Zöld Egyenlőség

Közösségek a fenntarthatóságért

· PT32M38S

Összefoglaló

Ez az adás a közösségek szerepét vizsgálja a fenntarthatóságért. Köves Alexandra Takács-Sánta Andrással, az ELTE Humánökológia mesterszak igazgatójával beszélget az alulról jövő kezdeményezések erejéről és a közösségi tulajdonlásról.

Ebben az epizódban

Az egyik legerősebb konszenzusnak tűnik a zöld mozgalmak között, hogy az ökológiai váltásban hatalmas szerepe lehet az alulról jövő kezdeményezéseknek, és a közösségek erejének.

Fel lehet-e skálázni azokat a jó példákat társadalmi szintekre, amik közösségi szinteken történnek?

És a közlegelők tragédiájában vagy komédiájában higgyünk?

Ebben az adásban ezt a témát járja körül Köves Alexandra Takács-Sánta Andrással, az ELTE Humánökológia mesterszak igazgatójával.

A Zöld Egyenlőség podcast májusi témája a közösségek szerepe egy fenntarthatósági átmenetben.

Az eddigi adásainkban végig kitartottunk amellett, hogy az ökológiai fordulat leginkább egy széles társadalmi párbeszéd és összefogás nyomán alakulhat ki és - míg nagyon szép lenne, ha ez egy felülről támogatott folyamat lenne – valószínűbb, hogy alulról jövő, decentralizált kezdeményezések intézményesülése nyomán fog létrejönni.

Ebben azonban rendkívül nagy szerep kell, hogy jusson a közösségeknek.

Egyáltalán mit értünk ebben a kontextusban közösség alatt és mik azok a szerepek, amik által a közösségek erősödése tenni tud a fenntarthatóságért?

Ezenfelül sok ökológiai közgazdász a közösségi tulajdonlásban és az egyéni hozzáférésben látja a megoldást egy sor környezeti probléma, és a fogyasztáscsökkentés tekintetében.

Azonban ilyenkor a leggyakoribb ellenérvekben Garrett Hardin, amerikai ökológus a közlegelők tragédiájának példáját szokták felhozni.

Takács-Sánta András viszont a Közlegelők komédiájáról írt könyvet…

Említett entitások

Témák

Szervezetek, cégek

  • ELTE

Hallgasd meg

Több epizód a Zöld Egyenlőség-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból