Sláger FM

A szerep, amelyhez fel kellett nőni | Varga Gabriella és S. Miller András a Sláger KULT-ban

· PT33M46S

Összefoglaló

Varga Gabriella színművész a Penelopeia című darabban nyújtott alakításáról, a felkészülésről, valamint a szabadúszó színészi létről beszélget S. Miller Andrással a Sláger KULT-ban. Az interjúban szó esik a színpadi koncentrációról és a Maladype Színház munkájáról is.

Ebben az epizódban

Varga Gabriella színművész a Penelopeia címszerepében ejti rabul újra a közönséget.

No és a szakmát is, nem véletlenül kapott az alakításért Őze Lajos-díjat.

A darabot Balázs Zoltán rendezésében játssza a Maladype Színház a METTRIN Művészeti Központban, ahol az intim tér és az összművészeti formavilág egészen különleges atmoszférát teremt.

Margaret Atwood regényének színpadi adaptációja a női sorsok, a hűség és az emberi kitartás mélyrétegeibe enged bepillantást, miközben Atwood világát egyszerre jellemzi a költőiség és a nyers őszinteség.

Gabriella elárulta, hogy ez a szerep igazi életpróba volt számára. „Meg kellett érni rá, lelkileg és szakmailag is.

Tizenöt évvel ezelőtt még nem tudtam volna eljátszani Penelopét, most viszont már minden rezdülésében értem.” A felkészülés három hetet vett igénybe, a próbafolyamat alatt pedig a színésznő szó szerint éjjel-nappal dolgozott.

Korábban a „Nem félünk a farkastól” beugrása volt az a pont, ahol végleg legyőzte a saját félelmét.

Ott kezdődött el az a belső folyamat, amely most ebben a szerepbe csúcsosodott ki.

Olyan önbizalmat és szabadságot kapott, amelyet addig nem ismert, és ez vitte tovább a Penelopeiához is.

A beszélgetésben szót ejtünk arról, milyen szintű koncentrációt és precizitást igényel egy ilyen előadás, ahol minden szó, minden hangsúly és mozdulat fontos jelentést hordoz.

Szó lesz a blackout pillanatáról, arról, hogyan tudott visszaülni a belső vonatra, és arról is, mit tesz hozzá ehhez a darabhoz a rendező, Balázs Zoltán sajátos színházi nyelve.

Az előadásban Varga Gabriella mellett Bajkó Edina és Orbán Nelli remekelnek.

No és persze a rendező úr is ott van a háttérben. „Zoli mindig ott van, világít, instruál, figyel.

A darab minden alkalommal formálódik, mert a színház élő anyag.

A tizedik előadás után mondta először, hogy most már valóban összeállt.” A darab különleges kihívása, hogy a szöveg egyetlen lendületből épül, és a három nő szinte megállás nélkül tartja fenn a feszültséget.

Gabriella szerint ez a folyamatos jelenlét a legnagyobb kihívás: „A közönség nem látja, ha hibázunk, de a színész tudja, hogy egyetlen pillanatnyi kiesés is elég, hogy elveszítsd a fonalat.

Ez pszichésen óriási koncentrációt igényel.” A műsorból az is kiderül majd, hogy a művésznő ma már szabadúszóként dolgozik. „Soha nem voltam még szabadúszó.

A Bárka Színház és a székesfehérvári Vörösmarty Színház társulati tagsága után most először vágtam bele, és bár nehéz, felszabadító is.

A biztonsági háló eltűnt, de kinyílt a tér.

Rájöttem, hogy magamnak kell felépítenem mindent, amit korábban a színház intézett helyettem.

Mégis érzem azt, hogy minden, amit az elmúlt 25 évben megtapasztaltam, most ér össze.

Nőként, emberként, színészként.

Most lettem készen igazán azokra a szerepekre, amelyek tényleg kihívások.” A Penelopeia előadásai legközelebb 2026 tavaszán, márciusban és áprilisban láthatók majd újra a Mettrinben, és a közönség már most várja a folytatást.

Említett entitások

Témák

  • szabadúszó színészi lét
  • színpadi koncentráció

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Több epizód a Sláger FM-ből