Filmklub podcast

Cannes #6 - Cate Blanchett a magyaroknak üzent

· PT1H22M59S

Összefoglaló

A cannes-i filmfesztivál apropóján a podcast adásban Cate Blanchett memoárjait és a 2018-as zsűrizését idézik fel. Megemlítik Nemes Jeles László új filmjét, amely Jean Moulinról szól, valamint James Gray, Quentin Dupieux és egy koreai rendező alkotásait. A beszélgetés során szó…

Röviden

Műsor
Filmklub podcast
Megjelenés
2026. 05. 19.
Hossz
1 óra 23 perc
Szereplők, említett nevek
Na Hong-jin, Nemes Jeles László, James Gray
Témák
cannes-i filmfesztivál, filmgyártás, mozi
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Megyünk a La Gradiva című filmre.

És mindjárt elmondjuk, hogy miért pont arra megyünk.

Én alapvetően Kba semmilyen információt nem szerzek, mármint így direkt, hogy így így soha nem mentem fel még a a Twitterre, amióta itt vagyok.

Ö talán még a a Leto Boxon, amikor így felviszem a filmeket, akkor így valamit így meglátok, hogy kiány adott valamire, de de így kábé ennyi.

Úgyhogy én csak a a lakótársaimtól kapok ilyen külső infót, merthogy itt tényleg csak négy dolgot csinálok, hogy nézem a filmeket, csinálom a podcastot, eszem és alszom, és akkor ez ez fér bele.

Nem is akarom megzavarni magam mindenféle külső infóval.

És ezt a gradíat is Robi említette meg először.

Én előttem végeztem némi ilyen kis kutatást, így átnéztem a programokat, címeket, első kép a filmből satöbbi, meg egy ilyen rövid leírás az általában szokott lenni.

És akkor én ezt a filmet már így kiválasztottam, hogy érdekelhet.

Csak az a baj, hogy hogy mindig amikor így beindul nagyon a fesztivál, főleg ez a hétvégi időszak, amikor napi hét filmre akarunk menni, és aztán végül sikerül öttre, akkor már mindig ezek a mellékszekciós dolgok azok, amik amik végül kimaradnak. viszont most amikor tegnap rátévedtem a Twitterre, amit én se nagyon szoktam már annyira, mióta Twitter ilyen borzalmas lett, de azért néha úgy csekkolom meg főleg, hogy vannak ilyen arcok, akik ilyen fren francia is, akiket ott követek, és akkor ott az egyik, aki akit egyébként tudtam is egy kicsit szetni, nem az volt, hogy a Twitter oda odatolt valami ismeretlennek nekek a twitjét, az írta, hogy a fesztivál eddigi legjobb filmje a La Gradyvan és aztán mivel a Twitter mostanában úgy működik, hogyha egy dolg egy dolog tetszik neked, akkor akkor utána csak olyat fog fel feldobni, ezért utána több ilyet is feldobott, és akkor ez így bekerültem hirtelen ebbe a mesterséges báznak a a buborékjába.

És akkor ott már voltak olyan hívószavak, mint például, hogy ezért olyan olyan, mint a régi kesis filmek.

És akkor ez már rögtön gondoltam, hú ez akkor ez tényleg ez ez ez nekünk való.

Úgyhogy be a buz beszippantott engem, és én nagy híve vagyok annak, hogyha beszippant a Buzz, akkor azt tovább kell terjeszteni.

Úgyhogy azt csináltam, hogy mindenkinek, akivel találkoztam, elmondtam, hogy állítólag a fesztivál legjobb filmje Alagradiva.

Úgyhogy azóta már legalább öt embert tudok, aki átvariát a programját emiatt, hogy eljöjjön.

Majd ut lehet, hogy utána engem fognak átkozni miatta.

Még annyit akartam mondani, hogy hogy tudom, hogy nem fér bele sok minden, meg egyébként nekem is nekem is elég kevés fér bel, de néha le kell menni az emberek közé.

Például tegnap tegnap elmentem egy sörre a PTI Majesticbe, ami egyébként itt egy ilyen intézménynek számít, pedig egy eléggé ilyen semmi különös kocsma, csak azért lett ez egy ilyen fontos helykámban, mert így valamiért mindenki odamegy, aki így networkölni akar, meg meg az nagyon sokáig nyitva van, és akkor ott az utcán az emberek sokszor eléggé bebaszva örök barátságokat köttetnek, meg gondolom filmes ö filmes kapcsolatok is születnek.

És akkor ő így nem voltam ott sokáig, de azalatt azatt már odajött egy csávó aki azt mondta nekünk, hogy ú magyarok vagytok.

Képzeljétek én izé voltam castingon a Mulárre és hogy el el elmentem Budapestre és hogy izé mennyire jó volt, mindegy.

Sajnos végül nem kerültem be, de csomó mindent így tudott róla.

És egyébként tök jó ilyen ilyen nemeseles film feje volt, hogy ez egy francia csávó volt.

Meg egyébként is így azalatt a fél órát, amit ott voltam, így minden csupa olyan emberrel ismerkedtem meg, akinek sokkal érdekesebb élete van, mint a mienk, mert mindenki Brazíliába élt, meg New Yorkba jött, meg most izé Lisszabon már untam, ezér átmentem baszónap meg ilyenek, de ilyen típusú emberek lógnak ott.

Szóval így néha érdemes tőlük is megkérdezni, hogy mi az, mi az a film, amit érdemes lenne megnézni.

Igen, ebben én is hiszek, mert akárhányszor Budapesten bemegyek a városba, egyszerűen mindig összefutok valakivel.

Ez tök tök meglepő, pedig ezért azért nem egy kisváros.

Nekem meg úgy az volt a az utam ezzel a Gradívával, hogy hogy először így így így óckodtam tőle, mert hogy hú ne ne kavarjunk bele.

Ki van választva a reggeli vasárnap reggeli film az a Dupiőnek a a komédiája Christen Stuarttal meg Woody Harrisonnal.

És akkor pont beszéltem a a gyerekekkel is, ajánlottam nekik az Adventurelet, azt megnézték, nagyon tetszett nekik, és akkor mondtam, hogy Christen Stuartot nézek holnap, és akkor hú, az menő apa.

Tehát, hogy ilyen izék voltak már előzmények.

És meg hát az a a az a film egy ilyen 70 valahány perces film, ez meg egy két és fél órás film.

Ö, így így vasárnap reggelre azért az se mindegy.

És akkor ültünk ott a az étkező asztalnál este a Bori itta a kis borocskáját, meg ott volt gyenge Zsolt.

És akkor valamiért így megnéz Ja, kezdtem magyarázni neki ezt a gradívát, hogy a Robi terjeszti a baz a gradíváról.

Ö a zsolt akkor hallott először az egész, most meg itt jön velünk különben.

Ö és és akkor én megnéztem, hogy van-e rá jegy.

És akkor így erre fél percre rá mondja a Zsolt, hogy hogy van rá jegy.

És és akkor de nem de nem bukkolta le.

Akkor én megint megnyitottam. lebukkoltam, és akkor a Zsolt már nem tudta lebukkolni, mert úgy látszik egy jegy volt rá, és ez a Zsolt nagy lelkűen átengedte nekem.

És akkor és de akkor még mindig azt gondoltam, hogy hogy nem fogom megnézni csak a csak csak ilyen izé ilyen beteges bukkoló vagyok.

Hogyha látok egy jegyet, akkor azt lefoglalom azonnal.

Akkor mindig azt gondoltam, hogy nem nézem meg.

És aztán meg aztán meg úgy gondolkoztam, hogy na, hogy ez az a film, amit tényleg otthon soha nem néznék meg.

Plusz az is, hogy biztos, hogy tök soká lenne elérhető.

Valószínűleg majd összejön a francia moziba, vagy nem tudom.

Kicsit utánanéztem a filmnek a megnéztem a Letterboxdon, hogy egy elsőfilmes női rendező, akinek már voltak kisfilmjei, meg egy csomó filmek volt operatőre, képzeld el.

És >> szí megnéztem a a fejét.

És akkor és akkor az arra figyeltem föltő boxon, hogy ott látszik, hogy hogy milyen osztályázatokat kap a film így így ilyen oszlopokban, hogy látszik, hogy h hogy hány arányai hány öt csillagot kap, hány nég és fél csillagot, hány négyet és így tovább.

És ennek a filmnek gyakorlatilag csak olyan osztályzata volt, ami az ilyen legmagasabbak.

Tehát, hogy olyan volt a a piramisa, hogy hogy ilyen teljesen ilyen egyoldalú, és nem adott rá senki keveset, nem adott rá senki két-három, csak mindenki itt izé négy, négy és fél öt.

Úgyhogy ez már valamit azt egy kicsit beletekertem a kritikákba, és akkor ott rögtön ugye az első öt csillag és akkor ugye ez a kudökör az kán első kudökör izé ez mi ez? szív szívvágás, hogy hogy gondolom ez a ez azt jelenti, nem, hogy így a a szívébe markolt a a film meg amit úgy elkap franciá volt persze és amik el tudtam mosni az mindez, hogy és hát ott volt ez az egész ilyen nyilván ez ilyen egy ilyen gimis osztálykirándulásról szól, ha ha jól értem, hogy elmennek Nápolyba.

És akkor ez már egy egyre szimpibb lett.

És akkor és akkor rájöttem, hogy igen, hogy a azt a Christians Juáusat azt majd megnézem a gyerekeimmel két hónap múlva, mert úgy is lehet tölteni.

Ezt meg akkor ezt meg akkor megnézem most.

Csak én meg olyan mohó vagyok, hogy hogy azért nem tudtam teljesen lemondani arról se, hogy eredetileg volt most reggel a full feelre jegyünk, ami a a Quentend Dupnek a az új 70 perces filmje, amint említetted.

És akkor egy idő után felfigyeltem rá, hogy van van ennek ez az éjszakai vetítése, mert ez eleve egy ilyen midnight sectionben van benne, amire azért nem szoktunk elmenni, mert rohadt fáradtak vagyunk már este be.

Egyébként nem szoktunk aludni, tehát hogy soha szinte soha nem alszunk szerintem így f:30 előtt de de az se szokott megtörténni, hogy a f:30 még filmet nézzünk.

De most úgy voltam vele, hogy jó, ez egy tök rövid film, máskal nem tudom megnézni.

Itt van a izé, itt van Christian Stuart, itt van Woody Harrison, meg itt van egy rakás izé üvöltöző tínédzser, akik a midnight screeningeket ilyen teljesen más hangulatúvá szokták tenni, és ez is volt, tehát így be rögtön vége lett a James Grey Paper Tigernak, és akkor így azonnal be kellett állni a sorba, és ott tényleg tele volt ilyen 20 évesekkel, akik akik mind iszonyatosan élvezték, hogy na ők most fognak bejutni a lőerembe, és emiatt így teljesen más a hangulat.

Tehát egy egy ilyen esti smokingos vetítésen ilyen kicsit ilyen karót nyert.

Itt meg itt meg nagyon boldog mindenki, hogy ott lehet, és így mindenre kitörő vastapsal meg ilyen üvöltözéssel reagálnak.

Úgyhogy egy kicsit ilyen bullisabb jellege van az egész vetítésnek.

Jött Chris Stuart, tök cuki volt.

Aki még még inkább cuki volt, ez a Charlotte Lebon nevezetű színésznő, akit a White Lotus utóbb utolsó évadjából láthattatok többek között.

Meg ott volt még a Emma Macky is, akinek egy ilyen nagyon apró szerepe van egyébként a filmben, úgyhogy ez egy eszméletlen jó hangulatú ilyen éjszakai vetítés volt, és szerencsére kettő előtt vége volt.

Szóval nem sokkal később kerültem ágyba, mint egyébként szoktam.

A film maga meg ugyanolyan, mint a Dubnek a legtöbb filmje, hogy hogy egy sketch így elnyúltva 70 percig.

Vicces nyilván Woody Woody Herzon meg Christin stílus ez nagyon ment neki.

Tehát hogy egyáltalán nem érezted azt, hogy ú ez a angol nyelven nem fognak olyan jól menni ezek a viccek, mert ők itt teljesen magukévá tették ezt a ezt az anyagot.

Úgyhogy én simán el tudom képzelni, hogy most mostantól Dupio egyre többet fog angolul dolgozni.

És hát olyan szapor a rendező, hogy néha évig két film is kijön az agyá agyából.

És hát egy tök kellemes film csomót lehet rajta röhögni meg minden.

Most nem egy ilyen nagy szám, amiről így így utána sokat gondolkodnál, de de közben élveztük, és szerintem erre tökéletes volt ez a éjszakai vezítés.

Tapestra még megnéztük a Paper Tigert.

James Greynek a új filmjét, a kevés amerikai filmek egyikét, ami itt van a fesztiválon.

Ráadásul ez sztár szereposztással volt.

Adam Driver, Scarlet Johanson és Myter voltak a főszereplők.

És hát James Grey az amiatt ilyen nevezetes, hogy ő volt a legtöbbször amerikai rendezőként a a versenyprogram vagy talán megosztva a Kovány testvérekkel, nem tudom, de közben nagyon sokszor, tehát majd van hatodik alkalommal van itt, ő őt valamilyen nagyon szeretik a a a franciák m >> viszont az amerikaiak meg annyira nem kattantak rá soha.

Tehát, hogy ez tök érdekes, hogy hogy ittban mindig beválogatják a a filmét, és utána ez soha nem sikerül így átültetni, mondjuk arra, hogy az Oszkar szezonba tovább tartson ez a lelkesedés.

És és igazából egyik filmje se se jutott el addig, hogy mondjuk Oszkára jelöljék, vagy akár így az Oscar szezonba komolyabb említést kapjon.

Pedig az Armagedon nem azt gondoltuk, hogy ez meg fog történni.

Ö szerintem a legközelebb talán akkor kerülhetett, amikor a Winesin testvérek felkaszabolták a The Immigrant című filmét, és Marion Kottiát elkezdték gőzerővel nyomni az Oszkára.

Aztán abban az évben a sorsy Marion Kotért végül a Darden testvérek filmjért jelölték, amiben egyébként szem sokkal jobb is volt, meg maga a film is jobb volt, ez a két nap egy éjszaka, azt hiszem ez volt a a címe.

És most pedig megint az volt, hogy az először nem jelentették be, de hogy már így így 10ált Fremo, hogy hogy nyugi nyugi lesz itt még egy nagy amerikai dúranás, és akkor már elég hamar lehetett tudni, hogy ez lesz az.

És aztán valami olyasmit hallottam, hogy hogy azért nem jelentették be elsőre, mert állítólag volt egy ilyen lehetőség, hugye Netflixre kerül fel ez a film, és hogy hogy akkor viszont nem rakták volna becandi versenyprogramba, de közben a Neoné, tehát hogy a hogy az is egy ilyen szerintem a Neon elég sokat vesztett volna a Cool faktorából, hogyha a Netflixnek elad egy filmet.

És hát a a lakásunkba is is ez a James Grey kontroverziális figura, mert én úgy érzem, hogy hogy egy páran indokolatlanul nem szeretik őt és és túl túlzóan nem tudom ilyen röhelyesnek tartják, és szerintem ilyen filméket filméit se nézik meg.

Én Borinnál például azt érzem, hogy nem tudom, hogy látott-e elég James Great.

Én én őt szeretem, egyrészt a személyt is szeretem. egy ilyen nagyon cinikus pikirt ami a szívén száján ember nagyon szórakozhatóan nyilatkozik mindig és mint ahogy említettem a beangozó adásb hogy legalább volt négy film ami nekem nagyon tetszett és és hát szerintem szerintem tényleg ezt ez a ez ez a film ez a mostani a paper tiger ez olyan amihez hogyha úgy állsz hozzá hogy hogy így megadod neki a a az esélyt és és így nem így egy ilyen keresett benne a a hibákat akkor akkor tökre lehet szeretni.

Én nekem én nekem sikerült nagyon szeretni ezt a a filmet.

Meg így így tök jó szórakoztam rajta.

Közben persze így meg tudnék róla írni egy nagyon negatív kritikát is, meg így tényleg így tudnám így így így karikírozni.

Nyc 1986-ban játszódik és hát rögtön ott vannak ezek az ilyen eltúlzott akcentusok, ahogy az emberek beszélnek.

És hát a a ott biztos már leírták 800-on a Letterboxban, hogy ez olyan, mint egy SNL sketch, ahogy Scarlet Johanson ezt a nem tudom mi melyik városrészben élnek ők, mint egy ilyen zsidó háziasszonynak az ilyen karikatúráját adja, de de szerintem meg nem.

Tehát akkor ne felejtsük, hogy az az emberek akkor sokkal kifejezőbb izé módon beszéltek, és nem úgy, hogy izé it's giving, nem tudom micsoda. >> Én se vagyok James Grey ellenes.

Van egy pár filmje, amit kifejezetten imádok.

A a Two Lovers a leginkább, de de még azok is, azok a filmek is, amiket így általában ilyen nem annyira jól sikerültként emlegetnek, mint az a dzsungeles, a Lir of of Z vagy Z.

Az is tetszett nekem, meg sőt még a az Adastra Bradpittel.

Én én még annak is megtaláltam a az értékeit, úgyhogy semmi bajom.

James Greyel ez ezzel film se volt semmi bajom.

Annyi, hogy egy kicsit így volt egy olyan…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Cannes #6 - Cate Blanchett a magyaroknak üzent”

Miről szól ez az epizód: „Cannes #6 - Cate Blanchett a magyaroknak üzent”?

A cannes-i filmfesztivál apropóján a podcast adásban Cate Blanchett memoárjait és a 2018-as zsűrizését idézik fel. Megemlítik Nemes Jeles László új filmjét, amely Jean Moulinról szól, valamint James Gray, Quentin Dupieux és egy koreai rendező alkotásait. A beszélgetés során szó… Az epizód a Filmklub podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 19..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Cannes #6 - Cate Blanchett a magyaroknak üzent”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Na Hong-jin, Nemes Jeles László, James Gray.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Cannes #6 - Cate Blanchett a magyaroknak üzent”?

Fő témái: cannes-i filmfesztivál, filmgyártás, mozi.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Cannes #6 - Cate Blanchett a magyaroknak üzent”?

Megjelenés: 2026. 05. 19.. Hossz: 1 óra 23 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/filmklub-podcast/cannes-6-cate-blanchett-a-magyaroknak-uzent-a48426d4

Több epizód a Filmklub podcast-ből