Csak ha érdekel podcast

S02E28 Beach-body őrület, kinézet-nyomasztás és influenszer-sértődés

· PT1H45S

Összefoglaló

A nyár közeledtével a Csak ha érdekel podcast ezen adása a közösségi médiában és a plakátokon megjelenő jelenségekre fókuszál, amelyek Milánt különösen frusztrálják. Az epizódban szó esik a "beach body" elvárásokról, a különféle kihívásokról és az influenszerek hisztijeiről.…

Röviden

Műsor
Csak ha érdekel podcast
Megjelenés
2026. 06. 15.
Hossz
1 óra 1 perc
Szereplők, említett nevek
Leindler Milán
Témák
beach body, közösségi média, testkép, influenszerek
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Bár a mai időjárásból ez nem derül ki, nyakunkon a nyár, és ezáltal ideje egy nyárindító adásnak, amikor Milán ideges egy csomó minden dologra, amivel találkozik a szociális médiában meg az utcán plakátok formájában.

A veganuar már rég a hátunk mögött van, viszont érkeznek a beach body és egyéb böszmeségek, kihívások meg életmódváltóktól a coelhom monsunok.

Ma nem a szakmai jellemzés lesz a középpontban, hanem az, hogy hogyan tudunk kiigazodni ebben a világban, mit tudunk tenni, mit kéne marha gyorsan befejezni, hogy egy kicsit a mentális egészségünk jobb legyen, és ez a nyár ne azzal teljen el, hogy a nadrágunk fölött lévő parányi kicsi zsírpárnákat csipkedjük, hogy már megint disznó vagyok, és nem megyek ki a négyfal közül.

Nyárnyitó adás indul. เฮ [zene] [zene] >> [zene] [zene] [zene] >> เ >> [zene] [zene] >> Sziasztok!

Ez itt a Csak ha érdekel a podcast velem Lengler Milánnal és nyakunkon a nyár, úgyhogy érkezik a nyárindító adás, mégpedig olyan témákkal, amiken kifejezetten könnyen idegesítem föl magam.

Úgyhogy hoztam nektek három olyan témát is, jelenséget, amit megfigyeltem itt az elmúlt időszakban.

És bár alapvetően én y egy ilyen chilles ember vagyok, ezeken egy kicsit azért föl tudom magamat idegelni.

Úgyhogy evésstéma, testképtéma és nyárma fog nekünk most itt érkezni, csak így szabadon. olyan rengeteg szakmai megfejtés elemzés nem lesz.

Inkább csak egy kicsit kidühöngöm magamat az olyan jelenségeken, amik mostanában jöttek szembe.

Szépen elmentegettem magamnak ezeket, nehogy elfelejtsem, hogy miért vagyok ideges.

Úgyhogy ezeket fogjuk most szépen megnézegetni.

Nincsen szokásos 8-10 perces kontextus adás.

A király utcai villamos megállóban láttam azt a plakátot.

Ez most nem a veganuáros, az már rég volt, hanem most egy másik.

Az egyik ilyen csoki deszert gyártó, amelyik nem a fehér kókuszos, hanem a másik a barna.

Hát ábrázol egy hölgyeményt, amint éppen kifejezetten erotikus formában eszegeti ezt a pálcikára rakott ilyen csoki deszert.

És a felirat ehhez az egész reklámhoz az, hogy a nap fénypontja.

Azért gondoltam, hogy erről érdemes lenne beszélni, merthogy kicsit hátbor zongató volt, amikor én ezt megláttam.

Én egyébként pont ezt a fajtát nem annyira szeretem.

Én a fehér kókuszos párti vagyok.

Nem a barna, nem is tudom, az milyen ilyen mandulásszerű lehet.

A lényeg, hogy konkrétan szó szerint szokott ez elhangozni azoktól az emberektől, akikkel én, mint falázszavarosok, esetleg enyhe szubklinikái jellegű bulimiásoktól hallok, hogy amikor mondjuk van egy rossz fáradt fárasztó munkanap, van egy konfliktus, vagy egyszerűen csak egy szar élethelyzet, akkor a nap fénypontja az amikor valami édességet fog enni.

Na most én nem vagyok alapvetően a társadalmi magyarázatoknak a híve.

Én szeretem a felelősséget és egyébként az etiológiai tényezőket is minél inkább az egyén szintjén értelmezni, de azért nyilván én se vagyok vaktársadalmi folyamatokra, kontextuális, kulturális folyamatokra.

És ez az, tehát nagyjából ezt a fekete kátrány italgyártók kezdték el.

Ma így sportból nem mondok márkaneveket, mert nem tudom, hogy szabad-e egyébként.

Valszínűleg igen, de ez így mókásabb.

Szóval azok találták ki elsősorban, bár biztos, hogy mások is, hogy amikor terméket reklámozunk, akkor valójában nem magát a terméket kéne dicsérni, hogy figyelj, ez finom, vagy ez jó, vagy vagy egészséges, vagy mit tudom én, olcsó, tök mindegy.

Persze ezeket el lehet mondani, de a lényeg, hogy kössünk hozzá valami pozitív érzelmet, amit egyébként az ember szeretne.

Ilyenek tudnak lenni például az emberi kapcsolódásnak az igénye, hogy ezt lehet kielégíteni.

Ugye nagyon sok olyan sörreklám van például, ahol nem az a lényeg, hogy a sör finom, vagy hogy a sör az egy ilyen hát egészséges, nem lehet rá mondani, hogy maradjunk a finomnál, hanem mindenféle érzelmi töltetet adunk neki, hogy mondjuk a haverokkal elmenni sörözni az az egy milyen nagyszerű dolog.

És hát ahhoz meg gondoltál volna rá, kell sört.

Tehát, hogy és akkor ezzel a sörrel a legjobb a haverokkal elmenni sörözni, [zihálás] vagy ezzel a sörrel a legjobb a meccset nézni.

Most ugye megy a VB, bár talán egyre kevesebbeket érdekel.

Ma kábé minden negyedik csapat meg van hívva a VB-re.

Mi sajnos nem vagyunk ott, úgyhogy ezért se érdekel minket annyira.

De a lényeg, hogy ha van valami társas esemény, akkor ahhoz tartozik az a dolog, beleértve a nem tudom milyen nasikat, beleértve az alkoholos italokat.

Ott ott mondjuk más terméket lehet ezzel eladni.

Például [horkantás] az, hogy a szerető család megvan, általában az öblítőnek a minősége határozza meg a családi élményeknek a minőségét.

Vagy a ott is ugye a csoki deszertet azzal lehet eladni, hogy a gyereked végre szóba fog veled állni, hogyha mondjuk a pingvines csokit adod neki.

Elszórakoztatom magam, hogy nem szabad kimondani a termékeket.

Szóval megláttam ezt a reklámot. társadalmi magyarázatot adunk erre az egész jelenségre, hogy evés zazavarok, elhízás satöbbi.

Onnantól hogy adunk egy ilyen kontextust, hogy valójában az étel vizuális élmény, az ételt akár a szexualitással összekötjük, mert általában ilyenkor a hölgyemények nagyon vágyakozóan néznek a csoki deszerttre.

És a legtöbben szeretnék, hogy a ilyenek legyenek, b így nézzenek rájuk.

Tehát, hogy tök mindegy, mind a két oldalról lehet valamit ehhez így azonosulni, de a lényeg itt, hogy meg van ágyazva annak, hogy kialakítsunk ilyen összekapcsolódásokat a fejünkben, amit valójában nem kellene kialakítani.

És akkor itt egy parányi szakmai megfejtést adnék a Rogersy vagy maszlói humanisztikus pszichológiai hiánymotívum, növekedési motívum kérdésére, hogy nyilván én az elmúlt években nagyon sok dietetikussal beszélgettem, még többet tanítottam, és azért nyilván ott van, hogy hadd legyen már az étel élvezeti faktor jó, hogy ezt ne töröljük el, ne legyen egy ilyen totálisan funkcionális valami.

Persze hozzátartozik a közösség, hozzátartozik az élmény, hozzátartozik a akár a szakmai kompetencia, hogy milyen jót tudok főzni, tehát millió dolog tartozhat hozzá.

Ez ellen én nem vagyok tartozzon, nekem is tartozik.

A probléma inkább ott van, hogy ez egy úgynevezett növekedési motívum, tehát hogy szeretnék valami jó dolgot az életemben, vagy egy hiánymotívum, hogy valami rosszat akarok vele ellensúlyozni.

És az utóbbi esetben van baj, mert hogyha tényleg az van, hogy én nagyon szeretem a húsvéti sonkát, és akkor húsvétkor eszek húsvéti sonkát, hát az milyen marha jó.

Vagy vagy szeretem a halászlevet, és akkor karácsony vagy újév, vagy ki amikor akkor nagyon a a az a specifikus nagyon finom halászlé, de akár az, hogyha szereted a fehér kókuszos csoki deszert, akkor mit tudom én, néha veszel egyet és egyes szemet bekapkodsz kaja után, vagy amikor épp kedved van, nekem aztán mindegy.

Nyilván a másik is morálisan rendben van.

Nem én fogok ítéletet tenni, sőt senki.

De hogyha ez egy hiánymotívum, a nap fénypontja, tehát gondoljuk el, mit jelent ez.

Meggenni egy ilyen csokis cucmókot, ez egy jó dolog, jó élmény.

Ha éppen nem vagy irdatlanul felpuffadva, nincsen éppen fosóshányós vírusod, vagy vagy éppen nem vagy valamilyen evészavarban érintett, akkor könnyen lehet, hogy neked egyébként megenni egy ilyen csokis deszert egy jó dolog, finom dolog.

Na most azt állítani, hogy a nap fénypontja, értem én, hogy a reklámokat nem kéne szó szerint elhinni, tisztában vagyok veled, de csak, hogy mint kommunikáció, tehát vegyük komolyan, tehát hogy értelmezzük azt, amit mond.

Ez lényegében azt mondja, hogy az egész napod olyan penetránsan szar, olyan üres és sivár életed van, hogy lényegében a csoki deszert az, amelyik ebből fölfelé ki fog lógni a a az élményeidnek a tetején van.

Tehát semmi értelmeset nem csináltál aznap.

Nincs értelme élni, fölkelni, bemenni a munkába, hazamenni az akárkihez, vagy egyedül vagy, és akkor vegyed elő a csokit.

Milyen élet az, aminek ez a fénypontja?

Mert azért legyünk őszinték, annyira nem jó ez a csokis cucmók, hogy ez legyen a nap fénypontja.

Mondjuk lehet, hogy annak az öt percnek ez a fénypontja, de azért az egész napnak talán ne legyen már.

Azt implikáljuk ezzel, hogy minden más rosszabb, minden más értelmetlenebb.

Ezt az élvezetet kell hajhászni.

Tehát, hogyha mondjuk most nagyon ilyen idealisztikus leszek, de ha kiraknánk egy édesapát vagy édesanyát, amit nem tudom a játszótéren játszik a gyerekével, és azt mondjuk, hogy na ez a nap fénypontja, akkor így boldogtunk, hogy ja amúgy igen.

Vagy mondjuk ábrázolnánk egy társas összejövetelt, hogy ez a nap fénypontja, vagy mondjuk egy egy hálakifejeződést, hogy ez a nap fénypontja.

Vagy mondjuk egy embert, ahogy átveszi a diplomáját.

Sőt, hát ez az Évnek a fénypontja.

De még akár terméket is lehet.

Tehát, hogy hogy nem tudom, valami valami orvosi dolog, hogy hogy enyhíti a fájdalmat, vagy egy mechanikai dolog, egy egy gép, ami mondjuk megold valami valami komoly problémát, akkor ha nem is a nap fénypontja, értitek, szerintem azt azt el lehet adni így, hogy hogy ez egy nagyon jó dolog, ez enyhíti a szenvedést, vagy megkönnyíti a a munkánkat.

Tehát, hogy ez így tök jó dolog mondjuk.

Nyilván az is egy tök másik reklám, de mondjuk mobil szolgáltatót vagy vagy internetszolgáltatót, vagy magát a mobiltelefont, hogy mondjuk én elérem a távoli rokonomat karácsonykor.

Értem én, hogy ezek is ilyen gonosz kapitalista dolgok, de hogy de hogy ezt ez ennek van értelme.

Tehát, hogy mondjuk az, hogy én le telefonon látom a, nem tudom, a gyereknek az első lépéseit, mert amúgy külföldön dolgozok, és nekem ez rossz, de hogy milyen nagyszerű, hogy van távközlés, és nem a képeslapról értesülök arról, hogy a gyerek már jár otthon, vagy hogy kiejtette az első szavakat a száján, ez milyen nagyszerű?

Tehát, hogy ez egy ilyen jó dolog a világban.

Ezt hirdessük úgy, mint egy jó dolog, aztán lehet rosszra használni, de legalább valami olyat próbálok mondani az embereknek, hogy figyelj, itt van ez a technológia, nézhetsz rajta brainrot, AI slop szart, vagy nézhetsz rajta mondjuk a gyerekedről képeket, videókat, vagy a vagy a barátodról, barátnődről, vagy a bárkiről valójában, akiről akarsz, aki neked fontos és jelentős, és csináljad ezt, és nyilván ehhez vegyél internetőfizetést, mert ezt nyilván 4K-ba kell megnézni.

De oké, eladunk egy terméket, de legalább van egy koherens, kongruens kommunikáció mögötte.

És a dietetikusaimtól én jól tudom, hogy nincsen, hogy hízlaló étel meg nem hízlalótel, de egy csokoládét, egy alapvetően cukros zsírt eladni úgy, hogy ez legyen a napod fénypontja, hát az ember akkor ezt minden nap akarja csinálni.

Nyilván a termékgyártó ezt szeretné elérni.

De az nekünk nem biztos, hogy olyan jó lenne.

Oké, tehát itt van ebben a diszkrepancia, és persze egy kiegyensúlyozott étrendnek lehet része a bármilyen deszert.

Mondom, nem én mondom meg, nem én döntöm el.

Mindenki találja ki magának, figyelje meg, hogy mire van szüksége, vagy konzultáljon szakemberrel.

De ez az üzenet Ó, és főleg itt nyár előtt szép tranzíció lesz ez.

Nem biztos, hogy a legnagyszerűbb, és összességében nem kéne ilyenekkel triggerelni az embert.

Tehát tök jó lenne, hogyha megpróbálnánk az evésről lekaparni mind a moralizálásokat, lásd Veganuár, mind a hát ezeket a nagyon érzelmi dopamin aktiváló cuccokat, tehát ilyen jutalmazó funkcióval ellátni az ételt.

Jó lenne, hogyha ezt nem csinálnánk, merthogy még az emberek a végén elhiszik, és akkor ezt fogják csinálni.

Tehát, hogy ha mondjuk 50 évvel ezelőtt megkérdezünk egy átlagos gondolkodó embert, orvosps pszichológus, tök mindegy, bárkit lehet, hogy figyelj, milyen lenne az a társadalom, amelyik túlnyomó részben az evéssel jutalmazza magát, az evésselgyan rossz szokásai következtében fennálló magányosságérzetet bűntudatérzést bármit, szégyenérzetet, akkor akkor azt mondaná, hogy ajjaj, hát az nagy baj lenne. lenne, mert az egy ilyen elhízott, ilyen romló egészségű társadalom lenne, és hát ja, ez van most.

Szóval, hogy ebben azért volna felelőssége ezeknek a cégeknek, illetve nekünk van felelősség, hogy ezekkel amúgy mit kezdünk.

És akkor térjünk át a második dologra, ami hát igazából minden nyár elején meg lehetne csinálni ezt az adást. ez a beach buddy dolog, hogy ugye most vannak ezek a beach body kihívások, hogyha valaki most kezdi el, akkor ugye már valószínűleg elbukta de ezek így szaporán jönnek.

És a következő lesz az állításom.

Én egyébként nem vagyok egy szigorú ember ezekben.

Viszont van a van, ami szerintem kifejezetten nem szerencsés most eufemisztikusan.

Az az, amikor úgy akarok ilyen beach buddy meg challengees meg ilyen cucmókos terméket hirdetni, hogy közben azt próbálom beállítani, hogy én amúgy nem ezt csinálom, sőt az ellenkezőjét.

Ez egy ez egy ilyen különös bugyor a pokolban, merthogy ha mondjuk az van, hogy figyelj, fogyasztó teát árulok, amúgy ilyen nincs, de mindegy, mármint, hogy léteznek, csak nem fogyaszt, akkor az legalább őszinte.

Azt mondom, hogy igyad ezt a teját azért, hogy lefogyjál tőle.

Nem fogsz tőle lefogyni, de nem baj, erre van, erre találták ki.

Nem mondok mást, nem mondok többet, nem ígérek többet, vagy azt mondom, hogy figyelj, itt van ez a nem tudom, cukormentes sütemény, diétás sütemény.

És akkor ez mondjuk még a diabéteszeseknek is jó.

De hogy hogy itt van egy sütemény, és akkor én ezzel teljesen őszinte vagyok, mert azt mondom, hogy figyelj, élvezheted a süteménynek az ízét, közben kevesebb cukrot raksz a szervezetedbe.

Hát zseniális, és legalább őszinte, de azzal is teljesen rendben vagyok valamennyire.

Most éppen az ingerküszöbön máshol van, hogy kiáll a edzős kislány, aki nem tudom, két éve még Timike volt az egyetemen, most azóta már Nutri Timi, vagy Fiziio Timi, vagy nem tudom milyen Timi, Fit Timi.

És akkor Instagramon ez így szembe jön, és akkor azt mondja, hogy popsi kerekítő nyolc hetes challenge, vagy…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „S02E28 Beach-body őrület, kinézet-nyomasztás és influenszer-sértődés”

Miről szól ez az epizód: „S02E28 Beach-body őrület, kinézet-nyomasztás és influenszer-sértődés”?

A nyár közeledtével a Csak ha érdekel podcast ezen adása a közösségi médiában és a plakátokon megjelenő jelenségekre fókuszál, amelyek Milánt különösen frusztrálják. Az epizódban szó esik a "beach body" elvárásokról, a különféle kihívásokról és az influenszerek hisztijeiről.… Az epizód a Csak ha érdekel podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 06. 15..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „S02E28 Beach-body őrület, kinézet-nyomasztás és influenszer-sértődés”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Leindler Milán.

Milyen témákat érint ez az epizód: „S02E28 Beach-body őrület, kinézet-nyomasztás és influenszer-sértődés”?

Fő témái: beach body, közösségi média, testkép, influenszerek.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „S02E28 Beach-body őrület, kinézet-nyomasztás és influenszer-sértődés”?

Megjelenés: 2026. 06. 15.. Hossz: 1 óra 1 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/csak-ha-erdekel-podcast/s02e28-beach-body-orulet-kinezet-nyomasztas-es-influenszer-sertodes-76d37595

Több epizód a Csak ha érdekel podcast-ből