Filmklub podcast

Cannes bónusz - "A pesszimizmusom mögött van egy optimizmus" - Nemes Jeles László (Moulin)

· PT34M33S

Összefoglaló

A Filmklub podcast vendége Nemes Jeles László rendező, akivel cannes-i bónusz epizódban beszélgetnek a készülő Moulin című filmjéről. Az adásban a rendező elárulja, milyen érzés volt visszatérni Cannes-ba, miután korábbi filmjeit nem válogatták be a fesztivál versenyprogramjába.…

Röviden

Műsor
Filmklub podcast
Megjelenés
2026. 05. 20.
Hossz
35 perc
Szereplők, említett nevek
Nemes Jeles László
Témák
cannes, filmrendezés, moulin, filmklub
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Megyek a Mariot Hotel felé, mert 10 órakor ott fogok interjúzni Nemes Lászlóval a hotel tetején, az úgynevezett Albán teraszon, amiről Chat GPT-től megtudtam reggel, hogy egy ilyen exkluzív interjús terület, amit a Kenny film fesztiválra alakítanak ki.

Hát volt jegyem a Nicolas Winding Reff filmre, ami most volt reggel :30-től, és először arra gondolom, hogy megnézek belőle egy órát, és akkor úgy jövök át az interjúra, de aztán gondtam, hogy hogy [horkantás] az nem lesz jó, hogy olyan olyan hangulatban meg ak meg ilyenkor szeretek azért egy kicsit így a jelkiekben rákészülni, hogy most mi fog történni és inkább átadtam a jegyemet Robinak és most, ahogy itt jöttem az előbb, összefutottam Robival, és mondta, hogy a film maga a pokol és hogy ez jól jól működött volna ez, hogy egy órá tovább úgyse bírtam volna és akkor akkor mehettem volna de hogyha ennyire rossz a film akkor meg pláne örülök hogy nem ültem be rá hát nem esélyes László interjumi történetét gyorsan összefoglalom azért nem szeretnék késni már látom is különben a ezt a helyet ahol leszek ott vannak ilyen reflektorok meg ilyen derítők a tetőn Szóval, hogy először 2007-ben interjúztam vele a Velencei Filmfesztiválon, ahol a türelem című kisfilmjével volt ott.

És elég sok időt ott együtt töltöttünk.

A felesége is ott volt végig a az akkori felesége a az interjún.

Ö és a amire nagyon emlékszem, hogy hogy kitalálta, hogy hogy akar felmondani ilyen kis audio fálokat, és fel is mondta, ahol ilyen ilyen trailerhangon beszél a a filmről, az ő filmjéről, hogy hogyan egy egy ilyen hollywoodi trailerbean foglalnák össze ezt a történetet.

Ezek még mindig megvannak a a Gmailemben.

És és akkor így izé, hogy there was a girl in a world meg ily ez ez a ez ez a izé stílus ez igen, ez az in a world ez fontos, hogy mindig így kezdődött.

És akkor ő ezzel nagyon ragaszkodott, hogy ezt mindenképpen rakjam bele.

De aztán a a az utolsó levele az az volt, hogy hogy tudom mit gondolkoztam rajta, [nevetés] ráí, hogy ez nem én vagyok.

Ö és és inkább hagyjuk az egészet.

És és hát ig igen ott ott lehet ott született meg a komoly Nemes László.

Ő ott volt esély arra, hogy a a vicces Nemes László lesz a a nyilvánosságban, de ő a komoly utat választotta.

Amúgy különben ő nagyon vicces fickó, tehát ugye tökre ez a ez egy ilyen öörködés meg hülyesködés, azt nem áll távol egyáltalán a a személyiségétől.

Sőt, és és hogyha ha meghallgatjátok a a legelső podcastot, amit amit csináltam vele, abból teljesen átjön ez.

Tehát, hogy a annyira felszabadult interjút se előtte nem adott, és egészen biztos, hogy soha többet nem is fog adni.

Úgyhogy azt mindenképpen ajánlom, de az még később van, mert mert a a Velence után a következő az az volt, amikor amikor itkámban interjúztam vele a Saul fia évében, tehát 2015-ben a akkor a úgy emzem, hogy a Karton Hotelben volt és annak az volt a az érdekessége, hogy hogy mivel ilyen káni pörgés volt, így nem gondoltam, hogy azt így le kéne okéztatni azt az interjút. pedig hát ez a ez a leokésztatás, tudod, amikor elküldöd a az alanynak a szöveget, és akkor kicsit így kijavítgatja, meg lehet, hogy ha ilyen nagyot mondott, vagy éleset mondott, akkor azt ott finomítja tompítja de valahogy azt gondoltam, hogy hogy nem ez nem nem kell.

És akkor kiraktam úgy, ahogy volt.

Tehát a ig igen nem javítottam rajta szinte semmit, nem kellett nagyon szerkeszteni, mert nagyon ilyen nyomdakészen beszél a László.

Ö és és és utána nem is jött különben visszajelzés ezzel kapcsolatban, hogy hé de hát a mondjuk a későbbiek fényében azért az ez elég ilyen merész húzás volt a részemről, mert azért később egy egy ilyen nemeseres interjúnak a a leokésztatása az mindig egy ilyen óriási tortúra volt és és voltak tényleg ilyen k érdemes elolvasni a a a napszálta idejéről a filmtekercs interjú, mert ott van az, amikor látszik, hogy hogy a a a kérdéseknek semmi köze a válaszhoz, tehát hogy tök jó kérdésekre vannak a a sablon válaszok, ami gondolom utólag lettek beírva.

Szóval, hogy itt volt, itt volt kámba ez a ez az interjú, és akkor utána pedig kezdődt a a közös podcast sorozatunk, amit Jankával csináltunk, és akkor ott többször behívtuk a a Lászlót.

Először Kán után egy pár héttel a az mondom, az az a legszuperebb, az az nagyon vicces.

Ö, utána pedig a a az Oszcar kampány közepén, azt amúgy decemberben, és aztán pedig már nem hiszem, hogy kettő volt még ott, de hogy a az biztos, hogy volt egy Oszká utáni, de lehet, hogy hogy a a még a még a a ott a jelölés után is csináltunk egyet, különben emlékszem.

De a de az Oszkár utáni a az is szuper.

A abból az maradt meg, hogy így mondja mondta a végén, amikor vagy nem utána mondta egy egy pár nappal, hogy hogy anyukája milyen hálás azért az interjú azért az interjúér, mert hogy hogy sokkal részletesebben elmesélte, vagy így kihúztam belőle, hogy elmesél a a az Oszká Dikoszó, mint ahogy nekimesélte.

Anyukája benne van ebbe a mostani filmben, a Mulenbe, amiről fogunk beszélgetni, és fogok kérdezni a a az anyukája szerepéről is.

Szóval volt ez a ez a ez a három, és utána pedig a következő az volt, hogy a a Napszálának a a főszereplőjét, Jakab Julit, azt ebben a podcastban jelentette be.

Utána elkövettem egy egy hibát, hogy hogy egy ilyen nagyon ilyen kattintékony címmel raktam ki azt a az még akkor az Origofilm klubumnál dolgoztam és akkor a azt a egy ilyen valami Natalie nem emlékszem pontosan mi volt, de valami Natalie Portman benne volt.

Ott eléggé megharagudott rám a a László.

Ott azt nagyon gyorsan ott leszedették ott a a László sajtósal szombat éjszaka írt az Origo összes email címére, hogy ezt változtassátok meg. és meg is változtatták.

Úgyhogy aztán ott kis mosolyszünet volt, de aztán a a napszát amikor kijött, akkor egyrészt a kimentem Velencébe, azt ott néztem meg, és akkor ott is interjúztam vele, meg aztán otthon Pesten két interjút is csináltam vele, akkor az A38-on voltak az interjúk, vele meg a a Julival együtt a HVG-re meg a Recorderre, és akkor utána meg legközelebb meg már covid alatt volt 2020 nyarán, amikor csak úgy mondtam, hogy így csináljunk egy egy adást.

És akkor ő még nagyon félt a a covidtól, ezért ezt kint kellett megcsinálni a szabadban.

És és akkor még nem akkor még nem volt ez a fejemben, hogy hogy ezekbe a felvevőkbe, amiben most is beszélek, mert a azt is ezzel csináltam, hogy ebbe egy közelről kell beszélni.

És és akkor az volt, hogy elmentünk a a Szent István parkba és ott leültünk egy egy padra, és így nem fogtam, hogy iszonyatosan zajos az egész hely, tehát egy ilyen állandóan jöttek ilyen babakocsis anyukák, hogy gyerekek felsírtak, össze-evissza flexeltek, minden jutott a a a környéken, ö meg egyéb zaj rengeteg rengeteg zaj van.

Nem gondolná az ember, hogy mennyi zaj van ott a a város közepén.

Ö és és hát az az a felvétel nagyon zajos, tehát így ki lehet venni, meg szerintem tök jó beszélgetés volt, és így lehet érteni, csak hát egy ilyen óriási ilyen zúgáson keresztül. [horkantás] Ja.

És aztán pedig a a az az árvánál meg a meg az volt, hogy kaptam öt percet Miskolcon a Színpeszten, miután láttam a filmet, aztán volt ígérve egy ilyen hosszabb majd később.

De hát aztán az volt, hogy akkor már elkezdte gyakorlatilag forgatni ezt a ezt a mulent, vagy már mindenképpen ott ilyen ilyen nagyon durva végső előkészítés alatt volt, mert ott szerintem szeptemberben már is máris kezdett a a kezdődt a forgatás.

És akkor végül is egy 20 percet kaptam a izébe a horvi moziban a az igazgatói irodába ott üldögéltünk, és az kin is van így podcastként.

És akkor most pedig Mullenről fogunk beszélgetni.

Lászlóval van 20 kérdésem, 20 percet kaptam.

Tehát majd mondom neki, hogy az lenne az ideás, hogyha én 10 másodperc alatt felolvasom a kérdésemet, ő pedig 50 másodpercen válaszol.

Kíváncsi vagyok, hogy ezt meg fogjuk tudni oldani.

Van egy-két kifejezetten idióta kérdésem.

Arra is kíváncsi vagyok, hogy ezeket majd felmerem-e tenni.

Szerintem hallani fogjátok, hogy [nevetés] hogy melyikek azok, amit mondok, hogy hogy az egyikben szerepel a szó.

Ja, úgyhogy most akkor elindulok befele itt a a Mariotba, és akkor kívánjatok sok szerencsét. [zene] Most már itt vagyok fönt.

Nyilván ilyen elképesztő kilátás van a a tengerre és a kábé ilyen 30 jachtra, amik itt állnak.

És itt ilyen ilyen több ilyen helyszín van itt a a tetőteraszon.

Andy Garciaát interjúzzák éppen itt a a mellettem levőben.

Plusz kicsit így elkalandoztam amarra, és ott pedig Rami Maleket arra készültek éppen.

Őt még én nem láttam, [horkantás] hogy László még nem érkezett meg.

Már megvan a hely, ahol ahol fogunk ülni.

Remélem, hogy [zihálás] nem lesz hangos, mert itt azért elég nagy itt szervezkednek, meg így szerelgetnek dolgokat, meg itt mások is interjúznak.

Úgyhogy >> hamarosan kezdődik. >> Igen, még az volt vicces, hogy próbáltam kimondani, vagy hát így ki is mondtam a a filmnek a címét, hogy Mullen, és még mindig visszakérdeztek, hogy mi [nevetés] és akeket mondom, mer franciák egyszerűen hogyha nem tökéletesen mondod franciául a a szavakat, akkor akkor úgy úgy csinál, mintogyha teljesen ellenél téved, és ezt a rohadt [nevetés] mul nem tudtam úgy kimondani, hogy hogy értsék.

De aztán odajött egy másik ember és mondta, hogy á Mulle Mulle.

Úgyhogy megértettem magam végül. [zene] >> Szia Leszló! >> Szervusz! >> Mihez hasonlítanád azt az érzést, amit vasárnap éreztél a dízbemutatón, amikor a vetítés végén felcsattant a taps? >> Nagyon megható. pillanatok voltak, mert amikor elhozza az ember a filmt egy ilyen helyre, akkor valahogy az egész úgy van kitalálva, mintha egy valamiféle vallásos rituálé lenne az egész.

És mégis a legfontosabb az az, amikor először megosztjuk ezt az élményt, ezt a filmet az első nézőinkkel.

És az külön megható, hogy egy olyan emberről csináltam filmet, aki szerintem tényleg megérdemli, hogy emlékezünk rá, és és emiatt egy külön réteget kapott ez az egész.

Amikor interjúztunk itt 11 évvel ezelőtt a a Saófia kapcsán, akkor azt mondtad, hogy ha ha Spielberg szarnak tartaná, az fájna.

Most ki az, aki aki fájna, hogyha ha szorlak tartaná? >> Most már egyáltalán nem gondolok ilyen dolgokra.

Akkor igen, de mondjuk a persze az a Saullal az volt, hogy ez egy a Holocaust filmeknek a tradíciójába épült bele, került bele és azért más máshova is pozicionálta magát, más típusú látásmódot képviselt. [horkantás] Itt ebben a ebben a filmben igazából nincs nincs ilyen érzésem egyáltalán, mert hogy mondjam, az ellenállási filmeknek a tradíciója az szerintem nem annyira nem annyira érzékeny téma, mint a Holoca filmeknek a kérdése.

A a Saufia után kétszer is kikosarazott a a fesztivál, hogy se a napszát, se az árvát nem vágatta be.

Ö az, hogy most itt vagy, ez ez kicsit olyan, mint amikor megcsal a a csajod, ugye, és akkor szenvedsz miatta.

Aztán jó, összejöttök megint, de igazából már utálod, és nem bízol benne.

Nehéz most ezt így ezt a hasonlatot feldolgoznom. [horkantás] Ö azt érzem, hogy hogy mindennek van egy oka.

És ö az, hogy ide visszatértem, ahogy fogadtak engem a fesztivál igazgató és a az itteni emberek, az valahogy kárpotolt a a múltért valamilyen szinten és és végül is nem rossz kétszer kárma, kétszer Velencébe lenni négy filmmel.

És most, hogy újra találkoztatok Ciri Fremóval, mondott valamit erről az előző két kikoscsarazásról, vagy az nem téma? >> Azt majd három óra múlva megtudom, mert akkor ebédelünk vele.

Még még nem még még csak arról beszéltünk, hogy milyen hát ő nagyon szereti ezt a filmet és fontosnak találja és és még ki is jöttünk a fetítés után a vörös szőnyeg felé, amiről azt szerintem annyira nem szoktak. hogy hogy még egyszer fotózgassanak minket.

És valahogy az történt, hogy hát az a a az a helyzet, hogy ez mégis csak egy francia film és és egy francia téma, és valahogy azt érzem, hogy büszkék rá. >> Emlékszel még arra, hogy te mikor hallottál először Jean Mullenről? tizenvalahány éves lehettem, de én Franciaországban nőttem fel, és akkor azért Zsamula egy nagy, hogy mondjam, sok emlé közös emlék, vagyis nemzeti emlék fűződik a nevéhez, vagy [horkantás] emlékezés emlékezet, és valahogy benne volt a benne benne volt a tankönyvekbe, de mindig valahogy csak egy név maradt.

És és itt itt itt azért más a helyzet.

Ez ez nekünk nekem fontos volt, hogy a név mögött legyen valak valak valakinek a a története.

És mivel a történet nagyon extrém és nagyon [horkantás] heroikus, ezért ezért fontos, hogy megcsináltuk ezt a filmet. >> Szerintem minden ember, aki megnézi ezt a filmet, az a fel fogja tenni magának a kérdést, hogy hogy én ellen tudtam-e volna állni a a kínvallatásnak.

Persze, hát ez ezért is csináltam, hogy minden emberben megvan a a lehetőség a legrosszabbra és a legjobbra.

És ez a ez a film ennek a ennek a kérdését kérdéskörét feszegeti, hogy hogy a néző, mint individuum hogyan áll ehhez az egészhez, és hogy és hogy azt érzi el, hogy hogy melyik irányba, vagy a melyik irányba indulna el valami valán valami érzést ad ezzel kapcsolatban, és ezért talán személyes is lesz. ez a film. >> És neked mi volt a válaszodra?

Szerintem egy film azért nem tudja igazából replikálni a valóságot, tehát érzéseket tud adni, de a talán inkább azt az nekem az az érzésem, hogy hogy tényleg csak a igazából elképzelhetjük, hogy milyenek lennénk egy ilyen extrém helyzetben, de igazából csak a a realitás szüli meg a az adott embernek a az esszenciáját, és hogy hogy igazából milyen melyik irányba menne. >> Feltűnik a filmben Pajor Tamás.

Ő olyan, akinek a a a művészete vagy akár a személyisége jelent valamit számodra?

Hát egy fantasztikus figura, szerintem egy nagyon jó költő, amit így félig felmondva, félig énekelve ad elő, és nagy szenvedély van mögötte a az élet iránt és a és a világ iránt. is valaki, aki akinek a világlátása szerintem nagyon érdekes és és rétegzett, és nem nem felszínes egyáltalán hozza magával az egész a totalitáriánus rendszernek a emlékeit, a rendszerváltás emlékeit,…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Cannes bónusz - "A pesszimizmusom mögött van egy optimizmus" - Nemes Jeles László (Moulin)”

Miről szól ez az epizód: „Cannes bónusz - "A pesszimizmusom mögött van egy optimizmus" - Nemes Jeles László (Moulin)”?

A Filmklub podcast vendége Nemes Jeles László rendező, akivel cannes-i bónusz epizódban beszélgetnek a készülő Moulin című filmjéről. Az adásban a rendező elárulja, milyen érzés volt visszatérni Cannes-ba, miután korábbi filmjeit nem válogatták be a fesztivál versenyprogramjába.… Az epizód a Filmklub podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 20..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Cannes bónusz - "A pesszimizmusom mögött van egy optimizmus" - Nemes Jeles László (Moulin)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Nemes Jeles László.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Cannes bónusz - "A pesszimizmusom mögött van egy optimizmus" - Nemes Jeles László (Moulin)”?

Fő témái: cannes, filmrendezés, moulin, filmklub.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Cannes bónusz - "A pesszimizmusom mögött van egy optimizmus" - Nemes Jeles László (Moulin)”?

Megjelenés: 2026. 05. 20.. Hossz: 35 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/filmklub-podcast/cannes-bonusz-a-pesszimizmusom-mogott-van-egy-optimizmus-nemes-jeles-laszlo-moul-f484b786

Több epizód a Filmklub podcast-ből