Porkoláb Gyöngyi

Az irodalom, mint vállalkozás - az epizódban Balogh Endrével, a PRAI Kiadó vezetőjével és Tallér Edinával beszélgetünk

· PT53M35S

Összefoglaló

Az irodalom, mint vállalkozás. Balogh Endre, a PRAI Kiadó vezetője és Tallér Edina, újságíró, író, a Másik Produkciós Színház Művészeti Társulat alapítója beszélgetnek a MagdaFeszt eseményén. Megvitatják, hogyan lehet a kreativitást és a piaci működést összehangolni az…

Röviden

Műsor
Porkoláb Gyöngyi
Megjelenés
2025. 10. 16.
Hossz
54 perc
Szereplők, említett nevek
Tallér Edina, Balogh End, Porkoláb Gyöngyi
Témák
irodalom, vállalkozás, kreativitás, piaci működés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Nagy szeretettel köszöntöm kedves hallgatóimat és követőimet.

Ezt a beszélgetést a nyolcadik Magdafeszten rögzítettük.

Vendégeim voltak Tallér Edina, újságíró író, a Másik produkciós színház Művészeti Társulat alapítója és Balog Endre, aki a prékiadó vezetője, a pré.hu irodalmi portál főszerkesztője.

A témánk pedig nem volt más, mint az irodalom, mint vállalkozás.

A mindennapokban talán nem foglalkoztat minket ez a kérdés nagy mértékben.

Kezünkbe veszünk egy könyvet, elmegyünk egy-egy irodalmi estre.

De hogyan lehet fenntarthatóan működtetni egy-egy műhelyt vagy egy kiadót?

Milyen szempontok mozgatják ezeknek a nagyon különleges helyeknek, helyszíneknek, tevékenységnek a vezetőit?

Erről és más izgalmas megközelítésekről, nézőpontról is fogok megbeszélgetni két vendégemmel.

Hogy fogadják nagy-nagy szeretettel Tallér Edinát és Balog Endrét.

Amikor először ez az irodalom, mint vállalkozás, szóba került a Magdafeszt apropóján, akkor egy közös barátunk, a Láfra Jánossal beszélgettünk erről, és bárkinek mondtam ezt a címet, mindenki azt mondta, hogy jaj, de izgalmas, milyen jó lenne erről minél többet beszélni.

Konkrétan mégis azt gondolom, hogy lehet, hogy magát a közönséget ez mélyen ilyen szinten nem érdekli. viszont minket, akik alkotjuk és csináljuk, vagy próbálunk létrehozni közösségeket, sokkal inkább mit gondoltok, hogy milyen módon van létjogosultsága akár ennek a kérdésnek, hogy feszegessük, hogy irodalmat, mint vállalkozást hogyan és miként lehet lehet értelmezni?

Ugye vagy kiadó vezetője, egy szerző és egy közösségi tér akár egy mentorhelynek a működtetőjeként ültök itt most. bennem olyan értelemben fogalmazódott meg ez a kérdés, hogy valóban releváns-e, és ha igen, akkor miért örült ennyire akár a Budapesten, akár itt számos olyan szakember ennek a témának, hogy egyáltalán elkezdjük nyitogatni ezt a fajta ajtót? >> Mindenképpen azt kell kijelenteni először, hogy az irodalom, mint vállalkozás, az az nem olyan, mint a tetőfedés és vállalkozás részben.

Tehát hogyha hogyha valaki nem szeret fölmenni a tetőre, kifejezetten a mondjuk a zárt helyeket szereti, az menjen el ugye irodában dolgozni.

Viszont aki fölmegy szívesen a tetőre, az az fog tetőfedőként vállalkozni, és ő jó is lesz ebben.

Én térisizonyos voltam gyerekkorumban.

Biztos, hogy nem akartam volna, mindig imádtam olvasni és aztán úgy gondoltam valamikor 18 éves korom körül, hogy nekem folyóiratom lesz.

És akkor innen szép lassan kialakult az, hogy hogy könyvkiadással kezdtem el foglalkozni.

Most azt gondolom, hogy a különbség viszont a tetőfedőhöz képest ott van, hogy egy idő után az ember tetőfedőként biztos nem fog dolgozni, hogyha nincs rajta haszon.

Az irodalommal pedig akkor is fogok foglalkozni, hogyha hogyha nincs rajta haszon.

Egyre inkább úgy gondolom, hogy azokat a könyveket adom ki szívesebben, amelyeken nincs haszon.

Nem is érdekel az irodalmom a megképződhető haszon.

Szeretem azt gondolni, hogy ez egy olyan művészeti ág, beleírve egyébként a színházat is, sok művészeti ágien, ahol ahol az a közösség, amelyiknek a az identitásához hozzátartozik a művészet, az a közönség többé-kevésbé hozzá kell, hogy járuljön ahhoz, műalkotások meg tudjanak jelenni.

Én nem hiszem, hogy van olyan nagy város, ahol a színház kizárólag a közönség által befizetett jegy eladásból meg tudna maradni.

És én ugyanígy gondolom, hogy nincs olyan ország, ahol ahol irodalmi kultúra tud létezni a kizárólag a könyveladásokból.

Tehát, hogy ez egy ezért mondom, hogy egy elég bonyolult sztori, de anélkül, hogy van bennem ez a drive, vagy mondjuk a Elénában is megvan a megfelelő elhivatottság, teteélkül az elhivatottság nélkül nem csinálható. >> Az elhivatottság szenvedi is, Edina, esetleg, hogyha milyen előtt folytatod a rákapcsolódást? >> Szerintem elvi hívatottság így általában sincs szenvedély nélkül.

Szóval ugye a kettő az iktestvér.

Én konkrétan a kérdésedre szerintem konkrétan tudom a saját válaszomat.

Igen, fontos ezekről beszélnünk is akár egymás között, mint mint nem tudom művészeti vagy irodalmi vállalkozásokról tapasztalatot cserélni, esetleg artikulálni, hogy ki mit gondol erről.

Egyébként is kinyitni ezt a témát és erről erről erről elkezdeni közösen gondolkodni.

Jelen pillanatban én úgy látom, hogy Magyarországon főleg nagyon-nagyon alulértékelt az irodalom is és a színház is.

Főleg a színház csinálók és az irodalom csinálók, tehát az alkotók.

Ühüm. >> Nyilván más korok, más politikai környezet, más bolygókörnyezet is befolyásolja ezt, de leginkább szerintem mindig azt befolyásolja, hogy hogyan néznek ránk, hogy mi mit gondolunk magunkról.

És hogyha azt gondoljuk magunkról, hogy támogatás nélkül nem tudunk meglenni, vagy a közönség siker nélkül nem tudunk meglenni, mert ez a kettő, ez ez mind a kettő nagyon frusztráló és nagyon nagyon függőséget feltételező viszony, akkor úgy is fognak bennünket kezelni, mint a gyámoltalan szükséges valamit, vagy valakit, aki persze hát írogat, színészket, szükségünk van erre, szórakoztass, mit tudsz te.

Szóval ebből a ebből ki kell lépni, és ez a mi felelősségünk.

És mi ott Budapest ebben a másik műhelyben, ami ekkora, tehát egy 45 nmes helyről beszélünk, arra teszünk nem kísérletet, hanem inkább példát, hogy igenis a a kultúra, az irodalom meg tud állni a saját lábán.

Nem apellálunk, nem apellálunk a a támogatásra, de számítunk rá. viszont úgy próbáljuk ezt kialakítani, hogy mindent meg tudunk csinálni, amit szeretnénk.

Ha viszont a többiek is érzik, hogy ez közös ügyünk, márpedig a kultúra, az irodalom, a színház közös ügyünk, annyira fontos nekünk, mint a legalább mint az orvoslás és a tudomány, akkor akkor többet tudunk csinálni.

Szóval, hogy én örülök ennek a beszélgetésnek, meg örülök, hogy egyáltalán ez, mint fogalom előkerül, vagy irodalmi vállalkozás, mert egy egy másfajta üzenet a mi munkánkról.

Szerintem >> megragadt nyilván bennem az a mondat, amit mondtál Andre, hogy a te sokkal inkább szeretsz esetleg olyan könyveket kiadni, ami nem mutatja azt, hogy nagy sikert hozna.

Ez azért érdekes, mert íróval beszélgetve nyilván a mindennapokban azt azért lehet látni, hogy ma már és akkor ki is eott engem, Mörk Núri, nem sok író van, hanem sokan írnak könyvet.

Szóval ma egy olyan piac van, amikor gyakorlatilag vontja magával a kínálatot gyakorlatilag a a mindennapok embere, és ebben megtalálni azt az egyensúlyt, hogy hogy mi az, ami eladható, mi az, ami a közönségnek kell.

Ez konkrétan kiadóvezetőként sem egy könnyű döntés.

Ugye itt szóba került az előző beszélgetésnél Szabó Magdára emlékezve, hogy ugye a Jafa kiadóónál vannak a felnőtt könyvei, hogy ott sem könnyű eldönteni, hogy bizonyos hagyatékban már látható anyagok miként jelennek meg, vagy éppen a halála után előkerült anyagok, és annak miért van piaca.

De emögött mindig van egy küldetéstudat, és valami ilyesmit éreztem Endre a szavaid mögött, hogy amikor az ember irodalommal foglalkozik, akkor van valamilyen mindenek felett álló fentebbi cél vagy küldetés az emberben, ami adott esetben lehet, hogy már középiskolában megfogalmazódik bennünk.

Csak az érzést próbálok belőletek is előszedni, hogy irodalommal ott foglalkozunk, néha voltak fakultációk, olyan inspiratív magyar tanár, tehát hogy mi az, ami miatt az ember ezt a fentebbi célt mindenek eléhelyez, és akkor ugyanígy egy műhelyműködtetésén gondolom néha küzdesz ugyanezzel. >> Hát naponta küzdünk mindenfélével, amivel egyébként a fodrászok meg a nem tudom a a boepi eladók is küzdenek.

Szóval, hogy ez azért nem egy nagy áldozat, hanem ez egy helyzet.

Nekem van ilyen konkrétan nekem meggyőződésem, hogy a művészet főleg az irodalom, mert ugye az a területen meg a színház, az ki tud húzni a csávából, és erre saját megélésem van.

Nekem eléggé nem felhőtlen gyerekkorom volt, és kamaszkoromra teljesen elmagányosodtam úgymond, mint a nagy romantikus filmekben az történt meg velem, hogy levettem a polcról egy könyvet és azt elolvastam egy éjszaka alatt és rádöbbentem, hogy nem is vagyok egyedül.

Ühüm. >> És hogyha minden kötél szakad, akkor legfeljebb ki se mozdulok a szobából, hanem hanem elkezdek olvasni.

Ennyit a személyes érintettségről.

De azóta is meggyőződésem az, amit már az előbb is mondtam, hogy hogy a mentális egészségünk, a egyáltalán az, hogy ahogy mi gondolunk magunkról meg a világról, annak az egyik alapvetése, hogy milyen milyen kultúrában élünk ott benn.

Így vissvezetve eköré csoportosul mindig a munkám.

Az egyik például ez a rendhagyó irodalomó túrák az országban meg országon kívül is lehetőség szerint olyan helyekre, ahova nem tud eljutni az irodalom, vagy mondjuk még nem láttak élőírót, mert onnan szoktuk kezdeni a gyerekekkel, hogy mit jelent az, hogy kortársíró és >> erre a válaszigazővel ezért nagy csent és akkor utána jó, akkor ne a hanem mondjatok egy kortársírót és akkor megint nagy csend akkor mörkunórát mondják legtöbbször.

Meg még egy valakit, akit én nem ismerek, de az sokszor elhangzik.

És akkor így vezetem rá, hogy és mi a közös bennük, hogy élnek.

Na mindegy, nem az a lényeg, hanem az a lényeg. >> Persze azok nagyon nagyon fontos dolgok ahhoz, hogy értelmezni utána, amiről mesél.

És mindig mindig van valaki, aki ott ül.

Tehát ilyen reménytelen helyzetek is voltak már, hogy az első alkalommal elmentünk rendhagyó irodalom órát tartani, és két osztályt becsődítettek.

Tehát ott volt, nem tudom 50 gyerek, és örült a pedagógus, hogy levegőhöz jött, és ott hagyott bennünket.

Papucsokat dobáltak egymáshoz, meg nem tudom, összevesztek a fiúk a lányokkal és a többi, és így kezdtünk el, és négyszer mentünk vissza hozzájuk, és negyedik alkalommal kívánságlistát írtak, hogy milyen könyveket szeretnének olvasni.

Jó, ez pont a sikertörténetem, ezzel szoktam hakízni, mert ettől sokkal rosszabbak is vannak.

De szerintem nagyon látványos példája annak, hogy mennyire szüksége van mindenkinek arra, amit amit amit csinálnak a művészek vagy a kultúrával foglalkozó vállalkozók. >> Kiadó vezetőjeként azt mondja az ember, hogy hogy oda kell egyfajta kreativitás, nyilván szakértelem, egy vállalkozásnál meg stratégia.

Kettő az nálad, hogy tud működni.

Ugye egy picike kiadó vagytok.

Tudod te magad elégedetten érezni akkor, amikor meg kell hozni a döntést a ké? >> 20-24 könyvet adunk ki egy évben.

Ez azt jelenti, hogy minden hónapban kettőt.

Ez azt jelenti, hogy ez olyan közepes kiadónak számít ma már Magyarországon. >> Visszavonom a picikét akkor egy közepes. >> De nem baj, mert nekem az az a az a jó, hogy ugye mi stratégiát úgy alapítottunk, hogy megnéztük, hogy mi érdekel bennünket.

Ugye megtehetem azt, én 100%-os tulajdonosa vagyok ennek a cégnek, megtehetem azt, hogy azzal foglalkozom.

Tehát ha már egyszer, akkor olyan legyen az, amit kiadunk, amit én szeretek.

Azt láttam, hogy van van nekem egy elméleti érdeklődésem, tehát akkor van egy kultúratudományos, filozófiai, egy irodalomtörténeti irányultságú pakkun.

Ühüm. ezenkívül prózát és tehát kortás szép irodalmat adunk ki fiataloktól és idősektől egyaránt.

Tehát nem fontos az, hogy hogy hány éves, illetve külföldi irodalmat is ugyanúgy prózált meg verseket, valamint egyetlen zsánert is komolyan veszünk, ez a krimi, és a krimi ma című sorozatunkkal szerintem elég szépen elkezdtük ismét behozni a magyar, mondjuk így köztudatba azt, hogy hogy az egy létező dolog.

Szerintem a zsáerirodalmat azért emellem mindig örömmel ki, mert a zsánerirodalom rengeteg mindenben segít bennünket.

Segít abban, hogy egyszerűbben tudjunk gondolkodni az kapcsán, mint mondjuk a akár József Attila vagy más olyan nagyon összetett szövegek ügyén is lehet, mert ott nehezen viseljük el, hogy azt mondjuk, hogy hogy segít feldolgozni.

Tehát amit Edina mondott, hogy segített egy pillanatban az életében feldolgozni bizonyos mentális problémát.

Tehát azér valamilyen segít, de a zsánerirodalom abban is segít bennünket, hogy mondjuk tudjunk gondolkodni a direkt nem saját szerzőt mondom, Kondor Vilmos, Budapest Noár és a ez a sorozata.

Ez segít hozzánk közelebb hozni a a két világháborút közötti Magyarországot, Budapestet. odaképzeljük magunkat, látjuk azokat az embereket egészen más tehát például én nagyon sokat gondolkozom azon, hogy régen mennyivel ízlésesebben öltöztek az emberek, tehát a férfiakon volt kalap.

Még ugye a kétkezi munkások is zakóban dolgoztak az úton.

A de a nagyapám fehérinkben járta pusztába, nem pusztába, hogy mezőgazdaságban dolgozott.

És ma már ugye ez egészen más, de ezt, hogyha én nem olvasok sok ilyen korabeli, ez nem feltétlenül tűnik fel.

Tehát azt gondolom, hogy abban, hogy közel kerüljön hozzánk egy csomó minden, ami nem egy egyértelmű, gazdagabbá válik az életünk, ebben például a zsánerirodalmak nagyon segíteni tudnak.

És amit mondjuk elvártak sokan rendszerváltoztatás vagy rendszerváltás utáni időszak, hogy a nagy rendszerváltó regényt nem írta meg senki, ami biztos, hogy így van.

De miért várjuk el a úgynevezett szépirodalomtól, hogy történelmi?

Tehát ez a történészek feladata, meg a politológusok feladata.

Krimi meg ezeknek ott ott a zsánerben meg sokkal könnyebben megengedjük tudósként is, tudomány részéről is, hogy hogy az az foglalkozzon azzal, hogy hogyan változtak azok a gengsterek, ugye?

Tehát, hogy ez ez egy izgi dolog számomra.

Például ez egy altársalam felé nyitottak, többen érdeklődnek iránta, nagyjából így épül fel a kiadó.

Egy kicsit ehhez szeretném kapcsolódni, amit Andre mond, mert nagyon egyetértek vele.

Hát többek között azért is választottuk egymást, mert szerintem hasonló értékrend szerint gondolkodunk ezekről a dolgokról.

Szóval, hogy még a zsánárnél maradunk egy kicsit, ugye a mi műhelyünknek a nem tudom, hogy hogy mondjam, hogy ne legyenek nagy szavak, a célkitűzése ühüm >> az az, hogy egy olyan helyet biztosítson a művészeknek, ahova komfortosan be tudnak jönni, akár együtt tölteni az idejüket, akár együtt gondolkodni a saját maguk alkotói folyamataikról.

Egyrészről azért tartottam fontosnak, mert…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • PRAI Kiadó
  • Másik Produkciós Színház Művészeti Társulat
  • MagdaFeszt

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Az irodalom, mint vállalkozás - az epizódban Balogh Endrével, a PRAI Kiadó vezetőjével és Tallér Edinával beszélgetünk”

Miről szól ez az epizód: „Az irodalom, mint vállalkozás - az epizódban Balogh Endrével, a PRAI Kiadó vezetőjével és Tallér Edinával beszélgetünk”?

Az irodalom, mint vállalkozás. Balogh Endre, a PRAI Kiadó vezetője és Tallér Edina, újságíró, író, a Másik Produkciós Színház Művészeti Társulat alapítója beszélgetnek a MagdaFeszt eseményén. Megvitatják, hogyan lehet a kreativitást és a piaci működést összehangolni az… Az epizód a Porkoláb Gyöngyi című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 10. 16..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Az irodalom, mint vállalkozás - az epizódban Balogh Endrével, a PRAI Kiadó vezetőjével és Tallér Edinával beszélgetünk”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Tallér Edina, Balogh End, Porkoláb Gyöngyi.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Az irodalom, mint vállalkozás - az epizódban Balogh Endrével, a PRAI Kiadó vezetőjével és Tallér Edinával beszélgetünk”?

Fő témái: irodalom, vállalkozás, kreativitás, piaci működés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Az irodalom, mint vállalkozás - az epizódban Balogh Endrével, a PRAI Kiadó vezetőjével és Tallér Edinával beszélgetünk”?

Megjelenés: 2025. 10. 16.. Hossz: 54 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/porkolab-gyongyi/az-irodalom-mint-vallalkozas-az-epizodban-balogh-endrevel-a-prai-kiado-vezetojev-570e5214

Több epizód a Porkoláb Gyöngyi-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból