Filmklub podcast

Cannes #3 - Dua Lipának szerencséje van, hogy ebbe a századba született

· PT58M45S

Összefoglaló

A "Filmklub podcast" sorozat ezen, Cannes-ról szóló epizódjában a házigazdák több filmet is megvitattak. Kezdtek a koszovói "Duá"-val, majd a katalán "Vivá"-val folytatták, és Pawel Pawlikowski "Fatherland"-jét is górcső alá vették Sandra Hüller alakításával. Végül Asghar…

Röviden

Műsor
Filmklub podcast
Megjelenés
2026. 05. 14.
Hossz
59 perc
Szereplők, említett nevek
Sandra Hüller
Témák
cannes filmfesztivál, filmkritika
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[zene] Csütörtök reggel van, csiripelnek a madarak, sőt egyesen vinnyognak a madarak. [zihálás] Én minden reggel úgy ébredek fel itkámba, amikor 6:50-kor elkezd csörögni az órám, hogy hogy egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy így mikrofonba fogok beszélni.

Azt így nagyon nagyon ilyen gyűlöletes dolgak tűnik.

Nem tudom elképzelni, hogy filmeket nézek, és és nem tudok nem tudom elképzelni, hogy kikelek az ágyból.

Tehát ilyen nagyon mélyről szoktam indulni, mert mert nagyon nagyon mélyen alszom itt.

Robi, neked ma például felmerült, hogy hogy nem is jössz erre a vetítésről? >> Én egyáltalán nem tudok mélyen aludni itt, és már mindig magamtól fölkelek.

Hiába van beállítva az ébresztőórám, meg arra is felkeltem, hogy a Zsolt kiment, mint a WC-re hajnalba, meg ilyenek.

Szóval így így nem nem mondhatnám, hogy annyira nyugodtan alszok.

És akkor így gondoltam, hogy lehet, hogy ez lenne az a nap, amikor ki lehetne hagyni a azt a filmet, amiről valószínűleg úgy se fogunk többet hallani, bár ki tudja.

És hogy majd akkor visszafekszek aludni.

De az az igazság, hogy mi öten vagyunk egy lakásban, és 7:00-kor elkezdik a jegyfoglalás, elkezdnek üvöltözni az emberek a konyhába, onnantól kezdve esélytelen az, hogy bárki visszaaludjon.

Ezért hamar beadtam magamat akkor így a lászelemnek, és megyek szépen götelességudóan vetítésre 845-re.

Igen, nekem nekem azok a nehéz pillanatok általában, vagy hát ugye korábbi években idén még nem volt ilyen, de hogy amikor már így így valami miatt így le tudok feküdni korán és akkor utána kezdődik még el az ordibálás, mert mert mert van ez a a a hogy amikor valaki hazaérkezik akkor akkor még mindenképpen meg akarja beszélni a a az élményeit, és a Zsolt az az különösen hajlamos erre.

És amúgy ezek a beszélgetések nagyon én is amúgy ezek a beszélgetések én senk nem akarok beszélni mikrofonon kívül a a beszélgetések amúgy amúgy tök jók meg így így tényleg a a Zsolt tavaló beszélgetésből nekem egy csomószor így ott kristályosodik hogy hogy mit gondolok egy filmről meg ott jutnak eszembe ilyen érdekes meglátások és és akkor ez mindig öröm amikor a a Zsolt ezt visszaigazolja de az a tehát a a gyilkos gondolatok az mindig az amikor fekszem, és akkor próbálkozok először befagom a fülemet, aztán fölrakok valami zenét, de valahogy a Zsoltnak olyan frekvenciája van maz, hogy mindenen átmegy.

És akkor és akkor tényleg így akkor akkor egyig vagy nem tudom amíg nyomja, addig várni kell és akkor utána lehet csak álomba szendörülni.

Hát igen, meg most már teltház van, tehát most már öten vagyunk a lakásban, és nem csak a Zsoltnak van azért ilyen éles hangja, hanem többieknek is.

És így ilyenkor így hiányzik Janka, aki csak ott ilyen csendesen bogarázta a programot, és kérdezgette, hogy ki mire megy másnap.

Egyébként is nagyon hiányzik Janka.

Mondként Sanyit csendesebb típus, de ő meg ő meg késő késő jön általában, és korán kell.

Még nem láttam soha aludni. [nevetés][horkantás] Úgyhogy ez a ez a mi kis kanni háztartásunk.

Te láttad most van itt már Audibori? >> Látni nem, de hallani igen, mert én vagyok vele egy szobában, és hát most itt ország világ előtt elmondhatjuk, hogy horkol.

Valószínűleg én is horkolok, de azt nem hallom. >> Igen, én biztos, hogy horkolok.

És ezért én egy egy külön szobába vagyok elzárva, a csinálni, amikor felébredek, hogy hogy a az ágyat először el kell rakni, hogy hozzáférjek a az asztalhoz.

Ez egy ilyen iroda, aminek a padlóján van egy matrac, amin fekszem.

Ugye most már mindent elmondtunk a [nevetés] még egy dolgot hozzátennék, hogy mi azért elég régóta járunk már együtt fesztiválra és szerintem volt vagy 15 éve, amikor egyszer Berlinbe, vagy lehet 20 éves lehet, Berlinbe te felvetted diktafonnal, hogy én horkolok és [nevetés] utána mindig az orrom alá dörgölted, hogy hogy emellett és emiatt nem tudsz aludni.

Úgyhogy hát az volt mi nem szoktunk egy szobába aludni.

Ö egyébként most tegnap már nagyon sokan horkoltak vetítéseken is, meg [nevetés] így vagy a francia filmen a az egy nő életén mellettem két japán azok így végigaludták a filmet meg a a japán film alatt meg a meg az európaiak aludtak vég a filmen kultúrharc és és ott is volt a filmben éppen arról beszéltek hogy horkol valaki és akkor így Bori mondta hogy közben hallotta hogy mellette is horkolnak úgyhogy ez ez úgy látszik már az első napon beütött és különben ez csak egy ilyen gyors kérdés, hogy te csináltál valamit magaddal, hogy hogy el hogy megszűnt a horklásó, mert én most például be vagyok jelentve egy orsövényműtétre.

Hát nem, én azt csináltam, hogy így nem alszok vele.

De ezem azok olyan emberek egyszerában, akik felveszik ilyen izé [nevetés] alattomos módon a horkolásomat diktofonnak. >> Beszéljünk egy kicsit a filmről, amire megyünk.

Bori mutatja az nem létező óráját, hogy lépjünk ki.

És és hát először a csak a címe miatt és csak a a a cím hasonlósága egy bizonyos popstár nevéhez. >> Ja igen.

Hát dua és láttam koszovo film akkor így gondoltam, hogy milyen jó, hogy már ilyen hamar készült egy életrajzi film Dual Lipa felemelkedéséről.

Így reméltem, hogy ez a Future Nostalgia Colakról fog majd koncentrálni.

Hát ezt kiderült, hogy nem ez valami koszovi háborús cucc, de de egy dua nevű lányról szól, aki aki fiatal, és reméljük hasonlít dualipára.

Egyébként én nagyon szeretem dualipát, tehát most tudom, hogy nál filmben nem fog feljönni, de nekem ő olyan, aki aki ilyen szép, okos, érdekes, jó számai vannak, könyveket olvas, tök jó helyeken kajál, szimpi csávója van, tehát hogy ő nekem egy ilyen teljesen ilyen normális embernek tűnik, akit még így nem ragadott el a hírnévnek a a negatív oldala.

Meg voltam koncertjen, és az is szuper volt.

Mondjuk szerintem így popsarként ez egy kicsit az ilyen normice, de jó, végülis az én koromban már nyilván nem izét fogok hallgatni, ilyen slayert, vagy nem tudom. [lihegés] Nekem az is szimpatikus benne, hogy hogy mennyire tartja a kapcsolatot a hát nem hiszem, hogy szülőhzája, mert szerintem ő már ő már talán Angliában született.

De hogy mindig visszamegy Koszovóba, meg mindig beszél Koszovóról is így rajta tartja. a a kezét a dolgon.

Nem lepődik meg, hogy itt egy ilyen executí producer izé kreditje lenne ezen is. >> És kikötte, hogy hogy de a név az légyszi róla. >> Igen.

A a Maria főhősnőt akkor nevezzük már át izé duára.

Még az előbb felmerült az, hogy hogy itt van a városban Mészáros Lőrinc és Várkai Andre is.

És akkor azon gondolkoztam, hogy hogy most mi a az adekvát reakció, hogyha őt látja az ember az utcán, őket? >> Hát szerintem azonnal hívni kell az európai ügyészséget.

Nem, sajnos jogilagn nem látszik, de ilyen nem tudom ilyen citizen citizenest azt hogy mondják magyarul?

Az a baj, azt mond Bori rögtön rámondta, hogy erre nincs időnkba.

Igen, de szerintem arra lenne idő, hogy így, hogy így odaszólni valamit.

És és valami azt hiszem, hogy hogy most mostantól talán az emberek még még jobban fel lesznek bátorodva arra, hogy hogyha ezeket az embereket meglátják, akkor akkor odaszóljanak neki.

És én én én én különösen tehát nekem tényleg egy nagy örömmel tölt el látni a a fideszesek fejét.

Van is a telefonomon egy lementett ilyen Lázár János a parlamentben a a a az kezébe temeti az arcát. volt gyönyörű, olyan szép, mint a Mona Liza.

Tehát, hogy hogy most ezt ezt azt érzem, hogy hogy ez egyre ilyen tehát, hogy eddig azt lehetett hinni, hogy vagy azt lehetett gondolni, hogy jó, de le de lehet, hogy hogy izé lehet, hogy hogy bűntudatuk van, lehet, hogy tépelődnek a a sok lopás miatt.

Az nyilván valószínűleg nem így volt.

Most már tutira lehető tudni, [nevetés] hogy szarul érzik magukat.

Ö de szerintem itt az a kérdés, hogy hogyan tudjuk elérni, hogy még szarabbul érezzék magukat, tehát hogy ki kell találnunk a azt a gyilkos odaszóló mondatot, amit majd hogyha látjuk lőlőet, akkor azt oda tudjuk vetni. >> Hát ottok nem forgunk ugyanazokba a körökbe.

Nem, így nem, hogyha m így a hermészboltbaan meglátnánk őket és bemennénk oda azért, hogy így nem tudom, leköpjük őket, vagy odaszól nekik, hogy mocskos füc vagy ilyesmi, akkor így így valószínűleg minket vezetnének. késem őket, de hát ja, azért én valahol azt érzem, hogy hogy ők konkrétan ez a páros még így nem értik, tehát hogy ők szerintem még mindig ez a Marianett tudatlanságban lehetnek.

De remélem érzik a gyűlöletet. [zene] [zene] Itt vagyunk a Karton Hotel és a Ralph Loren bolt közelében.

Megnéztük a a a Dua című filmet, amiről nem sokat tudtunk előre.

Én annyit azért utánanéztem, hogy a a rendezőnő, aki ő csinálta, ő tudják, hogy Blerta Basoli, és neki ez a második filmje, az első filmje az a Sandes fesztiválon mutatkozott be, és ott a a három legfontosabb díjat elnyerte, tehát a nemzetközi versenynek a fődíját, a közönség díjat és a 1adik díjat, amit nem tudom, hogy mi volt.

És akkor ez pedig a a második filmje, a a dua, a ami egy látszólag egy egy önéletrajzi ugye a korából azt gondolom, hogy hogy ez ez önéletrajzi ihletésű lehet.

Ö ez a 90-es évek végén játszódik Koszovóban Pristina úgy kell mondani.

És és ott a a főszereplő egy egy 13 éves lány.

És hát én nem tudom, én én én én én rögtön két módon is nagyon erősen tudtam kapcsolódni a filmhez, sőt igazából három módon, mert hát a a vannak ezek a 14 éves sikerlányaim.

Ö, és hát itt azért megjelennek ezek a a tini problémák a a filmben.

Ö, aztán amiatt is, hogy ez pont ö a a vagy hát nem pont, de egy egy kicsivel későbbbi, de hogy de hogy az az időszak amikor majdnem én is Tini voltam még, és itt a ennek voltak jelei a ami ami nagyon ismerős volt.

Rögtön az elején ez a tini diszkó, nem tudom te jártál, Robikább Szegeden a a Krudi Gyula Művelődési házba, a tini diszkóba, ami az úgy visszajött most, mint a húzat, amikor a izé a Voy voyra táncoltunk délután 2-kor, szombaton és 6:00-kor volt vége, úgyhogy ahogy itt is világosba indultunk haza a a té diszkóból, mert Szegeden az volt, hogy amíg nem voltál 14 éves, addig nem engedtek be a rendes diszkóba, Tisza Gyöngyébe és a Singingbe ugyebár.

Ö és akkor mi még itt nem tudom 13 évesek voltunk.

És és akkor viszont bulizni akartunk ara.

Plusz ilyen neon színű izével fel akartunk inrni valamit a karunkra, amit a volt volt ez az ilyen, hogy hívják azt a lámpát.

Tehát ilyen ilyen ilyen lila színű lámpa, amitől így világított a felirat.

Az az a foszforesz fáóos izé ilyen neonlámpa.

Plusz hát az, hogy hogy emlékszem erre a a az időszakra a hír a hírekre a a koszovói háborúról és hát arról, hogy hogy ott a az amerikaiak léptek és és ott ott elkezdtek bombázni, ami azt eléggé úgy sikeresen megakadályozta azt, hogy az ott továbbánozzon.

Igen, azt jó, hogy említed, hogy mi szegediek vagyunk, és szerintem Szegeden így extrán lehetett érezni ezt az egész 90-es évek vége, illetve 2000 körüli jugó helyzetet, mert mi egyrészt átírtuk azt, amikor még jugó Jugoszlávia jobb hely volt, mint Magyarország, és konkrétan átjártunk Szabadkára Adidas cipőt venni, meg bakeritlemezeket.

Ö majd utána nyilván átéltük azt is, amikor így széthullott Jugoszlávia, bár nem tudom, én nekem még arra is van emlékem, vagy lehet, hogy ezt már csak a szüleim mondták, hogy hogy kis határátlépővel, nem tudom a mostani hallgatók között ki tudja, hogy mi az, de az csak a azzal csak a magyar határtól 50 kmig, tehát még szabadköz szerintem pont belesett.

Újvidék már nem hiszem, de hogy kis határátlévővel elmentünk a horvát tengerpartra, ilyen nagyon rebble move.

Tehát, hogy nekünk azért ez a Jugoszlávia, ez így eléggé benne volt a a gyerekkorunkban.

És aztán amikor ez a film játszódik, az viszont már inkább ez a 2000-res évek, tehát amikor a koszovoi konfliktus kitört.

És hát akkor meg én konkrétan emlékszem arra, hogy Szegeden lehetett hallani a bombázást Szerbiába meg nekem azért voltak akkor barátaim Újvidéken, mert benne voltam egy ilyen diákszervezben, akikkel nagyon jóban voltam, és és így tök szar volt most belegondolni, hogy hogy nyilván így utólag ez volt a megfelelő lépés így az amerikaiak részéről, hogy hogy ezt a szerb rezsimet így megroppantsák, de de közben meg a meg amit a a az emberek átéltek Szerbiában is, az is borzasztó, tehát hogy tehát tényleg ez a nyan háború borzaszt, azt tudjuk, de hogy amikor ezt így így átéled ilyen közelségbe, akkor ez pláne így azért megmarad örökre.

És hát mi szerencsések voltunk, hogy a határnak azon az oldán voltunk, hogy ahogy ez nem fenyegetett minket, de mégis úgy közelebb éreztem magamhoz ezt a filmet, mint mint egy olyat, ami a nem tudom Gázai háborúról szól.

Pedig nyilván azzal kapcsolatban is ugyanaz a ugyanazt érzem.

Ö alapvetően ö szerintem ö egy kicsit érz az ilyen heavy handed, ezt szokták mondani angolul, hogy hogy volt sok ilyen ilyen nagyon egyértelmű érzelmi manipuláció benne, de az utóbbi időben azt vettem észre magamon, hogy hogy egyrészt én szentimentálisabb lettem, másrészt meg azt gondolom, hogy a hogy a csak az érzelmi manipulációs zavar, ami nem működik, [nevetés] és és >> amit nem szopsz be, >> és itt meg azért elég itt tényleg azért jó pár olyan volt, amit amit ami hatott rám nagyon.

Mondjuk a quonokat így visszavettem volna, tehát hogy a hogy akár szóor volt valamilyen ilyen nagyon dráma jelenet, úgy nem éreztem feltétlenül szükségét, hogy még a zene is megtámogassa azt, hogy most ez egy tragikus jelenet, de például volt egyszer egy jelenet, amikor azt kancára, ami az én kamaszkoromnak is egy fontos ilyen háttérzenéje volt, a arra a fiatal csajok ott énekelgettek egy mikrofonba, és közben az anyuka megsírt a varógépnél.

Na ott ott így nálam is azért egy kicsit eltört a mécses. >> Nagyon jó példa ez a a az ilyen érzelmi manipulációra, mert én én különben szerintem még jobban megbocsátottam ennek a filmnek a az érzelmi manipulációit. ö miközben észleltem, hogy azért azért történik ilyesmi, ö és annál a jelenetnél, és valahogy úgy egyszerre tudott működni bennem az, hogy hogy hogy egyrészt azért nem hittem el erről…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Cannes #3 - Dua Lipának szerencséje van, hogy ebbe a századba született”

Miről szól ez az epizód: „Cannes #3 - Dua Lipának szerencséje van, hogy ebbe a századba született”?

A "Filmklub podcast" sorozat ezen, Cannes-ról szóló epizódjában a házigazdák több filmet is megvitattak. Kezdtek a koszovói "Duá"-val, majd a katalán "Vivá"-val folytatták, és Pawel Pawlikowski "Fatherland"-jét is górcső alá vették Sandra Hüller alakításával. Végül Asghar… Az epizód a Filmklub podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 14..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Cannes #3 - Dua Lipának szerencséje van, hogy ebbe a századba született”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Sandra Hüller.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Cannes #3 - Dua Lipának szerencséje van, hogy ebbe a századba született”?

Fő témái: cannes filmfesztivál, filmkritika.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Cannes #3 - Dua Lipának szerencséje van, hogy ebbe a századba született”?

Megjelenés: 2026. 05. 14.. Hossz: 59 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/filmklub-podcast/cannes-3-dua-lipanak-szerencseje-van-hogy-ebbe-a-szazadba-szuletett-48b01761

Több epizód a Filmklub podcast-ből