Mindenségit!

Szvetelszky Zsuzsanna: Döntsd el te, hogy ledöntöd-e | Az alkohol és a csoportnyomás

· PT1H21M54S

Összefoglaló

A felelős alkoholfogyasztásról és a csoportnyomásról szól ez az epizód, amelyben Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus és pletyka kutató a vendég. Az adásban arról esik szó, miért nehéz néha nemet mondani az alkoholfogyasztásra, és miért lenne teljesen normális, ha mindenki…

Röviden

Műsor
Mindenségit!
Megjelenés
2026. 08. 07.
Hossz
1 óra 22 perc
Témák
alkoholfogyasztás, csoportnyomás, szociálpszichológia, kultúra, szokások, magyar szokások
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ezt az epizódot a Diazo támogatta.

Ma a felelős alkoholfogyasztásról és a csoportnyomásról beszélgetünk.

Arról, miért nehéz néha nemet mondani, és miért ne lenne teljesen normális, hogy mindenki maga döntse el, mit fogyaszt.

A témához kapcsolódóan érdemes megnézni a Drink IQ oldalát is, ahol edukatív tartalmak és egy interaktív quiz segít tisztában látni az alkohol hatásaibal, tényekkel és téfitekkel kapcsolatban.

Örömmel konferálom be nektek, hogy ma szakértő vendégünk Szvetelki Zsuzsanna.

Nagyon szépen köszönöm Zsuzsa, hogy itt vagy. >> Köszönöm én is a meghívást.

Sziasztok >> Zsuzsa szociálpszichológus és pletyka kutató.

Ez egy nagyon érdekes dolog a számomra, hogy a pletyka az egy olyan dolog, amit lehet kutatni és valószínűleg, hogy ez is jól jön nekünk ez a skilled a mai beszélgetéshez.

De hát azért elsősorban nem titkoltam előtted se, hogy a szociálpszichológiai aspektusok megvilágítása lesz ma talán az egyik fő irányvonal, amit mi végig fogunk járni. és az is az alkoholfogyasztás, illetve olyan jellegű szociális helyzetek megvilágításában, amelyek sokszor így az egyényre nézve lehet, hogy nem a legegészségesebb összképet mutatják, és mégis valahogy belemegyünk ezekbe a helyzetekbe, és sokszor úgy érezzük, hogy egy ilyen társas helyzetben mondjuk az alkoholra olyan nehéz nemet mondani, mintogyha valamilyen társas nyomás nehezedne az emberre.

Bár azt is mondják, hogy mi magyarok egyébként is szeretünk inni, és ezzel komoly probléma van országszerte, de szerintem nézzük meg azt, hogy mennyire látott-e szociálpszichológusként validnak ezt a megállapítást, hogy egy ilyen társas helyzetben, akár családi, akár baráti kontextusban, ez az ivás kényszer, ez valóban ott van-e?

Az iváskényszer vagy a fogyasztáskényszer az kicsit a kultúrától is függ, és nálunk az ünnepeinkhez nagyon erősen kapcsolódik az alkohol.

Hadd világítsam meg ezt egy másik példával.

Amikor a 20-as éveim elején egy diákcsere programon voltam Hollandiában, ott megkérdezte a támogató hallgató, aki segített nekem, mikor találkoztunk, hogy sok az információ, át kéne beszélni, igyunk egy kávét.

És azt mondtam neki, hogy én már ittam kávét, nem akarok. elnevette magát és mondta, hogy jó, akkor igyunk egy teát.

És én nem tudtam, hogy az igyunk egy kávét, az azt jelenti magyarul, hogy beszélnünk kell.

Így például a kérsz egy pálinkát, azt is jelentheti, hogy beszélgessünk, vagy hogy ünnepeljünk a koccintsunk ünnepeljünk.

Tehát a nyelvben, a szokásunkban benne van az, hogy hogyan és mikor iszunk alkoholt.

És valóban, ahogy mondtad, nálunk például, ha húsvétra gondolunk, ott nagyon erősen kezdődik már a locsoláskor a kicsi gyerekeknél, ahol nagyot kacagnak, hogy meghúzza a poharat és képes lenyelni a maró töményt.

Elkezdődik egyfajta szocializáció egy olyan alkoholfogyasztás irányába, ami távol van attól, amit ma kultúrált fogyasztásnak hívunk vagy gondolunk. >> Aha.

Igen, ez szerintem tök jó, hogy kicsit így szétválasztod ezt, mert szerintem aki nézi a mindenségitet, az már észrevette, hogy mi erőszeretettel felsziszentünk néhány sört.

Hogyha olyan kedvünk van, olyan beszélgetésnél, nem egy olyan tudóssal dumáltunk, például Harangi Szabolcs profal, aki ugye vulkanológus, és akkor hát így volt egy üvegvis whiszkémőm, és megkérdeztem, hogy Szabolcs, egyébként te szereted a viszkit? és mondta, ja igen, igen.

És hát mire befejeztük a forgatást, tulajdonképpen megittuk, de mégis azért ez egy ilyen kultúrált keretek között maradt, illetve nem volt az érzés, hogy neki most inni kell, mert akkor lesz, meg mi sem azért iszünk, hogy mer kell. viszont például, hogy egy saját tapasztalatot említsek, amire kíváncsibb volnék, hogy mit gondolsz, amikor nekem valamilyen családi összejövetel van, legyen az húsvét, de legyen akár ez egy teljesen ünneptől független random ebéd vagy akármi, akkor hát édesapámnak az elsőnek számomra nagyon jól eső kérdésem mindig az, hogy na fiam, akkor van fröcs meg sör meg hogy előtt a akár egy kis pálinkát is írtunk, vagy valami.

És tudod, ez annyira normális, hogy amikor azt mondom, hogy hát apu, most nem, mert még megyek forgatni vagy valami, akkor ugyan nem sértődik meg, meg nem beszélsz rossz néven, de de mégis egy kis ilyen csalódás érzés van, mert valahogy olyan, mintha a kapcsolódásnak a vivőanyaga lenne ez a koccintás, amit te is mondasz, hogy szerinted ez egy ilyen nem tudom releváns érzés ilyenkor bennem, hogy félek attól, hogy csalódást okozok, hanem meg mondom. abszolút releváns, mert valóban a kapcsolódásnak az egyik megtestesítője, hiszen az ünnepeknél, az étkezéseknél még olyan nagy kiemelt egyszeri eseményeknél is, mint mondjuk a diploma, a temető, temetés, az esküvő az ember szokott koccintani a többiekkel.

Tehát valóban ez be van ágyazódva a szokásrendszerbe.

Bár a whisky az nem egy ősi magyarulta ital, de a Dallas nagyon sokat tett azért, hogy meghonosodjon például az egyetemisták és a fiatalok között, nem is ismerem a kifejezést, amiből ige lett, magyar ige lett, hogy hogyan iszik úgy az ember, mint ahogy a Dallasban szokott.

Tehát ezt sajnos elfelejtettem.

Egyre gyorsabban érkeznek meg ezek a szokások hozzánk.

Ö, rengeteg új és divatos italnevét lehetne említeni.

Plusz ez találkozik azzal, hiszen kitolódott a várható élettartam, hogy idős rokonaink valóban még a régi koccintási szokások szerint invitálnak bennünket.

Én nagyon szeretem ezt a mondást, hogy szódával még elmegy.

Hogyha van egy olyan bor, amiről azt gondolták, hogy azért asztalon nem találnák, de egy könnyű nyári estén hosszan felengedve lehet vele beszélgetni és poharazgatni, akkor ez tényleg a kapcsolathoz, a kötődéshez és a kommunikációhoz is odatapadt.

Viszont a társas nyomásra visszatérve, amit kérdeztél az elején, itt valóban arról van szó, hogy az életünket normák irányítják, de nem csak normák, rengeteg norma van, ami az életünkre vonatkozik, az alkoholfogyasztásra is, az evésre is, arra is, hogy hogyan beszélgetünk egymással, hogyan dolgozunk, vagy hogyan nem dolgozunk a munkahelyünkön, és a hogyan iszunkra is millió norma vonatkozik.

A férfiak, a nők, az idősek, a fiatalok, a gyerekek.

Ö például hogyan ihatnak, de vannak normaszegések is, amelyek azt tiltják meg, hogy valami a bevett normákat felborítsa.

És mint minden világban, ami fekete és fehér akar lenni, mert a normák és a normaszegések világa valahol kicsit ilyen akar lenni, megjelenik a szürke zóna is, itt pedig szárba szökken és virágozni kezd az, amit úgy hívunk, hogy a norma szegés normája.

Vagyis tudjuk, hogy tilos, de tudjuk, hogy mindenki csinálja.

Ezért mi is csináljuk azért, mert tudjuk, hogy mindenki csinálja, pedig mindenki tudja, hogy tilos.

És ezek közül egyik az egyik leggerősebb az alkoholt.

Én például gyakran hallottam azt fizikai munkát végző munkásoktól, mondjuk hegesztőktől, hogy a tömény az a célzó víz, attól sokkal pontosabb lesz a hegesztés. és még az üzemi orvos is felírta, ami nyilván nem volt így, hogy munkaidőben fogyasszanak töményet, de annyira bekerült a szlangbe a kultúrába ez a kifejezés, hogy teljesen elfogadható vált.

És egy másik kutatáson pedig akkor lepedtem meg, mikor egy intézmény igazgatójával befejeztük a beszélgetést, majd kinyitotta a szekrényét, és nagyon kedvesen elővett egy konyakot, és megkérdezte, hogy a kávéhoz akkor iszunk-e egy konyakot, ami kedden délelőtt 10 órakor nekem egy normaszegésnek tűnt, és aztán kiderült, hogy ez a normaszegés normája, vagyis átkerült a szürke zónában. ami feltehetően azért alakult így, mert az előtte eltöltött egy órában elhitte rólam, hogy én nem egy revízor vagyok, egy ellenőr, egy rendőr, mertogy nagyon sok esetben félnek attól az emberek, hogy csőbe lesznek húzva, de hogyha biztonságba érzik magukat valakinek [torokköszörülés] a jelenlétében, és például az alkohol is lehet ilyen, hogy valaki a nagyon közeli barátai társaságában jobban elengedi magát a fogyasztás tekintet ében, mintha egy olyan helyzetben van, ahol tudja, hogy kínos lesz, hogyha egy idő után lazábban viselkedik, hogy így fogalmazzak. >> Igen.

Amúgy arra szeretnék már így rögtön az elején rávilágítani, hogy mielőtt félreértésesség, senkit nem akarok arról ledumálni, hogy igyon, mert én alapvetően nem tartom ezeket az extrémitásokat jónak, tehát sem a teljes tiltást, sem azt, hogy valamit csak padlógázzal csinálnám.

Én úgy gondolom, hogy a lényege ennek az egész diskurzusnak az legyen, hogy egy saját őszinte motivációból és érzésből fogant döntést az ember meg tudjon hozni.

Tehát én arra szeretnék rávilágítani, hogy hogy nem abszinenciára akarunk itt rávenni valakit meg az ellenkezőjére se nyilvánvalóan, hanem éppen arra, hogy ezt a döntést, hogy most iszik-e, vagy sem, nem tudom, bármi más vép, vagy nem, tök mindegy, hanem azt a rá vonatkozó döntést lehetőleg a a csoportnyomás meg a normák felismerése mellett, és azok ellenére is tudja saját magának meghozni.

Ezt azért akartam elmondani, mert ugye eddig beszéltük, hogy vannak igen alkoholprémák, ugyanakkor az sem véletlen, hogy a legkorábbi fennmaradt, nem tudom mítoszokban meg írásokban, vallásos szövegekben az alkohol, a bor különböző formái, a sörfőzés ugye lépten nyomon visszavisszatért.

Tehát igazából a az ivás, az alkoholnak a gyártása, a főzése, ez az emberiséggel tulajdonképpen egyidős.

Tehát amire vissza tudunk menni, és van valami régészeti lelet, ott az emberek ittak is, aminek ugye régen egy csomó funkciója volt, fertőtlenítés, nem tudom, többet tudtál dolgozni, tehát azért egy csomó jó velejárója van az alkoholnak.

És akkor ugye arról van szó, hogy ez az egész, mint oly sok minden más az életben, egy spektrum, és hogy a spektrumon vannak ideális sávok, meg vannak szuboptimális sávok.

És valahogy én azt szeretném, hogy abban segíts nekünk, hogy az ember, hogy tudja egy ilyen szituáció, ugye most jön a fesztiválszon, emberek 100zrei fognak menni a a fesztiválokra és koncerteken buliznak és dől a sör meg minden, ami tök jó.

Csak mégis azért, hogy lehet felismerni azt a helyzetet, hogy most bizony arról van szó, hogy én amúgy nem innék valószínűleg, vagy nem annyit, de mégis az egész így visz magával, és nekem kellemetlen lenne ebből kimaradnom, hogyha mondjuk nem iszok, vagy vagy mondjuk zebra stripan iszok, vagy iszok valamit, aztán iszok egy nem alkoholos piát, és megint nem tudom, egy sört, aztán megint valami mást.

Hogy milyen jelek utalnak arra, hogy én most a csoportnyomás hatására cselekszem egy ilyen szituációba?

Szerinted >> aztán a sörpong is, ha már ilyen szokásokat idézünk, ott azért általában egy csoport szokott megjelenni.

A hozzunk be még egy fogalmat ezek mellé az ősi gondolatok mellé, vagy a leletekről szóló információ mellé, amit felidéztél.

Tehát az evolúció során ez a Renway Evolution nagyon sok dologgal történt az, hogy megszaladt és a sokszorosára nőtt.

Ö volt olyan élőlény, például az Ír óriás szarvas, aki ki is halt azért, mert túl nagyra növesztette a szarvát, olyan nagyra, hogy nem tudott megfelelő táplálékot felvenni azért, hogy elláthassa ezt az élőlényt, aki egy ilyen még a páva mondjuk jól átlagolt, ő velünk van, de rólunk elmondhatjuk emberekről, hogy több százszor annyi cukrot eszünk, mint valamikori ősünk, pedig egyáltalán nincs szükségünk annyi cukorra.

És most anélkül, hogy erre további példákat hoznék, a fesztivál az egy olyan társashelyzet, felfokozott társashelyzet, ahol ahova mindenki azért megy, hogy egy magasabb emelt szinten szórakozzon.

Ezt szolgálják a programok, ezt szolgálja az a baráti társaság, vagy az a csapat, akivel megy valaki.

Többnyire nagyon sokan csoporttal mennek, és elképzelhetetlen sokszor az alkohol alkohol fogyasztása enélkül.

Ö, és az is megesik, hogyha valaki ivott valakivel egy sört, aztán egy másik csapattal összefut, ott is sor kerül egy újabb koccinta és ő az estére betervezett egy adag alkoholt, de a találkozások miatt ennek a háromszorosá háromszorossa fogyott el.

Ez az a helyzet, ahol rá kell látni arra, hogy mit csinál az ember, és mi szól valójában a társairól.

Például a most nem kérek többet, az azért egy varázslatos mondat, mert a moston van a hangsúly.

Nem azt mondtam, hogy nem iszok, mert akkor lehet vitatkozni, hogy miért hülye vagy, mindenki iszik, és az már egy rossz helyzet, egy ilyen diskurzus, hiszen támadás van, védekezni kell, bizonyatni kell.

Viszont ha az ember azt mondja, hogy most nem, az azt is jelentheti, hogy le lehet, hogy öt perc múlva igen.

Tehát nem a másik embert utasította el, csak a helyzetet utasította el ebben a pillanatban.

És a felelősség az arról szól, és ez már az önmeghatározás elmélete a szociálpszichológiából, ami az autonómiáról szól, a kompetenciáról és a kapcsolódásról, hogy én vagyok az, aki eldönti, hogy mennyit iszik.

Ühüm. >> Az alkohol nagyon sok esetben az ellazulást szolgálja, hiszen nagyon gyorsan ide vezet.

Márpedig a barátokkal ellazultan részt venni egy ünnepi szituációban. ünnepi szituációban a fesztivál valahol az ünnephez kapcsolódik.

Hát van ennél jobb kérdezhetnénk.

Viszont viszont nem tudja az ember igazán úgy megélni ezt az ünnepi helyzetet, hogyha hogyha elveszíti a kontrollt és többet iszik, mint kellene, illetve van az a másik társas viselkedés is.

Remélem, jó kifejezést mondok, alapozásnak hívják.

Ugye nem lehet bevinni alkoholt ezekre a helyekre, és akkor gyorsan sok töményt fogyaszt a kis csapat valahol olcsón, boltban vettet, ami megint csak veszélyes.

Tehát a szódával is elmegy kifejezés, jól megmutatja, hogy nem mindegy, hogy mit iszik az ember.

Nem tudjuk, hogy az illegális úton beszerzett termékekben mi van és hogyan árthat [torokköszörülés] nekünk.

Ráadásul egy gyors alapozás pont azt a kontrollt építi le, amivel az ember aztán egész este tudatában lehetne annak, hogy hogyan is fogyasztalót.

Én is a mondó vagyok, hogy jó dolog az mondjuk egy ilyen augusztus eleji csillaghullásos estén akár f:30-ig fröccsözgetni >> és beszélgetni az élet nagy dolgairól és megválaszolni a fontos kérdéseket, de nem biztos,…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Szvetelszky Zsuzsanna
  • Szvetelski Zsuzsanna

Szervezetek, cégek

  • Diazo

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Szvetelszky Zsuzsanna: Döntsd el te, hogy ledöntöd-e | Az alkohol és a csoportnyomás”

Miről szól ez az epizód: „Szvetelszky Zsuzsanna: Döntsd el te, hogy ledöntöd-e | Az alkohol és a csoportnyomás”?

A felelős alkoholfogyasztásról és a csoportnyomásról szól ez az epizód, amelyben Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus és pletyka kutató a vendég. Az adásban arról esik szó, miért nehéz néha nemet mondani az alkoholfogyasztásra, és miért lenne teljesen normális, ha mindenki… Az epizód a Mindenségit! című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 08. 07..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Szvetelszky Zsuzsanna: Döntsd el te, hogy ledöntöd-e | Az alkohol és a csoportnyomás”?

Fő témái: alkoholfogyasztás, csoportnyomás, szociálpszichológia, kultúra, szokások, magyar szokások.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Szvetelszky Zsuzsanna: Döntsd el te, hogy ledöntöd-e | Az alkohol és a csoportnyomás”?

Megjelenés: 2026. 08. 07.. Hossz: 1 óra 22 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/mindensegit-2/szvetelszky-zsuzsanna-dontsd-el-te-hogy-ledontod-e-az-alkohol-es-a-csoportnyomas-05ea404a

Több epizód a Mindenségit!-ből