kütyűfüggéshez számítógépes játék, akkor most már tényleg bármi lehet.

És hogy és hogy és hogy egy kliensem, egy csoport mondta, hogy tulajdonképpen az olyan, mint a táltos pótló.

Nagyon szeretek táltos paripás meséket mondani.

A hagyományból táltos paripa az a belső erőközpontunkat jelölte.

És ugye nem is véletlen, hogy Rozant képébe találkoztunk a táltossal, és föl kellett táplálni, hogy ez egy gyönyörű szép parázsal lehet >> és parázs és parázsal kellettetni.

És akkor azt mondta az egyik kliensem, hogy hát tulajdonképpen a választott szeretáltó pótló.

És ez gyönyörű szerintem, >> hogy hogy ahogyan beleébredek a az életbe, a valóságba, rögtön valamilyenné válok.

Ugye am megszületik egy kisgyerek, az úgy jó, ahogy van, úgy tökéletes, ahogyan van.

De rögtön megítélik, miért sír, miért nem sír, miért eszik, miért nem eszik, ezért, azért, nem azért.

És akkor szépen így kezdek beleszürkülni az életbe, hogy volt bennem egy nyitottság, egy kíváncsiság, egy felfedezni vágyás, és aztán elkezdték beszabályozni, hogy hogy ebből mi a valid.

És hát a én meg miután ugye kapcsolódni akarok, alkalmazkodni akarok, akkor azt a részét, amit éppen nem fogadnak el, azt záróelbe rakom a személyiségemnek.

És akkor így így így mendegélek előre az életbe, és mindig valamit zárójelbe teszek.

Hát a gyerekek zsenik, mert olyan szuper képességeket fejlesztenek ki.

Nekem a láthatatlanság volt egyébként, de hogy de hogy nagyon sokfélét tudunk, és hogy és hogy akkor így túl tudjuk élni azt a helyzetet, ami egyébként nehéz, ami fájdalmas, ami ezért azért amért nehéz. >> Én az ellenkező taktikát folytattam.

Én még mindig idegesítően felhívtam magamra a figyelmet, hogy >> igen az hogy hogy >> bedobáltam a tananyagba szervesen nem illeszkedő megjegyzésekkel szórakoztatja osztálytársaim.

És akkor egyszer csak ugye felnőtté válunk és akkor kiderül, hogy hogy hogy igazából már nem a túlélés a feladat.

Csak addigra már lehet, hogy szerthasználunk, lehet, hogy tönkrement egy-két házasság, lehet, hogy egy csomó minden, mit tudom, elvesztettem a munkahelyimet, bármi lehet, és hogy és hogy ott van a a függőségem is még így a tetejében. >> János, te itt is, de már korábban sokszor sok helyütt elmondtad, hogy te olyan alkoholista vagy, aki nem iszik ma már?

Hát igazándiból a kialakulás az ilyen kedélyes volt.

Nem is nagyon volt pénzünk PR, mert ugye mi nagyon fiatalon házasodtunk, most már 30 harik éve vagyunk házasok, és én voltam 19, tehát már a házasság időpontjában 20 éves, feleségem 18 és és nagyon-nagyon tehát jöttek sorba a gyerekek ugye egymás után és két egyetemista gyakorlatilag miből tartja el őket, mindent is csinálta, mint munkát, és volt egy ilyen pörgős életritmus.

Pénzünk viszont nem nagyon volt.

Tehát úgy egy ideig azért nem lettem alkoholista, hanem volt miből.

Aztán az ember rájön, hogy azért ha nagyon akarja, akkor van miből.

És és akkor mindig a kis kis pohárkámat meg akkor ott a már kiköltöztünk zsábékra, akkor ott tököm van egy egyébként nagyon ajánlom a pincét, de nem olyanoknak, akik nem tudják tartani a mértéket, mint például én.

Ami igazán aggasztó és utólag nagyon egyrészt hálás vagyok jó Istennek, hogy ettől ö megmentett, hogy én valamit elkövessek ittas állapotban, mert szépen akár az egyetemen is beültem a diákokkal, söröztünk egyet, és akkor mentem haza a kocsival a a kis összekötő úton, ahhoz sosincs rendőr.

Tehát Pilis Csaba és Zsábék között tényleg 17 év alatt egyetlen egyszer nem láttam rendőrt valóban.

Na de ha valaki elém ugrott volna mondjuk egy gyerek a sötétből, és tényleg nem tehetek semmit róla, akkor se tudom se magamnak megmagyarázni.

A másik meg, hogy életem végéig rohadok a börtönbe.

Mert mert egyszerűen hát tényleg bennem volt a benne volt a PS.

Nem tudom meg soha az se, hogy mi lett volna, ha nincs benne.

Lehet, hogy akkor is elütöm és így tovább.

Szóval, hogy amikor már így szóval, hogy elkezdte ez gumírozni a az a minimum etikámat, tehát és akkor már az, hogy hogy mit tudom, otthon idegesebb vagyok, vagy vagy könnyebben vagy beszólogatósabb, vagy kiabálósabb, vagy nem tudom, tehát olyan elvileg nem tesz kárt, de hát azért tesz, az az még hagyján, de itt ugye már a köztörvényesség határát súroltam evvel a történettel, szóval éreztem nagyon, hogy Nem jó ez semmiképpen.

És hát úgy voltam vele, mint tehát, hogy hogy ó, hát a piáról leszokni az az nagyon könnyű dolog.

Tehát, hogy hogy próbáltam sokszor én is, és egy pillanatra nem emlékszem, amikor komolyan elhat, hanem hanem sokszor elhatároztam, >> és akkor mindig visszacsúsztam bele.

Én kegyelemnek, tegyúten kegyelmének meg segítségének tudom be, mert hogy hogy meg tudtam maradni, mert én egy szemedélyes alkat vagyok, meg ugye a workkoholista is vagyok, az abból még nem jöttem ki, >> és mert ez én ráadásul ez a legköztiszteletben állóbb és leg, >> hogy is mondjam én, leg, hogy mondjam, elismer >> elismertebb dolog, mert hogy úgyhogy mindig kérdezik így összegy, hogy hogy tudsz ennyit dolgozni?

Hát úgy, hogy workkoholista vagyok, édes szívem.

És ugye nyilván nem ezt mondom, hanem kihúzom magam, és hát ugyana, ugyan, hát f tehetséges vagyok, vagy mi? >> Szorgalmas. >> Szóval szorgalmas.

Át tehát, hogy ahelyett, hogy tudom én lemennék beszélgetni a kislányommal, ahelyett valami hülyeséget megírok. hallgatva Jánost, illetve ez kvázi egy vallomás, hogy vannak Piró szerinted olyasféle személyiségyek, vagy attitűdök, vagy nem is tudom minek nevezzük, típusok, akik hajlalmasabbak a függőségekbe belemerítkezni?

Én nekem egy szó jutott eszembe hallgatván őt, az a határtalanság. >> Hát a függőség azért az a határtalanság betegsége, ha úgy vesszük, de hogy valahogyan rá kell készülni.

Szóval, hogy csak úgy nyilván a hajlam az örökölhető.

A azt azt azért már így tudjuk, hogy a hogy a függőségre való hajlam az örökölhető, de hogy attól még ugye nem lesz valaki függő, tehát ahhoz kell az a szociulturális környezet, amiben nevelkedek, vagy a vagy vagy az a társaság, akikkel összekapcsolódom.

Tehát, hogy hogy egyébként azért, mert mondjuk szenvedélybetegség van egy családban, attól még a gyerek nem feltétlenül lesz az, de hogy valami módon a a határtalanság megjelenik, az sokkal inkább lehet majd egy ilyen egy ilyen segéderő ebben, hogy ebből legyen egy függőség. és ö és akár akár a a a rítusaink vagy a szokásaink, ugye ott is akkor akkor van egy rendje a napnak, vannak határok, vannak szabályok, de hogy de hogy de hogy ma azért ebbe is csúszkálunk, hogy hogy szétfolyik a nap.

Most már szerintem negyedik vagy ötödik család, akikkel dolgozom, és kiderül, hogy nincs étkező asztal.

Ó, >> tehát, hogy mindenki, amikor éppen úgy esik, úgy…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Az üveghegyen túl lakik a józanság”

Miről szól ez az epizód: „Az üveghegyen túl lakik a józanság”?

A Médiaunió és a Mindenségit! podcast közös adásában Mészáros Piroska addiktológiai konzultáns és Lackfi János író, költő vendégszerepelnek. A beszélgetés során a meseterápia és a kreativitás szerepét vizsgálják a függőségek megelőzésében és kezelésében. Elhangzik, hogy a… Az epizód a Mindenségit! című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 06..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Az üveghegyen túl lakik a józanság”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Varga T. Róbert, Pázmándi Gergely.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Az üveghegyen túl lakik a józanság”?

Fő témái: addiktológia, meseterápia, kreativitás, függőségek.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Az üveghegyen túl lakik a józanság”?

Megjelenés: 2026. 03. 06.. Hossz: 54 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/mindensegit-2/az-uveghegyen-tul-lakik-a-jozansag

Több epizód a Mindenségit!-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból