Vágatlan Verzió

Szabadpolc #26 - Hans Christian Adnersen: A fenyőfa

· PT1H31M26S

Összefoglaló

A Vágatlan Verzió legújabb, karácsonyi adása Hans Christian Andersen A fenyőfa című novellájának felolvasásával és elemzésével foglalkozik. Ádám olvassa fel a történetet, amely egy fiatal fenyőfa vágyódásáról szól, hogy minél magasabbra nőjön és megnézhesse a nagyvilágot. Az…

Röviden

Műsor
Vágatlan Verzió
Megjelenés
2023. 12. 20.
Hossz
1 óra 31 perc
Szereplők, említett nevek
Hans Christian Andersen
Témák
irodalom, karácsony, mese, elemzés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] [Zene] köszöntöm a kedves hallgatókat ez itt a szabadpolc legújabb adása üdvözlöm a mikrofonok mögött ádám ot sziasztok ákost sziasztok jómam pedig alex volnék és igen meglepődhettet meglepődhettetek hiszen azt ígértük hogy a musicalekkel folytatjuk ezt az évet de végül így közb szólt az idő meg az élet meg a karácsony meg az ünnepek szóval nem volt időnk erre a felvételre cserébe musicalel indítunk januárban és helyette úgy döntöttünk hogy így karácsony alkalmából szeretnénk nektek egy ilyen kis karácsonyi novellával készülni és erről fogunk beszélgetni ez pedig andersennek egy mesélye a fenyőfa amit ádam fog nekünk mindjárt felolvasni és akkor ezzel folytatjuk az adás végén pedig majd szeretnénk mindenkinek boldog karácsonyt kívánni úgyhogy megéri végigallgatni ezt az adást a akár személyre szóló kívánságok miatt is úgyhogy hallgassuk meg ádám felolvasását és utána pedig beszéljük meg ezt a csodálatos karácsonyi történetet hans christiá andersen a fenyőfa állt az erdőben egy szép sudár kis fenyőfa jó helye volt nap is érte levegő is simogatta idősebb társai luccfenyők meg jegenyefenyők zúgtak körülötte de a kisfenyőnek minden vádya az volt hogy magasabbra nőjön a meleg napot az üdítő levegőt sem élvezte s ügyet sem vetett a paraszt gyerekekre akik ott jártak keltek fecsegtek körülötte amikor szamócáért mánáért mentek az erdőre sokszor egész köcsöggel szedtek máskor szalmaszárra fűzték fel a szamóca szemeket aztán leültek pihenni a kisfenyő tövébe és azt mondták milyen szép ez a kicsi fa s ezt a kisfenyő nem szívesen hallgatta a következő esztendő egy jó kora hajtással lett magasabb újabb év múlva még egy hajtással a fenyőfák hajtásaiból mindig meg lehetett mondani hány évesek a fák ó ha akkora lehetnék én is mint a társaim sóhajtotta a kisfenyőfa akkor messzire szétterjeszthetném ágaimat koronámmal pedig kitekinthetnék a nagyvilágba madarak fészkelnének az ágimk között s ha szél támad én is olyan méltóságosan bólogathatnék mint azok ott és nem örült a napfénynek sem a madárkáknak még a szép kis piros felhőknek sem amelyek napkeletkor napnyugtakor elvitorláztak fölötte elközelgett a tél csillogó fehér hótakaró borított körülötte mindent néha egy-egy nyúl iramlott el arra és fut ában átugrotta a kis fenyőt ó milyen bosszantó volt két tél is elmúlt míg végre a harmadikon akkorát nőtt hogy a nyulak már nem ugrathatták át meg kellett kerülniük ó nőni nőni nagyra nőni és hatalmasra mégis csak ezért legtöbbet ezen a világon áhítozott a kisfenyő ősszel favágók jöttek az erdőre és minden esztendőben kidöntöttek néhányat a legmagasabbak közül a fiatal fenyő amely időközben szépen felcseeredett reszketve figyelt a fenséges faóriások recsegveropogva zuhantak a földre fejszével lecsapkodták ágaikat csupaszon hevertek így ágaiktól fosztottan soványan alig lehetett megismerni őket aztán szekérre emelték a rönköket a lovak közé csaptak és elvitték őket az erdőből hová vihették s mi várhat rájuk tavasszal amikor a fecské gólyák visszatértek megkérdezte tőlük a fenyő nem tudjátok hova vitték a társaimat nem találkoztatok velük az úton a fecskék nem tudtak róluk de egy öreggólya hosszan elgondolkozott aztán bólintott és azt mondta aliga nem láttam a társaidat amikor egyiptomból útra keltem új hajókat láttam a tengeren pompás árbócaik voltak a társaidból faragatták őket mert fenyőillatuk volt köszöntem is nekik de igen magasan hordták a fejüket ó lennék csak magasabban most a tengert járhatnám milyen is a tenger mesélj róla hosszú volt arról a mese felelte a gólya és tovább lépdeltörülj az ifjúságnak intették a napsugarakörülj üde hajtásaidnak a fiatal életerődnek ami betölt és a szél csókot leelt a fára a harmat megkönnyezte de a kis fenyőfa velük sem törődött karácsony táján aztán fiatal fenyőket is kivágtak az erdőn még olyanokat is amelyek zsengébbek voltak a nyughatatlan fenyőfánál ezekről a zsengefákról a legszebbeket válogatták ki nem csapkodták le a galjakat úgy rakták szekérre s a lovak ezeket is elvitték az erdőből ugyanhova viszik őket töprengett a mi fenyőfánk nem nagyobbak nálam volt köztük egy amelyik még kisebb is mint én miért hagyhatták meg az ágaikat hova vihette őket a szekér mi tudjuk mi tudjuk sinatolták a verepek lent a városban benéztünk itt is ott is a házak ablakán tudjuk hova mentek a szekéren olyan pompa és fény veszi körül őket amilyenről te nem is álmodol bekukucskáltunk az ablakon és láttuk őket meleg szobákban álltak szépséges díszekkel aranyalmával mézeskáccsal sokféle játékkal aggad ák tele az ágaikat s az ágak hegyén 100 meg 100 gyertyafény lett és aztán kérdezte a fenyőfa és reszketett minden ága és aztán aztán mi történt többet nem láttunk de ez gyönyörűséges szép volt hátha engem is szerencse ér s megjárhatom ezt a ragyogó utat ujongott a fenyőfa hiszen ez még nagyszerűbb mint a tengereket járni ó hogy epedek hogy vágyakozom bár itt volna már újra a karácsony vagyok már akkora mint a társaim akiket tavaly a városba vittek csak már szekérre emelnének csak ott állhatnék már a meleg szobában pompa és fényesség közepette vajon mi következik aztán biztosan még jobb lesz még szebb különben minek díszítenék fel olyan gazdagon utána még nagyszerűbb még pompásabb dolgok várnak rám de mik azok ó hogy mennék már hogy vágyom el innét magam sem tudom mi lehet örülj nekünk mondta a levegő meg a napsugár örülj az üde ifjúságnak itt az isten szabadege alatt de a fenyőfa nekik sem tudott örülni nőt nőtt ahogy csak erejétől telt zöldelt télen nyáron az emberek akik látták zöld pompájában azt mondták de szép fa ez és karácsonytján őt vágták ki elsőnek veleéghatolt a fejsze s egy mély sóhajjal elzuhant kinzó fájdalmat érzett s félájultan feküdt a földön nem tudott most a szerencséjére gondolni elszomorította hogy meg kell válnia a szülő földjétől a helytől ahol felnövekedett tudta hogy nem látja soha többé ked es öregbb társait körül a kis bokrokat virágokat talán még a madarakat sem bizony az utazás nem volt kellemes csak akkor tért újra magához amikor társaival együtt lerakták egy udvaron s hallotta hogy egy ember így szól ez a legszebb ezt választjuk aztán két libériás inas egy szép tágas terembe vitte a fenyőfát a falakon körös körül arcképek függtek a cserépkályha mellett magas kínai vázák pompáztak oroszlán díszítette a tetejüket hintaszékek selyemhuzatú heverők voltak a nagy szobában meg hatalmas asztalok tele képes könyvekkel játékokkal amelyek 100szor 100á tallérba kerültek legalábbis így mondták a gyerekek a fenyőfát egy homokkal megtöltött nagyhordóba állították a hordót senki sem láthatta mert zöld szövettel vonták be be és egy nagy tarkaszőnyegre állították ó hogy remegett a fenyőfa hogy leste várt ami következik inasok és szobalányok léptek a szobába és díszítéshez láttak színes papírból kivágott kis hálókat aggadtak ágaira a hálókat cukorkákkal töltötték meg aranyozott almát diót függesztettek fel galjaira úgy festettek mintha rajta termettek volna ágai hegyére vagy 100 piros kék fehér gyertyát erősítettek zöld tűi között babák ringatóztak szakasztott olyanok voltak mint az emberek csak kicsinyek a fenyőfa még sosem látott ilyeneket fönt a facsúcsán pedig egy nagy aranycsillag tündöklött szép volt ó milyen szépségesen szép ma este mondták körülötte ma este meggyújtunk minden gyertyát ó csak már este volna sóvárgott a fenyőfa csak már meggyújtanák a gyertyáimat vajon mi következik aztán eljönnek-e a társaim az erdőből s látnak-e engem bekukucskálnak-e a verebek gyökereket eresztek-e itt s így állok-e feldíszítve télen nyáron örök hétig a roppant vágyakozásba belefájdult a kérge a kéregfájás pedig éppen úgy gyötri a fákat mint az embereket a fejfájás aztán végre meggyújtották a gyertyákat az ágain micsoda ragyogás micsoda pompa a fenyőfának minden ága beleremegett az egyik gyertya le is perzselte zöld tűit egy jó darabon jaj istenem kiáltoztak ketten a szobalányok s gyorsan eloltották a tüzet most már vigyáznia kellett nehogy megint elfogja a remegés pedig ó hogy félt folyton attól reszketett hogy el elveszíti valamelyik ékességét szinte eszét vette a kápráztató ragyogás de egyszer csak kitárult a szárnyasajtó s egy sereggyerek rontott be olyan hevesen mintha föl akarnák dönteni a fát a felnőttek nyugodt léptekkel követték őket a kicsinyek némán álltak egy pillanatig aztán megint kitört belőlük az ujjongás de úgy hogy zengett belié a nagy szoba körültáncolták a fenyőfát és egymás után szedegették le róla az ajándékokat mitit akarnak töprengett a fa ugyan mi lesz velem a gyertyák tövig égtek az ágain s akkor gyorsan elfújták őket aztán megengedték a gyerekeknek hogy leszedjék a fáról amit csak megkívánnak azok megrohomozták hogy csak úgy recsegtek az ágai ha a csúcsát meg az aranycsillagot nem erősítették volna a mennyezethez talán fel is döntik a gyerekek boldogan ugráltak körülötte pompás játékaikkal a fára már ügyesen t senki legföljebb az öreg dajka pillangatott ágai közé de ő is csak azt nézte nem felejtettek-e egy almát vagy fügét a fán most egy mesét egy mesét hízelegtek körül a gyerekek egy alacsony kövér embert és odavonszolták a fenyőfa alá a kövérember leült a faatövébe itt erdőben vagyunk mondta s hátha a fának is hasznára válik hogy meghallgatja a mesét hanem igazán csak egy mesét mondok el válasszatok máxemyiról akartok hallani vagy együgyűankóról aki lebucskázott a grádicson mégis becsületet nyert és feleségül kapta a király kisasszonyt a gyerekek tapsoltak és azt kiabálták mesélj még mesélj még máxen matyi történetét is hallani szerették volna de be kellett érniük együgyü jankóval a fenyőfa némán és elgondolkozva merett maga elé az erdei madarakról nem hallott eféle mesét soha egyyügyüjankó lebucskázott a grádicson mégis megkapta a királykisasszony kezét igen úgy látszik ez a világ sorsa tűnődött és elhitte a mesét az utolsó szóig hiszen olyan derékembernek látszott aki elmondta bizonybizony ki tudja hátha egyszer én is lebusskázom a gráliicson és király kisasszonyt kapok feleségül álmodozott s már előre örült a másnapnak biztosan újra gyertyákkal játékokkal aranyos gyümölcsökkel ékesítik fel de holnap nem remegek fogadkozott szívből örülök majd a pompámnak holnap újra meghallgatom együgyüjankó történetét talán még máxematyét is és hallgatagon tűnődve vírasztott egész éjszaka reggel inasok és szolgák léptek a nagy szobábaújra feldíszítenek gondolta jongva a fenyőfa de megfogták és kivonszolták a szobából fölvitték a lépcsőn a padlásra s egy sötét zukba állították ahol egyetlen napsugár sem ért el hát ez meg micsoda kérdezte magában a fa mit csináljak itt hiszen ide egy hang se jut el hozzám nekidőlt a falnak és gondolkozott gondolkozott ráért napok mentek éjszakák múl de a padlásra nem ment föl senki végre megjelent valaki de csak azért hogy néhány ládát állítson a sarokba a fenyőfa ott állt a sötét zukban s már úgy látszott hogy mindenki megfeledkezett róla odakint most tél van vigasztalta magát kemény és fagyos a föld hó takar mindent most nem tudnak elültetni azért kell ebben a ugban megvárnom a tavaszt ám gondot viselnek rám milyen jók is az emberek csak olyan sötétne volna s akadna valami társam cin cin cincogta egy előreiramodó egérke aztán odaszaladt egy másik is körülszimatolták a fát és besurrantak az ágai közé rettenetesen hideg van panaszkodták a kisegerek különben egész jó itt igaz-e te öregfenyő nem vagyok én öreg felelte a fenyővannak nálam sokkal öregebbek honnan jöttél kérdezte az egerek és mit láttál szörnyen kíváncsi szerzetek voltak mesélj nekünk a világ leggyönyörűbb helyéről ha ogyan jártál ott voltál- le az éléskamrában ahol sajtok illatoznak a polcon és sonkák lógnak a rúdról ahol fagyú gyertyán táncol az egérnép soványan megyünk be oda és kövére jövünk ki jártál-e ott ott nem jártam felelte a fenyőfa de mesélek nektek az erdőről ahol nap süt és madarak énekelnek és elmesélte egész ifjúságát a kisegerek még sosem hallottak ilyen mesét buzgón hallgatták és azt mondták a végén ó de sok mindent láttál te és milyen boldog voltál boldog kérdezte a fenyő aztán újra végiggondolta amit elmondott csak ugyan egész szép idők voltak azok aztán elmeséltem mit látott áy este amikor mézes kaláccsal aggatták teli gyertyákat gyújtottak az ágain ó álmérkodtak az egerek milyen boldog is lehettél öreg fenyő mondtam már hogy nem vagyok öreg bosszankodott a fenyő ezen a télen hoztak az erdőből a legszebb korban vagyok csak nagyon magasra nőttem olyan szépen tudsz mesélni lelkesedtek a kisegerek és másnap éjjel magukkal hoztak még négy egérkét hogy azok is hallhassák a fenyőf meséit a fenyő pedig minél tovább mesélt annál jobban emlékezett ifjúságára és azt sóhajtotta magában mégis csak szép idők voltak azok de visszatérhetnék még visszatérhetnék egyszer egyyügyűankó is lebucskázott a grádicson mégis megkapta a király kisasszony kezét hátha nekem is király kisasszony jut feleségül és az erdő legszebb fiatalny nárfája jutott ez eszébe az ő számára az a kis nyárfa volt a világ legszebb király kisasszonya k az az együgyű jankó kérdezték az egérkék és a fenyő elmondta nekik az egész mesét karácsony este minden szavát megjegyezte magának az egerek majdnem a facsúcsáig szögdeltek gyönyörűségükben a következő éjjel már egész seregegér hallgatta a fenyőfát vasárnap pedig két patkány is odavetődött de ezek ócsárolták a mesét s elszomorították vele az egérkéket most már nekik sem tetszett olyan nagyon a fenyőfa meséjecsak ezt az egyetlen egy mesét tudod kérdezték a patkányokcsak ezt felelte a fenyő életem legboldogabb estéjén hallottam csak hogy akkor még nem tudtam milyen boldog vagyok nyomorúságos mese ez nem tudsz olyat ami fadyuról meg szalonnáról szól valami éléskamra mesét olyat nem tudok mondta a fenyő akkor ajáljuk magunkat és a patkányok faképnél hagyták lassanként a kisegerek is elmaradoztak és a fenyőfa keserűen sóhajtotta milyen jó is volt amikor a fürge kisegerek körém telepedtek és a meséimet hallgatták ők is elfelejtettek most már csak akkor leszek boldog ha egy napon levisznek innen de mikor lesz az mikor egy reggel emberek jöttek fel a padlásra félretolták a ládákat és kiráncigálták a…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Szabadpolc #26 - Hans Christian Adnersen: A fenyőfa”

Miről szól ez az epizód: „Szabadpolc #26 - Hans Christian Adnersen: A fenyőfa”?

A Vágatlan Verzió legújabb, karácsonyi adása Hans Christian Andersen A fenyőfa című novellájának felolvasásával és elemzésével foglalkozik. Ádám olvassa fel a történetet, amely egy fiatal fenyőfa vágyódásáról szól, hogy minél magasabbra nőjön és megnézhesse a nagyvilágot. Az… Az epizód a Vágatlan Verzió című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2023. 12. 20..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Szabadpolc #26 - Hans Christian Adnersen: A fenyőfa”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Hans Christian Andersen.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Szabadpolc #26 - Hans Christian Adnersen: A fenyőfa”?

Fő témái: irodalom, karácsony, mese, elemzés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Szabadpolc #26 - Hans Christian Adnersen: A fenyőfa”?

Megjelenés: 2023. 12. 20.. Hossz: 1 óra 31 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/vagatlan-verzio/szabadpolc-26-hans-christian-adnersen-a-fenyofa-ccdb7980

Több epizód a Vágatlan Verzió-ből

  • "Tom Holland a modern férfikép ideája"

    A Szélesvászon filmes podcast második epizódjában a műsorvezetők a legújabb Pókember-filmeket és azok kulturális hátterét elemzik. A beszélgetés során kitérnek a Marvel filmes uni…

  • "Christopher Nolannek NINCS VÍZIÓJA!"

    Új podcast formátum indul Vágatlan Verzió néven, melynek házigazdái Anna, Ádám és Alex. Az első adásban a névadáson túl egy Odüsszeia elemzésre kerül sor, pontozással és elköszöné…

  • Sorozatzáró

    Ez a Vágatlan Verzió podcast utolsó, sorozatzáró adása. A műsorvezetők, Ádám, Ákos és Alex, visszatekintenek a közös múltra, felelevenítik az emlékeket és a történetüket. Ezt köve…

  • #100 - Vége

    A Vágatlan Verzió 100. epizódjában, amely az "őskánon" utolsó része, a résztvevők filmeket ajánlanak egymásnak, amelyek a másik személyiségének egy-egy központi elemét írják le. K…

  • #99 - A férfi

    A Vágatlan Verzió podcast utolsó előtti epizódjában a férfi létet és a férfiasság különböző aspektusait járják körül négy tematikus film mintájára, amelyek között szerepel a Trója…

  • Magyar filmek

    A Vágatlan Verzió filmes podcast 98. adásában a készítők a legjobb és legikonikusabb magyar filmeket vitatják meg. Az epizód különösen az elnyomó rendszerekről és az ellenállásról…

  • Filmek családokról

    Az "Vágatlan Verzió" podcast 97. adásában Ákos, Alex és Ádám a családokról, azon belül is elsősorban a nukleáris családokról, drámáikról és hétköznapi megéléseikről beszélgetnek.…

  • Quentin Tarantino

    Ez a Vágatlan Verzió podcast 96. epizódja, amely Quentin Tarantino filmográfiáját mutatja be évtizedenkénti bontásban. A műsorvezetők, Ákos, Alex és Ádám megvitatják az olyan film…

  • Sorozatgyilkosok

    A Vágatlan Verzió podcast 95. epizódja sorozatgyilkosokról szóló filmes podcast. Az epizód a Hetedik, A ház, amit Jack épített, True Detective és A halál jele című alkotásokat ves…

  • Disztópiák

    Ez a Vágatlan Verzió podcast 94. epizódja, amely a filmes disztópiákat veszi górcső alá. Ákos, Alex és Ádám az utópia ellentétének tartott disztópiát definiálják, majd olyan filme…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból