SpeechPresso Podcast

SpeechPresso Podcast #019 | 100 nap elutasítás, egy olimpiai fánk és 7 felemelő emberi sikertörténet

· PT1H8M28S

Összefoglaló

Az epizódban a SpeechPresso Podcast házigazdái, Tót Árpád és Varka Zsófi, a kommunikáció fontosságát és fejleszthetőségét hangsúlyozzák. Elmondják, hogy a kommunikáció nem velünk született adottság, hanem fejleszthető készség. Bemutatnak hét ember – Vanessa Van Edwards, Jia…

Röviden

Műsor
SpeechPresso Podcast
Megjelenés
2026. 08. 04.
Hossz
1 óra 8 perc
Témák
kommunikáció, sikertörténetek, fejlődés, beszédkészség, önbizalom, személyiségfejlődés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Zsófi, neked mikor volt az életedben az a pillanat, amikor rájöttél, hogy az, hogy hogyan beszélsz, hogyan szólítasz meg másokat, az kihatással van a mindennapjaidra?

Két ilyen fontos pillanat is volt.

Az egyik esetben nagyon pici gyerekeim voltak, és mondtam valamit, és nyilván azt mondták, hogy nem, [nevetés] nem, nem.

Ez volt az egyik, >> ez szerintem sokaknak ismer valószínű sokan átéltik.

A másik élményem az egy meetinghez kapcsolódik.

Én már akkor vezető poziban voltam, és volt egy tök jó ötletem, és gondolkoztam, hogy ezt most hogy kéne elmondani, mint kéne elmondani, mit fognak rámondani, tetszeni fog-e, rácsapnak-e, megcsináljuk-e, jó lesz-e a cégnek.

És ezen addig gondolkoztam, hogy közben vége lett a meetingnek, és végül nem mondtam el. >> Ajjaj, szerintem ez sem annyira ismeretlen érzés egyébként sok embernek, legalábbis nekem is talán van hasonló érzésem. >> Na hát sziasztok ti a Spech podcastnek a legújabb adását látjátok.

Ez most már, ha minden igaz, a 19. adásunk összességében hamarosan lesz egy jubileum 20 is.

De hogy miért ezt a témát hoztam fel, ma hoztam nyolc olyan embert, aki szerintem közel hasonló pozícióból indult, mint amitő most te felvázoltál, vagy akár neked is ismerős lehet így hallgatóként, nézőként. >> A hároméves raptorokkal küzdött otthon. [nevetés] >> Hát ennél ennél azért komolyabb történtek lesznek.

És az ő történeteken keresztül szeretném egyrészt megmutatni azt, hogy az, hogy hogyan beszélünk, hogyan kommunikálunk, az mekkora kihatással lehet az életünkre.

Szerintem sokuknak a nevét nem biztos, hogy ismerni fogja akár a hallgatóság, akár majd te.

De kíváncsi vagyok, hogy mennyi lesz számodra ismerős ezekből a sztorikból.

És szerintem mindegyikük történetéből el lehet vinni valami olyasmit, amit akár az, aki most hallgatja az adást, be tud építeni a mindennapjaiba. olyannyira, hogy ehhez hoztam is majd egy-egy ilyen kis mini kihívást mindegyik történethez, amit szerintem érdemes lesz kipróbálni. >> Na hát mondjuk egy kommunikációs trénertől nem is várna mást az ember, nem? [nevetés] >> Hozzá hozzá valamit, amit el lehet vinni, mint svájci bicskeát. >> Hát szerintem sok olyan dolog lesz, amit érdemes lesz kipróbálni.

Mi egyébként a Speech Presso két alapítói vagyunk.

Varka Zsófi >> és Tót Árpád. >> Vágjunk bele akkor az első történetbe.

Vanessa Van Edwards, nem tudom ismerőse az ő neve.

Nem, >> mindegyikük egyébként az az érdekes, hogy később hatalmas karriert meg ívet futott be, de ő úgy kezdte a pályafutását, képzeld el, hogy egy főiskolára járt, mint sokan mások, és hát ott azért előfordulnak olyan feladatok, amit mondjuk csoportban kell megoldani.

Na most van ez annyira magának való introvertált, befelé forduló, visszahúzódó, nem tudom milyen jelzőket tudok még használni.

Nem én mondtam rá, hanem ő magára.

Ühüm. magára egyébként úgy hivatkozott, mint ilyen recovering awkward person.

Hát ezt, hogyha magyarra magyarra fordítanám, akkor az a gyógyuló félben lévő ilyen fura lány.

Talán ez lehetne az, amit így, amivel így leírhatnánk őt.

Szóval amikor ilyen csoportos feladatokat kaptak, akkor képzeld el, ő addig ment a professzornak a nyakára, hogy elérje azt, hogy ő egyedül olhassa meg a csoportos feladatot.

Tehát hiába jártasz volna több munkával, de hogy így másokkal kell kommunikálni, az nem annyira menne ki. >> Megóvnám a dolgot. >> Na >> hát figyelj, azért egy profot meggyőzni, hogy változtasson a tanmeneten, hát ez egy komoly meggyőzési feladat.

Igen, nem sikerült neki ez a >> Igen, [nevetés] nem sikerült.

Akkor bocsánat, akkor mégse. >> Igen.

Tehát jó, jó, ha ez így lett volna, akkor valóban már akár itt elindultott volna a karrieré, de de nem a professzor az hajthatatlan volt, és azt mondta, hogy itt bizony ezt valakivel csoportban kell megoldani.

Hát mondanom sem kell, hogy ez neki mennyi kellemetlenséget okozott egy ilyen visszahúzódó, vagy ilyen fura lány karakterrel csoportba dolgozni nem annyira ment.

Viszont >> ú ez mennyi embernek gáz?

Rengeteg embernek nagyon nehéz. pedig hát azért munkahelyen kerülünk olyan helyzetekbe, hogy másokkal együtt kell dolgozni még akkor is, hogy van ha csak nem, ha csak nem éjszakai portás vagy az atomerőben, [nevetés] akkor azért kerülsz ilyen helyzetekben. >> De még ott is lehet, hogy van szólni kell, hogy a piros gombot most kell megnyomni. [nevetés] Na de visszatérve akkor Vanes a történetére, tehát ez volt az a helyzet, ami rávilegította, hogy hát itt azért ezzel lehet, hogy érdemes lenne valamit kezdeni.

És ő ennek mentén elkezdett különböző kutatásokat végezni, mégpedig arra vonatkozóan, hogy mi okozhatja ezt a helyzetet, vagy hogy mi lehet az az emberi viselkedés forma, amivel ugye hát ezt ezen valahogy felül lehetne kerekedni, vagy könnyebben tud ugye csoportban működni.

Hát ez annyira jól sikerült, hogy ebből egy könyv is született később.

Van ez, ha pszichológus hallgató volt amúgy. >> Hú, ez jó kérdés.

Nem hiszem egyébként, hogy ő pszichológus hallgató lett volna.

Utána nézek, mert erre most nem emlékszem, de majd berakjuk a leírásba, hogy pontosan mit hallgatott, >> de a Science of People című könyv érkezett meg ebből a kutatásból, és tényleg azt vizsgálta, hogy ezeket a viselkedéseket hogyan lehet felfedezni magunkban, hogyan lehet átalakítani és hát végül is utána ugye arra jutott, hogy igen, ezen lehet változtatni.

És az az volt a fontos felismerése egyébként, hogy az, hogy mondjuk egy ilyen társas helyzetben, vagy egy kommunikációs helyzetben hogyan viselkedünk, az nem valamifajta velünk született dolog, ahogy ő is ráragasztotta szépen ezt a bélyeget magára, hogy ő a fura lány. >> Hát ez nem egy ilyen dolog, ez egy tanulható készség, és szerintem ennek a sztorinak ez az egyik legfontosabb tanulsága. >> Sőt, ez annyira tanulható, hogy ezt elkezdjük pelenkás korunkban megtanulni a környezetünkből, hogy hogy érdemes ezt csinálni.

Igen, mégis mennyi olyan ember van, ezért is hoztam be ezt a sztorit, aki aki úgy gondolja, hogy ahogy ő meg tud nyilvánulni, ahogy mondjuk egy munkahelyen elő tudja adni magát, vagy mondjuk vegyünk egy állásinterjút, az valamifajta veleszületett dolog miatt vagy működik, vagy nem működik. >> Ez teljes őrület egyébként.

Tehát, hogyha belegondolsz, amikor még nincsen jogosítványunk, akkor nem gondoljuk azt, hogy hát nekünk nincs, szóval mi nem fogunk tudni soha életünkben autót vezetni.

Tehát, hogy ez mindenkinek tök egyértelmű, hogy elmész, beiratkozol az autós iskolába, leteszed a kreszt, és aztán utána egyszer csak majd ki tudsz menni forgalomba, miután a rutinpályán már megtanultad lépéstől lépésre.

De hogy egyszerűen fogalmam nincs, és ezzel mi beszédtrénerként rendszeresen találkozunk, hogy úgy jönnek az emberek, hogy á hát ez nem az én pályám, én ezt nekem ez nem megy.

És kész pont pont a mondat végén, és akkor így ez egy életre be van rakva saját maga abba a dobozba, hogy h én ebben béna vagyok, bocs. >> Pedig egyébként mennyi olyan dolog van, amire ez teljesen abszurdul hangzik, pedig ugyanilyen jól működő dolog.

Tehát hogyha azt mondanám, hogy én nem vagyok egy szünetett teniszes, tehát ugye azért valószínűleg soha nem fogok agasszi szintig eljutni, de hogyha elkezdek gyakorolni, meg mondjuk hetente eljárok ötször teniszezni, azért elég látványos különbség lesz aközött, ahogy mondjuk most tudok teniszezni, nagyjából sehogy kategória. >> Igen. >> Meg az, amit mondjuk egy ennyi idő alatt el lehet érni.

Hát figyelj, hogyha heti öt nap tolod és három után, három hónap után azt mondja az edző, hogy figyelj Árpé, nagyon kedves gyerek vagy, tök jó, hogy itt voltál, tehát tényleg örültünk a társaságodnak, de nem mennél inkább úszni, vagy valami más.

Szóval akkor beraghatod magad abba a dobozba, hogy ez lehet, hogy nem a te pályá. >> De akkor is az nem egy olyan dolog, hogy valaki felsír és a dajka azt ránéz és azt mondja: "Ej, kisfiam, de szép teniszező lettél, vagy belőled aztán ilyen igazi nagy szónok lesz." Tehát, hogy ez nem egy nem egy velünk született dolog.

Mégis miért van az, hogy ennyire könnyen akasztunk magunkra ilyen cimkéket, ha azt letisztáztuk, hogy ez nem egy velünk született történet? >> Azt gondolod, hogy mi magunk akasztjuk magunkra ezeket a cimkéket?

Mert én erről nagyon mást gondolok. >> Na holat, ami felmerült benned?

Az a helyzet, hogy itt Közép-Európában van egy ilyen skatulyázó, címkéző drive, tehát hogy így erre vagyunk bedrótozva, erre vagyunk szocializálva, hogy ezt csináljuk, és ezt csinálja a közoktatás, ezt csinálják a munkahelyek és ezt csináljuk mi is egymással.

Tehát most gondold el, onnantól, hogy így 11 éves korunkban elkezdenek minket érdekelni a fiúk vagy a lányok, onnantól kezdve így elkezdjük ilyen skatulyákba rakgatni. bejön, nem jön be izé.

Jó fej, de jó fej, de nem, de izé jó fej és bejön.

Szóval, hogy egyszerűen így így működik az agyunk is eleve.

Tehát hogyha most be minden beömlő információt feldolgoznánk és az alapjáig leesnánk, meg bolondulnánk.

Tehát ezt nem lehet, tehát muszáj mintákat keresni, egyszerűsíteni.

És emiatt nagyon könnyen ezeket másokra is ráragasztjuk.

Meg hát ezt látjuk, tehát hogy beülünk, gondold el, kis hatodikos vagy hat éves korunkba van egy menő toltartónk, elkezdjük az iskolát és akkor beülünk, és nagyon hamar meg fogja mondani a tanítónni, hogy kisfiam, te egy ilyen nyughatatlan fajta vagy.

Szóval, hogy én nagyon meglepődnék, hogyha te megtanulnál rendesen olvasni, mert folyton most is rázod a lábad.

És akkor te így hát jó, hát én egy ilyen nyughatatlan fajta vagyok.

Aztán utána nem tudod, hogy mondjuk egyetemen miért vagy az a csávó, akit mindenhonnan kicsapnak.

Hát, mert elhitted, hogy te egy ilyen nyughatatlan fajta vagy, és akkor most már harmad évesként már a hatodik egyetemre jársz. >> Hát ez a címkérzés szerintem igen, elég gyakran előfordul iskolában is, és ez szerintem ott meg sem áll, tehát ez gond nélkül megkapod ezeket a bélyegeket akár egy munkahelyen is, baráti társaságban. >> Meg, hogyne, hogyne, hogyne. >> És akkor hát igen, nagyban függ ez attól, hogy elhisszük-e, és ez szerintem ugyanúgy kihat arra is, hogy hogy utána hogyan merünk egyáltalán mondjuk mások előtt beszélni.

Abszolút. >> Meg hogyan tesszük ezt?

Meg hogy elmerjük hinni magunk, hogy egyébként egyáltalán erre például képesek vagyunk. >> Abszolút.

Tehát az a baj, hogy megkapod ezeket a címkéket és minél hát így működik a marketing kommunikáció is, hogy minél nagyobb ismétlés számban kapod ezt te az arcodban, hogy te ilyen olyan amolyan vagy, annál inkább internalizálod ezt az egészet, elhiszed, hogy jó, hát én akkor ilyen olyan amolyan vagyok, és akkor ezzel mész tovább. >> Szerintem amiből így fontos tanulságként levonható, hogy egyrészt ez egy nem egy velünk született készség.

Viszont ha azt állítjuk, hogy tanulató, akkor neked mondjuk van-e olyan emléked, akár saját magadról, akár valaki olyanról, akivel dolgoztunk, ahol ez megfordult?

És mitől fordult ez meg? >> Ezzel kezdtük, hogy ott ültem azon a meetingen, és nem mertem megszólalni. >> Ühüm. >> Tehát nekem az science fiction volt, hogy én mikrofont fogjak a kezembe, vagy kiálljak 100 ember elé, vagy kiálljak öt ember elé.

Hát el kellett kezdeni. >> Hát jobb láb a bal után.

És tényleg tehát mai napig hálás vagyok Benkő Willyinek.

Szerintem kimondhatom a nevét itt ugye azért ő nagyon sokat tette azért, hogy Magyarországon ennek az egésznek kultúrája legyen.

És vele találkoztam egy rendezvényen, és megkérdeztem, mert tudtam, hogy ő ezzel foglalkozik, hogy mégis mit kéne csinálni?

Hát Zófiá, kéne menned egy beszédklubba.

Hát a többi már történelem. [nevetés] És aztán utána ez nyilván annyira megtetszett, hogy ebből még lett egyetem is, ahol szereztem erről egy diplomát, hogy embereket tudjak ebben segíteni, de muszáj.

Tehát, hogy ez tény tényleg attól nincsen csodapirula. >> Hát ez valóban így van.

Tehát ebben szerintem kilométert kell rakni és akkor fog ez így.

Így így így mint a teniszezés.

Tehát, hogy ez nem úgy néz ki, hogy lemész és akkor kezedbe adják azt az aranyteniszütőt, amit a páncélszekrényben őriznek féltve és akkor azt mondják, hogy figyelj, [nevetés] ezt nem mondhatod el senkinek, most ezt a kezedbe adjuk, és akkor megfogod, és hú, és megszáll a szelleme, és akkor onnantól kimész, és zseni vagy a pályán.

Tehát ez nem így megy. >> Na de szerintem ebből az is fontos tanulság, hogy igen, egyik pillanatról a másikra ez nem fog megváltozni.

Bár nem egy velünk született tulajdonság, de hogyha ezzel elkezd valaki tudatosan foglalkozni, akkor akkor is bele kell rakni a kilómétert ahhoz, hogy ez látványos legyen.

Viszont azt meg már láttuk szerintem számtalan példában, hogy ez mennyire látványos tud lenni annál, aki erre az időt energiát rászánja. >> Persze, persze.

Hát azért ebből nagyon sokat láttunk, akik megérkeztek mondjuk egy kurzusunkban ilyen hát én nem is tudom, hogy mit keresek itt, meg nagyon félek meg, szerintem én úgy se csinálom végig.

Aztán most meg konferenciákon látjuk őket, szétszedni a színpadot meg a nézőteret, merthogy olyanokat tudnak, hogy vow, >> hogyha te most hallgatsz minket, akkor neked is van egy jó tanácsunk, hogyha erre az útra rát szerettél lépni, az remélem a felismerés az tényleg megvan, hogy ez nem egy ilyen velünk született képesség.

Azt javasoljuk, hogy a következő héten válaszd ki egy bármilyen szituációt, amit így átéltél így a mindennapokban, és gondold át, hogy ott vajon ahogy te beszéltél, ahogy kommunikáltál be, mi tűnt olyan könnyednek magabiztosnak természetesnek, mi az, ami így jött csípőből, és ezeket az emlékeket, hogyha el tudod raktározni, akkor azt utána könnyebben elő tudod venni egy olyan helyzetben is, amikor esetleg tényleg arra van szükség, hogy élesben kelljen mondjuk meggyőzni például a főnöködet, vagy egy új ügyfelet arról, hogy téged válasszon, ekkor szerintem ennek borzasztó nagy ereje tud lenni, hogyha egy pozitív élménybe bele tudsz kapaszkodni. >> Ühüm.

És az lehet magánéleti is, tehát hogy mondjuk ha ha te egy édesapa vagy, és otthon volt egy olyan élményed, hogy meg…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Varka Zsófi
  • Tót Árpád

Szervezetek, cégek

  • Speech Presso

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „SpeechPresso Podcast #019 | 100 nap elutasítás, egy olimpiai fánk és 7 felemelő emberi sikertörténet”

Miről szól ez az epizód: „SpeechPresso Podcast #019 | 100 nap elutasítás, egy olimpiai fánk és 7 felemelő emberi sikertörténet”?

Az epizódban a SpeechPresso Podcast házigazdái, Tót Árpád és Varka Zsófi, a kommunikáció fontosságát és fejleszthetőségét hangsúlyozzák. Elmondják, hogy a kommunikáció nem velünk született adottság, hanem fejleszthető készség. Bemutatnak hét ember – Vanessa Van Edwards, Jia… Az epizód a SpeechPresso Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 08. 04..

Milyen témákat érint ez az epizód: „SpeechPresso Podcast #019 | 100 nap elutasítás, egy olimpiai fánk és 7 felemelő emberi sikertörténet”?

Fő témái: kommunikáció, sikertörténetek, fejlődés, beszédkészség, önbizalom, személyiségfejlődés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „SpeechPresso Podcast #019 | 100 nap elutasítás, egy olimpiai fánk és 7 felemelő emberi sikertörténet”?

Megjelenés: 2026. 08. 04.. Hossz: 1 óra 8 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/speechpresso-podcast/speechpresso-podcast-019-100-nap-elutasitas-egy-olimpiai-fank-es-7-felemelo-embe-04daaaac

Több epizód a SpeechPresso Podcast-ből