Filmklub podcast

"A filmezés hagyott abba engem" - Jakab Juli

· PT1H30M33S

Összefoglaló

Jakab Juli színésznő a Filmklub podcast vendége volt a Filmklub podcast vendége volt, beszélgetésüket a színésznő otthonában, kisebbik lánya, Hédi jelenlétében rögzítették. A beszélgetés során felidézték a Napszállta című film forgatását és fogadtatását, valamint a Sünvadászat…

Röviden

Műsor
Filmklub podcast
Megjelenés
2025. 04. 13.
Hossz
1 óra 31 perc
Szereplők, említett nevek
Jakab Juli, Varga Ferenc
Témák
filmészet, színészet, napszállta, sünvadászat
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] [Zene] Szervusztok kedves hallgatók.

Ez a Filmcub podcast sorun következő adása.

Mai vendégem Jakab Juli, aki a mozikban épp most futó, Sünnvadászat című film egyik főszereplője, és reméljük, hogy még akkor is fut a mozikban a film, amikor kijön ez az adás.

Azt mi mondjuk el, hogy itt vagyunk Juliéknak a lakásában.

Ö és itt van velünk Juli kisebbik lánya, Hédi.

Úgyhogy lehet, hogy emiatt egy kicsit ilyen halkabb halkabbra fogjuk venni a figurát.

Hét évvel ezelőtt a a Napszálta idején hívtalak be a műsorba, és emlékszem, hogy hogy csak úgy engedte meg a a produkció, hogyha az egyik producer is veled jön.

Hát inkább inkább most a nosztalgia hújai pendültek meg a lelkemben.

Nagyon vicces ez visszagondolva.

Nem tudom, nagyon rosszul esett ez akkor, hogy ennyire nem bíznak bennem.

És volt is azt hiszem a színfalak mögött ez ügyben mindenféle csatározás, nem a Lászlóval elsősorban, de azt gondolom, talán ők maguk is biztos akkor azt mondták, meg most is szeretném azt gondolni visszamenőleg, hogy ez így nem a személyemnek szóló bizalmatlanság volt, hanem inkább a a produkciót próbálták így őrizni, de mindegy.

És hogyha a nosztalgia húrjait nézzük, akkor mi mik jutnak eszedbe erről az időszakról?

Nekem az nagyon nagy élmény volt az az időszak meg ez a film, de elsősorban inkább a a forgatás assiszem meg a Igen, inkább a forgatás.

Nem a nem annyira az, ami utána jött.

Az az az elképesztő volt az a hatalmas díszlet, a stáb, a most jó értelemben ez az egész fennforgás, ami napszálta körül volt ott meg hát nyilván a László körül elsősorban a az Oszká díja után a figyelem is, de inkább az a az a hangulat, hogy most egy ilyen nagy dolgot csinálunk együtt, hogy a bemutatása körül mik zajlottak, azt az vegyesebb az.

És egyébként mostanában inkább úgy jut eszembe, hogy a sünnvadászat kapcsán érdekes az a az élmény, hogy hogy sokan il sokan szinte ilyen meglepődve mondják, hogy ez tök jó, ez egy jó film, és hogy így milyen jó jó benne engem is nézni, meg hogy meg hogy jó a film és akkor viszont inkább a és ezt a most látom csak igazán, hogy annyira vastag volt az a ezek az ilyen furcsa ilyen tanácstalan tekint tekintetek meg a keresgélés, hogy most mondjanak akkor nekem mégis csak valamit, ami akkor most pozitívat kell mondani, vagy vagy végülis mi volt ez a film?

Azt akkor is érzékeltem, hogy nyilván amellett, hogy sokaknak nem tetszett, de sokakat meg valahogy így feldühített, ami szerintem érdekesebb, talán az, hogy hogy sok benne a kérdője, vagy körb kevés benne a válasz.

De hogy de hogy nagyon tapintható volt egy ilyen egy ilyen feszültség a film körül, nem a jó értelemben.

És amúgy ennek sok része érdekes volt.

Szóval azt hiszem, hogy az az nem zaklatott fel, hogy nem az zaklatott fel, hogy ez nem lett egy ilyen egyöntetű siker, hanem inkább ez a ezek az ilyen elfolytott ö indulatok meg vélemények.

Igen, de szerintem ebben az is benne volt, hogy hogy valahogy a maguk az emberek sem tudták, hogy hogyan viszonyulnak hozzá.

Nem, hogy én magamban mindenképpen azt láttam, vagy látom most így így visszatekintve, hogy nem is tudtam, hogy mit gondoljak róla, merthogy egyrészt ott volt ez a ilyen megelőlegezett bizalom, meg tényleg így nagyon akartam én is szeretni, közben meg ott van az is, hogy a a film az szándékosan ilyen frusztráló, hogy hogy ezekkel a ez így nem ad választ semmire hogy hogy ezek a dialógjelenetek olyanok, hogy dűhítően nem válaszol senki a kérdésre, vagy úgy nyitva van, hagyva mindeniknek a vége.

És akkor ö szóval, hogy én érzek egy ilyet is, hogy hogy az hogy az emberek nem találták még meg a a az őszinte reakciójukat rá, és aztán egy kicsit így így így dühösek is voltak emiatt magukra később, vagy szóval így tényleg így nagyon fura volt a a a befogadása annak a filmnek.

Lehet, én én nagyon nem tudom máshogy nézni, mint belülről.

Talán most most, hogy így beszéltünk róla, nem is tudok mást felidézni.

Lehet, hogy az életemből, nem csak a filmes munkákból, ami ennyire egy ilyen tékeny meg tündklő szerkezet, amiben nekem fontos szerepem volt, de de közben meg tényleg mint egy ilyen ezek a ilyen kis finom babaházak, amik nem arra vannak, hogy az ember igazából játszon velük, hanem hogy nézegessen meg elgyönyörködjön benne.

Tehát, hogy nem é nekem is csak a saját válaszaim voltak ott meg a történetben föltett kérdésekre, és hogy nem nem nagyon benne voltam, de közben meg ez ez a László zseniének, én azt gondolom, hogy zseniének a a csodálatos alkotása, és ettől olyan kívül is marad belőle szerintem mindenki más.

Most ez ez megint úgy mondom, hogy ez nem baj, csak hogy olyan nagyon szokatlan meg nagyon ez nagyon egyedi dolog szerintem, de nekem meg egyedi nézőpontom van szükségszerűen, úgyhogy nem tudom, kíváncsi vagyok.

Bár csak meg tudnám úgy nézni, hogy lehet, hogy majd megnézem nemsokára, hogy meg tudnám úgy nézni, hogy már eggyel nagyobb távolságtartással, mert mert közben meg nagyon unikális.

Szerintem mindenképp egy ilyen unikális pontja a magyar filmtörténetnek.

Bár nyilván az ő teljes működése az.

És az fura volt neked megélni, hogy az emberek véleményeket fogalmaznak meg rólad az alakításodról, a külsődről akár, meg hogy az arcodat látni mindenütt.

Tehát azért a plakáton is ott te voltál, meg hogy így így így tényleg így kevés fotó volt kiadva a filmből, így főleg eleinte így láttad magadat.

Az nem szokott így problémát okozni, hogy magamat lássam, vagy nem tudom, az így nem nem tudom, ettől valahogy tudok függetleníteni.

Úgyhogy az a rész arra, vagy arra így nem is emlékszem, vagy arról így nincs élményem.

A valószínűleg van bennem valami, ami így talán remélem, hogy valami kíváncsiság, mégis csak a őszinte vélemény, meg az őszinte beszélgetés iránt, ami miatt meglepően sokan a mai napig így most ez kicsit ellentmondandnak, amit az előbb mondtam, de hogy így nagyon nyíltan elkezdik mondjuk kritizálni ezt a filmet, vagy inkább ilyen nagyon nyers stílusban, nem is a megfogalmazott kritika, hanem inkább, hogy olyan én én azt hiszem, én nem tudnék ilyen nyersen véleményt mondani valakinek a szemébe, aki akinek a munkájáról ról van éppen szó, de inkább a filmet kritizálják, vagy konkrétan a te alakításodat is?

A filmet meg érdekes az emberekben ez.

Tehát le most én abban a speciális helyzetben vagyok, hogy ugye szoktam szerepelni filmben, de elsősorban nem ezzel foglalkozom, ezért nekem az egy meglepő dolog ugye, hogy kívülről úgy próbálnak kompenzálni mondjuk egy élesebb kritikát, hogy de te jó voltál benne, vagy amitől tényleg teljesen ki vagyok, az a milyen szép voltam benne.

Ugye abban a filmben különösen sok lehetőségem volt ilyen szépen tükrözni a fényt.

Ö úgyhogy ö de hát ez ez azért szerintem nem egy ez ez annyira nem érdekes szerintem, vagy hogy mondjam?

Egy nem egy érv, vagy nem egy tétel valakinek, aki meg aki megcsinált egy filmet egy egész stábbal együtt. egyébként a Szinefesten volt a a magyar bemutatója ennek a filmnek, és akkor tényleg volt egy ilyen érzés az egész körül, hogy olyan kiéhezve várta várták, hogy rá lehessen vetni magukat erre a erre a koncra a hogy na mit mit csinált ez a ez az Oszkárdíjas rendező, aki közben meg nem annyira akar vegyülni, meg kooperálni itt a többiekkel, és akkor így kiizúdultak a vetítésről, akik ott voltak, és akkor a ilyen félrészegen a Köblinorb a nyakamba zuhant.

Ez szerencsére se előtte, se utána nem történt meg többet.

És és akkor úgy érezte, hogy hogy valamit reagálnia kell, és így gyakorlatilag így röhögve így azt mondta, hogy vaj, de te jó voltál benne.

Úgyhogy ezt ezt ezt megjegyeztem azóta is.

Igazából valószínűleg a maga a jelenség is így érdekes volt.

Az is, hogy azt érezte, hogy mondania kell valamit.

Az is, hogy közben nyilvánvalóan ennek nagyon örült, hogy ez a legtöbb, amit így őszintén elmondhat, vagy nem tudjuk, hogy őszintén, de hogy amit amit így el.

Szóval, hogy ez ez valahogy ez ilyen annyira, nem akarom azt mondani, hogy annyira magyar volt, de közben meg mégis Igen.

De közben az is ott van, hogy hogy ezt a filmet azért ne nem lehet szerintem úgy kritizálni, hogy hogy a mindenféle bajom a filmmel de te jó voltál benne, amikor a film nagy része az az te vagy.

De emellett meg meg az is ott van, hogy hogy én én már elég sok ilyen fiatal magyar színésznőt hallottam, amikor így elkezdte kritizálni ezt a ezt a filmet. ö és kritizálta a a te alakításod is, de valahogy mindegyiknél azt azt éreztem, hogy hogy tehát senki nem mondta azt, hogy egyikük se mondta azt, hogy hogy a Jakab Juli béna volt, hanem valahogy a a a az mind a a Nemesnek a számlájára volt írva, hogy hogy te milyen voltál ebben a filmben.

Kicsit nem komfortos ugye saját magam elemezgetése, de most belemegyek akkor mégis valamennyire.

Szerintem amikor én elkezdtem mindenféle filmekben szerepelni, ugye ez először egész pici dolog volt, Rév Marcinak operatőri gyakorlata, aztán Reiz Gábor Vannja ezekben és szerint és azt gondolom, hogy ez valahol a Npszáltában teljesedett ki, hogy ilyen ha hiszelek hetek magamnak azzal, kicsit ilyen ikonszerű szerepek voltak ezek.

Valószínűleg azért is mond szoktam meg kön, hogy könnyedén mondom, hogy én nem vagyok színész, mert nem azt éreztem, és a végeredményt látva se azt éltem meg, hogy itt egy nagyon nagy színészi alakítás történt, hanem az, hogy hogy ezek így a helyén voltak ezek a szerepek, vagy talán ezt így jól gondoltuk együtt, elsősorban nyilván az adott rendezők, de valahogy én is, hogy ezt így meg tudom csinálni, azt a létezést, ami amire ott az adott esetben éppen szükség volt.

M mivel ezek azért különböző figurák, akár a akár Eser a Vambban, akár a Leer Iris a Napszátában, ezért úgy gondoltam azt is, hogy hogy akkor ez már valamilyen fókuszjátszás, de mégis szerintem ezek minden esetben inkább ilyen tényleg ilyen létezések.

Nyilván irányítottam meg nagyon keretezve, főleg a napszálta esetében nagyon is.

Tehát ott a ott azért nem semmi nem történt improvizatív módon.

Hát te akkor még tényleg csak egy petesejt voltál, és ezért lehet, hogy lehet, hogy kicsit olyan bonyolultabb dolog is megítélni, mint mint színészi alakítást.

Ez egy nagyon-nagyon zárt figura nagyon a a terapeutám látta ezt a filmet, és ő neki például nagyon tetszett.

Azt mondta, hogy nem gondolta volna, hogy ennyire ennyire pontosan le lehet képezni egy történetben meg egy figurában a a szorongáster az ilen nagyon erős szorongásnak a természetét.

És bizonyos szempontból szerintem is ez a ez a karakter ez ez inkább egy ilyen tényleg egy ilyen pszichológiai konstruktum, ami egy nagyon határozott döntése volt egy nagyon határozott és egyéni világú alkotónak.

Nem, nem a nem az ilyen búriánzó színészi játékot kívánta meg a Napszal szerintem egyik szereplő részéről sem, de közben meg olyan erősek a játékszabályai ennek a filmnek, mármint, hogy erősen látszódnak is.

Tehát még nagyon kíváncsi lennék mások véleményére, azokra is, amiket amit amit m nekem nem mondanak a szemembe.

Szerintem ez ez a szóklasszikus értelmében azért ez nem egy nem egy ilyen nem a nem a színészi alakítás az erénye talán ennek a Lejteririsnek.

Ezt a filmet a Vencéf film fesztivál mutatták be és aztán ő moziba került jó pár országba és akkor szerintem volt egy ilyen várakozás, hogy hogy talán a részedről is, hogy hogy esetleg valamilyen nemzetközi érdeklődés felmerül.

Valamennyire igen, olyan szempontból, hogy kaptam külföldi megkereséseket ezután is, meg még a még a Faof Bence filmje rengeteg, mindenhol látlak után is egyébként.

Úgy az meg évekkel később Berlinben volt versenyben, de egyik se volt olyan színvonalú, hogy akár a casting videót meg akartam volna csinálni, úgy, hogy nem is csináltam meg.

Így egyszerű volt, hogy nem tehát, hogy ez rajtam múlt teljesen, és még csak besétálni se kellett sehova.

Nem igen, nem, nem annyira, de azt hiszem, hogy én ezt nem is vártam annyira, hogy most felidéződött valaki már ezt idézte a Lászlótól talán még azelőtt, hogy talán akkor mondta ezt a az a tervem, hogy európai vírus színésznőt csinálok valakiből, mielőtt mielőtt egyáltalán engem kiválasztott volna, de ezt így utólag igaziból úgy értékelném, és szerintem már akkor is nagyjából ezt gondoltam, hogy a az, hogy mindezek után engem választott, az egy nagyon nagy magas fokú bizalom, amit nagyon nagy becchben tartottam és tartok a mai napig.

És ezen keresztül tehát valahogy ennek a megfogalmazása és a saját ambíciójának a megfogalmazása most nem a egy színész felvirágoztatásában, hanem a filmje kapcsán, de sosem gondoltam azt, hogy ebben van egy egy ilyen nagy karrier ígérete.

Szerintem akkor se őszintén szólva.

Érdekes, hogy ezt mondtad, hogy hogy nem csináltad meg a casting videót, vagy ilyet még nem hallottam senkitől, hogy tehát az, hogy az, hogy hogy meg se próbálni.

Benned vannak különben ilyen ilyen ilyen megbánások ilyesmi dolgokkal kapcsolatban.

Tehát, hogy így így szoktál azon gondolkodni, hogy így milyen irányba lehetett volna menni adott időszakban?

Ezzel szoktam gondolkozni, hogy van-e, de egyelőre nem még nem volt ilyen az életemben.

Úgy emlékszem, hogy a a napszáta után volt az, hogy így nem nagyon hívtak semmire, nem?

Tehát hogy emlékszem, hogy a a Dobos Evelin is panaszkodott róla, hogy hogy a hogy a Napszától így vártatok valamit, és aztán pedig nem az lett, és mintogyha kicsit ilyen ellenérzést iszült volna a a film, hogy jól emlékszem erre, hogy hogy ott a tehát, hogy mondjuk szívesen játszottál volna másba ott utána és akkor így nem voltak ilyen ajánlatok. azért egy nehéz ügy, mert tök jó lenne akkor már felsorolni azokat a filmeket, aminek amiben bár csak szerepeltem volna, vagy bár csak elhívtak volna a castingjára, de nem tudok ilyet mondani.

Tehát a nem most ebben ez nem biztos, hogy így van, de szerintem a igazából az első film, amit ténylegesen forgattam és elkészült és kijött a napszálta után, az a rengeteg második része volt.

És ott nem tudom hány év telt.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „"A filmezés hagyott abba engem" - Jakab Juli”

Miről szól ez az epizód: „"A filmezés hagyott abba engem" - Jakab Juli”?

Jakab Juli színésznő a Filmklub podcast vendége volt a Filmklub podcast vendége volt, beszélgetésüket a színésznő otthonában, kisebbik lánya, Hédi jelenlétében rögzítették. A beszélgetés során felidézték a Napszállta című film forgatását és fogadtatását, valamint a Sünvadászat… Az epizód a Filmklub podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 04. 13..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „"A filmezés hagyott abba engem" - Jakab Juli”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Jakab Juli, Varga Ferenc.

Milyen témákat érint ez az epizód: „"A filmezés hagyott abba engem" - Jakab Juli”?

Fő témái: filmészet, színészet, napszállta, sünvadászat.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „"A filmezés hagyott abba engem" - Jakab Juli”?

Megjelenés: 2025. 04. 13.. Hossz: 1 óra 31 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/filmklub-podcast/a-filmezes-hagyott-abba-engem-jakab-juli

Több epizód a Filmklub podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból