Csak ha érdekel podcast

S02E11 Bulimia és falászavar a mesékben - Piroska és a farkas pszichológus szemmel

· PT29S

Összefoglaló

Ez az epizód a bulimiát és a falászavart kutatja a mesékben, például a Piroska és a farkasban, pszichológiai megközelítésből. Megvitatja, hogyan értelmezhetők a régi történetek a modern pszichológiai problémák szempontjából, és hogyan jelenik meg az evés a mesékben.

Röviden

Műsor
Csak ha érdekel podcast
Megjelenés
2025. 11. 03.
Hossz
0 perc
Szereplők, említett nevek
Leindler Milán
Témák
bulimia, falászavar, mesék, pszichológia, evés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Piroska sétálgat a kosárkájával az erdőben, és egyszer csak megzörrem mellette a bokor, és kiszól a farkas, hogy hova mész, Piroska.

Jaj, hát a nagymamához megyek, és mi van a kosárkádban, Piroska?

Jaj, hát csak egy kis kalács, és mi van még a kosárkádban, Piroska?

Ja, hát egy kis borisa a nagymamának.

Szóval ma a Piroska és a Farkasról fogunk beszélgetni, méghozzá ki fogok nektek hámozni nagyon izgalmas dolgokat belőle.

Például, hogy milyen analógiás igazságok derülnek ki a bulimiával vagy más impulzív evészavarokkal kapcsolatban.

Meg úgy általában beszélgetünk egy kicsit arról is, hogy hogyan lehet ezeket a történeteket szimbolikusan elemezni.

És mivel én szimbólumterapeuta vagyok, ez az alapmódszerképzettségem, ezért megállíthatatlanul nagyon sokat tudok ezekről beszélni.

Úgyhogy elő a bort, elő a kalácsot, és csapjunk is bele. >> [zene] [zene] >> เฮ [zene] [zene] [zene] >> [zene] [zene] >> Sziasztok!

Ez itt a Csak ha érdekel podcast.

Továbbra is velem Lengler Milánnal, és a mai alkalom egy mes adás lesz.

És hogyha szeretitek az ilyeneket, akkor jó hírem van, mert egyébként van a tarsolyomban jó néhány ilyen, és nem akartam eddig annyira előhozakodni ezekkel, mert egy picit talán réteg dolog, aztán majd kiderül, majd ti eldöntitek.

Szóval, hogyha tetszenek az ilyen adások és szeretnétek még ilyet, akkor csak egy kommentre vagyunk ettől.

Szóval nyugodtan jelezzétek, merthogy neki fogunk ma menni egy meseelemzésnek, és ki fogjuk belőle hozni azt, hogy gyönyörű szépen megérthető belőle például a bulímia, vagy más ilyen hasonló jellegű evészavarok, amik szélsőségekkel kompenzálással jár. fogunk beszélni parentifikációról, fogunk beszélni felelősségről, meg csak egyáltalán arról, hogy hogyan van ábrázolva ez a dolog.

És ugye a Piroska és a Farkasról van szó, mint mese, ami egyébként egy régi népmese.

Tehát nem Disney mese, vagy nem Grim mese.

Nyilván mindenki megírta a maga verzióját, de van ennek eredeti európai népmese verziója, ami körülbelül már így a 15-6. században le lett jegyezve.

Na most itt fontos lesz az, hogy konkrétan mi a mese, de még mielőtt ebbe belemegyünk, azért hát egy kis bevezető ehhez a műfajhoz nem árt, merthogy belecsaphatnánk ebbe most csak úgy ilyen immediat rész módon, de nem ezt fogjuk tenni, hanem egy picit fölvezetjük, hogy érdemben tudjunk ezen a dolgon gondolkodni.

Szóval alapvetően a mese, a történet, a mítosz, a legenda, mindenféle ilyen műfaj valamilyen érdekes módon fennmad akár évszázadokon, évezredeken keresztül.

És vannak olyan történeteink, meséink, amik tényleg több 1zer évesek.

Talán olyankor íródtak, vagy keletkeztek, ez a jobb szó, amikor még a civilizációs írás így nem annyira volt jelen, hanem arról volt szó, hogy emberek elmeséltek egymásnak dolgokat, mert nem a TikTokot bújták egész nap, ugye?

Tehát marhára ráértek arra, hogy esténként a tűz körül meséket, történeteket meséljenek.

És ezeknek azért volt célja, volt tartalma.

És az első pont, amit szépen így kihelyezünk az ilyen mese értelmezéseknél, hogy nem véletlenül maradtak meg azok a mesék, amik.

Tehát, hogyha egy történetnek, egy mesének nagyon mélyre a múltba nyúlik a gyökere, akkor legalábbis engedjük meg azt, hogy nagyon valószínű, hogy a tartalmi értéke legyen az erkölcsi, morális, praktikus, bármi tényleg ugyanakkora.

Tehát, hogyha van mondjuk egy történetünk, ami egy-két évve íródott, akkor az nem biztos, hogy olyan mély tartalmat hordoz magában, mint ami mondjuk 1000 éve íródott, és még mindig megvan.

Bár megvan erre az esély, merthogy a következő 1000 évben, ha fenn marad, akkor akkor akkor rendben, akkor kiérdemli.

Bár valószínűleg mi, mint faj nem fogunk fönn maradni 1000 év múlva, de ez másodlagos.

Szóval a meséknek van, meg a történeteknek meg igazából mindenféle társadalmi ábrázolásnak van egy ilyen darwinista jellege a kiválasztódás folyamán, hogy egyrészről nyilván valamiféle hatalmi technikával is fönt lehet tartani történeteket.

Ö gyakran például a marxizmus mint műfaj egy ilyen dolog, ami hát lehet, hogy elsikkadt volna, hogyha hagyjuk, de hát időről időre különböző politikai rezsimek ezt így fölkapkodták, de akár bibliai történetekre is lehet gondolni, hogy önmagában nem tudjuk, hogy fenn maradtak volna-e ezek a történetek, hogyha nem kap valamilyen intézményesített támogatást.

Tehát nagyon sok NKA pénzt nyertek el a bibliai történetek úgy 2000 év alatt, és sikeresen fönn maradtak.

Nagyon sok nyelvre lefordították, ugye bestseller lényegében a Biblia.

Szóval alapvetően azért mégiscsak arról van szó, és a népmeséknél, a mítoszoknál meg aztán végképpen, hogy van egy darwini kiválasztódása a történeteknek.

Tehát a kevésbé tartalmas, kevésbé univerzális, tartalmat hordozó mesék eléggé elkopnak.

Ugye ezeket lehet, hogy már nem is ismerjük, nem is tudunk róluk, és azok maradnak meg, amik valamilyen módon valami általános igazságot, értéket, tartalmat tudnak magukban hordozni az emberről vagy a társadalomról, tehát több emberről egyszerre.

Ezt nem muszáj elfogadni egyébként.

Lehet, hogy akár a véletlen műve, lehet, hogy egy híres írónak a műve, ami ami csak azért, mert ő híres író volt, ezért megjegyeztük, de amúgy rossz.

De mégis csak azért, ha belegondolunk, hogy milyen műveket tartunk alapvetőnek, és mik azok, amiket tényleg mindenki a legtöbb ember ismer, általában ezek tartalmaznak valamiféle morális tanítást vagy értékrendet.

És akkor itt térnék rá a másik pontra, amit fontos kihelyezni, mielőtt bármilyen történetnek nekimegyünk elemzési szempontból, hogy a történetek kétféle jelentés síkon elemezhetőek.

És nagyon sok vita szokott kerekedni ebből, hogy az emberek összecserélgetik ezt a kettőt, az egyik az egyikről, a másik a másikról akar beszélni, és akkor nem értik egymást.

Ez picit olyan, mint a body positivitynek ez a legyen minden szép, de hát nem egészséges.

De hát az is szép, de hát nem egészséges.

És akkor nem értjük egymást, hogy mi van, min megy a vita, mert ugye az egyik az egészségességét, a másik meg az esztétikáját hangsúlyozza ugyanannak a dolognak.

Szóval a történeteknél beszélhetünk egy úgynevezett deskriptív jelentésszintről és egy instruktív jelentésszintről.

Itt nagyjából azt próbálom ezzel külön választani, hogy egy történet hordozhatja magában azt, hogy mi hogy van, és azt is, hogy minek hogyan kéne lenni, vagy hogy mit hogyan kellene csinálni.

Szerintem ugye, mint mesélő, mint aki a történetet létrehozza, vagy tovább adja.

Tehát például, hogyha van egy történet, amiről úgy gondolom, hogy nagyon precíz képet adóságról, a világról, mondjuk az egyik talán legjobb példa erre a Orwellnek az 1984-e, ami hát ijesztően pontos becslése volt, vagy vagy bejóslása volt a a világpolitikának, meg úgy általában a társadalmi folyamatoknak.

De ha megkérdezték volna az Orvá bácsit, hogy amúgy most akkor csináljuk így, akkor fogta volna a fejét, hogy nem te hülye, hát pront azt akarom neked elmagyarázni, hogy így van, és ez nem jó, hogy így van.

Tehát ha valaki az Orvelt mondjuk instrukciónak veszi, az hát az még van egy-két ötletem, hogy milyen könyvet vegyen instrukciónak.

Szóval az Orwell deskriptíven érdemes értelmezni.

És mondjuk tegyük föl, vannak bibliai történetek, amiket az értelmesebbikje nem szó szerint értelmez, és ezáltal fölfoghatók lényegében vagy fantasy irodalomnak, vagy népmesének.

Mindenki vérmérséklete szerint ezt eldöntheti, hogy ezt egy valaki írta, vagy sok ember írta, önmagában mesélték, és akkor lejegyezték.

Mondjuk ott van a Noé bárkája, ami hát mint deskriptív irodalom, nem annyira állja meg a helyét.

Tényleg csak az ilyen nagyon elborultan hithű emberek tudják ezt szó szerint értelmezni, hogy volt egy rohadt nagy bárka és az unikornisok pont lemaradtak róla, de valamiféle instrukciót, illetve morális elképzeléseket mégis hordoz a történet.

Mondjuk például az, hogy ha ha jön az árvíz, ugye a szimbolikus árvíz, az elárasztás, akkor nem árt erre felkészülni.

És mondjuk nem árt megőrizni azokat a dolgokat, amikből mi majd újra fogjuk tudni teremteni azt a világot, amink van.

A vagy bármi mást ki lehet hámozni belőle.

Ez a harmadik ilyen fontos pont, amit ki akarok helyezni, még mielőtt Piroska és a farkasozunk meg bulimiázunk, hogy ezek szubjektív értelmezések.

És most, hogyha például, ha most itt ragadom meg az alkalmat, hogyha mondjuk akartok dízni párválasztós elemzéseket, akkor akkor kérem a kommenteket róla, mert ezt tényleg nem tudom eldönteni, hogy bárki is kíváncsi ezekre, hogy én ezekből mit hámozok ki, de mondjuk tegyük föl, azt mondom, mondjuk, hogy egy percet adjunk ennek a példának, hogy Ariel kisable és akkor azt mondom, hogy hát ez deskriptíve nem állja meg a helyét, mert ténylegesen nincsenek sellők.

Ez ilyen probléma, de nincsenek.

És akkor maradunk az instruktív jelentés tartománynál, hogy azt mondom, hogy most elemezzük a kishablányt, és azt mondom, hogy feminin női oldalról.

Hát mi a dolga a nőnek, hogyha hogyha szeretne jól párt választani?

Hát legelőször is az otthoni zsarnokságból ki kell szabadulni, el kell hagyni az otthonnak a biztonságát. meg kell szakítani olyan kapcsolatokat, vagy legalábbis szimbolikusan elszakadni azoktól a kötelékektől, amik őt bék jóba verik, és áldozatot kell hozni, ugye fel kell áldozni olyan dolgokat, ami nekünk kedvesek, hogy új életet tudjunk kezdeni szeretet partnerünktől.

És akkor, hogyha valaki egy parányi is mondjuk társadalmilag érzékenyebb, ne adj isten egy picit a feminista irányból közelíti meg a dolgot, akkor már az összes haja kihullott ettől az értelmezéstől, mert ő rávágja, hogy igen, hát az Arielnek a a mondanivalója mégiscsak az, hogy ha akarsz magadnak egy pasit, akkor lehetőleg kussoljál, és ne szólaljál meg soha többet az életedben.

És a jó feleség az a néma feleség.

Ugye az Arielnek a hangja kerül feláldozásra, meg a kis uszonkája, hogy legyen neki lába, és akkor nem tud beszélni, és akkor ez a jó feleség.

És ugye ez ugye egy már nem egy pozitív üzenet.

Tehát ezek szubjektívek, és mi most azt fogjuk megkísérelni, megtenni a Piroska és a farkassa, hogy bizonyos karakterisztikákat például a bulímia jellegű evészavarok mögött találunk, és higgyétek el, fogunk találni.

És ez nem arról szól, hogy a 15. századi nem tudom francia paraszt, az amúgy ismerte a bulimiát, csak még nem írtuk le, hanem arról van szó, hogy ezek mögött a problémák mögött lehetnek olyan karakterisztikák jellegzetességek amik egyébként a modern társadalmunkban kitermelik ezeket a problémákat, de mint karakterisztika, mint jelenség, mint dinamika már sokkal régebb óta megvan.

Civilizációnkkal lényegében egyidősek ezek.

Na, negyed órán belül tartottam a bevezetőt.

Szóval mi is a Piroska és a farkas?

A korábbi verziója, az Origi verziója a Piroska és a farkasnak a következő.

Van egy anyuka, aki a lányát elküldi a nagymamához, hogy vigyen neki bort és kalácsot.

Ugye rögtön itt van a vallásos párhuzamunk, Jézus teste, Jézus vére.

De most ebbe az irányba nem fogunk elkanyarodni, de már van benne egy moralitás.

És az a történet, hogy a piros Kamos már akkor eléggé érett, hogy megtegye ezt az utat, ugye megkapja a piros kis kendőkéjét, a kis kapucniát, és útnak indul, és letér az útról, mert elkezd virágot gyűjteni, leszedi a virágokat, és a farkas megtalálja, becserkészi, és lényegében megeszi a piroskát, és itt van vége a történetnek.

Nincs nagymama, nincs vadász, nincs mekkora a szemed, mekkora a füled, semmi ilyen nincsen.

Egyszerűen megeszi a piroskát.

Mi a tanulsága ennek a mesének?

Ö nyilvánvalóan ez egy ilyen késő középkori, picit polgárosodó, de még az elektromosságot fel nem találó ö időszakban keletkezik, amikor is hát a fiatal lányok eléggé gyakran, sokkal gyakrabban, mint most estek például férfiaknak akár az utcán, merthogy nem volt se közvilágítás, se rendőrség, se semmi ilyesmi, ami megvédte volna őket.

És ugye a pirosba öltöztetés az egy szimbolikus megjelenítése annak, hogy mondjuk már menstruáció megérkezett, és akkor ő nőnek számít, és ugye a virágleszedés is egy picit ennek a szimbóluma, és a farkas, mint mohó, mint mint mint ennek a gonosz ragadozó férfinak a szimbóluma jelenik meg.

Lényegében az a tanulság, hogy vigyázzunk magunkra, vigyázzunk a lányainkra.

És akkor itt van a mese vége, de később született egy bővített kiadás, egy ilyen reboot a Piroska és a farkasból, és ebben már megvan a farkassal a dialógus, és megvan a vadász is.

Szóval itt a mese maga úgy néz ki, hogy ugyanúgy Piroska elindul, mert az anyja elküldi.

Ög van három generációnyi nő, és sehol egy férfi szóval ez egy érdekes szempont lenne, ha ez most egy ilyen párválasztós adás lenne, de minket most ez érdekel kevésbé.

Piroska elindul, találkozik a farkassal, ugye, és a farkas elmondja, hogy nem kell itt aggódni, minden oké. megkérdezi a piroskát, hogy hova megy, és a piroska elmondja, hogy hova megy, és ugye azt is elmondja, hogy mi van a kosárkában.

Egyébként cake and wine, a kék inkább a piskóta nem a nem a csokitorta fordítása lenne itt a helyes.

Tehát lényegében piskótát és és bort visz a nagymamának.

És akkor a farkas fontos, hogy itt nyugodtan bezabálhatná a piroskát, meg leönthetné ezt az egészet egy pohárfinom vörösborral, egy kis deszert utána a kis piskótából, de nem ezt teszi, mert a farkas mohó.

És akkor itt már rögtön lehetne elemezgetni, de előbb végigmondom a mesét, hogy a piroska innentől ugyan csak megy a nagymamához, de a farkas már odaért, és egyben bekapta a nagymamát.

Ugye bekapog az ajtón, Piroskának tetteti magát, nagymama beengedi, ham bekapta.

És ugye hát Franc se tudja miért, de úgy gondolja, hogy neki annyit kell tenni, hogy fölveszi a nagymama ruháját, bebújik az ágyba, úgy, hogy nagymama végig a bendőjében van, ezt ne felejtsük el.

És megérkezik ugye a Piroska, aki lényegében ráeszmél arra, hogy itt a farkas van Áruhában.

Itt van ez a legendás dialógus, amikor is ugye a Piroska kérdezi, hogy miért ilyen nagy a szemed, miért ilyen nagy a füled, miért ilyen nagy az orrod, a mancsod,…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Piroska és a farkas

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „S02E11 Bulimia és falászavar a mesékben - Piroska és a farkas pszichológus szemmel”

Miről szól ez az epizód: „S02E11 Bulimia és falászavar a mesékben - Piroska és a farkas pszichológus szemmel”?

Ez az epizód a bulimiát és a falászavart kutatja a mesékben, például a Piroska és a farkasban, pszichológiai megközelítésből. Megvitatja, hogyan értelmezhetők a régi történetek a modern pszichológiai problémák szempontjából, és hogyan jelenik meg az evés a mesékben. Az epizód a Csak ha érdekel podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 11. 03..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „S02E11 Bulimia és falászavar a mesékben - Piroska és a farkas pszichológus szemmel”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Leindler Milán.

Milyen témákat érint ez az epizód: „S02E11 Bulimia és falászavar a mesékben - Piroska és a farkas pszichológus szemmel”?

Fő témái: bulimia, falászavar, mesék, pszichológia, evés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „S02E11 Bulimia és falászavar a mesékben - Piroska és a farkas pszichológus szemmel”?

Megjelenés: 2025. 11. 03.. Hossz: 0 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/csak-ha-erdekel-podcast/s02e11-bulimia-es-falaszavar-a-mesekben-piroska-es-a-farkas-pszichologus-szemmel

Több epizód a Csak ha érdekel podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból