Szélsőközép

Zavar az időcsavarban – Merre folyik az idő a félidőben? | Parafrázis

· PT1H56M20S

Röviden

Műsor
Szélsőközép
Megjelenés
2026. 08. 21.
Hossz
1 óra 56 perc
Szereplők, említett nevek
Puzsér Róbert, Farkas Attila Márton, Paulinyi Tamás
Témák
időparadoxon, tudatkutatás, parakutatás, időhurok, filozófia
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Képzeljétek el egy olyan számítógépes játékot, ahol a monitoron egy ilyen nagyon szép mandala van, egy ilyen koncentrikus ábram.

És a beavatkozási lehetőségem ebbe a játékba pusztán az, hogy megnyomom az egérgombot.

Mi történik, ha megnyomom a gombot?

Az egyik az semmi nem történik, a másik viszont az, hogy egy színes mandala jelenik meg pár másodperc és egy ilyen biztató gongütés.

Egy véletlen számfüggvény vezérli.

Ezt a programot nagymamámmal álmodtam.

Leereszkedett [zene] a víz alá, és a víz alatt így lejjebb a víz felszínétől szépen begyalogolt a medence közepéig, ahol kinyílt egy csapóajtó, még fehérebb fény jött ki, és ilyen fehér fura kezek így nyúltak, és lesegítették. bezárult és pakna rá körülbelül egy hétre jött a telefon faluról, hogy agyvérzést kapott. [harang] Hát jó estét mindenkinek.

Tízszerűen mondhatnám, hogy idő van.

Aztán ez a idő, amit most itt beharrangoztam két szóban, egész konkrétan néz ki, mekkora, milyen irányba megy, és ha nem akkor miért?

Hát körülbelül erről fogok elmélkedni a parafrázis külön kiadásában.

Abszolút szokatlan mód egy személyben.

Na most ennek vannak bizonyos előnyei, sőt én most leginkább az előnyöket látom.

Kaptam egy új asztalkát meg széket.

Nem tudom, miért kellett másfél évig abba a homorú gödörbe ülnöm, de hát most már mindegy.

És hát végre elhozhattam ugye a kis [torokköszörülés] ventilátorom, amit nagyon bírok így nyáridőben.

És végre beszélhetek egy olyan témára hosszan és zavartalanul, de nem már mindenféle vendégek itt beleszólnak, meg műsorvezetőtársak, ami életemnek egy nagyon lényeges területe, és ez nem más, mint az idő.

Én pedig Paulini Tamás vagyok, vagy legalábbis így hívnak errefele, mert nem azért, mer nemközi szélhámos vagyok és máshol másképpen hívnak, [horkantás] hanem mondjuk ebbe a testesülésbe engedjétek meg, hogy már egy kicsit ilyen könnyedebb is legyek.

Ez nekem kereken 64 éves lettem, és amiatt ez külön érdekes.

Még [éljenzés][taps] istenem, hát szerintem ez azért pár embernek sikerült, mert a bolygón.

Tehát ezt tegyük hozzá, hogy ez is már valahol egy érdem.

És ami nagyon izgalmas nekem, legalábbis hogy utána számolva elsütöttem persze ezt a poént, de most ül. életem felét az idő huncutságainak vizsgálatával töltöttem.

Alapvetően itt a tudományos parapszichológiai kutatásokra gondolok. 32 évvel foglalkozom, akkor alakult egy olyan alapítvány, kutatási alapítvány, aminek az egyik fő témája jövő érzékelés volt.

Tehát ez a életem felét rászálltam a kutatásra.

Hát ez most teljesen igaz. 64 32 2 32 az 64 így tovább.

No [torokköszörülés] tűnőttem, hogy milyen lesz a színpadkép.

Először azt gondoltam, hogy legyen ott egy üres szék.

És így meg is írtam magamnak a kérdéseket, hogy azt mondod, hogy a féléletedet az idő természetének a tanulmányozására szentelted.

Ez mennyire komoly? napi nyolc órás szakma vagy valami más esetleg mindez a gyerekkorodból ered.

Remélem nem lesz gond ezzel a mikrofonnal, mer most már volt egy-két ilyen kis szótagihagyás bennem.

Az idő egy fantasztikus dolog.

Az én képzeletemet kíváncsiságomatan mióta eszemet tudom, piszkálja, hogy tulajdonképpen mi van itt, hol az az idő, adják ide Elibé, mutassák meg, melyik az eleje, meg a vége.

Hát van is egymondás, hogyha kérded, hogy mi az idő, akkor nem tudom.

Egy evidencia a a valóságról szerzett tapasztalatunknak egy alapvető koordinátája. nem tudunk nélkül egy egy gondolattal se odébb keveredni.

Tehát mi csak az időbeliségben, az egymás utániságban, az okságban, a múltból a jövőbe tartó folyamatokban tudunk gondolkodni.

De azért nem volt ez mindig pontosan így.

Van egy jótékony pszichológiai jelenség, persze nem tudom mennyire jótékony, úgy hívják, hogy gyerekkori amnézia.

Ez azt jelenti, hogy az emberek többsége nem nagyon tud felidézni emlékekető a három éves, két-három éves koráról korábban.

Márpedig ott fura dolgok vannak.

Tehát látszik, hogy a a gyerek már beszél, dadg egyebek, mégis aztán kitörlődik, mint Poppinsnál.

Tudjátok, amikor elkezdenek nőni a gyerekek, és már nem értik az állatok beszédét, és elmúlnak ezek a varázsos képességek.

És azért egy gyereknek az időfogalma, egy egy kicsi kicsi gyereknek meglehetősen mi szavainkkal élve zavaros.

Tehát a keveri a tegnapot meg a holnapot, az évszakokat.

Van egy bolyong keresi helyét.

És ha összevetjük azt, hogy az egyed fejlődés és a fajfejlődés nagyon is tükrözi egymást, akkor arra következ következtethetünk nagyjából, hogy az ősidőkben az emberi válásnál ugyanígy az éntudattal, öntudattal együtt alakult ki az időbeni gondolkodás.

Nagy kérdés persze, hogy az állatvilágban mondjuk a fejlettebb emlősök gondolkodnak-e időben.

Vannak macskáim, voltak macskáim, volt kutyám, látunk már állatokat.

De a macska az ilyen tipikusan egy olyan gyanús lény, tehát képes arra, hogy ül a szoba sarkába és nézi a falat és mit néz meg.

Tehát most ott van, és akkor így abba az irányba áll, és még kell neki megfordulni.

Ugyanígy az idővel kapcsolatban az a gyanú, hogy nem csinálnak maguknak komoly gondot abban, hogy mi lesz holnap, vagy nem siránkoznak, hogy mi volt tegnap.

Tehát ez a fajta idő élmény, időtapasztalás, amit mi mindennaposnak veszünk, gyakorlatilag fiktív dolgokból áll fel.

A múlt az gyakorlatilag az emlékezet, semmi más.

Tehát ebben a pillanatban a múltat én az emlékeimbe hordom.

Fizikai értelemben, ha úgy vesszük azt, majd ezt is igyekszem megcáfolni, nem létezik, már nincs.

A másik része, a jövő az pedig a képzelet.

Elképzelem, hogy [horkantás] milyen kínos lesz.

Holnap se adom fel a csekket, meg jön a végrehajtónk egy de még nincs így.

Tehát ezek ilyen fizetetlen öijgetések.

Na persze némi realitással a háttérben.

Tehát van két olyan alapvető tényezünk, a múlt és a jövő, ami nem létezik.

Na de itt van középen a jelen.

Élj a mostban és további [horkantás] spirituális bölcsességek. nézd a macskát és a többi és a többi.

Na csak itt olyan bökkenő, hogy a jelennek nincs kiterjedése, de még a plank idő se szavatolja, hogy az egy tényleges fizikai időtartam, amit nem lehet zsugorítani, nem lehet kisebbre venni.

Ugyanis az idő ebben az egydziós lineáris rendszerben nulladmenziós a jelen.

Tehát a a már nincs és a még nincs közéelődött semmi.

A hülye is látja, tehát egyszerűen nem lehet letagadni, hogy van idő, de valahogy nem nem tudjuk, hogy mi az.

Sőt ugrál ugye a másodpercutató, mint a bevezető zenébőbben ami a Csillagok között című filmből származik egyébként éppen abból a jelenetből, ahol egyszerre telik egy bolygó felszínén az idő más tempóba, és egyszerre a bolygó keringési pályáján olyannyira, hogy ketten leugranak valamiért 10 percre visszamennek és odafönt 23 év telt el.

Ezekre a cifráságokra visszatérünk.

Most ne piszkáljuk tovább szerencsétlen lineáris időt.

A lényeg a lényeg, hogy annyira evidens tapasztalat, tehát a mi életünknek olyan szintű összetevője, ez az egymásutániság, az ok és az okozatrendje, hogy el sem tudjuk képzelni, hogy ez esetleg megfordulna.

Látni fogjuk pedig, hogy igen, de megbír fordulni, vagy legalábbis olyan, mintha megforduljon, csak ezek a szavak nem igazán illenek hozzá.

Tehát ez egy irányt tulajdonítani valaminek, amit meg se tudunk fogalmazni, nem úgy, mint mondjuk egy térbeli dolgot, hogy én innen az A-ból odamegyek a B-be.

Hát már ez is egy attrakció, egy dzsongler mutatvány.

Másképp telik az idő természetesen különböző lelki állapotokban, de azért alapvetően csak mennyiségileg.

Tehát vagy nagyon le tud lassulni, vagy nagyon fel tud gyorsulni.

Elreppennek a percek az órákra, ha valamogy belefedkezünk, hogyha unatkozza, kínosan váratkozunk, akkor meg ólomlábakon csoszoglassan előre.

De ezek azért nem olyan nagy különbségek, tehát ezek még csak mennyiségiek.

Jönnek majd a minőségiek és jönnek a kizökkentések, az ismeretek, fizikai, természettudományos ismeretek szintjén arról, hogy az idő bizony nem olyan, mint amilyennek látszik.

Nem, hogyha én úgy magam kis józan paraszti eszével úgy úgy elképzelem az időt, akkor ez abból egy darab van.

Ugye van az idő és az univerzum. [horkantás] Univerzum minden sarkában. szerda este van most ugye 17:46 per a tautin meg nem tudom most már 47 de hogy lehetne másképp tehát ez nem úgy van hogy egyszerre van mindenütt hát nem [torokköszörülés] tapasztalata szinten nagyon úgy tűnik igen.

És Newton, Newton, aki ugye térrel, idővel, tömeggel gravitációval hihetetlen zseniális úttörő munkát végzett, és állított felig érvényes egyenleteket abban az érvényességi körbe, persze a makrofizikába, amin belül ez működik, de hogy viszont rendesen működik. azt mondta, hogy mindenkin egy megelégedés, hogy van egy abszolút tér, ugye [horkantás] ilyen négyzethálósan be lehet kockázni az univerzumon, párhuzamosok a végtelen találkoznak, kezet ráznak, leülnek és nem tudom mit csinálnak, beszélgetnek az időjáráson és [horkantás] van az abszolút idő, vagyis igenis, hogy az univerzum minden sarkában egyszerre ketyegnek az ingaórák.

Hát muszáj volt rádöbbenni, hogy ez nem áll meg sokáig a lábán, ugyanis jött egy olyan problémás fény természetének a megértését illetően, amihez szűkös volt ez az abszolút tér és az abszolút időkeretrendszer.

Próbálták lettelgetni Lorenzféle kontrakcióval, a hosszúságokat vélték torzulni.

A a mindent csak azne alapján nem akartak hozzányúlni. az abszolút dolgokhoz.

Márpedig kellett valaki azt mondani, jó elég ebből az abszolútizmusból.

Se a tér, se az idő nem abszolút, de kicsit se relatív.

Ez volt ugye a mi Einsteinünk, Albert Einsteinünk, aki rájött, hogy nincs is egy idejűség például.

Tehát ez a megfigyelőnek a helyétől, sebességétől, mozgásától függ.

És nem is egyszerre telik az idő, például minő borzalom.

Minél gyorsabban haladunk, annál inkább lelassul az idő.

Persze relativitásról beszélünk, mondjuk egy állórendszerhez képest.

Egyik elterjedt példa erre. rhajósok, ugye testvérek, és akkor ikerpár egyik tagja elhúz valamit matatni a külső naprendszerbe.

Fénysebesség, nem tudom messzebb azért valami közelé, de azért belátható helyre honnan. az ő saját ideje szerint egy éven belül meg is fordul és mire viszony eltelt 60 év az hogy van sebességtől is függ az idő múlása az idő telése és a gravitációtól is tehát akármilyen fur nekem most a lábamnál másképp telik a idő mint a fejemnél tehát a gravitáció lassítja az időt itt nagyobb gravitációs erő hat rá mint a fejem bubbjánál Ál, ha valaki például repülőgépen utazik, pedig az csak egy 10 km a földtől, már ilyen mini mini mini mini mini nano izé szekundumokkal megváltozik az időtelése.

Ugyanakkor az se mindegy, hogy milyen sebességgel, tehát ezek egymás ellen is dolgozhatnak.

Azt mondnánk, hogy kit érdekel ez az egész.

Gondolom mindenkinél van itt mobiltelefon.

Ezt szerettem volna kérni. születésnapomra, hogy 50 darab mobiltelefont, ha használt, az is ért valamit.

Na nem ezt akartam mondani, mindegyiken van vélhetően, vagy majd mindegyiken GPS, ami ugye úgy működik, hogy ilyen háromszögelési pontokkal jeleket ad műholdok műholdaknak, amik visszaküldik a jelet, és ugye mindig valamelyiktől távolabb vagyunk, valamelyikhez pedig közelebb.

És ebből a minimális eltérésből kiszámítja, hogy mi melyik ponton vagyunk, forduljon jobbra.

Ez viszont figyelembe kell venni a programozásnál, hogy más az időtelése itt [horkantás] a földi környezetben, és más a műholdaknál.

Tehát például geostacionárius műholdak, amik a Föld körül úgy keringenek, hogy a keringési sebességük megegyezik. >> [köhögés] >> Azok bizony [torokköszörülés] 300 kmre vannak, ami az majdnem a föld átmérő, sőt dehogyis föld átmérőjének a két és félzerese körülbelül majdnem az egyenlítőt érje el.

Ahhoz, hogy ugyanakkor kisebb gravitációs hatás éri őket, és ez valamilyen szinten kompenzálja a sebességüket, olyan egyenleteket kell alkalmazni és kisakozni, hogy össze legyenek hangolva az órák, ami ha nem történne meg, hát több 100 mrel tévedne el velünk a GPS.

Tehát manapság, amikor ilyen sebességek és ilyen távolságok mellett tapasztalatot, még a közvetett tapasztalatot is, de tapasztalatot tudunk szerezni, azt kell mondanunk, hogy igen, nem Newton látta jól, de nekünk itt ebben a földi környezetben viszonylag kis tömegek és kis sebességek esetén ez hű nagyon sokat nem jelent.

Hát aztán jönnek a cifrázások.

Volt ez a kedves tolószékes fickó, ugyanemrék halt meg.

És hát olyan fekete lyukak megszállottja volt ideje töprengeni jócskán az ilyen komoly problémákon.

És hát ugye a szingularitással olyan időképet festett fel, hogyha valamiennek az eszelősen nagy gravitációjú kozmikus tüneménynek a szingularitása, esemény horizontja mögé kerül, akkor annak megszűnik a jövője.

Tehát meg állítja konkrétan takra az időt, ami nekünk megint elképzelhetetlen, hogy ott ott így mindenki meg van állva és marad, ahogy volt.

Na nem erről szeretnék igazából beszélni, hanem az időnek a tudattal és a tudat különös képességeivel való ennél sokkal rejtélyesebb összefüggéseiről.

Van egy olyan elképzelés, hogy az időnek van egy bizonyos iránya.

És ezt a termodinamik [torokköszörülés] a második fő tételével magyarázzák, aminek ugyanis ez a lényege, hogy csak melegebb tárgytól hidegebb felé történhet hőátadás.

Tehát ha megkukulunk, akkor se.

Tehát az univerzumunknak egy általános törvényszerűsége az, hogy minden egyes fizikai folyamat magasabb rendezettségű állapotból szétszórtabb kisebb rendezettségű és alacsonyabb energianívójú állapotba kerül.

Nincs mese a végén minden nagy rendetlenségbe és érdektelenségbe és hidegségbe fullad egy ilyen mélyhűtőtt izé szemétlerakó lesz az…

Említett entitások

Témák

  • időparadoxon
  • tudatkutatás
  • parakutatás
  • időhurok
  • filozófia

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Zavar az időcsavarban – Merre folyik az idő a félidőben? | Parafrázis”

Miről szól ez az epizód: „Zavar az időcsavarban – Merre folyik az idő a félidőben? | Parafrázis”?

Képzeljétek el egy olyan számítógépes játékot, ahol a monitoron egy ilyen nagyon szép mandala van, egy ilyen koncentrikus ábram. És a beavatkozási lehetőségem ebbe a játékba pusztán az, hogy megnyomom az egérgombot. Az epizód a Szélsőközép című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 08. 21..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Zavar az időcsavarban – Merre folyik az idő a félidőben? | Parafrázis”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Puzsér Róbert, Farkas Attila Márton, Paulinyi Tamás.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Zavar az időcsavarban – Merre folyik az idő a félidőben? | Parafrázis”?

Fő témái: időparadoxon, tudatkutatás, parakutatás, időhurok, filozófia.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Zavar az időcsavarban – Merre folyik az idő a félidőben? | Parafrázis”?

Megjelenés: 2026. 08. 21.. Hossz: 1 óra 56 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/szelsokozep/zavar-az-idocsavarban-merre-folyik-az-ido-a-felidoben-parafrazis-ed6cfe68

Több epizód a Szélsőközép-ből