Pertu

Alkotni önmagunkat / Pertu Health 9. epizód

· PT34M52S

Összefoglaló

A művészetterápia erejét és az alkotás önismeretre gyakorolt hatását mutatja be ez az epizód Orbán Imola pszichológussal. Az alkotás természetes emberi szükségletként jelenik meg, amely segít a belső világ megértésében, az érzelmek kifejezésében és a veszteségek feldolgozásában.…

Röviden

Műsor
Pertu
Megjelenés
2026. 04. 21.
Hossz
35 perc
Szereplők, említett nevek
Orbán Imola
Témák
művészetterápia, alkotás, önismeret, pszichológia
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[harang] A játék az igazából az életművészete.

Talán kiskorom óta a már a szavakkal együtt formákban is, valami színekben gondolkodtam.

Igazából a legősib részünk is alkotó volt.

A legtermészetesebb módon adja magát az ember, amikor alkot, [zene] hogy az nem tud hazudni.

Mindenkiben megvan ez az alkotási vágy és alkotási tudás, csak elfolytódik. onnan ered a az igazi művészetterápia, ha egy Fordra rá tud valaki már csodálkozni, [zene] hogy nagyon szép.

A gyerek ösztanéből, az érzéséből, az állapotából, amit akar, a firka időszakában, már kísérletezik.

Nagyon sokan képződnek ebbe, mert szinte varázslatnak érzik.

Az igény igazából a kamaszban van, hogy valamit magából úgy mutasson meg, hogy láthatóvá váljon.

A legfontosabb az, hogy a a gyerekek egy vagy a kamaszok egymás rajzait megnézik, de úgy van facilitálva, hogy nincs ítélkezés. rájönnek, hogy neked is van gyászod. [zene] Te a macskádat gyászolod, ő a nagymamáját gyászolja, ő a lakást, amiből elköltöztek, és azt is látják, hogy a veszteségeknek mennyi fajta színe van. [zene] A gyereknél tényleg, hogy lehet, hogy éppen ő most soványnak rajzolja, vagy kövérnek magát, de az érzésileg, hogy milyen, amikor könnyednek érzed magad, milyen, amikor megelégedettnek.

Egyedüli jó módszer, amit szoktam ajánlani, és jó páran alkalmazzák, a kreatív naplózás, a zene az kell, tehát az [zene] megint egy új mozgatóró.

Az az folyamatosan egy olyan lazító erőt ad.

Nem a produktum a lényeg, hanem az óta folyamat, amíg rajzolgat, amíg kiválasztja.

A rajz nem egyéb, mint amikor a vonal elindul sétálni. [zene] >> Ez itt a Perto Erdély egészségmagazinja.

Test, lélek [zene] és életmód.

Közérthetően szakértőkkel, tabuk nélkül. [zene] A házigazda Kozma.

Van, hogy egy szó nem segít kifejezni azt, hogy éppen hogy is érezzük magunkat.

És van, hogy egy szín, egy forma vagy egy mozdulat sokkal többet tud segíteni, mint akár egy hosszú beszélgetés.

Művészet nem csak azoknak való, akik a galériák falain vannak, sokkal inkább mindannyiunknak.

Mindannyiunknak, akik szeretnének egy picit közelebb kerülni önmagukhoz.

Sziasztok, ez itt a Pertu Health Erd sokszínű egészségmagazinja.

Mai vendégem Orbán Imola, pszichológus, művészterápiával foglalkozó szakember, aki a művészetközelséget nem hobbinak, sokkal inkább egy személyiség formáló útnak gondolja, egy olyan csodavénynek, ahol az alkotás önismeretté válhat.

Szó! >> Nagyon örülök, hogy itt vagy. >> Örülök én is a meghívást.

Bár nem a személyedről fogunk beszélni ebben a műsorban, de mégis itt a művészetterápia kapcsán egyértelmű, hogy szóba jössz te is.

Mit jelent a te lelkednek alkotni?

És szerinted mit jelent úgy általában az emberek lelkének az, hogy alkotás? >> Ühüm. [zihálás] Tehát talán kiskorom óta a már a szavakkal együtt formákban is, valami színekben gondolkodtam, tehát ez egy beállítódás valószínű. és hogy alkotni valamit megteremteni, tehát a jó Isten kezében, ahogy vagyunk is, és teremtődünk és alakulunk, ez csodálatos valamit látni, formálódni.

Tehát akár egy gondolatot, én általában a gondolatokkal játszok, tehát igazából onnan jön nekem az a művészeti beállítódás, hogy metaforákkal meg szimbólumokkal gondolkodok és dolgozok, vagy szólítok meg klienseket, csoportokat. >> Mit jelent úgy egyébként a művészet, mint terápia?

Tehát a terápia szó az, ami igazából a klinikai, pszichológiai keretek között valamikor a pszichiátriai betegeknek az alkotásai figyeltek fel, és úgy került a terápiába be.

De igazából a legősib részünk is alkotó volt.

Tehát a gyereknek bármikor a kezében kerül valami, mert az ősembnek is azótt az első nyomot hagyjon, vagy valami jelt hagyjon maga után, és ez az ösztönből ered.

És akkor a terápia is ebbe kapcsolódik bele, hogy annyira ösztönösen és annyira legtermészetesebb módon adja magát az ember, amikor alkot, hogy az nem tud hazudni.

Azt mondtam itt most a beköszönőben, hogy a művészet az ugye nem csak azoknak való, akik így óriásiban gondolkodnak és a akár a galériákba alkotnak, de hogy ez tényleg így van, ez szükséges-e ehhez bármilyen szaktudás, vagy neked volt-e egyébként, amikor ebbe az egész útba beletaláltál?

Tehát mi azon vagyunk, hogy minél több ember érezze azt, főleg a pedagógusok vagy a segítő szakemberek, hogy nem nagy szaktudás kell, hanem hogyha úgy érzi, hogy benne motosz kell ez a művész, vagy a a művészeti gondolkodás, vagy már alapjában szimbóluma metaforával dolgozik, akkor ilyen alkotási folyamatokat elindítani magában, mert anélkül nem tud kísérletízni és a gyerekek közt is.

Tehát én azt gondolom, hogy egy beállítódás, egy alapszemélyiségvonás az igen. szinte mindenkiben megvan.

Tehát vannak ilyen könyvek, most éppen ezeket olvasgattam, hogy hogy mindenkiben megvan ez az alkotási vágy és alkotási tudás, csak elfolytódik, vagy elfojtjuk mi felnőttek már a gyerekben valamikor. >> Te egyébként hogy jutottál el oda, hogy az alappszichológiai tevékenységed mellé itt a művészet is behozd, mint mint segítőelem? [torokköszörülés] Tehát igazából én nem is dolgoztam pszichológus pszichológusként, hanem mint segítő munkatársként képződtem.

És mivel játszottam rengeteget, az alap az élménypeda volt.

Hát a játék az igazából az életművészete.

És akkor vettem észre, hogy a játékok közé, hogyha nagyon felépíted egy élménypedálás folyamatot, nincs olyan, hogy be ne kerüljön egy egy olyan, hogy hú, ez az érzésnek milyen színe volna.

És onnan eredt, hogy annyira szépen kezdtek beszélni már a színekről, akkor előkerültek a kréták, meg előkerültek a festékek, és onnan már színben, formában, amilyen gyönyörűen mondtad te, megjelentek a lenyomatok, vagy a vá élmények, hogy nem tudok festeni, de ez a Ford, de gyönyörű.

Tehát onnan ered a az igazi művészetterápia, ha egy Fordra rá tud valaki már csodálkozni, hogy nagyon szép.

Tehát akkor te egyébként már így a a akár a segítő kiscsoportokat, vagy a vagy akár a pedagógusoknak a segítését, azt már így a művészet közelséggel kezdted, vagy ez így kialakult nálad?

Tehát, hogy te alakítottad ki úgymond ezt a saját utat, hogy hogy mi az, amit úgymond te használsz, mint eszköz, akár mondtad a rajzolás, de hogy hogy ennek vannak-e más formái, vagy te csak azzal dolgozol, ami ami úgy neked jelent igazából művészet? >> Nagyon jó.

Tehát igazából az volt, hogy az élmény például volt az alap, és nem volt egy olyan céltudatos, hogy mire akarok én képződni.

Tehát ez már nem egy ilyen fiatal felnőtt, hanem elég 30-as felnőtt voltam, amikor egyre jobban kezdtem közelebb kerülni ahhoz, hogy hogyha játszok, ahhoz nem lehet elszakítani a művészet, és hogyha a művészet, abban is megvan a játékosság. és talán az egész személyiség fejlődésemnek abban a szakaszában bekerült.

Egyre jobban kezdtem figyelni, ami igazából nagy átmozdítás volt a kortársművészetnek a vizsgálata.

Tehát kezdett érdekelni, hogy oké, itt van egy Z alfa generáció, velük is kellene dolgozni, de miért antikvilágbeli dolgokról beszélünk, vagy művészeti elemekről beszélünk, vagy építkezésről, vagy festőművészekről, csak a klasszikusokról?

Hogyha nem művészettel nevelés, vagy művészeti nevelés, ebben is sokan zavarosak.

Akkor miért nem engednék szabadon, hogy hogy nézzék, hogy a a kortársművész az igazából úgy gondolkodik, mint ő.

Tehát igazából egy olyan, mintogyha egy gyerek vagy egy komaszkorát élni, mert merészen, bátran, lázadóan.

Tehát ez ez segített engem, hiszen nem voltam én se rajzosztályos vagy művészeti osztályban képződő, hanem nagyon nagyon könnyen jönnek a gondolataimból az absztrakttal való munka is.

Ebben vezetem a fiatalokat és a mindig vannak csoportjaink és a tanárokat. >> Az jutott eszembe erről a gondolatodról, mint így iskolában nevelés és művészettel és művészetre nevelés, hogy na de mit gondolt a költő?

Én imádtam egyébként az irodalomórákat, meg a verselemzéseket, de nagyon sokan nem pont azért, mert háth most hogy is tudjuk, hogy mit gondol a költő?

És és innen fogalmazódott meg bennem a következő kérdés, hogy csak a rajz lehet-e, vagy mi mik azok az eszközök, amik amik segíthetik ezt az önkifejezést akár? >> Ühüm.

Hát olyan szélesre nyitottad ezt a kört, mert a ahogy mondtad a költőket az jutott eszembe, hogy egyre többet dolgozunk irodalomterápiát integráló művészerápiával is.

Az azt jelenti, hogyha verset olvas, vagy egy kortárs vers, főleg nagyon szépen lehet dolgozni például Janku Laurának a drámaian megélő, tehát egy csángó költőről beszélek, aki drámaan éli meg az elköltözését, meg ezeket a dilemmáit.

És milyen jó, hogy egy pár soros versben a dilemmát olvassa a gyerek, és akkor azt mondja, há!

És ennek vannak dinamikái, és ezt a lelki dinamikát kezdi festeni.

Lehet, hogy ez satirozás, lehet, hogy egy színnspriccolás, vagy egy egy gesztusfestés, amivel egy nagy lendülettel csak felvisz egy színt, és már tudja, hogy a vers megvan igazából benne, és még még igazából produktummá válik, tehát megfogható tárgyasul.

És ez amire gondolsz te is körülbelül.

Tehát, hogy itt inkább az a kérdésem, ahogyannál, hogy hogy az irodalom lehet-e ugyanilyen művészeti kifejezés, önkifejezés, vagy úgymond csak a rajz, a festés, az ecsetvonás, a rajzvonás? >> Tehát hogyha főleg ez amit nézünk, hogy nagyon figyelnünk kellene pedagógusoknak, a segítőknek, hogy a kortárs mit ad, mert az alapjában ugye adja az egész érzelem világát ennek a posztmodern kornak, és ebben is ugye lehet egy egy szelektív szép részt kivenni.

Ö persze együtt dolgozik, tehát nem lehet csak ceruzával vagy festékkel. egyébként, hogyha most itt kiegészítem azzal, hogy honnan veszek verset vagy irodalmi alkotást, illetve milyen médiumokkal dolgozok, tehát ez ami ami nagyon hiányos legtöbb helyen, akár családban, akár az iskolában, hogy nem ismerik a vagy nem mernek hozzányúlni extrémebb médiumokhoz, mint például porpasztel, hogy mekkora élmény úgy szétsimogatni azt a festéket, hogy az az érzés addig úgy születik benne, vagy a komplexebb vegyes technikát alkalmazva amikor rárajzolhat a végén a megszínezett lapnak.

Tehát megvagyunk ilyen sablonokban meg ilyen nagyon-nagyon mintázatokba szokva, tanítva, és a művészetterápia hangulata, ha nem terápiás jellegű is kitaszít, és egy erősebb teret ad annak, hogy kísérletezzen a a festékkel, a médiummal és a gondolattal és érzéssel.

És inkább az a lényeg, hogy minél több fajta médiumot megtapasztaljon például egy gyerek, vagy van mindenkinek egy, ami amit ő őt úgy kiválasztja.

Tehát én ezt úgy gondolom, mint a Harry Potterben, hogy kiválasztja a ház, >> hogy van-e ilyen egyébként, hogy hogy téged kiválasztott az ecset, vagy a gyurma, vagy a pasztel, vagy az a jobb, hogyha mindegyiket végigpróbálod? >> Tehát nekem mint szakembernek nagyon fontos volt az, hogy hogyan fejlődött bennem ez a technikaismeret.

Mert teljesen másfajta érzelmi rétegeket hoz egy fedőréteg, amit vissza tudok kaparni, aminek alatta még van valami tartanom, vagy arra, hogy megáll-e a porpasztel kikísérletezni.

Tehát hogyha szakemberként akkor igen, gyereknél a szülő vagy a tanár rá kéne érezzen, illetve itt a kettő között nagyon fontos, hogy hogy mi az én, amit fel tudok neked kínálni az asztalra, úgy mint ahogy a zöldség gyümölcsöt is vegyesen kínáljuk fel. és a gyerek ösztanéből, az érzéséből, az állapotából, amit akar a firka időszakában, már kísérletezik.

És lesz olyan, hogy a sarokba dobja, mert az nem kell.

Ott van a választás már, hogy van egy, és mindig mondja a szülő, jaj, mindig csak feketével rajzol, vajon mi lehet bele?

Tehát ez a fontos, hogy nem a diagnosztika részre menni, mert nem ez a fontos nekünk, hanem hogy például a firkarajz ugye az azt igazából egy törés után, rajzterés után a kamaszoknál megint visszajön, hogyha figyelted a a füzetüknek a szélén, a hátán, vagy te is vagy én is, a legerőteljesebb, legkifejezőbb művészeti részek ott jelennek meg.

Tehát, hogy amikor firkában is elvárásmentesen gondolkodó, meditatív állapotba, akár vagy éppen unatkozik, de kitölti, akkor nagyon extra jó dolgok jelennek ki.

Tehát ezek így összetolkóznak. >> Ebből az jutott eszembe, hogy bár egyértelműen én itt állandóan az irodalmat tudom behozni, mert hozzám ez áll közelebb, mint művészet.

De hogyha arra gondolok, hogy hogy úgy a színezés vagy a rajzolás az mit jelentett nekem?

Például a mai napig imádok színező könyvekkel festegetni, de nekem az inkább egy kikapcsolódás, egy meditatív állapot, mints sem egy önkifejezés vagy akár egy kreativitáskentő növelő folyamat, hogy itt vannak különböző feladatok lényegében, hogy melyik ami az önkifejezést segíti jobban, melyik ami lényegében a kreativitásfejlesztést.

Hát igen, a színezőre visszatérve az én szemléletemben az van, hogy az az relaxál is, de kontrollt is tart, mert azért szeretik, hogy vá, meg van adva a tér, amit be kell töltsek, és folyamatosan betartom a határokat, és úgy választom a határokhoz a színeket, tehát relaxál is, de kontrollt is tart.

Tehát ezért mondom, hogy nagyon ott tart abban a helyben a szabadabb bajkotó folyamatok elindítójához alapjában először ilyen ilyen mondjam azt, hogy passzív művészetterápiát kellene használni így egyszerűbb szóval képeket bemutatni, képeket adni, ami elindít benne.

Ha erre nézel, melyik kép szólít meg.

Most már vannak asszociációs kártyáink rengeteg.

Nagyon sokan képződnek ebbe, mert szinte varázslatnak érzik.

Tehát a tanár, amikor képződik, azt mondja, vá olyan mint egy jós kártya.

Pedig igazából a belső asszociációs állapotunkat szólítja meg, asszociációs képességüket szólítja meg.

A gondolat és érzelem kapcsolódik, és megszólít a kártya.

Tehát ugyanígy a gyereket is megszólítja médium, hogy mit választ ki, vagy megszólítja egy kép.

Tehát én azt mondom, hogy az alkotó konkrét alkotó folyamat előtt nagyon fontos, hogy legyen ilyen képismertető bedobált kártyák, amivel szívesen dolgozik a gyerek, hogy melyik ma a kedvenced, vagy hogy vagy ma állapot, és kivesz egyet, és azt mondja, így vagyok.

És az is nagyon-nagyon fontos, hogy itt ne akarjuk nagyon, és még beszélj róla többet, legyen elég az, hogy kiválasztja. >> Ühüm.

Úgy, úgy gondolom, de abszolút ez egy…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Alkotni önmagunkat / Pertu Health 9. epizód”

Miről szól ez az epizód: „Alkotni önmagunkat / Pertu Health 9. epizód”?

A művészetterápia erejét és az alkotás önismeretre gyakorolt hatását mutatja be ez az epizód Orbán Imola pszichológussal. Az alkotás természetes emberi szükségletként jelenik meg, amely segít a belső világ megértésében, az érzelmek kifejezésében és a veszteségek feldolgozásában.… Az epizód a Pertu című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 21..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Alkotni önmagunkat / Pertu Health 9. epizód”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Orbán Imola.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Alkotni önmagunkat / Pertu Health 9. epizód”?

Fő témái: művészetterápia, alkotás, önismeret, pszichológia.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Alkotni önmagunkat / Pertu Health 9. epizód”?

Megjelenés: 2026. 04. 21.. Hossz: 35 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/pertu/alkotni-onmagunkat-pertu-health-9-epizod

Több epizód a Pertu-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból