Filmklub podcast

Friss Hús #1 - Új valóságról új filmeket (feat. Deák Dániel, Nagyistók Edit, Csaplár Júlia & Kistamás Naomi)

· PT1H31M36S

Összefoglaló

A Friss Hús fesztivál #1 epizódjában Varga Ferenc Fesztiváligazgató Deák Dániellel beszélget a fesztivál jelentőségéről, a kisfilmekre gyakorolt rendszerváltás hatásairól és az idei kínálatról. Külön foglalkoznak az illegális online kihívásokkal foglalkozó Halhatatlanok…

Röviden

Műsor
Filmklub podcast
Megjelenés
2026. 05. 29.
Hossz
1 óra 32 perc
Szereplők, említett nevek
Csaplár Júlia, Nagyistók Edit, Varga Ferenc
Témák
kisfilm, rendszerváltás, film fesztivál
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

เฮ [zene] [zene] >> [zene] >> Itt vagyok a 14.

Kezdem a Gonzó podcastsorozatot.

Idén is az a tervem, hogy minden magyar versenyfilmes blogból legalább két filmnek a az alkotójával beszéljek.

Ö, és aztán még ott vannak a friss csillagok, meg ott vannak a a híres emberek, akik blokkot válogattak, például Fekete Georgeo, hozzá is van kérdésem, és hát minden évben nyilván beszélek Deák Danival, a fesztiváligazgatóval, aki aki itt ül mellettem most is.

Helló, Feri! >> Azt hiszem, hogy a az idei friss hús egy vízválasztó fesztivál, hogy ez a ez az utolsó valamilyen, és a a következő már másmilyen lesz.

Te hogy érzed? >> Igen, egy egyrészt csodás, ahogy rezeg a pad orgánumod alatt.

Remélem, hogy ezt a hallgatók is hallják, vagy át átmegy a digitális fájlokon keresztül is.

Ugyanezt gondolom. olyan minthogyha mintogyha beszélgettünk volna erről.

Pedig erről pont nem beszélgettünk nagyon sok fontos dologról igen, de erről nem.

Az azért, hogy elmondjam azt is, hogy miért gondolom ezt azért, mert mert valahogy a friss hús filmjeit én én nagyon nagyon valamilyennek láttam most már egy ideje, és ugyanakkor meg valahogy nem láttam a fától az erdőt, hogy ezek miért ilyenek, amilyenek.

És és ugye az nem egy nagy megfejtés, hogy hogy ezek a filmek ezek ezek közérzett filmek, ezek egy generációnak nagyon pontosan megmutatják a a világ szemléletét, azt, hogy hogyan áll a dolgokhoz, hogy hogyan látja a a hogyan látja az őt körülvevő valóságot.

Akár egy animáció is, ami meg egy tök absztrakt vagy elszállt dolog lehet, de de abban is, azokban is nagyon gyakran megjelenik ez.

Gondolom, hogy aki már volt friss húson, az az érti, hogy miről beszélek, hogy hogy amikor azt mondom, hogy hogy mondjuk látunk egy egy budapesti utcán egy jelenetet, ahol két 20 20-as éveiben járó ember, vagy kora 30-as elkezd arról beszélgetni nagy szüneteket hagyva, hogy külföldre költözzön-e vagy nem, vagy hogy elvállaljon-e egy munkát, vagy nem, vagy hogy vagy egyáltalán mit kezdjen az egész életével az ezen való lament entálásnak egy nem csak ez a verbális része, hanem valahogy képileg is ez úgy megteremtődött ennek a a a módja.

És és hirtelen amikor elkezdtek az országban változni a dolgok, akkor rájöttem, hogy basszus, ez egy annyira lefolytott és és fedő alatt tartott generáció volt eddig, ami ami egyébként próbált rettenetesen jól viselkedni szerintem ebben a ebben a a ebben a valóságban, amiben éltünk, mert mert mert valahogy ez a valóság így működött, hogy ilyen jól neveltést próbált mindenkit tenni.

És nyilván a film az meg egy különösen egy olyan világ, ahol ahol ahhoz, hogy esélyt kapjál, egyszerűen nem rúghatsz föl mindent szabályt.

Vagy legalábbis ez a ez a percepció, vagy az illúzió, hogy ez ez így van.

És ezért a ezért ezért inkább ez a lefolytás lett a a válasz a fiataloktól, hogy hogy így mutatták meg a azt, amiben vannak, és hogy most azt érzem, hogy hogy ennek ennek vége.

Persze, hogy el kell készülnie még azoknak a filmeknek, amik már a egyrészt meg kell teremtődnie ennek az új valóságnak, azon túl is, hogy most felfogjuk, hogy változik valami, és azzal valami majd valamilyen lesz, és az is nyilván, hogy folyamatos átalakulás, de hogy ugye erről az új valóságról meg kell csinálni az új filmeket, és iszonyú izgalmas szerintem, hogy azok milyenek lesznek.

Biztos, hogy teljesen mások, mint mint mint amik eddig voltak.

Vagy hogyha ugyanilyenek, akkor valamit nagyon el elcsesztünk mi így mindannyian szerintem. >> És rád személyesen milyen hatással volt a a rendszerváltás? >> Nagyon felszabadító volt.

Nagyon sok olyan energikus lettem azóta.

Rettenetesen keveset alszom, ami nyilván azzal is együtt jár, hogy a amikor a friss hús közeledik, akkor egyre több dolgom van.

De hogy más dolgokba is belevágtam, meg meg eléggé eléggé aktívban részt veszek a a filmreformnak a a munkálataiban.

Tehát ott ott ott egy tök értékes és fontos munka elkezdődött, és és az engem nagyon visz előre, és és úgy úgy úgy hirtelen azt érzem, hogy egy csomó minden formát kap, ami eddig ilyen levebegett így körülöttünk.

Ö ez most ez nem csak a filmre vagy a filmreformra igaz, hanem így az egész egész országra úgy érzem, hogy hogy most végre egy sebességbe került a az autó és elindult és és tart valahova. >> És ebben a felfokozott állapotban nehéz volt a a friss húsra koncentrálni? >> Nem, nagyon nagyon nagyon inspirált a az, hogy a friss hús milyen lesz majd így ebben.

Meg meg meg bele tudtam ezt keretezni abba, amit az előbb elmondtam, és nagyon izgalmasnak éreztem ezt ezt az egészet.

És és úgy úgy azt is vártam, hogy ez a közeg a a amelyik itt megszokott jelenni, azok az arcok, azok sokkal felszabadultabbak és életigellőbbek lesznek, és ez ez külön várakozást indított el bennem.

Ö mondjuk az van, hogy hogy a a Jakab Vera és a kollégáim azért nagyon ki voltak akadva, amikor eltűntem a filmreformos ügyek miatt így egy-két napra, vagy vagy beleöltem ebbe is egy csomó energiát, amit nyilván a friss húsba is ölhettem volna, de hát ugye ezt próbáltam aztán az alvás megvonással kompenzálni.

És azt hiszem, hogy végül is ez annyivan sikerült, hogy már biztos, hogy sikerült, hogy most itt vagyunk a fesztiválon, és ez összeállt és működik.

Úgyhogy, úgyhogy tök jó. >> Mit gondolsz az idei felhozatal arról? >> Az változott a a válogatásnál már, hogy bevontam a Koromannát a a magyar versenyprogramnak a a kiválasztásába, meg összeállításába.

És ez ez életem egyik legjobb döntése volt, mert egyrészt ugyanismertük egymást az Annával, meg láttam a filmeit, és nagyon szerettem is azokat, de de igazából nem nagyon mélyült el a barátságunk, vagy nem alakult ki valami ilyesmi.

Ö és ö és amikor elkezdtük a filmeket nézni, illetve nem együtt néztük, hanem mindenki nézte otthon, és aztán jegyzetelgettünk hozzá, és voltak alkalmak, amikor ezeket megbeszéltük, és ezen az alkalmakon elképesztőt, hogy mennyire egy nyelvet beszéltünk rakt.

Ez nem jelent az, hogy mindegyikről mindegyik filmről ugyanazt gondoltuk, vagy hogy teljes egyetértés lett volna közöttünk, bár ezért általában egyébként eléggé egyetértettünk, de mondjuk tudtunk vitatkozni is, de de hát olyan volt, mint amikor egy baráttal felfedezitek egymást, vagy hirtelen lesz egy barátod, és akkor hirtelen ott valami nyelv is megteremtődik, és ez ez megvolt.

És ez a nyelv igazából a a filmekből származott, és és és így azt hiszem, hogy hogy sokkal érzékenyebben tudtunk hozzányúlni a a a filmekhez, a azt, hogy hogyan mit és hogyan válogassunk be, és hogyan passzintsuk aztán egymáshoz ezeket blokkokban.

És közben egy ilyen elég szerencsés évről is van szó.

Ez nyilván független attól, hogy a az Annát behívtam előválogatónak, vagy hát válogatónak, de hogy hogy hogy tök sok jó film érkezett, 200-an neveztek, és és nem az volt, hogy a végén össze kellett csöpörni még a maradékot ahhoz, hogy hogy összeálljon ebből a megfelelő számú blokk, hanem hanem eggyel több blokkot kellett csinálnunk, és még így is volt fájdalmas veszteség, amit amit mondjuk szerettünk volna berakni, de egyszerűen már nem tényleg nem fért be, azért valahol meg kellett húzni. a határt.

Úgyhogy Franc se érti, hogy miért készül 200 magyar rövid film egyébként, meg hogy mi ez a szentőrület, ami vezeti előre a az embereket ebben.

De hogy elkészül és ráadásul még jók is, ami vagy hát nagyon sok jó ezek közül, ami meg aztán főleg érthetetlen abban a annak a tükrében, hogy se rendes finanszírozás nincs, se nincs pénze a a mondjuk a stúdióknak vagy ezeknek a produkciós cégeknek arra, hogy felkaroljanak rövid filmeket igazán.

Tehát, hogy ami ami ilyen kapacitás volt, az elment a független nagyjátékfilmekre nagyjából az utóbbi időben.

És és hát az oktatási intézmények is, és azok közül persze elsősorban az SF, hiszen az van így valahogy az epicentrumban, hát az sincsen túlságosan jó állapotban.

Az SZ-nél inkább szerintem ilyen kreativitás problémák vannak a meg kompetencia problémák az alkotók, vagy az oktatók részéről.

Az LT-n, ami meg egy ilyen új központ lett ebben, ott meg ott meg inkább az van, hogy rettenetesen alulfinanszírozott az egész, és olyan reménytelen küzdelem megcsinálni egy filmet.

És ennek ellenére amúgy az SFérről is kijöttek tök jó filmek, az LTérről is, hát a MOM animációknál nem meglepő, hogy azok nagyon magas színvonalúak.

És akkor még egy csomó olyan olyan tök meglepő film érkezett, amik amik amiket még egyáltalán nem láttunk jönni.

És megbeszéltetek valamit az Annával, hogy hogy mik a a kritériumok, amiknek szeretnétek, hogy megfeleljenek ezek a filmek, tehát hogy milyen filmek legyenek a a friss húson, és hogy mondjuk milyen filmek ne legyenek. nagyon pontos kritériumrendszer nem volt ebben.

Meg meg nagyon mondjuk az az talán volt pont pont az ellentéte, hogy legyen minél sokszínűbb, tehát mondjuk legyen benne műfaji, legyen benne vicces, legyen benne nyilván komoly.

Tehát ez ezek se voltak ennyire dedós módon elmondva, de azért ez úgy ez úgy kialakult közöttünk, hogy hogy a sokszínűség az fontos.

És azt hiszem, hogy amit amiben nagyon egy húron pendültünk, az az még az volt, hogy ami egyébként szerintem az Anna filmében szuper jól megjelenik a a Diamond Beautyt, azt gondolom sokan látták, hogy legyen legyen benne valami valami olyan alkotói bátorság és és alaposság, részletgazdagság ilyen kreatív erő, ami amit egy rövid film mondjuk különlegesebb tud szerintem lenni, mint egy nagyjátékfilm, mert hogy egy nagyjátékfilmnél olyan rohadt sok dolognak kell megfelelni, tudod, hogy adja valaki a pénzt, van egy producered, aki így valamit el akar ezzel érni, nézőszámokat kell hozni, szponzorokat kell kielégíteni, tehát hogy van egy egy csomó ilyen megfelelési ügy, ami a rövid filmje nincsen, és hogy ennek ellenére egyébként nagyon sokan meg akarnak felelni ilyen képzelt sztenderdeknek, amit én amiről én mindenkit próbálok lebeszélni és felszabadítani, mert hogy ezek nem valóságos dolgok szerintem egy röv rövid film esetében, tehát hogy itt tényleg csak egy ilyen belső felszabadulásra van szükség, és hogy ezeket meg meg lehet tenni, és na és hogy ez volt az, amit amivel az Anná amiről az Annával nagyon ugyanazt gondoljuk, hogy hogy ezek igazából ezek a jó rövid filmek, amik amikben ez ez a ezek a ez a ez a típusú bátorság meg tud jelenni.

És szerinted hogyan fog hatni a a rövid filmekre ez, hogy hogy rendszert váltott az országban hogy így gondolkoztam a ezen a most így idefele jövet a a a metrón és és arra jutottam, hogy egy nem biztos, hogy hogy pozitív lesz a a változás mondjuk abban, amit amit te mondtál, hogy a a filmek témája vagy a filmek hangvétele vagy vagy hangulata az lehet, hogy fog változni, csak nem tudom, hogy hogy lesznek-e feltétlenül filmek, hogy lesznek-e filmek. >> Hát hogy hogy ennyi film lesz-e, és hogy ennyi kreativitást fognak-e rakni emberek kisfilmekbe, hogyha ha federeng a a lehetősége annak, hogy hogy esetleg mondjuk nagyot is csinálhatnak? >> Hát ez nagyon érdekes felvetés, meg nagyon érdekes dilemma.

Ugye azt szokás mondani, hogy az előző rendszerváltásnál, mint a 89-esnél valahogy így a kultúra alól kiment a a az erő, és kiment a a az a az a típusú rendezőv, hogy itt valami ellen kell beszélni, és és ez úgy ez úgy mindennek adott egy egy kontextust, és és egyben valahogy így valahogy vitte előre a a az alkotókat, és akkor hirtelen a a 90-es évek az egy ilyen kiüresedés volt a egyébként a magyar filmben is úgy úgy nehezen nehezen lehetett megtalálni ezeket a drive-okat.

És amúgy lehet, hogy egyébként ilyesmi fel fog merülni, és lehet, hogy lehet, hogy lehet, hogy ez ha valamire hatással lesz, akkor van benne a rövid filmekre szerintem igen, mert hogy ez volt egy ilyen menekülőút, amiben nagyon sok mindenki el tudott vesz, vagy el tudott indulni, és aztán el is tudott veszni benne, és és tudott ezzel és valahogyan ez ezen keresztül meg tudta valósítani magát.

Tehát lehet, hogy erre lesz hatás.

É ugyanakkor szerintem talán ez ellensúlyozhatja azt, hogy hogyha egyéb hogy egyébként közben meg rohadt szarok voltak a körülmények, tehát hogy hogy mondjuk a rendszerváltás előtti kultúrafinanszírozás azért az egy jó, az se volt ennyire egyszerű meg ilyen meg ennyire som másztán nem lehet túlzást megfogalmazni, de hogy hogy hogy ott azért volt egy volt egy viszonylag bőkezű kultúrafinanszírozás, hogy most ezt azért nem lehet elmondani tehát hogy ha egyébként kialak alakul egy olyan filmtámogatási rendszer, amiben rövid megtalálja a helyét.

És nekem egyébként pont az a vízióm, meg én azt azt azt látom magam előtt, hogy az lenne jó, hogyha ez valahogy egy ilyen tehetséggondozási üggyért tudna válni, és és nem nem feltétlenül ilyen egyedi pályázatokban lehetne ilyen pénzekért menni, hanem hanem mondjuk műhelyeket lehetne kialakítani a stúdióknak vagy a produkciós cégeknek, meg így össze lenne gondolva ez az oktatással, a az inkubátor programmal.

Tehát, hogyha egyébként ez egy ilyen inspiráló közeget létre lehetne hozni, ahol ahol amúgy ezek a itt megismert kreatív emberek, akik a friss húson azért brilléroztak az elmúlt években, ilyen komoly és és jó lehetőségeket kapnának, akkor szerintem ők meg fogják csinálni a tök jó filmjeiket, és és akkor nem lesz ez, hogy hogy kiüresedik minden.

És azt észrevetted, hogy hogy idén ö máshogy csináltatok valamit amiatt, hogy hogy megtörtént ez a ez a ez a rendszerváltás, mert nekem például most pont tegnap volt ezzel kapcsolatban egy egy élményem, hogy hogy rámírta a Nagyv ergő hogy hogy most már írhatok BDSMS cikket a rekordben. egyszer írt egyet, és azt nem hoztuk le, mert hogy gyakorlatilag így egy ilyen meleg pornót részletesen leírt, hogy mi történik benne.

És akkor és akkor úgy így gondolkoztam ezzelen, hogy hogy ja, hát így végül is most már lehetne [nevetés] de mondjuk annyira nem szeretném.

Ö de hogy de hogy ez tök érdekes volt ez az élmény, hogy hogy most már lehet >> nem nagyon csináltunk egyébként máshogy dolgokat, tehát hogy hogy bennünk szóval, hogy mi azt a azt a stratégiát választottuk, amikor elkezdtük csinálni a friss húst, meg amikor nyilván ez kellett ahhoz, hogy ez ez ekkora tudjon…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Friss Hús fesztivál

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Friss Hús #1 - Új valóságról új filmeket (feat. Deák Dániel, Nagyistók Edit, Csaplár Júlia & Kistamás Naomi)”

Miről szól ez az epizód: „Friss Hús #1 - Új valóságról új filmeket (feat. Deák Dániel, Nagyistók Edit, Csaplár Júlia & Kistamás Naomi)”?

A Friss Hús fesztivál #1 epizódjában Varga Ferenc Fesztiváligazgató Deák Dániellel beszélget a fesztivál jelentőségéről, a kisfilmekre gyakorolt rendszerváltás hatásairól és az idei kínálatról. Külön foglalkoznak az illegális online kihívásokkal foglalkozó Halhatatlanok… Az epizód a Filmklub podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 29..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Friss Hús #1 - Új valóságról új filmeket (feat. Deák Dániel, Nagyistók Edit, Csaplár Júlia & Kistamás Naomi)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Csaplár Júlia, Nagyistók Edit, Varga Ferenc.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Friss Hús #1 - Új valóságról új filmeket (feat. Deák Dániel, Nagyistók Edit, Csaplár Júlia & Kistamás Naomi)”?

Fő témái: kisfilm, rendszerváltás, film fesztivál.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Friss Hús #1 - Új valóságról új filmeket (feat. Deák Dániel, Nagyistók Edit, Csaplár Júlia & Kistamás Naomi)”?

Megjelenés: 2026. 05. 29.. Hossz: 1 óra 32 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/filmklub-podcast/friss-hus-1-uj-valosagrol-uj-filmeket-feat-deak-daniel-nagyistok-edit-csaplar-ju-264cdf02

Több epizód a Filmklub podcast-ből