Filmklub podcast

Cannes #1 - Tarantinónál jobban senki nem tud megnyitni (feat. Bujdosó Bori)

· PT1H12S

Összefoglaló

Az 78. cannes-i fesztivál első adása a Filmklub podcastból, ahol Varga Ferenc, Bujdosó Bori és Onozó Róbert a fesztivál hangulatáról, személyes élményeiről és a filmvilág aktuális kérdéseiről beszélgetnek. Bori és Robi megosztják a fesztivál iránti lelkesedésüket és az…

Röviden

Műsor
Filmklub podcast
Megjelenés
2025. 05. 14.
Hossz
1 óra 0 perc
Szereplők, említett nevek
Onozó Róbert, Bujdosó Bori, Onozó Robi
Témák
cannes-i fesztivál, filmvilág
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] Szervusztok kedves hallgatók!

Ez a KNI Filmklub Gonzó podcast folyamnak a az első adása.

Most ülünk a Döbüszi teremben.

Lent itt van velem Bújdosó Bori.

Bal oldalról. jobb oldalról Onozó Robi, aki ma érkezett, és a nulladik adásban már megbeszéltük, hogy mi hogy érezzük magunkat Borival.

Azóta én teljesen leépültem és fáj a nyakam, ilyen csak ilyen hülyeink kiegyenesedve tudok járni.

Plusz valami elindult a fogammal is, valami szörnyűség.

Ö és hát egy roncs vagyok, ami mondjuk az ötödik nap környékén szokott ugye eljönni, de most megnézem, hogy hogyha így indulok, akkor akkor lehet, hogy innen így így felfele lehet törni.

Robi, te milyen érzésekkel és gondolatokkal érkeztél a Mekába?

Szerencére te eléggé ilyen főniix madár típus vagy, mert láttalak már párszor így a teljesen leépülni a fesztivál második hetére, aztán mégis általában össze szoktad szedni magad.

Én még ilyen frissen most érkeztem délután és én nem olyan érzés, mint így hazajönni, tehát hogy ugyanazok a helyek várnak, ugyanot ugyanabba a lakásba megyünk vissza.

Szinte így mintogyha folytatnánk az előző évet.

Én én ezt így nagyon szeretem ezt az érzést.

Mondjuk tény, hogy nincs már az a katarz is, hogy úristen itt vagyok kámba, mert ez a tiszem 19. alkalom, hogy hogy itt vagyok és azért sok minden ugyanaz, mint az előző években.

Meg szeretek ugyanazokra a helyekre elmenni, fagyit venni, meg kávézni, meg satöbbi.

És akkor így emiatt van egy ilyen második otthon érzésem.

Szóval még még én lelkes vagyok, meg amint mondtam nektek, nekem így alvás terén meg fáradtség terén eléggé alacsony van a lét.

Én engem, hogyha nem ébreszenek fel a gyerekeim háromszor részek, akkor már boldog vagyok.

Bori, te kicsit bejártad a a fesztivál helyszíneit ma.

Legalábbis azt állítottad, hogy hogy ezt fogod.

Ez kicsit meg is leped, hogy ilyen ez nem tudom, ilyen nosztalgikus vagy romantikus, vagy nem tudom, ilyen gesztus és érzéseket tudtál kicsiolni magadból?

Én nekem mindig egy ilyen, tehát nekem is van ez az otthonosság, amit a Robi mondott, de valahogy engem mindig egy ilyen intenzív öröm löketett azért ad ez, hogy hogy megjöttem.

És én is egyébként baromi fáradt voltam reggel, de aztán sok kávéval együtt ez így ez az élmény, hogy a fesztiválputát bejárom, ez ez így nagyon feldobott és a tenger.

Megnéztem, hogy milyen virágok vannak ültetve most ott a lépcsősor két oldalán.

Felfedeztem, hogy most már ilyen repohárszerű dologban lehet kávét kapni.

Ez az idei év újítása, hogy kezdenk ilyen környezettudatosabbá válni.

Ezt nem kellett volna kidobni?

Ö hát ki ki lehet dobni, de meg is tarthatott több használatra.

Tehát hogy az a típus súpohár, amit utána, mármint nem kidobni, hanem utána elmossák és aztán újra hasznosítható.

Ö úgyhogy, úgyhogy nagyon én most bennem most már ilyen nagyon kellemes érzések buzognak és és nekem mindig egy ilyen nagyon erős érzés az, amikor beülök az első filmre és most tudom, hogy hamarosan megszólal az a zene, amit ugye mindig hallunk.

Ilyenkor megasszem a podcast hallgató is már sokszor hallhatták, és az tényleg mindig ilyen hát bizsergető, vagy hogy mondják ezt?

Igen, ez a zene van a a mindenadásnak az elején.

Nekem még volt egy olyan érzésem, amikor mentem a amikor mentem fölvenni a a belépő kártyámat, ami lóg a nyakamba, és amit egy ilyen másik kis kötéllel odarögzítettem, mert annyira rettegek tőle, hogy hogy leesik, mert egyszer leesett és akkor észrevettem és akkor utána nem is tartottam a nyakamon, beraktam a zsebembe, merthogy azt hiszem, hogyha elveszíted, akkor nem lehet semmise tenni és talán haza haza is mehetsz, hanem adnak egy újat Szerinted?

Azt hiszem, hogy valami 80€-ba kerül vagy ilyesmi, de de igen, tehát ki lehet váltani újat, én úgy tudom.

Na hát a 80 EUR közel, mintha elveszí elveszne.

És akkor ott álltam a a sorba.

Ö nem kellett olyan sokat állni, aztán bejöttem a palottába, ott is úgy hamar bejutottam és elmentem a a kávézóba, kértem egy kapucsinót, azt is úgy egyből tudtam kérni.

És az jutott eszembe, hogy ja igen, meg aztán fölmentem a a sajtószabba, és ott éppen vártak a a az egyik sajtótájékoztatóra, ami a zsűrinek a sajtótájékoztatója volt, és akkor ott álltak néhányan emberek.

És arra gondoltam, hogy hogy ez egy ilyen ideális méret, ami ami most van így ked délután, de aztán ez így nagyon hamar így iszonyatosan megtelik, és tényleg olyan ez, mintogyha egy egy koncertre mondjuk ilyen 6 órával hamarabb mennél, és akkor ott áldogálsz a színpad előtt, de aztán pedig megérkezik a a a többi, nem tudom 30000 ember és akkor ott tömegelnek mögötted.

És itt kicsit itt is ez az érzés, hogy hogy most még így így nyugisan így tényleg ilyen ilyen emberi tempóban így így haladunk, meg meg tesszük a a dolgunkat, és így mindjárt az lesz, hogy így elkap minket ez a iszonyatos gépszí, és akkor ez 10 napig fog tartani.

Egyébként én megértem, hogy ti miért jöttök mindig egy nappal hamarabb, mert jó egy rákészülni.

Meg amit mondtál, hogy így elviselhető.

Én mindig nagy nosztalgiával gondolok a 2021-es évre, amikor ugye a, mármint nyilván a covidre nem gondolok nosztalgiával, csak hogy abban az évben nagyon kevesen voltak, meg akkor elhalasztották júliusra, és ott itt akkor végig ez volt, tehát akkor mindenre lehetett jegyet kapni.

Nem, nem volt ez az óriási tömeg.

Jó, mondjuk voltak ilyen egyéb kellemetlenségek, hogy maszkot kellett hold, meg tesztelgetni kellett, meg hasonlók, de de valahogy az egy nagyon nekem meg ez egy egyébként is nagyon jó év volt.

Szerintem fogjuk is még emlegetni egy párszor, mert vannak visszatérők abból az évből, de de szerintem az volt az a megfelelő méret.

Aztán persze nyilván vége lett a covidnak, és mintogyha soha nem történt volna meg.

Visszatértek az amerikaiak, visszatértek a kínaiak, egyedül az oroszok nem tértek még vissza.

Nekem van érzésem, mintogyha ha így így túltöltenék már ezt a fesztivált, nem?

Tehát, hogy hogy igazából valahogy úgy van kitalálva az egész rendszer, hogy hogy nem nem fix a a az, ahány ember befér ide, nem?

Ö bár hát nyilván a termbe fix számú ember fér be, de hogy ha adnak akkreditációt nem tudom kétszer annyi embernek, mint tavaly részükről, az is oké, hiszen akkor egy csomó ember majd csalódottan fog itt létezni nap mint nap.

És nem tudom, hogy most egyelőre ez a a jegy kiadó rendszeren az látszik, mintogyha sokan lennének csalódottak.

Igen, most eléggé ilyen katasztrofálisnak tűnik, de én nekem vannak ilyen emlékeim az előző két évről, hogy akkor is az elején ilyen nagyon óvatosan engedték, és mindig azt gondoltuk, hogy úristen, az lesz, hogy elmegyünk KBA és izé két filmet tudunk megnézni, és azt a kettőt is a Szineumba, a város szélén lévő bevásárlóközpontba.

Hát aztán utána egy idő után így mindig belejövünk.

Szóval most bízom benne, hogy ez lesz.

De már de már tehát mi még azok a mi közülünk még azok is egyiknek jobb bedse van, azok is beszámoltak már csalódottságra, hogy mit tudom mire nem Christian Stura vagy nem tudom mik voltak még az ilyen hot tikitek, nem tudtak egyet foglalni, de de nekem volt olyan, amire így soha meg se nyílt az én kategóriámnak, és nyilván ez egy ilyen elég elég ilyen lehangoló érzés, hogy megyek kámbat, de semmire nincsen.

Mondjuk jó, aztán most már nem ez a helyzet, mert így közben már bespályzoltam ezt azt, de lehetetlenség igazából tervezni.

Tehát hiába csinálom meg a kis naptáromat, hogy hogy erre erre ekkor szeretnénk menni, arra akkor szeretnék menni, mivel 700-tól 7-ig lehet foglalni jegyeket, ezért nyilván azalatt mint ez őrült így bármire, ami aminek kicsit is ismerős a címe, arra és nem és nem a város széli plázában van, arra próbálok foglalni, aztán majd valahogy kialakul a program.

Beszéljük meg, hogy mit várunk a legjobban.

Hogyha mindenki mondana három filmet, az szerintem úgy jó lenne.

Igazából egy már valamit beszéltünk róla, hogy hogy ki mit akar, és ahhoz idomítottam, hogy ne vagyok olyat, amit amit ti fogtok.

Úgyhogy ezért előhozok egy olyat, amiről nem nem sok mindent tudok, csak annyit láttam az erőzetesét.

Ez a Szirá nevezetű spanyol film, amit Oliver Lax nevezetű fiatal, nagyon magas spanyol srác rendezett.

Láttam az előző filmjét, Fire Will Come.

Az elég unalmas volt, de voltak benne hipnotikus jelenetek, úgyhogy szerintem így tud valamit a a srác.

És ez a ez az előzetes, ez nagyon-nagyon elkapott.

Ö tehát, hogy tényleg a olyan ö atmoszférája van, hogy így azonnal beszippant, meg tényleg egy csomó minden ö jó stílusú rendezőre emlékeztet.

Szó szerintem én attól sokat várok.

Meg általában az, hogyha valakit így fiatalon második, harmadik filmével válogatnak be KY versenybe, az nem az biztos, hogy azért történik, mert mert tényleg annyira jó meg annyira nagy minőségű ugrás.

Közben nekem rengeteg spanyol kollégám van, és beszélgettem velük erről, hogy hogy idén két spanyolfil film is lesz.

Abszolút nem ismerik ezeket a rendezőket, tehát hogy mintogyha két párhuzamos filmipar létezne Spanyolországban, mert ezeket az ilyen izé hipnotikus képekkel operáló altatókat a spanyol közönség egyetán nem ismeri, de de itkánban meg úgy tűnik, hogy hogy egyre jobban vevők rá.

Úgyhogy én erre nagyon kíváncsi vagyok.

Az én hát most mondom azt, hogy a legjobban várt filmem, de nyilván mondhatnék 30 másikat is, de kicsit kapcsolódik ahhoz, amit mondtál a a jegyekről, hogy hogy ez nekem egy ilyen nagyon fájó élmény volt, hogy hogy nem kaptam erre jegyet, és azóta is akárhányszor megnéztem, még mindig nincs rá jegy.

Ez a The Chronology of Water című film, amit Christen Stuart rendezett, akit nyilván színészként ismer mindenki, de volt neki egy egy rendezése, egy kis film, amit én úgy emlékszem, hogy láttam, és egy ilyen ilyen igazi ilyen ilyen lila művészkedésnek tűnt, ami ami tényleg így nem tudtam vele nagyon mit kezdeni.

De de közben meg iszatosan szimpatikus nekem Christian Stuart és ahogy úgy érzem, hogy ilyen lelki rokonság van köztünk valamiért, nem tudom.

Ö de ö és ez a film, ez a a ez a Chronology of Water, ez pedig egy önéletrajzi könyv alapján készül, egy készült egy amerikai írónő, akinek most nem tudom a nevét, de akinek nagyon kacifántos élete volt.

Először ilyen olimpiai úszónak készült, aztán ilyen drogozás meg alkoholizálás miatt így kirakták az egyetemről.

Aztán elment egy má, ez volt a Texas egyetem, aztán elmentett az oregoni egyetemre.

Ott benne volt abban a csoportban, amikor a Ken Keys a aki a Száakuk fészkéreek az írója, ő ott ő egy 13emistával írt közösen egy könyvet.

És akkor ő volt közülük a a az egyik.

Ö, utána pedig ö a biszexualitását kezdte el felfedezni BDSM segítségével, majd férhez ment és gyereket szült.

És akkor nyilván megírta ezt a könyvet.

És és őt őt Imogen Pot fogja játszani, aki az egyik ilyen legszimpatikusabb színésznő a a a világon.

Úgyhogy így nagyon sok olyan összetevő van, ami amin elcsúszhat ez a dolog, de olyan valahogy azt is el tudom képzelni, hogy hogy zseniális lesz.

Nyilván a nagyon híres színésznek a a a rendezése arról egyből a a Ryan Ghoslingnak a iszonyatosan szörnyű filmje jut eszembe, Lost River, amit pont ebbe a teremben láttunk tizen, nem tudom, három évvel ezelőtt káb. 14 de nagyon remélem, hogy hogy Christens most itt szárnyalni fog.

Bori, hát nekem az egyik, amit legjobban várok, az a nem biztos, hogy jól fogom kiállítani a nevét, a Zsulia Dükornő, Dükorno nevű francia rendezőnőnek az új filmje, aki 2021-ben Aranypálmát nyert a Titán című előző filmjével, ami egy ilyen teljesen bizarr és iszonyú intenzív őrület volt, de hát megosztó volt, de nekem nagyon-nagyon tetszett. és és tényleg egy ilyen franikus élmény volt, ami Magyarországon is bemutattak.

És hát az egy nőről szól tulajdonképpen, aki egy ilyen autóval létesít, vagy autókkal szeret szexuális viszonyt létesíteni.

És ennek ellenére baromi jó volt, hogy hogy ez iszonyú nagy hülyeségnek hangzik, és neki van az új filmje, aminek Alfa címe, és hát nagyon keveset lehet róla tudni.

Ö de annyi igazából, hogy egy 13 éves lány a a főhőse, tehát megint valamiféle női sztori lesz.

Ö és én úgy azt gyanítom az ilyen nagyon rövid szinapszisból meg a plakátjából, hogy val valamilyen apokaliptikus sztoriba fog belefutni.

Valószínűleg megint valami nagy agymenés, vagy legalábbis én arra számítok.

És hát azt érdemesné még tudni erről a rendezőnőről, hogy hogy előtte volt egy Junior című rövid filmje, ami szerintem szintén zseniális volt.

És az is egy nagyon érdekes ilyen, tehát egy ilyen nővéllás sztori volt, egy ilyen nagyon furcsa horrorisztikus szimbólumon keresztül.

Tehát én a én azt remélem, hogy megint egy ilyen nagyon különleges és spéci női sztorijön, és ennek a filmnek van magyar vonatkozása is, mint ma rájöttünk.

É igen, hogy a főszereplőnőt, tehát ezt a 13 éves lányt egy Boros Melissa nevű lány játssza, aki ha jól tudom, francia, de biztos, hogy rendelkezik magyar gyökerekkel, vagy félig magyar, mert gyors rákereséssel is megtaláltuk azon az interneten, hogy magyarul is tud állítólag.

Erről egyelőre több infónk nincs, de majd szerintem ki fog derülni.

Bori javasolta is, hogy szólaltassuk meg a a podcastban, de sajnos ennek a filmnek még nincsen magyar forgalmazója, és csak forgalmazói ilyen, nem tudom, hogy mják ezt megbízásra lehet interjút csinálni ennek a filmnek a a az alkotóival.

Nem fogok tudni nagyon bejutni hozzá.

Bár mondjuk, hogyha bejutnék egy ilyen kerekasztalos interjúra, akkor ott furcsa lenne, hogyha elkezdenék magyarul beszélni Boros Melissával.

Hát ha esetleg majd a filmbe így sokat látjuk, és akkor így megismerjük a az arcát, akkor majd nyitva tartom a szememet, és akkor a az utcán megpróbálom majd elkapni őt.

Utoljára tudod, ki volt ilyen magyar származású francia színész itt Kámba?

Hát én Funteek Sándorra tippelnék, akivel egyszer csináltam egy telefonos interjút, és ő az Adél életében volt.

Igen, én is én is rágondoltam, és azért őt utána láttam egyébként más filmben is, meg hát ez egy nagyon nagyon jó élmény visszagondolni az Áder életére, meg hát az is aranypámát kapott egyébként.

Említett entitások

Témák

  • cannes-i fesztivál
  • filmvilág

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Cannes #1 - Tarantinónál jobban senki nem tud megnyitni (feat. Bujdosó Bori)”

Miről szól ez az epizód: „Cannes #1 - Tarantinónál jobban senki nem tud megnyitni (feat. Bujdosó Bori)”?

Az 78. cannes-i fesztivál első adása a Filmklub podcastból, ahol Varga Ferenc, Bujdosó Bori és Onozó Róbert a fesztivál hangulatáról, személyes élményeiről és a filmvilág aktuális kérdéseiről beszélgetnek. Bori és Robi megosztják a fesztivál iránti lelkesedésüket és az… Az epizód a Filmklub podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 05. 14..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Cannes #1 - Tarantinónál jobban senki nem tud megnyitni (feat. Bujdosó Bori)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Onozó Róbert, Bujdosó Bori, Onozó Robi.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Cannes #1 - Tarantinónál jobban senki nem tud megnyitni (feat. Bujdosó Bori)”?

Fő témái: cannes-i fesztivál, filmvilág.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Cannes #1 - Tarantinónál jobban senki nem tud megnyitni (feat. Bujdosó Bori)”?

Megjelenés: 2025. 05. 14.. Hossz: 1 óra 0 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/filmklub-podcast/cannes-1-tarantinonal-jobban-senki-nem-tud-megnyitni-feat-bujdoso-bori

Több epizód a Filmklub podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból