Filmklub podcast

"A Letterboxd a nép hangja" (feat. Szász Attila, Bucsi Réka & Reisz Gábor)

· PT1H27M14S

Összefoglaló

A Filmklub podcast ezen adásában Varga Ferenc három magyar filmrendezővel, Bucsi Rékával, Szász Attilával és Reisz Gáborral beszélget a Letterboxd nevű közösségi oldalról. Szó esik arról, hogy a filmrajongóknak szánt platform hogyan adott új lendületet a filmkultúrának, milyen…

Röviden

Műsor
Filmklub podcast
Megjelenés
2025. 07. 04.
Hossz
1 óra 27 perc
Szereplők, említett nevek
Szász Attila, Bucsi Réka
Témák
filmkritika, filmkultúra, letterboxd
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez a Filmcub podcast soron következő adása.

Ma a Letoxról fogunk beszélgetni három magyar filmessel, akik maguk is felhasználói a Letterboxnak.

Nem tudom, hogy mennyire magyarázzam el, hogy mi ez a letterbox, mert azért feltételezem, hogy aki ezt hallgatja, az tudja, de egy ilyen közösségi oldal filmrajongóknak vagy filmfogyasztóknak, ahol lehet loggolni a filmeket, amiket megnézel, lehet véleményt írni róla, lehet osztályozni és látod a a többiek filmfogyasztását is, el tudod olvasni az ő véleményeiket is, és akár kommentálni is, tudod, ott kialakulhatnak beszélgetések.

Ez a covid alatt lett igazán népszerű, de már legalább 10 éve létezik.

A három ember, akivel beszélgetek, Szász Attilla, Bucsi Réka és Rec Gábor.

És hát az lett volna normális, hogy leülök velük így négyesben, és akkor így megbeszéljük, és tudnak reagálni egymásra meg kialakul egy pár beszéd.

Ö de én valamiért nem ezt választottam, hanem én egyenként beszéltem velük, tehát elmentem hozzájuk és aztán meg így összevágtam, így kicsit bénán.

De mondjuk szerintem így is tök jó lett, de nem értem, hogy ezt miért így csináltam.

Itt sokkal több időbe telt és nem lett jobb.

Ö de szerintem így is nagyon tartalmas lett és nagyon sűrű.

Szóval szerintem fog gondolatokat ébreszteni bennetek.

Amúgy volt egy egy ilyen kezdőblokk mindenkinél, ahol elmesélték, hogy hogyan szerették meg a filmeket, hogyan fogyasztották a filmeket gyerekkorukban, hogyan kezdtek el róla olvasni, hogyan kezdtek el róla róluk véleményt nyilvánítani.

Csak ez már úgy éreztem, hogy túl hosszú lenne ezekkel együtt a az adás.

Úgy, hogy ezeket a Patreonra raktam ki, és ott lehet meghallgatni, és csak ott.

És szerintem azok is szuper jók, tehát tényleg a Rece az egy ilyen 18 perces monológot vág le erről és úgy, hogy már nem tudom 15 éve interjúzom vele, így is csak olyat mond, amit még soha nem hallottam tőle, meg így nem tudtam rólam.

Úgyhogy ezt a patreon.com/fc podcast oldalon lehet meghallgatni némi támogatás fejében, de hát amúgy is arra kérlek benneteket, hogy támogassátok a a Filmkú podcastot, hogyha ha szeretitek, mert más nem fogja.

Mármint olyan, aki nem szereti, az nem fogja.

Mit akartam még mondani, hogy ezt az adást nem támogatta a Leto box, csak ezt így mondom, hogy hogy ez nem egy ilyen promo, hanem egyszerűen én is nagyon szeretem a letter boxot, és talán az emberek, akik megszólalnak, ők sem utálják, de nem csak a Letörboxról szól ez az adás, hanem tágabb értelemben a a véleménynyilvánításról és arról, hogy ez a három rendező például hogyan alkot véleményt mások filmjeiről, és hogyan veszi azt, amikor az ő filmeikről alkotnak véleményt mások.

Úgyhogy jöjjön az adás, jó szórakozást hozzá.

Szász Attila vagyok, filmrendező.

Filmjeim a apró mesék, az öröktél, a félvilág, a Berli követ, legutóbb pedig a Hunyadi című sorozat. egyik epizód rendezőjeként dolgoztam.

Bucsiéka vagyok, animációs filmrendező és a Symfony Number 42, a Love és a Solar Walk rendezője.

Mesélj arról, hogy milyen volt, amikor elkezdtél a véleményeket kapni a filmjeidre.

Hát nyilván először úgy igazából a tanáraimtól kaptam visszajelzést a Momén, ami egy elég ilyen zavarós dolog volt, meg nagyon tehát akkor nagyon összezavart, főleg amikor így fejlesztettem valamit, és akkor ötféle ember ötféle dolgot akart csinálni a filmből, meg meg gondolt a filmről, és ki nagyon nehéz volt navigálni, főleg így az elején, amikor még nem nagyon csináltam végleges filmet, vagy ilyen kiforrottabb filmet, hogy akkor most kire hallgassak, vagy ki.

És akkor ezt ez így szép lassan alakult, és akkor még sokkal érzékenyebb voltam.

És egyébként nyilván most is tehát érzékeny vagyok olyan szinten, hogy érdekel, hogy ki mit g, vagy hogy így a közönség úgy általában mit gondol, de de azt hiszem, hogy eléggé nem bánt egy egy-egy ilyen rossz vélemény, vagy egy komment, tehát úgy nem kicsit megérint, de hogy nagyon rövid ideig, maximum ilyen nem tudom egy percig vagy valami hasonló intervallumig, tehát nem nem veszem magamra, vagy nem érzem azt, hogy ez most így az én személyemet sértené, hanem egy kicsit így külön áll attól, aki egyébként én vagyok, vagy ilyesmi.

Nyilván, hogyha ha nincsen sikere egyáltalán a filmeknek, és semmilyen fesztivál nem válogatja, és nem lehet sehol látni, az egy elég rossz érzés, de hogy nem volt ilyen.

Szóval azért szerencsére elég sok pozitív visszajelzés érkezik és emiatt így nem kerültem olyan helyzetbe, hogy például a negatív kritikák annyira megérintettek volna, mert ott van a másik oldal, ahol és nem várhatja el az ember, hogy mindenki imádja a filmét.

Tehát ez egy irreális hülyeség.

Magyarországon ez 2005-ben jelent meg, ugye a film szemlén az első rövid filmem, aminek most látszom, most nem látszom, volt a címe.

Ez nem kavart túl nagy vihart.

Akkor még a rövid filmeknek meg volt akkora visszhangja, mint mondjuk ma, amit megérdemen kapnak.

Egy-két író említette meg, talán a Libor Anita is köztük volt egyébként, és azzem a nyomtatott sajtó filmvilágban is megjelent róla. tudod, hogy melyik rövid film blokba ez a film, ez ilyen meg olyan volt.

Úgyhogy Magyarországon nem volt túl nagy visszhangja, de aztán akkoriban működött a MySpace nevű felület, amire nyitottam ennek a filmnek egy Myspace oldalt, és így eljutott egy csomó olyan bot csinálta online kritikushoz, amerikaiakhoz többnyire, de volt köztük svéd meg meg angol meg dán is, azt hiszem, akik nagyon szívesen fogadtak filmesektől DVD DVD lemezeket a saját filmjeikről, és akkor szívesen írtak róla, és akkor így kiküldtek megy rakás ilyen ilyen weboldalnak a DVD-jét ennek a filmnek, akkor még nem tudtam online föltölteni, meg nem voltak linkek küldözgetése, akkor fizikai média.

És nagyon meglepődtem, hogy milyen milyen jól fogadták.

Akkorát ment az amerikai kontinensen az en ezeknek a kritikáknak a hatására kezdték hívogatni például a fesztiválok és akkor eljutott valami 100 fesztiválra és nyert 20 díjat.

De az nekem az első élményem az jó volt így a kritikusokkal kapcsolatban emlékszem a legelső kritika, egy amerikai kritikus azt le bírta írni, csoda, hogy nem szálltam el tőle, le bírta írni, hogy ő akkor már látta a kontrollt, meg látta a Pál Figyuritól a hooklét, és akkor mondta, hogy j valami történik ott Magyarországon.

És és megnéztem a most látszott, ez egy két év három év késéssel volt, vagy két többiek után két-három évvel.

És mondta, hogy és úgy tűnik, hogy ennek a magyar új magyar filmes hullámnak a Szász Attila ez egy vezető vezető figurája lehet.

Nem mondta, hogy a próféta szóljon belőled, majd abból történt egy jó nagy 10 év semmi.

A pozitív kritikák meg kifejezetten, hogyha olyanok, amik amiken azt érzem, hogy tényleg olyan szinten van mondjuk egy emberre hatással egy filmem, hogy hogy többször megnézi vagy megnézi ilyen komfort filmje.

Például a lovról többen mondták nekem, hogy mit tudom én, időről időre megnézik, hogy így, merthogy ilyen nagyon komfortosnak érzik, vagy valahogy valahogy nagyon megérinti őket valamilyen szinten, és és ez egy marha jó érzés, hogy hogy létre tudsz hozni egy ilyen dolgot, amit valaki újra meg újra megnéz.

Tehát ez nagyon nagyon jó érzés. túlnyomó többségben nagyon pozitív kritikákat kaptunk.

És akkor nekem ez egy ilyen tanulási folyamat volt, hogy ezt ezt mennyire tudom a helyén kezelni.

Ugye voltak azok a kritikák, amik így túlajnározták ezeket a filmeket.

Azt úgy meg kell tanulni a helyére rakni, hogy jó, hát azért annyira biztos, hogy nem jó, meg tudod, hogy nem jó, látod a hibáid, tehát annyira nem jó a filmed, mint ahogy mondják.

De örülök, nagyon örülök, nagyon melegeti a a szívemet, kegeti a májamat, hogyha ilyen szuperlatívuszokban beszélnek róla. olyan kritika nagyon kevés volt, ami amiből tanulni tudtam volna, tehát hogy mondjuk olyan aspektusát ragadtam meg, hogy na ez nem sikerült, és mert ez meg az volt a gond, és akkor el tudtam volna rajta gondolkozni, és azt mondom, tényleg ez nem hülyeség, amit ír ilyen ilyen nagyon ritka ritkán volt, de azt is meg kellett tanulni a helyén kezelen, amikor valakinek nem tetszett.

Emlékszem a félvilág talán egy egy olyan kritikus volt a gyenge zsolt, akit akinek nem tetszett.

De azért emlékszem rá név szerint, mert olyan kevesen voltak és de sőt meghívtuk a vetítőbe, hogy külön nézze meg, lemaradt a sajtóvetítésről, vagy nem tudom milyen, vagy vagy olyan újságnak írt, ahol korábban kellett látnia, és akkor direkt megmutattuk neki, talán mi is ott voltunk, nem biztos, hogy végigültük vele a filmet, de utána még kicsit jó pofiztunk is, majd hazament azt.

Jó, vitriolisan, vitriolisan megküldte a févilágot.

És a negatív kritikák azok el tudnak téged bizonytalanítani, vagy inkább csak így idegesít, hogy ezt olvassák az emberek a filmedről?

A negatív kritikákkal úgy vagyok, egyébként talán az apró meséknél volt, vagy fordult elő először, hogy volt tétje annak, hogy mondjuk mi jelenik meg a filmről, mert az moziba került, és ott azért egy újabb aspektussal szembesültünk, hogy na akkor most teljesíteni kell a mozikasszáknál is, tehát hogy milyen nézőszámot hozunk.

Valahogy azt éreztem, hogy a korábbi filmjeinknek a teljes marketingje, meg a forgalmazása, meg úgy a fesztiváloztatása az a mi kezünkben volt.

Ahhoz nem nyúlt senki, azt mi úgy, ahogy tudtuk, csináltuk.

És az közben meg azt éreztem, hogy jól ment, tehát hogy így jól vittük a hírét, felkapták a nemzetközi fesztiválok, jókat ment, jó köröket futott, és akkor egyszer csak Profik idézőjel profik kezébe került a film, ami azt jelenti, hogy hogy van egy forgalmazó cég mögötte elvileg komoly tapasztalattal.

Van mögötte egy finanszírozó cég, ugye akkor a Filmalap volt, akik szintén beleszóltak, és ők meg a több évtizedes fesztiváloztatási tapasztalat meg háttérrel, akkor majd milyen jó kezekben lesz a film.

És az első perctől ez egy ilyen szenvedés volt, hogy közös nevezőre jussunk, hogy milyen előzetes, milyen plakát, milyen bemutatási terv, meg milyen fesztivált.

És azt láttam, hogy így minden minden annyira kompromisszumos, hogy ilyen jó kis középszerű dolog születik belőle, aminek így igazából nincs mögötte egy ilyen gondolat, hogy hogy kéne ezt bemutatni, hogy kéne reklámozni, hogy kéne fesztiváloztatni. egyetlen filmünk lett, ami nem jutott A kategóriás fesztiválra, előbb került Magyarországon a nézők elé, mint külföldön, és kitalálta a forgalmazó, hogy ráadásul lesznek elővetítései is, mert a mi filmjeinket imádják a kritikusok, és akkor majd egy meg másfél hónappal a hivatalos premier előtt ezt is megnézik, megmutatjuk, ezt is imádni fogják, ez pont az a típusú film, és akkor szépen a World of Mouse szájhagyomány az majd elterjed, mire Jön a hivatalos premier dátum.

Ennek csak annyi lett az eredménye, hogy senki nem tudta, hogy pontosan mikor jön a film, mert volt Valentinn vetítésünk, volt premier előtti vetítésünk, vagy négy, és közben meg nyomtuk ezt a március 14-et, ami a hosszú hétvége, és igazából mindenki elbizonytalodott, és kiderült, hogy szembesültünk azzal, hogy a világ premierje az valahol Puskinban egy premier előtti vetítés volt, amin ott se voltunk, és így belényiladt, hogy azért valami nem volt itt jól kitalálva, és ráadásul ott elég sok kritikus meg is jelent.

És ezt tudom, hogy hogy működik egy sajtóvetítés.

Tehát hogyha egy-két embernek nem tetszik, akkor az úgy szét tud terjedni a teremben, meg a utána kijöttök, rágyújtottok és íy hát és ha már mondanád, hogy nem volt rossz, akkor másik fú de szar.

És akkor végiggondolod m tényleg, tényleg és és így kijönnek így nagyjából egy közös a konszenzusos véleménnyel.

Jó, nyilván sarkítok, de de ez egy jelenség.

És ott például az első kritikák nem nem, hogy nem voltak átütőek, hanem így hát többet vártunk, meg nem is tudom mit vártunk, meg most már azért ne azzal a mércével nézzük ezt a ezt az alkotó csapatot, mint az előzőt, mint a korábbi filmjeik, hanem most már legyünk szigorúbbak velük.

És az első néhány vélemény az, hogy nem volt nem volt igazán pozitív.

És én amikor így alig telt meg például a premier előtti vetítés, akkor azt mondtam forgalmazónak, hogy figyelj, van még másfél hónap és mondjuk ki, nem érdekli ez a film az embereket.

Tehát, hogy normális normális magyar film, ami aminek mondjuk így kis buzd vagy hype-ot tud teremteni, annak azért az egy fél nap alatt elfogynak a premier előtti vetítésére a jegyek.

Mi meg két hétig árultuk, és még mindig volt a vetítés napján is, és az első két sor tök üres volt.

És akkor úgy mondtak, nem, nem, ez nincs semmi gondom, de gond van, nem érdekli ez a film az embereket, valamit nem csinálunk jól, és akkor még meg se támogatták jó kritikákat.

Tehát, hogy ott egy picit érzékenyebben érinted, hogy hogy pont most ezt az időpontot választották olyan kritikusok, akik például akikre mondjuk adok a véleményére, hogy így jó beszigorodjanak velünk. hogy amikor a tévéss tévéss premierjeink tévéss filmjeinknek meg egyáltalán nem volt tétje, hogy hogy mit írnak róla ott be ezek szuperlatívusokkal dobálóztak.

Miközben nem éreztem, hogy a film mondjuk szignifikánsan rosszabb lenne, mint a többi filmünk.

Egy alkotó mindig úgy van vele, hogy hogy mindig a legújabb filmje, a legutolsó filmje az a legjobb, vagy legalábbis a legérettebb, vagy hát valamilyen szinten most éppen ez mutatja, hogy hol tartunk, mint alkotók, és mi ezt tudjuk. utólag nyilván mint minden filmemmel vagy filmünkkel ezzel is van gondom, de akkor nem esett jól, hogy nem nem voltak túlnyoman pozitív kritikák.

Aztán amikor kijött a megtörtént a hivatalos premier, akkor már jöttek az olyan szuperlatívus kritikák, szintén nem meg nem hiszem, hogy megalapozottan, de akkor akkor is jöttek, amiket tudtunk használni és akkor azokat már lehet rakosgatni a Facebookra meg a plakátra meg minden, de akkor azt éreztem, hogy veszett fejszeny az már később állat.

Tehát, hogy még ha az első hétvégénk nem is volt rossz, a második hétvégén emlékszem, hogy kisütött a nap és és valami 60%-kal csökkent minden film nézettsége abban azon a héten.

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Letterboxd

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „"A Letterboxd a nép hangja" (feat. Szász Attila, Bucsi Réka & Reisz Gábor)”

Miről szól ez az epizód: „"A Letterboxd a nép hangja" (feat. Szász Attila, Bucsi Réka & Reisz Gábor)”?

A Filmklub podcast ezen adásában Varga Ferenc három magyar filmrendezővel, Bucsi Rékával, Szász Attilával és Reisz Gáborral beszélget a Letterboxd nevű közösségi oldalról. Szó esik arról, hogy a filmrajongóknak szánt platform hogyan adott új lendületet a filmkultúrának, milyen… Az epizód a Filmklub podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 07. 04..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „"A Letterboxd a nép hangja" (feat. Szász Attila, Bucsi Réka & Reisz Gábor)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Szász Attila, Bucsi Réka.

Milyen témákat érint ez az epizód: „"A Letterboxd a nép hangja" (feat. Szász Attila, Bucsi Réka & Reisz Gábor)”?

Fő témái: filmkritika, filmkultúra, letterboxd.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „"A Letterboxd a nép hangja" (feat. Szász Attila, Bucsi Réka & Reisz Gábor)”?

Megjelenés: 2025. 07. 04.. Hossz: 1 óra 27 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/filmklub-podcast/a-letterboxd-a-nep-hangja-feat-szasz-attila-bucsi-reka-reisz-gabor

Több epizód a Filmklub podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból