Porkoláb Gyöngyi

Hogyan hordjuk és vegyük le álarcainkat a Kék Macska Klubban?

· PT33M54S

Összefoglaló

Bauer Barbara írónő a Kék Macska Klub című regényéről és az álarcok viseletének/levételének nehézségeiről beszélgetett Porkoláb Gyöngyivel. Bauer Barbara kifejtette, hogy szerzőnek tartja magát, mert fikcióval dolgozik, még valós alapú történetek esetén is. Az írónő megosztotta…

Röviden

Műsor
Porkoláb Gyöngyi
Megjelenés
2024. 11. 21.
Hossz
34 perc
Szereplők, említett nevek
Porkoláb Gyöngyi
Témák
irodalom, regényírás, álarcok, kék macska klub
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

nagy szeretettel köszöntöm kedves hallgatóimat és követőimet a vágd bele beszélgetés és podcast sorozat következő epizódjában ez alkalommal egy olyan különleges írón nő lesz a vendégem akinek immár a 26 könyve jelenik meg izgalmasabbnál izgalmasabb korokba illatokba enged minket betekinteni a regényei által a kék macska klub című most megjelent jaffa kiadú jóvoltából megjelent könyvének a szereplői bizonyos álarcokat viselnek vagy leg legalábbis rájövünk arra hogy ezek az álarcok miért hasznosak és miért nehéz viselni vagy akár levenni őket bauer barbarával a kék macska klub című regény írójával beszélgettem az első méle wanes könyvklub apropóján mindenkinek nagyon kellemes hallgatózást kívánok és biztatom önöket arra hogy amikor egy pici szabad idejük van akkor legyen valami kézzel fogható dolog tehát vegyenek egy könyvet a kezükbe legyen ez egy tudatos része a mindennapjaiknak hogy olvasnak bauer barbarával porkoláb gyöngyi beszélget na hát nagy szeretettel köszöntünk mindenkit meg külön szeretettel bauer barbarát akivel mikor most délután is beszélgettem akkor azt feszegettük hogy egyszer azt mondtad vagy egy jó darabig azt mondtad hogy nem szereted hogy írónak szólítanak hanem szerzőnek de hogy délután kiderült számomra hogy ez már most azért átbillent mert hogy 26 ez a kön ez most a 26 könyve barbarának szóval hogy hogy is vagy ezzel és ezt annak apropóján feszegettem hogy én személyesen ismertem szabó magdát akinek meg más dilemája volt mert ő meg azt nem szerette ha írónőnek hívják és kikérte magának és azt mondta hogy ő író miért viaskodik egy író nőként azzal hogy akkor most ő szerző vagy író vagy írónő mert most már hogy elfogadtad hogy író vagy azt mondod hogy lehet akkor is inkább legyél írónő igen igazából nem is az elfogadás hanem megbarátkoztam vele mert én a mai napig szerzőnek tartom magam hiszen a fikcióval dolgozok mégogha valós is a történetem mint mondjuk máté péter életregénye demiá sándor életregénye gutenemberg tehát vannak valós történeteim de azt is átszövi a fikció hiszen nem voltam ott m a pillanatban főleg a középkorban gutembernél még nem tehát manapság ugye ami nem kerül lefotózásra vagy szelfie vagy valamilyen közösségi oldal az meg se történt kevés információból kell valamit életre kelteni ezek az emberek mozognak beszélnek gondolkodnak reagálnak ez mind az én fejemben születik az én szűrőmön megy keresztül mindegyikük életében benne vagyok én is óhatatlanul és ezért mondom inkább hogy szerző valahogy hozzám közelebb áll ez a gondolat ráadásul mindig olyan érzésem volt hogy az írók könyvei ott vannak a könyvtárakban nem is a könyvesboltokban nekem a könyvtár az olyan de a te könyveid is ott vannak igen de ezzel amikor először találkoztam amikor már több könyvem amíg egy-két könyve van az embernek addig pont bemegy a könyvtárba nem feltétlenül találja ott a polcon deát most már sok könyvem van és a könyvtárak is többet rendelnek belőle mert hálistennek forok kézről kézre járnak és bemegyek a könyvtárba és ott van sorban akár több könyvem a polcokon ez hátborzongató érzés hátborzongató igen az ember azt mond nem hogy ilyen öröm ez a megborzongsz a meghatottságtól vagy nem is tudom ettől a úristen ez velem történik meg tehát tényleg annak idején amikor olyan könyvekkel találkoztam ami tényleg nagyon kiragadott a valóságból én már akkor játszottam ezzel a gondolattal nem úgy hogy de jó lenne egyszer ilyet írni mert nem gondolkodtam ezen ezt jóá azt nem akartam lenni na még arra mindjárt visszatérünk e író pizgi de de az azért átfutott a fejemen hogy milyen csodálatos lehet egy világot teremteni tehát ezt ezt inkább így ígyeltem az íróktól és aztán elkezdtek engem is írónak nevezni és én viszont írónőnek tartom magam merthogy büszke vagyok arra hogy hogy nőként mit érek el és büszke vagyok arra is hogy nőként hogyan fogalmazom meg a világot és én nem is akarom egyenrangúként a férfiakkal ők valahogy látják a világot valahogy értelmezik valahogy megfogalmazzák én úgy nem akarok én fér sem akarok lenni én feleség vagyok apa sem akarok lenni én anya vagyok én író férfi értelemben sem akar én írón nő vagyok női karakterekkel ha férfi karakterrel dolgozom azt is a női szűrőmön keresztül igaz a párbeszédeket ododom a férjemnek főleg van egy regényem a még látlak odafent és sok katonai jelenet van benne olyan közekben ahol nincs jelen nő és odadtam a férjemnek hogy szerinted ez így mennyire életszerű és mondta hogy ebben a sitzituban tuti nincs ott nő de ahogy írtad ott van egy és viselkednek nem a férfiak büdösek és bütögnek tudjuk a standup comedikből főleg katonás katonaságnál amikor tényleg már minden olyasmit levetkőztek ami ami egy kicsit mederben tartja őket egy családi közegben társasági életben háborús környezetben hogy a férfiak hogyan szólalnak meg de ne is menjünk el ennyire a végletekbe egyszerűen férfiak hogy beszélgetnek egymás közt nőként biztosan máshogy fogalmazom meg amikor megszületik egy regényed akkor azt valakinek odaadod vagy csak hogyha olyan a témája akkor adod oda a férjednek hogy menetközben nagyon ritkán adom oda a férjemnek hogyha olyan a témája akkor megvitatom vele e rit hogy vacsoránál figyelj most elkészültem ezzel a jelenettel vagy ezzel a résszel olvasd már el hogy ez így jó van nem ez konkrétan úg hogy szokot es az ágyb van miutá ülünk az asztalnál és azt mondom neki hogy képzeld el hogy itt ül görgei oké szóval így megjelenítjük a jelenetet ez milyen néz ki de milyen jó hogy ehhez ő partneragon ő nagyonm lányom is mert hogy ő ügyvéd hivatásaná fogva ugye hát akkor az úgy nem annyira idegen tőle hogy képzeld hogy itt van ez a f rásul ráadásul ő a magyar szentkorona kutatójaként járja az országot és előadásokat tart tehát a történelem nagyon közel áll hozzá úgyhogy én úgy szoktam fogalmazni hogy van nekem otthon egy évő lexikonom mert tényleg úgy működik olyön a az agya nagy segítségemre van most is a ami majd jövőre jelenik meg karácsonykor regényem azon már hát egy bő fél éve dolgozunk és gyűjtjük hozzá az anyagokat időnként most is az úton békéscsabáról idefelé jövett pittyegett a telefonom tudtam hogy ő valamit átküldött nekem mertogy amikor elindultam akkor leült a gépéhez és mondta hogy ki keresi amiket kértem na ez most izgi amit mondasz mert hogy egy jövőre megjelenő könyvön már most dolgozol de gyakorlatilag adatgyűjtéssel kezdődik ez a munka vag ezt hog kelligen képzelni hogy inspirálós ugye 26 könyv azért 50 évesen ezt elárulhatjuk hogy idén vagy 50 51 lesz mindjárt de még nem tehát még 50 tehát 50 év alatt 26 26 könyvet írni és egyik jobb meg érdekesebb meg szinte látszik a fejlődés benne az egy termékeny írói pálya miből inspirálódsz hogy jönnek ezek a dolgok mennyi ideig tart mondjuk megírni egy regényt vagy ez változó attól függ hogy milyen témát dolgozol fel egy kicsit olyan ahhoz hasonlítanám amikor kismama voltam és úgy félidőben elkezdtem sírni h any leszek én és akkor a férjem odahozta azt hiszem beckerdek a valamelyik könyvét 43 oldal olvasd csak el itt tartasz úgyhogy ugyanazkon minden nagy valószínűség szerint plusz mínusz hetekkel a könyveimmel is ugyanúgy vagyok hogy gyakorlatilag anélkül hogy ez tudatos lenne van egy munkamenetem a habitusom ból a a tempómból a maximalizmusomból az érdeklődésemből fakadóan tehát egy nagyon nagyon hosszú kutatómunka előz meg történelmi regényeket írok többnyire ez pont nem az de 80%-ában történelmi regények az előző is egy kicsit az igen ugye az a kastély amit itt mutattam nektek hogy receptek is találhatók benne az is nagyon néz ki és az is egy történelmi regény gyakorlatilag a leggazdagabb árba folytatása egy hosszú atómunka előzi meg magát az írást ez olyan másfél-két év viszont évente ebben az évben négy regényem jelent meg de azért az átlag az kettő ez úgy jön ki hogy egyen úgy dolgozunk hogy még együtt a férjemmel kutatómunka aztán jön az a rész amikor a férjem háttérbe vonul én háttérbe vonultatom és onnan onnantól szövöm én a történetet de még nem írásban csak fejben és akkor az utolsó etap hát most már is ismered a jafát kézirat leadás ekkor onnan visszaszámolok nyolc hetet és akkor kezdek el írni és akkor ki tudod vonni magad úgy a forgalomból hogy nyolc hét az csak az írás a hogy ez az én stílusom hogy hogy én nem tudom elhúzni mert akkor kiesek belőle tehát nyolc hét alatt születik meg mondjuk egy ilyen könyv mint ez akkor az hogy történik fölkelsz reggel be van osztva hogy akkor délelőtt írok délig ebéd közben egy kávé hogy ne legyek fáradt délután ezt hogy képzeli el az mert én ismerek olyat is aki egyszerűen elvonul vagy egy szállodába vagy val vann aki elhúzza egy egy éprre az írást tehát különb mindenki más nekem ez a koncentrált munka ami beválik hát háromkor kelek és félőig írokor fölkeltem a lányom elindul a suliba ott az az ott akkor a családi idő utána általában a férjemmel lazulunk tehát ez a kávézgatunk éljük a de háromkor nem iszol kávét reggel dehogy nem de tehát az a k csoki tehát kálé csoki oké ez így együtt gyermekek tehát ezek ah ht csak úy tanuljuk el valakinek van kedve még írni akkor hajnal háromkor tehát hogy mivel jár ez azért azemberég sokiskek oké igen tehát ezek tehát ez szükséges hozzá meg a burlecittin tehát ez egy ez egy csúcs én semmit nem szedek de tényleg semmit tehát néha karelint a kajkályásra illetve gyomorégésre szóda bikarbonát tehát ezekre esküszünk így családilag meg a purleciití tehát a abban szója van meg csoki szóval írok f:é0 héig és akkor utána délelőtt egy kicsit ilyen lazulós és akkor a férjem is elkezd valamikor délelőtt dolgozni a covid megtanított minket azért arra én előtte is rem életet éltem tehát nem tűnt fel a karantén úgy igazából mert hogy a remetélet hogy úgy elvonulsz és akkor napközben nem igen hát a laptopom a munkahelyem a folyosó végén a lakásban tehát igazából otthon voltam a covid előtt is amikor ez a karanténos időszak volt akkor csak az tűnt hogy hogy ez olyan nagyon jó hogy hirtelen a férjem sem jár már be az irodába és a lányom is otthon van a suliból mi ezt nagyon élveztük ezt az időszakot de az én életem abban változott csak hogy ők is otthon voltak azóta már a férjem is otthon van mert rájött hogy meg igazából sok minden megváltozott a az ügyvédek életében is tehát nagyon sok minden lett elektromos aláírások és a többi és a többi ő is sokkal többet tud otthon lenni de elvonulunk mindketten a dolgozószobánkba dolgozni és am amikor jön haza a a lányom megint csak hozzáigazodva a suliból akkor akkor megint előbújok valamivel előbb hogy valami ebédet rittyensek de ezek általában hétköznap valami gyors ételek tehát egy leves egy pizza tehát amit én csinálok tát nem rendelünk de ilyen egyszerűbb dolgokkal ezt így megoldjuk és utána amikor ő is már elvonult tehát megint úgy együtt vagyunk és elvonul tanulni akkor én megint el tudok vonulni tehát ilyen megszakításokkal azért egy ilyen 10 órai iríás összejön egy nap azért aki nem művészember az tudja a saját munkájában hogy vannak olyan napok amikor azért nem úgy megy nem úgy vagyok motivált kicsit elhúzom a teendőimet hogy amikor határidőre kell valamit megcsinálni akkor neked mi ad motivációt hogy tovább tudj lépni vagy ez természetszerű ugye az ember leül és akkor ennyi idő alatt úgy is jön a gondolat úgy is jön a történet a fejemben ha nagyon leállnak a gondolataim nekem a én futok futok gyalogolok ez a két mozgási sport amit szeretek megint ez is ilyen magányos de nagyon jól jönnek a gondolatok közben szóval hogyha nagyon megállnak a gondolataim akkor néha elég a sarokig elmenni egyébként tehát csak elindulok és ilyen pavlovi módon beindulnak a gondolatok csokira a nyálam léptekre a a gondolataim illetve nagyon nagy szerencsém hogy amikor az első regényem megjelent a légi kisasszonyok akkor az mikor volt 201 júniusa é 12 júniusában én találkoztam nemere istvánnal rengeteg könyve megjelent és előtte egy asztalon egy fesztiválon voltunk karomban a lányom három éves volt ekkor és így hárman sétáltunk és megláttuk hogy ő egy stannál ott áll a rengetek könyvével és én valamiért késztetést éreztem hogy odamenjek egyrészt vásároltunk tőle könyveket és a lányomnak dedikáltattuk ekkor jött a gondolat egyébként a férjem így megjegyezte hogy itt van nemere indítsuk el az ági könyvtár árát és akkor ezek voltak az első könyvek és ezek ráásul igen igen és ezek így ráadásul dedikált könyvek akkor vettünk neki öt-h könyvet nem is tudom és akkor mindet ágnesnek dedikálta nemere istván és én eg késztetést éreztem valamiért hogy elmondjam az írónak hogy hát megjelent egy regényem és ő komoly odafordulással és érdeklődéssel hallgatott engem meg és elmondtam hogy miről szól és és ez az első könyvem és mennyire izgalmas volt és több mint egy évig írtam na ezt a könyvet ezt nem nyolc éét alatt írtam meg hanem itgt kutatnom nem kellett hiszen a saját életemből merítettem a légi kisasszonyok trilógia akkor még első részét de egy évig húztam mert kerestem a hangomat a a a tempómat mindent kerestem még és ezt elmeséltem neki és és feltettem azt a kérdést hogy egyszerűen csodálom és nem is nem is tudom elképzelni hogy hogy lehet ennyi könyvet megírni tehát ehhez 300 évesnek kéne lenni és akkor ő a következőt mondta nekem letre várni a lusta írók mentsége aha és én ezt úgy elkaptam és még azt mondta akkor júniusban hogy most a hasamra ütök mondta nekem de ha nagyon elővenném a naptáramat akkor viszont ez nem hasra ütésszerű lenne tudom hogy október 16-án a melyik könyvben hol fogok tartani mondom de hol van itt a az a szabadság ami a művészettel jár mondta hogy az van le kell ülni ettől eddig mert ez a munkaidő amit az az író meghatároz magának hiszen mi osztjuk be a saját időnket tehát muszáj meghatározni különben szétfolyik az egész ott abban az intervallumban jön a szabadság hiszen mindennek az időnek és a térnek is annyi dimenziója van tehát meg lehet élni zárt keretek között is ezt a szabadságot és én ezt nagyon-nagyon megfogadtam és tényleg néha úgy azt gondolom reggel fölébredek és és akkor most odaülök a az asztalhoz és folytatom és olyan érzésem van így átfut rajtam a gondolat hogy és vajon jönnek a…

Említett entitások

Témák

  • irodalom
  • regényírás
  • álarcok
  • kék macska klub

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Hogyan hordjuk és vegyük le álarcainkat a Kék Macska Klubban?”

Miről szól ez az epizód: „Hogyan hordjuk és vegyük le álarcainkat a Kék Macska Klubban?”?

Bauer Barbara írónő a Kék Macska Klub című regényéről és az álarcok viseletének/levételének nehézségeiről beszélgetett Porkoláb Gyöngyivel. Bauer Barbara kifejtette, hogy szerzőnek tartja magát, mert fikcióval dolgozik, még valós alapú történetek esetén is. Az írónő megosztotta… Az epizód a Porkoláb Gyöngyi című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2024. 11. 21..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Hogyan hordjuk és vegyük le álarcainkat a Kék Macska Klubban?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Porkoláb Gyöngyi.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Hogyan hordjuk és vegyük le álarcainkat a Kék Macska Klubban?”?

Fő témái: irodalom, regényírás, álarcok, kék macska klub.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Hogyan hordjuk és vegyük le álarcainkat a Kék Macska Klubban?”?

Megjelenés: 2024. 11. 21.. Hossz: 34 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/porkolab-gyongyi/hogyan-hordjuk-es-vegyuk-le-alarcainkat-a-kek-macska-klubban-7f836ea9

Több epizód a Porkoláb Gyöngyi-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból