Filmklub podcast

Cannes #4 - A munka teszi beteggé a fiatalokat

· PT55M53S

Összefoglaló

A Filmklub podcast vendégei a cannes-i filmfesztivál harmadik napjáról és az ott látott filmekről beszélgetnek. Kiemelik a francia testhorror Sanguine-t, a román Pintér Béla bevándorlókról szóló filmjét, és a komikus Jordan Firstman rendezői áttörését a Club Kid-del. Szóba kerül…

Röviden

Műsor
Filmklub podcast
Megjelenés
2026. 05. 16.
Hossz
56 perc
Szereplők, említett nevek
Jordan Firstman
Témák
cannes-i filmfesztivál, testhorror, filmrendezés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[zene] Péntek reggel van, megérkezett a rossz idő kámba.

Most már itt pulcsiba nyomjuk.

Állunk egy elég reménytelennek tűnő sorba a palota előtt, de mivel most már ha van jegyünk egy vetítésre, akkor arra be fogunk ülni, úgyhogy ebből a szempból nincsen ilyen félelem, hogy hogy nem jutunk be.

Még akartam beszélni egy kicsit a halálos iramban vetítésről, mert hogy amikor azt bejelentették, akkor én ott népszerűsködtem a az instán, hogy hú, na akkor végre megnézem a halálos iromban, mert igazából nem láttam a a csak egyedül a hetedik részt láttam a abból a sorozatból, és akkor most meg az elsőt vetítik, mert 25 éves évfordulója van.

És akkor amikor megjött a a napja a a dolognak, akkor egyáltalán nem volt kedvem az.

Igazából az is van, hogy mivel, hogy nekem nincsen ilyen érzelmi kötődésem a halálosi Rambanhoz, így mi a francnak nézném meg?

Tehát érted, hogyha mondjuk a izét, a holdpontot vagy a Terminator 2ő-t, vagy akár a cliff hangert, amit itt kába mutattak be annak idején a vetítették volna, akkor akkor arra beültem.

Most azért így most az, hogy ilyen izé ilyen más emberek partiján izé crashingeljek egy ilyen halálos iromban vvetítésen.

Plusz az, hogy tényleg az a az a azon a napon biztos, hogy ötödik film lett volna kezdődött 341-kor és annyi mesélte, hogy hogy a film maga az három órával később kezdődött és akkor előtte csak ezek a sír, windzel meg ilyen dolgok van voltak.

Ö most valahogy bejutunk a sorba, úgyhogy majd mindjárt folytatom ezt.

Szóval igen, az is van, hogy hogy például az a vetítés az ilyen f:3-ig tartott volna.

És azt bevállalni, hogy mondjuk így 3árom-kor kerülök ágyba, és akkor 650-kor meg már ébresztenek, az az nagy ár is.

Azt tényleg a a Wind Diesel kedvéér én mondjuk nem vállalnám be.

Mondjuk Snyit csinálta jól, mert ő ilyen ilyen influencer módon kezelte a dolgot.

Odament bement videózgatott. fotózgatott még fölvette a izét is a a univerzal logót, hogy hú, mekkora a hangulat.

Aztán 10 perc múlva kisétált és hazajött.

Ez mondjuk már nem látszik a az Insta sztorijába, mert ott ott ér véget, hogy izé kezdődik a film.

Ez is egy ez is egy érdekes téma különben, hogy a a hogyan láttatjuk a a a káni ittlétünket a az otthoniakkal.

Most pedig itt vagyunk a a Bunyóáteremben, és egy hát egy olyan filmet fogunk megnézni, ami kicsit így elüt a stílusa a Káni fősodorta, ugye, Robi?

Hát nem tudom, hiszem van itt ez a vonal is abszolút ez a hát ez ez ilyen film broknak ez a se Jessy film broknak a az ilyen zsanr vonala szerintem így jelen van, csak lehet, hogy nem annyira szoktuk szoktunk így koncentrálni rá, de minden második nap van valami ilyen koreai slasher meg nem tudom, body horror.

Most erről erről azt mondogatták, hogy ez az új substance.

Mondjuk nyilván az mondott valamit, hogy a substance az versenyprogramba került, ez meg nem.

De úgy végülis kicsit úgy éreztem, hogy jól esne valami ilyen gusztustalanság itt a péntek reggeli programunkban.

Meg alapvetően mindig kíváncsi vagyok az ilyen új francia tehetségekre.

Tehát ez a SBSens párüzem ennyiben megállja a hétre ráadásul első fémes. >> Arra megkértetlek, hogyha ha megérkezik Sanyi, akkor beleüvöltsd a mikrofonba, hogy Sanyi. >> Úgy érzem, hogy ez a te. [nevetés] >> Jó, csak én mindig meg vagyok szólva ezért.

És hát igazából a az is a te ötleted volt, hogy hogy a a Sanyi üvöltést azt azt vezessük be, mint új Rault.

Diohiba összefoglalod körben mi ez a Raul dolog?

Hát ez ami amikor már elkezdtünk ide járni 20 évvel ezelőtt, akkor is felfigyeltünk arra, hogy hogy amikor így pont elkezdődnek a sajtóvetítetések, akkor akkor emberek így azt üvöltik a teren, hogy Raul Raul és akkor így nem tudom, így valaki megosztotta olyank, hogy ez azért van, mert hogy mit tudom én 1985-ben valaki kereste [nevetés] a Rangui nevű haverját és kiabálta a terembe, és hogy azóta ez így ilyen hagyomány lett és most amikor Feri már másodjára kapta ki a mikrofont a kezemből miközben beszéltem és beleüvöltött, hogy Sanyi, mert meglátta és azt gondolta, hogy ezt majd hátha kihangosítja a Debuszi hangfala hangfalain.

Akkor javasoltam, hogy akkor esetleg üvöltse a Raul helyett, és ezt megmondtuk Sanyinak.

Hát nem tudom, örült neki. [zene] [zene] Megérkezett aztán Sanyi, de nem üvöltöttem rá, hanem csak halkan szóltam oda, és leüt mellénk.

Hát az első gondolatom az, hogy hogy tényleg úgy tűnik, mintogyha Franciaországban kimeríthetetlen készlet lenne a a fiatal, szép, iszonyatosan tehetséges színésznőkből és most is megismerkedhetünk egy egy újabbbal, vagy vagy igazából kettővel is.

Először azt gondolom különben, hogy hogy a a Jankához hasonlít, Pozsonyi Jankához, Janka ezt majd nézd meg ezt a filmet mindenképpen.

De utána rájöttem, hogy hogy igazából egy az egybe úgy néz ki, mint a a Piti Emőke nevű magyar színésznő, tudod a az egy nyári kalandnak a negyedik évadában volt az a zűrös csaj, aki most amúgy már átneve, tehát most már egy nevet változtatott, és most már Mejer Lilinek hívják.

Szerintem >> én inkább Jankárra szavaznék, de igen, nagyon szimpatikus volt ez a csaj, így rögtön megörültem, hogy hogy vele fogunk menni.

Meg hát nem csak az, hogy kiaatlan az ilyen színésznők, hanem most már úgy tűnik, hogy a rendezőnők is, mintogyha így az utóbbi években ez tényleg ez a koráli fásárás, Zsulia Dükon vonal, ez úgy látszik, hogy hogy most így tényleg megnyitott egy ajtót, mert ez a ez a rendezőnő, akinek ez az első filmje, tehát ez ez azért tök nagy szám az első filmjével valaki bekerül a kni hivatalos programba, nem versenyprogramba, hanem egy ilyen évféli vetítésre, de nyilván ez úgy hívják, egyébként, hogy Marion lö Corolé és az ez óriási nagy szám és hogy az is, hogy szerintem így a így ká így ami pont az említett két film a Titán meg a a Subsence miatt így nyitottabbá vált az erre a zsáner műfajra és akkor így így tudják, hogy egyrészt van erre igény, másrészt van k van ez a kitörési lehetőség, hogy hogy nem kell azt gondolni, hogy ilyen, hogy ezek a filmek így máshol tartoznának.

Ráadásul itt én az elején kicsit arra gondoltam, főleg az első jelenet után, ami szerintem nagyon ütős, meg egy ilyen nagyon jó kezdés, azután arra gondoltam, hogy na ez egy ilyen ez egy ilyen vicces vicces gusztustalankodás lesz az egész, és hogy majd milyen jót röhögünk.

De aztán utána meg elég hamar kiderült, hogy ez ez így szól valamiről.

Tehát, hogy ugyanúgy, mint a mint ahogy a subszens, ennek van egy ilyen társadalmi mondanivalója, ami nem annyira bonyolult, de szerintem a a substanceénél sokkal aktuálisabb és és ez valójában nem tudom mondjam-e már most, vagy még akarsz valamit hozzátenni, de hogy hogy ez arról szól, hogy így a a fiatalokat tönkreteszi a munka konkrétan, vagyis hát megbetegednek tőle, és ez szerintem egy olyan téma, amiről én konkrétan nagyon sokat szoktam beszélni a feleségem, hogy a gyerekeim vajon mi a francot fognak dolgozni.

Egyrészt a nyilván az AI miatt, másrészt az ilyen változó munkák miatt, hogy a bizonyos munkák teljesen eltűnnek.

Harmadrészt meg a meg ez a generációjuknak ez az általános motiválatlansága, amit így folyamatosan észreveszek amiatt.

És itt meg hát arról egy egy ilyen olyasmi betegség van kialakulóban, ami kifejezetten fiatalokat sújtja és a stressztől jön ki.

És nyilván más a főhősünk az egyébként egy sürgősségi osztály dolgozik egy kórházba, de amint az amit említettem az első életetben egy ilyen gyors étteremben van egy csávó, aki szintén a stresszől így így így teljes freakoutba törki és így vér vérengzés lesz belőle, de hogy hogy nyilván ez elég nagy különbség, hogyha a gyors étterembe be a csávó azért a stresszől meg hogyha az orvosot kaptam be, és hogy azért ez ez itt szerintem elég sok sok felé így elvitte a gondolataimat közben.

Úgyhogy szerintem ez egy ez egy nagyon így a ebben a műfajban is egy nagyon hatásos film volt, mert hogy elvitte a falig, amit csak lehetett, de közben közben tényleg csomó gondolatot is ébreszt.

És ez rögtön ez az első gyorséttermé jelenet, hogy hogy eszembe jutott persze róla a a világ leghíresebb gyorséttermi jelenete a az összeomlásba, Michael Douglassel, ami ami szintén itt volt kámba különben.

Ö és és hogy és hogy aztán pedig ez a ez a kórháznak, ahogy ahogy bemutatták a a a világát, egyrészt ez egy ilyen mint egy ilyen bent bent bentlakásos ilyen oktatókórház lehetett. egy gyakorlatilag egy ilyen börtönzobába lakott a a a lány és és hogy és hogy a a ahogy mondod hogy hogy elvitte a falig, de de nekem azért eg egy egész az is tetszett benne, hogy ahogy adagolta, az az az nagyon tehát hogy így így nem azt csinálta, ami ilyen filmekben gyakran van, hogy hogy a a aki így így leplezi azt, hogy ő ő vele valami baj van, ő nekem beteg betegsége van, valami átalakulásban van, akkor az már mindenféle szörnyűséget csinál már a a feléig is, már így megölt izé nyolc embert.

Itt pedig, itt pedig nagyon sokáig igazából teljesen normális életet tudott élni a a lány, és csak a csak a legvégén volt az, amikor már így kicsit úgy ugye úgy átfordult, és azt is nagyon jól szemétették ezzel a a amit a Scorchez használta a az aljas utcákba, tudod, amikor a részeg a a Harvight és akkor oda van rögzítve a kamera így a a a derekára, és így onnan veszi ilyen ilyen halszám optikával.

És akkor ez a ez amikor a a lány ezzel a a hatékony munkavégzés [nevetés] izé rákattanásával elkezdett dolgozni. ez egy nekem jó még az jutott eszembe, hogy ez a ez a film igazából ez a a vérét adta a cégért kifejezésnek a a a a feldolgozása valahol és nekem akkor az iszem jutott, hogy hogy hogy ez a egyrészt, hogy igen nyilván a a a munkahely is ezt így így így megkívánja.

Ez nagyon jól ki volt karikírozva, hogy hogy mennyivel többet kér, mint ami ami indokolt.

Ö de hogy de hogy szerintem a szerintem az emberekbe is tehát ez egy ilyen modern embernek a a a az ilyen alapbetegsége, hogy hogy így mindig többet akar belerakni a az idejébe, mint amennyi belefér, és vagy egy ilyen folyamatos csalódottság és ilyen kicsit ilyen önálat állapotába ér, hogy jaj, nem, nem sikerült elvégeznem a a a dolgaimat, hogy nekem ez is eszembe jutott róla, de érdekes a az a amit mondtál, hogy a a fiataloknak ez a ez a motivál ansága is benne van. >> Igen.

És nem csak a tehát hogy elsősorban ebbe a kórházba játszódott, ami tényleg egyébként a maga ahogy ahogy kinézett ez a kórház, meg ahogy kinéztek az ő szobáik, azok tjen börtönre emlékeztetek, míg a a főorvosnő, aki úgy tűnt mintogyha az egyetlen orvos lenne azon az osztályon, az ő irodája az meg egy ilyen nem tudom, ilyen James Bond gonosz irodájára emlékeztet.

Szóval így nagyon érdekes ö döntések születtek itt a stílust illetően is, de hogy nem csak a az orvosok kapcsolatott ez a stressz, hanem meg a gyorsételmet, hanem közben volt egy szereplő, aki aki ilyen tőzsdézett, meg aztán a teremben legnagyobb sikert az aradta, amikor egy szabadúszó újságíró is ugyanezekkel a tünetekkel ment el a vég végletekig, és akkor ott ilyen nagy derültség meg tapsikolás volt, hogy a hogy na hát a szabadúzó újságíróknak is tiszta a stressz az élete.

Úgyhogy ez egy ilyen volt egy ilyen társadalmi mi tabló jellege és és én soha nem tehát, hogy iszonyat sok sok ilyen gusztustalan jelenet volt benne, meg ilyen nagyon mint a hát a korifázsánál beszéltük azt szerintem, hogy ő hogy ő így soha soha nem áll meg így [nevetés] soha soha nem áll meg ott, ahol ami még így a jó ízés határain belül van, hanem hanem így így így viszi viszi tovább.

És ebbe is jó pár jó pár ilyen jelenet volt de meg tényleg így a a zenőzene is így iszonyatosan hatásos volt hozzá, tehát így ilyen minden érzékszervünkre támadt, de valahogy mégse éreztem azt, hogy ezt így ezt így nem tudnám nézni ezt a filmet, vagy így el kéne takarnom a a szememet, meg közben meg így annyira megkedveltem ezt a főszereplőt is, meg meg tényleg így szerintem így működött egy ilyen normális filmként.

Úgyhogy közben így a arra gondoltam, hogy hogy mindig egy ilyen sürgősség mindig úgy képzelek el, mint a vészhelyzet. ö Pittsburgben korunk legmeghatározóbb TV sorozata, de hogy ez meg annyira más volt, mint az, tehát hogy ott is ott is mindig azt érzem, hogy hogy ezt a munkát valószínűleg egy óráig sem bírnám csinálni, mert akkor idegöztelmást kapnék, de hogy hogy itt tökre nem volt az, hogy mert ott valahogy érzed ezt az ilyen normalitást, hogy mégis így segítik egymást a kollák meg minden.

Itt a kezdető foga mondták, hogy hogy a a főnök az maga az ördög vag és hogy ne és hogy arra számíts, hogy tönkre fognak tenni.

És hát szerintem ez is így kapcsolódik ahhoz, hogy hogy a fiatalok már eleve úgy állnak a a munkájukhoz, hogy hogy ez a lehet, hogy legrosszabb dolgit el tudsz képzelni, és utána bebizonyosodik, hogy tényleg >> nekem a a a substancehez képest így így az szóval én én én azt érzem, hogy hogy azért a a egyrészt ez szerintem fogyaszthatóbb átlagközönség számára.

Bár a substance is ment egy ilyen nagyon szép mainstream kör, de azért szem ott ott ott ott sokan azért arról számoltak be, hogy nekik az a az a vége, amikor demi mormá jabbaként jelenik meg, és így szórja a testrészeit mindenfele, az az talán már sok volt nekik.

Én én itt éreztem öszafogottságot ezekbe a jelenetekbe.

Tehát így nem tapicskolt annyira, hanem így pont így így így így szépen így így így megküldte.

És aztán pedig így így mindig ez az ilyen, amikor így a zene egyszer elhallgat, és a képet elvágják és akkor és akkor mentünk mentünk tovább.

És hát ebben is volt lesbicus szexet. >> Igen.

Ott pont arra gondoltam, hogy tegnap mondtam, hogy ez az Éva fő motívuma meglepő szexetek lesznek.

És akkor ez a ez az egyáltalán nem meglepő szex volt, mert ott ugye volt egy ilyen konkurens orvostanhallgató, akivel az elején az azt gondoltuk ugye, hogy na ők majd ilyen ellenfelek lesznek, és akkor utána lámlám egyszer meg így egymásnak estek, de utána Azegek szerint mégis szerintem így azért tartogatott meglepetéseket, meg azért szerintem valamennyire beillett a a sorba.

Jó, még azt hozzátennénk, hogy az volt a címe ennek, hogy hogy sanguin, ami azt jelenti,…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Cannes #4 - A munka teszi beteggé a fiatalokat”

Miről szól ez az epizód: „Cannes #4 - A munka teszi beteggé a fiatalokat”?

A Filmklub podcast vendégei a cannes-i filmfesztivál harmadik napjáról és az ott látott filmekről beszélgetnek. Kiemelik a francia testhorror Sanguine-t, a román Pintér Béla bevándorlókról szóló filmjét, és a komikus Jordan Firstman rendezői áttörését a Club Kid-del. Szóba kerül… Az epizód a Filmklub podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 16..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Cannes #4 - A munka teszi beteggé a fiatalokat”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Jordan Firstman.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Cannes #4 - A munka teszi beteggé a fiatalokat”?

Fő témái: cannes-i filmfesztivál, testhorror, filmrendezés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Cannes #4 - A munka teszi beteggé a fiatalokat”?

Megjelenés: 2026. 05. 16.. Hossz: 56 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/filmklub-podcast/cannes-4-a-munka-teszi-betegge-a-fiatalokat-05f0294a

Több epizód a Filmklub podcast-ből