Puzsér Róbert

A feláldozott nemzedék elégtételt vesz | Rendszerbontó beszélgetés Puzsér Róberttel és Tóth Jakabbal

· PT44M33S

Összefoglaló

A Puzsér Róbert és Tóth Jakab közötti beszélgetés a rendszerváltás utáni Magyarország pszichológiai és társadalmi problémáit járja körül. Hangsúlyozza a transzgenerációs traumák feldolgozásának fontosságát a politikai konfliktusok kontextusában, és kritikát fogalmaz meg a…

Röviden

Műsor
Puzsér Róbert
Megjelenés
2026. 04. 18.
Hossz
45 perc
Szereplők, említett nevek
Tóth Jakab, Puzsér Róbert
Témák
rendszerváltás, transzgenerációs traumák, társadalmi problémák
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Vagdossuk a centiket és feléljük a tartalékainkat.

És abban bízunk, hogy majd lesz lehetőségünk arra, hogy egy nap egy másik Magyarországon felébredozzunk a 16 éves liberalizmus ártalmaiból.

Én legalábbis nem hiszem azt, hogy egy győztes választás után itt fel lehet építeni egy Svájcot.

Először is hangot kell találnunk egymáshoz.

Az éberkóma után nem a munkavállalás meg a meg a meg az állásinterjú következik, hanem először is lábra állunk, először is hangot találunk újra egymáshoz, először is felépülünk a az illberalizmusból, és talán szépen lassan hozzáláthatunk egy polgári társadalom alapjainak a lerakásához, de itt a türelem a kulcs kulcsfontosságú.

Én elkem egy pszichoterápiát újra, ami egyébként szerintem egy teljesen alultárgyalt dolog így a társadalomban, hogy nekem van azért egy ilyen megközelítésem, hogy úgy kéne pszichoterápiához járni a 21. század emberinének, mint ahogy a C-vitamint zabálja.

Mertogy ha megnézzük akár csak a politikai konfliktusainkat, én leggyakrabban nem azt látom, hogy itt racionális érdekutköztetés mentén alakul ki a konfliktus, de még csak az sem, hogy érzelmi alapon, hogy hú, hát akkor én most ebbe nagyon belelovaltam magam, vagy bármi.

Nem, nagyon gyakran akár transzgenerációs traumák okán, feldolgozatlan sérelmek okán, bosszú vágyból akár.

Nézzük meg, ahogy a a politikai elítőnk például fideszesekkel beszélgetni, nagyon izgalmas ebből a szempontból, hogy gyűlöletkampányokat csináltok srácok.

Ja, hát de azt nem emlékeztük, hanem a izé a köteles beszéddel az MSZP.

Oké, de ez a morálunk, hogy te kezdted, te ütöttél előbb.

A férfi embernek, vagy bármilyen embernek kutyakötelessége feldolgozni azokat a traumákat, amiket akár korábban őz elszenvedett, akár a családja, és abból beleugatni a nyilvánosságba, meg abból politikát csinálni, nem pedig revansból meg meg ilyen sérelmekből.

Úgyhogy én például ezzel >> meg hát hol van most az MSZP?

Szóval oké, az MSZP kezdte, de az MSZP már eltakarodott.

Akkor ők most mire folytatják?

Tehát itt most ők őket nem az MSZP hívja ki, hanem a diákhitelközpont, ha jól értem.

Tehát most mire folytatják ezt még mindig az MSZP-vel?

És ez a pszichoanalitikus önismeret döntő kérdése, hogy a traumádat gyógyítod, vagy a sérelmedet torlod meg.

A trauma az nem megtorolható, a sérelem meg nem gyógyítható.

A trauma az, amivel dolgod van.

A traumát azt meg lehet érteni, fel lehet tárni a gennyet, ki lehet kaparni, be lehet forrasztani a sebet.

A sérelem az erre a traumára rárétegződő narratíva élethazugság, és azzal az az már az az meggyógyíthatatlan, az kikezelhetetlen, azt csak megtorolni lehet.

És a mi katasztrófánk, vagy mondhatom úgy is, hogy a mi Turánátkunk az, hogy soha nem a sérelmeinket, soha nem a traumáinkat gyógyítjuk, hanem mindig mindörökké és csakis a sérelmeinket [horkantás] toroljuk meg.

Itt szükség lenne egy hangsúlyát helyezésre, csak a trauma gyógyítása az egy fájdalmas és és és gyötrelmes folyamat.

A sérelem megtorlása az felszabadít minket a saját magunk iránti felelősség alól.

Átruházhatjuk a felelősséget, és valahol kívül próbálhatjuk meg helyreállítani a saját lelki békénket.

Csak ez nem kívül van, ezért nem is kívül megoldható.

Hát felébredtek az éber kómbából.

Azt hiszem, hogy sok összetevője van.

Azt hiszem, hogy kellett hozzá az, hogy elmaradtak az uniós források, elmaradt a konjunktúra, az Orbánrendszer nem tudott a régi normák szerinti mennyiségű krumplilevest termelni.

A krumplilevesfejadag elmaradása nyomán előtérbe kerültek olyan erkölcsi aggályok, amelyek korábban is már ismertek voltak, de valahogy nem számítottak annyira.

És hát bizonyára kellett hozzá a kegyelmi ügynek a gyalázata, tehát kellett hozzá a az infernális bűnök közül is a a legaljasabb, a legalantasabb.

És hát az ahhoz tartozó köztársasági elnöki kegyelem, az egész az egész rothadékrendszernek az elaljasultsága, ott fény lett fel igazán.

De mondom, ha ennek nem lett volna meg a krumplilves fejadagban kifejeződő szociális fedezete, akkor aligha riadt volna a magyar társadalom arra, hogy na ez így többé nem mehet.

Meg van az a generáció, aminek én ugyan így a tetején vagyok, ti így nyakik benne, amihez még összeért szerintem egy globális tendencia is.

És most ezért persze internet meg social média meg nem tudom, de hogy ezek nyilván ilyen könnyű magyarázatok, de azért az benne van, hogy hogy egyfelől a reprezentációhoz jutottatok, megjutottunk, ott lehetünk a képernyőn, ott lehetünk a nyilvánosságban.

Másfről meg ez egy olyan generáció, akinek adott esetben, hogyha úgy használja, akkor több tudása tud lenni a világról, mint a felette lévő generációknak.

És és van összehasonlértási alap, és nem az van, hogy kislányom, vigyázzál magadra, meg kisfiam, vigyázzál magadra, mert én tudom milyen volt a sockóban, megint olyan lesz.

Erre lehet azt mondani, hogy hát de annyiban látom a világot, hogy másüt hogy megy.

Lehet, hogy nem csak ez van, és ebből következik egyenesen az, hogy vagy ez van, vagy halál. hanem látjuk azt, hogy hogy mennyivel színesebb ez a világ annál, mint amit egyébként a legjobb szándék mellett is átadni akarnak nekünk a korábbi generációk.

És ez ez szerintem hozzátartozik az ébredéshez. >> Orbán Viktor azért választott keleti társadalom fejlődési Jó, hát ezt némi cinizmussal lehet társadalomfejlődésnek nevezni. inkább úgy mondom, hogy társadalomfejlődés megrekesztési modellt a nyugati társadalomfejlődés helyett, mert felmérte, hogy tőlünk nyugatra mennyi ide, átlagosan mennyi ideig van hatalmon egy miniszterelnök, vagy egy köztársasági elnök, és tőlünk keletre mennyi ideig, és azt látta, hogy tőlünk keletre háromszor, négyszer annyi ideig van hatalmon.

És azt mondta, hogy hát akkor ehhez tartozzon a berendezkedés, és akkor ehhez hajlítunk mindent.

Akkor nem is Szent István meg Géza, hanem Koppány.

Akkor nem is Kossut Lajos, hanem hanem Hajnaú, akkor akkor nem is Nagyre, hanem Kádár és így tovább.

Akkor akkor nem is nyugat, hanem kelet.

És és hát ez itt azt azt érezzük, hogy egy egész nemzedék élete és szabadsága fel lett áldozva Orbán Viktor becsvágyának, Orbán Viktor hatalom szeretetének vagy hatalomtól való függőségének.

És tegyük fel egy gondolatkísérlet erejéig, hogy Orbán Viktor ideálisan vezeti az országot, hogy itt 16 éve egy nemzetépítés zajlik, egy fejlődés zajlik mindenki jobban él, az egyik magyar közelebb érzi magát a másik magyarhoz, mint valaha, és minden nagyon jól megy.

Mondom, semmi sem áll távolabb a valóságtól, mint ez.

De tegyük fel, van hozzá fantáziánk bizonyára.

Én akkor sem szeretném, hogy itt egy 20 éven keresztül tartó monolit rendszer uralkodjon.

Akkor is azt szeretném, hogyha négy évenként, nyolc évenként az aktuális garnitúra hátralépne és előrelépne egy másik, mert ez egy nyugatos norma, egy nyugatos elvárás, hogy ne uralkodjon fölöttünk egy elit, hogy ne ne létezzen egy olyan uralom, egy olyan monolit uralom, ami leválthatatlan, és amiben egy egész korszakot kell egy nemzedéknek leélnie. meg megtorpaszt megtorpantva a társadalmi fejlődésnek a folyamatát.

Tehát én azt hiszem, hogy ez egy normális elvárás, és egyáltalán nem csoda, hogy a fiatalok ezek szerint a normák szerint szeretnék az életüket meg az országuk jövőjét elképzelni.

Meg van a fiataloknak is, meg szerintem úgy mostanában egy Unblock Magyarországon egy olyan skill, ami eddig kevésbé volt, mert ha valami a különbség mondjuk 18, 22 és 26 között szerintem az az, hogy most van remény, és a magyar társadalom neki fel nem ruhható okoknál fogva nem nagyon élt ezzel a luxussal a az elmúlt időszakban.

Értelemszerűen kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy reménykedjen, meg higgyen bármiben.

Túl kellett élni, és valóban túl kellett élni.

A kádar rendszerben meg amikor nem kellett túlélni, akkor meg hát egy olyan plafon volt, ami volt így hát tiszta erkölcsel úgy se lehetett meghaladni.

A ugar, a mocsár az a az a szar szar, de hát még még még még tudok enni már, ameddig tudok. vagy a remény, és végre tudunk-e hinni abban, hogy nem csak túlélni tudunk, hanem élni is?

Hát pont az a feladat, hogy ne adjunk szabadkártyát olyan módon sem Magyar Péternek, sem egyetlen más politikusnak, ahogyan Orbán Viktor 2010-ben szabadkártyát kapott a magyar társadalomtól.

Ott az volt a magyar társadalomnak a diagnózisa, hogy Gyurcsány Ferenc rossz vezető, rossz vezető kezébe adtuk az ország kulcsait, el kell tőle venni, és oda kell adni a jó vezetőnek, és a jó vezető majd jól vezet.

És a magyarok odaadták Orbán Viktornak, és visszafeküdtek, visszafeküdtek az éberkómába, és 16 év után arra riadtak, hogy Orbán Viktor kifosztotta az országot, keletre hurcolta át az országot, kiszolgáltatta saját magának meg a bűnszervezetének nem csak az ország javait, a nemzettudatot, a hazafiság fogalmát, a magyar jövőt.

És ebben a ebben az állapotban tulajdonképpen 24 februárjában történt egy ébredés, egy ilyen ferri adás ebből az éberkómából.

Amit tenni lehet, az az, hogy tanulunk a múltból, tanulunk a hibáinkból, és nem követjük el őket újra, mert ha újra elkövetjük, ugyanaz fog megismétlődni velünk.

Tehát nem adunk szabadkártyát Magyar Péternek, és főleg nem fekszünk vissza, nem szunnyadunk vissza ebbe az aluszékonyságba, ebbe az enerváltságba. újra nem zuhanunk vissza az éberkómába, hanem éber hanem észnél maradunk, eszméletünknél maradunk, és olyan intenzitással és figyelemmel és átéléssel követjük a politikai realitynek a történéseit a további években is, mint ami most van.

Most két éve a magyar társadalom emlékeztet valamiféle polgári társadalomra, de hogy polgári társadalomban ilyen érzékeny a közügyei iránt a magyarság, vagy akármelyik társadalom.

Most a magyarság mutat egy felelősséget az országnak, a nemzetnek a sorsa iránt.

Én azt hiszem, hogy enélkül nincs polgári átalakulás. hogy a társadalom felelősségérzetét, a társadalomnak a a cselekvőképességét kell mozgósítania a társadalmi folyamatok mentén.

Most a magyarok számára, rengeteg ember számára, milliók számára lett érzelmileg mélyen átélt kérdés, hogy mi lesz a hazájukkal.

Én nem tudom, mikor volt ez így.

Talán 56 óta nem volt így. 89-ben biztos, hogy nem volt így.

Én emlékszem arra a rendszerváltásra.

Az nagyjából a gorenyehűtőnek a rendszerváltása volt.

Arról szólt, hogy most már mi is szeretnénk gorenyehűtőt.

És nagyjából a gorenye hűtőben fejeződött ez ki.

A magyaroknak nem kellett a szabadság.

A mivel, hogy nem maguknak szerezték meg, nem maguknak sajátították el, ezért nem is az ő szabadságuk lett, hanem az elit szabadsága. mintogyha találta volna az utcasarkon egy két sar két sarokig nála volt kábé, de nem tudta, hogy mire jó.

Nagyjából ez volt az első 20 év a rendszerváltás után, és utána eldobta, mert nem tudta, mire való.

És most, hogy eltelt újabb 16 év, most elkezdett hiányozni.

Ez egy fontos pillanat, ha most nem ajándékba kapja a szabadságot, ahogy akkor, amikor a rendszerváltás úgy történt meg vele, mint az időjárás, egy frontátvonulás a feje fölött, hanem saját maga kaparja ki az a magyarság önrendelkezését onnan föntről a várból, a karmelita kolostorból, Orbán Viktor alól, aki rajta ül egy ládán, ahova ezt elzárva tartja, akkor talán lesz bebecsülete, akkor talán ez a szabadság a magyarok szabadsága lesz, és nem a mindenkori elitnek a szabadsága, és akkor talán értékes lesz és becses lesz a magyarok számára annyira, hogy megvédelmezzék, hogy kiálljanak mellette és hogy hogy a gondját viseljék, mert nem úgy van, hogy lezajlik egy rendszerváltás, és mostantól akkor demokráciában fogunk élni, mostantól akkor polgári társadalomban fogunk élni.

Minden nap tennünk kell érte, és ha minden nap teszünk érte, akkor talán 10-15 év múlva itt lesz. >> Na ez a fontos része a tenni, mert szerintem szükséges, de nem elégséges feltétele a dolognak az, hogy nézni a politikai realityt, hogy ne hangozhasson el az a mondat, hogy nem foglalkozok a politikával, mert az olyan aljas dolog, vagy az olyan mocskos dolog.

Hát ez azt jelenti, hogy te átenged annak, hogy mocsokvá váljon, meg mocsok legyen.

De hogy azt gondolom, hogy hogy igen, egyfől ez, amit mondott Robi, hogy nem fogja ezt megadni senki.

Másfől pedig csinálni kell mindenkinek a maga szintjén, hogyha ez azt jelenti, mert a nyilvánosságunk az már egész jó szerintem.

Eszméletlen fejlődés történt, eszméletlen mód nőnek ki a földből a a grassroot kreatív kezdeményezések, meg ott vannak a mainstream médiumok is.

Nézni már tudjuk, ez de ezt csinálni kell.

És hogyha azon a szinten csinálja az ember, hogy belép egy nem tudom ö kisközösségbe, vagy mit tudom én, ilyen kosárközösségek vannak vidéken, jó közös ö adap nem tudom újra elosztással a tojásnak, vagy nem tudom, ha ez akkor ha az, hogy egy egy lakógyűlésen nem csak elszenvedi az ember az ott történteket, hanem tesz a saját mikrokörnyezetéért, ha belép egy pártba, ha belép egy mozgalomba, hogyha azokat a civil szervezet, szervezeteket is támogatja, akik effektív az utcán dolgoznak, nem pedig csak a nyilvánosság terében, idézőjelben csak és természetesen rajta tartja a kezét a politika ütő eljén, akkor lehet ezeket csinálni, de azt mondanám, hogy csinálni tettekre is szükség van, és ki kell menni az utcára és nyomást kell gyakorolni, mert mindig ez egy izé lesz, ez egy harc lesz a politika vagy a demokrácia az egy harc, az egy érdeknek az összefeszülése, és ez így jó.

Csak az a nem mindegy, hogy az érdekkülönbségeinket azokat vízipisztollyal játsszuk le, vagy oroszgéppuskákkal.

Van a hűbéri lét, meg van a polgári lét.

A hűbéri lét az arról szól, hogy én szolgálok és várom a szolgálatomért a javadalmat, és a javadalom fejében pedig hűséget fogadok.

Látjuk, hogy hogyan vásárol fel közszereplőket, celebeket a Fidesz.

És akkor ehhez képest van a polgári lét, ott részvétel van, nem hűbér, meg nem megrendelés, hanem alulról jövő organikus részvétel a közös ügyekben, és a részvétel…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A feláldozott nemzedék elégtételt vesz | Rendszerbontó beszélgetés Puzsér Róberttel és Tóth Jakabbal”

Miről szól ez az epizód: „A feláldozott nemzedék elégtételt vesz | Rendszerbontó beszélgetés Puzsér Róberttel és Tóth Jakabbal”?

A Puzsér Róbert és Tóth Jakab közötti beszélgetés a rendszerváltás utáni Magyarország pszichológiai és társadalmi problémáit járja körül. Hangsúlyozza a transzgenerációs traumák feldolgozásának fontosságát a politikai konfliktusok kontextusában, és kritikát fogalmaz meg a… Az epizód a Puzsér Róbert című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 18..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „A feláldozott nemzedék elégtételt vesz | Rendszerbontó beszélgetés Puzsér Róberttel és Tóth Jakabbal”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Tóth Jakab, Puzsér Róbert.

Milyen témákat érint ez az epizód: „A feláldozott nemzedék elégtételt vesz | Rendszerbontó beszélgetés Puzsér Róberttel és Tóth Jakabbal”?

Fő témái: rendszerváltás, transzgenerációs traumák, társadalmi problémák.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A feláldozott nemzedék elégtételt vesz | Rendszerbontó beszélgetés Puzsér Róberttel és Tóth Jakabbal”?

Megjelenés: 2026. 04. 18.. Hossz: 45 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/puzser-robert/a-felaldozott-nemzedek-elegtetelt-vesz-rendszerbonto-beszelgetes-puzser-robertte

Több epizód a Puzsér Róbert-ből