Portfolio

Seperc alatt kapitulált Donald Trump – Veszélyes idők jönnek, mégis hogy nyert ekkorát Irán?

· PT43M48S

Összefoglaló

Úgy tűnik, vége közeledik az Egyesült Államok és Irán közötti háborúnak, miután Washington és Teherán szándéknyilatkozatot írt alá a harcok lezárásáról és a Hormuzi-szoros megnyitásáról. Ezt Donald Trump kapitulációjának is tekintik, Izraelben sem örültek neki. A felek Svájcban…

Röviden

Műsor
Portfolio
Megjelenés
2026. 06. 23.
Hossz
44 perc
Szereplők, említett nevek
Nagy Viktor
Témák
amerikai-iráni konfliktus, hormuzi-szoros, geopolitika, donald trump
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

a katonai győzelmet tudja eladni, hiszen katonaértelemben valóban komoly károkat okoztak Iránnak, és vannak eredmények, amiket felmutathatnak.

Viszont furcsa módon ez egy olyan háború, amit nem katonai eszközökkel lehetne megnyerni, vagy inkább azt mondanám, katoni eszközökkel nem lehet megnyerni.

Pontosan azért, mert Iránnak a a zsarolási potenciája az az asszimmetrikus eszközök használatában nem az Egyesült Államok, hanem a szövetségeseinek, a regionális partnereknek a a megtámadásában, a proxi hálózat használatában és elsődlegesen a hormoni szoros lezárásában van.

Ez itt a portfólió két hetente a jelentkező külpolitikai videós podcastje, a Global Insight.

Úgy tűnik, hogy a végét járja az Egyesült Államok és Izrael háborúja Irán ellen.

Washington és Teherán múlt héten szándéknyilatkozatot írt alá a hormozi szoros megnyitásáról és a harcok lezárásáról, ám többen Donald Trump kapitulációjaként értelmezik az alkut, amelyet Izraelben sem fogadtak kitörő örömmel.

Amerikai és iráni diplomaták a hétvégén Svájcban ültek asztalhoz, hogy nyílbeüssék a végleges békemegállapodást.

Miközben az első tárgyalási forduló után biztató előrelépésről számoltak be a felek, Trump újabb fenyegetés cunamival borzolta a kedélyeket.

Irány nyert, Amerika pedig vesztett.

Tartós béke vagy csak átmeneti tűzszünet jön a Közelkeleten.

Mielőtt szakértő vendégünkkel megválaszolnánk mindezt, nézzük, mi történt még a világban az elmúlt két hétben.

Hosszas élethalálharc után lemondott Kir Starmer, brit kormányfő.

Lemondó beszédében Starmer kijelentette, készelfogadni, hogy a munkáspárt nem vele akarja megvíni a következő választást.

A két évnyi kormányzás után távozó miniszterelnök koporsójába paradox módon az a múlt heti időközi választás ütötte be az utolsó szöget, amelyen saját pártja győzött.

Andy Burnham Manchester népszű polgármestere kiütéssel nyert Nigel Farázs jelöltjével szemben egy észak-angliai választókerületben.

A fölényes győzelemmel pedig kikövte a Downing Streetre vezető útját.

A választókerület előző képviselője kifejezetten azért mondott le, hogy az ambiciózus Burnham visszaülhessen a parlamentbe, és átvehesse a küzködő munkáspárt, illetve vele együtt az ország vezetését.

Ez még biztosabbá vált azután, hogy Starmer korábbi egészségügyi minisztere, WZ Streeting beállt az üzletbarát szocializmust ígérő Burnhem mögé.

Ha nem akad kihívója, Starmer már egy hónap múlva átadhatja a hatalmat az észak királyaként emlegetett Burnhhamnek.

Jobboldali fordulatra szavazott Kolumbia, de nem sokon múlt.

A Donald Trump támogatását élvező milliomos ügyvéd, Abelardo de la Esprije nyerte a kolumbiai elnökválasztás második fordulóját a Voksok mintegy 49,7%-ával.

A 2022 óta kormányzó baloldal jelöltje, Iván Szepedán csupán 1% ponttal maradt le a tigrisnek becézett ellenfele mögött.

A jelenlegi elnök, Gustávo Petro szociális programjainak folytatásával kampányoló Sepeda vitatja több mint 300 szavazó úrnak hitelességét, így csak azok felülvizsgálata után hajlandó elismerni a végeredményt.

A politikába újoncként lépő keményvonalas de la Esprielja augusztus elején veheti át a hatalmat a latinamerikai országban, és kezdheti meg programja végrehajtását. 10 meg börtön felhúzását ígérte.

A fegyveres csoportok és drogkartelek ellen.

Katonai fellépést irányzott elő amerikai segítséggel, és piacpárti reformmal ráznál a gazdaságot.

A bő két hete tartott perujui elnökválasztásom szintén a jobb oldal diadalmaskodott, de csak egy hajszálom múlt, hogy ne a bal oldal írjen célba.

Az onoki ország történetének legszorosabb befutójában végül Keiko Fujsimori kerekedett felül 50,1%-kal, akinek ez volt a negyedik próbálkozása az elnöki cím megszerzésére.

A tíédzserként First Ladyvé avanzsált radikális jobboldali politikus az édesapja Alberto Fujsimori ellentmondásos örökségére építette kampányát, aki a 90-es években diktátorként irányította az országot.

A volt államfőt korrupció és emberi elleni bűncselekmények miatt később elítélték.

A politikailag instabil dél-amerikai ország 2016 óta nyolc elnököt fogyasztott el.

Jó részüket a parlament távolította el korrupciós vádakkal.

Ez a vesszőfutás nagy eséllyel folytatódott volna a Fujsimri veresége esetén, így viszont inkább azok az aggályok erősödtek fel, hogy az új elnök túlhatalomra törhet.

Maradva a hispán világnál, de áttérve egy másik európai országra, ahol elfogyhat a levegő a baloldali miniszterelnök körül, bíróság elé állítják Begonya Gomezt, Pedro Sanchez spanyol kormányfő feleségét korrupciós vádak miatt.

A magát ártatlannak való Gomezt levelét bevonták és nem hagyhatja el az országot.

A vád, befolyással üzérkedés, korrupció és közpénzek hűtlen kezelése.

Sánchez szerint politikai célzatú lejáratókampány folyik a ne ellen, mivel az ügyben eredetileg jobboldali aktivista csoport tett feljelentést.

Ám nem ez az egyetlen korrupciós botrány a spanyol szocialista munkáspárt házatáján, méghozzá szó szerint a PSOE madridi székházában ugyanis nemrég házkutatást tartottak.

Sanchez volt közlekedési miniszterét hétfőn a spanyol legfelsőbb bíróság több mint 24 éves börtönre ítélte, amiért két politikus társával kenőpénzért osztott ki közbeszerzéseket, például 13 millió maszkra a koronavírus járvány idején.

Pár hete José Luis Rodriguez Zapatero ellen szintén korrupciós eljárás indult, de a volt szocialista miniszterelnök tagadta, hogy anyagi előnyért cserébe visszaélt volna befolyásával és okirathamisítást követett volna el.

Ha részletesen is érdekelnek előbbi híreink, a leírásban megtaláljátok a portfólió vonatkozó cikkeit és elemzéseit.

Most pedig az iráni helyzettel folytatjuk.

A stúdióban itt van velünk Csiki Varga Tamás, az SVSD Consulting elemzője, az NK John Lukács intézetének tudományos munkatársa.

Nagyon szépen köszönjük, hogy elfogadta a meghívást. >> Köszönöm szépen a meghívást.

Hát éppen hogy csak aláírták az USA és Irán közötti 14 pontos tűzszüneti keretmegállapodást, és gyakorlatilag talán a legfontosabb elemnek tartott elem a hormóziszos megnyitása, újranyitása azonnal beszélybe is került, hiszen Izrael azóta is több csapást mért Libanonra, a Hezbolach állásaira.

És hát ugye, mint tudjuk, 60 nap áll rendelkezésre, hogy a felek egy csomó kulcskérdésben dűlőre jussanak.

És ezek az egyeztetések a hétvégén Svájcban már meg is kezdődtek.

Donald Trump dörgedelmes közösségi média üzenetei azonban nem tettek kifejezetten jót a hangulatnak.

De még mielőtt belemélyednénk itt a a svájci fejleményekbe, először talán nézzük meg egy kicsit részletesen, tüzetesebben ezt a bizonyos 14 pontos keretmegállapodást, hiszen itt azért van mit van mit átbeszélni.

És először talán indítsunk a az amerikai oldalról.

Az USÁban ugyanis nyilván nem maradt vízhang nélkül ez a bizonyos dokumentum.

Kapituláció régen forog a sírjában. olyan, mintha Teheránban szövegezték volna, csak hogy néhányát említsünk a azok közül a vélemények közül, amelyek az amerikai, illetve ezen belül is a republikános nyilvánosságban megjelentek.

Mit nyert Amerika egyáltalán ezzel a ezzel a dokumentummal?

Nagyon úgy tűnik sokak számára, hogy szinte mintha rosszabb lenne a helyzet, mint a háború előtt. elsődlegesen azt nyerte, hogy van remény a a háborúnak valamilyen fajta lezárására, szüneteltetésére, de valóban gyakorlatilag azért küzd még mindig Donald Trump, hogy a február 27-i startmezőállapotra vissza tudjanak lépni.

És egyébként minden olyan cél, amiatt, amit a a háborúhoz kialakítottak, megfogalmaztak, és ez időnként ugye változott is, hogy mit hangoztattak, ezektől mind nagyon távol vannak még most is. >> Mit tud eladni ennek ellenére otthon?

Ő ugye egy világról szóló győzelemként értékelte ezt a ezt a megállapodást, ami természetesen teljesen megszokott tőle, hiszen ő saját magát sosem szokta bukott politikusként értékelni. a katonai győzelmet tudja eladni, hiszen katonaértelemben valóban komoly károkat okoztak Iránnak, és vannak eredmények, amiket felmutathatnak.

Viszont furcsa módon ez egy olyan háború, amit nem katonai eszközökkel lehetne megnyerni, vagy inkább azt mondanám, katoni eszközökkel nem lehet megnyerni.

Pontosan azért, mert Iránnak a a zsarolási potenciája az az asszimmetrikus eszközök használatában nem az Egyesült Államok, hanem a szövetségeseinek, a regionális partnereknek a a megtámadásában, a proxi hálózat használatában és elsődlegesen a hormoni szoros lezárásában van.

Hát akkor menjünk sorban talán itt a a megállapodást megállapodásban szereplő egyes tételeken, és akkor kapaszkodjunk bele itt a hormóziszoros kérdésébe, hiszen mindenkit ez foglalkoztat a a az összes gazdasági elemzőt, és hát nyilván a a a gazdasági döntéshozókat is.

Ugye a háború előtt ez egy teljesen szabadon átjárható szoros volt.

Teljesen ingyenes volt az áthaladás.

Eszébe nem jutott bárkinek, hogy itt probléma lehet.

Most ehhez képest ugye Iránnak van a kezében egy hihetetlen zsarolási potenciál.

Quá ráéreztek az ízére annak, hogy hogy itt nekik igenis van keresnivalójuk.

Ugye a nemzetközi jog szerint ők továbbra sem kérhetnének semmilyen ellentételezést.

Azonban itt a a megállapodás enyhén szóval nyitva hagyja ezt a kérdést.

Ez egy nemzetközi víziút, amit a akár a szoros partján fekvő államok a saját kényűked szerint nem zárhatnak le, és nem vezethetnek be például ilyen díjszabásokat a az átkeléshez kapcsolódban.

Ez azért nagyon fontos, mert azért vannak még ilyen fontos természetes víziutak a a földön, ahol máshol is esetleg a helyi szereplők úgy érezhetik, hogy az nagyon csábító bevétel szerzési lehetőség, hogy ők is akkor a az áthaladást azt pénzbefizetéshez kötik. és hogy ezt mindenki el akarja kerülni.

Nem mellesleg nyilván azt a költséget se akarja senki még pluszba a a kőolaj, földgáz és más egyéb javaknak a a kereskedelmére rátenni, ami ebből ered.

És Irán esetében is több dolgot lehetett már hallani.

Az egyik az az, hogy igen, megnyitják a szorosnak a a forgalmát és lehet közlekedni.

A klasszikus értelemben vett díjat az átkerésért nem szednek, viszont különböző ilyen kis díjtételeket a navigációhoz, a megfelelő áthajózási útvonalak kijelöléséhez, kommunikációs támogatáshoz, azt lehet, hogy fölszámolnak.

És ez elképzelhető, hogy valamilyen formában valóban meg fog jelenni, de általánosságban kiindulhatunk abból, hogy Iránnak is, hogyha egyéb gazdasági ösztönzőkkel bírják rá a stabil béke megállapodás kialakítására, akkor nem lesz erre szüksége, mert nagyon furcsán hangzik, mondjuk 2 millió dollár hajónként, de ez még mindig viszonylag apró pénz ahhoz képest, amit a gazdasági szankciók feloldásából a 300 milliárd dollárosra emlegetett tújépítési alapból, és általában Ő a kereskedelem a újraindításából üggbevételként kaphatnak. >> Most ehhez képest jött be az a fordulat, miszerint Donald Trump már úgy fogalmazott, hogy akár Amerika lehet a szoros őrangyala, és ő szeretne bevéltet látni az ott áthaladó hajóforgalomból.

Erről mit gondol? >> Az teljes nonszensnek gondolom. több szempontból részben ugye azok a a nemzetközi jogi, tengerjugi ügyek fennállnak, mint Irán esetében azzal a kivétellel, hogy az Egyesült Államok ugye nem is helyi ország.

Ennek megfelelően ugyanígy semmiféle joga vagy egyéb plusz lehetősége nem lenne, hogy lezárja.

Másrészt is ez sokkal fontosabb a katonai erővel ugyanolyan értelemben le lehet zárni a szorost, ahogy Irán is meg tudja akadályozni a biztonságos áthaladást és a kereskedelmet.

Tehát kockázatossá lehet tenni annyira, hogy ne akarjanak keresztülmenni.

Viszont ugyanennek a fordítottja, amikor nyitva kell tudni tartani, azt már katonai erővel az Egyesült Államok sem merte felvállalni.

Ugye volt arról szó, hogy esetleg kísérik majd a konvoyakat, ők tudják majd biztosítani.

Még a világ legerősebb katonai hatalmának az egyik, vagy talán a legerősebb haditengerészletével rendelkező országának sincs meg ahhoz minden eszköze, hogy egy ilyen speciális környezetben drónok, cirkáló rakéták és minden egyéb ellen meg tudja nyitni a szorost.

Ennek megfelelően a a lezárom és pénzszedek verzió sem fenntartható.

És hát arról nem is beszélve, hogy most ellentmondásos hírek vannak arról, hogy egyáltalán újra nyitották-e ténylegesen a a szorost.

Ez ez ez a bizonytalanság mire utal, és mire számíthatnak a gazdasági szereplők? >> Ez Iránnak a legfontosabb, legjelentősebb zsarrolási potenciálja.

És Irán azon túlmenően, hogy a háborút le akarja zárni és különböző gazdasági ösztönözőket akar, egy alapvető kérdésben úgy látszik, hogy nem akar engedni.

Ez pedig Libanon és a Ballok kérdése.

Magában a megállapodás tervezetben, vagy ebben a szándéknyilatkozatban és az első pontban Libanon már háromszor szerepel, és a a hétvégi döcögősen alakuló tárgyalások is gyakorlatilag ennek kapcsán álltak meg, mert a Irán azt is elvárja, hogy Izrael beszüntesse a a Libanonban a Hezból ellenvívott háborúját.

Tehát egy teljes az egész hat szintératkozó fegyvernyugvást várnak, és ez alapvetően egy előfeltétele lenne minden további tárgyalásnak.

Igen, még ide mindenféleképpen visszatérünk, de talán még ennél is fontosabb az atom kérdése, a a Irán nukleáris kapacitásinak a kérdése, hiszen eredetileg Donald Trump is ezt határozta meg az egyik font legfontosabb érvnek, amiért elindították a háborút, hogy gyakorlatilag a az Irán által megtestésített nukleáris fenyegetés teljes mértékben szűnjön meg.

Itt vannak feltételezhető jó kiindulási pontok, meg vannak nem olyan jó hírek.

A jó kiindulási pont az lehet, hogy tulajdonképpen irán azzal, hogy ráérzett arra és felismerte, hogy a hornus szorosban mekkora zsarolási potenciálja van.

És igazából ahhoz, hogy a a szoroson rajtatsa a kezét, tulajdonképpen nem kell hihetetlen nagy haderő, nem kell végtelenül drága és technológiai fejlett nukleáris program.

Ehhez csak annyit kell tudni csinálni, hogy időnként megzavarja ott a kereskedelmet.

Ha ezzel tudja zsarolni az Egyesült Államokat, a térségbeli Államokat a világot tulajdonképpen a világkereskedelmen keresztül, akkor nem biztos, hogy szüksége van nukleáris programra.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Seperc alatt kapitulált Donald Trump – Veszélyes idők jönnek, mégis hogy nyert ekkorát Irán?”

Miről szól ez az epizód: „Seperc alatt kapitulált Donald Trump – Veszélyes idők jönnek, mégis hogy nyert ekkorát Irán?”?

Úgy tűnik, vége közeledik az Egyesült Államok és Irán közötti háborúnak, miután Washington és Teherán szándéknyilatkozatot írt alá a harcok lezárásáról és a Hormuzi-szoros megnyitásáról. Ezt Donald Trump kapitulációjának is tekintik, Izraelben sem örültek neki. A felek Svájcban… Az epizód a Portfolio című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 06. 23..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Seperc alatt kapitulált Donald Trump – Veszélyes idők jönnek, mégis hogy nyert ekkorát Irán?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Nagy Viktor.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Seperc alatt kapitulált Donald Trump – Veszélyes idők jönnek, mégis hogy nyert ekkorát Irán?”?

Fő témái: amerikai-iráni konfliktus, hormuzi-szoros, geopolitika, donald trump.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Seperc alatt kapitulált Donald Trump – Veszélyes idők jönnek, mégis hogy nyert ekkorát Irán?”?

Megjelenés: 2026. 06. 23.. Hossz: 44 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/portfolio/seperc-alatt-kapitulalt-donald-trump-veszelyes-idok-jonnek-megis-hogy-nyert-ekko-00eaf9b1

Több epizód a Portfolio-ből