Ecc Pecc könyves podcast

🍿 Olvassunk & filmezzünk! - Adaptációk I. // S02 E37 // Ecc Pecc Podcast

· PT1H5M54S

Összefoglaló

A könyvadaptációk témakörét járja körül az Ecc Pecc podcast ezen epizódja, Milu és Orsi vezetésével. A beszélgetés során a vendégek az adaptációk fogalmát, különböző típusait (olvastuk & láttuk, olvastuk de nem láttuk, stb.) és a könyvhűség, illetve a kreatív feldolgozás…

Röviden

Műsor
Ecc Pecc könyves podcast
Megjelenés
2025. 05. 25.
Hossz
1 óra 6 perc
Témák
könyvadaptációk, adaptációk, könyvhűség, kreatív feldolgozás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] Ez itt az Ec podcast Miluval és Orsival. [Zene] Sziasztok!

A mai epizódban egy óriási témához nyúltunk, méghozzá a könyves adaptációkhoz.

Az egész téma az még úgy merült fel, hogy pár héttel ezelőtt ráeszmeltünk arra, hogy idén meg a közeljövőben egyébként mennyi filmes adaptáció várható, amiből esetleg vagy olvastuk a könyvet, vagy csak rajta van az érdeklődési körünkön.

És én személy szerint ekkor döbbentem rá, hogy hogy lehet az, hogy lassan már két éve csinálunk egy könyves podcast, és még nem szenteltünk epizódot a filmes adaptációknak, úgyhogy azt hiszem, hogy éppen ideje volt.

Ezt a nagy-nagy témát négy szempontból közelítettük meg.

Egyrészről hoztunk olyan adaptációkat, amit olvastunk is, láttunk is.

Olyat, amit olvastunk, de nem láttunk, amit nem olvastunk, de láttunk esetleg.

És nyilván azokat is felsorakoztatjuk itt, amiket nem is olvastunk és nem is láttunk még, illetve amik a közeljövőben érkeznek majd.

Mielőtt azonban itt nagyon elvesznénk az adaptációk hosszú listájában, Miló, arra vagyok kíváncsi, hogy te hogyan állsz az adaptációkhoz így összességében.

Ühüm, szerintem egyre jobban. régebben kifejezetten összeszorult bizonyos esetekben a gyomrom, amikor meghallottam, hogy mondjuk az egyik kedvelt vagy kedvencelt könyvemből filmadaptáció készül, és sokkal kritikusabb szemmel álltam hozzá, vagy sokkal inkább voltak magasabb elvárásaim, mint most.

A változásnak egyébként az az oka, hogy egy a férjem felhívta a figyelmemet arra, hogy tisztábban vagyok-e az adaptációnak a fogalmával.

És így mondtam neki, hogy hát van róla egy elképzelésem, de tudásom nem feltétlenül.

Úgyhogy hadd olvassam fel, hogy pontosan mit is jelent az adaptáció.

Az egy nagyon fontos kezdés talán, hogy az adaptáció az azt jelenti, hogy átalakítás valamely írásműnek egy meghatározott igényű közönség ízléséhez való átformálása.

És szerintem ez nagyon fontos, mert pontosan emiatt is voltam, sokszor csalódott, hogy ismertem például a könyvet, és hogy így döbbenden tapasztaltam, hogy mi ez a filmes megvalósítás és elkezdtem felsorakoztatni mindig, hogy de hát ez is másképp van, az is másképp van itt. négy szereplőt ponttak össze egyé, és folyamatosan idegesített a különbség a két formátum között, és rá kellett jönnöm, hogy nem nem jó szemszögből közelítettem meg eddig a filmes adaptációkat.

És onnantól kezdve, hogy ezt így elfogadtam és megértettem, el tudtam engedni.

Úgyhogy most úgy vagyok vele, hogy amikor látom, hogy van egy filmes adaptáció valamilyen olyan könyvről, ami érdekel, akkor egyfajta izgalmat érzek, mert szeretném elhinni, hogy volt egy művész, aki például megpróbál hidat képezni ugye két külön műfaj között, és mondjuk a saját fantáziáját, vagy a saját, nem is tudom, tehetségét használva valamiből valamit létrehozni.

És arra vagyok kíváncsi, hogy ezek az alkotók, most nyilván ez több személyből meg több fajta tehetségből is áll, mit tud kihozni az adott könyvből.

És pont ezért azt kell, hogy mondjam, hogy vannak szerintem hihetetlenül jó adaptációk, és vannak olyan esetek is, amikor azt kell, hogy mondjam, hogy még talán jobb is a filmes adaptációm.

És vannak olyanok is, amiket talán leginkább szeretek, amikor mind a kettőt imádom, a filmet is, meg a könyvet is.

És nem azért, mert mennyire hasonlóak, hanem azért, mert mennyire különleges mind a kettő, vagy hogy mennyire egyedi mind a kettő, és hogy a különbségeik ellenére nagyon tudom szeretni.

Úgyhogy most így vagyok valahogy.

Filmadaptációkban sokszor lehetőséget látok valami újra. viszont nehéz nem megemlíteni ugye ennek az egésznek a sötét oldalát is.

Nagyon sok olyan adaptációt csinálnak, ahol nem veszik figyelembe ezt a fajta lehetőséget, amit az előbb így részleteztem, hogy ebben mennyiféle tényleg kreatív lehetőség van, hanem egyszerűen a pénzt látják, hogy van egy felkapott könyv, és ú minél hamarabb csináljunk belőle valami filmet, hogy behozzunk ugye sok-sok nézőt.

És ez szerintem meg is érződik ezeken a filmeken. sokkal gyengébbek, sokkal igénytelenebbek, összecsapottabbak.

És ezekért kár, ezeket nagyon sajnálom, mert nem ezt érdemelné, ugye, úgyhogy nem mindegy.

Egy, hogy ki nyúl hozzá, hogy milyen milyen célokkal, hogy mit akarnak belőle kihozni, és hogy a legfontosabb még szintén, hogy milyen szereplőgárdát választanak ehhez.

Számít ugye, hogy milyen színészek meg színésznők tűnnek fel a filmben.

Szereted az adaptációkat, vagy érdekelnek, hogy általában az adaptációk?

Egyébként szerintem minden könyv ma életében eljön az a pont, ahol ez egy ilyen állandó vitakérdés vagy konfliktus, hogy van ez a tipikus kijelentés, hogy mindig jobb a könyv, mint a fiam.

És egyébként én nem tartoztam úgy kimondottan ehhez a csoporthoz, aki mondjuk ezt mondja, mert én is felfedeztem, hogy amúgy van számtalan olyan mű, ahol egyébként még a filmet jobban szeretem, mint mondjuk a az alapkönyvet.

És az is jó, hogy felhívtad erre a fogalomra a figyelmet, mert ez talán ennek a vitának egy kicsit így pontot is rak a végére.

Én összességében nagyon vegyesen vagyok egyébként.

Tényleg ezért is jó, hogy ennyiféle kategória szempontjából így megvizsgáljuk ezt a témát, mert tényleg van, ahol a filmet láttam, a filmet szeretem, van ahol a végtelenségig imádom a könyvet, de de bűn volt belőle filmet csinálni, legalábbis olyan formában, ahogy elkészítették.

Szóval vannak ilyen alapdolgok, amiket megfigyeltem, ami szerintem egyébként sok mindenkire jellemző, hogyha mondjuk már láttam a filmet, akkor nem annyira olvasom el a könyvet, de egyébként az is attól függ, mert minél több idő eltelik, annál nagyobb az esélye, hogy mondjuk utána a könyvhöz is kedvet kapjak.

Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi milyen filmeket igazán szerettél, vagy nem szerettél, vagy nagyon várom, hogy miket fogsz mondani.

Megint rájöttem így magamban, miközben hallgattalak.

És egyébként még egy ilyen általános kérdés, amire kíváncsi vagyok.

Ha választani kell, melyiket preferálod jobban, a filmes vagy a sorozatos adaptációkat?

Hú, amúgy nehéz, mert ez könyvfüggő is.

Tehát vannak nagyon jó filmek, amikből tök jó, hogy nem csináltak sorozatot, mert egy ilyen elnyújtott élmény lenne, vagy egy ilyen kínyszenvedés.

Viszont vannak olyan könyvek, amik annyira összetettek, lásd például ugye a Trónok harca világát, ahol muszáj sorozatot csinálni belőle, hogy így minél több részletet meg szegst be tudjanak mutatni.

Úgyhogy szerintem tényleg könyvfüggő, és én ezért mind a kettőt szeretem, csak találják meg jól, hogy melyik könyvhöz mi illik.

Most nyilván egy csiklit romantikus könyvhöz ritkán javasolt szerintem egy sorozat elkészítése, de ja például egy science fiction vagy akár egy fantasy világ, ahol tényleg ilyen tök sok részlet van, ott viszont szerintem kimondottan hasznos és jól tud jönni.

Úgyhogy én mind a kettőt szeretem.

Nem akarok feltétlenül választani, de hogyha tegyük fel kést, szorít az anyaghalmhoz, akkor lehet, hogy a sorozatot választom.

Mert tök jó benne jobban így hosszabban elmerülni.

Én én szeretem ezt, és nem csak 90 percre vagy 100 percre, hanem akár még hosszabb élmény lehet.

Hm, amúgy ez érdekes, én ha választani kell, akkor szerintem a filmes adaptációkat választanám.

Ennek az az egyszerű oka, hogy egyrészről sokkal hamarabb rászánnom magam, hogy mondjuk megnézek egy filmet, mint mondjuk tényleg megnézek egy sorozatot, és esélyt adjak és rászánjam az időt, energiát.

A másik pedig, hogy a sorozat az talán több időt és teret hagy annak, hogy el lehessen rontani.

És itt most ezalatt nem feltétlenül csak azt értem, hogy mennyire könyfű a sorozat, mennyire követi le a cselekményt, hanem akár csak olyan szempontból is, hogy hogyan adagolja, milyen gyorsan adagolja az információkat, tényleg milyen színészeket választanak ki, azok a színészek végig kitartanak-e a sorozat mellett.

Tehát szerintem több ilyen baki pont van, ahol elúzhat az egész.

Vagy mondjuk az, hogy be van-e fejezve a könyvsorozat, utána abból be tudják-e fejezni a filmes sorozatot.

Meg sokszor az is az élményem, hogy például ugye a sorozatok azok valószínűleg sokkal több pénzbe is kerülnek.

Ugye sokkal több percről van szó, több tovább tart a forgatás, satöbbi, satöbbi, több díszlet kell, mint egy ugye egy sima film.

És azt is észrevettem, illetve a férjemmel néha egy időben ezen szórakoztunk, hogy azt néztük, amikor jöttek az epizódok, hogy ú erre most több pénzt fortítottak erre a részre, de a következőre kevesebbet, és általában mindig az indítóepizódok, amik egy kicsit tudod zsírosabbak meg a legvégén, és akkor vannak ezek a köztes ilyen harmadik, negyedik, ötödik rész, amik viszont ilyen low budgetesek.

Tehát tényleg lehetett látni, hogy hogy mondjuk csak ilyen beltéri felvételek voltak, tehát hogy kevesebb pénz volt belepumpálva.

Még mondjuk egy filmnél azért egy ez nem egészen érződik vagy tűnik fel, ugye?

Egyébként szerintem ami talán egy jó átmeneti megoldás, azok a miniorozatok.

Nyilván egyébként ez azoknál oldható meg, ahol mondjuk van egy standalone regény, és abból mondjuk inkább miniorozatot csinálnak, mert egy fiam nem lenne elég.

Viszont nyilván egy több évadó sorozat meg túl sok lenne.

Én is talán azt szeretem a legjobban most, ahogy így mondod.

Még egy utolsó ilyen általános kérdésem van, amit egyébként így féligmeddig már megválaszoltál a kis fejlődéstörténeteddel.

Ez az lenne, hogy mit keresel egy könyvadaptációban?

Legyen inkább könyvfűbb, vagy esetleg kreatív feldolgozás?

Igen, igazából mostani állapotomban tartok ott, hogyha már adaptációra kerül sor, akkor legyen minél kreatívabb, tehát hogy ne próbáljon meg igazán könyvfű lenni.

Az egy kicsit egyébként olyan is, ha már valami túlságosan könyfű, mintogyha egy ilyen audióbookot hallgatnál, nem?

Tehát hogyha így felolvassák így kábé oldalról oldalra, hogy pontosan miről szólt a könyv, akkor az tényleg nem is tudom, megöli a kreativitást.

Tehát hogyha már adaptáció, akkor legyen benne szerintem szuflé. és legyen mögötte egy koncepció, amitől különleges lesz a filmes megvalósítása.

Hogyhogy én ezt tudom mondani?

Nem ragaszkodom annyira ahhoz, hogy könyvhű legyen.

Egyébként tudod, hogy mikor jók a ez a kategória, amit mondtál, amikor tényleg szó szerint könyvfű az egész.

Nekem az akkor szokott beválni, amikor csak ilyen kikapcsolódásnak akarok valamit megnézni, és mondjuk tudom, hogy a könyvet szeretem, és akkor az igazából csak egy ilyen gyors újraolvasás.

Gyakorlatilag nyilván ehhez így mindennek stimelnie kell, azért viszonylag egy szerencsé szereplőgárdát kell hozzá választani, de szerintem ez így akkor működhet.

Viszont azt nem tekintem annyira talán önálló filmes élménynek.

Egyébként ebben tök igazad van, és hadd hívjam fel a figyelmedet. különösen a klasszikusokra, mert ugye erre egy eléggé nagy tendencia van jelenleg a piacon, hogy ugyanabból a klasszikusból már a sokadik adaptációt készítik.

És például és csak említés szinten hozom ide, itt vannak ugye a Jane Austen regények és most észrevettem, hogy ugye megvoltak a klasszikus feldolgozások már.

Erre most az elmúlt években így elkezdtek új adaptációk kijönni.

Szerinem mindegyik filmről, ugye a az Emmáról több több is jött, meg jönni is fog.

És azon kaptam magam, hogy tökre tetszik ez az elgondolás, hogy így meg felfrissítették az egészet.

Tehát nagyon értékelem az eredetit is, amikor tényleg szinte szóról szóra vannak kiemelve párbeszédek, ugye mind a BBC sorozatban például, hogyha már mondjuk a büszkeség is balít, de egyébként a többi adaptáció is eléggé könyvhű.

Szerintem viszont imádtam azt, hogy hozzámertek bátran nyúlni, és egy teljesen új, nem is tudom, ilyen új szellemben létrehozott Emma jött ki például, vagy akár a kisasszonyok is.

Tudom, hogy ez biztos megosztó.

Biztos vagyok benne, hogy sok embernek szúrja a szemét, meg zavarja, meg bántja, meg akár sérti is.

De én nagyon örültem, mondom ennek a kreatív részének.

Egyébként érdekes, hogy szerintem amúgy már maga az új Emma adaptáció szerintem az is amúgy megosztó volt, amin én mondjuk meglepődtem, mert én imádom.

Kisasszonyokat azt egyébként pont nem láttam, de ott na ott jön ez a tipikus dolog, hogy szeretném a könyvet elolvasni, és majd aztán egyszer a filmet megnézni.

Ühüm. viszont amikőben vannak, most egyébként nagyon sok lesz, amire biztos, hogy majd az epizód végén még kitérünk, azokat így egészen nagy kíváncsisággal figyelem, mert már egyáltalán így viccesnek tartom, hogy olyan színészeket hoznak be, akik így nagyon a a mi generációnknak a színészei.

Ezt most úgy értem, hogy úgy nőttünk fel, hogy már nem tudom, azért az ilyen nagyon ismert színészek, most csak valamiért Antonio Bandarasz jutott eszembe, ne kérdez, hogy miért?

De hogy ezek a színészek már ugye azért idősebbek voltak, és akkor van a a mostani korosztályoknak, a mostani időszaknak a felkapott fiatal színészei, és akkor behozzák őket az ilyen adaptációkhoz, szerintem nagyon izgalmas.

Teljesen egyetértek és imádom a bátorságukat.

Tehát, hogy pont azok a megoldások fárasztanak, vagy azok az ilyen rendezői megoldások akár, vagy produkciós megoldások, amikor így meghajolnak a filmkészítők, a rajongó, nem tudom, igényei jelőtt, és behódolnak, és nem mernek kreatívak lenni, vagy bátrak, és imádom ezt, hogy hogy van egy elgondolás, és igenis kitartanak mellettem, mondjon bárki bármit, és jó, nekem tetszik.

Meg most így gondolj bele, hogy most ott volt a aztán tényleg nem beszélünk tovább Janinról, de ott van a régi BBC sorozatos büszkeség és balít élet, amikor azért Colin first meg így viszonylag viszonylag fiatalabb volt.

És akkor most elkészítik ezeket az újabb adaptációkat, és milyen vicces lesz majd azt így nézni, nem tudom, 30-40 év múlva, amikor ezek a…

Említett entitások

Témák

  • könyvadaptációk
  • adaptációk
  • könyvhűség
  • kreatív feldolgozás

Szervezetek, cégek

  • Ecc Pecc

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „🍿 Olvassunk & filmezzünk! - Adaptációk I. // S02 E37 // Ecc Pecc Podcast”

Miről szól ez az epizód: „🍿 Olvassunk & filmezzünk! - Adaptációk I. // S02 E37 // Ecc Pecc Podcast”?

A könyvadaptációk témakörét járja körül az Ecc Pecc podcast ezen epizódja, Milu és Orsi vezetésével. A beszélgetés során a vendégek az adaptációk fogalmát, különböző típusait (olvastuk & láttuk, olvastuk de nem láttuk, stb.) és a könyvhűség, illetve a kreatív feldolgozás… Az epizód a Ecc Pecc könyves podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 05. 25..

Milyen témákat érint ez az epizód: „🍿 Olvassunk & filmezzünk! - Adaptációk I. // S02 E37 // Ecc Pecc Podcast”?

Fő témái: könyvadaptációk, adaptációk, könyvhűség, kreatív feldolgozás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „🍿 Olvassunk & filmezzünk! - Adaptációk I. // S02 E37 // Ecc Pecc Podcast”?

Megjelenés: 2025. 05. 25.. Hossz: 1 óra 6 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/ecc-pecc-konyves-podcast/olvassunk-filmezzunk-adaptaciok-i-s02-e37-ecc-pecc-podcast-8fbab00e

Több epizód a Ecc Pecc könyves podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból