Porkoláb Gyöngyi

Fókuszban a Campus Fesztivál

· PT40M45S

Összefoglaló

Süli András, a debreceni Campus Nonprofit Kft. programigazgatója, aki a Campus Fesztivál programigazgatójaként is ismert, arról beszél, hogyan él benne a realista és az álmodozó kettőssége. Elmondja, hogy már kisiskolás kora óta képes volt a rendszerezettségre és a fókuszálásra…

Röviden

Műsor
Porkoláb Gyöngyi
Megjelenés
2024. 07. 28.
Hossz
41 perc
Szereplők, említett nevek
Süli András, Porkoláb Gyöngyi
Témák
campus fesztivál, zenei fesztiválok, szervezés, rendezvényszervezés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

szeretettel köszöntöm kedves hallgatóinkat és követőinket és nagy szeretettel köszöntöm süli andrást a mai bánomisén című podcast vendégét itt megálltam egy pillanatra mert hogy sok minden volt melyik műsorban is vagyunk igen egy egyrészről azért mert hogy melyik héten vagyunk meg mit csinálunk meg hogy valójában mi egy jó ideje kollégaként is köszönthetjük egymást sokszor és a stúdióban mindig érdekes beszélgetni olyanokkal akikkel sok nehézséget megéltünk már szóval süli andrás a a mai beszélgető partnerem aki a debreceni campus nonprofit kft programigazgatója de hát talán a kampus fesztivál programigazgatójaként többen ismerhetik illetve hát lehet hogy ebből a mai beszélgetésből még kiderül hogy honnan kik mióta ismerhetnek téged idén megjelent egy olyan album amely a kampusz fesztivál 15 évét dolgozza föl ami egy fantasztikus de nem csak könyv hanem fantasztikus olyan utazás amely szerintem sokunk számára feltár olyan olyan háttérdolgokat is amelyeket mindazok akik dolgoznak a fesztiválon is megéltek de talán érdekes lehet azoknak akik kívülről szemlélik ami engem izgat ebben a dologban hogy hogy realista ámodozóként vagy ebben megjelenítve és az izgatna hogy mióta érzed azt hogy te realista álmodozó vagy nagyon jó a a kérdés szia és üdvözlöm a a hallgatókat mert azt hiszem hogy ez a fajta kettőség egy végtelenül racionális és nagyon-nagyon pragmatikus édesanyám van mellette egy talán inkább művés éészlelkű picit álmodozó típusú édesapám van és valószínűleg ezt a kettőséget egyszerűen csomagban hoztam és a és a két dimenzió gyakorlatilag párhuzamosan létezett az életemben szerintem ilyen pici iskolás korom óta tehát hogy mindig hogy hogy jól ment a a a a rendszerezettség a fókuszálás a nem voltak gondjaim a az iskolában sem szerencsére hanem hanem teljesen korrektül kézben tudtam mindig tartani a a dolgokat de közben mindig bennem volt a vágy hogy hogy legyen ebbe valami fűszer valami izgalom csináljunk valami kreatív dolgot és akkor tulajdonképpen az iskol iskolás éveimet így töltöttem mert a a mondjuk az általános iskolában ez főleg egyébként a a kórusban nyilvánult meg vagy vagy ott csapódott le a kreatív energia kóus a kórusban a kórus abszolút persze sokáig része volt az élt amnek aztán sokáig nem és aztán egyébként most megint igen és aztán utána egyébként meg középiskolábany egyetemben meg már nagyon jellemző volt az hogy hogy a tanulás mellett valamilyen szervezés program kreativitás kitaláltunk dolgokat és azokat megpróbáltunk megvalósítani klubok programok kjatábor tehát hogye hogy hogy hogy hogy ez a ez a kettősség hogy hogy valószínűleg azért lett belőlem az ami mert hogy ahhoz nem voltam elég kreatív hogy hogy alkotó legyek úgyisten igazából ilyen önál autonóm művész ahhoz viszont nem voltam csak szigorúan racionális hogy valami olyan szakmám legyen mondjuk mint a jogász amit egyébként elvégeztem csak utána eltávolodtam tőle mi a felhajtóereje egyébként amikor az ember ilyesmit érez magában hogy van egyfajta olyan kíváncsiság vagy nyitottság a világra hogy mi az ami benned akkor megvolt meg talán ma is felfedezhető azt mondom hogy ugye édesapaként is szemlél szerintem dolgokat és valahogy az emberben átértékelődnek de ez mindig érdekes talán hogy hogy felismerünk ilyen jellegű viszonyulásainkat csak aztán azt látjuk hogy mi az ami aztán ebbe tovább léptet bennünket ü ilyeny nyitott mindenra és talán azt is lehet mondani amit most szoktunk y különsenovid óta hogy a a kreativitás az a a túlélés záloga bizonyos értelemben azt hiszem hogy a hogy a kulcs az abban van hogy a szociális élmények azok mindig nagyon erős hatással voltak rám tehát mindig mindig szerintem már gyerekként azt éreztem hogy nagyon jó részese lenni azoknak a dolgoknak ahol többen akár sokan együtt átélünk valamit biztos hogy a kórus is ezt ezt adta meg utána azok a programok amiket kitaláltunk és összehoztunk még így gyakorlatilag tizenévesen de hogy azok az élmények is amiken amiken csak befogadóként résztvevőként voltam ott tehát én tizen nem tudom 16 éves lehettem amikor ugye isten igazából elmentem fesztiválozni először elengedtek a a szüleim és akkor hallják a kedves hallgatók meg ha most beszélgetünk majd a fesztiválról és annak a célközönség életkoráról akz egy kicsit lejjebb tolódott éves vol igen és akkor és akkor már el tudtam menni fesztiválozni egyrészt itt a környékünkön tehát hogy volt a vkerinél akkor már tolerancia fesztivál meg akkor a szigetre is eljutottam 95-ben ami nagyon nagy dolog volt nekem akkor és és és elképesztően erős ilyen nem azt mondanám hogy jellemformáló inkább az hogy karakterformáló hatással volt rám az a az a fajta ilyen kulturális sokszínűség amit ott láttam és amit ott be tudtam fogadni akkor még a sokszínűség az amit talán hozzátennénk ugye ez amit itt b abszolútz absol nitottság megativitás merogy ez is meg és szerintem még ehhez társul egyébként egy olyan dolog hogy én soha nem tudtam volna szerintem olyan emberré válni aki nagyon mélyen egy dologra rá tud fókuszálni tehát nem nem soha nem tudtam volna valószínűleg mondjuk mit tudom én zongoraművész lenni mert képtelen lettem volna napi 6 h n órán keresztül egy dologra fókuszálni kizárni a külvilágot szorgalmasan elmélyülten úgy gyakorolni egyszer mindig is túl sok dolog érd tehát hogy hogy akkor is szerintem ez olyan volt hogy egy kicsit zongoráztam utána egy kicsit legóztam utána egy kicsit néztem valami mást utána elmentem a kóruspróbára utána elmentem a barátokkal megváltani a világot valami kocsmába tehát hogy hogy ezek ezek egymásra rakulttak és mindig azt éreztem hogy nem tudnám az egyiket feláldozni a másikért ugye it az elején ahogy mutattalak be mondtad is hogy nem tudjuk melyik műsorban vagy mertogy valóban nekem közel ött éve van egy generációs mintákat feszegető műsor és több alkalommal terveztük már hogy annak a műsornak is vendége leszel de most hogy ötvözzük a dolgokat mert hogy valahogy ugye részintnek bennem is bennem van ez a sokszínűség iráti igény de alapvetően most itt ülünk a 16 campus fesztiválnak a a szervezési hajrájában lehet ezt így mondani hogy már szervezési haát ső e má aéyes igen mert hogy ugye ez már itt már a befutó látótávolságon belül van igen reméljük hogy mondjuk ezt a beszélgetést az éterben ugye bármikor is meghallgathatják csak hogy ezt ugye dedikáltan így mondjuk hogy hogy ugye a generációk mintázata az ott van most már talán a te fejedben is aki ezt a 15 éves albumot a háttérből kicsit menedzselve dédelgetve létrehoztad ugye cepeli adrián aki írta és szerkesztette de talán ha a generációkat egy kicsit boncolgathatnánk ugye azt lehet mondani hogy felnőtt egy generáció amióta a kampusz fesztivál itt debrecenben fejlődik és és érik édesapa lettél azóta van bármi olyan dolog amiben új kihívást találsz akár a mai szervezési időszakban és akkor lehet csak a mai vagy az idei évet vagy a tavalyit is nézni kicsit változott-e a te szemléleted illetve ha lehet azt mondani hogy folyamatosan keressük itt a generációk szerepét mi is keressük a generációk szerepét a célközönség tekintetében tehát van-e szerinted kihívás számodra programigazgatóként hogy valamit máshogy közelítünk meg máshogy szervezünk mindenképpen van egy ugye eleve az egész azzal kezdődik hogy hogy át kell hidolni fejben egyfajta ilyen szakadékot és le kell le kell bontani azokat a gátakat amik a a fejünkben léteznek ezzel kapcsolatban és ha ezeket a gátokat lebontjuk akkor szerintem azzal együtt a a sztereotípiákat is lebontjuk ez most a korosztályok között ért h igen nagyon aktuális tök jó hogy ilyen hogy ilyen kérdés jön elő most mert éppen olvasom a a steigerwalt kristián generáció kutatónak a a második kötetét ami a ami pont a kommunikációra heyezi ki a dolgot és hogy az miért nehéz tehát hogy az az hol hol bicsaklik meg vagy miért nem feltétlenül értik meg a különböző generációk egymást és szerintem a a fesztivál szakmában vagy a vagy a fesztiválok szervezésének a közegében is szerintem ez egy ilyen nagyon nagyon nagyon érdekes folyamat vannak azok akik ezt évtizedek óta csinálják és akik mellett mögött ott van a a rutin a higgatság a a n a nagy kép látásának a képessége igen és ugye most már nálunk is vannak a fiatal kollégák vannak a 20éves kollégák akiknek lehet hogy nincs meg ez de hogyha nem nyitjuk ki a fülünket és nem a szemünket az irányukba és nem hallgatjuk meg azt amit amit amit ők látnak és mutatnak akkor biztos hogy elmegyünk egy zsákutcába tehát hogy akkor egész biztos hogy ne és és és nyilván nyilván önmagában is kihívás az hogy egy olyan terméket és ez most nem peoratív hiszen akárhogy is nézzük ez is egy termék amit szeretnénk hogy sokan kedveljenek sokan szeressen sokan kötődjenek hozzá szóval hogy egy terméket itt most tényleg úgy kell kialakítani hogy figyelemmel kell lennie azokra akkor arra a korosztályos eloszlásra amit ugye mérünk tapasztalunk szerencsére azért a pont a kampusz esetében szerintem nekünk abszolút mázlink van mertogy mertogy nagyon sok generáció kijön az hogy a a peak a csúcs az ott a 167-től a 29-ig van mondjuk az oké szerintem az teljesen természetes ez tolódik is egyébként lefelé is mert egy többen szeretnének fiatalabbak jönni a koncertre járás az régebben azért szerintem nem volt jellemző ebben a 12-14 éves korosztályban most sőtt néhány éve a 14 éves korosztály jött ki csúcsra aztán most ez egy kicit toódik így van meg meg hát szerintem mivel nagyon nagy a létszám ezért már már minden korosztályt komolyan kell venni tehát nyilván vannak olyan programjaink is idén is amik amik meg kifejezetten mondjuk a 40-50 pluszosoknak szólnak mert mondjuk te mit tudom én a tév-s legendákat akikkel beszélgetés leszőket valószínűleg semmit nem mond ah egyenen öszeflá aér azt lát és biztos vagyok benne hogy a hogy a generáció kutatásban is ez ez megjelenik visszajön hogy hogy igenis vannak ismétlődő minták és egy csomó minden hiába szokták emlegetni ezt a generáció közti feszültséget szerintem egy csomó minden meg igenis tökre hasonló minta szerint történék úgyhogy egyáltalán én bennem nincs ezzel kapcsolatban félelem semmi én azt gondolom hogy ez egy teljesen természetes dolog szerintem nagyon fontos hogy az ember ne veszítse el a kapcsolatot a különböző különböző korosztályokkal beszélgetni kell velük és megismered és meg meg fogod érteni azt hogy miért kommunikálnak másképp meg fogod érteni azt hogy amit furának kommunikálnak másképp vagy mi az am más világba születtek bele tehátog miközben mint én abba én még abba a világba születtem bele amikor a tv feketefehér volt otthon és hétfőn nem volt adás és vassalt anyukánkső v legábbis a igen v valam és és ők meg abba a világba születtek bele hogy instant tartalom van a nap 24 órájában felfoghatatlan mennyiségben ez szükségszerűen ahhoz vezet hogy hogy más más másképp érzékelik az ingereket és másképp kezelnek olyan tök egyszerű dolgokat ugye mindig a köszönést szokták ilyen példaként felhozni hogy hogy ugye régen ez elképzelhetetlen volt de hát ma már chatelünk és hogy a chatelésben így a köszönésnek a jelentősége az eloldva hát m köszönni ez a ez a köszönni megköszönni elköszönni nekem ez a veszűpipám egyébként ugye felmérül az emberben itt generációkról beszélgetünk meg mintázatokról meg te mint programigazgató azért jó néhány éve látsz rá nem csak a helyi kampusz fesztiválra hanem ugye említetted a sziget fesztiváltól 16 évesen először megjelentél felmerül az emberben a kérdés hogy mi volt az az út ami a kampuszig vezette süli andrást ha ebben vennél egy lapot magad el és azt mondát hogy jó elszámolok önmagammal melyek voltak azok a fontos álom mások amelyek akár továbblendítettek akár megállítottak vagy újragondolásra késztíettek és ezt fel merem tenni annak apropóján ezt a kérdést hogy azt lehet rólad tudni hogy nagyon komoly hatással volt rád a sziget fesztivál annak a az egész fesztivál struktúrája programstuktúrája de ez egy fővárosi inkább nemzetközi piacot is célzó fesztivál kaptál lehetőséget hogy debrecenben programigazgatóként a egy helyi lokális ugyanakkor ma már az ország legnagyobb legnagyobb vidéki fesztiválja vagyunk igen só hog eb valamit magadban nagyon át kellett hangolni össze kellett illesten így mutatom itt az jjammal hogy mint amikor van bennem egy vágy valamire lehet hogy utána féken kell tartani magam mert nem biztos hogy amire vágyom vagy elképzelek azt meg tudom itt valósítani ugyanakkor egy jó úton jár ez a fesztivál minek köszönhető ez mi az amit magadban helyre kellett tenni újra kellett hangolni és a csapattal gyakorlatilag ezt közösen erre a sikeres útra vinni mert azért a tyük h úgy ugye gyakorlatilag 68000-ről most olyan 118000-nél tart a tavaii látogatószám igen a a kérdésed első felére hogy hogy én hogy lettem ez igen az is izgat amúgy az az az arra van van patetikus válasz meg van nagyon prózai válasz és igazából nagyon prózai válasz az szerintem teljesen kézzelf fogható lehet a hallgató számára miután ez az egész nekem kifejezetten tetszett valójában csak annyi kellett hogy még bőven még még még bőven egyetemista voltam és a ha jól emlékszem akkor talán a az egykori pusikum nevű kis művész kocsmábannek ugye puskás istván volt az üzletvezetője ott mentem oda a az őri ferihez aki a mai napig kollégánk a kampusznál egyébként és és és láttam ugye láttam előtte hogy szervezik a szervezik a a vekerit tó fesztivált ami ugye már a kampusznak a közvetlen elődje volt 2001-ben és mondtam a fer és mondtam a ferikének hogy hogy figyelj én egyetemista vagyok náron már akkor ismertük egymást klubokból nyilván meg tehát hogy abszolút megvolt ez a megvolt ez a vonal de hogy de hogy én nagyon szívesen dolgoznék fesztiválon és mondta hogy gyere majd meglátjuk lesz biztos elkér a segítség ilyen önkéntesként így arrébb vittem a kerítést elszaladtam valamiért segítettem fölrakni a dolgokat satöbbi és azt hogy hogy innen hogy lett az hogy aztán programigazgató lettem egy nagyjából 14 év múlva tulajdonképpen nagyon nehéz így lerajzolni ezt a folyamatot egyszerűen csak meg minden ében egyzál vele így adáson kívül mert igi lesz minden ében minden évben minden…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Campus Nonprofit Kft.

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Fókuszban a Campus Fesztivál”

Miről szól ez az epizód: „Fókuszban a Campus Fesztivál”?

Süli András, a debreceni Campus Nonprofit Kft. programigazgatója, aki a Campus Fesztivál programigazgatójaként is ismert, arról beszél, hogyan él benne a realista és az álmodozó kettőssége. Elmondja, hogy már kisiskolás kora óta képes volt a rendszerezettségre és a fókuszálásra… Az epizód a Porkoláb Gyöngyi című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2024. 07. 28..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Fókuszban a Campus Fesztivál”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Süli András, Porkoláb Gyöngyi.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Fókuszban a Campus Fesztivál”?

Fő témái: campus fesztivál, zenei fesztiválok, szervezés, rendezvényszervezés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Fókuszban a Campus Fesztivál”?

Megjelenés: 2024. 07. 28.. Hossz: 41 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/porkolab-gyongyi/fokuszban-a-campus-fesztival-a52a5043

Több epizód a Porkoláb Gyöngyi-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból