Telex After

Mehringer: Sosem voltam a szakma kedvence

· PT1H50M24S

Összefoglaló

Mehringer Marci a Telex Afterben mesél az új lemezéről, a Szabadság, szerelemről, amely május 29-én jelenik meg. Az előadó elmondja, miért tartogatta a választások utánra az album kiadását, és hogy érzi, ez az első olyan alkotása, amelyre büszke lehet szakmailag és emberileg…

Röviden

Műsor
Telex After
Megjelenés
2026. 05. 28.
Hossz
1 óra 50 perc
Szereplők, említett nevek
Mehringer Marci
Témák
zene, lemezmegjelenés, politikai fellépés, interjú, mcc fesztivál, tiszapárt
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Még csak a nevüket se akarom megemlítani ezeknek a figuráknak, mert szerintem érdemtelenek arra, hogy [zene] névvel említsük őket.

Ameddig én őszintén zenélhetek bármilyen színpadon, őszintén elmondhatom a véleményemet politizálhatok vállalhatok bármilyen fajta értékképviseletet, és ebbe soha nem engedem, hogy bárki beledumáljon semmilyen szinten, és bárki, aki ebbe beleszól, azér nem dolgozom együtt, hogy van egy egy szervezés, aki felkér egy koncertre, és elmegyek, elmondom, mire nem mennék el. pártpolitika, pártpolitikai [zene] rendezvényre vagy pártrendezvényre nem mennék el. >> Na most mondjuk felléptiél effektíve a Tiszapártnak a beiktatás. >> Hm, érdekes kérdés. [zene] Sziasztok, ez itt a Telex After, én pedig Sajó vagyok.

A mai adás vendége a pár órán belül új nagy lemezzel jelentkező Meringer Marci.

Sziasztok! >> Oda is nézhetsz, rám is nézhetsz, ahol szeretnél. >> Ugye mire ez adásba kerül, utána pár órával fog megjelenni a szabadságszerelem című új. >> Igen.

Éjfélkor már mikor ezt nézik, akkor igazából éjfélkor az nap éfélkor jön.

És az az érdekes benne egy picit, hogy hogy miért tartogattad ezt a lemezt a választás utára. >> Hát eddigra lett kész. őszintén szólt.

Nincs, nincs, nincs ebben egyébként ennél több gondolat.

Alapvetően a terveim szerint amúgy kijött volna ez már hónapokkal ezelőtt, viszont nem voltam vele megfelelő mértékben elégedett és rengeteg rengeteg dalt írtunk az elmúlt két évben.

Nagyon sokat le kellett szelektálni. nem tudtam én se eldönteni, melyiket akarom befejezni.

És úgy voltam vele, hogy szerettem volna egy olyan olyan anyagot létrehozni most már így kvázi öt év után, amire mondjuk évekkel később is úgy tekintek vissza, hogy egyébként erre büszke vagyok és bár biztos, hogy tudok jobbat, mert mindig azt gondolom, hogy tudod most befejeztük és már most azt érzem úgy, hogy ennél tudok jobbat, pedig amúgy most fejeztük be egy hónapja, vagy másfél, amire évekkel később is úgy tudok visszatekinteni, hogy ebbe mindent beletettem akkor.

És most erre úgy tudok nézni, hogy ebben minden benne van. bemutatjuk a parkban, az is az első lesz.

Ezt is valahogy egy ilyen első nagy lemeznek érzem, vagy első megérkezésnek olyan szempontból, hogy most érzem először azt így 24 évesen, hogy hogy szakmailag is, meg emberileg is, meg lelkileg, meg minden szinten így egy hullámhosra tudtam így kerülni saját magammal, és ez korábban nem volt így.

Szóval mindig voltak olyan tényezők, amik miatt am valami mindig hiányzott.

És most azt érzem, hogy így kicsit van egy ilyen megérkezés feelingem.

Valószínűleg azért is most vagyok itt is, tudod, nem korábban.

Egyébként ez egy ez egy ha ez egy kérdés is egy kicsit, hogy miért nem volt egy korábban. >> Amúgy nem kérdés.

Képzeld, hogy én nagyon sokáig, amikor elkezdtem zenélni, vagy elkezdtem mondjuk a nyilvánosság előtt zenélni, akkor volt bennem egyfajta irigység, és nem a a Textel kapcsolatban, az afterrel kapcsolatban, hanem hogy egyébként tudod, amikor van az az érzésed, hogy elmész egy koncertre és folyamatosan azt látod, hogy más ott van és benne, és az a feeling van, hogy én ott akarok lenni.

Közben egyébként nyilván, hogyha azt mondod, hogy nekem kéne ott lennem, ez [ __ ] nem igaz, mert annak kéne ott lennie, aki ott van.

És akkor idővel, ahogy elkezdtem csak a saját dolgommal foglalkozni, hogy úgy tényleg aktívan és úgymond magamra koncentrálni, és megtanultam ezt ezt így tudatosan csinálni.

Ez az érzés megszűnt és ezzel ezzel az érzéssel egyébként az is megszűnt, hogy én mondjuk vágytam volna ebbe az ebbe az adásba, hogy kis sokáig szerintem alkotóként így vágysz, hogy akkor így megjelenj ilyen helyeken, ahol megjelennek mások is, elmondhasd, amit akarsz.

És az az igazség, hogy szerintem nem lehetett volna ezt jobbkor felvenni, mert most érzem én is azt, hogy amúgy valószínűleg azért most vagyok itt, mert most van itt a helyem, és van is mondanivalóm, meg most már szerintem egy kiforrott véleményem, meg meg most már tudok magamra úgy tekinteni, hogy már értem azt, hogy mondjuk én mi vagyok, amit korábban nem [torokköszörülés] értettem.

A az érdekes, hogy ezt mondod, mert fején táltad a szöget egy kicsit, mert ahogy én így figyelem a pályádat, >> nekem éveken átt az volt az érzésem, hogy nem tudlak hova tenni. >> Ez nem feltétlen baj, >> nem?

De és ez nem is nem is ilyen emberileg, nem is szakmailag, hanem azt éreztem, hogy egy ilyen >> nyilván baromi fiatal vagy most is, de egy ilyen erősen identitását kereső zenészről van szó, aki aki pár év alatt végigment azon, hogy hogy Xfaktor, akkor utána ogy egy csomó más X-faktoros egyébként azt mondta, hogy oké, most nulláról újraépítem magamat, és akkor zenekart szervez magam köré.

Aztán lett egy újabb szint, amikor a zenéd kevésbé kezdett hasonlítani egy zenekaros felállásra, és inkább egy popzenész, ha érted mire gondolok különbség alatt.

Persze >> és ez és ahogy kifelé én így érzem, de ahogy elmondtad akkor te is, hogy én is azt érzem, hogy az idei évre érkeztél meg úgy, hogy Maringer Marci a popzenész, akin mögött van egy csapat, meg vannak zenészek, meg vannak session zenészek, de ez nem egy zenekar, aki a nevedet megörökölte, hanem azért ez inkább alapvetően te vagy. [sóhajtás] olyan értelemben igen, hogy az én nevemet visel ez a produkció, és ez én vagyok ennek úgymond így a a középpontja, vagy nem tudom, a a zászlóvivője, de a zenekar nem session zenekar. >> Olyan értelemben vehetjük szashvény zenekarnak, hogy hogy persze alapvetően, hogy valószínűleg, hogyha volt ugye a zenekarban változás, és ettől függetlenül tudott a zenekar menni tovább, de ezek mindig olyan változások voltak, amik amik azért általában emberi tényező miatt ö >> lettek megváltoztatva.

És most van egyébként a zenekarról is az, hogy ez most érett meg.

Tehát most ez egy olyan olyan produkció, amit bárhova fölteszel bármilyen színpadra, és ez működni fog.

Az identitásomról meg azt gondolom, hogy hogy az valahogy egyfelől a felnövéssel is így van, hogy hogy 19 évesen én sem tudtam saját magamról, hogy mi vagyok, meg ki vagyok, meg mit szeretnék, és 24 éves koromra meg nagyjából tudom.

Szóval, hogy ahogy mondjuk én is kerestem mondjuk a felnövésben saját magamat [torokköszörülés] és így a zenében is, most már nem feltétlenül kell ezt keresnem, mert most szerintem ez így ez így szépen kialakult, és meg tudom fogalmazni azt, hogy milyen értékek fontosak nekem, hogy amúgy én mit képviselek, és ez így összeállt most.

Szóval, hogy ezért mondom, hogy szerintem nem lett volna jobb alkalom arra, hogy én ide beüljek.

Mivel most fogy először a stúdióba, ezért nem is az új lemezzel fogom kezdeni, azt a végre fogom hagyni a beszélgetésnek mert >> azért az is egy elég nagy topik, de >> de azért azért is egy picit, mert mert aki először szokott lenni ebben a stúdióban, ott azért végzunk menni általában az életúton, és hogy te azért elég sokat szerepelsz, sok interjút adsz, de azért azt vettem észre, egy csomó olyan dolog van, ami ami engem még így külön érdekel.

Ugye a a pécsiségedet azt azt vállod, sokan tudják, sokan ismerik. én szerintem azi világodra is szerem erős hatással lehetett a pécsi lét >> maximálisan >> egy kicsit nehéz a pécsiségről beszélni, mert a a pécsiségnek voltak időszakai, hogy baromi menő volt Pécs, aztán elkezdték rendelni, hogy a magyar Liverpool akkor egy kicsit ciki lett ez a magyar Liverpoolozás, aztán kinőtt onnan egy csomó népszerű zenekar, akkor eltűntek onnan a zenekarok, hogy így tök érdekes Pécsnek a szerepe az elmúlt 20 évben, hogy elképesztően a zenekarok tent ki onnan volt szerintem egy nagy kihagyás, most mintha megint lenne Valami te komaszként, hogy élted meg ezt a a pécsi művész létet?

Hát most akkor Kiscsillag, Kispál Punani haladt pénz 30y és azért még egy jó jó pár zenekar, ami amiken én felnőttem, azok ugye mind pécsi.

És személyes kapcsolatom igazából az az első találkozásom életemben egyébként ismert zenésszel az a a Lovasi Bandival volt, mert nagymamám és az ő társaságuk, ők egy brigád voltak, ők együtt jártak nem tudom bográcsozni meg horgászni, meg nem tudom mindenféle csinálni.

Szóval 13. születésnapon pont vele találkoztunk már nem is tudom milyen okból, de hogy találkoztam vele, csak akkor még nem értettem egyébként ezeknek a dolgoknak a jelentőségét és és emlékszem hogy hogy volt azért ennek egy egyfajta hatása szerintem eleinte zeneiségünkre, szóval h nyilván végigjátszottuk az összes feldolgozást, amit végiglehetett, de hogy hogy különben nem éreztem például azt, hogy hogy ez előny lenne, vagy hogy hátrány lenne.

Az van, hogy egyébként ez az ország, ez egy nagyon vízfejű ország, és hogy előbb-utóbb kénytelen vagy Budapestre jönni, nem feltétlen költözni, de szerintem előbb-utóbb kénytelen vagy ide jönni azért, hogy mondjuk minden olyan dolog, ami így történik kvázi így a a magjában ennek az egész zeneiparnak, annak te valahogy részes lehessél.

Az X is kábé egy olyan dolog volt, amitől amúgy annó azt vártam, hogy na majd ez valahogy egyébként így a zeneipar felé lök. tesztem hozzá, hogy az Xfaktor meg a zeneipar az két tök különböző iparág, tehát hogy semmilyen korreláció nincs a kettő között azon túl, hogy mondjuk az X Factorban meg tudod magadat mutatni egy tök nagy embertömegnek, és utána átléphetsz mondjuk a zeneiparba, ha át tudsz, de ha azt veszed, hogy volt eddig mondjuk 12, három, nem is tudom hány xfaktor, és hogy hány olyan artiszt van onnan. >> Nagyon kevesen léptek át oda, és általában azok, akik nem nyerték meg.

És ez és sőt >> Manu ellen is rajtad kívül nem nagyon tudok mondani >> olyan előadót, aki az X Factorba bukkant fel, aki mondjuk tudott volna olyan karriert csinálni, ami mondjuk egy másfél évnél tovább >> Igen.

A egy egyet tudok még én mondani, a szakácsgary, csak ő még a legelső Xfaktorban volt, és amúgy ez a senki nem tudja. >> Ez igaz, ez igaz.

Jó, de az olyan rég volt, hogy már talán nem is számít. >> Igen, igen, igen.

Hát behetjük, >> de ez egy jó példa egyébként.

De hog de közben egyébként az az érdekes, hogy hogy különben a lehetőség az adott, tehát hogy te ott egyébként annak ellenére, hogy én például nagyon rosszul éltem meg lelkileg azt az időszakot, mert nagyon fiatal voltam, meg szerintem nagyon védtelen, vagy nem is tudom, sebezhető, minek mondjam, gimnázista gyerekként hirtelen tévtár lettél és >> de az igaz, hogy amúgy a RTL-es ilyen scoutok nyomasztottak téged évekig, hogy indulj el? >> Hát nem mondom, hogy nyomasztottak, de hát nagyon sokakat keresnek szerintem. >> Szóval nem te jelentkeztő alapvetően, hanem téged, mert megkerestek, hogy jelentkezz.

Megkerestek, hogy jelentkezzek, de ettől függetlenül ugyanúgy végig kellett menned azon a procedúrán.

Szóval, hogy különbség tétel nincs, de persze megkerest. >> Nem az, de jó, nem az utcáos sétáltál be igazából, hanem már ők honnan tudták, hogy te ilyen jól énekelsz?

Másodszor, másodszor meg amúgy szerintem onnan, hogy jártam énekversenyekre, meg így voltam kórusos, tudod, de hát ilyen ilyen gyerkős dolgokat így csináltam akkor így gimnázista koromban.

Meg >> ti még nem volt akkor szerintem, amikor téged kiszúrtak az RTS-ek.

Aha. azért mondom, >> nem az akkor akkor jött be és emlékszem, hogy annyira annyira fúj fújolta meg mindenki akkor a tiktokot.

Most meg már az a fura, hogyha valaki nem csinál amúgy semmilyen szinten social.

H jó, de te nem zenész vagy, érted?

Vagy nem olyan értelemben vagy zenész, >> szóval mindegy, szintén zenész.

Én én oda úgy kerültem be, és emléksztem, hogy én akkor el akartam költözni amúgy Angliába, és már volt is ilyen ilyen insurance numberem, hogy akkor elmegyek, és akkor és akkor covid volt, és akkor a covid miatt nem nem tudtam úgy elmenni, de én le akartam akkor lépni, és akkor végül belekerültem az X-be, utána a az úgy megindult, ugye, és akkor utána meg az az igazság, hogy most ha már itt vagyok egyébként, azt el is mondom, hogy miért éreztem magamat egyébként nagyon rosszul ott a műsornek az élő show részén.

Így így visszatekintve azért, mertogy nem tudtam szerintem akkor miért büszkének lenni magamra.

És én arra arra gondoltam amúgy végig, hogy hogy igazából egy teljesítmény nélküli ö valaki voltam, akire nagyon sokan felnéztek amúgy teljesítmény nélkül.

Tehát kvázi elkezdett követni nem tudom 50000 ember vagy annyi.

Szerintem nem is, de mindegy. >> És igazából én nem értem el semmit, érted?

Nem voltak dalaim, nem voltak nem tudom, lemezeim.

És és én és én zenélni akartam akkor is. >> De ez ez téged ez téged miért zavart?

Mert hogy azt mondod gyerek voltál még mikor bekerültél annyi idősen még az ember fogalmatlan a világról.

Vagy hát nem a nem teljesen de azért nem annyira, mint mondjuk a h évesen vagy 30 évesen vagy még idősebben, de hogy hogy akkor volt olyan példád akre felnéztél és azt érezted, hogy na én nem ezen az úton járok, hogy honnan azért az, hogy neked 17-18 évesen kialakuljon az, hogy basszus én szégyem, hogy nincsenek saját számámaim, de van 50000 követőm.

Ez egy ilyen meglepően egészséges mentalitás, de meglep egy tínédzsernél.

Na, szerintem akkor is azért elég tudatos voltam.

Az van, hogy én minden artiszt vagy minden olyan előadó, akire én amúgy valaha felnéztem, azok azért mindig a teljesítményük miatt voltak valakik.

És és én olyan akartam lenni mindig, mint zenész, aki valamilyen fajta értéket képvisel, meg valami olyan dolgot mond, vagy olyan dolgok mellett áll ki, amik amúgy számára fontosak.

Meg egyébként úgymond így a jóért tesz van bennem val ez valamilyas fajta ilyen nem is lovagiásnak mondanám egy ilyen, hanem egy ilyen ilyen értékképviselet.

És én ezt ezt gondolom amúgy most is, és én azokat aztokat tartom egyébként úgymond valamire, hogyha számít az én véleményem, >> akik akik mernek dolgokat mondani és csinálni, és és ezeket a dolgokat nem feltétlenül azért teszik, mert bármit várnak cserében. >> Itthon volt, hogy itthon vagy külföldön van erre…

Említett entitások

Témák

  • zene
  • lemezmegjelenés
  • politikai fellépés
  • interjú
  • mcc fesztivál
  • tiszapárt

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Mehringer: Sosem voltam a szakma kedvence”

Miről szól ez az epizód: „Mehringer: Sosem voltam a szakma kedvence”?

Mehringer Marci a Telex Afterben mesél az új lemezéről, a Szabadság, szerelemről, amely május 29-én jelenik meg. Az előadó elmondja, miért tartogatta a választások utánra az album kiadását, és hogy érzi, ez az első olyan alkotása, amelyre büszke lehet szakmailag és emberileg… Az epizód a Telex After című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 28..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Mehringer: Sosem voltam a szakma kedvence”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Mehringer Marci.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Mehringer: Sosem voltam a szakma kedvence”?

Fő témái: zene, lemezmegjelenés, politikai fellépés, interjú, mcc fesztivál, tiszapárt.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Mehringer: Sosem voltam a szakma kedvence”?

Megjelenés: 2026. 05. 28.. Hossz: 1 óra 50 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/telex-after/mehringer-sosem-voltam-a-szakma-kedvence-13f6fe41

Több epizód a Telex After-ből