Filmklub podcast

Cannes #9 - A mestermű is befutott a végére (feat. Bujdosó Bori)

· PT1H21M20S

Összefoglaló

A Filmklub podcast záróepizódjában a vendégek a Cannes-i filmfesztivál utolsó napjáról és kedvenc filmjeikről beszélgetnek. Megvitatják az idei fesztivál összes kedvencét és csalódását, kiemelve az olyan filmeket, mint a 'Sorry, Baby', 'Yes' és 'Love on Trial'. Bujdosó Bori és a…

Röviden

Műsor
Filmklub podcast
Megjelenés
2025. 05. 23.
Hossz
1 óra 21 perc
Szereplők, említett nevek
Bujdosó Bori, Onozó Róbert
Témák
cannes-i filmfesztivál, filmkritika, filmek
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] Csütörtök reggel ülünk a rendezők két hete teremben.

Most már teljesen fesztiválvég hangulat van.

Már becsekkoltam a repülőgépemre. már azon gondolkozom, hogy mikor fogom bepakolni a a cuccaimat, meg el kell kérni a buszjegyet, és már akármikor amikor itt izmóznak a a beengedésnél, hogy most így vagy úgy vagy oda szól meg ilyenek, akkor már úgy érzem, hogy nem mindegy már, hát most már alig van itt bárki.

Ö mondjuk azért még azért vannak, nem Robi?

Egy ilyen három ne ház még azért összejön egy ilyenre is.

Hát lehet, hogy több is egyébként.

Azt azt egyébként akartam mondani, hogyha valaki szeretne ilyen three days in can vagy ilyen szinefil badgsel eljönni kba azoknak mindenképpen ezt a második hetet javaslom.

Nyilván lehet, hogy akkor nem a legnagyobb pörgését látják a fesztiválnak, viszont akkor be lehet jutni dolgokra. míg az első héten meg főleg a hétvégén akkor még az akarizát újsággyóknak is néha vannak ilyen, mint ahogy azt hallhattátok, olyan helyzetek, hogy nem nem sikerül jegyet foglalni.

Viszont ekkor már tényleg mindenhova be lehet menni, ha nagyon akarsz.

Igen, hát még ma négy olyan film van legalább, ami ami érdekel minket, és tényleg mondtad is tegnap, hogy hogy ez egy ilyen új irány lett, hogy hogy megtolják a végét.

És tényleg itt is most négy olyan film lesz, ami ami ami önnek bármikor nagyon örültünk volna.

Ez az első, ez a Sorry Baby című amerikai független film, ami Sandensen mutattak be, és a Éva vagy Eva Viktor nevű ilyen YouTube-ról ismert komikus nak a a a rendezői és főszereplői, meg írói, tehát hogy mindent ő csinált gyakorlatilag. ebben a filmben ezzel kezdünk.

Utána pedig mi is Robi Nadav Lapid nevű izraeli rendező, akinek a legismertebb filmje ez a Syonyms, ami megnyerte abban az évben a berlini filmfeszélet, amikor Zsüli Binos volt ott az el a zsűrielnök.

Ö, úgyhogy még emlékszem, hogy amikor még csak ilyen latolgatások voltak, hogy mik kerülhetnek itt versenyprogramba, akkor többen mondták, hogy ú akkor izé nada it megint ö esélyes valamit írsett binostól, mert biztos imádják egymást.

De de aztán nem került be a versenyprogramba, hanem ide a rendezők két hetére rakták be.

Ráadásul ilyen utólagos vetítésnek.

Szóval szerintem ott biztos volt valami a háttérben, hogy sőt én tudom is, hogy az volt az volt a háttérben, hogy állt nagyon hosszú volt a film, hogy négy órás volt a a az a verzió, amit leadott a Gándi filmfesztiválnak, és azok megmondták, hogy na ezt vagy csökkensz le a felére, vagy elfelejteted.

És aztán valószínűleg sikerült lecsökkentenie, mert mert én úgy láttam, hogy most már ezt csak ilyen két óra körüli, vagy max két és fél órás.

Mindenesre volt azóta Sinonimzó volt egy másik film és az Ahadni Ahad térde, amire annyira nem emlékszem, csak arra emlékszem, hogy az is jó volt.

Igen, úgy emlékszem, hogy volt valamilyen egy filmes érkezett valamilyen sivatagi helyre, és ott volt egy egy csajszi, aki így kalauzolta, és a a legerősebb vonala a filmnek az volt, hogy ilyen ilyen iszonyat erős kémia volt köztük, és így folyamatosan nagyon durván flörtöltek.

Ö és és ez egészen sokáig kidott.

Szóval végül aztán egymásnak estek, úgy emlékszem, de az már ilyen másfél óránál volt kábé.

Az az az is egy tök jó film volt.

Aztán még délután lesz a vagy hát az már estefele lesz a sajos nem emlékszem a címire.

Ami ami a japán Koj Fukada filmje, akitől már láttunk jó filmet. és és a japán pop iparban játszódik, ahol a ezek a sztároknak nem megengedett, hogy hogy párkapcsolatban legyenek.

Pláne nem úgy, hogyha még így ki is derül, és akkor és akkor itt lesz az, hogy a a az egyik ilyen bobstár beleszeret valakibe is fel akarja vállalni a kapcsolatot, vagy nem tudom, hogy mindegy, ez egy érdekes téma.

A fanni lányomnak ez lenne a legérdekesebb film itt, mert ő nagyon rá van pörögve a a a K-popra.

És aztán Bori, te mit jegyzetelsz?

Te aztán nem ezt nézed abba az időszakba, hanem a Kevin Smith dogmájára mész el.

Szereted Kevin Smith vagy hogy szeretted meg Kevin Smith?

Mit mit jelent számodra Kevin Smith?

Hát nekem, mint szerintem sok embernek a Clerks című első filmje az nagyon meghatározó volt.

Fú, szerintem én azt VHS-en láttam, és hát pont abban a korban voltam kábé mint a főszereplők, vagy egy pár évvel fiatalabb, és azt az ilyen tengőlengő életérzést, ezt nagyon jól megragadta amikor az ember még így nem tudja, hogy mit kezden az életével.

Szóval, hogy ez nagyon érzem megérintett, meg meg nyilvánvaló volt akkor már, hogy ez az a 90-es évek amerikai független filmje ez egy ilyen nagyon izgalmas dolog, amiben ugye a Linklaterrel, a Jarmussal, Dillóval satöbbi, együtt a Kevin Smith is egy nagyon fontos alak volt.

És igazából tehát, hogy ez a szeretetem ez ez azóta is megmaradt iránta.

A Morrec az már csalódás volt, nem?

A Morrecot is imádtam egyébként.

Meg vicces volt, hogy abban ugye a Beneflek egy kis szerepben felbukkan.

Úgyhogy például Beneflek karrierjét azért már egész korántól követtem.

De szerintem nem Mit gondoltál aztán a Chasing Gémi nő ábrázolásáról?

Szerintem ne menjünk végig az összes filmjén, mert túl sok van neki.

Utána azért csinált gyengébb filmeket is, de egyébként az előző filmje, a 4:30 Movie az szerintem egy ilyen visszatérés a Kevin Smith formához.

Ezt mindenkinek nagyon ajánlom, mert az is így tehát a Mozis szeretetéről szóló ilyen iszonyú kedves film.

Szóval, hogy én a dogmára azért megyek el, amit már többször láttam természetesen most egyébként digitálisan felújítva lehet majd megnézni, mert ott lesz a Kevin Smiths, és akkor biztos mond egy pár vicces dolgot.

Én ha jól emlékszem, ő vele élőt, tehát őt nem láttam soha élőben.

Olvastam a könyvét meg meg tényleg így követelem azóta is, hogy hogy mi van vele nagyjából, meg miket csinál.

De azt gondolom, hogy ez nekem egy ilyen nagy élmény lesz őt élőben látni hallani.

A Kevin Smith rajongásod engem arra emlékeztet, hogy volt egy osztálytársom általános iskolában, Dudics András, akivel együtt szerettük a Bros, ami akkor volt egy ilyen menő zenekar kábé négy hónapig, és külön gimnáziumba mentünk, és aztán nem tudom, a harmadikba egyszer elmentem hozzá, és kiderült, hogy ő még mindig Bross hallgat, tényleg így így megvette a a későbbi lemezeket is.

Plusz aztán a csávónak a szóló lemezéről is is kitalálta, hogy hogy neki az tetszik.

És szerintem még ott még éveken át nyomta ezt a fenntartotta, hogy hogy én ezt tökre bírom, hogy ez tehát ezért ezért kell egy ilyen elkötelezett, nem?

Tehát hogy más is mond neked ilyen, hogy így ennyire szereted, hogy így mindegy, hogy mit csinál, akkor tehát ez ez az önzetlen szeretet.

Nem, nem mindegy, hogy mit csinál.

Tehát, hogy ahogy az előbb is mondtam, tehát hogy szerintem vannak kifejezetten rossz filmjei a Kevin Smithnek, de egy kicsit olyan, mint egy ilyen képzeletbeli barátom, akivel sose találkoztam, de a film, tehát őre is jelző, hogy a filmjébe visszatérnek az ő barátai, és akkor jó mindig látni ezt a genget újra és újra, de tényleg senkivel nem szállnék vitába, aki mondjuk azt mondja, hogy Clerks 2 az nem egy remek mű, pláne a három.

Ö, és a a Tarantinó westernes vetítésem volt az, hogy valak egy lány oda ment Tarantinóhoz és ahogy ottod ült a a a rendesen a teremben és kezet fogott vele, és így látszott, hogy mondta, hogy sokat jelenten ennek a filmét, hogy hogy te, hogyha Kevin Smith ott ott üldögélne ott elveszetten, akkor odamennél hozzá egy készfogásra, megölel vagy megölelnéd?

Én nem vagyok ilyen, aki aki vágyik erre, hogy hogy így beszédbe legyen, vagy pláne fizikai kontaktusba kerüljön a idoljaival.

Szóval, hogy én azt hiszem, hogy így tök boldog leszek azzal az élménnyel, hogy ott ülök a teremben, és így hallgatom, hogy miket mond.

Holnap lesz a The Spectacle című kisfilmnek a vetítése, amiben dolgoztál, hogy ez így végig a a fesztiválon a a ott volt a az agyadban hátul, hogy hogy ez jön és így egyre tehát van egy ilyen egy ilyen izgulás, ami mint egy ilyen alapzaj egyre erősödik benned?

Azt nem mondanám, hogy végig ott volt, mert hát nagyon intenzív volt ez a fesztivál, mint mindegyik, és nagyon jó év is volt.

Szóval folyamatosan értek a az ingerek és a a a nagyon ilyen feldobott pillanatok a jó filmek miatt.

Most, hogy ez ez már tényleg holnap fog történni, most már így a a fejemben van, hogy jaj, milyen lesz beülni és itt megnézni 1000 emberrel, vagy nem tudom hány ember lesz még itt, mert tényleg a fesztivál végén járunk.

De nem szóval, hogy közben nem ezen gondolkodtam.

Most most már egy picit [Zene] gondolkodom.

Bejöttünk megint a Nespresso Beachbe, csak ilyen kedves Jean Michelle zsár zene kicsit elűzött minket, mert nem akarom ezt végigszóattam.

Itt viszont itt meg nagyon fúj a székel, úgyhogy legugolok.

Ja, a olyan WC van, ahol ahol csak egy egy ember tud bemenni, és ott vártam előtte, és akkor ki kijött egy lány a fiú WC-ből, és akkor így volt egy ilyen hang, ami kijött belőlem, hogy és ezér elnézést kérek attól a lánytól, mert hogy hogy ez azt sejthette, mintogyha így rosszalanám, de abszolút támogatom a a nők járjanak csak be a a férfi WC-be, mert a legnagyobb igazságtalanság, hogy nekik mindig sorba kell állni.

Meg az jutott még eszembe, hogy menjünk már oda, ahol még jobban védett.

Most már konkrétan gázpalackok és ilyen üdítős ládák között vagyunk, és egy kuka eldőlve mellettük, úgyhogy podcast terület.

Szóval, hogy utolsó vájuti nap a fesztiválon, és azt érzem, hogy hogy ha a az én testemnek a a különböző ilyen ilyen működéseit is lehetne ugyanúgy, mint hogy a telefonon ott van, hogy hány százalékon van, hogy szerintem így nagyon szarul állok bizonyos dolgokba már.

Tehát, hogy így tényleg ez a felfogóképesség meg ilyen érzelmi nem tudom micsoda.

Ö és és saj, hogy hogy nem tudok olyan ékhez szólóan beszélni erről a filmről, mint ahogy a fesztivál elején se tudtam volna.

De a lényeg az, hogy hogy ez ez a Sorry Baby ez nekem egy nagyon nagy élmény volt.

És az tehát az a fajta amikor így elkezdődik, és így látszik, hogy így így nem annyira erre van ráhangolódva a közönség, mert a Splitfieldhez hasonlóan ez is egy ilyen nagyon pengén megírt komédia, aminek t minden második mondata egy egy poén valahol, vagy annak is értelmezhető.

Ö, és akkor itt azért nem enny annyira erre vannak ráállva a a az emberek.

És én éreztem az elején olyat, hogy hogy azért úgy kellett úgy hangolódni mindenkinek, de úgy a közepére meg az az érzés, amikor így így így valós időbe így beleszeretnek egy egy filmbe az emberek, meg beleszeretnek egy alkotóba, mert itt ez a ez az Éva Viktor ő a író író rendező és a a a főszereplő és egy ilyen nagyon ilyen hipnotikus karakter.

Így próbáltam eltenni, hogy Robi említette ott közben, hogy ez kemény Lilire.

Nekem a Pibe Waller Bridge jutott még eszembe, meg van benne egy kis Miranda Julá is.

És pont a 20 évvel ezelőtt, amikor először voltam itt, akkor volt a a a Me You and Everyone We know a Miranda Julynak az első filme, és ott is egy ilyen megszületés volt itt itt Kánban.

Ö és és hogy tényleg ez a ez a ez ahogy így így beleszeretni ö valakibe ö mind mind ilyen ö film, tehát ilyen jelenségként, ilyen színészként meg mind ilyen alkotóként és és így hát most így azt érzem, hogy hogy remélem, hogy hogy ez olyan sokáig kitart majd ez a ez a szeretetem Éva Viktor iránt, mint Dudics Andrásnak a Bross iránt és Bujdosóborinak Kevin Smith iránt.

Amikor elkezdődött, én nem éreztem egyébként azt, hogy ez ne illene ide.

Főleg azért is, mert régebben nagyon sokszor elhoztak ilyen Sundance filmeket, és akkor így tökre vártuk is őket.

És aztán ez nem tudom, az utóbbi években kicsit mintha abban maradt volna.

Szerintem elkezdték elkezdték inkább így azt arra rámenni, hogy majd ők majd ők felfedezik ezeket a az alkotókat.

De de nyilván ez a Sundance, ez meg egy olyan szintű ilyen műhely, ahonnan ahonnan szerintem nagyon sok hasonló tehetségű ember kikerül, de de nagyon kevés az, akinek akinek ennyire magabiztos szerintem a a rendezői bemutatkozása.

Viszont nyilván így az első fél órában rögtön azt gondoltam, hogy ez ilyen kicsit ilyen tipikus szandenses, meg ilyen tipikus amerikai független filmes helyzet.

Meg az első jelenetben például a Éva Viktor, illetve a a barátnőt alakító.

Én szerintem ez a neomi neomeki volt, de így hívják, aki Witne Houston játszott az Ivon Dan című béna értzi filmben, de egyébként ő maga tök jó színészőt.

Ö szóval ők ott ilyen lakótársként meg nagyon jó barátnőként ott hemperegtek egy kanapén és ilyen vicces dolgokat beszéltek arról, hogy a mit tudom én milyen érzés a milyen fura fura érzés az, hogy hogyha egy férfi így megdug meg és akkor így ott pont azt éreztem, hogy hogy hát ez így cuki meg vicces, de hogy azért elég sok láttam már nyilván így így ilyen mited már fibi wer blitz is meg de de akár akár még eszünkbe juthat így izé Lena Danem is egy kicsit meg a ez a Mikel akinek volt ez a Fú basszus én is már annyira le vagyok I may destroy you Igen.

Szóval mondjuk ezek tévés sorozatok, de ebbe is volt egy kicsit olyan érz meg ez a Dezir Cavannak hiszem tök jó volt neki az Appropriate Behavior című filmét tudná ámítani, ami ami mind ilyen nagyon személyes, tehát hogy látszik ilyen egy, hogy ilyen saját élményekből táplálkozik, meg egy kicsit ilyen polgárpukkasztó is, plusz a a humort meg a meg a drámát ilyen nagyon szépen ötvöző fiatalnőknek a a bemutatkozásai.

Tehát, hogy ez beillik ebbe a ebbe a sorba, de de egy tök egyedi hang volt, tehát hogy hogy hiába voltak olyan ismerős szituációk, utána ahogy mondtad, a felénél már már ezt a csajt vagy ezt az egyéniséget szerettem, és akkor már nem arra gondoltam, hogy láttam-e már ilyet vagy sem.

A film egyébként tényleg egy ilyen komédiának álcázza magát, de de a középpontjában egy trauma van, és az a trauma pedig egy olyan téma, nem tudom, hogy hogy mennyire lőjük le, de egy kicsit ilyen divatos mostanában erről filmet készíteni a Me korában, de de én semmi elcsépeltet nem éreztem benne pontosan azért, mert annyira személyes volt, tehát hogy hogy Én…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Cannes #9 - A mestermű is befutott a végére (feat. Bujdosó Bori)”

Miről szól ez az epizód: „Cannes #9 - A mestermű is befutott a végére (feat. Bujdosó Bori)”?

A Filmklub podcast záróepizódjában a vendégek a Cannes-i filmfesztivál utolsó napjáról és kedvenc filmjeikről beszélgetnek. Megvitatják az idei fesztivál összes kedvencét és csalódását, kiemelve az olyan filmeket, mint a 'Sorry, Baby', 'Yes' és 'Love on Trial'. Bujdosó Bori és a… Az epizód a Filmklub podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 05. 23..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Cannes #9 - A mestermű is befutott a végére (feat. Bujdosó Bori)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Bujdosó Bori, Onozó Róbert.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Cannes #9 - A mestermű is befutott a végére (feat. Bujdosó Bori)”?

Fő témái: cannes-i filmfesztivál, filmkritika, filmek.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Cannes #9 - A mestermű is befutott a végére (feat. Bujdosó Bori)”?

Megjelenés: 2025. 05. 23.. Hossz: 1 óra 21 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/filmklub-podcast/cannes-9-a-mestermu-is-befutott-a-vegere-feat-bujdoso-bori

Több epizód a Filmklub podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból