Telex After

Bródy János: Elég volt ez a tizenhat év a hatalomgyakorlásból

· PT1H14M41S

Összefoglaló

A mai adás vendége az idén 80 éves Bródy János, aki visszavonul a nagyszínpadi zenéléstől, de nem a gitártól. Elmondja, miért érzi úgy, hogy befejeződik a zenei életben való aktív közreműködése, és szó esik a kommunizmus és az Orbán-rendszer hasonlóságairól, valamint Szörényi…

Röviden

Műsor
Telex After
Megjelenés
2026. 02. 26.
Hossz
1 óra 15 perc
Szereplők, említett nevek
Bródy János, Szörényi Levente, Sajó Dávid
Témák
zene, politika, kommunizmus
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

A Levente csinálhat bármilyen jó koncertet csinált egy párat.

Én lehetek bármilyen népszerű a saját koncertjeimen.

Össze sem hasonlítható, ha ketten együtt vagyunk a színpadon, hogy az milyen.

Örömet, érdeklődést és oációt vált ki, hogy nem olyan régen azért megint álltunk együtt előfordul ez. kétség kívül az országnak az tenne jót, ha az olyan művészek, ami amilyen Leventéhez hasonlók, meg az olyan gondolkozásúak, mint én, nyugodtan tudnának a a környezettől háborítatlanul és mindenféle áskálódásoktól mentesen együtt dolgozni.

Ez itt a Telex After, én pedig Sajó Dávid vagyok.

A mai adás vendége az idén áprilisban 80 éves Blódi János.

Remélem, hogy betöltöm a 80-at.

Az ATV-ben jelentetted be nemrég, ha jól tudom, vagy hát én láttam a felvételt ott ott is bejelentett, hogy >> kihúzta belőlem az egon.

Igen, kiúszta ez az Egon, hogy visszavonulsz a zenéléstől, ami nyilván úgy tűnhet a 80 születésnapján az embernek, hogy talán ez már így belefér, de azért mégis meglepő, mert mert még tavaly is közreműködtél például a karconómáiknak az egyik lemezén, és azért te egy aktív zeneszerző, szövegíró zenész vagy mindig, és érdekel, hogy itt itt a a befejezés az mennyire jelent tényleg befejezést.

Ez a szokásos headline sztori, tudod, hogy amikor azt kérdezte az Egon, hogy a 100. évfordulót is megünnepeljük majd valamikor mondta kedvesen mondtam, hogy hát itt a 80 éves koncerttel én úgy érzem, hogy már hát hogy már a zenei életben való komoly közreműködésem ez már a végét jelzi, hogy ez már a féle korszakzáró koncert.

És nehezen beszéltek már rá erre az aréna koncertre, mert egy ilyen nagy koncert az azért komoly felkészülés, stressz is, és hát nem érzem úgy, hogy a fizikai állóképességem a régi, meg akár a szellem se.

Szóval nem tudom már igazán azt adni, amivel én magam elégedett lennék.

És úgy gondoltam, hogy ilyen nagy koncerteket nem szeretnék többi adni.

Na, ez fordult át utána arra, hogy úgy jelent meg a a főcímbe, hogy visszavonulok.

De hát amikor egy válogatott labdarúgó visszavonul, nem jelenti azt, hogy többet nem rúg labdába.

Én se dobom el a gitárt, >> csak kisebb pályán játszik.

Úgy érzem, hogy levonulok erről a, hogy mondjam, erről a nagy pályáról, mert nem is gondolom már, hogy annyira a a dolgok közepébe lennék, hogy hogy körülöttem forogna a zenei élet.

Tulajdonképpen ezt akartam mondani, mert hát azért a volt idő, amikor közelebb voltam az epicentrumhoz.

Volt olyan pont a karriéred során, amikor azt érezted, hogy ettől az epicentrumtól eltávolodtál.

És mikor történt az szerinted?

Mert én azért azt érzem, hogy Bródi János munkássága az mondjuk a 60-as évektől egészen sok évtized át volt a Magyar Könyüzene epicentrumában, de mint alkotóművész ember, aki tudom, hogy magát is figyeli kívülről.

Kíváncsi vagyok, hogy te mikor érezted azt esetleg, hogy na lehet, hogy most már az epicentrumtól kicsit távolabb kerültem.

Hát körbele akkor, amikor nyugdíjba vonultam, vagy nyugdíjas lettem. >> Aha. >> És meg is írtam ennek megfelelően a erre vonatkozódalt, hogy én most már rezignált nyugérnek tekintem magam.

És ez úgy körülbelül egybe esett azzal, hogy a hogy egy új rendszer alakult ki az országban.

És le kellett mondanom bizonyos dolgok miatt a a az Artisziusz vezetőségébe betöltött bizalmi tisztségemről, mert hát nyilvánvaló volt, hogy az új kormányzat ezt nem nézi jó szemmel.

És és közben kaptunk a Leventével egy szakmai életműdíjat, tudod, ilyen fonogram meg minden, de azért ez az életműdíj az mindig egy kicsit olyan, hogy >> Kossutíra gondol, >> nem azt régebben már 2000-ben volt.

Az még az Illés zenekarbaó tevékenység elismeréseképpen. >> De a Levente 2010-ben már úgy végleg úgy gondolta, hogy visszavonul a színpadtól és Hatyodal címmel egy nagy koncertet adott.

Én meg azt gondoltam, hogy ezt a visszavonulást, ezt a jelzést én inkább egy nagy lemezzel teszem meg, mert hát engem a mikrobarázdás nagy ledemez egy korszaka teremtett.

Meg mondhatnám így, én ezt ebben éreztem igazán otthon magam.

Borzasztóan szerettem a nagy lemezeket erről.

Van egy hosszú teóriám, nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mert már egy-két helyen elmond sok hely tudom, hogy a hogy igazából az, hogy a lehet a lemez lemezkiadók, hogy hogy igazából több szám is felfér, mert ugyanannyiba kerül előállítani a bakelit lemezt, mintogyha kislemezt csinálna. >> Ez teremtette meg a passzivitást ebben a műfajban a 60-as, főképp a 70-es80-as években. >> Azok a bizonyos koncertlemezek, és gondoltam, hogy egy ilyen koncertlemezzel én áttekintem a pályafutásomat. némi szimbolizmussal az illészekerinc címet adtam neki.

Ráadásul szeretem is ezt az Audi veret.

És aztán ennek a lemeznek a a sikere mondhatnám úgy, hogy hogy visszaterelt a a színpadok felé.

És aztán utána következett még egy ráadás.

Aztán még utána még két nagylemez, és most megint úgy érzem, hogy most megint ezzel a az első 80 év című nagylemezzel megpróbálom lezárni.

Csak van az a hülye mondás, hogy ezt a műfajt nem lehet abbahagyni, ebbe csak belehalni lehet.

És erre sajnos van egy-két fájó példa, de én szeretnék még egy kicsit élni.

Szóval szeretnék úgy úgy úgy lelépni a színpadról, hogy hogy már tudom, hogy új korszak van, más a zenei trend, és a én dalaim, vagy az én zenei szemléletem bizonyos értelemben már egy kicsit divatcsomult.

Hát végül is én a Womer korosztályhoz tartozom.

Ennek a nemzedéknek a a legszebb évei azok a 60-as-70-es évek voltak kétség kívül.

És és nem is igazán érzem már magam otthon abban az információs közegben amit ami hát hihetetlenül felgyorsult és egészen másképp működik ebben a a digitális bennszülöttek által uralt médiában, ahol nemrégiben hallottam, hogy így, hogy egy zenekarnak külön embere van a a Facebookra, a Tiktokra, a >> Instagramra, >> Instára meg mit tudom én mire.

Én még a Facebookra még bejelentkeztem még még 15 évvel ezelőtt, amikor amikor mondjuk nyuger lettem, akkor azt gondoltam, hogy hát ez nagyszerű dolog, mert akkor akkor az internet segítségével már nem kell állandóan föllépni, hanem akkor a dalok tudnak terjedni a világhálón.

De most már azt is tudomásul veszem, hogy a Facebook kis a féle divatja múltjelenség, és nem nem ezen működnek az új új produkciók. borzasztóan változik a világ.

És én ezt nagyon érzem, mert amikor elkezdtem zenélni, gyerek voltam, amikor elkezdtem érdeklődni a zene iránt, akkor a helyzet az volt, hogyha ha ha valamilyen zenét szerettem volna hallgatni, akkor el kellett menni oda, ahol azt játszák.

Még akkor még a rádió meg a magyar televízió az nem igazán sugározta.

Aztán később úgy kialakult, hogy ez a zene elsősorban a rádió, a rádió által terjedés a De hát a rádióban nem terjednek a, hogy mondjam, a színpadi viselkedés szokásai.

Tehát én úgy kerültem, úgy nőttem föl, hogy állj föl a színpadra, zenélj, és a zenét, amit fölveszel a stúdióba, az a legfontosabb, és akkor az majd lemezeken fog terjedni.

És abban az időben a koncertek sokáig kifejezetten a a lemezforgalom promóciója vagy elősegítése érdekében történtek.

Aki nagyon népszerű volt, az mondhatta azt, hogy én már csak a stúdióba dolgozom.

Akkor túlozhatok azzal, hogyha úgy érzem ez alapján, hogy a az illéshez képest a fonográf neked egy ilyen szempontból egy hálásabb zenekar volt, merthogy hogy az illés, hogy is mondjam, a korai illés sokkal inkább egy ilyen kis lemezebb fókuszú zenekarnak tűnt nekem. még mondjuk a fonográf, amiről most rengeteg dokumentum, rengeteg archívinterjút megnéztem, azért ti is elmondtátok, hogy bizony volt olyan lemez, ami amivel túl előrementetek a korszellemhez képest, és nem értették az emberek, és az elmondásod alapján mégis úgy tűnik, hogy hogy talán ez közelebb állt hozzád, mint mondjuk az illés.

Ez rosszul gondolom? >> Hát más volt.

A nagyon én azt gondolom, hogy a fonográf volt a legjobb zenekar, amiben én valaha játszottam.

Nem az illés volt, de az illésnek a hatása lényegesen nagyobb volt.

És ez sajnos pont egy Hillés Revival koncert alapján derült ki, amikor 81-ben a fonográffal együtt léptünk föl.

Emlékeztet től arra, hogy 73-ban én valahogy összehoztam, hogy az akkor már a zenekarban ébredő feszültségek megtalálják a maguk útját.

És akkor a Kit Egylet nevű társaságban, ami Kcill és Tolcsolit jelentett, akkor abban együtt zenéltünk nem sokáig, mert 73. végén Ilés Lajusnál elszakadt a célnál és föloszlatta azést.

Akkor gyorsan megalakult a fonográf és a fonográfba sok gitáros volt.

Úgyhogy én akkor egy új hangszeren kezdtem el kiműelni a magam zenei világát.

Azóta is borzasztóan szeretem a sztilgitárt, a pedálos sztilgitárt, ami egy hihetetlen bonyolult hangszer, és nagyon szeretem mai napig azokat a dalokat kifejezetten kedvelem stílgitár van, csak nagyon fizikailag nagyon megterhelő volt.

És aztán a fonográf végével már abbahagytam a sztilvitározást, de a fonográf volt a legszofisztikáltabb összhangzattan meg kidolgozottságban.

Azt hiszem, hogy a maga korában, maga korában egy egy hihetetlen trendi zenekar volt, csak egy olyan trendi zenekar, amin Magyarországra nem jött be igazán. >> Ezt akartam mondani, hogy a a country és ráadásul countrynak ez a válfaja, ami kevésbé a az ilyen Delta bluesebból jön, hanem inkább egy kicsit az Amerikának vonaláról.

Ezt West Coastnak hívták annak >> Igen, hogy ez a ez a műfaj ez nem csak Magyarországra, de az amúgy Európában se tudta igazán soha megvetni a lábát. >> Nem, de Amerikában ez volt a válasz a a brit invázió, ahogy szokták mondani. >> Így van. >> És azok a zenekarok a hát mind a mai napig számomra kedvenceek, és nagyon bírom őket, azt a hangzásvilágot.

És ők ténylegesen a ha lehet azt mondani, ők tulajdonképpen az amerikai népzenéből, a countryból dolgoztak.

Csak megjegyzem, hogy amikor 88-ban a Human Rights világkörüli turnéja az Omnesty International szervezésében Magyarországra jött, nagy szó volt, mert a szocialista országok közül csak hozzánk jöttek el.

A Sting, a Bruce Springstein, Peter Gabriel és oda mindenhol a helyi hasonló gondolkozás előadóból hívtak tőlünk a Hogót, meg engem hívtak meg.

Valószínűleg engem azért, mert 71-ben az illésen már megjelent egy fehér lemez Human Rights felirattal.

És akkor volt alkalmam beszélgetni, mert tudod a világsztárok is az öltözőkben, ha ott a másik zenész, akkor kollégának tekintik.

Szóval ott nincs akkora különbség.

És volt alkalmam a Bruce Springinnel egy kicsit úgy gityizett is.

Meg beszélgettünk és hát azt mondta, hogy szerintem minden zenének az alapja a country zene.

Aztán azt is mondta persze, hogy hogy és egy és egy művésznek ki kell szóval felelősséggel tartozik a népszerűségért.

És igen, ha van véleménye a körülötte lévő világról, akkor azt írja meg dalban. >> Ezzel kapcsolatban kérdezzének arról, ami 73. júniusában történt ö Miskolcon, ami ha már ha már a felelősség felvállalása elmesélnéd, hogy ott pontosan mi történt a a fiatalabb hallgatótnak, akik erről nem hallottak, mert ez szerintem egy elképesztően izgalmas, és a te karakteredet valamennyire ismerve kívülről nagyon bródis történetnek tűnik nekem, hogy hogy majd kérlek cáfj meg, ha rosszul mondom esetleg, hogy te itt egy koncerten a színpadról megköszönted gyakorlatilag a rendőrök munkáját ami azért a pártállami időkben ö nem a legrck and rollabb gondolattalán.

És és és ezt nem cinikusan mondtad, ha jól tudom, hanem tényleg megköszönted a munkájukat, mire téged megbüntetett a pártállam, egy hónapra kijárási tilalmat kaptál, 5000 Ft büntetést, és gyakorlatilag az illés utána nem sokkal később fel is oszlott. >> Jól mondtam?

Igen, lehet, hogy ebben is volt rész, de ez fura dolog, mert így röviden elmondtad a dolgot, hogy utána állames izgatás gyanújával indítottak ellenem eljárást. >> De ebben mi az izgatás?

De én nekem az a gyanúm, hogy ez az utólagos ismereteim szerint ez egy 68-as csezlovákiai bevonulástól kezdődő Magyarországon ideológiai fegyelmezés folyamata következtében létrejött esemény.

És én tulajdonképpen ezzel a egyáltalán nem szándékolt hát, hogy mondjam, nem akartam én ott bántani senkit.

Engem kértek föl, hogy köszönjem meg a résztvevőknek.

És miután reggel elmesélték, hogy előző éjszaka is már jöttek fiatalok Miskolcra, és azok ottan avas aljába aludtak meg minden, hogy a rendőrök összeszedték őket, kinyitottak egy tornatermet és reggel különösebb retorzió nélkül elengedték őket.

És az akkori körülmények között ez rendkívül pozitívan hangzott számomra. >> Már már liberális. >> Hogy nem?

És ezért aztán én ott a a színpadon megköszöntem.

Egyébként a rendfenntartóknak szokás megköszönni a koncertet, mert hát azok is valamilyen módon hozzátartoznak.

Ez egy amatőr kezdeményezés volt, nem hivatalos, és sokan vettek benne részt. mindenkit fölsoroltam, és akkor megköszöntem a rendőrségnek is, a rendfenntartóknak, és akkor fütyültek, mert úgy a Miskolcon azért a a rendőrség és a fiatalok között volt némi feszültség.

És akkor én rámondtam, hogy komolyan gondolom, merthogy elmondtam ezt a történetet, hogy szálást biztosítottak.

Na most úgy tűnik, hogy ezt ezelőri szolgáltattam, mert a rendőrség rögtön kijelentette, hogy ők nem adtak szállát senkinek.

És én itten a tulajdonképpen arra próbáltam itten célozgatni, hogy a szabadság jogaikat korlátoztuk, vagy valami hasonló, de az eljárás során kiderült, hogy nekem már 68-tól van.

Hát igen, rosszim gyűjtik rólam az anyagokat, mert hát ugye rabosítottak meg fényképeztek jobbrólbról, és azon a kis számon a 68 volt az utolsó szám, és ketten voltunk csak, és egy fiatal fotós volt, és mondom, hogy >> hogy már 60 ez azt jelenti, hogy már azóta és akkor mondta, hogy ja nem mondtadm >> csak bólintot.

És tudom, mert mert hát a fejemre olvastak egy csomó mindent.

Tény, hogy a hogy az Illés zenekar az a maga módján nagyon nagyon az első volt, és valószínűleg az Illenekarral próbáltak többször is 68 után úgymond példát statuálni, mert 69-ben egy teljesen lényegtelen kis nem is kukarúdosás, hanem csak valami doboztottan a technikusok a a rugdostak.

Az Pécset volt, abból már megvédett, rendbontók…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Bródy János: Elég volt ez a tizenhat év a hatalomgyakorlásból”

Miről szól ez az epizód: „Bródy János: Elég volt ez a tizenhat év a hatalomgyakorlásból”?

A mai adás vendége az idén 80 éves Bródy János, aki visszavonul a nagyszínpadi zenéléstől, de nem a gitártól. Elmondja, miért érzi úgy, hogy befejeződik a zenei életben való aktív közreműködése, és szó esik a kommunizmus és az Orbán-rendszer hasonlóságairól, valamint Szörényi… Az epizód a Telex After című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 26..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Bródy János: Elég volt ez a tizenhat év a hatalomgyakorlásból”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Bródy János, Szörényi Levente, Sajó Dávid.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Bródy János: Elég volt ez a tizenhat év a hatalomgyakorlásból”?

Fő témái: zene, politika, kommunizmus.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Bródy János: Elég volt ez a tizenhat év a hatalomgyakorlásból”?

Megjelenés: 2026. 02. 26.. Hossz: 1 óra 15 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/telex-after/brody-janos-eleg-volt-ez-a-tizenhat-ev-a-hatalomgyakorlasbol

Több epizód a Telex After-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból