Filmklub podcast

Cannes #7 - Almodóvar megint a saját fejében nézett körbe

· PT1H8M12S

Összefoglaló

A cikk a Cannes-i filmfesztivál gyermekjóléti témájú filmjeit tárgyalja. Kiemeli Cristian Mungiu Fjord című drámáját, amely egy norvégiai román család igaz történetét dolgozza fel Sebastian Stan főszereplésével. Sandra Wollner Everytime című filmjét is elemzi, amely a gyász…

Röviden

Műsor
Filmklub podcast
Megjelenés
2026. 05. 20.
Hossz
1 óra 8 perc
Szereplők, említett nevek
Sebastian Stan, Sandra Wollner, Cristian Mungiu, Varga Ferenc
Témák
cannes-i filmfesztivál, gyermekjólét, filmkritika
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Túl vagyunk az első mai filmünkön, Everytime című.

És ez az a film, amit mondtam, hogy a legjobban várok abban a nulladik adásban, amikor a Borival beszélgettünk.

Hát eléggé ilyen szomorkás voltam, amikor megérkeztem a vetítésre, mert pont előtte így rámt, hogy mennyire hiányzik a a családom, és aztán meg nem tudtam odaülni melléd, mert így volt egy ilyen miskommunikáció azzal kapcsolatban, hogy hova hova ülünk és de közben később aztán kiderült, hogy lehet, hogy jobb is, hogy nem ültem oda, mert ez így így párszor így így így nem tudom, így elsírtam magam, ilyen eléggé random jelenet alatt, merthogy ebben nem volt igazi könyvfakasztás.

Ö bár a bár a témája az a egy egy gyermek elveszítése, tehát itt egy 17 éves kislány, aki aki meghal, és a az anyukája és a nem tudom, olyan hat éves forma huga ö megy tovább a menne tovább az élet életben és és hát ez a ez ez egy ez egy ismert ilyen alműfaj.

Mondjuk a a átlagemberek volt ilyen Robert Redfordtól, vagy a a fiú szobája, amit nyert Aranypálmát.

De de itt azért eléggé másmilyen módon fogták ezt meg, és és más dolgokat mutattak meg ebből a az időszakból.

Szerintem annyira váratlan volt ez a film, amennyire csak lehet.

Tehát, hogy a maga ez a kiindulóhelyzet, ez valóban egy ilyen ismert filmes filmes toposz, meg elég sok film van, ami amit tényleg egy gyerek elvesztése a fő motívuma, de de itt szerintem semmi semmi nem olyan volt, mint amilyennek vártuk volna, kezdve az első öt perccel, ahol ténylegesen megtörténik a a tragédia, de az a jelenet az hát ez ez szerintem briláns volt.

Tehát, hogy hogy azt így tudtad, hogy már mindjárt meg fog történni, de de egyáltalán nem azt mutatták meg belőle, amit amit bármelyik más rendező szerintem [nevetés] megmutatott volna, tehát hogy annyira egyedi látásmódú volt ez a német rendezőnő.

M engem is eléggé megviselt ez a film, meg nekem is volt, amikor így könnyeztem közben, pedig pedig pedig iszonyatosan óckodott szerintem attól, hogy hogy bármilyen hatásvadász, vagy akár csak ilyen klasszikusan megható jelenet legyen benne.

De de valahogy mégis annyira átjárta ez a ez az ilyen elképzelhetetlen fájdalom az egészet.

És közben meg a a az anya karakteret az nem egy tipikus anyuka volt enyhén szólva.

Tehát egyrészt volt egy olyan jelenet, ahol merthogy a lány az úgy halt meg, hogy a hogy a pasiával káb kábit tozer hatása alatt felmentek egy tetőre, és onnan leesett, és akkor utána jóval később a a fiú, amikor az anyukával így újra találkoztak, akkor egy ponton így így kitalálták, hogy így beszedik ugyan vagy az anyuka, hogy k beszedi ugyanazokat a drogokat, amiket a a lánya tehát, hogy ez is így úgy e sokszor így forgattam hogy úristen, ez így hogy jut valakinek ilyen eszébe egyáltalán, de mondjuk nyilván ez ez olyan, hogy a gyász azt mindenki úgy dolgozza vele, hogy tudja, de de mondom ez a ez egy nem egy nem egy olyan szülőkarakter volt, ami amiatt váltunk, hanem ezt szintén meg a meg hát eleve a ki már egy kinézetre is ez az ilyen ilyen plasztikázott szájú, ilyen szőkített hajú német nő, tehát hogy egyáltalán nem a az volt az érzésed róla.

És meg úgy nem nem és és ez szerintem így befolyásolta is a nézőt, mert hogy hogy valahogy így úgy mintogyha afelé vitte volna a prekoncepciódat, hogy ez hogy ez biztos nem egy jó anya, mert hogy nem ilyennek képzelsz egy jó anyát, hanem olyan olyannak, mint a az átlagemberekben. >> Igen.

Szerintem őt egy ilyen egykori parti csajként ábrázolták.

És ez a, hogy amikor így bevették azt a drogot, akkor is látszott, hogy azért elég ilyen nagy szaktudással kente az innyére azt, amit még ott oda oda kellett kenni.

Én mondjuk azért valamennyire számítottam a ennek a filmnek a stílusára, mert ugye én láttam ennek a rendezvénőnek a a [horkantás] korábbi két filmét, és amikor ma kérdezted, hogy milyen a a stílusa, akkor így félviccesen a a hanekét mondtam, és azt mondtam, hogy hogy csak nem annyira nem annyira életigenlő, mint Haneke.

De igazából már a a borinak, amikor beszéltem erről, akkor akkor David Lincset említettem, merthogy mertogy a a Lincsnél van még az, hogy hogy a a hétköznapiba, ahogy ahogy belopja a nyugtalanítót, tehát hogy mindig van valami nyugtalanító a hétköznapan, és a a megmagyarázhatatlanban pedig van valami hétköznapi.

Itt a itt a film vége felé volt egy ilyen elég megmagyarázatlan és aztán nem is magyarázták meg. ö ö fordulat ö vagy hát több is igazából ö és és hogy hogy hogy nekem még abban is a a lincs hasonlít ezra wner hogy hogy hogy hogy a hogy hogy a lincsnél is nekem az van hogy hogy nem értek mindent de úgy úgy valahogy így érzem és így így így tudok így megyek vele így beveszek vele minden kanyart és nem tudod nem nem akadok fent rajta és ebben a filmben is azt Azt ézem, hogy így tényleg voltak olyan olyan történések, amiket így nem tudtam volna így így így megmagyázni, vagy nem igazából az azt azt nem tudja az ember megmagyázni, hogy hogy miért pont ezt érezte fontosnak megmutatni.

De vajah hogy az a mégis úgy úgy úgy úgy helyre helyre kerül.

És tényleg így mondta is előtte a amikor kijött a színpadra, hogy hogy reméli, hogy [horkantás] hogy velünk maradt pár napig ez a ez a film majd.

És akkor így [nevetés] egy kicsit így így röhögtem magamban, hogy mit hisz ez a nő, hogy itt kámba pár napig.

Örünk, hogyha izé még pár percig velünk marad.

Ö de szerintem ez a film, ez ez vissza fog jönni, mert olyan sok tényleg ezek a a ezek a meglepő a mondjuk, amikor a elkezdett tehát ez, hogy így megnéztem mindig a a a huga megnézte a chatelést a a nővérével, a régi chatelést, és beírt új dolgokat és akkor ott volt egy olyan, hogy így mintogy elkezdett volna válaszolni a a lány.

Szóval, hogy ez például biztos meg ez ez meg fog maradni.

Bár ez a personal shopperből is megmaradhatod neked, amit ugye gyűlöltünk itt annak idején.

Igen, hát ez szerintem is meg fog maradni ez a film.

Meg így én azt éreztem, hogy most így nagyon szeretném neki megnézni minden korábbi filmjét már előtte is, amiket mondtatok az alapján is, de de igen, nekem is nagyon bejött ez a ez a stílus, és tényleg ez a a végén ez a amit amit mondtál, hogy ilyen természet fölött így valahogy be kúszik anélkül, hogy különösebben hangsúlyos lenne, az az szerintem zseniális volt.

Mondjuk nekem volt egy pont, ahol úgy éreztem, hogy hogy ha ott befejezik, az egy tökéletes lezárás lett volna.

És ehhez képest voltak még ötletei, tehát hogy utána még így tovább feszítették egy kicsit a hút.

És szerintem azután az 10-15 perc még utána volt, ez már annyira nekem annyira nem adott hozzá.

Én még nekem még az jutott eszembe, hogy hogy ugye olyan nehéz megfogni azt, hogy mit mit tartunk versenyprogram érdemesnek, de valahogy ennél ennél azt éreztem, hogy hogy ez ez sokkal inkább lehetett volna a versenyprogramban, mint mint más valahogy vagy nem tudom, hogy ez a ez az ilyen gondolati nagysága meg valahogy a a nem tudom, >> én évek óta azt érzem, hogy hogy Kba itt vannak mindig az év legjobb filmei, de de mintha nem jó szekcióba kerülnénk őket.

Tehát, hogy mint hogy ezt kellene egy kicsit ott rendbe rakni, hogy hogy mit gondolnak ezekről a szekciókról, mert mert idén is úgy érzem, hogy a legjobbakat nem a versenyprogramba láttam, és a versenyprogram meg minthogyha folyamatosan olyanokat próbálnak így beletuszkolni, ami ami az ilyen régebbi koncepciója annak, hogy mi az, ami fontos, meg mi az, ami ami ilyen, amit így elvának egy kni versenyfilmtől.

Mindegy, a lényeg, hogy láttuk. [zene] >> [zene] [zene] >> Sikerült szintellet lépni.

Most már nem dupla kávét iszok, hanem tripla kávét.

Most néztük meg a Thean az ismeretlen című Arthur Harari filmet, amiben a főszereplő Lea Sedu volt, illetve Nils Schneider.

Ő ő az, akit én mindig úgy úgy azonosítok be, hogy a aki Nagy Katica francia pasiát játszotta a rossz versekben, de amúgy neki nagy francia karriérje van.

És úgy látom, hogy Virzsini Efirának a pasija az életben, mert ott enyelektek a a Vörösszögen.

És én nagyon sokáig nem ismertem föl őt, mert úgy tűnt, mintogyha ebben a filmben a a férfi főszereplő az 15 kgtót fogyott volna, a női főszereplő pedig 15 kg-t hízott. hozzá.

És gondoltam is rád, Robikám, ott az elején rögtön, amikor tehát úgy úgy kez úgy kezdők, hogy a [zihálás] a férfi főszereplő átváltozik női főszereplővé.

Tehát ez ez meg ez megfelel az idei trendnek, hogy mindenfélnek női főszereplője kell lenni.

Utána pedig hát ez lea lea szedul lett, és aztán pedig ő először így behányt a az előszobába.

És akkor gondoltam, hogy na de mikor lesz a lesbik szeg?

És akkor jön az a jelenet, hogy Lea szedu összetalálkozik Lea szeduval és elkezdenek csókolózni és Lea és a a másik Leasedu a gyk-hoz nyúl az egyik, de akkor a harmadik Leasedu fölébred.

Ugye ez már szerintem elég jó elmondja, hogy [nevetés] milyen ez a film.

Tehát lila művészfilm ebben a gazdasági helyzetben.

Plusz az, hogy hatodik napon tényleg azt feltételezik, hogy mi ezt fel tudjuk fogni és értelmezni tudjuk ezt egy ilyen filmet. >> Ja, ez egy volt ez a film.

De egyébként nagyon szerény vagy, mert ezt a Nils Nils Sneidert ezt mindig úgy mutatod be, hogy elfelejted mondani, hogy igazából téged cserélt le Re Gábor [nevetés] rá a rossz versekben, mert ugyanazt a gyakorlatilag ugyanazt a szerepet játszottál rossz verságben, amit te játszottál a Vanba.

Ezt azért ne felejtsük el megemlíteni.

És te jobb voltál. [nevetés] Mindenesetre a hát mint említettem, ez egy elég nagy hülyeség volt ez a film, de voltak jó pillanatai, meg hát amint mondtad így, ez a checklist ez megvolt, hogy mi mi mindent kell kipipálni ahhoz, hogy bekerülhessen az idei káni hivatalos programba.

Én az elején mostanában teljesen ilyen ilyen jegyfoglaló freak lettem.

Ezt tette velem ez a Kandi filmeszé, hogy hogy hogy már így így nem bírom kiy három percenként így ne nézzek rá a foglaló rendszerre.

De ez az is van, mert hogy a az első hétre így tök szépen megcsináltam a a programomat, és így viszonylag jól tudtam is tartani magam hozzá.

De azt meg még mondtam is neked, hogy vasárnaptól már nincs semmi, mert az majd majd onnantól improvizálás.

És tényleg, tehát hogy most mostant a test azzal, hogy így így azt se tudom, mire van jegyem, azt azt tudom mire fogok menni pár óra múlva, csak így így teljesen így improvizálok és és ennek az a következménye, hogy egy csomószor nincs jegyem arra, amire menni akarok és most is az volt, hogy így így volt egyem a Fjordra, ami ütötte ezt, de itt kábé így a közepén ki kellett volna mennem ahhoz, hogy hogy át tudjak érni arra.

De közben már így elindítottam mindenféle sztálat, hogy a későbbi földvezésre, ami egy ilyen kisebb teremben van, arra tudjak menni.

Meg így meg ilyen mániákusként így csekkoltam és állandóan, hogy hátha arra felszabadulj jegy.

Sőt, már elkezdtem a sajtó is paráztatni, hogy [nevetés] hogy adjanak nekemre és és nem nem is tűnt reménytelenek, mert visszaírtak, hogy majd izé megpróbálnak valamit tenni az ő gyerekekében.

De közben mondom teljesen ilyen freak lettem, hogy íy egyszerűen nem, hogy így érzem, hogy a telefon így égeti a zsebemet, hogy hogy meg kell néznem, hogy hogy mi van.

És akkor így mi szerencsére mellettem még idegesítőbb emberek ültek, mert azok meg egy konkrét mayi menüt elfogyasztottak [nevetés] a Lümmier teremben, ahol egyébként még egy rágot is el szoktak venni, de most úgy gondolták, hogy Leasedutól izé 100 mre fognak megvacsorázni, úgyhogy úgy gondoltam, hogy ők biztos nem fognak neztelni rám, úgyhogy én közben nézegetem a telefonomat, úgyhogy emiatt így a így így eléggé vágtam ham arra, hogy nem érdekel, vagy így hülyeség ez a film és hogy >> akkor miért nem mentél ki róla, és mentél át arra, amiről volt jegyed?

Hát volt ez a verzió, és tudod így adtam magamnak ilyen határidőket, hogy hogy 1640-ig, ha nem lesz jegyem a későbbi fiodra, akkor akkor kimegyek, és aztán meg mit ad Isten lett jegyem a későbbi Fiodra.

Úgyhogy emiatt végignéztem ezt és hát így nem lett így utános ez sokkal jobb, de akkor legalább már nem baszkorem a telefonomat állandó állandóan, mert aztán elkezdtem egy holnapira [nevetés] tehát mondom, hogy teljesen megőrít a dolog, hogy aztem egy holnapira elkezdtem fókuszálni.

Hát így voltak benne ilyen jó pillanatok, meg meg így nem nem az a film, ami így így halálra idegesít.

Meg nyilván szeretem ezeket a színészeket, meg szeretem Leassedut.

Bár amint említett, tényleg egy ilyen debella volt benne a a csávó, meg egy ilyen ilyen riasztó izé csontváz.

Nek mer szered ezért fölszedett egy csomó kilót a Lea, vagy ez ilyen ilyen mint amikor Eddie Murphy ilyen dagadt embert játszik, ilyen prosztetik volt, vagy remélem, hogy nem szerett föl ezér kilót, mert azér az ne károsítsa az egészséget egy ilyen filmért. >> Nem, szerintem az lehetett, hogy hogy még ilyen kis terhes kilók voltak rajta, azt gondolnám.

De így igazából olyan nagy jelentősége nem volt.

Tehát nem hiszem, hogy ennek így így lett vele értelme, hogy vis és egyébként utána volt egy ilyen másik testcsere is viszonylag hamar. ami szerint >> m az elsőt se mondtuk el igazán, vagy tehát, hogy hogy az azt azért mondjuk el, hogy hogy ebben szex után vagy szex által cserélnek testet a a az emberek.

És akkor így próbáltuk követni, hogy éppen kiben ki van. >> Igen.

És és ezt nem ez egyszerű lett volna akkor, hogyha ez a ez a izé Freaky Friday felállás van csak, de nem, hanem itt bekevertek.

Nem, ez már a Freaky Friday folytatás. hogy hogy már egy ilyen harmadik testcserét is bekevertek, hogy hogy egy másik lány, aki valami román kisaj is testest cserélt időközben.

Úgyhogy én nem tudom, hogy az eredeti Leának a a Leának a lelke hova tűnt, mert hogy a test az ott maradt.

És és aztán így így próbáltam így így össze tenni az idővonalat, hogy akkor most mikor történt az a másik szex meg minden, de de úgy an tehát hogy hogy úgy Isten igazából szerintem nem stimmel, de lehet, hogy valaki meg akarná magyarázni.

Ez nem, de én nem azt mondom, hogy ez egy ilyen okos film, ahogy így rá kell…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Cannes #7 - Almodóvar megint a saját fejében nézett körbe”

Miről szól ez az epizód: „Cannes #7 - Almodóvar megint a saját fejében nézett körbe”?

A cikk a Cannes-i filmfesztivál gyermekjóléti témájú filmjeit tárgyalja. Kiemeli Cristian Mungiu Fjord című drámáját, amely egy norvégiai román család igaz történetét dolgozza fel Sebastian Stan főszereplésével. Sandra Wollner Everytime című filmjét is elemzi, amely a gyász… Az epizód a Filmklub podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 20..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Cannes #7 - Almodóvar megint a saját fejében nézett körbe”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Sebastian Stan, Sandra Wollner, Cristian Mungiu, Varga Ferenc.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Cannes #7 - Almodóvar megint a saját fejében nézett körbe”?

Fő témái: cannes-i filmfesztivál, gyermekjólét, filmkritika.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Cannes #7 - Almodóvar megint a saját fejében nézett körbe”?

Megjelenés: 2026. 05. 20.. Hossz: 1 óra 8 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/filmklub-podcast/cannes-7-almodovar-megint-a-sajat-fejeben-nezett-korbe-e4ddfb7e

Több epizód a Filmklub podcast-ből