Filmklub podcast

Cannes bónusz - "Nagyon megy a clubbing medúzatéren" - Sümeghy Claudia

· PT1H17M16S

Összefoglaló

Sümeghy Claudia producerrel Budapesten és a cannes-i tengerparton készített interjút a műsorvezető. A beszélgetés apropója, hogy Claudiát beválogatták a Producers on the Move programba. Szó esett Claudia produceri és forgalmazói munkásságáról, melynek során olyan filmeket…

Röviden

Műsor
Filmklub podcast
Megjelenés
2025. 05. 24.
Hossz
1 óra 17 perc
Szereplők, említett nevek
Sümeghy Claudia, Magyar Péter, Orbán Viktor
Témák
cannes, filmipar, produceri munka
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] Kán előtti szombat, délelőtt 10 óra.

Itt vagyok a Grund nevű helyen, Sümegi Klaudiával, aki beadta kislányát lézercra, ugye, és akkor ide szerveztél egy munkatalálkozót, nevezzük ezt annak.

Mennyire szoktad ezt tartani, hogy hogy a hétvége a pihenésé?

Az elmúlt két évben már eléggé következetesen tartom, hogy a hétvége a pihenésé, de praktikus embernek tartom magam, úgyhogy úgy gondoltam, hogy míg itt a lézerc alatt várakozom, na szuper lenne, hogyha valakinek interjút adhatnék.

És annyira örültem, hogy végül te, akit 17-nek hívtam föl, beadtad a derekadat.

Klaudiát már ismerhetik hallgatóink. legutóbb a a mesterjátszmáról szóló adásban beszélt, és előtte pedig a a három évvel ezelőtti Színefestes adásban, amit ma reggel vettem észre, hogy eltűnt.

Ö hát ő producer és van egy forgalmazó cége.

Ő ő volt a producere a Véletlenül írtam egy könyvet című filmnek és a magasságok és mélységeknek és a Juno Eleven nevű cégével pedig fogalmazta többek között a kék pelikánt.

És most azért vagy ebbe az adásba, mert jössz kámba, amire hamarosan rátérünk.

De még az előbb elkezdtünk beszélni arról, hogy a hogy a te cégednek a ennek a Juno Elevennek van egy ilyen intro kis filmje, ami a a filmjeitek előtt megy, és az mindig ilyen derültséget szokott okozni a a vetítéseken.

Én úgy érzem, mert hogy valahogy annyira ilyen más hangulatú, mint ezek a a kisfilmek szoktak lenni.

Tehát egy ilyen nagyon ilyen ilyen álhitattal teli, tehát mintogyha egy ilyen valamilyen vallás tömörülésnek lenne a a az ilyen bevezető kis filmje.

Igen, egyébként ebben van valami.

Vallás szót nem biztos, hogy használtam volna, de van benne egy ilyen spirituális töltet talán.

Egyrészt ugye nagyon világos azoknak a hallgatóknak mondom, akik nem látták még.

Meg ugye a Platonkaratevnek egy rövid kis hát én mantrának hívom, egy ilyen mantrája szólal meg alatta, amit egyébként nem ehhez írtak, hanem megírtak, átküldtek és újra fölvettük úgy, hogy a a kislányunk is fölénekelte, úgyhogy az ő szólama is bele van keverve ebbe, úgyhogy van egy ilyen személyes vonulata, de ugye az a szövege, hogy mélyebb állom az ébrenlét, kinyitja két szemét, kinyitja két szemét.

És amikor ezt megkaptuk a Balla Gergőtől, aki ugye a platon karateénnek a frontembere, mint kis dallamot, akkor beleszerettünk, merthogy nekünk a filmezés nagyjából erről szól.

Dolgoztunk vele közösen, ugye a férjem Topolenski Tamás, akivel a a Juno Elevent is közösen visszük, ő rendezte a Platon karetejnek a nem felelhet című klipét, amiben a Mácsai Pál játszik.

Tegan, hogyan kattantál rá a filmekre?

Nagyon béna válaszom van rá, de szerintem itthon Magyarországon nagy népszerűségnek fog örvendeni.

A férjem javasolta, hogy hogy szerinte nekem jól állna, hogyha producerként dolgoznék.

Ugye én közgazdász vagyok, nemzetközi kapcsolatok szakos, és akkor már 10 éve ilyen pénzügyi szélszerületen dolgoztam főállásban, és mellette pedig az a szüleim család, tehát a családi vállalkozásban, ami divattal foglalkozik, ott egy divatiskolát indítottunk, illetve hát egy ilyen rebranding folyamatba közreműködtem, és alapvetően kreatív ipari marketinges hátterem volt még emellé a közgazdázi diploma mellé.

Ö ú Úgyhogy úgy ítélte meg a Tamás, hogy hogy nekem valahogy ez való lenne ez a komplex szakma.

Egyrészt nyilván ő ő rendezőként nagyon bízott is abban, hogy ezt én azzal a fajta egyenességgel tudnám vinni, ami ami addig neki ritkán volt fellelhető az iparágon belül produceri oldalról.

Másrészt pedig nyilván a sales múlt miatt úgy érezte, hogy viszonylag kevés olyan szituáció van, ahol hogyha valamit elképzelünk, azt nem tudjuk végigvinni, merthogy én azért végül is tanultam is a a tárgyalástechnikát, az értékesítés technikákat.

Tehát sok olyan dolog volt a skill készletemben tanultan, ami a Tamás szerint alkalmassá tett engem erre, de hát nyilvánvalóan túl sok fogalmam nem volt, úgyhogy googlöztem egyet, mégis mit csinál producer, és akkor igazából elég hamar kiderült számomra, hogy valójában ez ugyanaz a fajta projekt menedzsment, amit amit korábban is végeztem, és kreatív ipar és filmek, de nem én vagyok az az ember akivel órákat lehet beszélgetni a a filmtörténelemről.

És azért valamit így utánanéztél, tehát hogy így megnéztél mondjuk öt filmet.

Addig már láttam öt filmet, sőt abból a Spice World volt a kedvencem.

Persze néztem filmeket, illetve filmes közegben nőttem föl.

Tehát a a szüleim jó barátságot ápoltak alapvetően producerekkel, filmesekkel és mondj egy pár nevet.

Igazából ott a gyerekekkel nagyon jó barátságban vagyunk a mai napig, illetve Fülöp Kata, aki az interkomnak ugye a vezetője, tehát hogy akkoriban, amikor én ilyen 11 éves voltam, ez egy nagyon szoros baráti társaság volt.

Egyébként most is nagyon jóban vagyunk, csak akkor tényleg sok időt is töltöttek együtt a a szüleim velük.

Tehát mondjuk voltam intercomos filmek premierjein, vagy kaptunk ilyen kis promó ajándékokat akkoriban, amit nyilván imádtam, hogy megjött a Tarzan és akkor kaptam egy Tarzan lemezt és Ákos énekelte a fioliszt.

Szóval, hogy hogy vannak ilyen jó emlékeim, illetve hát Andy Vajnával is volt szerencsém azért több időt tölteni.

Úgyhogy az ő, hogy mondjam, látásm módja meg meg igazából az, ahogy ahogy helyzeteket kezelt, az az eléggé nekem nagyon inspiráló volt.

Ő is oroszlán, én is oroszlán vagyok, ezt nagyon fontos kiemelni, de hogy tényleg volt egy olyan benne, ami nekem ilyen nagyon inspiráló volt és nagyon szimpatikus volt, és és hát ugye gyereklányként tulajdonképpen ezt ilyen védett közegből tudtam megfigyelni, tehát nem kvázi mint egy ipari kém vagy egy konkuráns, akitől tartani kéne, hanem egy teljesen ártatlan gyerek.

De de hogy nagyon sok minden ragadt szerintem rám.

A szüleim Breckel Janival közösen feleltek a a ruháért a Miniszterfélrelép című filmben.

Ez volt az első és utolsó egyébként, amikor ők kosztümöt vittek és és ott nagyon sokat voltam kint például a a Róna utcában a forgatáson, úgyhogy az volt az első ilyen komoly filmes élményem.

Akkor ez nektek különösen fájt így családilag, hogy hogy lenyomták nézettségbe a miniszterfélelépet nemrég.

Ez elég kockázatosnak tűnik nekem, hogy hogy így a a férjed javasolt neked munkát, ráadásul olyat, amit ő ő végez, és hogyha ez így így rosszul sült volna el, akkor így így benne van az esély, hogy hogy akkor így lett volna benned egy ilyen folyamatos rosszallás az ő munkájával kapcsolatban.

Elképzelhető, de alkatilag eléggé való nekem ez a környezetemben élő kreatív szeretteim támogatása valamilyen formában.

És mert ugye édesanyámmal is, aki divattervező ugyanez ugyanez a folyamat, és a mai napig egyébként kapcsolódunk ilyen formában is.

Én tényleg gyerekként is ugye egyke gyerek vagyok.

Állandóan magamban beszéltem otthon, és állandóan számlatömböket írogattam és pakolgattam és játékpénzeket kellett venni, és állandóan valami nagy kavarásban voltam, de annak mindig köze volt a valamilyen formában így a hát most olyan nagyon elvontan akarok fogalmazni, akkor akkor az, hogy a nullából valamit alkossunk, és hogy az az mérhető legyen.

Tehát ilyen objektív kritériumok vagy mérőszámok mentén. az eredmény az felmutatható legyen.

És ez nekem az általános iskolában is fontos volt, ahol egyébként hét évesen nyitottunk egy trafikot, és elkezdtünk mindent árusítani, amit nem szégyeltünk.

Visszatérve arra, hogy a párkapcsolatra ez milyen hatással tud lenni, tehát hogy csak negatív visszajelzéseket kapunk mindenhonnan, ahol megtudják, hogy mi mint házaspár együtt dolgozunk.

Amikor például az EAV produceri képzésen részt vettem, ott az az oktatási igazgató el is mondta, hogy ők is ebben a felállásban dolgoztak, és hát jól el is váltak.

Úgyhogy egyébként nagyon sokat erről nem is szoktam beszélgetni, mert valójában én most már ezt más perspektívában helyeztem.

Tehát számomra tehát nem az van, hogy én a férjemmel dolgozom együtt, hanem amikor egy másik rendezővel dolgozom együtt, akkor kicsit amúgy azzal a rendezővel házasodom össze.

Szóval maga a filmkészítés, ahogy én ezt elképzelem producerként, az számomra egy olyan erős szövetség, egy évekig tartó komoly állandó napi szintű kapcsolat és kollaboráció és együttműködés, ahol egyébként ugyanazokat a a kihívásokat kell valamilyen formában ö megugrani, amit egy párkapcsolatban.

Tehát szerintem egyébként ez a nagyon nehéz már ezt.

Én nem is szeretek erről a work life balancről beszélni.

Szerintem ez az ember él, és az ember az élete minden pillanatában szeretne jól lenni.

És igazából ez a jól levés, ez ugyanúgy ott van a párkapcsolatban is, és nagyon szépen tudja a párkapcsolatot például ö tüzelni, életben tartani azt, hogy közös az érdeklődés és közös az ügy, és nem az egyik elmeséli a saját dolgát, meg a másik elmesél, és ugyanúgy egyébként egy munkakapcsolatot is nagyon szépen tud harmonizálni az, hogyha egyébként jó barátok vagytok.

Csak azért mondom mindig olyan, mint egy házasság, mert a film a gyereked, és hogy nagyon hasonló sokszor, ahogy a filmmel kapcsolatban közeledtek, vagy konfrontálódottok ahhoz, mint amikor van egy gyereketek, és megpróbáljátok közösen nevelni.

Arra emlékszel, hogy mikor értesültél először a Káni filmfesztivál létezéséről?

Természetesen hát én kámban a szüleimmel voltam először gyerekként, turistaként és májusban.

Édesapám szülinapja május 21, úgyhogy egyébként pont a szülinapja idején voltunk Kánban, és hát ott annyit láttam belőle, hogy nyüzsi, de egyébként mi 2015-ben voltunk először Kint Tamással úgy, hogy hogy volt akkreditációnk és volt egy kisfilmünk a levélistáhez, ami akkor ugye a a Market szelekcióba akkreditáltatta magát, és akkor gyakorlatilag így odakeveredtünk.

Egyrészről 2000-es évek valahány nem tudok visszaszámolni, mert már annyira régen volt, de mondjuk 20 éve, másrészt 2015, amikor már ott voltunk.

Ez durvom, én először 20 éve voltam és hát a a 2010, lehet, hogy akkor te ott voltál egy kisgyerekként és a a 2015 az meg egy ilyen nagyon emblematikus év a a magyar filmnak, mer akkor volt ott a Saul fia.

Utolsó pillanatban szereztünk jegyet, és belógtunk a partira, mert nem voltunk nyilván meghívva, de odamentünk és besétáltunk és szuper élmény volt.

Tehát emlékszem arra a tengerparti csoportképre, amikor készül és hát nagyon felelő volt egyébként önmagában. film is elképesztő volt.

Tehát azért a palotában ilyen közönségben ilyen hangtechnikával nézni a Sault először szerintem egy ilyen életre szóló élmény volt.

Érdekes, hogy megemlítetted ezt a csoportképet, hogy hogy ugye el tudom képzelni, hogy hogy ott ez neked lehetett egy ilyen jól eső dolog, ami ami ilyen célként tudott onnantól lebegni a a szemed előtt, hogy hogy létrehozni valamit, amit aztán ilyen körülmények között meg lehet ünnepelni.

Igen, ez nagyon tehát kétségtelen, hogy hogy akkor az úgy beégett, hogy na hát igen, ezt megélni, hogy ott van a premiered.

És tök érdekes, mert sokat gondolkodtam pont így az elmúlt hónapokban, hogy motivál-e még ez.

Rengeteg nagy favoritunk kámban debütál.

Tehát én azt gondolom, hogy ott ott még mindig mindig olyan filmeket láthatunk, amik nem csak feltétlenül a nagyon speciális koprodukciós jellegük miatt keverednek oda.

Itt például Berlinnel kapcsolatban van már egy ilyen furcsa érzésem, hogy hogy ami a a berlini művészeti koncepció stratégiai szinten, az tőlem mint producer, de akár mondjuk a kreatív produceri lényemtől egyre távolabb van. és hogy mi alapján mondom ezt, vagy mi alapján mérem ezt, hogy hogy milyen érzésekkel jövök ki egy filmről, és hogy a közösségnek mit mit tudok adni, vagy milyen lelki állapotba tud kerülni a néző a film megnézését követően.

Még egy anóra anóát, ha megnézel, az egyébként annak a befejező jelenete az egy elképesztően felemelő jelenet, és és nagyon sokat mond a az emberi létezésről jó értelemben, de de vannak olyan filmek Állistás fesztiválon versenyfilmként és és sok, amiknél pedig azt érzem, hogy hogy inkább a rendező lelki világáról, vagy a szerző lelki világáról mond sokat, és nem bí biztos, hogy én abba a valóságba be szeretnék ülni, akár csak 10 percre, nem-re, 120-ra, 150-re, és hogy a film mint mint formanyelv és mint üzenetközvetítés alkalmas csodálatos kreatív ipari eszköz, baromi nagy felelősséged van azzal, hogy hogy mi az, amit teremtesz.

És míg a boldog békeévekben tényleg uri huncutság jelleggel gond nélkül bárki bemehetett nagyon szörnyű akár kisrealista drámákat nézni, mert utána hazament a békés biztonságos kiszámítható életébe.

Most szerint én ebben érzek egy változást, egy egy olyan tendenciát hogy hogy Magyarországon feltétlenül érzem, hogy hogy a moziba azért mennek be az emberek, hogy pár órára egy kicsit jobban érezzék magukat. ne szorongjanak, ne legyenek nagy meglepetések, rossz meglepetések.

És ezért ezt ezt igazolja az is, hogy a hogy ez a két magyar film ennyire sikeres lett, hogy tulajdonképp nem ezek ezek könnyű filmek, ártalmatlan filmek, jó értelemben ö a nettó jó érzést ígérik, és egyébként hozzák is, és szerintem ezt ezt ezt ezt producerként is és forgalmazóként is nagyon fontos szem előtt tartani.

És te adtál be kámba filmeket?

Tehát kaptál visszautasításokat?

Curtiszt is beadtuk szerintem, ha jól emlékszem.

Szerintem azért nagyon fura, hogy hogyha egy producer nem próbálkozik meg, tehát hogyha időben kijön nekián, akkor magától értetődő, hogy beadod minden állistás fesztiválra. hacsak nem tényleg a nullponttól tudod, hogy ez nem odavaló, de hogy azért ilyen szempontból mi nem vagyunk ilyen, hogy mondjam, definíció szerint közönségfilmes gyártóc, de az tény, hogy nagyon fontos számunkra, hogy minél több ö minél többféle érzékenységi szinten értelmezhető legyen, amit létrehozunk.

Tehát, hogy mindenki ki tud, vagy minél több ember ki tudja venni belőle azt, ami ami számára fontos vagy élvezetes.

Nem foglal el ekkora helyet az életemben ez, hogy így görcsösen menni a díjak és a és az elismerések irányába.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Cannes bónusz - "Nagyon megy a clubbing medúzatéren" - Sümeghy Claudia”

Miről szól ez az epizód: „Cannes bónusz - "Nagyon megy a clubbing medúzatéren" - Sümeghy Claudia”?

Sümeghy Claudia producerrel Budapesten és a cannes-i tengerparton készített interjút a műsorvezető. A beszélgetés apropója, hogy Claudiát beválogatták a Producers on the Move programba. Szó esett Claudia produceri és forgalmazói munkásságáról, melynek során olyan filmeket… Az epizód a Filmklub podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 05. 24..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Cannes bónusz - "Nagyon megy a clubbing medúzatéren" - Sümeghy Claudia”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Sümeghy Claudia, Magyar Péter, Orbán Viktor.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Cannes bónusz - "Nagyon megy a clubbing medúzatéren" - Sümeghy Claudia”?

Fő témái: cannes, filmipar, produceri munka.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Cannes bónusz - "Nagyon megy a clubbing medúzatéren" - Sümeghy Claudia”?

Megjelenés: 2025. 05. 24.. Hossz: 1 óra 17 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/filmklub-podcast/cannes-bonusz-nagyon-megy-a-clubbing-meduzateren-sumeghy-claudia

Több epizód a Filmklub podcast-ből