Porkoláb Gyöngyi

TOMBOLNI, DE HOGYAN? A KÖZÖSSÉG ÉS A SPORT SZEREPE

· PT33M54S

Összefoglaló

A Campus Fesztiválon rögzített beszélgetés a közösségépítés, a sport és a kultúra szerepét vizsgálja az egyetemi életben, családban és általában a tombolásban. Prof. Dr. Bács Zoltán kancellár és Bácsné Bába Éva dékánhelyettes megosztották személyes tapasztalataikat a…

Röviden

Műsor
Porkoláb Gyöngyi
Megjelenés
2025. 08. 08.
Hossz
34 perc
Szereplők, említett nevek
Porkoláb Gyöngyi
Témák
közösségépítés, sport, kultúra, egyetemi élet
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Nagyon sok szeretettel köszöntök mindenkit.

Különleges talán ez az első alkalom számomra is, meg a vendégeim számára is, mert szerintem ilyen formában ketten ők még nem voltak vendégei semmilyen színpadnak.

Úgyhogy nagy szeretettel köszöntöm Bács Zoltánt, a Debreceni Értetem kancellárját, illetve hát feleségét, hadd mondjam ezt.

Bár tudjuk jól, és ma lesz a beszélgetés során is arról szó, hogy azért ti külön entitásként is rendkívül jól tudtok működni.

Az meg, hogy mennyire tudtok együtt jól működni, az majd kiderül.

Szóval Bácsni Bába Évát, aki a gazdaságtudományi karnak a DKN helyettese.

Nyilván egyszerű lenne a kérdés, hogy volt-e olyan kampuszfesztivál, amit kihagytatok az életetekben? >> Te most a Porkolá Gyöngyi podcast adását hallgatod.

Ha szeretnél ehhez hasonló tartalmakat, iratkozz fel, lájkold vagy dislikákold a tartalmat, kommentelj, mert kíváncsiak vagyunk véleményedre.

Ezzel nemcsak az algoritmus segíted, hanem minket is, hogy elérhessünk minél több hallgatóhoz, nézőhöz, de legfőképpen, hogy minél több és érdekesebb történeteket mutassunk be.

Keresd Porkolábgyöngy a Spotify-on, a YouTube-on, kövess minket az Instán és a Facebookon is. >> Neved? >> Nem volt?

Amikor én elkezdtem dolgozni a szervező csapattal, az 11 éve volt.

Akkor a negyedik gyermekem három éves volt, most pedig ugye fesztiválozó.

Épp most szabályoztuk le, hogy milyen idősában és kikkel lehet itt jelen.

Hogy vagytok ti három gyermekes szülők ezzel? hiszen ti is együtt fejlődtetek a fesztivállal szülőként is és egy kicsit szakemberként is.

És akkor elárulhatunk annyi kulisztaitkot, hogy két gyermeketek már házasságot is kötött, tehát egy kicsit más dimenzióban láthatjuk a világot.

A harmadik gyermekünk pedig nekünk hét éves volt, mikor a kampusz fesztivál kezdődött, de a mindhárom gyermekünk nagy fesztiválozó, és mivel az édesapjuk szervezőként részt vett a korábbi efotók rendezésében, majd a kampuszfesztivál rendezésében, úgyhogy ők is sokszor bejáráson részt vettek, tehát mindenkinél előbb látták a helyszínt.

Igen, de ez nem zavarta őket abban, hogy részt vegyenek, aztán élvezzék az itteni programokat.

Nyilván gyerekként élvezték, de elmondanám, hogy mind a két fiúnk dolgozott is a kampuszfesztiválon olyan 17-18 éves korukban.

És ebből a szempontból is nagyon jó volt, hogy kipróbálhatták, hogy milyen a munkavilága, mert itt azért kemény dolog építeni a fesztivál területét, és most már szervezőként is dolgoznak. épp egy számadat, amit odadobhatok nektek, hogy ha jól tudom, 3000 ember dolgozik azon, hogy a kampuszfesztivál létrejöjjön, és csak 400-an a fesztivál biztonságáért.

És akkor itt tegeződni fogunk, hiszen ismerjük egymást régóta, nem csak édesapént, hanem akár felelős vezetőként, aki azért nagyon komoly résztvevője és részese és alkotója voltál ennek a fejlődési folyamatnak.

Hát úgy érzem, hogy volt olyan fesztivál, ahol résztvevő volt.

Ennyi. >> Igen. >> Nem, nem dolgozó mondjuk a veeritónál, mert ahogy Évi említette 98-99 e fotokók voltak.

Ott ott ugye éppen találtam egy fényképet, hogy Bence fiam öt évesen ott a Kajrakamaz bejáráson kék Jackybe tavasszal, amikor még nem sejtettük, hogy ott nyáron árvíz lesz.

És hát tényleg ők is részt vettek a fesztiválszervezésben.

Az, hogy ma már ma már a dolgozói oldalon is ilyen sok ezren vannak, és ebből rengeteg egyetemi hallgató, aki feladatot lát el, munkalehetőséghez jut, kerítést raknak, bontanak egészségügyet felsorolhatatlan az a sok felelősségteljes feladat, amit egy ekkora fesztiválon el kell látni.

Hát egy borzasztó nagy izgalom.

Én ilyenkor már mindig azt várom, hogy mikor lesz vasárnap reggel, és nem volt semmi baj, és lement a fesztivál, megvolt minden koncert, jól érezték magukat az emberek. >> Mondjuk így az első nap már arra gondolni, hogy vasárnap van, azért még ott megtölt nem tudom, hogy Petiék hogy szokták, de szerintem ők is amellett, hogy innentől fogva mindenki a topon van, és a teljes 1000 fokon égve figyeli az eseményeket.

Itt ez a főleg sok központi szervező, azért mindig megvan az izgalom.

Hát ennyi emberért felelősnek lenni, azért az nem nem kicsi dolog, és hogy minden jól sikerüljön.

Amellett, hogy nekem szórakozni annyira nincs időm, vagy nem tudok nagyon kikapcsolódni ezeken a fesztiválokon, másokon meg a meccseken inkább, de mindenkinek kell legyen olyan hely, ahol ugye kitombolja magát egy kicsit.

Nekem ez nem az. >> Ugye ennek a beszélgetésnek a címe is az, hogy tombolni, de hogyan. számomra az izgalmas ebben a világban, merthogy ez egy nagy család, hogy hogyan lehet közösséget építeni, és a sport az mit ad ehhez, hiszen egy évek óta folyamatosan fejlődő sportfesztivál is megelőzi a kampuszfesztivált.

Mennyire érzitek magatokat nagyon meghatározó közösségépítőnek, ha egy kicsit önkritikusak akartok lenni, vagy belenézni a tükörbe, és akkor itt sport, közösségépítés bármi kapcsán.

Voltál, kancelár úr? >> Igen, mindig ilyen minden lébe kanál voltam már óvodáskortól fogva.

Bár általános iskolában, középiskoláb osztályközösségben én visszahúzódó voltam, mint inkább az órákon.

De amúgy foci társasági életszervezésben abban nem.

Én borzasztó fontosnak tartom ezt, mert szerintem csak ez viszi előre a világot, meg ez viszi előre a munkahelyeket, az iskolákat, hogy az emberek kapcsolatban legyenek.

És és a mai világban, ahol az internet, az online annyira elharapozott, hogy ha nem lennének ezek a rendezvények, nem lenne a sport, nem lennének a koncertek, alig találkoznának egymással az emberek, és az emberiségnek, a a mi kis közösségünknek kicsiknek nagyoknak még nagyobb közösségeknek ezt a lehetőséget meg kell adni bármiben.

Ugye vannak emberek, akiket a sport nagyon érdekel és nagyon összefog.

Nekik nekik a sporttal akarunk lehetőséget teremteni.

Van akiket a kultúra, nekik a kultúrával akarunk lehetőséget teremteni.

Van akiket a tudomány, van akiket a egyéb a zenélés.

Egy ekkora közösségben, mint a debreceni egyetem, mindenre figyelnünk kell, és mindenre meg kell próbálnunk választatni.

A sport az onnan jött egy 20 évvel ezelőtt, hogy egyszerűen azt gondoltuk, azt gondoltam, hogyha az új világban, Amerikában, ahol ugye azt szoktuk mondani az amerikai vendégeknek, mikor jönnek az egyetemre, hogy hát ezek a gerundiok már ki voltak faragva, amikor még titeket skalpoltak az indiánok, fel se volt fedezve Amerika, de egy csomó mindent jól csinálnak, és hogyha ott a az egyetemi sport annyira nagy közösségi erőt tud jelenteni, próbáljuk meg, hogy ez Magyarországon egy sokkal kis kisebb országba, sokkal kisebb közösségbe hogyan működik.

Nyilván itt nem lehet egyetemi bajnokságokat csinálni, de nemzeti bajnokságokban tudunk szerepelni, meg a közösségi sportot tudjuk szervezni.

Mindenki nagyon pozitívan áll hozzá, több ezren vannak igazolatlan a DEACban.

Ugye én most is a a DEAC pollót vettem fel. >> Hát igen, néztem is egy kampuszosó egyes pulóverrel, ami piros és akkor így még loki is, úgyhogy minden megó elfér.

A cipő is rendben van. >> Igen. >> Oké. >> Én azt gondolom, hogy a a közösségek mozgatnak mindent, és emberek csinálnak mindent, úgyhogy nekem ezért fontos, és nem csak nekem fontos, hanem mindenkinek itt ül DKán asszony is, aki most fejezte be nemrég a kampusz sportfesztivált, most már 18. alkalommal volt, és egyre népszerűbb, egyre többen vannak, egyre többen a határon tud, akit megszólítottál most, ő nem más, mint dr.

Egy kicsit tudománykodhatunk, lehet ilyen kérdésem, vagy akik itt követtek bennünket, érdekel-e benneteket az, hogy Évi te foglalkozol kutatásokkal a sportterén?

Tombolni hogyan lehet, mit jelent tombolni, illetve generációk vonatkozásában látunk-e bármi különbséget?

Ugye 17 éve van már kampuszfesztivál, talán az már egy generációváltás, vagy legalábbis bizonyos szakemberek szerint igen.

Mi a sportban vizsgáljuk ezt, hogy például miért kezd el valaki sportolni.

Egyértelműen több évtizedes bizonyítékok vannak arra, hogy a gyermekek követik a szülőket, tehát hogy hogyan szocializáljuk a gyerekeinket.

Hogyha a szülők valamit sportoltak, akkor általában a gyerekeik is sportolnak.

A mi családunkban ez is igaz, de az is igaz, hogy mi pedig nagy szurkolók vagyunk, passzív sportfogyasztók, nagyon szeretünk meccsre járni, és valamennyi gyerekünk jár a meccsre.

Tehát nyilván ez nem annyira tudományos, de nyilván születtek ebben a témában a sportgazdasági és menedzsment Intézetben cikkek, kutatások. elsősorban az NB1-es labdarúgó klubok szurkolóit vizsgáltuk, és ott is az érdekes eredmény született, hogy nem racionális gazdasági döntést hoznak az emberek, hogy elkezdenek-e focizni, vagy elkezdenek-e futballmeccsre járni, hanem attól függ mindez, hogy megvolt-e nekik a futball élmény.

Tehát nagyon sokan válaszolták, hogy nem, nem érdekel a foci, nem járok meccsre, és utána rákérdeztünk, hiszen nem is volt még soha.

Lehet, hogyha sikerülne kihozni őket, és átélnék ezt a csodálatos élményt, hogy szabadlevegőn akár nézem, akár csinálom a sportot, az milyen élményt ad az embernek, akkor bekapcsolódnának.

Szerintem a tombolásban is megfigyelhetjük ezt, hogy >> mit jelent tombolni mondjuk a mi korosztályunk szerint mit jelent >> kiszakadás.

Kiszakadás a mindennapokból örömszerzés, szórakozás ezt jelenti a tombolás.

Zoli, hozzátehetsz nyugodtan, mert most dobáljunk be szavakat.

Konkrétan érdekel, hogy ki hol éli meg a korábban voltam itt a nem ultráknak hívták akkor még, hanem a B középnek a tagja.

Hát a az tombolás, amikor az ember üvölt, ordít, és most már nem vagyok ott, de azért a meccsen néha előfordul, mikor elveszti az ember a fejét, főleg mikor azt gondolja, hogy a >> Igen, ott ott Igen.

Meg meg amikor elmegyünk a haverokkal idegenbe, és a buszon belül vagyunk, >> tehát kiereszteni a gőzt, és ebben nagyon fontos a közösségi szempont, tehát együtt lenni másokkal, és úgy átélni egy élményt, együtt kiereszteni a mindennapok feszült.

Egyszer a covid idején, mikor a meccseket úgy játszották Magyarországon, hogy közönség nélkül, csak a tévében lehetett nézni, akkor a kis 15 fős baráti társaságunkal mégis csak elmentünk idegenbeli meccsre, beültünk a buszba, elmentünk Mdra, ahol tévén nem néztük végül a meccset, mert >> tehát mintha >> de tomboltunk, >> lemodelleztétek ezt az egészet, ha lehetne nyomni egy restart gombot, és azt mondom, hogy a debreceni egyetemet azon a területen, ahol tevékenykedtek, újra lehetne indítani.

Mi az, amit ugyanúgy csinálnátok?

Vagy lenne-e bármi, amit ha vissza tudnátok menni pár 10 évet, akkor akkor máshogy csinálnátok?

Lehet, hogy izgalmas a kérdés, lehet, hogy költői a kérdést. >> Én pár 10 évet nem mennék vissza, mert már ez is sok.

Tehát >> hány évet mennél vissza? >> Nem mennék vissza semennyit.

Szerintem pont jó volt az elmúlt 10-15 év, ami >> ami most történt. >> Hall Évi, a ti karotokon rengeteg nyitás, közösségi kezdeményezés történt, sok változás is.

Igen, hadd mondjam el én is, hogy nagyon jó, hogy fenyvere vere a dékánunk, mert egy olyan dékánunk van, aki önmaga is egy borzasztó nagy munkabírású, és nagyon tud mindenki mást is motiválni.

Olyan csapat áll mögötte, egyszerűen próbálunk vele lépést tartani.

Ez az újítószellem és a kreativitás az azt gondolom, hogy a debreceni egyetem gazdaságtudományi karára nagyon jellemző.

Mi próbálunk lépést tartani a változóvilággal, figyelünk az újításokra, akár közösségteremtésben is.

És ugye hát ott vagyunk a sportgazdasági és menedzsment Intézettel ebben a karban, itt dolgozunk és nagyon sok sportolóval találkozunk.

Ami itt a debreceni egyetemen kialakult, ez a sportmentorprogram, az is egy példaértékű, mert számos olimpiai bajnok vagy csapatsportban válogatott játékos végzett nálunk, és nagyon büszke GTK-s diplomájára.

Szerintem ez is egy olyan dolog, ami közösséget épít.

És ha még egyet elmondhatok, hogy a másik oldalt képezzük, a sportot szervezőket.

Együtt dolgozni a sportban, az is borzasztóan nagy közösségépítő.

Ugye a tavaly az EUára kihoztuk két évfolyamunkat, kötelező volt a szakmai gyakorlatukat itt végezni, és egyszerűen olyan összetartó évfolyamok vannak, hogy nem hagyják egymást semmiben lemaradni. >> Ugye egy Womennex beszélgetésen ülünk.

Ez egy olyan közösség, amely megpróbálja megtalálni azokat a női vezetőket, női vállalkozókat.

És a vállalkozó az a szószoros értelmében értendő.

Tehát nem csak azt, akinek vállalkozása van, Kft.-je vagy valamilyen formában ezt űzi, hanem úgy érzi, hogy ő a saját életét a kezébe vette.

Egy-egy ilyen program alkalmával voltatok már vendégek.

Mindig kérdés talán, hogy az egyensúlyt hogy lehet női vezetőként megtalálni, illetve hogyan lehet kiegyensúlyozottan akár otthon megélni a magánéletet meg a szakmaiságot.

A ti életetekben ez hol tud egyensúlyra lelni?

Mennyire vannak közös témák otthon, hiszen mind a ketten azért a debreceni egyetem szekerét toljátok.

Hy, hol húzzátok meg a határokat ebben? >> Kevé is a szakma otthon.

Igen. azokat a sztorikat mondjuk el egymásnak, amit valamiért viccesnek értékelünk, vagy jó pofának, és és inkább a a családi dolgok.

Nyilván Zolinak sajnos nagyon kevés az otthoni ideje, azt is nem velünk tölti igazából, hanem munkával, de próbálunk neki különböző jeleket küldeni. >> De ez hogy néz ki, hogy te referálsz, hogy mi volt a gyerekekkel?

Nyilván most már nagyobbak, ahogy említettem az elején, ugye ketten már úgymond kirepültek. >> Azért minden nap szó van róluk, és szerencsére nem laknak messze, úgyhogy szinte minden nap találkozunk a kirepültekkel is, és meg bővülve a párjaikkal.

Bogi éppelég feladatot ad, gondolkodnivalót, úgyhogy nem unalmas a az élet otthon, és meg a kutya is van. >> Hát az is egyfajta közösségi történet.

Itt most az idei kampuszfesztiválon van-e valami különleges dolog, amit vártatok nyilván ezen a beszélgetésen kívül, merthogy ezt nagyon ugye >> nagyon igen.

Szóval, hogy mi az >> a tancsapdát mindig nagyon várjuk.

Tehát hogyha tombolni kell, azt hadd mondjam el, hogy mi nagyon nagy tankcsapdások…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „TOMBOLNI, DE HOGYAN? A KÖZÖSSÉG ÉS A SPORT SZEREPE”

Miről szól ez az epizód: „TOMBOLNI, DE HOGYAN? A KÖZÖSSÉG ÉS A SPORT SZEREPE”?

A Campus Fesztiválon rögzített beszélgetés a közösségépítés, a sport és a kultúra szerepét vizsgálja az egyetemi életben, családban és általában a tombolásban. Prof. Dr. Bács Zoltán kancellár és Bácsné Bába Éva dékánhelyettes megosztották személyes tapasztalataikat a… Az epizód a Porkoláb Gyöngyi című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 08. 08..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „TOMBOLNI, DE HOGYAN? A KÖZÖSSÉG ÉS A SPORT SZEREPE”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Porkoláb Gyöngyi.

Milyen témákat érint ez az epizód: „TOMBOLNI, DE HOGYAN? A KÖZÖSSÉG ÉS A SPORT SZEREPE”?

Fő témái: közösségépítés, sport, kultúra, egyetemi élet.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „TOMBOLNI, DE HOGYAN? A KÖZÖSSÉG ÉS A SPORT SZEREPE”?

Megjelenés: 2025. 08. 08.. Hossz: 34 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/porkolab-gyongyi/tombolni-de-hogyan-a-kozosseg-es-a-sport-szerepe-f3d3303f

Több epizód a Porkoláb Gyöngyi-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból